Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

4 1988. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK Megelőzve a törvényt Szálloda épül Dunaharasztiban a 19-es ki­lométerkőnél található a stíl­szerűen 19-esnek elnevezett étterem. Híres tisztaságáról, jó konyhájáról. A tulajdono­sát, Fodor Endrét azonban nemcsak ezért ismerik, ha­nem kifogyhatatlan energiája és ötletessége miatt is. Az ét­terem amíg a Taksony és Vi­déke Áfészé volt, lerobbant egységnek számított. Fodor Endre azonban villámgyorsan rendbe hozta, újabban pedig nagy építkezésbe fogott azét­terem mögött. Hat hónap alatt — közben harminc napig anyaghiány miatt szünetelt a munka — az új üzletét 65 százalékosig ké­szítették el. Ekkor betoppant egy osztrák üzletember, aki biliárdterembe akarta ölni a pénzét Magyarországon. Az­tán — elébe menve a törvény­nek — kft.-t alakított a Tak­sony és Vidéke Áfész-szel és az Agrobankkal. Az üzlet mozgatója természetesen Fo­dor Endre, aki emellett a sa­ját étterme építését sem ha­nyagolja el. Milyen lesz a két étterem­mel közös telken álló szállo­da? Százhúsz ágyas, tekepá­lyával, biliárdteremmel, élő­zenével, műsorral, minden szobában színes tv-vel, sörö­zővel, a szállóvendégek szá­mára reggelizővel. Egyszóval 3 csillagos, mert az állam ezt a minőséget támogatja, öt évig az adót csak részben kell ki­fizetni. A tervek készülnek, télen az adminisztrációé a szó, de ta­vasszal kezdik a munkát. Két évtizedes per Szentendrén Igazságát keresi az asztalos A Pfeil család Szentendre régi iparosfamiliái közé tarto­zott. A felszabaduias magániparosként érte őket a Vasúti vil­lasor 19. szám alatt álló műhelyükben, amely telken a családi házuk is állt. Az akkori városi tanácstól írásos engedélyt kap­tak arra, hogy a felszabadulás után is magániparosként tevé­kenykedhessenek. Ez utóbbi ténynek később nagy jelentősége lesz! Delegáció Pfeil Gyula 1950-ben mint asztalos, a szentendrei kocsi­gyárba ment dolgozni. Hama­rosan szakszervezeti bizalmi, mintakocsi-készítő munkás lett. Egy év múlva az üzem főmérnöke megkérdezte tőle, hogy kölcsönadná-e á Vasúti villasori műhelyből a család gyalugépét, mert a kocsigyáré tönkrement. Pfeil Gyula azt válaszolta, hogy a döntés az édesapja kezében van. Néhány nap múlva az üzemből delegáció ment a Pfeil-műhelybe. Amikor azon­ban meglátták a jól gépesített helyiséget, új ötlet született: dolgozzon be az asztalosfa­mília a kocsigyárnak, így leg­alább az utóbbi biztosan telje­síteni tudja a tervét! Tisztes­séges egyezség jött létre, mindkét fél megtalálta a szá­mítását, rendben is volt min­den. Pfeilék dolgoztak, kapták a fizetést, a gyár állta a mű­hely rezsijét. Amikor életbe lépett a kisajátítási törvény — a kocsigyár rögtön kérte a ta­nácstól a Vasúti villasor 19. alatti ingatlant. A tanács er­re azt mondta, ám legyen, de fizessen az üzem 200 ezer fo­rintot, s a családot csereingat­lannal elégíti ki a tanács. Ta­lán mondani sem kellene, hogy a cégnek nem volt pénze. Annyira nem, hogy még az adófizetést is elhanyagolta, amely pedig az államnak járt volna a Pfeilék műhelye után. Per indult a felek között, a bíróság megítélt az asztalosok­nak egy bizonyos összeget, s ezután ebből fizették