Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

MQNORI toiriap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1988. OKTOBER 24., HÉTFŐ Olvasói levél nyomában Fagylaltozó helyett élelmiszerbolt Az úgy volt, hogy közöl­tünk egy olvasólevelet, amely­nek írója a monori telepi la­kosság nevében aggódik: kocs­ma nyílik a Sabata-féle élel­miszerbolt helyén. Pedig a te­lepiek kereskedelmi ellátott­sága amúgy is mostoha, kocs­ma és bögrecsárda pedig any- nyi van, hogy jóvoltukból szinte szemünk láttára men­nek tönkre és halnak idő előtt az akaratgyenge, könnyen az ital rabságába kerülő fiatal férfiak. A tanács illetékese szerint — melyet megjegyzésül az 01- vasólevél végéhez fűztünk — újabb kocsmanyitásra nem kértek engedélyt a környéken, bár az élelmiszerbolt megszű­nése nem zárható ki, hiszen bérlemény, s egy rendelkezés szerint a bérleti szerződést az ingatlan tulajdonosa nem kö­teles megújítani. Ellopott autó Ezt az írást követően jelent­kezett szerkesztőségünkben egy fiatalember. Édesapja kór­házban van — mondta — az ő nevében szeretné közölni, hogy kocsma megnyitásáról szó sincs sőt, igen megsértőd­tek ezen a szóbeszéden, hiszen éppen hogy élelmiszerüzletet akarnak nyitni. — Ugye, nem magyar? — kérdéztem, mert bár remekül beszél magyarul, akcentusa mégis észrevehető. — Nem — mondta. — Én már kint születtem Dél-Ame- rikában, apám magyar, id. Sabata József. Ezt a ziccert természetesen nem lehetett kihagyni. Haza­települ Venezuelából egy ma­gyar, s élelmiszerüzletet kíván nyitni, nyilvánvalóan ottani kereskedelmi tapasztalatok birtokában, s bizonyára az it­teni viszonyok tanulmányozá­sa alapján. Vajon kinek a ja­vára üt ki az összehasonlítás? Sabata József felgyógyult, megkeresett, beszélgettünk. Talán nem lesz tanulság nél­kül való leírni ezt a beszél­getést. — Még 1954-ben mentem ki, és most hazajöttem családos­tól, a két fiammal, a felesé­gemmel, aki nem magyar, de már kapott végleges letelepe­dési engedélyt. Nem akadt nekem ott különösebb problé­mám. Fagylaltgyáram volt. A gyár jól működött, de a pén­zünk a dollárral szemben na­gyon tönkrement. A fő gond mégsem ez volt. Hanem, hogy borzalmas már ott a közbiz­tonság. Nullább a nullánál. Rengeteg a gyilkosság, a betö­rés. Egy nap a szemem láttá­ra lopták el az új autómat, a rendőrség tehetetlen. Többször betörtek hozzánk, pisztollyal. A feleségem éjszakánként nem bírt aludni, az ablakban állt és leste, hátha megint betör­nek. Féltettük a fiúkat is. — Vittem-hoztam őket, ál­landóan kísérgettem az isko­lába mind a kettőt, mert a kábítószercsempészek ott kap­kodták el a gyerekeket az is­kolák környékén. Ijesztő mé­retű a kábítószerezés, retteg­tem, hogy a fiaim is beleke­verednek ... Többször jártunk itthon, megbeszéltük: hazajö­vünk végleg. Nehézkes beszerzés — És eladta kint a gyárat. De, ha jól tudom, itthon is voltak tervei a fagylalttal. — Itt gyárat persze nem le­het csinálni, én egy fagylal- tozót akartam, olyat, amilyen még senkinek nincs. Hozzá is K Elretten sarok A láthatatlan tükör Fokozott közúti ellenőr­zés zajlik ezekben a na­pokban országszerte, így szűkebb pátriánkban is. , Sajnos, a baleseti helyzet ettől még nem változik egyszerre kedvezően, ezt bizonyítják azok az esetek, amelyek a közelmúltban történtek az országutakon. Októben 1-jétől változott a KRESZ néhány szabálya is, így valóban elmondhat­juk, hogy fókuszba került a közlekedés. A monori vonzáskörzet­nek igen sok neuralgikus csomópontja van. A leg­veszélyesebbek közé tar­toznak az útkereszteződé­sek, amelyekben sokkal több tragédia történik, mint másutt. Vannak olyan gépkocsivezetők, akik út­közben nemcsak vezetnek, hanem figyelnek (látnak) is. Sülysápi olvasónk, egy fiatalember (egyébként gyakorló apuka) hívta fel figyelmünket arra a ve­szélyre, amely a 31-es fő- közlekedési út mentén le­selkedik az autósokra. A sorompótól a 31-es felé ha­ladva egy közlekedési tü­kör teszi jobban belátha- tóvá a terepet. Ez a tükör azonban legalább két hó­napja nem funkcionál, mert betörték. Lehet, hogy pa­rittyás gyerekek csínytevé­se nyomán tört össze, lehet, hogy egy teherautó ment neki. Mindegy, a lényegen nem változtat. Tény az, hogy a közlekedési tükör­ben a 31-esre behajtani kí­vánók nem láthatnak sem­mit, következésképp sok­kal veszélyesebb azóta ki­kanyarodni az útra. Véle­ménye szerint — s ebben mi is egyetértünk — ideje lenne kicserélni a tönkre­ment tükröt az oszlopon, az arra illetékeseknek. Ugyancsak ő panaszolta el, hogy a Malom utcai is­kolából hazafelé induló gyerekekre ezernyi veszély leselkedik útközben. Az is­kolához közeli sorompónál a vasút az előírásoknak megfelelően kialakította a korlátos gyalogátjárót. Ha viszont túljutnak a sorom­pón, már védtelenek, mert át kell menniük a nagy forgalmú úton, zebra azon­ban nincs azon a helyen, pedig ott nagyon elkelne. A felnőttek még csak megbirkóznak a bravúros átkeléssel, de a gyerekek­nek elég egy apró figyel­metlenség, s máris bekövet­kezhet a tragédia. Jó lenne — ez olvasónk, s bizonyára sok sülysápi kívánsága —, ha az illeté­kesek mindkét ügyben mi­nél hamarabb intézkedné­nek — közmegelégedésre! G. J. fogtam az építkezéshez a 4-es műút mellett, talán látta is, de- itt olyan nehézkes a be­szerzés, hogy abba is hagy­tam. — Dél-Amerikában köny- nyebb volt összehozni egy fagylaltgyárat? — Igen. Kér az ember egy engedélyt, megkapja. Végig- kocsizik néhány üzletet, felír­ja, mi kell, mindent házhoz szállítanak. Ha pénze van az embernek, egyszerű a dolog. — És a pénzt megszerezni, az is egyszerű? Üzleteket csinálni — Amikor kimentem, elő­ször mechanikai műhelyt csi­náltam. Három szakmám van. Aztán rájöttem, hogv minek csináljam ezt a piszkos mun­kát, vettem egy kocsmát. De azt el is adtam, mielőtt tönk­rementem volna, az csak a spanyoloknak meg a portugá lóknak való. — Antialkoholista vagyok, nem bírom a részegeket, nem tudok velük még beszélni sem. Egyébként ott nem látni az utcán annyi részeget mint itt, pedig rengeteget isznak, sört, whiskyt. De itthon, én nem is tudom, mintha mér­get innának az emberek vagy mit! A kórházban is, épp mel lettem halt meg egy 34 éves monori fiatalember, és szinte már nem volt mája! ■ — Szóval eladta a kocsmát És gyárat hozott létre. — Nem, akkor még egy amerikai cégnél dolgoztam tíz hónapig, aztán önállósítot­tam magam és villanyszere­léssel meg hűtőberendezések­kel kezdtem foglalkozni. Ez az utóbbi adta a fagylaltgyár öt­letét, ami aztán rögtön az ele jén olyan jól ment, hogy meg is kérdeztem magamtól: hogy nem jutott ez nekem eszem­be húsz évvel ezelőtt? — És most az élelmiszerbolt következik, itthon. — Tudok üzletet csinálni Egész életemben üzletet csi­náltam, szeretnék olyan bol­tot, amilyen itt nincs. Ami­kor kimentem, itthon még ud­variasan beszéltek a vevők­kel, más volt a kereskedelem, Nem tudom mi történt, mert közben nem éltem itthon, de ha itt bemegyek például Forrás Áruházba, szinte rosz- szul vagyok. Minden össze­vissza, egymásra dobálva, sza­naszét... Pedig itt az áru jó! Ott kint viszont: szép. Gusz­tusos, csábítja a vevőt. Szeret­ném összehozni a kettőt, olyan üzletet képzelek el, ahová öröm belépni, és ahol érdemes vásárolni. — Ha sikerül, alighanem a telepi lakók nyeresége lesz a legnagyobb. Sok sikert hozzá! — Köszönöm. K. Zs Gimnazisták