Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

fÄBONYl KRÓNIKA! A káosz alkotta rend Az elmúlt hét végén nyílt meg a XX. abonyi őszi tár­lat, amelyen ezúttal Kovács Péter Balázs festő- és grafi­kusművész, valamint Lencsés Ida gobelinművész alkotásai láthatók. Kovács Péter Balázs a nyolcvanas évek művészeté­nek egyik adekvát lehetősé­gét tárja elénk: a káosz te­remti meg — a tragikus kényszer — a festői rendet. Mind neki, mind feleségének, Lencsés Idának számtalan hazai egyéni kiállítása volt már, s mindketten több nem­zetközi csoportos kiállításon szerepeltek. Az idei múzeumi és műem­léki hónap abonyi esemény- sorozata is bő választékot kí­nál. Néhány nappal ezelőtt a helyi református temetőben Dobozi Cáboi 48-as honvéd tizedes sírjánál emlékeztek meg az Aradon kivégzett ti­zenhárom tábornokról, a hét első napján pedig Hírünk e hazában címmel olyan neves abonyi személyekről hallhat­tak az érdeklődők előadást, akik a nagyközségben szület­tek vagy ide vándorolva itt éltek és alkottak, vagy éppen itt leltek végső nyughelyei. A további program a követke­zőkből áll: október 16-án Abony régészeti emlékei cím­mel kiállítás nyílik a könyv­tárban, amelyet Dinnyés Ist­ván muzeológus nyit meg. Né­hány nappal később a telepü­lés idei fontosabb eseményei­ről készült videoös'szeállítást láthatnak a múzeumban, amely az Ünnepek, hétköz­napok, események címet vi­seli. összeállítója Pólyák László, a családi eseménye­ket rendező iroda vezetője. gy—i Négy évtized Téesztörténeíem Negyven évvel ezelőtt, 1948. október 1-jén alakult az abo­nyi végvári Endre Termelő- szövetkezet. Ebből az alka­lomból a minap rendkívüli közgyűlést hívtak össze, ame­lyen Győré Sándor, a tsz nyugdíjas elnöke összegezte az elmúlt négy évtized történe­tét. Az ünnepség végén Molnár Zoltán, a téesz jelenlegi elnö­ke köszöntötte a jelenlévő négy alapítót: Győré Sándort, Csernák Jánost, Kovács Lász­lót és Kovács Mihályt. Az év­forduló alkalmából Négy év­tized története címmel doku­mentumkiállítás is nyílt. Kis boltok fűtéséről Aki nem spórol, nem fázik A hidegebb napokra való felkészülés a kereskedelemben sem elhanyagolható. Különö­sen a kis, egy- és kétszemé­lyes boltok nehezebb körül­ményei miatt ajánlatos idő­ben megegyeznie a tüzelő be­szerzésében munkáltatónak és kereskedőnek. Ezt szerződéses alapon oldja meg a Dél-Pest Megyei Áfész, egyszerűsítve az elszámolást is. Egy-egy dol­gozó után hatezer forint a fű­tési költségátalány, az üzlet légköbméterének függvényé­ben, amit energetikus számol ki. Ezt a pénzt a boltvezető kiveheti a kasszából, hogy ab­ból vásárolja meg a fűtő­anyagot, A fűtési átalányt később az áfész jóváírja. A szerződé­sek nagyobbik része már meg­köttetett, azok átadására elkí­sértük a területi ügyvezetőt. Közben elmondta, hogy száz­harmincnégy kereskedő dolgo­zik az ő területén, Cegléden és Csemőbén» több mint negy­ven boltban. Ezeket az egy­és kétszemélyes kis üzleteket többnyire bérleményekben ala­kították ki, a központi fűtés megépítése nem volna kifize­tődő a forgalomhoz képest. Viszont a várostól és a köz­ségtől távolabbi helyeken is igényid a lakosság a jó ellá­tást, a kedvező körülménye­ket. Az már a boltvezető dolga, hogy jól fűt-e, s egyáltalán gondoskodik-e időben tüzelő­ről. Ha nem, akkor viszont nem panaszkodhat, ha fázik! (ala) Előadás Reform és ideológia Reform és ideológia címmel dr. Kemény László, a Politi­kai Főiskola rekorhelyettese tart előadást október 13-án 14 órai kezdettel a ceglédi párt­házban. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1988. OKTÓBEft 13., CSÜTÖRTÖK Október 17-től nagytakarítás! Verseny indul a tisztaságért Ülést tartott a napokban a Hazafias Népfront környezet- védelmi bizottsága. A fő na­pirendi pont volt az őszi nagytakarítás ütemének meg­szervezése, de más kérdésre is kitértek a felszólalók. Említést érdemlő megálla­podás született, miszerint az őszi nagytakarítás alkalmával a, sitt kivételével mindenféle konyhai, kerti hulladékot ki lehet tenni a ház elé elszál­lításra, még a lakótelepi la­kásokból is elviszik az össze­gyűlt lomot, öt konténer áll majd október 17-től a taka­rítók rendelkezésére, ezeket körforgásszerűen szállítja majd el a Városgazdálkodási Vállalat. A konténereket a népfront székházában lehet igényelni személyesen vagy a 11-552-es telefonszámon. Va­lószínű, hogy ha hidegebbre fordul az időjárás, és emiatt nagyobb tömegű falevél hull az utakra, több konténert ál­lítanak majd munkába. Javaslat hangzott el arról, hogy a tanács rendszeresen szabjon ki pénzbírságot az il­legális szemetelők megfékezé­se érdekében. E munkában ko­rábban eredményeket mutat­tak fel a közterület-felügyelők, de amióta megszűnt anyagi ösztönzésük, nem fordítanak elég figyelmet a szemetelők- re. Szó volt arról is, hogy a közterület-felügyelőknek le­gyen joguk önállóan eldönte­ni, hogy a szemetelők közül kit jelentenek föl, vagyis a bírság kiszabásának és behaj­tásának ügymenetét is egysze­rűsíteni kellene. Nem is egy javaslat hang­zott el arról, hogy a környe­zetvédelmi, illetve tisztasági versenyt más rendszer szerint kellene pontozni. Hiba volt a városi jogú nagyközségeket a városokkal egy kategóriába venni, mert korábban az előb­biek, most az utóbbiak vesz­tették el esélyüket a jó helye­zésre. A környezetvédelmi bi­zottság vezetője szerint az új minősítési forma 15 szempon­tot vegyen figyelembe, s mind­egyik öt-öt pontot érjen, ösz- szesen hetvenötöt. Az ipari üzemek tisztaságát, környe­zetvédelmi szempontból tör­ténő minősítését is külön kel­lene pontozni. Egy másik ja­vaslat szerint külön kategó­riába kellene sorolni a kis­községeket, a nagyokat, a vá­rosi jogú nagyközségeket és a városokat. , Többen sérelmezték a minő­sítés eddigi gyakorlatát. Ugyanis azok a települések, ahol éppen gáz- vagy vízve­Az eszi vetéseknek Kedvező az időjárás Meggyorsultak az őszi me­zőgazdasági munkák a megyé­ben. Az utóbbi napokban hul­lott csapadék fellazította a ta­lajt, s így lényegesen jobb kö­rülmények között dolgozhat­nak mind á szántótraktorok, mind pedig a vetőgépek. A gazdaságok jelentős része vég­zett a rozs vetésével; idén együttesen 24 ezer hektárnyit hasznosítottak ezzel, a homok kenyérgabonájának tartott nö­vénnyel. A helyenként már 5—10 centiméteres magasságú rozsvetések jelenlegi fejlettsé­ge arra utal, hogy e gabona­féle megerősödve, meglehető­sen bokrosodva néz a tél elé­be. Félidőben van az őszi árpa vetése is. Feltehetően nem lesz akadálya annak sem, hogy optimális időben, októ­ber 20-ig földbe kerüljön a jövő évi kenyérnek való mag­ja. zetéket fektetnek, néhány ut­ca ziláltsága miatt eleve nem is lehetnek versenyképesek, holott ez nem a lakosak és nem is a népfront hibája, hanem a kivitelező esetleges lassúsá­ga, hanyagsága, ősszel pedig, amikor lombhullás idején a söprögetőkocsi után rövid idő­vel ismét rengeteg falevelet sodor a szél, szintén nem cél­szerű, nem igazságos a pilla­natnyi látvány után minősí­teni. Ugyanígy, ahol láthatóan gondosan összeszedték a sze­metet, de a kupacokat még nem sikerült elszállíttatni, ta­lán érdemesebb volna az ad­digi munkát értékelni, A népfront városi szerveze­téhez eddig 5 ezer facsemete beszerzésére érkezett igény a lakosságtól. Facsemete-vásár­lásra viszont mindössze 30 ezer forintja van a szervezet­nek, így biztos, hogy tanácsi segítség nélkül ez év ősze és a jövő év tavasza között kiül­tetendő 5 ezer fácskát abból nem lehet megvásárolni. Aszódi László Antal A törvények Elég sokszor bizonyította mar a természet, hogy alapo­san félreértettük. Ez igen jól tükröződik a fizikai törvények változásában, kibővülésében, hogy amíg azt hittük, teljes képünk van a világról, később kiderült, hogy annak csak egy szeletét véltük a teljességnek. Itt sem teszünk mást, mint logikai modellt alkotunk a vi­lágról tapasztalataink összegzé­seképpen. Aztán jön egy új, ed­dig ismeretlen „elem”, mint például a gömbvillám, és ki­derül, hogy amit eddig a világ hű modelljének véltünk, az újabb korrigálásra szorul. Csupán azt a kijelentést von­nám újragondolás alá, misze­rint a világ megismerhető. Egy végtelen folyamatban, ott igen. De az emberi lét véges. Tapasztalataink a világról, azok is mindig végesek ma­radnak. És egy újabb kérdés a szabadon gondolkodóknak. Vajon elképzelhető-e olyan je­lenség vagy létező, amely sem érzékszerveink, sem véges ér­zékenységű műszereink, sem gondolataink által nem meg­közelíthető? Vakság lenne bár­minek a lehetőségét kizárni. Így a válasz: igen. Tehát amit mi most valóságnak ismerünk, az egy idő múlva csak a való­ság szelete lesz, majd ez is ki­bővül, mintha csak egy fény­kép felét látnánk, majd a le­takart felet is, aztán annak a felét, és így tovább végtelenül de a teljes kép soha nem lesz látható. Vagyis a világról al­kotott logikai konstrukció soha nem érhet befejezett állapotá­ba, örök kihívás marad, s mint olyan, csábító, s ebben a motívumban kapcsolódik az emberi hit a logikához. Azon ban ez veszélyesebb „játék”, mint gondolnánk. Mert az em­ber nem csupán tervszerűen, logikusan előre haladó gép. Mert mindebből hiányzik ma­ga az ember, a szeretete, az érzelmei, ezek mind kívül áll­nak a racionalitás határain. Pedig a napjainkban megerő­södő konformizmus leszakítja az emberről emberi mivoltát, és életét az automatizmus csapdájába tereli az ész ter­mékeinek birtoklásával, a gé­pekkel. Mindez csak figyelmeztetőül szolgálhat. A törvények jelle­güknél fogva részigazságok és eltávolítanak az élet esztétikai oldalától, idegenné teszik a szeretetet, a hitet, az érzelmek beteljesülését. Podmaniczky Szilárd­Hacsek és Sajó A két figura örökéletű '<5 A napokban a Kossuth ^Művelődési Központ zsúfo- ^ lásig megtelt kamaratermé- ^ ben Hacsek és Sajó cím- ^ mel a Vígszínház két ^ Jászai-díjas színésze, Szom- bathy Gyula és Balázs Pé- ^ tér mutatta be lendületes, í vidám, zenés- műsorát. A £ népszerű művészekkel az £ előadás után beszélgettünk. — Hogy született ez az ösz- szeállítás? Szombathy Gyula: — Ügy, hogy a Mikroszkóp Színpa­don ment a Hacsek és Sajó a történelemben, s annak egy kamarásított változatát állítot­tuk össze. Tulajdonképpen ez egy nagy díszletes színdarab volt három szereplővel. Agárdi Gábor és mi ketten játszottuk. Hogy ez fogyaszt­ható legyen, és elmehessünk vele vidékre is, azért átírtuk. — A kabarétréfák kedvelői­nek óhatatlanul beugrik erről a két figuráról, hogy más kollégák is sikerre vitték. Ez mennyire volt nyomasztó szá­motokra? Szombathy Gyula: — Sem­miképpen sem zavart ez ben­nünket. Ugyanis mi nem azt a két embert személyesítjük meg, amit a közönség olyan jól ismer. A Kibédi Ervinek egy másfajta produkciót csi­nálnak, és nem is akarjuk el­venni az ő kenyerüket. Ez a változat inkább egy kicsit az aktuális politikára épít. Hogy a politikai életben az elmúlt hatvan-hetven évben való­jában szinte semmi sem vál­tozott. Hiszen ugyanazokkal a gondokkal küszködnek mos­tanság is, mint a húszas, har­mincas, negyvenes években. — Ezek szerint Hacsek és Sajó ma is aktuális? Szombathy Gyula: — Any- nyiban aktuális, hogy azóta beszélgetnek, mióta két emDer szót vált egymással. S teljesen mindegy, hogy Hacsek és Sa­jónak vagy éppenséggel Ko­vácsnak és Szabónak