Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

1988. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK Természeti értékek veszélyben (Folytatás az 1. oldalról.) köbméter, Pest megyei telepü­lésnek szolgáltatott vízért 17 ezer forint egyszeri megvál­tást kér. Számos határozat született a Duna-ág fejlesztéséről, ám valamennyi írott malaszt ma­radt. Erről beszélt Raffay Bé­la, Ráckeve tanácselnöke. Évek óta napirenden van a kérés: nyilvánítsák kiemelt üdülőterületté a Ráckevei-Du- nát! Nem csak az a pénz hiányzik ebből a térségből, amely ezzel a státussal jár­na. Az összehangoltabb szem­lélet, az odafigyelés hiánya is gátja a térség fejlődésének. Dr. Vona Ferenc ország- gyűlési képviselő 1985-ben már interpellált ebben az ügy­ben a parlamentben. A Cse­pel-szigeti képviselők most egyetértettek abban, hogy is­mételje meg valamennyiük nevében ezt a kérést. Nem mindennapi méretű csomagot tettek a miniszter asztalára gondjaikból a Cse­pel-szigetiek. Erről beszélt Maróthy László, amikor vála­szolt a felvetésekre. Kritiká­val illette azt a megállapo­dást. amely 1987-ben született az OVH, a Fővárosi, illetve a Pest Megyei Tanács vezetői között az agglomerációs öve­zet vízellátásának kérdésében. Hiszen ez a dokumentum ve­zetett a jelenlegi helyzethez. Vaskos tanulmányt olvasott át az úszólápokról és hangsú­lyozta, hogy az elodázhatat­lan mederkotrást úgy kell vég­rehajtani, hogy ne károsod­A ráckevei híd sorsa is foglalkoztatja Csepcl-sziget lakóit (Erdősi Ágnes felvétele) janak ezek az értékes termé­szeti képződmények. A követ­kező tervidőszakban 50—60 millió forintot tudnak bizto­sítani a kotrásra. Maróthy László rangsorolta a súlyos gondokat, s első hely­re került az ivóvízellátás biz­tosítása. Ám ez egyre inkább csak a csatornázással együtt képzelhető el. Szippantott szennyvíz még nagyon sokáig lesz a szigeten — mondta, de még a csatornába ürítés is sokkal megnyugtatóbb meg­oldás, mint a szeméttelepeken való leeresztés. Ám ma még sajnos több szeméttelep is működik a szi­geten. Maróthy László a kép­viselőikkel a ráckeveit láto­gatta meg. Ezen a helyen, alig egy kilométerre a Fővárosi Vízművek kútjaitód, évente 70 ezer köbméter szennyvizet he­lyeznek el. Sok minden szóba került még, amely nem tartozik szo­rosan a környezetvédelem­hez, de foglalkoztatja a térség lakóit. Ilyen például a rácke­vei híd sorsa. Újat kellene építeni. A helyi tanács és a Közlekedési Minisztérium vé­leménye is az volt, hogy nem a mostani helyen, ahol a fel­hajtó építése csak a történel­mi településmag jelentős sza­nálásával képzelhető el. Más álláspontot képvisel viszont a Pest Megyei Tanács közleke­dési osztálya. Szerintük a ré­gi híd helyén lenne jó újat emelni. A vita még nem dőlt el, a képviselők hamarosan a közlekedési miniszterrel ké­szülnek hasonló találkozóra. Móza Katalin Mindig őszintén, világosan Pártmunka új módonj a reform szellemében. Ez le­hetne a mottója,, el is hang­zott a mondat a napokban — október 18-án — Duna­keszin, ahol Lénárd László, a megyei pártbizottság tit­kára volt az összevont tit­kári értekezlet előadója. Vitára késztető előadásának témája a gödi, fóti és a vá­ros üzemeinek alapszerve­zeti titkárai körében a bel­politikai helyzet elemzése volt, ebben elhelyezve a megyei pártbizottság törek­véseit, erről tájékoztatva a hallgatóságot. A tanácskozás második fe­lében a résztvevőkön volt a sor, hogy véleményt mondja­nak, mintegy muníciót is adva a megyei testület munkájához, amelyről szólva az előadó em­lékeztetett az idén lezajlott je­lentősebb tanácskozásokra, döntésekre. Köztük a szep­tember 30-i elhatározásra, mely szerint úgy ítélték meg: a politikai helyzet ma Pest megyében nem indokolja me­gyei pártértekezlet összehívá­sát. Önvizsgálat r- önismeret Az említett döntés azonban nem jelenti azt, hogy a tagság­gal való gondolatközlést, a véleménycserét nékülöznék. A rendszeres konzultáció éppen­séggel a stílusváltás követel­ménye. Milyen legyen napjaink, a közeljövő politikai gyakorlata? Végig kell gondolni a megyei pártbizottság helyét, szerepét olyan körülmények között, amikor nagyobb súlyt kap majd az embereket foglalkoz­tató, számtalan lakóterületi kérdés, erősíteni kell a párt- szervezetek mérő, elemző, jel­ző funkcióit, nagyobb teret kell szentelni a helyi, a regio­nális politikának. Mint ahogy a megyei párt- bizottság tette ezt, más szinte­ken is nagy szükség van ma az önvizsgálatra — mondotta Lénárd László, aki emlékez­tetett azokra a megállapítá­sokra, melyek szerint felismer­ték: a megye gazdasága el­lentmondásosan fejlődik, a na­pi gondok megoldása sok ener­giát köt le, a tömegszervezetek pártirányítása hagyományos maradt, amin változtatni kell. Több intézkedés között emlí­tette meg, hogy módosítva a hatásköri listát, ebből nagy rész az alsóbb pártszervekhez kerül azon az alapon: ott döntsenek, ahol az ügyek ke­letkeznek. Á gazdasággat ösz- szefüggő pgrtrnunka, a nyilvá­nosság, a kádermunka, s egyéb kérdések után először úgy látszott, nem lesz kérdés és hozzászólás. Cselekvő egységet Pálmai Lászlónak, a duna­keszi városi pártbizottság el­ső titkának fejtegetése után azonban több kéz is a magas­ba emelkedett. A városi párt- bizottság vezetője részben az előadóval is vitatkozva tette szóvá, hogy szerinte a vállala­toknál ma kialakult adózási rendszer gátja a fejlődésnek, az állam attól az adótól is el­esik, ami reális mértékek ese­tén a kasszájába kerülhetne. Más kérdéskörről szólva a nyíltság, nyilvánosság időszerű követelményéről úgy fogalma­zott, szükséges, ám az már nem tisztességes, ha ennek jegyében némely tömegkom­munikációs intézmény szinte propagandahadjáratot indít a párt ellen. Templom Józsefet, a fóti Vörösmarty Termelőszövetke­zet pártbizottságának titkárát főként az önvizsgálat gondola­ta ragadta meg, s erről szólva jelentette ki: — Hasznos az, ha meggyó­nunk, csak az a baj, hogy ezt ritkán tesszük, s úgy össze­gyűlik a baj, hogy már nem lehet rajta segíteni. Eszmei közösségben Dobrovics István, a MÁV Járműjavító Üzem pártbizott­ságának titkára hangosan me­ditált a gyár kommunistáinak veszteségein, mert annak tar­totta, hogy legutóbb olyanok is kiléptek soraikból, akiket 1957-ben a megújulás friss áramlata késztetett a belépés­re, s most visszavonultak. Igaz, kell az önvizsgálat — mondta egyetértőleg —, de a felelősség kérdését is nézzük, azt, hogy kik révén vált ilyen­né a helyzet, miközben egyre ritkábban kérték a mi véle­ményünket. Türelmetlenek az emberek. Ha az üzemben négyszáz családfő megélhetési gondokkal küzd, nem lehet be­bizonyítani, hogy jó az adó­rendszer. A vitában szinte mindenki egyetértett a megyei törekvé­sek irányával, s inkább az or­szágos kérdésekkel foglalkoz­tak, mondván: azok határoz­zák meg az emberek hangula­tát, aktivitását. Nagy figyelmet keltett ugyanakkor Magyari Mihálynénak, a fóti nagyköz­ségi pártbizottság titkárának az a megállapítása, hogy az alapszervezeti titkárok az ér­tekezletre jövet csak méreget­ték egymást, ritkán hangzott el a köszöntő szó, ami a kap­csolatokat is jellemzi, pedig egy eszmei közösséghez tar­toznak. Cserepkai Lászlóné, a Dunakeszi Konzervgyár párt­vezetőségének titkára, a máju­si országos pártértekezlet lel­kesítő szellemét idézte, amely mintha nem hatna úgy ma, s ezt az emberek szóvá teszik. — Mi legyen a vezető mun­kájának mércéje? Mikor, mi módon szóljon bele a párt a gazdálkodásba? Számtalan kérdés, sok hozzászóló adott munkát Lénárd Lászlónak a válaszadáshoz, s így az már máskorra maradt, hogy Kiss Jenőnek, a KISZ megyei bizott­sága első titkárának az ifjú­sági szervezet megújulásáról szóló tájékoztatójáról véle­ményt mondjanak. Kovács T. István A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Kétezerszer becsapták a vásáriét Pest megyében több, mint 27 ezer olyan gazdasági, keres­kedelmi egység működik, me­lyek termelői, illetve fogyasz­tói árait, az árképzés mód­szereit, a helyi és a megyei tanács munkatársai kötelesek rendszeresen ellenőrizni. A szakemberek száma azonban mint sok más területen, itt is kevés, feladatuk egyre bonyo­lultabb, s így tavaly mindösz- sze 5 ezer 734 helyen végez­hettek szúrópróbaszerű vizs­gálatot. Az eredmény: az árak több mint 2 ezer esetben hi­básak voltak, azaz becsapták a vásárlót. Az előbbiekben idézett adatok és a Pest me­gyei árellenőrzések tapaszta­latairól szóló jelentést tegnap a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága vitatta meg. A testü­let a továbbiakban értékelte a Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás tevékenységét, előterjesztést fogadott el a kétszintű közigazgatás beveze­tésének programjáról. Hatá­rozat született arról is, hogy újabb határrészeket minősí­tenek a távlatban tartósan fennmaradó tanyás területté. Az árellenőrzések tapasztalatai Megváltozott körülmények között dolgoznak a megye ta­nácsi árellenőrei. S e viszo­nyok nem csupán azt jelzik, hogy az infláció miatt az árak oly gyorsan változnak, hogy ellenőr légyen a talpán, aki követni képes, de azért is, mert a hatósági árszabályozás köre egyre kisebb, a termékek és szolgáltatások túlnyomó többsége a szabad árformába sorolódott. Bonyolítja a hely­zetet a forgalmi adó, s szám­talan más, a szakemberek szá­mára is nehezen követhető jogszabály. Árellenörzésre mégis nagyobb szükség van mint valaha, hiszen termelők és kereskedők között sokan akadnak, akik a mozgássza­badsággal nem csak élnek, de visszaélnek, a korszerűtlen technikát, elavult technológiát, a rossz munkaszervezést, ve­lünk, vásárlókkal akarják megfizettetni. Az árellenőri hálózat meg­felelően látja el feladatát — állapította meg a végrehajtó bizottság. így van ez akkor is, ha a megyei tanácsnak mind­össze tíz szakembere foglalko­zik e feladattal, míg a helyi tanácsoknak az okoz gondot, hogy a lakóhelyen ismerősök között hálátlan feladat rajta­csípni, büntetni. Ezen kíván segíteni az az életképes ötlet, hogy több település igazgatási — s ezzel együtt árellenőri társulást alapít, s ha lehetőség nyílik rá, külső szakembert alkalmaz e munkára. Ma már hét ilyen társulás működik a megyében, s ez összesen 80 település ilyen jellegű gond­jait csökkenti. A végrehajtó bizottság vé­leménye szerint az árellenőri hálózat, ha nem is juthat el Három hónap után Libanonban Classica a siker titka Még hároméves múltra sem tekint vissza, de 60 millió fo­rintos tervezett forgalmával már meghatszorozhatja árbe­vételét az érdi Vitaltek Kis­szövetkezet 40 dolgozója. Látványos, dinamikus tehát a fejlődés, amit elértek. A kér­désre, hogy hogyan, a kisszö­vetkezet elnöke, Ferenczi Sán­dor adott tegnap választ azon az árubemutatón, amelyet az Azúr Kereskedelmi Vállalattal rendeztek Budapesten. Esze­rint a Vital-szörpök, üdítő alapanyagok és más termé­kek után az érdiek ez év má­jusában új portékával, a Clas­sica kozmetikai termékcsalád­dal jelentkeztek. Mégpedig úgy, hogy a manapság igen népszerű fito-termékeiket kez­dettől fogva olyan csomagolás­ban dobták a piacra, amely a nyugat-európai ízlésnek is megfelel. A sikerben, az előbb emlí­tett látványos eredményekben azonban jelentős szerepe volt annak, hogy olyan pillanatban jelentek meg a kozmetikai család első termékével, a há­romfajta testápolóval, amikor a kereskedelem hasonló áru­val nem tudta kielégíteni az igényeket. Később, amikor forgalomba hozták borotválkozás utáni szereiket, a szezámolajos na­pozó emulziót, kézápolójukat vagy a gyulladásgátló, fertőt­lenítő hatású szájvizet, inár könnyebb helyzetben voltak, hiszen a piaci keresletről nap­rakész információkkal ren­delkeztek. Céljuk a jövőben is az, hogy a kereslet-kínálat változásához a legnagyobb ru­galmassággal alkalmazkodja­nak. Talán ennek köszönhető, hogy a nyárelőn megkezdett gyártást augusztusban már li­banoni export követte, s a kis­szövetkezet a jövő évtől az NSZK-ba is szállít termékei­ből. P. Zs. mindenhová, képes visszatar­tani a termelők és eladók többségét az indokolatlan drá­gítástól. Igaz, a konkurencia gyakori hiányát, a monopol­helyzetet semmilyen ellenőri szervezet sem helyettesítheti. S el kell azt is mondani, hogy a gazdálkodók alkalmanként maguk is hajlandók önmér­sékletre. A kormány felhívá­sa eredményeként az év első felében Pest megyében „visz- szafogták” magukat a gazdál­kodók, csak igazán indokolt esetben emelték termékeik árát. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy az üzemanyag s néhány más ter­mék megdrágulása után fel­mentve érezték magukat az egyezség alól. Takarékos vegyszerezéssel A megye mezőgazdasági üze­meiben a növényvédelem és a talajerő-gazdálkodás irányítá­sának és végrehajtásának sze­mélyi és tárgyi feltételei ked­vezőek. Ennek megfelelően az eredmények sem maradnak el. Az átlagosnál rosszabb fel­tételek között is képesek va­gyunk termésrekordokra, s ar­ra is, mint erre az elmúlt esz­tendő is példa, hogy csökkenő műtrágya-felhasználás mellett is tartsuk eredményeinket. A szövetkezetek, állami gazda­ságok nem szórnak ki a szük­ségesnél több vegyszert a föl­dekre, s így talán megáll a ta­lajok elsavanyodásának ked­vezőtlen folyamata is. Így is a megyében mintegy 45 ezer hektáron szükséges meszezés- sel javítani a talajt, s folytat­ni a Galga völgyében siker­rel alkalmazott átfogó melio- rizációs programot Kétszintű közigazgatás A testületi ülésen elismer­ték a Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás szakembe­reinek tevékenységét, s beje­lentették, hogy az eddig ható­sági és gazdasági tevékenysé­get egyaránt ellátó szervezet az új évtől külön-külön műkö­dik. Döntött a testület arról is, hogy a korábban csak kísérlet­képpen működő kétszintű köz- igazgatást tovább szélesíti. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy január 1-jétől Gyál, Ve- csés, Kerepestarcsa és Pilisvö- rösvár mellett további húsz település lakói ügyes-bajos ügyeinek töobségét, melyekért eddig a körzetközpontba kel­lett utazni, ezután lakóhelyén elintézheti. Tanyák fokkal és joggal tiltako- zunk az ellen, hogy szomszédságunkban, ahol majd kétmillió magyar anyanyelvű, de román ál­lampolgárságú ember is él, különböző politikai és gaz­dasági megfontolásokból te­lepüléseket tegyenek a föld színével egyenlővé. Tiltako­zásunk jogos. Így van ,ez, akkor is, ha nem is olyan régen hasonlóan oktalan, értelmetlen, bár szerencsére jóval kisebb kárt okozó terveket magunk is ková­csoltunk. A tanyákra gondolok, melyekről két évtizede még nap mint nap hallottam, hogy az elmaradottság szimbólumai, akadályozzák a nagyüzemi termelést, ide­jétmúlt gazdálkodási for­mát konzerválnak. Nem tu­dom, közgazdászaink, akik ma hitelesen bebizonyítják a tanyai gazdálkodás elő­nyeit, akkor vajon vala­mennyien helyeselték-e a tanyapusztítás gondolatát, vagy esetleg nem jutottak szóhoz, hogy elmondhassák tanyamentő érveiket? Tény, hogy a különböző miniszté­riumok, a megyei tanácsok igen nagy lelkesedéssel ve­tették magukat a tanyai életforma elleni harcba. Bezárták a külkerületi is­kolákat, leállították vagy el se kezdték a tanyákhoz ve­zető utak, villanyvezetékek építését. Gazdaságossági okokra hivatkozva felszed­ték a tanyákat a társadalom­ba, a gazdaságba integráló kisvasutak sínéit, majd az ígéretekkel ellentétben megemelték az előbbit amúgy sem helyettesítő autóbusz-viteldíjakat. A ta­nyán lakó ember egyre ne­hezebben talált piacot, át­vevőt áruinak. Szaporodtak a gazdákat sújtó jogszabá­lyok, tiltó rendelkezések. Ha összedőlt is, külkerületben nem épülhetett új ház, de valójában még a korszerű gazdálkodáshoz szükséges beruházások is számos aka­dályba ütköztek. Mindez nem is maradha­tott hatástalan. Alföldi te­lepüléseink határában száz­számra látni elhagyott por­tákat, düledező házakat, máshol, csak a vályog nyo­mát őrző. megsárgult föld emlékeztet arra, hogy itt valamikor emberek éltek. A tanyák ellen vezetett of- fenzíva — szerencse a szerencsétlenségben — mégsem volt teljesen sike­res. Az okokat nehéz lenne most már pontosan felkutatni. Biztosan közre­játszott a felemás ered­ményben, hogy azért akad­tak számosán, akik tudták, hogy a tanyaellenes prog­ram hibás, nem erőltették — uram bocsá’ —, szabo­tálták a végrehajtást. Pénz se jutott elég, hogy ezer­számra építsünk új lakáso- kp,t,jékplákát. A gazdasági reform után kiderült: mégiscsak szükség van a tanyákon termett gyümölcs­re, húsra, tojásra. Így is milliárdokat pocsé­koltunk el. A tanyavilág megrogy- gyant, de talpon maradt. Az Alföldön járva ma már nemcsak lepusztult, de vi­rágzó gazdaságokat is látni. Traktorokkal, autókkal, víz­zel és villannyal. Gazdasá­gi megfontolásból, nosztal­giából az itt ragadt idősek mellett számos fiatal is vá­lasztja ezt az életformát. Igaz, kissé megkésve, a közigazgatás is feleszmélt. A Pest Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága tegnap határozatot hozott arról, hogy módosítja 1975-ben hozott határozatát a tartó­san fennmaradó tanyás te­rületekről. Ceglédtől Szi­gethalomig, Ráckevétól Mo- norig újabb több ezer hek­táron, több száz ember kap­ta vissza jogát, hogy hely­ben alapozza meg jövőjét. Biztonságát, ha a tanyán maga és a társadalom érde­kében korszerű gazdaságot épít, emberi életkörülmé­nyeket teremt, ennivalót termel az országnak, nem sért meg semmilyen jogsza­bályt, nem kap érte bünte­tést. A végrehajtó bizottság önkritikaként is értékelhe­tő határozatát természete­sen üdvözöljük. S hasonló örömmel fogadnánk, ha to­vábbi önvizsgálat eredmé­nyeként ezek a bizalmunk­ból életünket befolyásoló testületek számot vetnének néhány más, sokak által korábban is vitatott döntés­sel, mint a tanácsok össze­vonása, néhány település önállóságának megszünteté­se, a mamutszövetkezetek létrehozása. Mások félelmeivel ellen­tétben vallom, hogy a ko­rábbi tévedések feltárása, jogszabályaink korszerűsí­tése, a helyi önállóság és a demokratikus közélet elő­segítése nem gyengíti, el­lenkezőleg, erősíti a megye választott testületéinek te­kintélyét. Csulák András Párttitkárok kritikus eszmecseréje

Next

/
Thumbnails
Contents