Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-11 / 243. szám

A sárga marad, a zöldet kiszállítják Vajbab ás natírlecsó (Varga Irén felvételei) Ahány ház, annyi szokás és ízlés — tartja a közmon­dás, ami érvényes még a tö­megélelmezésre is. A magyar emberek többsége például a sárga hüvelyű babot szereti még konzervként is, a zöld hüvelyűből főtt levest meg se kóstolják. Németországban, és más nyugat-európai államban viszont az ellenkezőjére es­küsznek. Egyszer még azt a kevés sárga hüvelyű babkon- zervet is visszaküldték, amit véletlenül kiszállítottak. Attól fogva nincs vita, ki milyen babot egyen. A zöld hüvelyű nagy része kilós üve­gekben kel útra exportra. A vajbab pedig marad a honi fogyasztóknak. Az üzemi konyhák, vendéglők részére ötkilós egységekbe töltik az ecettel, hőkezeléssel tartósí­tott levesnek-, főzeléknekva- lót. Felső képünkön Szedresi Éva praktikus koronatetőt ra­kat gépével a súlyos edények­re. Ha ősz, akkor natúrlecsó, és még mindig a konzervgyár Il-es telepén vagyunk. Pár­huzamban a bab feldolgozá­sával e klasszikus termékből is sokat készítenek belföldre, még többet a külpiacokra. Bényei Ambrus és Medve La­jos a már zsugorfóliába cso­magolt és palettázott rako­mányt acélszalagokkal rögzíti. De minek a hullámpapír? Fázni fog a lecsó, burkolat híján talán meg is fagyna — így a raktáriak. Mert hogy ez a tétel a messzi északra, a Szovjetunióba készül, ahol már kezdi vicsorgatni fogát a tél. (Alsó kép) Helyben pang az autóvásár Kecskeméten méregdrága A kecskeméti autővásárokat ritkán látogatja a krónikás. Ám miután a két legutóbbi körösi börzéről is dolgavége- zetlenül tért haza a helypénz- szedő, kiváncsi lett, hová tűn­tek az eladó autók. A helyi vásároknak nem tesz !jót, hogy ugyanazon a napon Cegléden és Tiszakécskén is találkozót tart az autóstársa­dalom. Igaz, úgy mondják, ősz táján már jócskán csökken a kínálat. A kecskeméti börzén látot­tak meghazudtolták a fenti állítást. Legalább négyszáz jár­mű sorakozott a jókora füves térségen. A plafonig emelt árakból alig-alig akartak va­lamit engedni. A legnagyobb választék a Ladákból volt. Az ötéves 1200- as típust egy helyütt 120 ezerért kínálták, az 1300-as, amely kétéves volt, nem keve­sebb mint 200 ezret kóstált. Nehéz eldönteni, mely már­ka következilc a második hely­re a mennyiséget illetően. Ta­lán a Dacia. A 4 évesek ára 100 ezer körül alakult, egy PT-s 60, egy KU-s pedig 110 ez­ret ért gazdájuk szerint. A legkeresettebb kocsi a Skoda volt, ebből több is el­kelt Egy KG-s árát 100 ezer alá nem engedték, hétéves társa 75, a TY-os pedig 90 ezer volt. A 126-os Polskik kínála­ti ára is magasnak tűnt. A kevés Trabant nemigen érde­kelte a bámész vásározókat. A 353-as Wartburgokat 115, illetve 120 ezerre tartották. Az elsőnek KY, a másiknak KP volt a rendszámbetűje. Végül is nagyon kevés jár­mű kelt el még a nagy for­galom ellenére is. Valószínű, hogy ez a fő oka annak, hogy az itteni, egyébként is jóval kisebb forgalmú vásártér újab­ban kívül reked az eladni szán­dékozók érdeklődésén. My. J. Itt szaladgál köztünk, nem kelt, s nem is igényel sem fel­tűnést, sem felhajtást, éli a maga dolgos világát, majd- hogy azt mondtam: szerényen. Na, azt nem. Hiszen befura­kodik mindenüvé, ahová be­járni gőgös-gangos kortársai semmiképp nem tudnak, ő ott van mindenütt, a legszűkebb kis zsákutcában is otthonosan mozog, és ahol a hatalmas Mercedes masinák vágják két­felé a vizet az úttesten, ő sze­líden megáll, eltűnődik, meg­rázza magát, aztán — tovább! Mert nincs megállás, meg' kell küzdeni a mindenna­piért ... Békében is. Békében aztán ugyancsak. Mert hadban az embernek fiát eltartják mun­ka nélkül, csupán azért, hogy lelője azt a másikat, aki szin­tén legszívesebben otthon hor­daná a ganét, szántana mag alá, s hajtaná fejét déli nyu­govóra, egy boglya tövében. Személyi száma is van ennek az én legújabb ismerősöm­nek, így: CA 78—93, aztán nagy büszkén hordja a ha­NAGYKŐRÖSI xjfíiitni A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1988. OKTOBER 11., KEDD Véruló és haldokló kultúrák A zúzás hozza a jó jövedelmet A nagygazdaságok egy kaptafára készült vetésterveihez szokott mezőgazdászokat is mindinkább kalkulálni ser­kenti az ésszerűsítéseket sürgető gazdálkodás. A fő kér­dés most is ugyanaz, mint századokkal ezelőtt: mit ves­sünk, ültessünk a porhanyósra munkált táblákba? A földművelő két lényeges dolgot tart szem előtt, az adottságait és a piacot. Ám mindegyik tényező a másik rovására akarja befolyásolni a gazda szándékát. Ezért sem volt sokáig kellő súlya a leg­elemibb követelménynek: azt kell termeszteni, amihez meg­van az értelem és a természe­ti potenciál. Az elsők között Hogy mindez miért éppen a napraforgó aratásakor jutott eszembe, annak oka, hogy so­kat hallunk e becses ipari növényről^ de egy-egy gazda­ságon belüli konstellációjáról annál kevesebbet beszélünk. Pár évvel ezelőtt talán még a Mészáros Tsz-ben sem tud­ták, pontosan hányadán is áll­nak a napraforgóval. Számító- sokkal is igazolhatnánk, miért találhatott hazára itt ez a nö­vény, de azt hiszem, nincs je­lentősége. A lényeg, hogy mé­giscsak a száraz, de igazmon­dó számok formálták a róla alkotott véleményt. Hogy idén már a jobb föl­dekből is juttattak alája, az önmagában sejteti, hogy ér­demes gondot viselni rá. A szakember így fogalmaz tö­mören; termesztése biztonsá­gos, és jövedelmező. Idén az aszályos nyárral dacoló nap­raforgó tányérjaiban 2,2 ton­na szem termett hektáron­ként. Nem roszabb az orszá­gos átlagnál. Több éves vi­szonylatban a GTE taggazda­ságainak sorában az elsők kö­zött van a Mészáros Tsz a napraforgóhozamokat illetően! Á termesztési szerkezet mó­dosulása a kertészeti kultú­rákban a legszembetűnőbb. A nagyüzemi zöldségtermesztés elsorvadásáról van szó, s ez nemcsak a Mészárosban igaz, hanem országszerte. A főága­zat lényegében mór csak két növényre koncentrál, egyik a paradicsom. Az idén közel 150 hektáron palántáztak belőle. Öntözés nélküli, vagy ahogy itt nevezik, száraz kultúrát, kitéve a rapszodikus csapa­dékviszonyoknak. Nem lehet csodálkozni, ha kevés, mintegy 33 tonna ter­mett átlagosan, összesen pedig 3250 tonna, zömében kiváló minőségű zúzalékot értékesí­tettek a konzervgyárnak 4 fo­rint körüli áron. Ha vállalko­zunk a számolgatásra, rájö­vünk, ez is jövedelmező nö­vénye a közös gazdaságnak. Különös ellentmondás van itt, hiszen más nagyüzemben, de még a kiskertekben is, ahol pedig nagyon alacsony a munkaerő ára, azt mondják, a léparadicsom termesztése maga a csőd. Némi matematikai játékkal kiderül a valóság. Vegyük a zúzalék 4 forint átlagárát, s a 3,60-at, amit a lének való bogyókért fizetnek. A külön- bözetből leszámítjuk a szövet­kezeti lényerő költségeit. A fennmaradó összeg az, ami pozitív oldalra billenti a para­dicsomtermesztés egyenlegét. Vagyis nem a termesztés, ha­nem az előfeldolgozásban van a haszon. Vajon meddig? Az immár 5 éve érvényben lévő felvásárlási árakkal számol­tunk ... A múlt hét óta a 141 hek­tár kordonos szőlőben is meg­kezdődött a szüret. Sok öröm nincs benne. A fagykáros nö­vények nem regenerálódtak teljesen, másrészt az esőzések bogyórepedést, rothadást okoz­tak. öt tonna átlagot számol­nak a szüretelők, ez körülbe­lül fele annak, ami a korsze­rűsített ültetvényről jó eset­ben remélhető. A legrosszab­bul a kadar és az ezerjó vi­selte a viszontagságokat, tűr­hetően termett viszont a kö­vidinka. Kicsit késtek A két főágazatvezető, Pap István és Marsi Gusztáv, nem a szőlőre gondoltak, amikor óva intettek attól, hogy egy-két év termésátlagából komoly konzekvenciákat von­junk le. Ilyenformán ugyanis a hibrid kukorica sorsa is kér­dőjeles lehetne, jóllehet, az idei terméssel senki sincs megelégedve. Hogy kézimun- kaerő-igénye ellenére is jussa van a szövetkezet földjeiből, azt az elmúlt 6 év termesztési tapasztalatai támasztják alá. A HADÁRULÓ talmas szódástartályokat vi­lággá, Pesten s Budán. Nézem, kis törpe jármű, így magában most is csinoska, és most is keki színe vagyon, mint lehetett 1944-ben, mikor szi­gorú gépfegyvercsövek mered­tek bele a világba az orráról; ülésein, elöl egy százados, há­tul egy pilledten szétfolyó tá­bornok ülhetett negyvennégy esztendővel ezelőtt, vizsgálván, mi maradt, istenem, mi ma­radt meg épen a kiterített, háborús rongylányként kiszol­gáltatott Budapesten?! ősz hullajt lila levelet ha­jamba, derű van odafenn az égen, elvonultak jó régen az odafenti hasonló rendeltetésű járművek — szőlőillatú az ok­tóber, hát engedem a derű­met: arra gondolok most, hogy ez a szorgalmas kis hadi te­repjáró. ez a frontkocsi vajon mennyi kilométert vállalt ma­gára penitenciaként? Meny­nyit szabott ki magámé, hogy békében le tudja járni kár­pótlásként azoknak az utak­nak a többszörösét, melyeket kénytelen volt megtenni had­ban, egy-egy ezredes alatt, tűzben, vérfoltokon ... Hagyjuk. Mondom, szőlőil­latú ősz van, s egyáltalán nincs kedvem kibontani ezt a kese­rű mandulát mostani közös gondjainkban, ezen a verőfé­nyen. Csak — csak egy percig el­tűnődtem: hogy szorgoskodik, hogy, de hogy szaladgál, s mi­lyen fontoskodó —, nyilván, hiszen emiatt egy nyugdíjas várja a szódát, amott egy bo­rozóban várják, nincs, nincs megállás, az ember s a világ csak épp becseréli magát iá­borúról békére, rontásról gya­rapításra, aztán tovább, amit ártottunk, azt helyrehozni is együtt... Ez az én szorgalmas kis ma­sinám annyira komolyan vet­te az átépítést, hogy még át­öltözni sem volt ideje, csak szalad, eső mossa, s fésülik szellők — hát jó utat, jó utat, kis hadáruló szódásszekerem! Czegö Zoltán Egyébként a CÁT termeszteti és értékesíti idehaza, valamint külföldön, felcserélni vele a tulajdonságaiban nagyon le­romlott, úgynevezett belte­nyésztett fajtákat. Későn jött a szeptemberi csapadék, de az erőgépesek hálásak voltak érte. A ned­ves földben könnyebben fut a csoroszlya, az ekevas. Bár a szántásról inkább múlt idő­ben szólhatunk, noha az elag­gott erőgépek sorozatos hi­bái miatt kicsit késtek idén a talajművelők. A gépesek ígérete Elvetették a repcemagot, az új lucernát, a rozsot, az őszi árpa nagy részét, vagyis ösz- szesen mintegy 950 hektáron földben várják a magvak a hólepelt. Pár nap múlva a búza vetése is megkezdődik, s eltart október utolsó hetéig. Pontosan október 25-ig. Ezt a dátumot semmiképp sem akar­nák túlhaladni a szolgáltató főágazat gépesei. Ígéretüket is számba veszik az év végi megmérettetéskor. My. J. Szívesen fogadtak Hangulatos tábor Városunk gimnáziumából nyáron sokan dolgoztak és nyaraltak a Baja melletti Vas- kúton, a KISZ-építőtáborban. Azt a zsámbéki főiskolások szervezték, s a nagykőrösiek­kel alakították ki a legszoro­sabb baráti kapcsolatokat. Er­re bizonyíték, hogy a tanév kezdete óta már kétszer is jártak a gimnáziumban a zsámbéki főiskolások, hogy új­ra találkozhassanak fiatal ba­rátaikkal. Először a vaskúti tábor ve­zetője, Virág Márton tartott zenés, hangulatos estét a gim­názium dísztermében. A jól sikerült programot követte az egy héttel későbbi újabb találkozás. Ekkor már többen jöttek Zsámbékról. Matatom focimeccset játszottak a nagy­kőrösi táborosok ellen, majd filmeket vetítve mutatták be főiskolájukat. Németh Péterrel, a tábor egyik műszaki vezetőjével be­szélgettünk a gimnazistákkal kialakított kapcsolataikról. — Szívesen jöttünk Nagy­kőrösre, táborbeli barátaink­hoz. Ez nem véletlen, ugyan­is a körösiek voltak azok, akik a programokat szívesen fogadták s jól is dolgoztak. — Július 3-tól 17-dg tartott a nagykőrösiek tábora a Ba­jától négy kilométerre fekvő Vaskúton. Délelőtt hat órát dolgoztak, délutánonként kul­turális, zenés, politikai, sport- és vetélkedőprogramokat ren­deztünk. A takarodó időpontja majdnem mindig más volt. Ez a munkájuktól függött. Volt úgy, hogy éjfélkor kellett csak lefeküdnünk, de reggel hat­kor ilyenkor is mindenki munkába állt. összességében — a diákok és a vezetők sze­rint is — jól sikerült, élmé­nyekben gazdag építőtábor volt ez. Sőt, megbeszéltük, hogy jövőre is a mi tábo­runkba jönnek a körösi diá­kok. A gimnázium egyik osz­tálya pedig hozzánk, Zsávn- békra tervezi osztálykirándu­lását. Természetesen még sze­retnénk néhányszor mi is el­jönni Nagykőrösre. Dér Tamás Sporthírek Start a tekebajnokságban Tizenkét csapattal megkez­dődött az 1988/89. évi NB III- as teke csapatbajnokság a délkeleti csoportban. A körö­siek először a temetőhegyi te­kecsarnokban, majd idegenben gurítottak. Nk. Mészáros Tsz SK—Ti- szakécskei Áfész 6:2 (2175-2063 fa). Nk.: Kovács 354 (1), Nagy 353, Gállos 339, Szabó B. 377 (1), Farkas J. 364 (1), Lóczy 388 (1). Kissé idényeleji for­mában, de a rutinosabb he­lyiek biztosan győztek az utóbbi időben sokat fejlődött, várossá nyilvánított település új, második tekeszakosztályá­nak most bemutatkozott csa­pata ellen. Szanki Olajbányász—Nk. Mészáros Tsz SK 5-3 (2270- 2235 fa). Nk.: Kovács 428 (1), Nagy — csere: Balogh 341, Gállos 366 (1). Farkas J. 357, Szabó B. 380 (1), Lóczy 363. A múlt évi negyedik helyezett vendéglátók első játékosa 470- re pályacsúcsot javított (ritka nagy eredmény), s ez döntő­nek bizonyult. A Bács-Kiskun megyei csa­patbajnokság megszűnt, s a Nk. Mészáros Tsz SK B-csa- patának nevezését nem fo­gadták el a már megindult Budapest I. osztályú tartalék­bajnokságra. Így a körösi utánpótlás a közeljövőben legfeljebb barátságos találko­zókon szerepelhet. A tavalyi­hoz hasonlóan viszont ezen a télen is megrendezik a vá­rosi teke-csapatbajnokságot. A rajt most előbb: előrelátható­lag november 2-án lesz. Cselgáncsrajt Idénynyitó jellegű volt a Cegléden megrendezett orszá­gos meghívásos úttörő I. kor- csoportos Évig Kupa-viadal, amelyen 18 egyesület 180 csel- gáncsozója vetélkedett. A Nk. Kgy. Kinizsi három elindult fiatalja közül ketten értek el helyezést. A 35 kg-osok né­pes, 25 fős mezőnyében Kecs­keméti Attila a harmadik és Orosházi Zoltán az ötödik he- lven végzett. Csak 1—1 vere­ségük volt, 5, illetve 4 győze­lem mellett. Asztalitenisz Kalocsai SE—Nk. Kgy. Ki­nizsi 8:8. Az idegenbeli NB III-as csapatbajnoki találko­zón a körösieknek győzelmi le­hetőségük is volt, de a ven­déglátók kihasználták megszo­kott környezetüket. A tavasz- szal Erdélyből városunkba ke­rült 13 éves Gergely Károly volt a kinizsisek serdülő ko­rú, most bemutatkozott játé­kosa. Ez volt az összeállítás: Erdey (4), Varga (3), Szakács (2), Gergely. S. Z. Mozi A nagyteremben: Ritz für­dőház. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás: 5 és 7 órakor. A stúdióteremben! New York árnyai. Amerikai film, fél 6-kor. Hálás szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik szeretett édesapánk, id. Lakos Sándor temetésén részt vet­tek, sírjára koszorút, virágot, he­lyeztek. táviratban fejezték ki részvétnyilvánításukat. Külön kö- szönetünket fejezzük ki dr. Boz- lék Mihály kezelő orvosnak fára­dozásáért. A gyászoló gyermekei és családja. Köszönetünket és hálánkat fejez­zük ki mindazoknak, akik a drá­ga jó édesanya, anyós és nagy­mama, özv. Barkó Ambrusné el­vesztése felett érzett mérhetetlen fájdalmunkat megjelenésükkel, vi­rágaikkal és részvétnyilvánításuk­kal enyhíteni próbálták. Külön kö­szönetünket fejzzük ki dr. Kovács Zsigmond kezelő orvosának oda­adó . és áldozatkész munkájáért. A gyászoló család. Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, szomszédoknak, akik feleségem, édesanyánk, Molnár Balázsné, szül.: Kotlár Erzsébet temetésén részt vettek, sírjára ko. szőrűt, virágot helyeztek. A gyá­szoló család. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap»

Next

/
Thumbnails
Contents