hívják őket. Az emberek mindig oe- szélgetni fognak. Ez annál is inkább így van, mivel abban az időben Vadnai László hetente írt egy ilyet Az Est című lapban. S a Hacsek— Sajó jelenetben felvillantotta az aktuális politikai esemé­nyeket és híreket. Ehhez per­sze minden héten megkapta a legérdekesebb, legszínesenD híreket. Komlós Jánosnak is rengeteg ilyen írása van, at 1945 utáni dolgokat ő alkotta. — Mire készültök a szín­házban az elkövetkező idő­szakban? Balázs Péter: — Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely — az eredeti címe A mély­ben — című darabjára, amely­nek két-három hét múlva lesz a bemutatója. Gyula barátom Medvegyev, a rendőr figurá­ját eleveníti meg, és pedig Kosztiljovot, az éjjeli mene­dékhely tulajdonosát. Ott nein vagyunk egymással ilyen jó­ban, mert hát a tulaj, akit ját­szom, nem egy szívélyes em bér. — Nehéz a darab? ,,, — Balázs Péter: — Végte­lenül nehéz, csodálatos és örök érvényű ez a mű. Azt hiszem, hogy sok mondanivalója van a mához. De igen kemény dió, így aztán nagy munka Co- lyl'k most a Vígszínházban. — A magánéletben vajon Szombathy Gyulával barátok vagytok-e? — Balázs Péter: — Igen Csak olyan kevés idő jut ar­ra, hogy a barátságunkat ápoi juk. Jelenleg is egy interjút adunk, ami a barátságunk idejéből vesz el... Természe­tesen ezt csupán viccnek szá i tam. Fehér Ferenc Hétfőn Hangverseny Október 17-én, hétfőn 18 órakor a Földvári iskola Ma lom téri aulájában lesz a Kardos Pál pedagógus-ének­kar hangversenye. Elsősorban a görögországi koncertjük mű­sorát mutatják be. Tabella A férfi kézilabda NB IB állá­sa a 23. forduló után. 1. Szolnok 23 13 7 3 478-414 33 2. Csepel 23 14 2 7 501-462 30 3. Bp. Spart. 23 13 2 8 558-496 28 4. Ózdi Koh. 23 12 2 9 496-439 26 5. TFSE 23 12 2 9 346-316 26 6. D. Kőolaj 23 11 3 9 473-482 25 7. Nyíregyh. 23 10 3 10 470-474 23 8. Komló 23 10 2 11 543-546 22 9. Közgép 23 9 4 10 509-532 22 10. Győr 23 7 6 10 526-553 20 11. Dunafőldv. 23 9 2 12 477-512 20 12. Nagy­kanizsa 23 8 3 12 495-518 19 13. Fót 23 6 3 14 434-483 15 14. Balmazújv. 23 6 1 16 476-545 13 ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) f Szerelem(?) Újsághír: ...a hajnali órákban, egy lezárt gépkocsi­ban holtan találták P. L,. hu­szonhat éves fiatalembert. A személyautó a vasútállomás­sal szemben lévő parkolóban állt, s a vonathoz siető utasok fedezték fel a volánra bukó áldozatot. A mentőket, illetve a rendőrséget a vasútállomás egyik dolgozója értesítette. A helyszíni vizsgálat során meg­állapították, hogy P. L. nem bűncselekmény áldozata, halá­lát gyógyszer-túladagolás okoz­ta. Esti szürkület. Az állomás­ra befut a vonat, a le- és fel­szálló emberek lomha, fáradt mozgása varázsol életet — né­hány percre — a peronra. Egy asszony furakodik át a töme­gen, kezében ritmusra táncol a bevásárlószatyor. Ahogy az állomásépület kijáratához ér, váratlanul, a semmiből top­pan elé a fiatalember. Kicsit meglöki a nő karját. Zavar­tan, szinte hangtalanul bocsá­natot kér, s már lendül is to­vább. A fiatalember szeme az érkezőket fürkészi. Kutat, keres iszonyú akarattal... A vonat már a kanyaron túl jár, egyre csendesedő katto­gást húz maga után. Oszlik a tömeg a peronon, ritkuló ár­nyak futnak szét a lámpafény­ben. A fiatalember áll még né­hány percig a peronon, lassan körbenéz, maid lomhán elin­dul a kijárat felé. Hirtelen gondol valamit, belép a váró­ba, a menetrendet szemléli. Megfordul, akár egy filmkame­ra, végigpásztázza a helyiség­ben várakozó utasokat de az arca kifej ezestelen. Megszo­kott mozdulattal kotorja elő farmerja zsebéből az autó kul­csait. Csörgés, léptek nesze, ajtócsikorgás. Máris kint van az állomás előtti téren. A pi­ros Lada ott áll a főbejárat­tal szemben a parkolóban. A fiatalember nyitja az ajtót és beül a volán mögé. Cigaret­táért nyúl, majd ujjai a mag­netofon gombjain matatnak. Felcsendül a melódia. A zene halk, alig töri meg a nyugal­mat. Cigaretta kékesszürke füst­je vágódik a szélvédő üvegé­hez, aztán szétterül. A fiatal­ember maga elé bámul, a lány jut eszébe. A múlt heti vita, a félreértések, a pofon, a szakí­tás... őrület az egész! Pe­dig milyen szépen kezdődött. Végre azt hitte, hogy révbe érhet. Két és fél évtized után. Hiszen eddig semmi sem sike­rült neki igazán. Nevelőott­honban nőtt fel, a szüleiről semmit sem tud. A gyermek­évek megtaníttatták vele, hogy soha ne panaszkodjon. Szorít­sa össze a fogát és küzdjön. Az élet nem könnyű játék, de ha már egyszemélyes „fősze­repet” kapott benne, akkor a legjobbat kell alakítania. A gyárban szerették. Ezt tudta, érezte. Tisztelték is, az üzem­nek ő volt a legjobb kezti esz­tergályosa. Az egyetlen, amire büszke lehet! Más semmi sem jött össze. Egyre inkább ma­gába zárkózott, kerülte a ba- rátkozást. A lány felbukkaná­sa zúzta össze a magany bur­kát, s adta vissza életkedvét. Hirtelen annyi mindent szép­nek kezdett látni, amit koráb­ban észre sem vett. Három hónapig tartott, s aztán tíz napja a szakítás... A lányt azóta sem látta, pedig keres­te. De annak más volt a be­osztása, mint az övé. Gyakran utazott vidékre, volt hogy na­pokig semmit sem tudott róla. Féltékenység kínozta ilyenkor. Bár mindent megtett, az indu­latainak nem mindenkor si­került parancsolnia, talán ez is hozzájárult, hogy a dolog­nak vége legyen. Az elmúlt néhány napban ismét körülölelte a magány, s egyre őrültebb gondolatok foglalkoztatták. Aztán elszán­ta magát. Három nappal ez­előtt megírta a levelet a lány­nak. Kért, könyörgött, fenye­getőzött! A kusza, ideges so­rok tükrözték zaklatottságát. Talán egy orvos még segíteni tudott volna rajta, ha a borí­tékba zárt levél nem a lány postaládájába kerül. Mert há­rom nappal ezelőtt elvitte a levelet. Nem bízta a kézbesí­tőre, beült az autóba és átko- csizott a harmadik faluba, ahol a lány lakott a szüleivel. Becsengetni nem mert a la­kásba, hiszen a szülők nem őt szánták egyetlen lányuk­nak, ezért a segítségükre nem számíthatott. Azt írta, hogy este hattól várni fogja az ál­lomáson. Minden vonatnál ott lesz... éjfélig... Ha a lány nem jön, akkor őt soha többé . ebben az életben nem látja. Autóreflektor pásztázta vé­gig a parkolót, a fiatalember ( szemébe vágódott a fény. Ez kizökkentette a gondolataiból. Az órájára nézett. Még öt perc, s beáll az állomásra a következő vonat. Készülődni kezdett, s komótosan elindult a peron felé. A vonat nem ké- sett. A fiatalember ott állt a kijáratnál, de csak a késő dél­utáni filmkockák peregtek új­ra. Aztán éjfélig még ötször ismétlődött meg a „vetítés”. Valahol a távolban kürtszó köszöntötte a következő na­pot. A fiatalember fázósan ballagott vissza a piros Ladá­hoz. Ujjai között reszketett a kulcs, ahogy az autóba illesz­tette, de aztán végtelen nyu­galom áradt szét benne. Nem tudta gyűlölni a lányt. Arra gondolt, hogy az talán nem vette őt komolyan. A levelet megkaptak, az biztos! De ta­lán nem hitte el, hogy őszin­tén beszél. Majd ő megmutat­ja neki! Lassú mozdulattal a kesz­tyűtartó gombjához nyúlt. Halk kattanás. Nem ' kellett : sokáig keresgélnie. A gyógy- , szeres dobozok ott voltak leg- , felül. Mind a három. Egymás ' után kivette azokat, és a mel- . lette levő ülésre rakta. Szépen j sorba. Még el is igazgatta. Az- , tán visszazárta a kesztyűtar- ; tót. Kissé oldalra fordult. Mi- i előtt bármit tett volna, hosz- < szán elgondolkodva, bámulta ; az egymás mellett sorakozó 1 tablettákat... j Csitári János 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents