Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
4 1988. OKTOBER 15., SZOMBAT Szájtátva KebelbeN Életünk valamennyi területén annyi a kiskapu, hogy a száját tátja a csodálkozástól a hírlapíró, amikor felfedezi, létezik olyan szelete a mindennapoknak, ahol nem divatos ez a kiskapuzás. A tollforgató akkor jön rá erre, amikor hallgatja az értetlenséget és méltatlankodást keverő panaszt, mi értelme ... Mi értelme annak, hogy kebelbélieket büntet sorra- rendre az arra illetékes, azaz esetünkben a Közép- dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Amiért büntet, az — egyebek között — a megengedett mértéket meghaladó szennyezettségű vízkibocsátás. S a kibocsátók között nemcsak ipari üzemek, szövetkezeti húsfeldolgozók, palackozók találhatók, hanem szép számmal a profik is, azaz vízgazdálkodási és vízművállalatok. Ok a kebelbeliek. Ezeknél a cégeknél igazán illene tudni, mit szabad és mit nem szabad. No persze. Amint illene tudnia a büntetést kirovóknak is, a kollégák nem azért cselekednek úgy, ahogyan... hanem mert... Ezer indok, mentség, akadály, objektív adottság. No persze. És akkor minek ez a hercehurca?! Van olyan szennyvíz- tisztító telep, amely után tavaly egymillió forintnál is több bírságot fizetett ki az üzemeltető profi cég; egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt az állam? Gyakran elhangzó érv ez. Egy a baj vele. Hamis. A bírság ugyanis jelzi a bajt; változtatásra ösztönöz. A megbírságoltnak ki kell gazdálkodnia a reá rótt összeget, a befizetett forintokból ugyanakkor támogatás lesz, környezet- védelmi beruházásokhoz. A megbírságoltak is igényelhetik. Ha cselekednek. Korábban tetemes bírsággal sújtott tisztítótelepek üzemeltetői jutottak el oda, hogy most már nem fizetnek egy fillért sem. összevontak ilyen-olyan pénzeket, korszerűsítettek, fejlesztettek. Ami persze nem megy egyik napról a má sikra. De folyamatosnak kell lennie. Erre, a folyamatosságra serkent a bírság. Függetlenül attól, ki a kebelbeli, mert az ügy, megoldandó feladat az igazán kebelbeli. MOTTÖ Az MTESZ első érdekvédelmi konferenciája után Bérharc helyett feladatok „Értelmiség: a társadalomnak az a rétege, amely a hivatásszerű szellemi munkával foglalkozókból áll. Nem önálló társadalmi osztály, mert nincs önálló helye a társadalmi termelés rendszerében. Magatartását az uralkodó osztály érdekei határozzák meg.” Eat az idézetet, az Űj Magyar Lexikon meghatározását harsány, de keserű gúnykacaj közepette olvasta fel a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének első érdekvédelmi konferenciáján az egyik felszólaló. Mint e kis részletből is látható, meglehetősen feszült légkörben üléseztek, ennek oka, hogy ideológiai, politikai és gazdasági okokból fakadó rossz beidegződések, helytelen társadalmi gyakorlat miatt a reálértelmiség az értékrendben társadalmilag méltatlan helyire került. lemben, a szennyező források feltérképezésében, aiz egészségvédelemben. Ajánlkoznak, mindhiába-1 Bennük rejlik az erő Az érdekvédelmi konferencián az MTESZ Pest megyei szervezete is képviseltette magát, legalább húsz (küldött érkezett szűkebb pátriánk városaiból, üzemeiből dr Schmidt Pál vezetésével. Ez örvendetes tény, ha azt vesszük alapul, hogy a szövetség harminchárom tagegyesületéből huszonkettő megyénkben is működik, s az aktív tagság ilyen szép számmal küldheti képviselőit az országos konferenciára. Kevésbé örvendetes viszont, ha arra gondolunk, az, hogy Pest megyei MTESZ-esek is jelen vannak az érdekvédelmi tanácskozáson, máir önmagában jelzi: megyénkben is jócskán van mit tenni a reál- értelmiség és általában a szellemi alkotómunka elismertségéért. A hétezer műszakit számoló megyei szervezet már létszámát tekintve is rendkívül tekintélyes társadalmi tényező — lehetne. Azonban még számarányánál is jelentősebb szerepre jogosítaná fel a szövetséget az a — egyelőre még — világszerte elismert szellemi erő, ami benne rej lik. Rejlik; mert — mint az MTESZ-tagok panaszolják — nem használjuk ki eléggé. Pest megyei szervezett műsza- kiaink jelentős segítséget tud nának nyújtani bármely társadalmi, gazdasági szervezetünknek elkötelezetlen, napi — főleg helyi — politikai és egyéb érdekektől mentes szakértői véleményükkel, szellemi felkészültségükkel, tapasztalataikkal. Fontos szerepet játszhatnának a körmyezetvédePest megye MTESZ-tagjai között különösen erős agrárértelmiségi csapatot találunk, s nem kevésbé jó szakembereket tömörít a Csepel Autógyár Gépipari Tudományos Egyesülete, de találunk olyan jó műszakiakat szinte minden MTESZ-tagegyesületünk- ben, akik nagyobb hasznára válhatnának társadalmunknak. Sajnos szakértelmükkel az indokoltnál jóval kevesebbszer lehetnek jelen a vizsgálati eredmények értékelésénél, a döntések meghozatalánál. — Mi ajánlkozunk, de többnyire hiába — búslakodik Vonczem István, a reálértel- máségi szervezet Pest megyei területi titkára. Az MTESZ-esek nem túl rózsás hangulatára jellemző, hogy még az országos érdek- védelmi konferencia vitaindító anyagát sem fogadták el; többen régi szellemiségűnek minősítették, volt, aki szerint az anyag nem kapcsolódik a reformtörekvésekhez, csupán az elosztási viszonyokra összpontosít, holott a műszaki értelmiség nem bérharcot kíván, hanem olyan változásokat, melynek révén a szellemi alkotómunka elfoglalhatja méltó helyét a társadalmi munkamegosztásban. Alkohológiai konferencia Szentendrén Megfékezhető népbetegség Tegnap Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központban rendezték meg a IV. Pest megyei alkohológiai konferenciát. Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, a megyei egészségvédelmi tanács elnöke megnyitó beszédében Utalt rá, hogy egészségmegőrző programunkban nagy hangsúlyt kap a szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus elleni küzdelem. Megyénk úttörőszerepet vállalt a józan életre vezetésben: az elmúlt évtizedben létesített pszichiátriai és ideggondozó intézeteinkben eredményes alkohológiai munkát végeznek. A gondozásba vett alkoholbetegek száma csaknem megkétszereződött. Az emelkedő betegforgalom azt mutatja, hogy megyénkben is növekszik az alkoholisták száma. A mértéktelen alkoholfogyasztásnak különböző szervezeti károsodás, betegség a következménye, amely halálba, korai halálba vezet. Az ilyen esetek száma is évről évre nő. Erre mutattak rá az elhangzott előadásokon, amelyek közben súlyos megállapítások hangzottak el. Az alkoholizmussal, mint népbetegséggel kell számolni. E betegség helytelen társadalmi megítélése a nem megfelelő, a hiányos felvilágosító munka következménye. Azonban az sem vitatható, hogy a megelőzés és a gyógyítás kudarcai idegenkedést váltanak ki az alkoholizmussal szemben. A tények, a szomorú statisztikai adatok, s az azok mögött álló egyéni és családi tragédiák, s a társadalmat ká rosító következményeik követelik a fokozott figyelmet, az alkoholizmus elleni szervezett küzdelmet. A szakmai tapasztalatok bizonyítják, hogy e kór korai felismerése — felkutatása — és megfelelő gondozása az egyetlen, amely gátat vethet a pusztító tendenciának. Ezért választotta éppen ezt, az alkoholizmus korai fel ismerésének módszereit témá jául a tegnap lezajlott tudó mányos ülés. Lesz-e munkanélküliség a börtönben? A rács mögött kevés a túlóra Sikeres, de egyetlen Szerencsére megyénkben akad már példa arra, hogy megfelelően igénybe vesszük — ezáltal el is ismerjük — a szellemi munkát. A Pest megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága például egy igen fontos foglalkoztatáspolitikai felmérés elkészítésére vette igénybe megyei MTESZ-eseiniket, a munka eredménye alapján kijelenthetjük: siker koronázta együttműködésüket. Ez az együttműködés azonban nemcsak azért példaértékű, mert sikeres volt, hanem azért is, mert eddig jószerivel az egyetlen. T. B. E. Az elítélteket pénzzel is ösztönzik a jobb munkára Készül a mérőszalag (A szerző felvételei) Mögöttem döngve becsapódó hatalmas vasajtóra, vigasztalan szürke falakra, félhomályra, reményét vesztett, fásult tekintetű emberekre számítottam. A valóság azonban alaposan rácáfolt az elképzeléseimre. Bár a náci börtön a szigorúbb büntetés-végrehajtási intézetek közé tartozik, a többszörösen visszaesők töltik itt büntetésüket, mégsem az embertelen körülmények a jellemzőek, hanem a szigor és a fegyelem mellett a jó munkával és a börtönszabályok betartásával elérhető kedvezmények sora. Demjén János ezredes, a börtön parancsnoka meg is erősítette, nagyot változott ez a zárt világ. Néha már az a vád éri őket, leánynevelő intézetet csináltak a börtönből. Ez persze nem igaz. Televízióslánc kamerái sze- geződnek az ajtókra, minden lépésünket figyeli az ügyeletes, amikor a parancsnokkal sétára indulunk. A rácsos ajtók mágneszárai halk bugással nyílnak. Az egyik négyszemélyes cellát kinyitják az őrök. Tisztaság és rend. Az emeletes ágyak katonás precizitással bevetve, az egyiken újságok, levelek. — Van olyan zárka, ahol televíziót is nézhetnek az elítéltek, mert fegyelmükkel és jó munkájukkal kiérdemelték a készüléket — mondja a parancsnok. Van tehát mit veszíteni azoknak, akik megszegik a szabályokat. A magánzárka már korántsem ilyen kényelmes. A kulcsok csördülésére, az ajtó nyitására vigyázzba merevedik és szabályszerűen jelent az elítélt. Harminc napot kapott. Börtönt a börtönben. — Fegyelmezetlenségért, verekedésért, a munka megtagadásáért jár a magánzárka — sorolja a parancsnok. — Mindenkinek kötelező dolgozni? — A betegek kivételével igen. Egyébként a munka nemcsak kötelességük a raboknak, hanem joguk is. — őket tehát nem fenyegeti a munkanélküliség ... — Bármennyire hihetetlen, olyan probléma ez, amivel számolnunk kell. A külső vállalatoktól egyre nehezebben kapunk munkát, érthető, ha elsősorban a saját munkásaikat látják el feladatokkal. Mi viszont — természetesen — nem védekezhetünk elbocsátással. Valamennyi elítéltnek munkát kell biztosítanunk, nemcsak azért, mert ez a legbiztosabb nevelési eszközünk, hanem, mert ebből fizetik az elítéltek a rabtartást, az esetleges gyermektartást, ebből teszünk félre a szabadulás idejére, és ami az elítéltek Még nem érkezett meghívd a kópétól Skála-Coop kontra Pest megye? Ez év augusztusában egy határozat elfogadásáról kellett szavazniuk a Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalatot alkotó szövetkezeteknek. A döntés lényege, hogy egy részvénytársaságként működik tovább a Skála. Valamennyi megye képviselője kimondta az rt. létrehozására a boldogító igent, egyetlen megyét kivéve, s ez Pest megye volt. — A részvénytársaság mint vállalati forma ellen nekünk nincs kifogásunk — tájékoztat a szavazás hátteréről dr. Karlik András, a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének Áfész-irodave- zetője. — Mi csak azt kértük, ilyen nagy horderejű kérdésben ne kelljen ilyen gyorsan döntenünk, hiszen az október 30-ig rendezendő igazgató tanácsi ülésen már a végső szót kell kimondanunk. Hogy a kérdés valóban nagy horderejű, mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy négymilliárd forintos vagyon jövőjéről van szó. S bár a Skála továbbra is rendíthetetlen bástyája a hazai kereskedelem várának, mégis, ha nem is óvatosságot, de tisztán látást, pontos adatkezelést, körültekintést igényelne az a tény, hogy az immár közel negyven szervezetet magába foglaló Skála gazdálkodása már nem könnyen áttekinthető, sőt, újabban balsikerű beruházásokról, túlköltekezésről is hallaná. Pénzügyi elemzést, vagyonmérleg, vagyonleltár készítését kérték hát a Pest megyei szövetkezetek képviselői, hiszen a részvénytársasággá szervezés után — kis túlzással élve — új vállalat lesz a Skálából. No de kinek s milyen mértékig a vállalata? Nyilvánvalóan annak lesz nagyobb befolyása a „Skála-politikára”, akinek több részvény lesz a zsebében. S itt is némi eltérés mutatkozik a szövetkezeti közös vállalat és a Pest megyeiek között: ugyanis a mi megyénk álláspontja szerint helyes volna, ha e részvényekhez mindjárt minden gazdálkodó szabadon hozzáférhetne, míg a többi megye képviselője amellett foglalt állást, hogy a részvényeket meghatározott ideig csak az alapító tagok vehessék. De ha már az alapító tagoknál tartunk: vitára adhat okot az alapítók vagyonának kezelése is. A szövetkezeteket tömörítő SZŐ VOSZ ugyanis a Skála alapításához igen nagy összeggel járult hozzá, támogatásának mértéke elérte a másfél milliárd forintot. Ezek a forintok ugyan állami pántlikát viselnek, valójában azonban mégiscsak az áfész-ek országos alapjából származnak. A Pest megyei küldöttség amellett voksolt — egyedül —, hogy ezt a pénzt kapják vissza a szövetkezetek. Mivel leszavazták indítványukat, az a döntés lép életbe, mely szerint a szövetkezetek pénzét négyszeresére szorozzák, s ezzel az összeggel számolják a Skála vagyonát: a Pest megyei szövetkezetek ilyenformán hatszázmillió forinttal részesednek. — A legnagyobb gondunk az, hogy túl gyorsan kell dönteni erről a jelentős átalakulásról, s az emberben ilyenkor önkéntelenül is felmerül a gyanú: ugyan már, miért annyira sürgős mindez? — fogalmazza meg aggályait dr. Karlik András. Márpedig nemcsak a határozat meghozatalától annak megszavazásáig áll rendelkezésre kevés idő: maga a szavazás is igen gyorsan le kell hogy bonyolódjon, közbekér- dezésekre, az esetleges aggályok megfogalmazására nemigen lesz idő. Ugyanis az, hogy október 30-ig kell dönteni, könnyen lehet, azt jelenti majd, október 30-án kell dönteni, így másnapra már aligha lehet összehívni az igazgató tanácsot. A szokás ugyanis az, hogy egy ilyen nagy létszámú ülés összehívása előtt — megyénket legalább tizenhármán képviselik majd — jó két héttel előbb postára kell adni a meghivót, hogy mindenki szabaddá tehesse napját. Egyelőre még nem érkezett semmi... Tóth Béla Endre szempontjából a legfontosabb, keresményük egy részét kiétkezésre fordíthatják, tehát vásárolhatnak a büfében cigarettát, kávét, csokoládét. Beszélgetés közben beértünk a börtönüzembe, amely a Váci Tömegcik'kipari Vállalat nevet viseli. Az őrök — biztonsági okokból — nem hordhatnak magukkal lőfegyvert. Az elítéltek éles, hegyes szerszámokkal dolgoznak, nem kell nagy fantázia, hogy ezekben meglássa az ember a lehetséges támadóeszközt. Mégsem történik semmi. A műszak végeztével valamennyi elítélt fémérzékelő kapun halad át, hogy a zárkába ne vihessenek fémtárgyat. A börtönüzem nem sokban különbözik a többitől. A gyanútlan szemlélődőnek, a rácsokon és az őrökön kívül talán csak az tűnne fel, hogy kevesebb az üresjárat. — Három műszakos az üzemünk — kiabálja túl a gépek zaját a parancsnok —, túlórázásra a legritkább esetben kerülhet sor, s annak mértéke sem haladhatja meg a havi tizenhat órát. Mérőszalagokat, kuktaalkatrészeket, bőrlabdákat, hőkioldó kapcsolókat, gombokat és még sok egyebet készítünk. Exportunk is van, — A foglalkoztatás vagy a nyereség a fontosabb? — Mindkettő fontos. A foglalkoztatásról már volt szó, ami pedig a nyereséget illeti, elszámolási rendszerünk nem különbözik más gyárakétól. Tavaly száznegyvenmilliós termelési érték mellett kilencmillió-százezer forint nyereségre tettünk szert. Ebből jut gépek vásárlására — legújabb szerzeményünk egy festékbeégető, ami a mérőszalagok festését teszi lehetővé —, valamint bérfejlesztésre. — Bérfejlesztésre?! — Az áremelés minket is elért, azonkívül az elítélteket ösztönözni kell a jobb munkára. — Azon sem lepődnék meg, ha szabadság is járna az elítélteknek — jegyzem meg. — Mint ahogyan jár is. Az őrizetes — ha a családi körülményei lehetővé teszik — akár tizennégy napot is otthon tölthet évente. A többieknek szabadságos zárkát rendeztünk be, ahol biliárdozással, újságolvasással, televíziózással tölthetik évi pihenőidejüket. — A kedvezmények felsorolásával egyoldalú képet festettem a börtönről — folytatja a parancsnok. — Pedig a börtön totális intézmény, a jogszabályok biztosította kedvezményen túl semmi nem jár, csak adható, a jól dolgozó fegyelmezett embereknek. Az elítélt minden percét szigorúan beosztjuk, minden parancsra történik. Nem az a célunk, hogy jól érezzék itt magukat a fogva tartottak, de az sem, hogy testileg, lelkileg megnyomorodottan szabaduljanak. A beszélgetés után búcsúzom a börtönparancsnoktól. Viszontlátásra! — mondom és csak később jut eszembe, lehet, hogy itt nem ez a köszönés járja. Mátrai Tibor
