Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

1988. OKTOBER 25., KEDD €^ííriflp 3 Szájtátva Menetek jegye Régi gond ez, kényes téma. Az egyik községbe a kék busz jár, a másikba a Voláné. Az egyiken ennyi a díj, a mási­kon annyi, holott egyforma a távolság, s egyformán ma­gyar állampolgárok itt is, ott is az utasok. Akkor tehát? Valamikor így alakult ki. Ha­gyomány. Szokásjog. Egyike azoknak a logikátlanságoknak, amelyeket egy, a tényéktől erősen függetlenített támogatá­si politika hozott létre, szo­ciális színezetet adva olyas­minek, ami egyszerűen attól függött, kit hová kötött a sor­sa, hol lakik, s ahol lakik, onnét melyik vállalat bonyo­lítja le a személyszállítást. Hallgat szájtátva az ember, mert annyiféle az érv. Persze, hogy az lenne az igazságos, ha az agglomerációs övezet egészében egységes tarifarend­szer alakulna ki. Mi legyen azonban az alapja ennek az egységnek? Igazságos-e, ha a fővárosban sokkal nagyobb távolságokat megtevők jóval kevesebbet fizetnek a jegyü­kért, a bérletükért, mint az, akit balsorsa például valame­lyik, a fővárossal szomszédos községbe pottyantott le? S to­vább: miféle logika mondatja azt, fizessenek többet a kék buszok (ugyanannyit, mint a Volán-buszok utasai), s miért nem a most többet fizetők terheit mérséklik a kék bu­szos díjszabás általánossá té­telével? Érvek, ellenérvek, ha­mis igazságok és meg nem hallgatott okosságok kevered­nek ebben az egyetlen dolog­ban is, azaz nincsen olyan megoldás, amilyenre az érin­tettek egyöntetűen azt monda­nák, ez a helyes, ez a jó, így kell lennie. Egyvalami bizonyosan tud­ható. A helyzetet rendezni kell. Az sem titok, zajlanak az egyeztető tárgyalások. S ezeknek a meneteknek a je­gye, jellemzője nem lehet más, mint az igazságosság mérlegelése. A társadalmi igazságosságé. Ami független közigazgatási határoktól, ál­lamigazgatási rangoktól, ha­talmi hierarchiáktól, szokásjo­goktól. Csak az a kérdés, akik mérlegelnek, azok mind­ezektől függetlenek-e?! MOTTÓ Verseny az alapszervezetekért? Döntő: kié lesz a főszerep Konzultáció az időszerű po­litikai kérdésekről, kiegészítve a Pest megyei pártbizottság szándékával, törekvéseivel, céljaival, a már korábban meghatározott feladatokkal — melyekben testületi döntések is születtek már az országos pártértekezlet után — sum­mázva így jellemezhető az az össztitkári értekezlet, melynek színhelye tegnap délután a százhalombattai pártbizottság volt. A város ipari üzemeinek, intézményeinek közel hatvan alapszervezeti, illetve pártbi­zottsági titkára kapott a kon­zultációra meghívót. A részt­vevőket Zimányi László, a vá­rosi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára körvona­lazta az eszmecsere célját, s tartott bevezető előadást. Stílusváltás Az ilyen találkozás, eszme­csere gyorsan változó politikai viszonyaink közepette a párt­munka megújulásának zálogát jelenti. Hiszen azokra a kér­désekre is választ ad, amelyek az alapszervezetek életében feszítő erővel jelentkeznek, s ugyanakkor alkalmas arra, hogy középpontba állítsa a konkrét kapcsolatok erősítését a megyei pártbizottsággal. Mert stílusváltásra van szük­ség az alapszervezetek mun­kájának segítésében, feltéte­leinek javításában, erősítésé­ben. Akikor, amikor a Pest me­gyei pártbizottságra is nagyobb szerep hárul, s nagyobb szere­pet is akar vállalni a központi szervek és az alapszervezetek egymáshoz való közelítésében. Krasznai Lajos előadásában belpolitikai, szemléletbeli kér­désekkel is foglalkozott. Kör­bejárta a mai helyzet jellem­zőit, elengedhetetlennek tart­va azoknak az objektív fe­szültségeknek a tisztázását is, amelyeket nem a kormány mai vezetése idézett elő; s azoknak az ellentmondásoknak a jeltá­rását is, amelyekre mint a sta­bilizációs program kísérő je­lenségeire számíthattunk. A közhangulatban tapasztalható feszültségekhez hozzájárul például a nyilvánosság erősö­dése, s a párton belüli bizal­matlansághoz pedig olyan za­varó körülmény is, amikor azonos testületbe tartozó veze­tők nyilatkozataikban ellenté­tes elvet vallanak. De ide so­rolható a pluralizmus eltérő megítélése és a demokratiz­mus szélesedése is, mely a társadalom, a gazdaság való­ságos alapján történik. Ugyan­akkor a fő figyelem erre össz­pontosul, s nem a termeléssel összefüggő reálfolyamatok elemzésére — azok háttérbe szorulnak. Miközben a politi­kai intézményrendszer egé­szének megújulását követhet­jük nyomon, ki kell alakítani az alternatív szervezetekhez való viszonyt is. Nyilvánosság A Pest megyei pártbizottság — ahogy az előadó hangsú­lyozta — elkötelezte magát a politikai munka megújítása mellett. A nyilvánosság kérdését is kiemelte. A tervek szerint csupán technikai okok miatt lesz szükség arra, hogy a me­gyében élő párttagok előzete­Kiképzőtereken, közutak mentén Munkásőrök újszerű gyakorlata Az elmúlt hetekben me­gyénkben is — kiképzési ter­vüknek megfelelően — gya­korlatokat tartottak a Mun­kásőrség alakulatai. Ezek egy­részt a kiképzőtereken, más­részt a rendőrséggel össze­fogva a közutak környékén zajlottak. Milyen eredmény­nyel? — kérdeztük Rágyánsz- ki Páltól, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokától. — Ami a konkrét kiképzési feladatokat illeti, általános tapasztalatunk, hogy alegysé­geink felkészültsége magas­szintű, s a fegyelem és a szak­ismeretek alapos elsajátítása jellemzi a kékruhásokat. Vizs­gáztak a parancsnokok és a törzsek is harcvezetésből, szintén eredményesen. — A munkásőrök szinte ál­landó partnerei a rendőrség­nek. Milyen területeken ala­kult ki az együttműködés? — Alegységeink részt vet­tek a karhatalmi feladatok­ban, a személy- és gépjármű­forgalom ellenőrzésében, a közbiztonsági és egyéb ellen­őrzési tennivalókban. A mos­tani gyakorlatok azonban új- szerűek voltak, hiszen az ed­digieknél jobban illeszkedtek a mindennapi élethez, s ez to­vább erősítette a két testület közötti hagyományos fegyver­barátságot. — Milyen eredménnyel zá­rult a közös munka? — Véleményem szerint je­lentősen hozzájárult a megye közbiztonságának megszilár­dításához, hiszen munkás­őreink a rendőrökkel együtt ittas vezetőket Szűrtek ki, el­lopott járműveket találtak A gyakorlat egyik mozzanata: a körözött személy elfogása Országgyűlési bizottság A szőlő-bor vertikumról A szőlő-bor vertikum helyze­tét és szerkezetátalakítási programját vitatta meg hétfőn Sükösdön, a Hosszúhegyi Me­zőgazdasági Kombinátban tar­tott ülésén az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Mint a képviselők elé került írásos anyagból, valamint R aisz Gusztáv mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes szóbeli kiegészítőjéből kitűnt, számos külső és belső ok ha­tására az ágazatban súlyos feszültségek keletkeztek a ter­melés és a forgalmazás terén egyaránt. Mivel a már koráb­ban is érzékelhető gondok az idén egyszerre, halmozottan, sőt újakkal kiegészülve jelent­keztek, a problémák megoldá­sára a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium egy rövid távú intézkedési tervet és egy hosszabb távú progra­mot dolgozott ki. meg, s különböző bűncselek­mények felderítésében segí­tettek. Tekintettel a sokasodó feladatokra, lehetőséget látok arra, hogy a jövőben még aktívabban kapcsolódjunk be a közbiztonsággal kapcsola­tos teendőkbe. Ennek érdeké­ben a gyakorlatot a rendőr- kapitányságokkal közösen ér­tékeljük és keressük annak módját, hogyan tudunk együtt­működve még hatékonyab­ban tevékenykedni Pest me­gye közrendjének, közbizton­ságának megszilárdításáért. sen bejelentsék részvételi szán­dékukat a megyei pártbizott­ság ülésére, ha a testület nem rendel el zárt ülést. Nyilvános ülésen kívánják majd megvi­tatni a jövő év első felében a megye köz- és erkölcsi életé­nek tisztaságát is. Ezt követően Jakab Tibor, a Pest megyei KISZ-bizottság titkára kért szót. A megújulni kívánó, egy sor változást már ma vállaló, s körvonalazó KlSZ-munkához kérve a párt- titkárok segítségét. \ Krasznai Lajos gondolatéb­resztő előadását nem vita, ha­nem kérdések követték. A vég­rehajtó bizottság munkájának nyilvánosságát sürgették, az apparátus létszámát és a tag­sághoz való viszonyát feszeget­ve kérdezték: megindul-e egy­fajta versengés az alapszerve­zetekért? További információt kértek arról, mi a különböző alternatív szervezetek megíté­lése? Ellenőrzés Válaszában Krasznai Lajos elmondotta: biztosítják a me­gyei pártbizottság tagjai szá­mára a végrehajtó bizottság üléseinek nyilvánosságát, illet­ve látogathatóságát. Ugyanak­kor a jövőben nemcsak a me­gyei hírlap, hanem az üzemi, városi lapok szerkesztőit is tá­jékoztatják esetenként egy-egy döntés miértjéről, értelmezésé­ről. Pest megye közel ötvenezer párttagjára a megyei pártbi­zottság Nagy Jenő utcai épü­letében 47 apparátusi dolgozó jut. Nem verseny indul az alapszervezetekért, hanem a ma kialakult helyzetet úgy kell értelmezni, hogy minden­ki a maga posztján az alap­szervezetekért dolgozik. Lényeges kérdés volt, ho­gyan kell foglalkozni az al­ternatív szervezetekkel? A vá­lasz világos és egyértelmű; nem árt, ha saját programjain­kat legalább úgy ismerjük, mint az övéket! Szentendrén, Gödöllőn megalakult a De­mokrata Fórum helyi szerveze­te, a GATE-n pedig a FI- DESZ-é. Helyileg kell eldön­teni, hogyan célszerű velük foglalkozni. Ebben a szerep­osztásban az a döntő, a párté lesz-e a főszerep. Ha nem szo- cializmuselUenesek, hanem egy­fajta külső kontrollját jelen­tik az új szerveződések a pártnak — egyúttal önkont- rollját is erősíthetik. Varga Edit Radikális váltásra van szükség Ötvenezer tag véleménye Kétségtelen, hogy az érdekvédelmet, érdekképviseletet a lé­péskényszer vitte rá, hogy még az átlagosnál Is jóval radi­kálisabban fogalmazza meg elképzeléseit a hogyan tovább- ról. Ahhoz, hogy tagsága körében ne veszítse el becsületét, s hogy újra egységes tábort tudjon maga mögött, jó néhány kérdésben a hivatalos politikával ellentétes elveket, követe­léseket kellett megfogalmaznia a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának is. Válságstábként emlegetett ad hoc bizottsága a csaknem 50 ezer tag véleményét összegezve határozta meg törekvéseit. Tegyük hozzá: formabontó módon, hiszen a testület nem véleményezte a tagság felvetéseit, csupán azokat summázva Juttatta el jelentését a felettes szervekhez. Arról, hogy mit takar több, igencsak élesen megfogalmazott követelésük, Grondzsák Jánost, a megyei bizottság titkárát és Lengyel János titkárhelyettesi kérdeztük. — Jelentésükben szerepel­tetik, hogy a jövőben a szak- szervezet mindenekelőtt a tag ság érdekvédelmét kívánja ellátni. Ezt önkritikaként is felfoghatjuk, beismerését an­nak, hogy a szakszervezet h —szú éveken át nem azt tet­te, amire hivatott. A mozga­lom válsága, az új és újabb érdekvédelmi, érdekképvisele­ti csoportok jelenléte kény szerítette erre a megyei bi­zottságot? LENGYEL JÁNOS: Válság helyett hátrányról, lépéskény­szerről beszélnénk inkább, hiszen a tagság még mögöt­tünk áll. Be kell azonban is­mernünk, hogy a hatalomhoz éveken, sőt évtizedeken át túl sokan akartak hozzáférni, közöttük a szakszervezet is. Pedig egy érdekvédelmi szerv csak saját tagsága akaratából, támogatásával juthat hata lomhoz, s nem úgy, hogy az osztásnál föntről ő is k*? lapot. Ez utóbbi megoldás ve­zetett ahhoz, hogy az érdek­védelem szerepe azonban be töltetlen maradt. — Néhány hónappal ezelőtt fogalmazták meg néhányan, hogy érdeket védeni nem­igen lehet úgy, hogy az arra hivatott vezetők több magas beosztást vállalva úgymond tükörtől tükörig sétálva bólo­gatnak önmaguknak, hol az egyik, hol a másik funkció­jukból eredő álláspontjuknak. A megyei bizottság e téren is megfogalmazta álláspontját. GRONDZSÄK JÁNOS: Tag ságunk felvetette, hogy a jö­vőben ne lehessen egy sze­mélynek egy időben állami, párt- és társadalmi funkció kát betöltenie. Ennek érdeké­ben kívánatosnak tartjuik, hogy szakszervezeti tisztség- viselő ne legyen például ve­zető politikai szerv tagja. — Partneri viszonyt emlí­telek jelentésükben a párttal és a kormánnyal kapcsolat­ban is. Csakhogy ennek el lentmond állásfoglalásuk má sik pontja, mely szerint kö­vetelik, hogy a szakszerve­zetnek legyen joga élni a Harmatcseppek Futáska Tele a tér. Nyárutó? öszvég? Télelő? Félóránként más. Tapad a köd, majd ezer­ágra süt a nap, erős szél kavarja össze a ho­mokot és a leveleket. Mi gondja mindezzel az aprónépnek?! Homokoznak, vágtatnak, gesz­tenyét kutatnak, van-e még a lombpaplan alatt. Labdát rúgnak, s olykor a másikat. Ve­rekednek. Kacagnak, bőgnek. Riadt dadusok, óvónők keresgélik az ő gyerekeiket. Akik minduntalan összeverekednek azokkal, ama­zokkal. Pisti, Kriszta, Csaba, Emese, Zsu­zsi. .. Nevek röpködnek, címezve, de címzett­hez nem találva. A Pistik hemperegnek, a Kriszták fogócskáznak, a Csabák most üd- vözlik üvöltözve a góóólt, az Emesék a bok­rok foszló sátrai alatt még találnak bújócs­kára helyet... Nyárutó? Oszvég? Télelő? Másodpercnyi komédiák és drámák. Sok­szereplős harsányak és egyetlen villanásból állók. Győztesek és vesztesek. Akarnokok és engedelmeskedők. Suták és ügyesek, sunyik és naivan nyíltak. Fejecskék, kettőződő moz­dulatok, kezek, lábak. Homokba hajított ru­hadarabok. Még süt a nap. Már fúj is a szél. Lecsap a köd. Elillan. Ismét napsütés. Mint­ha videoklipet forgatna le egy kiismerhetet­len akaratú adásvezető. Mit szeretne? Mo­solyt? Könnyeket? Dalt? Ugrándozást? Kita- lálhatatlan. A képvágásokat a valóság diktál­ja és a valóság szeszélyes. Nem ezt vagy azt akar, hanem mindent. A teljességet. Ahogy akarta, úgy lett. A képbe lassan be­leért az új szereplők tétova csoportja. A ki­segítő óvodásoké. Na, itt vannak a sánták. Ezt Csaba mondta, egy szép vastagra hízott nagycsoportos. Hallgass, te! Ezt Rita néni fe­lelte. Csaba húzta a vállát. Egy pici csend lett a téren. Mint mindig, amikor ők jönnek. Ritkán jönnek. Kati odasúgja az óvó néninek: anyu azt mondta, ezek a szegények flúgo- sak. Igaz? Az óvó néni nyelt egyet, s a leg­szívesebben üzent volna valamit anyukának. De erre nem a gyerek a legjobb közvetítő. A csend burka azután szétpattant, s a téren tette mindenki azt, amit addig. A kisegítő- söknek jutott azért hely a tér egyik sarok- részében. Tapintatosan eltessékelték onnét a gyerekeket a dadusok, az óvónők. Köszön- gettek a kísérőknek, szervusz, jónapot, hogy vagytok, kijöttetek, lehetne még egy-két hét ilyen ... s mentek vissza a helyükre, mert már megint azok a rendetlenek...! A kisegítősök tétován lépegettek. Nehezen formált szavak, lassan mozduló lábak, furcsa táncot járó kacska kezecskék. Tekintetek nyalábja azokra fókuszálva, akik a tér többi részén rohannak, labdát rúgnak és dobnak, fogócskáznak ... Tekintetek néma kérlelése. Én is, én is, mi is... Judit szólalt meg. Fus­sunk mi is. S kapott a szón rögtön másik kettő is, igen, igen, fussunk! A kísérők egy­másra néztek. Nincsen idő tanácskozni. Ha nemet mondanak, pedagógiai hiba, s okot, indokot követel. Ha igen, akkor ... Lenke néni a rangidős, ö felelt Juditnak. Ó, ha kedvetek van, az nagyszerű lesz. S azok már álltak is maguktól sorba. Izgatottan hajto­gatták, futás, futáska, lesz futás ... Tíz mé­ter a táv? Húsz? Mindegy. Eeegy, keettőő, háárroom, rajt! És elindultak. Meddig tartott? Percekig? Órákig? Ki tud­ja? Ki figyeli az időt? Sorvadt izmok, téve­sen kapcsolódó ízületek, rossz irányba fordult csontok. S mégis, a beharapott ajkak szét­nyílnak, már lihegnek a szájak, zihálnak a tüdők ... Menni, menni, futni, célba érni, győzni, elsőnek lenni, s ha nem elsőnek, ak­kor másodiknak, sokadiknak, csak ott len­ni... Igen, ott voltak mindannyian. Lenke néni tapsolt, nevetett, ez igen, ez igen! A kísérők vele. S a gyerekek is nevettek. Méégg, méég! Szemek, könyörgő szemek. Lenke né­ni bólintott, jó. S mentek vissza, ahonnét az előbb elindultak. Fu-fuu-futáska lesz me­gint, mondta boldogan Tibi, s útban a rajt­hoz ficamos bal lába csíkot húzott a por­ba, társat téve ahhoz, ami a célba vezetett. Mészáros Ottó munkabeszüntetés, a sztrájk lehetőségével, ha a törvénye­ket, megállapodásokat a part­nerek megszegik. LENGYEL JÁNOS: MI másképp értelmezzük ezt. A történelem ugyanis bizonyí­totta, hogy a hatalmon lévők csak az erős partnerrel tár­gyalnak. Ma a szakszervezet gyenge, nincs mögötte erős tagság — ezen nekünk kell változtatnunk. Maga a sztrájk­jog egyébként nem jelenti azt, hogy az emberek be is szüntetik a munkát. De -kell, hogy végső esetben legyen a kezünkben egy fegyver, amellyel kiikényszeríthetjük az ígéreteket, a gazdasági előre­lépést biztosító teljesítménye­ket a vezetőktől is. — A nem cseleikvés még nem visz előre. Azzal, hogy nem dolgozunk, nem növel­jük a teljesítményeket. LENGYEL JÁNOS: Való­ban fennáll a veszélye an­nak, hogy a sztrájk nem elő­revisz, hanem elaprózza az erőket, visszafogja a teljesít­ményeket. Abban az esetben viszont, ha a be nem váltott ígéretek ellen tiltakozunk, az előrelépést kényszerítjük ki; — Mindahhoz, hogy az itt, illetve az 50 ezres tagság vé­leményét összegző jelentésük­ben megfogalmazottaknak ele­get tegyenék, a tagság támo­gatása mellett szükségük len­ne arra, hogy a szakszerve­zeti apparátus is megerő­södjön. Ehhez képest vi­szont azt az álláspontot kép­viselik, amely szerint nincs szükség a SZOT jelenlegi for­mában működő apparátusára és a szakszervezetek területi irányító, koordináló szervei­re sem. GRONDZSÁK JÁNOS: Pontosabban azt mondjuk, hogy a SZOT választott tes­tületéire ugyan szükség van, de úgy, hogy ezután szövet­ségi jelleggel képviseljék az ágazati érdekeket, egységesen fellépve azok nevében. A te­rületi szervek esetében vi­szont szükségesnek tartjuk az ágazati szakszervezetek szö­vetségének kialakítását. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa nem a SZOT közép­szerveként működne, hanem a megye szakszervezeti tagsá­ga által meghatározott fel­adatokat látná el. Emellett azonban kimondjuk azt is, hogy szükséges az ágazati szakszervezetek erősítése, az ott dolgozó apparátus jelen­tőségének növelése, munka- feltételeinek javítása annak érdekében, hogy az általunk képviselt 50 ezres tagság ér­dekeinek valóban érvényt szerezzünk. — Hosszú ideje gyakorlat nálunk, hogy ha súlyos gon­dokkal küszködünk, a prob­léma megoldása helyett az át­szervezéssel, úgymond szer­vezet-korszerűsítéssel próbál- kozunk. Ügy tűnik, most a szakszervezet lépett erre az útra. GRONDZSÁK JÁNOS: Hangsúlyozni kell, hogy a mozgalom nem ragaszkodik mindenáron az átszervezés­hez, de ezt az igényt is meg­fogalmazta tagságunk. Ugyan úgy, ahogy azt is hangoztat­ják, hogy a munkamódsze­rekben szintén radikális vál­tásra van szükség. Most te­hát nem felülről jött a kez­deményezés, mint ahogy az állásfoglalásban megfogalma­zottak sem a párt vagy a kormány követélményeit tük­rözik. Nekünk azonban a jö­vőben azt kell tennünk, amit a tagság követel. Hosszú tá­von ugyanis csak tőlük vár­hatjuk a támogatást, azt a tömegbázist, amellyel tényle­gesen érvényesíttethetjük az ágazathoz tartozók érdekeit. Pató Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents