Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

\ Készül a Puma cipő Balázs Jánosné nagy figyelemmel tűzi fel az úgynevezett szár- diszeket a Pemü nyársapáti Puma gyáregységében. Bizony ez a kéttűs géppel elég bonyolult művelet. A fiatalasszony a gyest váltotta fel az ipari munkával (Ballai Ottó felvétele) Késésben a szántévetek A cirok túltesz a kukoricán Erejük java részét a talaj­művelésre, a jövő évi gabo­na, takarmány vetésére for­dítják ilyentájt a szántók gazdái. Munkájuk intenzi­tása, előrehaladottsága jel­zője lehet a gazdaságban J uralkodó állapotoknak, a ^ gépparktól kezdve az időjá­rás alakulásáig. Noha az esők után a környe­zeti feltételek kedvezőbbek a vetéshez, mint az utóbbi évek­ben, ember és gép éjjel-nap­pal dolgozik, az Arany János Tsz-ben mégis legalább kéthe­tes az elmaradás. A gabona egy része most a napraforgó helyére kerül. Az ekék viszont vesztegelni kényszerültek, amíg a napraforgókombájnok levonultak a terepről. Az Arany Tsz-ben vajon mennyi szemet hozott e fon­tos ipari növény? — Egyelőre csak a bruttó kihozatalról vannak adataink, ezek is csak a szakembernek érdekesek. Aszályos év volt felénk is, emiatt a hozam alig négyötöde a szokásosnak, tá­jékoztat Szabó Balázs elnök- helyettes. — Alapkultúrának számít vagy inkább csak afféle terü­letkitöltő növény? — Piaci ára valamit csök­kent utóbb, de még így is az egyik legjövedelmezőbb szán­tóföldi kultúra. Hasonlókat mondhatok a szemes cirokról is. Abból idén 400 hektáron termesztettünk, és hozta a 3 tonna átlagot. A külkereske­delmi vállalattól 4300—4400 forintot kapunk érte tonnán­ként, így jövedelmezőségét te­kintve túltesz a kukoricán is. — Az ősziek vetésével mennyire haladtak eddig? — Az 550 hektár rozsföldről a minap jöttek le a gépek, az őszi árpának fele — azaz 150 hektár körül — a földben van, a búzához pedig még csak most tudunk hozzáfogni, ez egyébként 750 hektárt foglal -majd el. — Az őszi munkáknak mi­kor érnek a végére? — E hónap végére már nem lehet hátralékunk. A kerté­szetben a sárgarépa szedése is soron van, részben saját erőnkre, részben a honvédség segítségére vagyunk utalva. A munkát meggyorsítandó részes szedőket is szeretnénk foglal­koztatni. —ay NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HjRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM 1988. OKTÓBER 14., PÉNTEK A cégtábla a kamrában maradt Műszere a szeme, és a tenyere Kicsit neheztelek a higiéniai ismeretekből felkészült hivatalnokokra, amiért a pékműhelyből kitiltották a ve­vősereget. Megfosztottak bennünket a tömény cipóil- lattól, télen a kemence melegétől, amit hátunkkal szív­tunk fel, amíg sorunkra vártunk a mester szálkásra si­kált asztala előtt. Most már legfeljebb egy szippantás jár az utcára né­ző pici ablakon át a pékség levegőjéből. Egy tessék, egy köszönöm, és megyünk utunk- ra a szatyorral, benne a cse­repes héjú, forró kenyérrel. Mindenki siet, talán csak a pékmester őrizte meg tempós nyugodtságát ebben a rohanó világban. A tészta jussa Szakmájának legfontosabb törvénye, hogy a munkát nem szabad elsietni. De késni sem lehet. Az élesztőgombák, za­matot érlelő enzimek pont annyi idő alatt fejtik ki jó­tékony hatásukat a dagadó tésztában, mint mondjuk, a kezdetleges thébai sütőmű­helyben, valamikor az ókor­ban. Csak hát több ezer év­nek kellett eltelnie, mire az ember kitapasztalta, mennyi jussa van érni a tésztának a dagasztástól a szaggatásig sülni a kemencébe a vetéstől a kiszedésig. Manipulálni per­sze lehet a folyamatot, de an­nak rendszerint kárát látja a kenyér. Járt már úgy pék. hogy sorba rakott kenyerei lassacskán lefolytak a polcról. Kaszala Sándor mit nem adna érte, ha hajnalonta leg­alább egy órával később szó­lítaná vetéshez a csörgőóra. Ám, az elmúlt harminc év alatt, mióta szakmáját gyako­rolja, ő sem tudott kifogni a tésztán. Egyszer próbálná csak, vevői másnap elkerül­nék a házát! Arról van szó tehát, hogy a nagyüzemi szalagszerű ke- nyérgyártás időnyeresége íz­ben, színiben, vagy állomány­ban, de valahol mindig hát­rányként jelentkezik. Pedig jó szakemberek dolgoznak ám ott is. Igaz, velük viszont gyorsaságban nem tudna ver­senyezni a város nyolc ma- gánpékműhelye. — Tudni kell ám azt is, ha már a minőséget értékeljük — szólt a mester —, hogy mi kistermelők a drágább Bl 55-ös, vagyis a nullás lisztet használjuk, míg a kenyérgyá­rak a BL 80-ast. Ott a nullás csak a süteményekhez dukál. Legfeljebb keverik a kettőt, az Erzsébet kenyerekhez ha­sonlóan a minőséget javítan­dó. És nagy különbség van a sütés módjában is. Akácparázs melege — Éppen ez a furcsa. A műszerekkel teleaggatott ala- gútkemencénél praktikusabb alkalmatosságot el sem le­het képzelni. Mégsem verse­nyezhet ezekkel az ósdi konst­rukciójú kemencékkel. — Az építményen tényleg sok múlik. Mások a hőátadá- si viszonyok, az függ a tüze­lőtől is. Gázolajjal például soha nem lehet olyan egyen­letes eloszlású hőt' gerjeszte­ni mint a jóféle akácfával, aminek parazsa beteríti a tűzteret. Az ilyen kemence gazdájának a szeme és a ke­ze a műszere. Elég, ha meg­érinti a zár kilincsét, már tud­ja, vethet-e vagy még vár­jon. — Látom, itt minden vado­natúj. Mennyibe kerül ma egy ilyen pékműhely? — Szőröstől-bőröstül? Hát egymillió körül. Csak az ipa­ri áramért, amihez oszlop se Október múzeumi hónap Kezdetben érmeket gyűjtöttek A LEGRÉGIBB nagykőrösi muzeális jellegű gyűjtemények az egykori református gimná­ziumban és a tanítóképzőben jöttek létre. Ezek kialakításá­nak ötlete végső soron Mária Terézia híres, 1777. évi rende­letéig, a Ratio educationisig nyúlik vissza. Ez ugyanis kö­telezővé tette a gimnáziumok 1. és 2. osztályában a görög és római régiségtan oktatását. Más tantárgyaknál, így a ter­mészetrajznál kötelező volt a segédeszközök alkalmazása, il­letve az ezeket,, tároló szertá­rak létesítése. A tárgyi segéd­letre támaszkodó pedagógiai gyakorlat idővel az ó- és kö­zépkori történelem oktatásá­nál is igényelni kezdte az il­lusztrációs anyag alkalmazá­sát. Ennek azonban alapvető feltétele volt a műgyűjtés ki­alakulása, fejlődése. A honi műgyűjtés első nagy virágko­rát a 19. század első felében, kiváltképp a reformkorban él­te. Feltehetően a nagykőrösi gimnáziumba is ekkor kerül­tek az első régészeti leletek. Itt ugyanis 1841-ben hozták létre azt a természetrajzi szer­tárat, amelyben az érem- és régiségtár is helyet kapott. Erről először az 1854/55-ös is­kolai értesítő közöl tudósítást. Akárcsak másutt, úgy Nagy­kőrösön is szinte csak ajándé­kozás útján gyarapodtak az érem- és régiségtárak. Az itt őrzött leletek közül tudomá­nyos szempontból azok a leg­fontosabbak, amelyeknek lelő­helyét is közölték az iskolai szertárak állapotát bemutató évkönyvek. A gimnázium he­lyi eredetű régiségeiből erre csak egyetlen példát ismerünk. E szerint a Kupái Kovács Zsigmondtól származó 42 da­rab 15—16. századi pénz az ajándékozó házának építése­kor, a mai Arany János utca 33. szám alatt került napvilág­ra. Ugyancsak Kupái Kovács ajándéka egy bronzkori teker­cselt karvédő, valamint több urna és néhány kisebb agyag­edény, ezek azonban a ma Törteihez tartozó Besnyőben kerültek elő. A gyűjtemény nagyobbik része különféle pénzekből, érmekből áll. Túl­nyomó részük nem nagykőrösi eredetű. Ezeket az országnak szinte minden tájáról ideérke­ző nebulók és a Nagykőrösről elszármazott diákok adomá­nyozták az alma maternek. Ily módon makói, szentesi, ceglédi, dabasi, veszprémi, ko­máromi és más lelőhelyű régi ércpénzek kerültek egymás mellé. Az éremtárnál lényegesen kisebb volt a régiségtár. En­nek helyi, nagykőrösi darabjai közé tartozott a Siratóban ta­lált régi kard, a református templom mellett előkerült kö­zépkori koporsóvasalás és a Bokros-dűlőben napfényre ke­rült vas nyílcsúcs és ezüst ágyékvédő lemez, a feltehe­tően honfoglalás kori tarsoly­dísz, továbbá egy, az úgyne­vezett csónakázótó mellett talált avarkori arany fülbe­valópár. Közelebbről ismeret­len lelőhelyű, de még nagykő­rösi régiségeken (őskori kobal­tén és agyagedényeken, vas­sarkantyún és lándzsán, vala­mint egy aranygyűrűn) kívül Ceglédről két őskori urna és más agyagedények, a Fejér megyei Cecéről 4 cserépedény, Pátkáról egy urna és egy ob- szidiánpenge, a Komárom me­gyei Őszőnyről pedig római leletek (egy agyagmécses, egy bronztű és két érem) gazda­gították a gimnáziumi régiség­tárat. A külföldi régiségek so­rából két egyiptomi lelet ér­demel említést. Az egyik a hí­res Kheopsz-piramisból emlék­be eltett kődarab, a másik a tébai királysírokból való, hie­roglifákkal telerótt feliratos kő. Mivel az 1870-es évekig a gimnáziummal egy épületben működött a tanítóképző, s igazgatója egyben a gimná­ziumnak is vezetője volt, so­káig közösen használták a már meglévő szertárakat. A taní­tóképző saját érem- és régi­ségtáráról először 1870/71-ben hallunk. Az itteni nagykőrösi leletek közül említésre méltó a postapalota építésénél talált —talán középkori — rézbuzo­gány, valamint a Szurdok-dű­lői földvár területéről szárma­zó bronzkori cserepek és cson­tok. Kocsérról 4 darab régi pénz és törött vaskard, Jász­berényből egy bronzkori kar­védő tekercs, Jászkisérről né­hány szarmata sírlelet: egy kard, egy ezüst ruhakapcsoló tű, gyöngyök, edény és 2 ró­mai pénz, az óbudai Aquin­cumból római, Somogyvárról középkori régiségek kerültek Nagykőrösre. Az intézet érem­gyűjteményének mindössze egyetlen lokalizálható lelet­együttese volt: ez a feltehe­tően középkori kincs Pótha- raszton bukkant elő. Az isme­retlen lelőhelyű tárgyak között őskori kőbaltát, különféle agyagedényeket és azok töre­dékeit, csonttűt, gyöngyöket vas karddarabokat, egy réz­gyűrűt és egy 16. századi ezüs- tözött vassarkantyút őriztek. Idővel szükségessé vált a szaporodó gyűjtemények rend­szerezése is. Erről azonban csak azt tudjuk biztosan, hogy az érmeket és más pénzeket a többi tárgytól külön tárolták. Nagyságrendileg a gimnáziumi érem- és régiségtár volt a je­lentősebb. Itt 1896-ban 1757 pénzt őriztek, s idekerültek az 1894. évi földvári régészeti ásatás leletei is. A tanítókép­ző éremtani anyaga 1976-ban 106 ezüst-, 178 rézpénzt, to­vábbá 7 érmet és 38 bankje­gyet tartalmazott, régiségtárá­ban 1911/12-ben 58 őskori, 8 római, 15 Árpád-kori és 7 ké­sőbbi korból származó tárgy volt. A HÁBORÚS években mind­két iskolai érem- és régiség­tár a kapzsiság és az enyészet martaléka lett. Az ezeket rész­letesen ismertető publikáció hiányában egykori létezésük­ből alig profitálhat valamit a történettudomány, legfeljebb a tudománytörténet tartja azo­kat számon, mint Nagykőrös legrégibb muzeális jellegű gyűjteményeit. Dr. Simon László kellett, 120 ezret fizettem. Négy évig építgettük, nem siettünk. Előtte a régen jóne­vű Tamási-féle pékséget bé­reltem, A szakmát persze én is a kenyérgyárban kezdtem, aki pedig megtanított rá, Pintér János volt a Toldiban. Utána jöttek — Naponta mennyit süt? — Négy-ötszáz kilót. Nem rossz forgalom, két hónappal a nyitás után, pedig itt a Baross utca sarkán már vé­get ér a város. Néha egy kis ráadást is csinálok a mun­kásőröknek. Amikor gyakor­latra mennek, innen csoma­golnak hazai kenyeret. Ez az én ajándékom, ha már velük nem mehetek. — Azért nem hittem vol­na. hogy lesznek akik még a központból is utánam jönnek a kenyérért. Hallja, ez na­gyon jólesett. A túlsó sarok­ra még egy cégtáblát is fes­tettem annak idején, de nem tettem ki, halogattam. Most már azt hiszem a kamra sár kában marad. My. J. Mihái| győzelme Az öreg legtöbbször csak ebéd után, vagy ha sok dol­ga volt, estefelé vette kezbe az újságot. Akkor aztán meg •>em állt az utolsó mjndatig. Megvárnak a hírek, ráérek velük — szokta mondogatni. Nyomós oka volt annak, ha reggeli előtt nekiült olvasni, olyankor mindig valami nagy szenzációt remélt felfedezni a hasábokon. Mostanában megint valami furcsa nyugtalanság vett erőt rajta. Mihelyt meghallotta a postás szöszmötölését, már ug­rott is a papucsába, s úgy ahogy volt, csíkos gatyájában kicsoszogott a ládához. Felesége nem volt ennyire odaadó olvasó, őt inkább csak az apró érdekességek, rendőri hírek érdekelték, de férje vi­selkedéséből mindig megtud­ta, hogy valami fontos történ­hetett a világban. Most is le­si. várja a lapot. Élcelődve bökte oda neki.. — Ma is a Mihályról írnak? —- Róla. — Ennyi volt az öreg válasza. Ujjai közt meg­remegett a papír, amint sze­mét végigfuttatta a szalagcí­men. Még egy pici mosoly is elosont feszesen penderedő ba­jusza alatt. — És mit írnak róla? — Győzött. Megválasztották. Hála istennek, mégiscsak több a barátja, mint az ellensége. Hát nem őrület? Fali öcsém­ről azt se tudom, meggyó- gyult-e már a lába, aztán ott van ez az ismeretlen ember ezer kilométerekre, és druk­kolok neki. Az asszony nem szól sem­mit. Ismerte jól az öreget. Lel­kesedett ő már máskor is. Komolyan hiszi-e vajon, hogy nem lidércfény az, amit me­gint maga elé képzelt álmo­dozó elméjével... —ay Fényszóró-beállítás Jegyezze elő A városi közlekedésbizton­sági tanács kezdeményezésére az idén is tartanak ingyenes fényszóró-beállítást, meg szak­tanácsadást. Ezúttal a Volán TBF Zsíros dűlői telephelyén — a Szolnoki út végén — tar­tanak ügyeletet, október 22-én, szombaton, 8—13 óra között. Sporthírek) Óvatosabb a gazdálkodás A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi SE vezetősége a sport­otthonban ülést tartott. Az ott elhangzottakról érdeklődtünk Bodroghalmi János ügyvezető elnöktől. — Az idén eddig történte­ket értékeltük és a hátralévő időszak teendőit beszéltük meg. Ez évben sok változás történt, a gazdálkodás nehe­zebbé, de egyértelműbbé vált. A saját bevételek a bázisüzem jóvoltából valamint tagdíjból, rendezvényből és reklámból realizálódtak, a központi és helyi támogatások viszont csökkentek. Visszafogott, óva­tos gazdálkodásra törekedtünk ezért. A sporteredmények vál­tozóak voltak, de sokszor tap­solhattunk, örülhettünk körö­si sikereknek. Az év hátralé­vő részében a labdarúgó-edző- pályát meg akarjuk csinálni és a teniszpálya bővítését sze­retnénk befejezni. A sportott­honban előkészületben van a szenny- és csapadékvíz városi hálózatba való becsatlakozta- tása. Ezúton is köszönjük egyesületünk támogatását és továbbra is kérjük a patroná­lok és a szurkolók baráti se­gítségét. CSELGÁNCSOZÓK Cegléden rendezték az út­törő I—II. korcsoportos kör­zeti cselgáncs rangsorversenyt. — Tíz egyesület nyolcvan sportolója között a mi négy Mozi A nagyteremben: A zsaru szava. Színes francia krimi. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Sztrájk­tól megbénítva. Színes auszt­rál film, fél 6-kor. Színházi előadás A Kecskeméti Katona József Színházban, ma este 7 órakor: Mária főhadnagy. Bérletszü­net. A Kamaraszínházban, este 7 órakor: Krik! (Az öböl). Bér­letszünet. Bemutató előadás. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Cali­gula helytartója. Bemutató előadás. fiatalunk is ott volt. Nagyon jól szerepeltek: mindnyájan dobogón végeztek és csak a döntőkben szenvedtek vere­séget — mondta Bekő István edző. A Nk. Kgy. Kinizsi önvé­delmi sportolóinak eredmé­nyei a következők voltak. Úttörő II. korcsoport, 38 kg- ban (13 indulóból): 2. Kákái János. I. korcsoport, 35 kg (15): 2. Kecskeméti Attila, 41 kg (16): 2. Pap András és 49 kg (4): 3. Dobos Balázs, SZOMBATI MŰSOR Kosárlabda. Petőfi tornacsar­nok, 15 óra: Nk. Kgy. Kinizsi- Salgótarjáni Kohász NB Il-es női, 17 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Kandó Műszaki Főiskola (Budapest) NB Il-es férfi bajnoki mérkőzés. Ceg­léd: C. Mezőgazdasági DSK—Nk. Gimnázium serdülő és IV. kor-' csoportos diák fiú megyei bajno­ki mérkőzés. Labdarúgás. Kinizsi sporttelep, 9.30: Nk. Kgy Kinizsi serdülők— Törteli Tsz SK serdülők, össze­vont körzeti bajnoki mérkőzés. Modellezés. Kinizsi sporttelep, 10 óra: körpályás autómodellek megyei bajnoksága. Sportlövészet. Tormási MHSZ- lőtér, 9 óra: országos meghívá­sos Konzerv Kupa-viadal. Kecs­kemét: a HKL országos döntője. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Kosárlabda. Petőfi tornacsarnok, 9 óra: a körzeti minibajnokság nyitó játéknapja. Labdarúgás. Dunavarsány: D. Tsz SK—Nk. Kgy. Kinizsi, fel­nőtt és ifjúsági megyei I. osztá­lyú bajnoki mérkőzés. Sportlövészet. Kecskemét: a HKL országos döntője. S. Z. Hálás szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak, akik Csete Gyula temetésén részt vettek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek, táviratban fejezték ki részvétüket. A gyászoló család. Köszönetünket fejezzük ki mind­azon rokonainknak, jó szomszé­doknak, ismerősöknek, a konzerv­gyár dolgozóinak, volt munkatár­sainak, a Nagykőrösi Kinizsi SE elnökségének, a labdarúgócsapat­nak, a Pest Megyei Hírlap köz­ponti és helyi szerkesztőségének, a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség elnökének és külön minden tag­jának, akik felejthetetlen férjem, édesapám, nagyapám. Pécsi Sándor temetésén megjelentek és mély fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Köszönjük Bózlék doktor úrnak és asszisztensének. Aszódiné Marikának fáradozását, akik min­dennapi jövetelükkel fájdalmát enyhítették. A gyászoló család. ISSN 0133—2798 (Nagykőrösi Hírlap*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents