Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

tttMYr.t 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK T­Régeszcti kutatások Egy halom szép kő Változatlanul nagy a láto­gatók száma a visegrádi Má­tyás király Múzeumban. Augusztus végéig 220 ezren fordultak meg a középkori ki­rályi városban, és a palotában. Akik mostanában járnak e történelmi helyen, az utca fe­löli kutatóárokban egy halom szép követ láthatnak. A régé­szek tovább folytatják ugyanis az ásatásokat a királyi palota kaputornyánál, amelynek ki­ugró részén zárt erkély lehe­tett. Csak érdekességként említ­jük meg, hogy az emeleti te­remhez tartozó erkélynek Bécsújhelyben található a pár­ja, amelyet III. Frigyes építte­tett. Mindezen kutatásokra a múzeumnak azért nyílt lehe­tősége, mert elnyerték az Or­szágos Tudományos Kutatási Alap nyolcszázezer forintos tá­mogatását, amelyet négy esz­tendőre elosztva, szeptember­től kapnak. A pályázat utolsó felvonása Unokáink is mesélni fogják Valamennyiünknek jó érzés, ha valami olyat tudunk kita­lálni, ami elnyeri olvasóink tetszését. Ügy érezzük, az Unokáink is mesélni fogják című pályázatunk a valóban sikeresek közé tartozik, hiszen előfizetőink szinte bombáztak bennünket az érdekesnél érde­kesebb helytörténeti jellegű írásokkal. Természetesen más­fajta is közéjük csúszott, olyan, ami nem felelt meg a pályázati kiírásnak. Azokat a legendákat, színes történeteket, híres emberek­hez kötődő, meseszerű mende­mondákat vártuk önkéntes munkatársainktól, amelyek valamilyen módon lakóhelyük­höz kapcsolódnak. A szájról szájra hagyományozódó szelle­mi értékek felkutatását, meg­őrzését szerettük volna felhí­vásunkkal szolgálni — , s ugyanakkor közkinccsé is ten­ni ezeket a történeteket. Számos olyan munka érke­zett címünkre, amely vagy a nyelvtörténetet érdeklő kér­déskörrel foglalkozott, vagy különféle középkori oklevelek­ben foglalt tényeket dolgozott föl valamilyen szempont alap­ján. Közben azt kértük olva­sóinktól, írják meg, melyik szerző által beküldött történet tetszett a legjobban. Annak a négy önkéntes munkatársunk­nak, akikre olvasóink közül a legtöbben szavaznak — sorso­lás után — jutalmakat adunk majd át. E hónap végéig lehetőség van még a voksolásra. Emlé­keztetőül fölsoroljuk, ki min­denkitől kaptunk szép Pest me­gyei legendákat: — Bene Mi­Vakációs elégtelenek Yecsésen Amiről az anyukák susmogtak Adható-e egyes a nyári szünidőben, ha a tanuló egyszer sem megy dolgozni az iskola gyakorlókertjébe? Erre keresünk választ egy olvasói levél kapcsán. A levél feladója nem kívánja, hogy neve nyilvánosságra kerüljön, de az bizonyos, hogy a vecsési 1. Számú Általános Iskolában tanuló diákok szüleinek valamelyike, s mint ír­ja, nem egyedi esetről van szó. A levélíró gyermeke, nyári szünidei munkája elmaradása miatt szeptemberben technika tantárgyból egyes uszályzatot kapott. Ügy véli, az iskola eljárása jogtalan. Renitensek csapata Mikor az iskola igazgatóját, Ötvös Józsefnét megkerestem, őszintén csodálkozott a kérdé­sen, mert mint mondta, ed­dig sem a szülőktől, sem a gyerekektől nem hallott elé­gedetlenkedő hangot. Vélemé­nye szerint egyébként a ker­tet nyáron sem vetheti fel a gaz, nem száradhatnak ki a növények, s a termést is be kell takarítani. S e kertmű­velésnek Vecsésen két évtize­des hagyománya van. Az eddigi gyakorlat szerint á nyári szünidő kezdete előtt a pedagógusok beíratják az el­lenőrző könyvbe azt a nyolc alkalmat (dátumot), amelyből egyre el kell mennie minden gyereknek. Ha ezt a nyár fo­lyamán többször is megteszi, akkor szorgalmát ötössel, il­letve könyvjutalommal hono­rálják. Az iskola igazgatója egyetértett azzal a kialakult szokással: ha valakinek nincs elfogadható indoka a nyári hi­ányzásra., elégtelent kapjon technikából. Október elejének egyik dél­előttjén, amikor a vecsési is­kolában jártam, javában zaj­lottak az órák. Az összegyűj­tött naplókból találomra ki­választottuk néhány gyerek nevét, akiknél az említett tan­tárgy mellett az első kocká­ban egyes éktelenkedett. Az igazgatói szobában összegyűj­töttük a renitensek kis csapa­tát; 6., 7., 8. osztályos leá­nyok és fiúk jöttek vidáman! csupa egészséges, talpraesett gyerek. Elmondtam nekik, mi járat­ban vagyok, s aztán ők is, mi­ért nem tettek eleget kötele­zettségüknek. Az igazgatónő ta­pintatosan magunkra hagyott bennünket, így valamennyien szabadon beszélhettek. Moso­lyogtak, nevetgéltek, egyikük gátlásosán, másikuk nyíltan, sokszor egymás szavába vág­va, de mindannyian őszintén válaszoltak arra a kérdésre, miért nem voltak a szünidő­ben dolgozni. — Nekünk a Balatonnál van egy nyaralónk. A szünidő javát ott töltöttem, amikor pedig itthon voltam, asztali­tenisz-edzésekre jártam. Nem tartom soknak azt az egy­másfél órás munkát, amit a gyakorlókertben végezni kel­lett volna, de nekem egysze­rűen kiment, az egész a fe­jemből — szabadkozott Ze- hertmayer József. — Szerintem a szünidőben mindenki nyaral, senki sem gondol az iskolára. Én a nyá­ron segítettem az édesanyám­nak, amikor pedig úgy gon­doltam, hogy na, ma elmegyek dolgozni, éppen eleredt az eső... — Nagy Krisztina ma­gyarázata mintegy befejezetlen maradt. Az a bizonyos „most már úgyis mindegy” bujkált a szavak mögött. — A nyár fo­lyamán sok mindent csinál­tam, többek között voltam nyaralni, úttörőtáborban, edző­táborban. Ennek ellenére lelkiismeret-furdalást érzek, hof" nem mentem dolgozni. A szüleimtől is megkaptam érte a magamét. Ügy hiszem, igazuk van. Ennek ellenére szerintem az egyes helyett másfajta büntetést kellene ki­találni — meditál a szomorú tényen Kári Ágnes. — Tulajdonképpen egész nyáron nem voltam itthon Két tantárgyból pótvizsgára készültem, amit augusztus vé­gén sikeresen letettem. A gya­korló kerti munkára az utol­só alkalmat szántam. Ez a pótvizsgát követő nap lett vol­na, de akkor egyszerűen el­aludtam — Bencsik Andrea mintha zavarban lenne. Erre utal legalábbis, hogy két mon­dat között a körmét rágja. Nem mertek szólni Földi Mónika egy hónapig Pesten volt a 78 éves nagy­mamánál, segített neki. A szünidő többi részét a rokonok­nál töltötte: gondozta, etette a háziállatokat. A munkát ő is az utolsó alkalomra akarta halasztani, de azután elfe­lejtette. Révai Krisztián, több­nyire otthon segített a szülei­nek a házépítésnél, de volt nyaralni a Balaton mellett és édesanyja üzletében is dolgo­zott. Krisztián nagyapjával — Révai Nándorral — az igaz­gatónő jóvoltából sikerült be­szélnem. A nagyapa szerint a szülői értekezlet előtt sus­mogtak valamit az anyukák erről a nyári dologról, felhá­borodtak a technika egyes miatt. Az értekezleten azon­ban már egyikük sem mert szólni róla. Szünidős kiskertészek) A nyári munkára való köte­lezés — általános iskoláról lé­vén szó — nem szerepel az iskola működési szabályzatá­ban. Az egyessel való bünte­tés pedig még kevésbé. A gyakorlókért azonban nyáron is művelésre szorul. A tan­tárgyakat oktató pedagógu­soknak, í valamint a szülői munkaközösségeknek kellene megegyezésre jutnia abban, milyen más ösztönző módon lehetne a gyerekeket a szün­idei kertészkedésre rávenni. Egy bizonyos: azért elégtelent osztogatni, amire a diák nem kötelezhető, számunkra egy picit a pedagógia csődjét >s jelenti... Antal Piroska hály (Verseg), Csilló Mihály (Pilis), Donáth Lajos (Abony), Engerth Jánosné (Piliscsaba) Fodor Imre (Cegléd), Fehér Jánosné (Abony), Fekete Gá- borné (Gödöllő), Földvárszky Ferenc (Pilis), Győrök József (Nagybörzsöny), Horváth La­jos (Veresegyház), Lapu Ist­vánná Kókai Margit (Zsám- bok), Magyar Sándor (Öcsa), Polgár Zoltán (Vecsés), Ofella Sándor (Tápiószecső), Orosz Károly (Vecsés), Rapcsó István (Bugyi), Réthy Lajos (Dunake­szi), Rózsa Lászlóné (Sziget- szentmiklós), Szabó Ferencné (Dabas), Szántai Sándor (Gö­döllő), Szemerédi Irén (Gödöl­lő), Tusor Szilvia (Valkó), Üj- váry Ferenc (Gödöllő) és Vöő Imre (Szigetszentmiklós). A nyertesek — a közönség szavazata alapján — egy hor­dozható televíziót, egy rádiós magnetofont, egy fényképező­gépet, illetve egyéves előfize­tést kapnak a Pest Megyei Hírlapra. A díjak természete­sen a helyezések sorrendjében értendők. A sorsolásra novem­ber első hetében, közjegyző je­lenlétében, szerkesztőségünk­ben kerül sor. Október 31-ig várjuk tehát szavazataikat. A levelezőlapra vagy borítékra írják rá: Uno­káink is mesélni fogják. Mai programok Budapesti Művészeti Hetek A budapesti zenei hetek programja keretében a Zene- akadémián este fél 8-kor a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Mahler-műveket ját­szik., Vezényel: Kobayashi Ken-Ichiro. Közreműködik Só- lyom-Nagy Sándor. A külföldi filmek bemutatói sorában a Kossuth moziban a Carmen című, Francesco Rosi rendezte filmet, a Vörösmarty filmszínházban pedig A papa szolgálati útra ment című ju­goszláv alkotást vetítik. A Pesti Vigadó galériájában három francia gobelinművész, a Csontváry teremben Mácsay István, a Csók István Galériá­ban Ridovics László és Rido- vics Péter, a Derkovits terem­ben pedig Keleti Jenő és ifjú Keleti Jenő festőművészek ki­állítása nyílik ma. Tv-figyelő KétnemUSég. Hazai televí­ziózásunk ügyes-bajos gond­jain — pénzhiány, alulfoglal- koztatottság, az utánpótlás el­akadása stb., stb. — rágódva, bizony nehezen vesszük észre azt, ami örvendetesen új, ami­ben a nézők legszélesebb tö­megei nagy örömüket lelhe­tik. Az olyasmiben, hogy egy régi sorozat egyszeriben meg­újul, a címe, neve ugyan a régi marad, de amúgy töké­letesen kicserélődve szerez re­mek perceket. Nos, az egyik ilyen mutat­vány a Kalendárium. Régen is tetszett, egyrészt, mert élő­ben adták, s aki akart, az te­lefonon faggatózhatott a stú­dióban leültetett szakemberek­től, másrészt meg valóban sok tudományos érdekesség hang­zott el benne. Űjabban azon­ban egészen nagy és egységes témakörök bebarangolását vál­lalja fel, s ezek rengeteg em­bert érdekelnek. Legutóbb például a kétne­mű társadalom kialakulásának a felvázolásába fogtak bele, mégpedig úgy, hogy az egyik oldalra odaültettek egy sport­orvos-professzort, egy geneti­kus akadémikust meg egy min­dentudó könyvtárost, művelő­déstörténészt, a másikra pedig egy olyan női triót, amelynek tagjai majd a következő adás­ban mondják a magukét, a most megszólaltatott szakér­tők, illetve a majdani telefo­nálók kérdéseire, gondolataira válaszolva. Közben pedig ki tudja, honnan előhalászott ré­gi filmek, híradórészletek pe­regtek — mind-mind a férfi­nő kapcsolatról, e kettősség különbözőségeiről. Ebben a felállásban és tá­lalásban aztán az X és Y kro­moszómák meghatározó szá­maitól kezdve az ókori böl­csek vélekedésein át egészen a gyöngébb nem sportolásának hogyanjaiig-mikéntjeiig min­dent végighallgathattunk, te­hát megtudhattuk, hogy az ember esetében milyen for­mációk szerint alakult ki a két nem. S egyúttal azt is, hogy manapság mennyire kö­zelít egymáshoz ez a külön­bözőség. Mármint a sportban és a nehezebb fizikai munká­ban. Ehhez a ponthoz érve azon­ban egy icipicit megcsóvál­hattuk a fejünket. Arról volt ugyanis szó, és azt villogta a kép, hogy az 1950-es években mekkora balfogás volt trak­torra ültetni a fiatalasszonyo­kat, lányokat, s hogy ezt a szakmásítást manapság már nosztalgiával sem lehet nézni. Nos, az az igazság, hogy le­het. Éppen maga a televízió — annak pécsi stúdiója — készített néhány évvel ezelőtt egy remek riportfilmet ezek­ről a hajdani traktoristákról, akik, sha az emlékezet nem csal, a bonyhádi gépállomáson tanultak, s akik manapság, nagymama korunkban is őrzik az ott, majd a szántóföldeken, a cséplőszérűkön szerzett szép élményeket. Mert igenis volt abban a nyeregbe szállásban nagy-nagy vállalkozói kedv, máig élő romantika! Olyan ér­zelmi töltés, amely most is nosztalgiázásra késztethet so­kakat. Sorozatok. Hanem a most lefutott és á most kezdődött kedd esti sorozatok nemigen párásítják be a szemet. Ez a kis ausztrál Philadelphia, aki nyolc estén át igyekezett ma­gára és környezetére vonni az előfizetők figyelmét, annyira túlédelegte a múlt századi me­sét, hogy a valóságosabb tör­ténetek hívei aligha kísérték figyelemmel sorsának alaku­lását. Bizony, ilyen szirupos, cukros a hollywoodi pane­lekből összetákolt — ráadásul ebben a stílusban is eljátsza­tott — história tekergeti végig egészen mostanáig. Addig, amíg a három angol gengszterözvegy át nem vette tőle a stafétabotot, hogy be­mutassa: miképpen csal, lop, rabol a ködös Albionban a férjek nélkül maradt asszony­sereg. Az ötlet kétségkívül eredeti, de a megvalósítás egyelőre döcögni látszik: hosszúak, száj­barágósán részletezők a je­lenetek. A szereplők meg egye­nesen csúnyák. Egyszóval nem Charley angyalai. Akácz László 5 bHeti eilmtegyzetb A papa szolgálati útra ment Egy kocka az A papa szolgálati útra ment című jugoszláv filmből Nem kapkodtuk el ennek a filmnek a hazai forgalmazá­sát sem. A jugoszláv rende­ző, Emir Kusturica 1985-ben kapta a filmvilág egyik leg­rangosabb díját, a Cannes-ban odaítélhető legmagasabb elis­merést, az Arany Pálmát, az A papa szolgálati útra ment című filmjéért. Három év kel­lett hozzá, hogy a film ná­lunk is látható legyen. Köz­ben bemutattuk Kusturica elő­ző (s egyben első) filmjét, mely az Emlékszel Dolly Beli­re? címet viselte, és osztatlan elismerést aratott a honi szak­mában és szakkritikában, de a közönség körében is. (Ez a film, úgy mellesleg, 1981-ben kapott Ezüst Oroszlán díjat a velencei filmfesztiválon). Kusturica tehát összesen két filmet készített eddig — s eb­ből kettő kapott nagyon ma­gas díjakat. Alighanem párat­lan arány ez, melyet még fi­gyelemreméltóbbá tesz, hogy a rendező most harmincöt éves. Sikerei titkát nem az ismert sémákban kell keresnünk, hi­szen filmjei a legteljesebb mértékben jugoszláv alkotá­sok. Egyik műben sem ka­csingat a nemzetközi témák, a mindenhol gond nélkül elad­ható történetek felé, nem dol­gozik látványos helyszínekkel vagy világsztárokkal, nincse­nek merész erotikus jelenetek — szóval nem rendelkeznek egy csomó olyan kellékkel, amelyek pedig, a közfelfogás szerint, a biztos siker elen­gedhetetlen alkotóelemei. Kus­turica filmjei attól izgalma­sak, hogy a maga világát mu­tatja meg bennük, s e kis vi­lágokban rávilágítanak a na­gyobb, általánosabb, mélyebb, emberibb összefüggésekre, problémákra. Szarajevóban született, s mind a két film­jének ez a város, ez a sző­kébb környezet a helyszíne. Egyben innen veszi, tulajdon­képpen a saját gyerekkorából, a témákat is. Szarajevó — mint Kusturica maga mondta egyik interjújában — Európa és Ázsia határán áll. Éppúgy él itt az erős mohamedán tra­díció (a most bemutatott film egyik fontos jelenetsora a fiú­gyerekek körülmetélését ábrá­zolja), mint az ortodox ke­resztény vallás. Félig török, félig európai szláv lakosság keveredik. Egy-egy családon belül is súlyos konfliktusok alakulhatnak ki vallási, világ­nézeti, életviteli kérdésekben. És Kusturica elegendőnek ta­lálja a maga kisebb világát ahhoz, hogy benne megtalálja a nagyobb világ képét is. Alak­jai téveszthetetlenül szarajevói emberek, de indulataikban, kötődéseikben, szenvedélyeik­ben és szenvedéseikben roko­nai a máshol élőknek. Ami ve­lük megesik, az példázat ere­jű; példázat a súlyos időket élő családok belső ellentétei­re, a politikai széljáráshoz igazodók önmarcangoló konf­liktusaira, a nagypolitikának a kisember életére gyakorolt nyomasztó hatására. Kusturi­ca erről nagyon sokat tud, de még a legrdámaibb pillana­tokban sem veszíti el bölcs, olykor éles humorát (talán a prágai filmfőiskoláról hozva magával ezt a vonást, hiszen, ott szerezve diplomát, alapo­san megismerhette a cseh új hullám — Forman. Mérnél — stílusát). Az A papa szolgálati útra ment sajátos témát dolgoz fel. Mi annak idején, az 1950-es évek elején, jól ismertük a Tito-ellenes jelszavakat, na­ponta olvashattuk, milyen go­nosz „láncos kutya” a jugo­szláv vezér. A Tájékoztató Iroda 1948-as határozata kiát­kozta a szocializmus táborából Titót és Jugoszláviát. Azt azonban nemigen tudtuk, hogy ott meg Sztálin kapta ugyan­ezt a szerepet. Kusturica film­jének főhőse, Mesa, azon „bu­kik le”, hogy nem kommentál elég lelkesen egy újságban megjelent karikatúrát, ame­lyen az íróasztalnál Marx ül, s fölötte egy hatalmas Sztálin- portré díszeleg a falon. Mesa szerint ez már mégiscsak túl­zás. És ez elég ahhoz, hogy a tulajdon sógora, a nagyhatal­mú belügyes főnök tartóztassa le és küldje munkatáborba. (Szomorú fintora a történe­lemnek, hogy ugyanebben az időben nálunk ugyanígy mun­katáborba kerülhetett volna valaki, ha meglátják nála ezt a rajzot — csak a politikai előjel lett volna különböző...) Mesa és családja történetét Kusturica az öt-hat éves kis­fiú, Malik szemével láttatva meséli el. Ebből a nézőpont­ból csak ritkán lép ki, deák­kor is csak azért, hogy kitá­gítsa és jobban megmagya­rázza a történteket. Így raj­zolódik ki lassan és egyre szé­lesebb horizonttal az 1950-es évek legelejének Jugoszláviá­ja, melyben éppúgy vízválasz­tó a Szovjetunióhoz való vi­szony, mint a többi szocialis­ta országban —, s éppúgy rend­kívül súlyos belső, emberi konfliktusokat okoz ez a hely­zet, mint azokban. Kusturica ugyanakkor Mesát sem men­ti föl; a szoknyapecér, ügyes­kedő, erkölcsileg nagyon in­gatag férfiból nem farag Grál- lovagot vagy mártírt, mint ahogyan pontosan elemzi és ábrázolja a sógor lassú össze­omlását, meghasonlását is. A film éppen ezektől a nagyon emberi vonásoktól lesz kitűnő alkotás; attól, hogy rámutat: a különböző torzulásokat, szél­sőséges megnyilatkozásokat, a — közös főnévként használt szóval élve — politikát is em­berek, s ráadásul igen esen­dő, megalkuvó, szenvedélyes, elvakult, vagy egyszerűen csak elvakított emberek csi­nálták, csinálják. Nem füg­getlenül persze a körülmé­nyektől, a helyzettől, amely körülveszi őket. Malik, a film gyerekhőse, a történet végén egyre mélyeb­ben ismeri meg a felnőttek vi­lágát, s egyre kíváncsibb lesz iránta. Nagyapja viszont ép­pen ebbe a világba undorodik bele, s vonul az öregek ottho­nába. Keserű kettős perspek­tíva — s talán ez Kusturica filmjének a legelgondolkodta- tóbb kicsengése. Nem kétsé­ges ugyanis, hogy csak idő kérdése, mikor lesz Malikból is ilyen nagypapa, ha így ha­lad a világ. A papa szolgálati útra ment bennem több magyar film em­lékét ébresztette föl, Déry Ti­bor—Makk Károly Szerelem című művétől a legújabb do­kumentumfilmekig, a Faludy György, költő vagy a Törvény- sértés nélkül képsoraiig, tör­téneteiig. Arra kellett gondol­nom : mennyire összefüggtek s összefüggnek a dolgok itt, Európának ebben a térségé­ben. ­Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents