Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

999 XXIV. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK 999 A két vege krónikája Beevezett a kajak négyes <•«* * Hódosi Sándor (Folytatás az I. oldalról.) gének ezüstérme mellett ezen a napon az asztaliteniszező Klampár Tibor, a birkózó Klauz László és a kézilabda­válogatott negyedik, a vízilab­da-együttes és a cselgáncsozó Dubovszky István ötödik, a birkózó Nagy Béla és a ke­nus Pulai Imre hatodik lett. Ide kívánkozik még Isaszeji Róbert bronzérme az ökölví­vásban, amelyet már korábban kiharcolt, de csak a szombati döntők után volt eredmény- hirdetés. Mitagadás, nem mindennapi események követték egymást a Mizari-tó vizén, mire össze­jött a négy magyar érem; a két arany, s az egy-egy ezüst és bronz. Mert ugyan ki hit­te volna, hogy a parádés kez­dés, Gyulay Zsolt péntek reg­geli győzelme után szombat délig kell várni a második magyar aranyig, a versenyek befejező számáig? Pedig köz­ben olyan „ászok” próbáltak szerencsét, mint a „kajak- királyi” címet méltán viselő Csípés Ferenc, a kilencszeres világ- és egyszeres olimpiai bajnok Vaskuti István nem kevésbé rangos társával, Sa- rusi Kis Jánossal együtt, vagy éppen a hazai női szakágban évek óta egyeduralkodó Kőbán Rita. Nos, Csípés kilencedik, az­az utolsó lett, Vaskutiék nem tudván dacolni a múló idővel — a hatodik helyen fe­Gyulay Zsolt Csípés Ferenc volt olyan időszak, amikor há­rom góllal vezetett Magyaror­szág Jugoszlávia ellen, a má­sodik félidő közepétől azon­Kristln Otto titulusa ban megtorpant a csapat, s végül négygólos vereséget szenvedett. Jugoszlávia—Ma­gyarország 27-23 (12-13). Mocsai Lajos szövetségi ka­pitánynak ezen az olimpiai tornán volt alkalma a poklot és a mennyet is megjárni. A zárómérkőzés után már kissé fáradtan, de meglepően hig­gadtan nyilatkozott. — Óriási volt a tét, hiszen az elutazás előtt aligha re­ménykedtünk éremszerzésben. Sajnos, a harmadik hely el­érésének lehetősége megbéní­totta a csapatot, pedig azt hit­tem, hogy amikor csodával határos módon bejutottunk a legjobb négy közé, levetik magukról a lelki terhet játé­kosaim. Sajnos, több kulcsem­ber ezúttal sem hozta a tőle megszokott formát — de hadd ne említsek neveket. A jugo- szlávok stílusa ráadásul nem is fekszik nekünk, így aztán majdnem törvényszerű volt a vereség. Előzetesen hiába egyeztünk volna ki szinte lá­tatlanban a negyedik hellyel, most szomorúak vagyunk, mert lehetett volna abból a negyedikből akár harmadik is. „Jó volt magyarnak lenni Szöulban99 Deák Gábor nyilatkozata A vasárnapi események már nem befolyásolták a magyar olimpiai csapat hangulatát. Igaz, a Koreai Köztársaság spor­tolói éppen az utolsó napon előzték meg legjobbjainkat az éremtáblázaton, de ez várható volt az ökölvívódöntők előtt. Az elégedettség hangulata jellemezte azt a sajtótájékoztatót, amelyen Deák Gábor, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke összegezte az 1988-as szöuli szereplés tanulságait, megvonta a magyar sportolók mérlegét. Kitűnő rendezés Ábrahám Attila jezték be, s Kőbán Rita szá­mára Íís vélhetően csalódást okozott a negyedik hely. A remek férfi kajakcsapat azon­ban feledtette az időnkénti kisiklásokat, a négy magyar éremből hármat ők szereztek. Hogy ez így történhetett, azért a dicséret nagymértékben An­gyal Zoltánt, a Bp. Honvéd kajakedzőjét illeti, akinek ta­nítványai háromszor- álltak a dobogóra. ★ Abban a teremben játszot­ták a férfi kézilabdatorna két sorsdöntő helyosztóját, amely­ben korábban a tornaverse­nyeket rendezték. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. A bronztalálkozón többször is Újabb küldöttség érkezett haza Martinék berekedt Száztizenöt szál szegfűből álló csokrot vehetett át vasár­nap délben a Ferihegyi légi­kikötőben a csapat nevében Császári Attila, a Magyar öt­tusa Szövetség főtitkára. A stílusosan piros, fehér és zöld színből összeválogatott virá­gok azt hivatottak jelképezni, hogy Martinék János, Mizsér Attila és Fábián László a 115. magyar olimpiai győzelmet harcolták ki Szöulban. Az öt­tusázókon kívül ugyancsak a vasárnapi járattal érkezett ha­za további mintegy félszáz sportoló, köztük a szintén aranyérmet szerzett kardcsa­pat tagjai. Fogadásukra, akárcsak az első aranygép jövetelekor, ez­úttal is ezernél több lelkes ember sereglett össze a repü­lőtér várócsarnokában, akik pedig kiszorultak, azok az épület előtt éltették csopor­tokba verődve a magyar spor­tolókat. Természetesen ezúttal sem hiányoztak a köszöntő plakátok, transzparensek, amelyek közül a legnagyobb sikert a „Bujdi, Gedő- arany­nyerő” feliratú aratta. Bujái, azaz Bujdosó Imre, és Gedő, vagyis Gedövári Imre szinte egyszerre mondták, hogy ők ketten csak részesei a nagy győzelemnek, amelyből ugyan­annyit vállalt Csongrádi Lász­ló, Nébald György és Szabó Bence. Ezt hangsúlyozta köszöntő­jében Pongrácz Antal, az ÁISH álta’^nos elnökhelyette­se is, aki a Himnusz hangjai után külön is méltatta az öt­karikás játékokon a dobogó legtetejéig jutott öttusázók és kardozók teljesítményét Mint mondta, a Szöulban versenvző magyarok ügye közüggyé vált, együtt drukkolt, virrasztóit, könnyezett és ünnepelt ve­lük az ország. Martinék János, aki az egyéni versenyben is diadal­maskodott, még mindig alig tudott beszélni a rekedtségtől. — Az a helyzet — mondta szinte suttogva —, szinte vé­gigordítottuk az összes ma­gyar olimpiai aranyérem megszületésének pillanatát. Jómagam „igazoltan” csupán Sike, Egerszegi és Darnyi — második — győzelméről hiá­nyoztam. A XXIV. nyári olimpiai já­tékokat példásan rendezte meg Szöul, olyan magas szin­ten, amelynek megközelítése a soron következő házigaz­dákra óriási feladatot ró, Szöul mérföldkövet jelent az olimpiai mozgalom történeté­ben — nyilatkozta Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja. A magyar olimpiai vezető, aki­nek nevét vívóként ismerte meg a világ, s aki emellett azzal is büszkélkedhet, hogy a NOB legfiatalabb tagjai kö­zé tartozik. A NOB magyar tagja ez­után arról beszélt, hogy Szöul azért is különleges vagy in­kább nagyszerű állomás az új­kori olimpiák 1896 óta íródó történetében — a mostanit megelőzően háromszor is cson­kának kellett minősíteni a versenyek versenyét, a sporto­lók legnagyszerűbb nemzetkö­zi találkozóját —, mert a NOB 167 tagországa közül 160 jött el. — A XXIV. nyári olimpiai játékok zavartalan lebonyolí­tásához hátországot jelentett a világszerte tapasztalható enyhülés, a szemben álló felek közeledése, az a kedvező lég­kör, amelyre már évek óta vár a világ — folytatta. — A szöuli versenyek azt bizonyí­tották, helyreállt az olimpiai mozgalom egysége, a sporto­lók, velük együtt a kulturá­lis, a tudományos és az ifjú­sági események résztvevői minden találkozójukon a bé­kés egymás mellett élés, a megértés légkörében váltottak szót egymással, versengtek, cseréltek tapasztalatot, hogy aztán barátként búcsúzzanak. Az olimpia szép dala, a „Kéz a kézben” így hát nem egysze­rűen csak fülbemászó dallam volt, hanem fontos mondani­A Szentendre Város Tonácsa pályázatot hirdet az 1989.. március 1-jén megüresedő vb-titkári állás betöltésére. A kinevezés meghatározatlan időre szői. Pályázati feltételek:- állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség- ötévi államigazgatási vezetői gyakorlat- feddhetetlen előélet Az angol vagy a német nyelv ismerete előny. Bérezés: az ÁBMH 13/1987. (X. 25.) sz. rendelet alapján, megállapodás szerint. Lakást nem tud adni a tanács. Pályázni lehet részletes, a szakmai tevékenységet bemutató életrajzzal. A pályázatukat a megjelenéstől számított 30 napon belül küldjék el Szentendre Város Tanácsa elnökének, cím: Szentendre, Városház tér 1-3. 2000. valót is hordozott: az olim­pia összehozta a világot, fiata­labbak és idősebbek kezet nyújtottak egymásnak, függet­lenül attól, hogy melyik or­szágból jöttek, nyugatról vagy keletről. Tagja voltam annak az ad hoc bizottságnak, amelynek feladata a szöuli játékok leg­nagyszerűbb szereplőinek megválasztása volt. Egy ame­rikai, egy norvég és egy dél­koreai kollégámmal együtt 18 sportoló közül választottuk ki a sportolók sportolóját, aki végül is — ehhez valójában nem is férhetett kétség —, az NDK színeit képviselő cso­daúszónő, Kristin Otto lett. Az sem titok, hogy az elisme­rő címre pályázók között so­káig versenyben volt a „mi” Darnyi Tamásunk és Marti­nék Jánosunk is. És végül: so­hasem fogom elfelejteni azo­kat az eredményhirdetéseket, ahol én adhattam át az érme­ket, de főleg azt a hármat, amikor honfitársaimat kö­szönthettem. Az öttusázókat, az aranyérmes kardozókat, és nagyszerű tornászunkat, Bor­kai Zsoltot — mondta a 46 esztendős magyar sportdiplo­mata. Első mondataiban megkö­szönte a magyar sajtó mun­kálkodását, kiemelte: a tájé­koztatás gyorsasága, pontossá­ga tökéletesnek bizonyult. Er­re bizonyítékul hozta fel, hogy a hazai közvélemény tö­kéletes képet kapott a Szöul­ban történtekről. — Amikor ezt az olimpiát értékelem, már az 1992-es, Barcelonában sorra kerülő já­tékokra is gondolok — mond­ta, majd kifejtette: az ÁISH két évvél ezelőtt meghirde­tett programjának megfele­lően reformokra törekedett a sportvezetés Hogy jó utat járt, arra bizonyíték a Koreai Köztársaság fővárosában szer­zett tizenegy olimpiai bajno­ki cím, amelyel Magyaror- száig az 1952-es, Helsinkiben lebonyolított nyári játékok után minden idők legnagysze­rűbb teljesítményét érte el, — Az eufória pillanataiban hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a magyar sport­életnek a jövőben is igen fon­tos társadalompolitikai ügy­nek kell lennie. Egy-egy olimpiai szereplés alapvető, meghatározza a közvélemény hangulatát is, orientálja az if­júságot, felhívja a figyelmet arra, a sport az a különös szféra, amire építeni kell és lehet A magyar sportolók 25 olimpiai sportág közül tiz- zenkilencben álltak rajthoz. Csak a műugrásban, vitor­lázásban, evezésben, teniszben és pálya-kerékpározásban nem szereztek pontot. Az eredmé­nyekkel kapcsolatban Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is kifejezte elismeré­sét Deák Gábornak. Deák Gábor kijelentette: a sportágak közötti hazai diffe­renciálás a további sikerek egyik előfeltétele. Az, hogy melyik sportág miként állt helyt Szöulban, meghatároz­za majd az ÁISH támogatásá­nak jövőbeni mértékét is. — Jó volt magyarnak lenni Szöulban. A csapat minden tagját fűtötte a közös bizonyí­tás vágya. Ez is pozitívuma Az ezüstérmes kajak négyes tagjai: Géczi Erika, Mészáros Eri­ka, Kőbán Rita, Rakusz Éva „Pontatlan" sportágak ß Úszók a rangsor élén A vasárnap befejeződött XXIV. nyári olimpián részt vett 204 magyar sportoló a várakozásnál jobban szerepelt, az aranyérmeket tekintve csak 1952-ben, Helsinkiben jutottak ennél is több — szám szerint 16 — bajnoki címhez, Magyarország az éremtáblázaton és a nemzetek közötti nem hivatalos pontversenyben (209 ponttal) egy­aránt a 6. helyen végzett. A legkiemelkedőbben az úszók szerepeltek, 4 arany- és 2 ezüst­érmük, összesen 43 pontjuk önmagáért beszél. Nyolc versenyág kép­viselői szereztek legalább 10 pontot, az úszók mögött sorrendben a kajak-kenusok, a birkózók, a vívók, az öttusázók, a súlyemelők, a sportlövők és a tornászok. „Pontatlan” öt sportág maradt: a kerék­pározás, a tenisz, a műugrás, a vitorlázás és az evezés. A magyar olimpiai csapat szereplése sportáganként, a számok tükrében (a sportág után zárójelben a kiutazott magyar sportolók száma, illetve az, hogy hány számban álltak rajthoz): össz­Sportág Arany Ezüst Bronz 4. 5. 6. pontszám Üszás (13/16) 4 2 — 1 1—43 Kajak-kenu (21/12) 2 1 I 3 — 2 34 Birkózás (18/19) 1 1 — 5 1 1 30 Vivás (20/8) X — 2 1 2 2 24 öttusa (4/2) 2 — — 1 — — 17 Súlyemelés (10/7) — 2 — 1 1—15 Sportlövészet (13/12) — — 2 — 2 3 15 Torna (14/14) 1 — — — 1 1 10 Cselgáncs (7/7) — — — — 3 — 6 Ökölvívás (9/9) — — I — — — 4 Asztalitenisz (5/4) — — — 1 — — 3 Kézilabda (15/1) — — — 1 — — 3 Vízilabda (13/1) — — — — 1 — 2 Atlétika (16/13) — — — — — 2 2 Rsg (2/1) _____ xi Kerékpározás (1/2) — — — — — — _ Tenisz (2/1) _______ Műugrás (3/2) — — — — _ — — Vitorlázás (3/2) _______ Evezés (10/2) _______ összesen: 11 6 6 14 12 12 209 (Fábián László az öttusában és a vívásban is szerepel.) szereplésiünknek, ezt kell ten­nünk a jövőben is, mert nél­küle aligha érhetünk el fé­nyes eredményeket az eljö­vendő évek világversenyem. Deák Gábor kiemelte a kol­lektíva összetartó, mással nem is helyettesíthető erejét. Azt is hangsúlyozta, az olimpiai küzdelmek során majdnem minden magyar sportembert