az adót. Fellebbezésre az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, de az a fórum is az asztalosoknak adott igazat. Ezután újabb for­dulat következett: levél ment a minisztériumba. Az aláírás nélküli gépelt papíron az állt, hogy Pfeilék felajánlják a műhelyt a kocsigyárnak. A minisztériumból kijött két hi­vatalnok, akik megállapítot­ták, hogy ezt a műhelyt nem lehet államosítani. Leégett Minden változatlan maradt, Pfeilék a régi megállapodás alapján tovább dolgoztak, ám 1973-ban leégett a műhely. A felelősség megállapításáért újabb per indult, s a bíróság kimondta, hogy a tűzkárért a vállalat a felelős: A kocsigyár 1974-ben ismét a tanácshoz fordult a kisajá­títási kérelemmel. Az utóbbi most nem adott helyt ennek. A minisztérium azonban hatá­rozatot küldött a szentendrei földhivatalba, mely szerint a Vasúti villasor 19. szám alatti ingatlan 1951 óta államosítva van. Erre a földhivatal az álla­mosítás tényét 26 évvel az- előttre bejegyezte. Szinte beleszületett a szakmába Pfeilék a határozatot meg­támadták, az első fokú bíróság kijelentette, hogy államosítási ügyben nincs jogköre, a Leg­felsőbb Bíróság viszont helyt adott az óvásnak, ám az Ipari Minisztérium kérésére az aktá­kat az ügyészség kivette a bí­róság kezéből, s megszületett a határozat, mely szerint az államosításokkal kapcsolatban nincs jogköre a bíróságnak. Az államosítás tehát a Pfeilék esetében is érvénytelen. Belefáradt A kocsigyár utódja (ma Er­dészeti Gépgyártó Vállalat) most árulja a Vasúti villasor 19. szám alatt fekvő ingatlant. A családi házzal és a leégett műhellyel együtt. A „birtok” értéke ilyen állapotban is leg­alább 3 millió forint. Minded­dig csak azért nem került rá vevő, mert a városi tanács a tulajdonviszonyokat a felsorolt bírósági határozatok ellenére sem tartja tisztázottnak. A történet sokkal bonyolul­tabb annál, mintsem egy cikk keretein belül vázolni lehetne. Pfeil Gyula minden állításáról dokumentumokkal rendelkezik. Hiába meggyőződése, hogy iga­za van, lassan belefárad a küzdelembe. A szép telken ez­alatt az enyészetnek kitéve állnak az épületek. Vajon hoz-e az idő megoldást? Vicsotka Mihály ingázóknak Vágányfelújítás Október végétől vágányfel­újítási munkák folynak a fő­városban, a Nagykörúton. A BKV szakemberei a tervek szerint november 8-ig végez­nek a feladattal. Ez idő alatt a körúti villamosok helyett a Móricz Zsigmond körtér, illet­ve a Fehérvári út és a Novem­ber 7. tér között autóbuszok járnak. Jó, ha az erre haladó ingázók is számolnak ezzel. Koncentrált vitaminok Tököli méhészdinasztia Tökölön egy csendes falu­széli házban családi vállalico- zás keretében működik hazánk egyik legnagyobb méhészete. Saftics György és két fia az országhatárokon túl is elis­mert szakember. A négyszáz család méh szorgossága, no meg a gazdák hozzáértése eredményeként évente mint­egy 300 mázsa akác- és ve­gyes virágméz kerül tőlük az üzletek polcaira. De ezzel ko­rántsem teljes a termékskála, hiszen még mintegy kilencfé­le méhpempöt, nyomelemek­ben igen gazdag virágport is értékesítenek. Apró műanyag üvegecskékbe csomagolva propoliszos oldatot is forgal­maznak. A vitaminokat kon­centráltan tartalmazó propo­liszból naponta pár csepp jó közérzetet és frissességet biz­tosít. Képeinken: Takó Gyula fél­literes üvegbe palackozza az akácmézet (felső kép). Saftics Ákos a korszerűen felszerelt •üzembem a tízszázalékos alko­holban feloldott proppliszr cseppeket tölti az apró fiolák­ba. Kép és szöveg: Hancsovszki János Régi és mai alkotók Szigetszentmiklósi művészek A fóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezet közössége egy­másfél évvel mindig a környe­zete előtt jár. Ez a sommás vélemény alakult ki a gazda­ságot ismerők körében. Tisz­telik gyors reagálókészségü­ket, ahogyan a gazdasági kö­rülmények változásaihoz iga­zodnak, ahogy mérlegelik, mi­kor kell fejlesztem vagy át­szervezni, — Jó csapat ez a mienlk — magyarázza a kivívott tekin­tély okát dr. Kovács Árpád elnök, akinek némileg késve gratulálok a kitüntetéséhez, mert elfoglaltságai miatt ne­héz volt megszervezni a sze­mélyes találkozót. A magyar földmunkásmoz­galom kiemelkedő alakjáról, a Tanácsköztársaság földmű­velésügyi népbiztosáról elne­vezett Nyisztor György-díjat minden évben tíz mezőgazda- sági szakembernek ítéld oda a MÉM különbizottsága. Ezzel rendszerint az ökonómiai, az üzemszervezési munka, a fej­lesztés magas színvonalát is­merik el. Volt mit értékelni vendéglátóm szövetkezetében is, hiszen nincs olyan eszten­dő, amikor ne rukkolnának elő újabbnál újabb ötletekkel, s ma már országszerte elis­mert ipari tevékenységük is. Az élelmiszerprogram kereté­ben maguk dolgozzák fel ter­mékeik egy részét. Ezt az arányt még tovább akarják növelni. Gyorsan, rugalmasan szüntetnek meg olyan tevé­kenységeket, melyek gazdasá­gi terheit nem viselheti el a tagság. Külön értékelték a környező gazdaságokkal ki­alakult kapcsolataikat. A csonthéjasok telepítése után megállapodtak, hogy a duna­keszi konzervgyárba szállít­ják a termést, a Kösd hatá­rában termő málna pedig a dunakeszi hűtőházba érkezik nyaranta. Kooperatív készségnek ne­vezik mostanában azt a tu­lajdonságot, mely a szövet­kezet vezetőiben kialakult, élen a karmester szerepét be­töltő elnökkel, aki nem sze­rénységből állítja, hogy a ki­tüntetés — bár ő vette át — a vezetőtársaknak is szól. — Nem túlzóm el az elnök sze­repét — mondja, s közben én magamban hozzágondolom; az első ember személyiségé­nek, módszereinek meghatá­rozó szerepe van a munkahe­lyi légkör, a közösség alaku­lásában. — Ügy gondolom — folytatja —, hogy az én fel­adatom itt az: jól tájékozott­ként kezdeményezzek, impul­zusokat adjak a kezdeménye­zésekhez. Nagy szerencsém, hogy nem kell elvesznem a részletekben, mert tájékozott, hozzáértő kollégákkal dolgo­zom, Ha egyikük átmenetileg vagy netán végleg kikerül a munkafolyamatból, a másik azonnal a helyére állhat. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ez csak akkor lehetséges, ha a légkör nyílt, a döntések vitá­ban érnek meg. — Parasztcsaládiban nőttem fel. úgyszólván beleszülettem a szakmába — tekint vissza az eddig megtett útra, amely a történelem szeszélyes évti­zedeiben kezdődött, A mai Szlovákiából 1947-ben gyer­mekfejjel éli meg az áttele­pítést. A Békés megvei Nagy- bánhegyesre kerülnek. Üj la­kóhelyén 1959-ben már a ter­melőszövetkezet szervezője, alapító tagja, majd mezőgaz­dasági technikusként főagro- nómusa A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen szakmér­nöki diplomát szerez, aztán Vácra kerül, ahol a járási ta­nács felvásárlási csoportve­zetője. Jár-kel a területen, megismerik, tekintélye lesz. Levelező tagozaton elvégzi a Politikai Főiskolát. Foton 1967-ben egyhangúlag a Vö­rösmarty Termelőszövetkezet elnökévé választják. Ekkoir harmincéves. Sok átszervezés,, egyesülés koncepcióját kell kidolgoznia, feszültségeit ma­gában és az általa vezetett embercsoportok lelkében le­vezetnie. Nő a terület, vál­toznak az nevek. Egyszer,Bé­ke, aztán megint Vörösmarty a gazdaság neve. Egyesülnek Rákospalotával, a kosdi Le­nin Tsz-szel. Ne részletezzük a hektáro­kat, a termelési értékeket, me­lyekről oly sokat írunk. Elegendő megemlíteni, hogy a pár évvel ezelőtt még majd­nem hétezres létszámú szövet­kezetben ma alig dolgoznak többen másfél ezernél, mert o gazdaság átszervezése radiká­lis intézkedéseket követelt az egyébként nem túl jó termő­földekkel rendelkező tsz-ben, ahol az iparnak kell pótolni a hiányzó bevételeket. Szo­cialista módon, mindenki ke­nyerét biztosítva kellett ezt a feladatot megoldani. Az idén 75 millió forint nyere­ségre számítanak, ami annyi, mint amikor még hétezer dol­gozót foglalkoztattak. Pedig az idén is gondokat okozott az időjárás, a vezetőket meglehe­tősen aggasztja a baromfiága­zat sorsa. Dr. Kovács Árpád 1975 óta tagja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, hosz- szú ideje elnöke a Pest Me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének, ahol ma már szintén foglalkozni kell a megújulás feladatai­val A kérdés csak az, hogy lehet győzni mindezt idővel, energiával. — Csak úgy — vallja meg­győződéssel —. ha az ember másfajta tevékenységgel pi­heni ki magát. A hobbijait említi, a barkácsolást, a va­dászatot. Mindig kiegyensú­lyozott, nyugodt, s azt mond­ja, így van ez otthon is. Pe­dig, mint bevallja: munkál benne bizonyos érzelmi- ér­telmi kettősség, amit rész­ben a gyermekkori emlékei okozhatnak. Ám az embernek le kell győznie az érzéseit, nagyobb teret adva az érte­lemnek. Kovács T. István Szigetszentmiklós képzőmű­vészeti értékei gazdagok. A temetőben kopjafák, szív ala­kú sírkövek és közvetlenül 1848 után a szabadságharcot idéző piros-fehér-zöld színű gyermekkoporsó-maradványok idézik a múltat. Akkortájt Szigetszentmiklóson élt és al­kotott Istrebski lengyel fes­tőművész is. A múlt egy fon­tos eseménye: Biró Lajos et­nográfus a XX. század első évtizedében itt telepedett le, világhírű óceániai gyűjtemé­nyét megőrizte hazánknak, nem adta át magas összeg el­lenében sem a londoni British Museumnak. A város azzal is megbecsülte egykori nagy fiát, hogy az egyik ál­talános iskolát róla nevezték el. Adott a lehetőség, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött világhírű óceániai gyűjtemé­nyének egy részét — Párizs­ban, Londonban nincs ilyen erejű csendes-óceáni kollek­ció —, Szigetszentmiklóson is bemutatták. A 30-as években avatták fel Borbereki Kovács Zoltán első-világháborús emlékművét, mely e műfaj egyik legszebb hazai alkotása. A Csepel Autógyár művelődési köz­ponti® előtt áll Mikus Sándor „Énekelő munkások” című bronzcsoportja, — a