ötlete nyomán Kúriából kulcsos ház lesz? A Nógrádban — Nógrád megye napilapjában — mo­nori vonatkozású cikk jelent meg a közelmúltban. Mihalik Júlia azzal kezdi írását: „Masszív, élhagyatottságában is megkapó látványt nyújtó épület a nógrádsipeki Balás- féle kúria. A házak — az újak és a régiek — a tágas udvart szabadon hagyva cso­portosulnak köré”. Ezt a kú­riát fedezték fel a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola diákjai, kö­zülük is a tudományos diák­kör tagjai, akik időről időre felkerekednek, hogy felkeres­sék hazánk legszebb tájait, ismerkedjenek a régiségekkel, a nevezetességekkel. Ez a felfedezés nem volt egészen véletlen: egy útjukon összetalálkoztak Ráday Mi­hállyal, aki figyelmükbe aján­lotta a kúriát. A cikk a továbbiakban ar­ról ad hírt, hogy a látogatás­ból tervezgetés lett, majd le­vélváltás, személyes találkozá­sok is. A monori gimnázium ugyanis kulcsos házat, saját turdstaházat álmodott a Ba- lás-kúriába, olyan bázist, ahonnan túrákra indulhat, ahová visszatérhet, ahol a va­káció idején táborokat szer­vezhet, s a tanulmányi év­ben is küldhet csoportokat, meghatározott feladatokkal. A terv gyönyörű. De olyan gazdasági helyzetben, amely­ben a mecénások is fogyat­koznak, s ha akadnak is, kényszerűségből szűkkeblűek, vajon mire képes egy közép­iskola? Lelkesedésben, társa­dalmi munkavállalásban bi­zonnyal nem lesz hiány — de pénz is kell, építőanyag... — Olyan kollégák is jártak Sipeken — mondja dr. Simon Gyula, a gimnázium és szak- középiskola igazgatója —, akik szakmai szemmel is képesék felmérni a helyzetet. Az ő véleményük szerint a szerke­zet ép, az épületek masszí­vak, körülbelül kétszázezer forinttal és társadalmi össze­fogással el tudjuk indítani a munkát. Ha ez valóban így van, ennyi pénzt képesek le­szünk előteremteni, hiszen például csak ezen az őszön kétszázezer forintot fizetett ki a gimnázium túrázó diákok szállására. Csak a szállására! Tervezzük egyébként, hogy a A kúria — nemesi udvarház — a XVIII. században késő­barokk stílusban épült Volt kultúrház, majd raktár — ma gazdára vár közeljövőben megyünk ismét Nógrádsipekre, szakemberek­kel, hozzáértő szülőkkel, akik ott a helyszínen mérhetik fel, mik is lennének a feladatok, mibe kerülhetnek. — A Nógrádban megjelent cikkből az Is kiderül, hogy a manoriak közeledését öröm­mel fogadták a sipekiek, hogy kibővített elöljárósági ülésen vitatták meg a gimnázium kezdeményezését és ajánlatát. Még az is elhangzott, hogy a tanács a kastélyért jie kérjen cserébe semmit, hiszen nagy létszámú „új családot” nyer­nének, tanárok és diákok együttesét, gazdag, tartalmas kapcsolatot. Vegyük észre a jé! is Szeptember 9-én, a kecske­méti Vágvölgye Mgtsz dolgo­zói beálltak a monori Attila utcába, hogy gázvezetéket fektessenek. Vezetőjük Vár­szegi György volt. Ment a munka serényen. A dolgozó­kat öröm volt nézni, nem húzta ki magát egyikük sem a feladat alól. Senkit nem lehetett italoson látni. A mun­kát háromnapos esőzés kés­leltette, de így is hihetetle­nül hamar elkészültek, ahhoz képest, hogy Monoron van­nak olyan utcák, ahol két hó­napig is fel van túrva egy- egy útszakasz. Október 5-én már észre sem vettük, hogy az utcában nagy munka folyt, mert délutánra befejezték. Bár minden brigád ilyen szorgalmasan dolgozna. Nem kis munka hárult előzőleg tanácstagunkra, Varga Gyulá­ra és segítőire a szervezés előkészítésénél, valamint az Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 17.30 órától művészi torna óvodásoknak, 18-tól filmvetítés, 18.15-től dzsesszbalett kezdőknek, 19- től haladóknak. Gyömrőn 15-től a batik szakkör összejövetele, filmve­títés a művelődési házban 14.30-tól: A kőszívű ember fiai I—II. (színes magyar film), 17.30-tól: A másik em­ber I—II. (színes, magyar film), az úttörőházban 15-től kézilabda-bajnokság. Mendén 18-tól a népi együt­tes próbája és ifjúsági klub- foglalkozás. Maglódon filmvetítés. Monoron, 15.45-től az ifjú­sági; 17-től a felnőtt bélyeg- gyűjtők összejövetele, 18-tól néptánc. A filmszínházban a nosztalgia filmklub vetítése 16-tól: Krisztina királynő (amerikai film, főszereplő: Greta Garbo). , Sülysápon 17-től társas­tánc-tanfolyam, a nyugdíja­sok vegyes kórusának pró­bája és KRESZ-tanfolyam. Úriban zongoraoktatás, 15- től német nyelvtanfolyam kez­dőknek. Vecsésen 17-től női torna. iratok beszerzésénél. A jól szervezett munka azonban jól is végződött. özv. Olasz Józsefné Monor — A cikkben leírtaik talán nem is tükrözik kellőképpen azt a rendkívül barátságos, végtelenül szívélyes fogadta­tást, amiben a nógrádsipakiek s a Varsányi Tanács részesí­tett bennünket. őszintén szuríkoHok azért, hogy ne legyenek sem bürok­ratikus, sem anyagi gátjai a monori gimnázium elképzelé­sének, tervének. „ .. .végzős diákjaink — tanulók százai — felnőtt korukban is Nóg- rádsipek barátai marad­nak. Akik a következő évek­ben elhagyják iskolánkat, e vidék szeretetét viszik ma­gukkal, hiszen középiskolai, legszebb éveik legszebb em­lékei ehhez a tájhoz, ehhez a vidékhez kapcsolódnak” — írta levelében dr. Simon Gyula a sipeki elöljáróság­nak, a varsányi közös ta­nácsnak címezve. S ez két­ségkívül így lesz — ha ... De remélhetőleg a „ha” folyta­tásaként a jövőben örömteli hírekről szólhatunk majd ml is. —ez fa csak gazdálkodóknak Fejlődhet a tanyavilág Mint arról lapunkban ko­rábban már beszámoltunk, a Pest Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága október 19-i ülésén felülvizsgálta a tanyák fejlesztésére kijelölt terüle­tekről szóló 1975-ös határoza­tát. Szükségessé tette ezt, hogy az elmúlt tíz-egynéhány évben megváltozott a gazda­sági környezet, zöld utat kap­tak a vállalkozások, közöttük a mezőgazdasági jellegűek is. Az új országos építési sza­bályzat már azt is engedélye­zi, hogy a kijelölt területeken új tanyákat építsenek. Meg kell jegyezni azt is, hogy a földtörvény és a már említett építési jogszabály nem teszi kötelezővé, hogy a tanya tu­lajdonosa mezőgazdasági fog­lalkozást űzzön. A tanyatulajdonosoknak azonban figyelmébe ajánljuk, hogy a nem kijelölt külterü­leteken továbbra is csak az épületek állagát megóvó kar­bantartást, felújítást, illetve 25 négyzetméternél nem nagyobb bővítést szabad végezni. Ilyen területeken új lakás építése továbbra sem megengedett. A legalább 1500 négyzetméter nagyságú külterületi földön legfeljebb 30 négyzetméter alapterületű 1 tartózkodó és gazdasági melléképület helyez­hető el. A végrehajtó bizottság ha­tározata tartósan fennmar dó tanyás területté nyilvánít ja Gombán a felsőfarkasdi részt, Sülysápon a Hosszúvöl­gyet, a Cirokvölgyet, Buzbo- kort, Nagyoszlárt, Kistelket, Sándorszállást és Jakabszál- lást. Üllőn a Dóramajort, Szekerest és a Hubertta- nyát. Labdarúgás iái rangadó öregfiúk labdarúgó-mérkő zése: Üllő—Pécel 3-0 (2-0), Üllő, 100 néző. Eddig mindkét csapat ve­retlenül szerepelt a bajnok­ságban. Igen jó iramú mérkő­zésen a hazai csapat Halápi, Pénzes és Kécskei L. góljai­val teljesen megérdemelt győ­zelmet aratott az igen jó ké­pességű vendégek ellen. Az egész üllői csapatot dicséret illeti. Az utolsó őszi fordulóban ma, hétfőn 15 órakor Gyöm­rőn, a Gyömrő-Maglód ve­gyes csapat lesz az üllőiek ellenfele a körzeti rangadón. Bá. T. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Ff. 51.

Next

/
Thumbnails
Contents