a kivételes harci vágy jelle­mezte, Az asztaliteniszező Klampár Tiborról például el­mondta, hogy korántsem az anyagi előnyök hajszolása miatt vetette be tudása leg­javát, hanem az a bizonyítás­vágy fűtötte, amelynek motí­vuma: a sportág először sze­repelt az ötkarikás játékok műsorán. Több sportágban sikerült megtartani a korábban kiví­vott hegemóniát, az öttusázás- ban dupláztak a magyarok, úszásban elámították a vilá­got, s az egyenesen kápráza­tos volt. ahogyan a kardvá­logatott 4-8-ról kivívta az olimpiai bajnoki címet. A MOB elnöke ezután az „árnyékoldalakról” szólt, így Csengeri Kálmán és Szanyi Andor súlyemelők dopping­ügyéről. „Egy ezüstéremmel kevesebb, két kudarccal több” — jelentette ki. Elmondta, hogy a felelősséget közösen kell vállalni, az ÁISH igen szigorú vizsgálatot követel, és ezért sem fogadta el a Ma­gyar Súlyemelő Szövetség el­nökségének lemondását. „Szo­morú a két eset, hiszen ép­pen a magyar sportvezetés kezdeményezte, hogy a nem­zetközi sportszövetségek bár­mikor és bármelyik helyen doppingellenőrzést hajtsanak végre akármelyik sportág­ban” — emlékeztetett. De hogy csak a két sportoló a bűnös, vagy többről van szó, ebben még nem látnak tisztán — jelentette ki a MOB elnöke. A dopping ellen Együ ttm üködés A Szovjetunió és az Egyesült Államok olimpiai bizottságának elnökei megerősítették együttmű­ködési szándékukat a tiltott sze­rek használata elleni harcban. Az ügyben szovjet részről Marat Gra- mov, az amerikaiak képviseleté­ben Robert Helmick nyilatkozott. Bejelentették, hogy a két ország versenyzőinek, sportvezetőinek és tudósainak részvételével novem­berben találkozót rendeznek Moszkvában, amelynek célja egy dokumentum kidolgozása arról, hogyan irtsák ki gyökeresen a sport világából a doppingszereket. — ördögi körbe jutott a spor- világ, ezért a bizalom hiányát is tapasztalni lehet az olimpiai moz­galomban — mondta Gramov, a szovjet olimpiai bizottság elnöke. A nemzetközi együttműködés fontosságát kiemelve a közös nyi­latkozat leszögezi, minden NOB- tagállam és nemzetközi szövetség támogatását meg kell nyerni a kezdeményezéshez. — A kérdést nem lehet leszűkí­teni egyetlen országra — mondta Helmick a sajtótájékoztatón meg­jelent újságíróknak. Vasárnap véget ért a szöuli olimpia 16 napos küzdelemsoroza­ta. összesen 237 számban avat­tak olimpiai bajnokot, a rész! vevő 160 országból 52 szerzett ér­met, míg a nem hivatalos pont­versenyben 60 ország jutott pont­hoz. Az éremtáblázat nye: végeredmé­A. E. B. Szovjetunió 55 31 46 NDK 37 35 30 Egyesült Államok 36 31 27 Koreai Köztársaság 12 10 11 NSZK 11 14 15 Magyarország 11 6 6 Bulgária 10 12 13 Románia 7 11 6 Franciaország 6 4 6 Olaszország 6 4 4 Kína 5 11 12 Nagy-Britannia 5 10 9 Kenya 5 2 2 Japán 4 3 7 A nem hivatalos pontverseny végeredménye: 1. Szovjetunió 887 pont, 2. NDK 639, 3. Egyesült Ál­lamok 638 4. NSZK 292, 5. Bulgá­ria 249, 6. Magyarország 209, 7. Koreai Köztársaság 192, 8. Nagy- Britannia 191, 9. Kína 186, 10. Ro­mánia 164 11, Franciaország 146 12. Ausztrália 130 13. Lengyelor­szág 119, 14. Olaszország 115, 15 Japán 99.

Next

/
Thumbnails
Contents