belső térben Kovács Margit kerá­miái és Blaski János moz- zaiikja jelenti a vizuális él­ményt. A 70-es években avat­ták fel a lakótelepen Lisztes István József Attila-szobrát. A II. számú általános isko­lában Mattioni Eszter hímes- mozaikja, — a művésznő legfontosabb murális alkotá­sa díszíti a homlokzatot —, az Erdei Ferenc Általános Isko­la aulájában Szabó István plasztikája látható. A dunaharászti HÉV és a szigethalmi híd közötti festői szépségű folyó minden szög­letét megfestették Székács Zoltán, Bazaine stílusában Molnár Sándor, Pásztor Gá­bor, Bakallár József, Gacs Gábor, Medgyessy László. A város és környéke neve­zetes festője Nádasdy János, az egykori Vaszary-tanítvány dokumentációs értékkel tárja fel valósághű festményeivel a parasztarcokat, a Haraszti út egykori viskóit, a gyöpszál megroggyant házait. Méltó társa Kocsis László főiskolai tanár, aki rövidre szabott életében emlékezetes képeket festett a Tebe folyó­káról, a bányatóról. A folyamat sértetlen, egyik nemzedék munkáját követi a másik. Nádasdy János, Ko­csis László és Szabó Béla után jönnek a fiatalok, So­mogyi György, Kosch Péter, Zsin Judit és társaik, — ők Szentendre, Felszabadulás, október 20—21. Aranyeső Yuk- kában. 22—23. Kobra, 24. Ve- zeklés I—II., 25—26. A rózsa neve. Dunakeszi, József Attila. 23-án A smaragd románca, 24. A Nílus gyöngye, 24—25. Trón, avagy a számítógép lá­zadása, 25. Hanussen I—II., 26. Halálraítéltek utcája. Vörös Csillag. 20—21. Ügy érezte, szabadon él, Nyomás utána! 22—23. Az amerikai fe­leség, A bátor emberek, 24. Zuhanás közben. Szigetszentmiklós, Kossuth. 21. Titánia, Titánia, avagy a düblőrök éjszakája I—II, 22. Piedone Afrikában, 23. King Kong, 24—25. A szakasz. Dunaharaszti, Béke. 19—20. Kobra, 22—23. Szerepcsere, 24. Camorra, 26—27. Titánia, Ti­tánia, avagy a düblőrök éj­szakája I—II. Budaörs: Szabadság 21. alapították meg az Insula. Kört. Szemléletük is új, té­maviláguk nemkülönben. Ko­moly segítséget jelentett az a tény, hogy a tanács épületet bocsájtott rendelkezésükre, ahol közös műhely segíti fej­lődésüket. Hozzájuk- tartozik az ambiciózus Puha Ferenc is. Nemes céllal működött a Németh István fotóművész ve­zette grafikai műhely is, — Somogyi Győző, Decsi Ilona, Kéri Imre és mások munkái­ból szervezett házi tárlataik­nak nőtt a közössége. Kár, hogy ez a képzőművészeti for­ma megszűnt Szigetszent­miklóson függetlenül attól, hogy Németh István fotóikkal szerkesztett arcképcsarnoka jelentős dokumentum. Camorra, 22—23. A szakasz, 24. Őrült római vakáció, 25, 2001. Űrodüsszeia I—II. Gyál, Dózsa. „Panoráma mozivideo”: Nagysikerű fil­mek videokivetítőn, 24. Én szép kis mosodám. Vecsés, Nemzeti. 21. Miss Arizona, 22—23. Vágyrajárók, 24—25. Kémek a sasfészek­ben I—II. Ráckeve, Szabadság. 22—23. Smaragderdő, 24. Nézz körül, 25. Spagettiház. Dabas, Kossuth. 20. Hajsza szárazon és vizen, 21. A zsa­ru és a szex, 22. A pokol ka­tonái, 23. Az álarcos lovas le­gendája, Becéző szavak, 24. Az álarcos lovas legendája, A mi kis ügyeink. Nagykáta, Rákóczi. 20—21. Kémek a sasfészekben I—II, 22—23. Nincs kettő négy nél­kül, 24—25. Az erdő kapitá­nya, Tüske a köröm alatt. « Vitában érlelődnek a döntések

Next

/
Thumbnails
Contents