Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

198». OKTOBER 12., SZERDÁ

Személyi kérdésekben döntött a Népfront Országos Tanácsa

Sajátos hullámverésben evezünk

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — Kállai Gyula elnökletével — ülést tartott kedden a Parlament kongresszusi termében. A tanácskozáson részt vett Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter. A testület először személyi kérdésekben döntött, majd a Népfrontnak a mai magyar társadalomban betöltendő helyét, szerepét vitatta meg.

Megnyitójában Kállai Gyula utalt arra, hogy több állami, társadalmi szervezet élén a közelmúltban személycserék történtek. A HNF OT munkájában eddig is részt vettek ezeknek a szervezeteknek a vezetői, s ezt a hagyományt a továbbiakban is meg kívánják őrizni.

Az országos tanács Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, miniszterelnököt két tartózkodással, Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát két ellenszavazattal és hat tartózkodással, Stadinger Istvánt, az Országgyűlés elnökét tizenegy ellenszavazattal és hét tartózkodással, Baradlai Györgyöt, a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnökét pedig egyhangúlag megválasztotta az országos tanács tagjává.

A népfront helyével, szerepével, feladataival foglalkozó vitaindítójában Huszár István, a HNF OT főtitkára elöljáróban a belpolitikai folyamatok jellemzőiről szólt. Kiemelte: egyfelől erősödni látszanak azok a remények, hogy megint, mint már annyiszor, „lesz magyar újjászületés”. Másfelől nem várt, kellemetlen meglepetések is érnek bennünket. A bizalomszerzés és a bizalomvesztés sajátos hullámverésében evezünk. Ilyen viszonyok között érzékelhetővé válik az az ellentmondás: az új társadalmi stratégia, amely a pártértekezleten kapott markáns megfogalmazást, a magyarok többsége számára nemcsak vonzó, hanem olyannak is tűnik, amely köré kialakítható egy új nemzeti összefogás. Ám eközben egyelőre csak a szülés kínjai érzékelődnek, rosszabbodik az emberek jelentős részének társadalmi helyzete s ezzel együtt a közérzete.

Nyomatékkai szólt arról, hogy az útkeresés időszakában élünk. Ennek az útkeresésnek a célja a történelmi perifériára sodródás megakadályozása, a felzárkózási lehetőségek megalapozása, a konkrét cselekvés irányainak kijelölése, a cselekvés szervezése. Az útkeresés bizonytalansággal is jár, a tekintetben azonban a népfront senkit sem kíván bizonytalanságban hagyni: útkeresése a szocializmus szolgálatában áll. A felemelkedés biztos alapjainak létrejöttéhez telje- sitőképesebb gazdaság kell, szociális értékeket érvényesítő, műveltséget növelő közösségek kellenek, és demokratikusan működő politikai mechanizmus szükséges. Az eddigi út folytatása minden bizonnyal zsákutcába vezet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eddig megtett út minden állomása tévedés volt. Immár két évtizede alkalmazkodási gondokkal küszködünk. Ennek okai számosak. Sokan az első helyre teszik azt a szűk, ökonomista szemléletet, amely a gazdasági bajokon kizárólag a gazdaság körében megmaradva, rosszabb esetben csak a monetáris politika eszközeivel kíván segíteni. Ez lehetetlen — vélekedett Huszár István, majd így folytatta: olyan társadalompolitikára van szükség, amely megteremti a társadalmi újratermelési folyamatok egyensúlyát a gazdaságon kívül, illetve a gazdaság mellett a népesedésben, az egészségi állapotokban, a társadalmi beilleszkedésben, az oktatásban és a területfejlesztésben is. Rámutatott: a versenygazdaság kifejlődését, az igazi piac épülését, a versenysemleges szabályozást, a tulajdoni viszonyok átalakulását, a teljesítményelv érvényesítését ideológiailag is támogatni kell. Félreérthetetlenné kell tenni, hogy az egyenlősdi nem a marxizmusból származik, a vele való szakítás tehát nem is jelent szembefordulást azzal.

— Félreérthetetlenül vállaljuk, hogy társadalmunk legszervezettebb, legösszefogot- tabb ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt a népfrontmozgalomban is meghatározó szerepet tölt be. Ahogyan nem ismerünk kommunista vonásokat nélkülöző szocializmusfelfogást, képtelenségnek tartunk egy kommunista részvételt nélkülöző népfrontot. A népfront igazodott és igazodik a változó körülményekhez,

amelyben a szocializmus hagyományos, monolitikus politikai szervezete és gyakorlata átadja a helyét egy új típusú, plurális szerveződésnek. A pluralizmus csak „népfrontos” pártpolitikai bázisára támaszkodhat, kiépült népképviseleti intézményrendszerrel, az Országgyűlésnek felelős kormányzattal, egyenrangú szerepet betöltő — adott esetben pártjellegű funkciókat is felvállaló — társadalmi szervezetekkel, tömegmozgalmakkal, közösségi szervezetekkel.

Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter véleménye szerint a Népfront a megújulás szándékával fogalmazta meg feladatait, azokat támogatásra érdemesnek tartotta, s egyszersmind fontos lépésként értékelte. Kifejezte meggyőződését, hogy a Népfrontnak nélkülözhetetlen és növekvő szerep jut a jövő politikai szerkezetében. Ehhez azonban önvizsgálatra, kellő mélységű önismeretre van szükség, tisztáznia kell a különböző politikai szervezetekhez, mozgalmakhoz való viszonyát, politikai perspektívát adva a népfrontban jelenlevőknek. Ha így közelít, programja mögé ejmberek százezrei, milliói sorakoznak fel, abban a korszakban, amikor a közmegegyezés igénye együtt jár a tisztázás óhajával, éles szavakban is megfogalmazott követelésével. Pozsgay Imre rámutatott: ahogy mélyül a válság, s válnak mind szembetűnőbbé egy korszak lezárásának tényei, úgy és oly mértékben fogalmazódnak meg a követelések. Megítélése szerint ez önmagában nem bomlasztó jelenség, sőt, a kibontakozást segítheti, ha ez együtt jár az önvizsgálattal s a programalkotás képességével.

Pozsgay Imre kiemelte, hogy a közjog megújulásában a mozgalomnak igen nagy szerepe van. Ezzel összefüggésben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a népfrontnak az új alkotmányra is nagy figyelmet kell fordítania, hogy támogatóként fölsorakoztathassa az autonóm és önrendelkezésre képes állampolgárokat. A nyilvánosság fontosságát érintve rámutatott: ideig-óráig lehet kényszernyilvánosságot és takargatással kendőzött igazságokat rejtegetni, ám azok előbb-utóbb előbukkannak, kínos gyötrelmet okozva résztvevőknek és kívülállóknak egyaránt. Ezt az élményt a jövőben megtakaríthatjuk magunknak, ha eleve elvi alapon fogadjuk el a nyilvánosságot — mondta befejezésül.

A vitában elhangzottakra válaszolva Huszár István kifejtette: szükség van arra, hogy a népfront szigorú önvizsgálatot tartson, nem minősítheti egyedül önmagát, de az önértékelést nem is takaríthatja meg. Azokkal a hozzászólókkal vitatkozva, akik szerint a népfrontmozgalom megtorpant, hangsúlyozta: a népfront ott van a társadalom valamennyi területén, együtt rezdül a nép gondolkodásával, nincsen olyan társadalompolitikai kérdés, amellyel ne foglalkozna. A magyar népfrontmozgalom ízig-vérig a társadalmi fejlődés terméke, torzulásaival, zökkenőivel, fellendüléseivel együtt. Eredetiségét jelzi, hogy másutt nem lehet találni ugyanilyen mozgalmat, ezért nem szabad hagyni,

hogy elszegényedjék a népfront tevékenysége.

Megfontolásra érdemes javaslatnak tartotta, hogy a jövő év elejére hívjon össze értelmiségi tanácskozást az országos tanács. Végezetül indítványozta: a mostani vitaanyagot — a vitában elhangzott észrevételekkel gazdagítva — terjesszék a népfrontba tömörült tagszervezetek elé konzultáció céljából. Így a népfront helyéről, szerepéről a következő kongresszusig jól kiforrott véleményt alkothatnak a mozgalom résztvevői.

Az országos tanács — három tartózkodással — elfogadta a főtitkár javaslatát.

Az ülés végén Molnár Béla országos titkár bejelentette: befejeződött a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvénytervezetek társadalmi vitája. Mintegy 1300 vitafórumot szerveztek, s ezeken hozzávetőleg 30 ezer állampolgár vett részt. A tartalmi értékelést a HNF Országos Elnökségének közjogi bizottsága végzi el, a népfront álláspontját az országos elnökség október 21-ei ülése elé terjesztik.

Hamarosan megkezdődik a választási törvény módosításáról szóló törvénytervezet társadalmi vitája. A törvényjavaslat teljes szövegét október 15-én közli a Magyar Hírlap s a központi napilapok, illetve a megyei lapok egy rövidített változatot jelentetnek meg.

A tengizi beruházásról

Grósz-interjú

A Vegyépszer Vállalat üzemi újságjában, a Vegyépszer Dolgozók Lapjában kedden egész oldalas interjú jelent meg Grósz Károllyal, aki leszögezi: — Tengiz megítélése nem változott, a vállalkozás kölcsönösen élőnyös. Az utólagos számítások szerint is ez a viszonylag leggazdaságosabb módja növekvő gázszükségle- tünik kielégítésének. Minden más megoldás ennél drágáDb lenne, csak megismételhetem korábbi kijelentésemet, miszerint sajnálatos, hogy nem tudunk nagyobb részt vállalni ebből a beruházásból — hangsúlyozza az interjúban.

A miniszterelnök tudomása szerint a Vegyépszer és a mintegy negyven alvállalkozó magyar vállalat jól szervezetten, jó minőségű munkát végez Tengizben.

Vámosmikolai konfekció

A kiszabott anyagokat állítják össze és csomagolják Vátnos- mikolán, a Váci Kötöttárugyár és az Alagi Állami Tangazdaság konfekcióüzemében

(Erdősi Ágnes felvétele)

Papírok, pecsétek, aláírások intézése

Az ügyfél mai szélmalomharca

Jó lenne hinni, hogy egyszer eljön az idő, amikor egyetlen lapocska elegendő lesz bármilyen ügy elintézéséhez, s nem kérnek igazolást az igazolásról... De addig még sok napirend kezdődik így — mondjuk, a tanácsok ülésein — az ügyintézés tapasztalatai, az ügyfélszolgálati irodák működése és így tovább. Ma még — jól tudjuk — sok papír szükséges mindehhez, mégha a jogszabályok itt-ott egyszerűsödtek is, s elméletben kevesebb igazolásra és mindenféle papírra van szüksége az embernek. Valójában ezt alig érzékeli az ügyfél, aki bizony fél a tortúrától, a várakozástól, a sokféle igazoló papír beszerzésétől, az olykor kioktató hangtól. V kudarctól: talán még mindig hiányzik egy pecsét, aláírás a papírról...

Ennek ellenére némi bizaMár a módosított tervet is módosították

Pritaminháború veszteséggel

Csípős reggel. Dzsekiben, pulóverben fázósan húznák össze magukat az emberek. A Szilasmenti Termelőszövetkezet kerepestarcsai központi élelmiszer- és gyógynövényfeldolgozó üzemének udvarán növényillatok küzdenek egymással, az orrnak kellemesen s olykor kellemetlenül. A szárító előtt néhány ember álldogál, az üres targoncák is tétlenek. Benn a csarnokban is csöndesek a gépek, csak néha hangzik fel valahonnan egy fémet javító kalapács zaja. Pe- dig most lenne a paradicsom- R paprika feldolgozásának dandárja, a pritaminszezon, a kép mégis békés, majdhogynem idilli.

Valaki ráígér

— Szeptember elsején indultunk a pritaminnal, de eddig sok örömünk nemigen telt benne, s az elégedettségre később sem lesz okunk — mondja ingerülten Kerti Mihály főágazatvezető. — Nem elég, hogy a feldolgozandó termények mennyisége nagyrészt az időjárástól függ, ráadásul az idén kitört a pritaminháború.

Erre már igazán felkapom a fejem, hiszen hallottam már málna-, paradicsom-, sőt tojás- háborúról is, de hogy a paradicsompaprika is kardot rántson, így ősz elején, igazán érdekesnek ígérkezik.

— Nemcsak mi, hanem az ország más feldolgozó üzemei is elvéreznek ebben a harcban — indulatoskodik tovább a főágazatvezető. — Nekünk az egyik legjobb exporttermékünk lenne a pritamin, időben és gondosan meg is kötöttük a termelőkkel a szerződéseket. Ugyancsak meglepődtünk hát, amikor a gazda jelezte: hétfőn szállít, aztán kedden meg szólt, hogy mégsem, mert nincs már mit. Naponta meg kell küzdenünk a szerződött mennyiségért, de mindig ráígér valaki.

Naivitásnak tűnik, hogy az iránt érdeklődöm: nem lehet vajon a szerződött feleket vállalásuk teljesítésére szorítani? Nem, persze hogy nem. Annak adják a terményt, aki többet fizet, fütyülnek papírra, pecsétre. Már a Szilasmenti Tsz is 30—40 százalékkal magasabb áron veszi, mint amennyiben eredetileg megálVálogatószalagon a pritamlnpaprika

(Vimola Károly felvétele)

lapodtak, de még így sem jut jogos tulajdonához. Patthelyzet alakult ki, félkapacitással dolgozhatnak csupán. Ma már a módosított terv módosítása is megszületett, örülnek, ha 25 tonna szárítmányt állíthatnak elő a szezonban.

Egyelőre várnak

— Szavahihetetlenek lettünk mi, akik olykor még úgy is tartottuk kötelezettségeinket, hogy nyereségünk alig volt rajta — mondja Kerti Mihály. — ötven tonna készárura szerződtünk a külkereskedelmi vállalatokkal, de nem tudjuk teljesíteni. A pritamin magas dollárbevételű termék, s mások is részesedni akarnak a haszonból. Tervezzük, hogy valamilyen közös platformot alakítunk ki jövőre a termelő- vállalatokkal, szervezetbe tömörülünk. Meg kell mondanom azonban, hogy nem bízom a sikerében. Ehhez kellene az is, hogy a minisztérium ne adjon külkereskedelmi jogot annak, akinek nincs nyersanyagszerződése. S mint tudjuk, a málna esetében sem volt ilyen védelem, miért pont a pritamin győzne?

A feldolgozó üzemben csönd van. Négy asszony zsákokat hajtogat, Bodnár Ferencné ráérősen tisztítja a paprikákat, a magházakat távolítja el. A válogatószalag áll, negyvenmá- zsányi terményért ugyan nem érdemes beindítani a szárítót. A folyamatos termelés hiánya

megmutatkozik abban is, hogy jelentősen megemelkedtek az üzemeltetési költségek. A szegény embert az ág is húzza; az év elején megszűntek a szakcsoportok, így a szövetkezet nem tudja a hét végi üzemeltetést sem biztosítani. Pedig a szombat-vasárnapi munkával a tagok hat év alatt 40 tonna szárítmányt állítottak elő a terményekből. A szövetkezet saját dolgozóival próbálja megoldani o folyamatos műszakot, de most csak alig- sikerrel, a pritamin nem engedi.

A presztízs is csorbul

Várják nagyon a sárgarépaszezont, hogy ami elveszett a réven, behozzák a vámon. S majdhogynem szó szerint, hiszen a szövetkezet mindenféleképpen megkísérli kiegyensúlyozni a paradicsompaprika feldolgozásából eredő tetemes kárt. Más szárítmánnyal jelennek meg a piacon, hírük-ne- vük garancia arra, hogy meg is vásárolják tőlük. A pritamin okozta kár azonban nemcsak anyagi, hanem presztízs- veszteség is. A külföldi partnert nemigen érdekli, honnan és hogyan vásárolja meg a nekik szállító a nyersanyagot. A vevő a leszerződött mennyiséget, s a kiváló minőséget fizeti meg. Bizony rés támad így az értékesítési vonalon, amit most gyorsan, s radikálisan kell betömni.

Bellér Ágnes

kodással olvassa az ember az ügyintézések gyorsításáról, egyszerűsítéséről, kulturáltabbá tételéről szóló jelentéseket. Hátha mégis elmozdul valami. Mozdul is, még ha nem is 180 fokos szögben. A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elé nemrég került jelentés is e reményeket táplálja. Minden ügyes-bajos dolgot ugyan nem tudnak az ügyfélszolgálati és tájékoztató irodák elintézni, mert nincs is mindenütt ilyen, de tőlük várható talán az első fogódzó, amelyre az állampolgárnak — lévén zömében nem jogász, nem közigazgatási szakember — nagy szüksége van.

A megyében 24 ügyfélszolgálati iroda fogadja az állampolgárokat, s legfontosabb dolguk, a könnyebb ügyek — bizonyítványok, igazolások, lakcímváltozások, kisebb engedélyek — elintézése. Ezer és ezer változata van az ügyeknek, egy részüket csak elindítani lehet az ügyfélszolgálati irodákban, tájékoztatással ellátni az állampolgárokat, hová is kell fordulniuk.

Ha az egyes állampolgárt nem is nyugtatja meg teljes mértékben, de mindenképpen elismerést érdemel, hogy a megyei értékelés szerint ösz- szességében az ügyfélszolgálati irodák beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Közvetlenül, azonnal az ügyek ötven, előkészítő jelleggel harminc, tájékoztatással húsz százalékát intézték el. Az adatok szerint a tanácsokhoz érkező állampolgárok ötven százalékát képesek kiszolgálni. Ennek illusztrálására érdemes megjegyezni: évente 800-900 ezer ügyirat érkezik a tanácsokhoz, ezenkívül 1,2-1,6 millió hatósági igazolást adnak ki, nyilvántartást végeznek.

Természetesen a megye településein is — a város, a község jellegéből, a szakember-ellátottságból, az ügyintézési szemléletből eredően — eltérő modellek alakultak ki. így Cegléd, Szentendre, Gödöllő, Nagykőrös, Dabas ügyfélszolgálati irodái lehetőleg minden lényeges ügy elintézését szorgalmazzák, míg Budaörsön, Százhalombattán a korszerű eligazítást, tájékoztatást, az előkészítő munkát helyezik előtérbe, s viszonylag kevesebb konkrét szolgáltatást nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. örvendetes, hogy Szigetszentmiklós, Pilisvörös- vár, Kerepestarcsa, Nagytar- csa is ügyfélszolgálati iroda megteremtésén munkálkodik.

Nem csupán törekvés, jó szándék kérdése azonban, hogy ne kelljen órákat, napokat eltölteni ügyeink — papírjaink — szélmalomharcaival; azon is múlnak a dolgok, van-e elegendő szakképzett ügyintéző vagy nincs. Márpedig sajnos, elég sok helyen kevés a szakember, s a hálátlan, ütközésekkel is járó munkát kevesen vállalják. Még megfelelő fizetés ellenében sem.

Páll Géza