Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

Városi könyvtár Előadói est Mikor Csíkból elindultam címmel Stefán Szilvia elő­adói estjét láthatjuk a gödöl­lői Juhász Gyula városi könyv­tárban október 19-én, szerdán este hat órai kezdettel. A mű­sorban népdalok mellett sza­valatok hangzanak el. Stefán Szilvia többek között Remé­nyiét Sándor, Dsida Jenő, Áp- rily Lajos, Szentimrey Jenő, Kányádi Sándor és Tompa László verseit mondja el. GÖDÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 249. SZÁM 1988. OKTÓBER 18.. KEDD Erkel iskola Tonnák papírból Az úttörőcsapatok értékte­remtő akcióinak egyike a hasznos anyagok gyűjtése. A gödöllői Erkel iskolában az elmúlt napokban papírt gyűj­töttek az úttörők, összesen négy és fél tonna papírt hord­tak össze! A legszorgalmasabb a hetedik dés raj volt, közel hétszáz kilogrammal, őket követi a 8. d, 479 kilogram­mal. A 6. c 331, az 5. d 329 kilogrammot gyűjtött. A tanév során még legalább két alka­lommal megismétlik ezt az akciót az iskolában. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Házi muzsika, 19 órakor. Balladás képek, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Megérdemlik a köszönetét Találkoztak a régi munkatársak Elhull a virág, eliramlik az élet — jutottak eszembe Petőfi Sándor híres sorai a Szeptem­ber végén című versből az el­múlt hét végén, a Ganz Áram- mérőgyár nyugdíjasainak ta­lálkozóján. Hiszen a résztve­vők között jócskán akadtak olyanok, akiket nemrég még aktív dolgozókként gyakran láttunk a gyárban, most pedig már ők is csak kívülről figye­lik az itteni eseményeket. Mindazok, akik az Árammé­rőgyár politikai, gazdasági és társadalmi vezetőinek meghí­vására eljöttek a találkozóra, egy kicsit megfiatalodtak erre az időre, hiszen visszagondol­tak az itt töltött évekre, s az ifjúkorukra. Bizony sok minden megvál­tozott a gyárban néhány év alatt. Egy azonban nem: a vál­lalat termékei iránt ma is ugyanolyan nagy a kereslet a világban és itthon, mint régen. Sőt, van olyan termék, amiből nem is tudják a vevők igé­nyeit kielégíteni, annyi kellene belőle. Minderről Szabó Ist­Kerepesiarcsa, Vörösmarty utca Bombát rejtett a föld Második világháborús bom­ba tartotta riadalomban a kerepestarcsai Vörösmarty ut­ca lakóit. A Kerepestarcsa és Környéke Víz- és Csatornamű Társulat az utcában építi a lakosság részére a szennyvíz­elvezető csatornát. A munka kivitelezője az Innoszolg Kisszövetkezet, ve­lük a gázhálózat építése ap­ropóján találkozhattak a hely­beliek. Munkásaik végzik a kubikosfeladatokat. A mar­kolóban egy szerződéssel dol­gozó kisiparos ül. A Vörösmarty utcában feb­ruárban kezdődtek a föld­munkák, a gerincvezetéket megépítették, most már a há­zakhoz készült a bekötés. Haj- gató János háza már az utol­sók között volt. Itt találtak rá egy méter körüli mélységben a második világháborúból itt maradt, gyilkolásra kész rob­banószerkezetre. Malik János, a markoló ke­zelője észrevette, hogy gépe belekapott valamilyen fémes tárgyba. Amikor meggyőződ­tek arról, hogy bombáról van szó, azonnal értesítették a rendőrséget. Ök hamarosan tűzszerésze­ket küldtek a helyszínre. El­távolították a veszélyes tár­gyat, amelyről megállapítot­ták: robbanás esetén tizenöt méteres körzetben pusztított volna. A csatorna építésével azóta elkészültek. Jelenleg a feles­leges földet szállítják el, majd helyreállítják a Vörösmarty utcát, beszórják zúzott kővel, amire egyébként alaposan rá­szorul. A. M. ván vezérigazgató beszélt a nyugdíjasoknak, akik szavai­ból nemcsak az eredményeket, hanem a gondokat is megis­merhették. — Önök szerették a vállala­tot, érzelmileg is kötődtek hoz­zá — mondta Szabó István —, s ezért megérdemlik a köszö­netét. A mai munkavállalók, tisztelet a kivételnek, nemigen ragaszkodnak munkáltatójuk­hoz, s könnyen odébbállnak, ha valami nem tetszik nekik. Jó lenne ezen változtatni! Fogarasi József, a nyugdí­jasbizottság vezetője szokás szerint beszámolt az elmúlt év óta végzett munkájukról. Mint elmondta, ma már 645 szak- szervezeti tag nyugdíjast' tar­tanak nyiván, akiknek a szá­ma évről évre nő, s így a nyugdíjasbizottság munkája is egyre szerteágazóbb. Az áram­mérőgyáriak törődése egykori kollégáikkal példamutató. Rendszeresen figyelemmel kí­sérik sorsukat, s az évente szervezett kommunista műsza­kok bevételét, valamint a jó­léti és kulturális alap egy ré­szét a nyugdíjasok megsegíté­sére fordítják. Az idén száz- öten kaptak közülük valami­lyen címen segélyt. Nagy gon­dot fordít a vállalat a nyug­állományú dolgozók üdülteté­sére is. Ebben az esztendőben mind ez ideig hatvanhat nyug­díjas pihenhetett SZOT-be- utalóval vagy a vállalat bala­tonalmádi, bogácsi üdülőjében. Az Árammérőgyárban ked­ves szokás, hogy a nyugdíjas­találkozókon egy-egy díszes tortával lepi meg a vállalati szakszervezeti bizottság a leg­idősebb résztvevőket. Most Bo­lya Lajosnénak, Kiss Lajos­nak, Birkás Lászlónak és Czipp Jánosnénak kedvezett a szerencse. A tortákat Almássy Sándorné vszb-titkár nyújtot­ta át nekik. A nyugdíjas-találkozó jó hangulatáról ezúttal Cselényi László gödöllői .zenetanár és Szliszka Endre gondoskodott. Olyan jól játszották el a régi slágereket, népdalokat, hogy a nyugdíjasok nagy része velük dúdolta a melódiát. Pozsonyi Vendel, a norma­osztály volt technológusa íele­A nyáron nyugatnémet ven­dégei voltak a kartali és a túrái termelőszövetkezetek­nek. A csoportot útjára elkí­sérte a hivatásos idegenveze­tő, akivel elég sokat beszél­gettem, s az után kíváncsis­kodtam, mi érdekli hazánkból és belőlünk, magyarokból az idegeneket. Bőséges válaszát egy szóba gyömöszölve csu­pán ennyit jegyeztem füze­tembe: az eredeti! Most ismét tapasztaltam — belgák és svájciak társaságá­ban forogva —, hogy éppen az utóbbi években felbuzgó, felpezsdülő nemzetközi vérke­ringés, a milliószám ideláto­gató külföldi kezd bennünket ráébreszteni valódi értékeink­re. Elmesélték ezek a jól szi­tuált, a mi fogalmaink szerint az élettől mindent megkapó (vagy megszerző) nyugatiak, mennyire idegesíti, zavarja őket, s mennyire megaláz ben­nünket, vendéglátókat, amikor itteni kalauzolóik dagadó mel­lel mutogatják nekik az úgy­nevezett világszínvonalú léte­sítményeket, európai szintű szállodáinkat, típusmodern la­kótelepeinket, párizsi divatun­kat, londoni frizuránkat, beat- és popegyütteseinket, a min­den szórakozóhelyen ordító diszkózenénket. ök ezt otthon töményebben és még értékesebb, többet érő és többet nyújtó színvonalon megkapják, s ezért várják, ké­Nemcsak a vendégnek szél Az eredetit keresik rifc azt, hogy mutassunk vala­mit, ami eredeti, ami magyar, ami csak ránk jellemző. Ha már eljöttek ide, szeretnének látni a pénzükért valami ere­detit, valami olyat, amit mi adtunk vagy adunk a világ­nak. Az utazásokat szervezők kétségbeesnek: hiába minden lihegő igyekezet, hogy kivet­kőzzünk magunkból, a szolgai utánzatunk még az olcsó di­vatolásban sincs benne, még ott is az eredeti az érték, az, ami eg> dűl csak a miénk. Mindez " pénteken jutott eszembe, amikor megálltam a gödöllői filmszínház előtt és nézegettem a havi műsornap­tárt. öt — hetedikes, nyolca­dikos kislány állt meg mellet­tem —, s legyintve, aztán hangosan megjegyezve fejez­ték ki csalódottságukat: me­gint egy magyar film! Szerettem volna megmagya­rázni, hogy olyan magyar film bemutatását hirdeti a plakát, amely a világ sok ezer friss termésű filmje közt kétségkí­vül a legjobbak közé tarto­zik. Azt hiszem, a kislányok szájbiggyesztését, amely min­den hazait már előlegben le­fitymál, hovatovább