Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

iá ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1988. OKTÓBER 19., SZERDA Csábító a fácánpecsenye Valutapusztító orvvadászatok nka és szórakozás Sürgető, dolgos őszi idő Vasárnap ismét nagy volt a nyüzsgés az ecseri Rábai Mik­lós Művelődési Ház környé­kén. A nyugdíjasklub férfi tagjai többhetes munkájukat folytatták, kihasználva a még mindig gyönyörű őszi napsü­téses időt. A ház táját teszik rendbe. Hátsó kerítést építenek. Gyors ütemben dolgoznak, a fiatalok is megirigyelhetnék ezt a munkatempót. Sürget az idő, addig kell cselekedni, amíg be nem áld az őszi eső. Még több köbméter föld is szüksé­ges a tereprendezéshez, és le kell betonozni esti szórakozá­saik helyét, padokkal, aszta­lokkal. A kuglipályát is meg akarják építeni. A már ese­temként üzemelő konyhát kí­vülről is be kell vakolni. Szó­val tennivaló van még bőven. Sietni kell! Ök már csak tud­ják, 60—70 éves nyugdíjasok. De nem baj, eljön majd a szórakozás ideje is. Ebben az évben 7-8 étkeztetéssel egy­bekötött rendezvényt tartot­tak tagjaik részére, ahol a népszerű maglódi Dani zene­kar húzta a talpalávalót. No­vember 19-én újra megtán­coltatják a „lányokat”, nyug­díjas klubtársaikat. Jövőre jöhet a kártya, a sakk, a kugli, az elkészült hát­só portán, ahol heti három al­kalommal el lehet tölteni a békés pihenés idejét. Bálint Istvánná Kulturális ajánlatok Ecseren szerdán 15 órától a matematika-szakkör; 15.30-tól a bábszakkör foglalkozása. ^ömrőn a nyugdíjasklub kézimunkaszakkörének ösz- szejövetele 15-től, filmvetítés 17.30-tói: Aranyásók (színes szinkronizált román—francia —NSZK film), az úttörőház­ban a kézilabda és az ügyes kezek szakköri foglalkozása. Mendén 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Monoron 10-től védőnői ér­tekezlet, 17-től szabás-varrás és német nyelvtanfolyam ha­ladóknak. Űriban zongoraoktatás. Fogalmam sincs, milyen a fácánpecsenye. Eleddig vala­hogy nem is éreztem szüksé­gét, hogy valamelyik ünnepi asztalunkon ott legyen, meg­voltunk fácán nélkül is. De most azon tűnődöm, nem kel- lene-e kivonulnom az üllői határba, ott átsompolyogni a 4-es melletti szántáson, és a vecsési Ferihegy Tsz répaföld­jén — imádják a fácánok a répaföld bogarait, százával nyüzsögnek ott mostanság — előkapni a csúzlit. Mindjárt lenne fácánom. A csúzli miatt se kéne szégyenkezni, akinek legális fácánra nem telik, an­nak légpuskára se telik, má­sok is vannak ott csúzlival. Igaz, hogy légpuskával is, holott az előző logikai okfej­tésből az következne, hogy akinek viszont légpuskára futja, az fácánt is vásárolhat­na ... De nem így van. Any- nyira nem, hogy az említett területre leginkább gépkocsi­val járnak lopni. Szelíd madarak Meséli Szabó Gábor, az ül­lői vadásztársaság hivatásos vadásza, hogy idegborzoló na­pokat élnek át. Június 7-e óta nevelik a fácánokat, na­pos koruktól, nem csekély rá­fordítással, az eddigi költsége­ket számolva egy fácán most ötszáz forintot ér. Telepükön jelentős létesítményeket hoz­tak létre nem kevés pénzért, a vasadi tsz-től ugyancsak nem fillérekért hat hold úgy­nevezett vadföldet bérelnek, hogy összetartsák az állatokat — de azok most nem akarnak „összetartani”. Gyönyörű az idő, ragyog a nap, a közel­ben nyüzsögnek a répaboga­rak, megy a sereg világnak. Megpróbálták már kutyákkal is visszatartani őket, nem si­került. Amúgy nem lenne baj, kárt nem okoznak, egy hónap múlva meg jönnek a külföldi vadászok. november 15-én kezdődik a nagy terítékű fá­cánvadászat, amely az ország­nak is szép valutát hozna — csak a légpuskások, a csúzli- zók ne lennének! — Óriási kárt okoznak! mondja Szabó Gábor. Látják a gépkocsikból, hogy a 4-es tői nem messze ott nyüzsög a fácánsereg, hazaugornak a puskáért (nyilván nem Deb­recenbe vagy Szolnokra, in­kább környékbeliekről van szó), összehoznak egy csúzlit, és uccu neki! megszerzik az ínycsiklandó vacsorát. Szabó Gábor a hét elején bevitt egy elkobzott légpus­kát a Monori Rendőrkapi­tányságra. Tulajdonosait a va­dászmester próbálta elcsípni —■, ott volt két lelőtt madár is bizonyítékul —, de nem vol­tak hajlandók igazolni magu­kat, sőt gorombán és tráigár- kodva beszéltek a vadászmes­terrel. Miért is ne? Az idős ember, ők meg életerős fér­fiak, nyilván azzal a meggyő­ződéssel, hogy ha a kapitalis­táknak jár a fácán, akkor jár az az élelmesebb honpolgár nak is. Hogy nem ő vette, nem ő nevelte, hogy semmi köze hozzá, az nem számít. (Gép kocsijuk rendszáma lesz í nyomravezető, a büntetés pe­dig remélhetőleg példás.) De ez nem is az egyetlen eset, a múlt héten is volt három ha­sonló. Ügyelet kell Mondom Szabó Gábornak, hogy úgy tűnik, mintha orv- vadászügyeletet tartanának 4-es mellett, ő meg azt mond­ja, nem „mintha", hanem tényleg azt is tartanak. Beosz tották a vadásztársaság tag­jait is, éjjel-nappal felváltva ügyelnek, de még így is elő­fordult, hogy az ügyeletesek nem tudták kismotorjukkal utolérni a gépkocsival s ben ne a fácánzsákmánnyal távo zókat. S mivel nagy pénzek­Csak játék volna? Ékszerdoboz A hét eleje óta serényen' dolgoznak a sportpadló­ragasztók az átadás előtt álló gyönyörű gyömrői tor­nacsarnokban. Az üdezöld színű Graboflex borítás rendkívül impozáns lát­ványt nyújt a leendő léte­sítményben. Készek a ki­szolgáló helyiségek is. Ezekben helyet kaptak az öltözők, fürdők, mellékhe­lyiségek és a bemelegítő terem. Nagyon szép lesz ez a tornacsarnok — ezt már most leszögezhetjük. Igazán csak elismerés illetheti a kivitelezőt a helyi székhe­lyű Építőipari Szövetkeze­ti Közös Vállalatot. Tavaly ékszerdoboznak neveztük a 12 tantermes új általános iskolát. A jelző méltán rá­illik a tornacsarnokra is. Két ékszerdoboza lesz ha­marosan tehát Gyömrőnek. Gyomron Segélyek A Gyömrői Nagyközségi Ta­nács az év első felében 563 ezer forintot utalt ki a rá­szorulóknak rendszeres szociá­lis segélyként, s ez az éves keretösszeg 65 százalékának felel meg. Jelentős összeget emésztettek fel a rendkívüli szociális segélyek is, hiszen 327 ezer forintot fizettek ki június 30-ig. Körzeti labdarúgó-bajnokság Hová lett a Villám SC? A kabalát kedvelőknek bű­vös szám a kilences, és ehhez a labdarúgók is remek part­nernek bizonyultak. A kilen­cedik fordulóban ugyanis szü­letett néhány hajmeresztő eredmény. A meglepő dolgok elejére a Villám SC Péteri el­leni ki nem állása kívánko­zik, már ha ez a híreket hall­va még meglepetés lehet. De az Űri kiütéses vereségére már kevesebben számítottak, mi­ként a Monori-érdő fiaskójá­ra, vagy a Vecsés döntetlené­re sem lehetett előre tippelni. TABELLA 1. Űri 9 6 2 1 28-15 20 2. Monori-erdő 9 6 1 2 33-14 19 3. Villám SC 9 6 1 2 31-17 19 4. Nyáregyháza 9 6 1 2 22-12 19 5. Péteri 9 6 1 2 19- 9 19 6. Gyömrő 9 6 — 3 23-14 18 7. Vecsés 9 5 1 3 27-19 16 8. Dánszentm. 9 5 1 3 17-14 16 9. Ecser 9 5 — 4 19-19 15 10. Tápiószőlős 9 3 1 5 19-19 10 11. Albertirsa 9 3 1 5 22-27 10 12. Csévharaszt 9 3 1 5 15-24 10 13. Mende 9 2 2 5 13-26 8 14. Pilis II. 9 2 — 7 13-25 6 15. ceglédbercel 9 1 — 8 9-34 3 16. Törtei 9 — 1 8 10-32 1 (Megjegyzés: A győzelem három pontot ér!) Pilis II.—Albertirsa 2-3 (1-2), Pilis, 100 néző, vezette: Antal L. Jó játékvezetés mel­lett, megérdemelt vendégsi­ker született az enerváltan ját­szó hazai csapat ellen. A ha­zai gólokat Miklósdi és Gyeb- nár lőtték. A Pilisből Miklós­di és Mezőfalvi játszott jól. Nyáregyháza—Ecser 3-1 (2-1), Nyáregyháza, 200 néző, vezet­te: Karcsú. A vendégek veze­tő góljára még az első félidő­ben két fejestalálattal vála­szoltak a hazaiak. A második félidő elején hiába volt jobb az Ecser, egy szerencsés kö­rülmények között esett gól­lal a hazaiak bebiztosították a győzelmet. Gól: Serfőző, Farkas, Rozman, illetve: Bla- zsek. Jó: Molnár (a mezőny legjobbja) és a góllövők, il­letve: Sztancsik L Törtei— Ceglédbercel 0-2 (0-2), Törtei, 100 néző, vezette: Gavló. Első félidei játékával szerezte meg első győzelmét a vendégcsa­pat. A Törtei 0-1-es állásnál büntetőt hibázott. Gól: Rapi, Sebesvári. Jó: Földi és Kalo­csai (Ceglédbercel). Dánszentmiklós—Monori-er- dő 3-2 (2-2), Dánszentmiklós, 300 néző, vezette: Szuda. Jó játékvezetés mellett kiegyen­lített első félidőt láthattak a nézők. Fordulás után hazai fölény jellemezte a mérkő­zést, és egy szerencsés góllal a három pont is a hazaiak birtokába került. Gól: Tur- csek (2), Germányi, illetve: Gáspár Gy., Szabó. Jó: Tur- csek, Kerezsi, Oswalda, illet­ve: a Monori-erdőből senki. Csévharaszt—Űri 4-0 (2-0), Csévharaszt, 200 néző, vezet­te: Müller. Megérdemelten győzött a lelkesen és jól ját­szó hazai csapat, amelynek minden tagja dicséretet érde­mel, de külön kiemelkedett Jakubik és Mészáros teljesít­ménye. Gól: Keményfi (2), Kiss (2). Az Űriből csak Szűcs dicsérhető. Péteri—Villám SC 3-0 (já­ték nélkül). A Villám SC nem jelent meg! Tápiószőlős—Ve­csés 3-3, Tápiószőlős, vezette: Szalai. Gyömrő—Mende 3-0 (0-0), Gyömrő, 300 néző, vezette: Du­nai. A kitűnő játékvezetés mel­lett lezajlott találkozón a ha­zaiak már az első félidőben bebiztosíthatták volna győzel­müket, de a helyzeteket ek­kor még kihagyták a csatárok. Jó: Verseczki S., Tokodi, Kormány S., illetve Joós, Iván- csics. Ifjúsági eredmények: Nyár­egyháza—Ecser 3-1, Dánszent­miklós—Monori-erdő 3-2, Tá­piószőlős—Vecsés 0-6, Gyöm­rő—Mende 1-0. Serdülőeredmények: Monor Diáksportkör—Villám SC 2-5, Monor—Ecser 8-0, Gyömrő— Nyáregyháza 3-4, Mende—Ve­csés 5-2 (!), Sülysáp—Pilis 3-3 (!), Üllő—Péteri 0-0. (A két pont óvás után a Péteri csapatáé, rtiert az Üllő három serdülőjátékost ugyanaznap délután Sülysápon az ifjúsági csapatban is szerepeltetett és így a szabályok értelmében a serdülőknél lehet óvni.) G. J.—K. J. Old boyok Nem utaztak Nem utazott el Taksonyba a Gyömrő, Maglód old boy ve­gyes csapat. Hiaba várták őket a hétfőn délután három órára kiírt bajnoki találkozón. Csak a hazaiak meg a kikül­dött játékvezető jelent meg a szép sporttelepen. Pedig az eddig lejátszott mérkőzése ken nem lehetett különö­sebb panasz a gyömrői, mag lódi öregfiúkra. Hétről hétre jobban játszottak, még, ha ez az eredményekben nem is mutatkozott meg. Mindenesetre elgondolkoz­tató, hogy a csapaton belül csak páran lelkesednek iga­zán, ők most is ott voltak az indulás előtt a megbeszélt he­lyen. Akadt olyan is, akj Fő­városi munkahelyéről saját gépkocsiján visszajött Gyöm- rőre, hogy Taksonyba vigye társait. (Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna neki egyenesen Taksonyba gépko­csizni.) Nem volt kit vinni, mert hét játékos jött csak ösz- sze az indulási időpontra. Lassan véget ér az őszi sze­zon. A holt idénj'ben rendez­ni kell a sorokat a csapat kö­rül, mert csak így lehet elér-j ni, hogy a hét elejéhez ha^ sonló esetek ne ismétlődjenek többé. —ér •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) > Járda Közmegelégedésre A monori utcába kihor datta a tanács a sódert aztán a cementet. Megszo­kott kép ma már, hogj egyre több utcában látnál neki a lakók a szilárd bur­kolat építésének, az őrön viszont minden alkalom­mal friss: de jó, itt sem kell már a sarat dagasz­tani! Ebben az utcában ketten — első fecskékként — tnái hozzá is fogtak a dologhoz. Csakhogy tanácstalanok. Nem mindegy ugyanis, mi­lyen méretű a tükör. A földes járda tudniillik itt alacsonyabb, amott maga­sabb, a töltögetés a kapu­bejárókhoz alkalmazkodott. Ha egyik lakó mélyebb tükröt készít és alacso­nyabb járdaszintet, a má­sik lakó háza elé folyik majd a víz, a betondöcce- nőkről nem is beszélve. Az ilyesmikből szokott azután veszekedés kerekedni. Meg­állók a tanácstalankodó járdaépítők mellett. Mond­ják: valakinek ki kellett volna tűznie az egységes- tükröt. Ennyit mondanak, . de én lelki füleimmel azt is hallani vélem, amit más alkalmakkor százszor is hallottam már: —... mert lelkiismeret­lenek, mert kihordatják a drága anyagot, aztán már a kutya sem törődik vele! Meg kell írni! De nem így történik. Megkérnek, ha már úgyis befelé, a központba me­gyek, hívjam fel a tanács mütef-osztályát, legyenek szívesek kiküldeni valakit. Meg is teszem, fél óra sem telik bele — s nem telik el újabb, másik fél óra, ami­kor az ügyintéző már a helyszínen van. Csak egy röpke „üzenetváltás” volt, állampolgár és hivatal kö­zött, s a járda készülhet, közmegelégedésre. Senki nem szidott senkit, nem előlegezte meg a már-már köztulajdosággá váló bizal­matlanságot. S bár ezúttal azt sem mondta senki, hogy ezt írjam meg — ezt mégis szívesen megírom. —ez ről van szó. most már a rend­őrség segítségét is kérniük kellett. Szigorú büntetés Ügyhogy alighanem jobb lesz, ha a békésen sétálgató madárhadban az élelmesebbje is inkább csak gyönyörködik a jövőben. Ha már lelkiisme­reti, erkölcsi gátjai nincse­nek, legalább a megerősített ügyelet és a várható, nem je­lentéktelen büntetés tartsa vissza az ínyencvacsorától! —ez A narancssárga Polski Fiat motorja egyenletesen du­ruzsolt. A szerelő két nappal korábban állította be a gép­kocsi gyújtását. Az aprócska négykerekű azóta fürgébben futott az aszfalton. A doktor­nő boldog volt, hogy meg­szűnt, a rángatás, a kipufogó durrogása. Az asszony hazafelé tartott. A sötét országút gyér forgal­ma, a motorhang elálmosítot- ta Még vagy harminc kilo­métert kell megtennie, hogy elérje a családi fészek nyu­galmát. A gyerek már bizto­san alszik, csak Feri várja őt, s hogy az ideje ne múljon haszontalanul, tervrajzok fölé görnyed. Vonalakat húz az asz­talra kiterített papíron, mér­nöki pontossággal! Az utóbbi Időben egyre gyakrabban hordja haza a hivatali mun­kát, s esténként, hétvégeken tervrajzokon dolgozik. Kell a pénz! Egy körzeti orvos ugyan a köztudatban élő mendemon­dák szerint nem keres rosz- szul, de a valóság mégsem olyan rózsaszínű. A doktornő ugyanis csak ritkán, s ott fo­gadja el a hálapénzt, ahol az különben sem hiányozna a napi megélhetéshez. Gondolatai a család, az otthona körül jártak. Szem­ből fényszóró vágott a sötét­be A reflektorok el vakítot­ta* ösztönösen levette lábát a gázpedálról. A Polski tem­pója egyenletesen lassult. A lámpák fénye egyre közelebb került, betakarta. Aztán egy elnyújtott suhanással meg­szűnt. De a nyugalom nem körből visszavágódó fénytől. „Ez megőrült!” gondolta, s lehúzódott az út szélére, köz­ben lassított. De a mögötte lévő gépkocsi vezetője ugyan­ezt tette. A nő a fékre lépett, jobbra kitette az indexet, mintha meg akarna állni. A kilométeróra mutatója már csak a harmincas számig len­gett ki... Mögötte ugyanez játszódott le. A doktornő idegesen tette kettesbe a sebességváltót, gázt adott és gyorsítani kezdett A másik gépkocsi szintén. Az asszony a visszapillantó tükörbe nézett, de olyan erős fény vágódott az arcába, hogy semmit sem látott. A tükröt az útpadka felé fordította. Közben vetett egy pillantást hátrafelé, de csak két elmo­sódó körvonalat látott a má­sik kocsiban. Gyorsított. A fényszórók makacsul rá­tartott soká. Most mögötti gyúlt fény. Először csak a tá­volban, majd egyre közelebl és közelebb került hozzá a: érkező jármű. Az asszo-j várta, hogy mikor előzi mef az a másik. De nem történ semmi. Az autó felvette az c kocsija tempóját, s követte. Két-három kilométert tetteli meg így, amikor hátul az or­szágúti lámpák helyett s fényszóró lépett működésbe A doktornő pupillái összeszű­kültek a feje fölött lévő tü­tapadtak. A mögötte lévő autó vezetője tíz-tizenöt mé­terről követte. Az út akácer­dőn vezetett át. Szemből időn­ként egy-egy gépkocsi érke­zett. Néha meg is előzte őket egy-egy gyorsabb jármű. Se­hol egy ház, egy ember. A legközelebbi lakott település tizenöt kilométerre van. És mögötte a tolakodó reflekto­rok ... ! Félni kezdett. Kiver­te a veríték, ahogy arra gon­dolt: a másik autó utasai megállítják őt és... Nem, ilyesmi csak a filmekben, meg a krimikben fordulhat elő De akkor mit akarnak?! Egyre erősebben markolta a kormányt, közben szinte észre sem vette, hogy már a padlóba nyomja a gázpedált. A sebességmérő mutatója egy­re feljebb kúszott. Már el­hagyta a százas számot, aztán még öttel, tízzel, tizenöttel tovább lendült. A doktornő bármennyire is igyekezett, a másik autó fény­szórói makacsul ott lebegtek mögötte. Alig változott köz­tük a távolság. Ezt nem lehet itt hagyni, villant át az asz- szony agyán. A két száguldó autó el­hagyta az erdőt. Szántóföldek mellett zúgtak el, de az esti sötétség mindent betakart. Közel volt már a falu. Ha odáia elér. nem lehet baia. gondolta. Csak a sorompó, az meg ne fogja. Mindjárt itt lesz! De bakter már nincs, senki sincs ott, akitől mene­déket kérhetne, csak a vasúti sínek szelik át az országutat! Az óráját nézte: tíz elmúlt. Ilyenkor nincs vonat. Mert, ha meg kell állnia, azok ott hátul biztosan megtámadják, gondolta. Egyre idegesebb lett. Még egyszer balra kanyaro­dik az út, aztán jobbra. A domb mögött pedig ott a jelzőlámpa a félkaros sorom­póval ... A Polski tempója csökkent. A sebességmérő mutatója már alig közelítette meg a kilenc­venes számot. A kis négyke­rekű nem szokta meg, hogy ilyen nagy igyekezettel vág­jon bele a kanyarba, de azért nem történt baj. Az asszony hátranézett, a fényszórók mö­götte voltak ... Mire ismét előre fordult, már látta a piros fényt, a le­eresztett sorompókat. Mi ez? Ilyenkor nincs vonat! Nem, most nem szabad megállnia! Nyomta a gázpedált, a kor­mányt balra rántotta és rá­hajtott a sínekre ... Már nem­csak hátulról, de oldalról is fény zúdult rá. Éles kürtszó, zakatolás tépte szét az éjsza­ka nyugalmát. A hátulról őt pásztázó reflektorok hirtelen kihunytak, s a doktornő nya­kába zúduló fényt a gyorsvo­nat fékcsikorgása váltotta fel. amit messzehangzó csattanás kísért... Az asszony csak ekkor mert ** lassítani... Csitári János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents