Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

Ellenőrzik a portartalmat A Pest Megyei Köjál munkaegészségügyi laboratóriuma rend­szeresen ellenőrzi a levegő portartalmát ott, ahol az újonnan üzembe helyezett porfestő berendezések működnek. Képünk Erdőkertesen, a Villgép üzemcsarnokában készült (Vimola Károly felvétele) Kerepesiarcsán újabb szakasz Csatornaátadás két helyen 5f Ha arról kell írni, hogy ^ valahol műszaki átadása ^ volt valaminek, az mindig £ öröm, hiszen egy építkezés ^ végét jelzi. Kerepestarcsán ^ csatornahálózatot adtak át, í mégpedig két helyen, a £ kistarcsai Vadrózsa, Síp, ^ Váci Mihály, Eperjesi és ^ Komáromi utcákban, vala- Ä mint a kerepesi részen a ^ Vörösmarty utca faliénak. £ Kilencven, illetve tizenhá- í rom családi ház szennyvíz- 2 elvezetése oldódott meg. Az országos adatokat szem­lélve kiderül, hogy megyénk területén a vízvezeték-hálózat csaknem ötezer ’ kilométer, el­sők vagyunk a tizenkilenc megye közül. Ha viszont a csatornahálózat adatait néz­zük, csak a hetedik Pest me­gye. Mindössze 545 kilométer­nyi zárt szennyvízelvezető van a megyében, tizede a víz­vezetéknek. A kerepe.starcsai társulat 1985 óta dolgozik, s egyre 'több utcát hálóz be csatorna. .Legutóbb a kistarcsai község­részen; a lakótelep szomszéd­ságában fejezték be a mun­kákat, kilencven lakást kötöt­tek a vezetékbe. Több részle­ges átadás után már teljesen elkészült ez a szakasz. Az utat a fent említett részen telje­sen helyreállították, még asz­faltozták is. A kivitelező az Innoszolg Kisszövetkezete volt. Ugyanez a szövetkezet vé­gezte a munkát a Vörösmarty utcában is. Igaz, a határidő csaknem egy évet csúszott, de ma már mindenki készíttethe­ti a bekötési rajzokat, s még a nagy fagyok beállta előtt ráköthet a hálózatra. Ezt a szakaszt a kisszövetkezet még a régi áron vállalta, a továb­bi építkezések ára jelentősen emelkedni fog. A környező utcákban tervezik a tovább­építést. A Juhász Gyula, a Katona József, a Radnóti Miklós és a Babits Mihály utcák kiviteli tervei elkészül­tek. Az Innoszolg építésvezetőjé­nek. Bárdi, Andrásnak nem kellett szégyenkeznie, a di­cséret nem maradt el, jó mi­nőségű volt a munka. A ko­rábban elvégzett nyomáspró­ba eredménye is jó, az aknák megfelelő minőségűek. Az utca lakóit egy csatorna- fedél aggasztja, amely véle­ményük szerint nagyon ma­gas és még az. hogy utcájuk visszanyeri-e eredeti állapo­tát. Bokor Béla műszaki ve­zető így beszélt az említettek­ről: — Az a bizonyos aknafedél .valóban magasabb a többi­nél, de a bekötő utca felől kell nézni s a PVCSV kéré­sére hagyta a kivitelező ab­ban a magasságban. Ameny- nyiben gondot okoz az ott közlekedőknek, korrigálni fogjuk. Az út helyreállításá­ról annyit lehet elmondani, hogy ezt a szakaszt a kivitele­ző 502 ezer forintért vállalta, s az áremelések miatt így is ráfizetéses volt nekik. Egy utcakövezést már nem bírna el a szövetkezet. Ha a tanács -gegJ'táégéVel zúzott kövét le­het szerezni a HÉV-től, meg­oldódik a helyreállítás' gond­ja. Egyébként ezen a szaka­szon hamarosan megkezdik a gázvezeték építését is, s ak­kor érdemesebb utána el­végeztetni az útjavítást. A nagyközségben elvileg már 370 ingatlan köthetett rá a gerincvezetékre, ami a me­gyei átlagot tekintve szép szám, s ez a lakótelep házait nem foglalja magába. Te­hát ha időnként mi építtetők úgy érezzük, hogy lassan is, de azért haladnak. Nehezíti munkájukat a változó terep. Volt olyan terület, ahol négy- méteres mélységben dolgoztak a kivitelező munkásai. A kerepesi rész további munkálataihoz a közeljövőben összehívják az érintetteket. Ä. M. DISSZIDENSEK. 1956 óta 32 év telt el. Ennyi idő alatt elévülnek a bűnök, az adós­ságok. Hogy akik akkor el­hagyták az országot, azoknak volt-e bűnük, adósságuk — megbocsátok vagyunk — már régen nem emlegetjük. A megbélyegző disszidens szó helyett hamar megjelent az idegenbe szakadt hazánkfia. Magamban mindig kijavítot­tam: szaladt! Azután, amint lehetett, haaa-hazaballagott. (Egyébként ők szaladtak, mi maradtunk. Sokszor kérdez­tem magamban, ki a megbe­csültebb?) Lám, született egy újabb jelző: magyar szárma­zású. Morgolódom ezen, ide­genbe távozott barátom gye­rekei már nem tudnak ma­gyarul, rájuk vonatkozik ez. De az a két kanadai magyar üzletember, aki innen ment ki személyesen és úgy beszél magyarul, mint én, azok bi­zony magyar születésűek. Ok így is mondták. Mert tudnak (és éreznek) magvarul! TOLVAJT FOGTAM. Az ABC-ben. És nem én voltam az első, aki rajtakapta. Az öreg állandóan lop, pedig va­lahányszor rájönnek, ütik-ve- rik a fejét, oldalát, pedig et­től egyre rosszabb lesz! Én nem bántottam, csak egy ös­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 256. SZ.ÁM 1988. OKTÓBER 26.. SZERDA Kihasznáiták a kedvező időt Az elővetemény meghatározó A természetnek az idei késői ajándékában — a nyárias napsütés kirándulásra, pihenésre csábító melegében — nagyon sokan próbálták mindazt behozni, amit a nyá­ron elmulasztottak. Többen napoztak, a bátrabbak ta­lán még fürdésre is vállalkoztak, az autósok hosszú tú­rákat tettek, de nagyon kevesen gondoltak arra, hogy vannak, akik kemény munkával már a jövő évi kenye­rünk megtermeléséért fáradoznak. Kovács László, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet el­nöke, Dolányi Sándor párt­titkár és Paulin István nö­vénytermesztési főágazatve- zető biztatott arra, hogy néz­zem meg a gazdaságban most folyó munkákat. Napraforgó után Ismerem a szövetkezet ve­tésszerkezetét, ezért örömmel tettem eleget a javaslatnak, hiszen közismert, hogy ez a gazdaság körzetünk legna­gyobb hústermelője, s most meghatározott időn belül csaknem kétezer hektáron kell a jól előkészített mag­ágyba vetniük a szemet. Pau­lin István elmondta, hogy minden erőt — embert és gé­pet — erre a munkáira vetet­tek be. Tárcsáznak, gyűrűshengerez- nek, s három-négy tárcsázás után megy a vetőgép. Bizo­nyos többletmunkát igényel, hogy a búza elég jelentős ré­szét napraforgó után vetik, azért gondosabb és nehezebb munkát kíván a talaj-előké­szítés. Szeretnének előbb ez­zel a területtel végezni, amit aztán a jobb, könnyebben megművelhető táblák követ­nek. Jelenleg öt vetőgép dolgo­zik, s ezeknek a napi telje­sítménye 180 hektár. Egy IH 6200-as hármas kapcsolású ve­tőgép nyújtott műszakban, éj­jel-nappal dolgozik. Peterson János és Zsiga László trakto­rosok becsülettel helytállnak, s bár nem könnyű a munká­juk, mégsem panaszkodnak, s naponta 100—120 hektár terü­leten szórják el a magot. Há­rom IH 6200-as szólóvetőgép is dolgozik, s ezeknek a vo­lánjánál Basa András, Deák Géza, Lajtos József végzi a munkáját. Egyikük sem most ismerkedik a mezőgazdaság­gal, sok-sok év alatt tettek szert megfelelő gyakorlatra, ami a munka szeretetével párosul, ezért mondta Kovács László, hogy ők igazán tud­ják: ki mint vet, úgy arat! A Lajta típusú vetőgépet Bénik István vezeti, s ő sem marad el a dicsérettel említettektől. Ha máir az aratásra vonat­kozó közmondás elhangzott, az után kíváncsiskodtam, min­den feltételt biztosított-e a gazdaság a betakarításhoz. — Az alapműtrágyát — mondta Paulin István — időben ki­szórtuk. Szerencsére mindig korán leadjuk a rendelést, ezért annak szállítása a gyár­ral történő egyeztetés szerin­ti ütemezés alapján történik, A kiszórt műtrágya mennyi­ségét mindig az határozza meg, mi volt az elővetemény. s az elvégzett talajvizsgálat milyen mennyiséget kíván. A másik feltétele a gazdaság betakarításának az elvetett mag fajtájának a helyee kiválasz­tása. Kísérleti fajta Az , elmúlt évek tapasz­talata alapján elsősorban a magyar nemesítésü búz.afaj- tákat termesztjük, amelyek­nek kibocsátója a martonvá- sári kutatóintézet. Ezek al­kalmazkodnak leginkább vi­dékünk időjárási, éghajlati, domborzati viszonyaihoz. — Az idén kísérletezünk szegedi fajtával is, ami a mi­nősítés szerint korábban érik, ezért a betakarítás időben széthúzható, tehát a gépek jobban kihasználhatók. Ta­karmányozási célra a Bucsa- nyi 20-as csehszlovák szárma­zású magot vetjük, ami ma­gas hozamra képes, de hajla­mos a megdőlésre, s ez nehe­zíti a betakarítást. A Ljublja­na 50-es szovjet, búza — amely­ből négyszáz hektárt vetünk szehajtott kartonlappal bele­nyúltam a torkába. Egyből ki­adta az ellopott, beleszorult 3-4 deka kávét! PAPÍRHIÁNY. Tudatták ve­lünk és összement a lapok terjedelme. Állítólag monda­nivalója nem, amiből az de­rül ki, hogy sok feleslegeset írunk. No, de az ára a lap­nak nem változott. Olyan ez, mintha a hentes egy kiló hús helyett nyolcvan dekát adna. Avagy annyit is ad? KUKA UTAS. Vésd az ész­be — hogy ne szólj bele a vezetésbe — olvasom autók kesztyűtartója felett újra meg újra (és teszem szóvá újra) ezt a ritmusrokkant alakú, ízléstelenségtartalmú piros feliratcsíkot, amit még eddig semmiféle etikai (vagy giccs-) bizottság nem tiltott be. Már megint kétfelé osztjuk az em­beriséget? Katonák és (’ ü- dös) civilek, fehér és kék kö­penyesek, orvosok és pácien­sek, most pedig okos gépko­csivezetők és kuka utasok? Nem vagyok kuka, te okos, tiltakozom! ERIKA. Fiatal, formás — és engedetlen. Ugrál és lehe­tetlen viselkedésével tönkre­teszi alkotásaimat. Szidom (uram bocsá'), verem. Hiába a népi mondás: asszony ver­ve jó, ez verve i*s rossz. Ha nagyon nekiveselkedem, mér­gemben az anyját veszem elő, aki 50 éves ugyan, de szolid, megbízható, ha nem is tud annyit, de azt jól csinálja. És szidom közben a mai író­gépipart. .. MALÉV. Menetrendet ké­rek a gödöllői IBUSZ-ban, mert külföldi vendégem érke­zik légi úton. (Ö, nem én, szegény nyugdíjas akarok re­pülni, nekem még a busz is drága a Ferihegyig.) A ked­ves kislány kiábrándít: Ne­künk nincs Malév-menet- rendünk. Csodálkozva men­tem el, mint egykori IBUSZ-osnak, nem fért a fe­jembe, miért nincs. Bemen­tem a Dorottya utcába, ki volt rakva tucatjával, hoztam nekik is, de nem adtam oda. Ugyanis október 20-én lejár. Az IBUSZ-iroda meg magát járatja le. KANYAR-Ö! Legjobb az egyenes út, tartják a veres- egyházi útépítők és úgy ké­szül a rövid Ady Endre utca burkolata. Ami azon túl van, a bekötések és a kanyarok hiányosak. Akiknek kis ívben kell kanyarodniuk, farolhat- nak a homokba, a sárba. (Ezt nem én morgom, utcabeliek, gépkocsivezetők jöttek az is­mert csatakiáltással: Ezt írja meg 1 íme ...) Fazekas Mátyás — jó közepes termést ad még kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között is. Járjuk a határt. Zúgnak a hatalmas masinák, szinte me­netrend szerint érkeznek a ve­tőmagot szállító autók. A gé­peken dolgozók tréfálkoznak, vidám élcelődéssel biztatják egymást: siessünk, siessünk, mert ki tudja, meddig lesz­nek velünk a vénasszonyok, akik ezeket a napsugaras na­pokat adják. Ilyen is, olyan is — Sok még a tennivalónk — mondta az elnök. — Ok­tóber 15-én indult a kukorica betakarítása. November 1-jén folytatjuk a műtrágya szórá­sát. Nem kevesebb, mint 500 hektáron mésztrágyázást vég­zünk, s ha befejeztük az ősziek vetését, kezdjük a mélyszántást. Ehhez a mun­kához is húsz teljes munka­napra lesz szükségünk, de ilyenkor már mindig megfo­galmazódik a mezőgazdászok­ban a nagy kérdés: milyen lesz az idő, tudunk-e folyama­tosan dolgozni ? Mert lehet gé­pet marasztaló, lebénító sár, és lehet ekevasat szikráztató, csorbító szárazság is. Az idő­járást nem tervezhetjük, nem befolyásolhatjuk, nem igazít­hatjuk.. az igényünkhöz. Raj­tunk, az embereken áll vagy bukijj, hogyUegypzzük-e. á ter­mészet által teremtett akadá­lyokat, meg az, hogy a gépek műszaki állapota jó legyen, és valamennyien képesek le­gyünk a tisztességes helytál­lásra, az erőnket próbára tevő munkára. F. M. Erkel iskola Népdaléneklés A zenei tagozattal működő gödöllői Erkel iskola ebben a tanévben hatodik alkalommal hirdeti és rendezi meg név­adója emlékére a körzet álta­lános iskolásai számára a népdaléneklési versenyt, amelyre iskolánként három egyéni vagy csoportos neve­zést fogadnak el a rendezők. A versenyzők az eddigi ha­gyományoknak megfelelően nevezési tárgyat is hoznak magukkal, ami lakónelyük népművészetéből ad ízelítőt. A nemes vetélkedésre novem­ber 25-én ikerül sor, délután léi háromkor az Erkel isko­lában. A zsűriben jeles szak- embrek foglalnak helyet, s a legjobb énekesek könyv- és lemez jutalomban részesülnek. A legjobb teljesítményt nyúj­tó iskola megkapja a vándor­serleget. Pénteken vetítés Én is jártam Isonzónál Pénteken, október 28-án este 6 órai kezdettel vetítik a Gulyás testvérek Én is jár­tam Isonzónál című filmjét a városi művelődési központban. Utána beszélgetés az alkotók­kal az egyetemi klubban. Je­gyek 30 forintos áron már kaphatók. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Balladás képek, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Egészségvédő jóga és táplál­kozás (ételkóstoló és -bemuta­tó). Előadó: Császárné Benke Mária, 17.30 órakor. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 -—1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. ■ ki 7 üü Mozi * * * 4 5 Hupikék törpikék. Színes, magyarul beszélő belga rajz­film. 4 órakor. Camorra. Színes olasz—ame­rikai krimi. Csak 16 éven fe­lülieknek! 6 és 8 órakor. Kézilabda Osztozkodás a pontokon Az őszi második fordulóból elhalasztott Iklad— Gödöllő ifi bajnoki mérkőzést hét köz­ben játszották le az aszódi gimnázium kézilabda-pályá­ján. (Az Iklad ifiben jó né­hány gimnazista — szakköze­pes játszik, edzőjük Nyiry Szabolcs, az iskola régi test­nevelője.) A sors fintora, hogy a nyu­gatnémet túrán volt három gödöllői játékos távolléte miatt elhalasztott összecsapás új időpontjában a szakmun­kásképző is tétmérkőzésen volt érdekelt. így két megyei válogatott, Morvái és Surá- nyi, továbbá Kovács Á. az is­kola csapatával utazott el. (A harmadik játékos, Győré most a GSC-ben játszott.) A másik érdekesség az volt, hogy a vendéglátók két fel­nőtt kerettaggal, Iváncsikkal és Kiss-sel erősítették csapa­tukat, így mindkét társaság­nak azonossá váltak a nyeré­si esélyei. Sőt! A vendégek­nek további helyzeti hátrányt jelentett, hogy ismét Jenei kényszerült a GSC kapuját őrizni. A színvonalas, változatos összecsapáson végig lüktető volt a játék, felváltva vezet­tek a csapatok, de amíg a hazaiaknál szinte csak a felnőtt ifisták tudtak gólt sze­rezni, addig a gödöllőiek kö­zül viszont csak a még újonc­nak számító játékosok nem találtak az ellenfél kapujába. Iklad ifi—GSC ifi 21-21 (8-10). Iklad ifi: Bakti — Strobán (1), Kiss (7), Raffai (1), Iván- csik (11), Huszár, Oláh (1). Csere: Bazan — Kalmár, Deák, Tóth. GSC ifi: Jenei — Tóth L. (4) ., Győré (8), Kiss (2), Ko­vács G. (5), Szekeres (2), Do­lányi. Csere: Matuz. Jók: Bakti — Iváncsik, Kiss, illetve Jenei, Győré, Kovács G. A hétvégi fordulóban újabb bonyodalom keletkezett a Gö­döllő—Dabas találkozót meg­előzően, és ez a rövid őszi szezonban immár harmadik eset volt. Most az történt, hogy a dabasiak felnőttcsa­pata minősítési könyv nélkül érkezett meg a mérkőzésre. A játékvezetők szabályszerűen jártak el, amikor nem voltak hajlandóak levezetni igazolás hiányában a felnőttek mécs­esét, így csak barátságos ta­lálkozóra került sor. (A nem hivatalos végeredmény 31-26 lett a GSC javára, de minden bizonnyal 0-0 gólkülönbséggel kapja meg a hazai együttes a két bajnoki pontot.) Az ifisták közepes erőbedo­bással is nagy gólkülönbségű győzelmet értek el a gyenge ellenféllel szemben, akik a tizenkilenc fordulóban mind­össze egyszer tudták két váll­ra fektetni a Mogyoród csa­patát, több győzelmük nincs is. GSC ifi—Dabas ifi 40-12 (22-5). GSC ifi: Morvái — Tóth L. (5) , Győré (8), Kiss (6), Je­nei (4), Szekeres (5), Dolányi (7), Csere: Tóth V., Matuz (1), Kovács G. (4). A két társaság közötti tény­leges különbséget inkább az első felidei eredmény tükröz­te. Jó: Morvái — Dolányi, Kiss, Győré. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mérgelődöm - morgolódom

Next

/
Thumbnails
Contents