jellemző tulajdonságaink közé fogja so­rolni a világ. De hát ne hibáztassuk a ti­zenéveseket, akik azt vissz­hangozzák, szajkózzák, amit a felnőttektől hallottak és hallanak, hiszen a felnőtték is kétségbe vonnak minden ha­zai értéket, de ájultan esnek hanyatt, s lelkesednek minden nyugati különcségért vagy ép­pen az osztályon aluli selej­tes áruért, az ott már. levitéz- lett. megunt divatokért. ¥aaz, mindnyájan számon x tartunk olyan szomszédos — vagy nem éppen szomszé­dos — pályákat, ahol a mi­énknél zöldebbnek tetszik a fű. De ebből a szemléletből az derül ki, hogy állandóan köl­tözködhetnénk, mert a távoli rét mindig zöldebbnek lát­szik, mint az, amelyen tapo­sunk. Járjunk mi a saját pályán­kon, mert csak itt érvénye­sülhetnek az emberi kapcsola­toknak. az együvé tartozás­nak azok a pénzzel megfizet­hetetlen értékei, az idegenek­nek megmutató kincsei, ame­lyeket csak a hazai környe­zet nyújthat, az idegennek és nekünk egyaránt eredetiben. Fercsik Mihály ségével és testvérével jött el a találkozóra. Ö huszonhat évet dolgozott az Árammérőgyár­ban, a felesége hatot, a test­vérbátyja pedig huszonhármat. — Több a dolgom, amióta nyugdíjas vagyok — mondta Pozsonyi Vendel. — Van egy telkünk Mogyoródon, minden szabadidőnket ott töltjük. A gyárban átélt évekre szívesen gondolok vissza, mert jól éreztem magam itt. Pozsonyi Sándor, a gyár egykori energetikusa, testvéré­hez hasonlóan fiatalos, friss szellemű férfi. — Világéletemben túlzások­tól mentesen éltem — mon­dotta. — A sport mindig érde­kelt, de versenyszerűen sosem űztem, csak annyira, hogy fizikai erőnlétem meglegyen. Káros szenvedélyem sem volt. Talán ennek köszönhetem, hogy hatvannyolc éves korom­ra semmiféle gyógyszert nem kell szednem. Ma is dolgozom, keresem az értelmes elfoglalt­ságot. Csaba Gyula több mint egy emberöltőt töltött az Árammé­rőgyárban. A gyártóeszköz­gazdálkodási osztályról ment nyugdíjba 1980-ban. — A kapcsolatom most is élő a kollégákkal. Ha tehetem, meglátogatom őket — említet­te. Bodrogi Andor meósként ment nyugdíjba. Az idén is felajánlotta,, hogy .részt j/g^z a: novemberi kommunista mű­szakban. — Tavaly is itt voltam, örömmel dolgoztam — mondta. — Szeretnék ezután is segí­teni a gyárnak, s a rászoruló nyugdíjastársaimnak. Karácsony Jánosné nehéz munkát végzett a gyárban, huszonkét évig galvanizáló volt. Ma sem pihen otthon. — Dolgozom, mert egyedül vagyok, és a nyugdíjam kicsi — magyarázta. Itt volt Szántai Sándor is a találkozón, akinek írásaival gyakran találkozhatnak az ol­vasók a Gödöllői Hírlap ha­sábjain. Az Árammérőgyár nyugdíjas köszörűse nagy fába vágta a fejszéjét, ö intézi leánya építkezéséhez az anyag- beszerzést, s eközben tovább írja lakóhelye történetét. A nyugdíjasok sokáig elbe­szélgettek a múltról, és sokan emlegették a jövőt. Egy év múlva ugyanitt — mondták sokan, miközben búcsút vettek kollégáiktól, volt munkahe­lyüktől. Garamvölgyi Annamária Vasbolt a majorban m Az életveszélyessé vált galgamácsai vasboltot sürgősen le kel­lett bontani, de hogy a vásárlók ne maradjanak hoppon, ideiglenesen a major épületébe költöztek. Itt négymilliós áru­készlettel várják a vásárlókat (Erdősi Ágnes felvétele) Kézilabda Bravúrosan hajráztak A megyei kézilabda-bajnok­ság a nők számára a múlt hét végén egy időre lezáródott, ta­vasszal a rájátszás következik számukra is. Az utolsó for­dulóban a felnőttek az év ta­lán legjobb teljesítményével rukkoltak ki és magabiztosan, 24-19-re verték a sokkal elő­kelőbb helyen álló Gödöt. (Szűcs Ibolya a mezőny fölé nőtt, 13 gólt dobott). Az ifis- ták sajnos megint alulma­radtak az igazi rangadón, ugyanis az egész bajnokság során csak ettől a csapattól szenvedtek vereséget, tavasz- s.zal Gödön, most hazai pá­lyán. A félidőben még a mieink vezettek 5-3-ra, de fordulás után tizenhat per­cen (!) keresztül képtelenek voltak bevenni a vendégek kapuját ők pedig egy-re-másra TőttéTf góljaikat és hiábá sike­redett huszárosra a hajrá, csak csökkenteni tudták a hétgólos hátrányt. A vég­eredmény 11-14 lett. A férfiak az eddig gyen­gélkedő Csepel Autóhoz láto­gattak, amely együttes — a GSC-hez hasonlóan — az őszi szezonban mindössze egy al­kalommal érezhette a győze­lem ízét. A vendégeskedés balul sikerült a mieink szá­mára, a kritikán aluli véde­kezés eredménye egy gólzápo­ros mérkőzésen öt gólkülönb­ségű vereség lett. Az ifisták is messze voltak csúcsformájuktól. A szerény képességű autósok ellen meg­szenvedtek a két pontért. Csepel Autó—GSC 32-27 (17-12) GSC: Imre — Surányi (7), Horváth (4), Szlifka (4), Haj­dú (5), Bátori (2), Kovács G. (5). Csere: Csikós — Kle- ment. Már az első két perc sejtetni engedte, hogy ezen a na­pon kevés energiát fordíta­nak a csapatok a védekezésre, de akkor még számunkra ala­kult kedvezően az eredmény, 4-1-re vezettünk. A követke­ző négy percben viszont már egyenlítettek n hazaiak, aztán ismét háromgólos előnyre tet­tünk szert. A 20. perctől tel­jesen megváltozott a kép: a mieink ziccerek sorát hagy­ták ki, sokszor eladtuk a lab­dát. (Büntetőt is hibáztunk). A szigetiek viszont szinte helyzet nélkül lőtték a gól­jaikat. ötgólos hátránnyal for­dultunk és a második fél­időben tovább folytatódott az eszeveszett rohanás mindkét oldalon. Ebben a vendéglátók voltak kevésbé rosszak, így fegyelmezetlen védőmunkánk­nak meglett a méltó jutalma. A rengeteg hibával játszó csapatok gyenge színvonalú mérkőzést tudhatnak maguk mögött. Csapatunkból senki sem dicsérhető maradéktala­nul. Csepel Autó ifi—GSC ifi 18-23 (11-9) GSC ifi: Jenei — Tóth L. (2), Győré (8), Kovács Á. (3), Jámbor (2), Szekeres (7), Hat- házy (1). Csere: Matuz. A fiataloknál is a védekezés volt a sebezhető pont az első félidőben. Egy szerencsés szer­kezeti módosítás javított ezen a helyzeten a második játék­részben, és az átlövők is fel­szívták magukat a végére, így sikerült megmenteni a két bajnoki pontot. Jó: Jenei — Győré, Kovács Á„ Szekeres. M. G. A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat váci igazgatósága árengedményes togyóesáözbörzét rendes október 31-étől november 4-éig a 753. sz. központi raktárában, Vácon, a C-telepen, a balassagyarmati úton. Nyitva: hétfőtől csütörtökig 9 és 14 óra között, pénteken 9 és 12 óra között. Kiárusításra kerülnek: vendéglátóipari berendezések. Szintén október 31-étől november 4-éig kerülnek kiárusításra cukrászipari berendezések és felszerelések az 512. sz. termelőben, Vácon, a Kossuth tér 4. sz. alatt. Kerékpározás Vándorserleg Űjabb BMX-kerékpáros crossversenyt rendeztek az al­sóparki pályán. Az egyre in­kább tért hódító sportág a megszokott korosztályos futa­mokon kívül újszerű megpró­báltatások elé állította a né­pes versenyzőgárdát. Mini és szupermaratoni távugratások­kal,. szupergvorsasági szakasz- szal, ügyességi versenyekkel szórakoztatták az igen népes és lelkes közönséget. A leg­eredményesebb versenyzőnek a sportfelügyelőség vándorser­leget ajánlott fel. Ezt Mitru Norbert érdemelte ki két első és négy második helyezésé­vel. Egy évig őrizheti, örven­detes, hogy a népes mezőny­ben már veresegyházi, aszódi, ikladi, mogyoródi, kerepestar­csai és szadai versenyzők is rajthoz álltak. Megtiszteltetés volt a gödöllői BMX-klub szá­mára, hogy 14 tagja kísérhet­te Aszódig azt a kerékpáros csoportot, amely a megyében kerekezve a városba érkezett. Mozi A dzsungel könyve. Színes, magyarul beszélő amerikai rajzfilm. 4 órakor. Én szép kis mosodám. Szí­nes angol film. 6 és 8 óra­kor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents