Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-11 / 243. szám

1988. OKTOBER 11., KEDD Számadószervezetből munkacsoport Nyereséges már a juhászat A _ juhászok anyagi érde­keltségének növelésére újszerű vállalkozási formákat vezet­nek be az állami gazdaságok­ban. Ennek eredményeként a többéves visszaesés után ta­valy a juhot tartó gazdasá­goknak csaknem a felében, 17 nagyüzemben nyereségessé tették a tartást, egy tucat gazdaságban pedig legalább már a ráfordításokkal azonos bevételt értek el a külpiacok­ra is értékes cikkeket, gyap­jút, birkahúst, bárányt, tejet termelő ágazatban. Az állami mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy a harmada, 37 gazdaság tart fenn juhászatot. Közülük jó néhány már vállalkozókra bízza az állatállomány gondo­zását, önelszámoló egységként kezelve a juhászatot. A leg­gyakoribb, hogy a korábbi számadószervezetből nagyobb önállósággal rendelkező mun­kacsapatot alakítanak ki, és ezeket az eddiginél érde­keltebbé teszik a termelés nö­velésében és a minőség javí­tásában. Több pénzt fizetnek az átlagon felüli bárányszapo- rulatért, a gyapjú- és a tej­termelés növeléséért, valamint akkor is, ha a korábbinál, il­letve a megállapodásban rög­zítettnél kisebb az állatelhullás. Ezeket a mutatókat egyébként mostanában gyakrabban érté­kelik. Számos üzemben a juhnyá- jat, a legelőt és az állattartás­hoz szükséges épületeket is bérbe adják a vállalkozóknak, akikkel abban állapodnak meg, hogy * jövedelmükből anyajuhonként 300 és 500 fo­rint közötti összeget fizetnek az év végén a gazdaságnak, függetlenül attól, hogy a gaz­dálkodás sikeres volt vagy sem. Az összeg gazdaságon­ként aszerint változik, hogy milyen a juhállomány terme­lőképessége, milyenek a tar­tás körülményei. Egyébként a gazdaságok — ha a vállalko­zó igényli — takarmányt, al­mot, gyógyszert, más anyago­kat és szolgáltatást nyújtanak anyagiak ellenében számukra. Ilyen szervezetben dolgoznak önálló vállalkozók, egyebek között a kiskőrösi, a soproni, a csákvári állami gazdaság juhászatában; Enyingen pél­dául a gazdaság; egyik agro- nómusa családjával együtt vállalkozóvá lett. A gazdaságok többségében a vállalkozók nemcsak ered­ményessé teszik a juhászatot, hanem a nagyüzemet megkí­mélik a felesleges kiadásoktól, csökkentve az általános költ­ségeket. A legtöbb ilyen gaz­daságban nem kell a juhászat miatt vagyonőrt, legelőőrt, ta- karmányost s gépkezelőt fi­zetni, hiszen e tennivalókat maguk a családi vállalkozók vagy a korábban kevésbé ön­álló, másfajta brigádszerve­zetben dolgozók látják el. Javaslat fehér könyv kiadására Bizottsági ülés Szűrös Mátyás elnökletével hétfőn ülést tartott az Or­szággyűlés külügyi bizottsága a Parlament gobelintermé­ben. A tanácskozáson részt vett Jakab Róbertné, az Or­szággyűlés újonnan megvá­lasztott alelnöke is. A testületet Demeter Sán­dor, a Parlament nemzetközi kapcsolatok főosztályának ve­zetője tájékoztatta a Varsói Szerződés parlamenti elnökei­nek berlini találkozóján szü­letett, a tagállamok parla­mentközi szervezetének meg­alakítását körvonalazó tervről. A bizottság sokoldalúan meg­vitatta egy ilyen szervezet lét­rehozásának célszerűségét. Ügy foglalt állást, hogy he­lyes részt venni konzultáción, hogy megismerkedjünk a terv céljaival. A külügyi bizottság aján­lásokat fogadott el személyi kérdésekben, majd köszönetét fejezte ki Jakab Róbertnének, a bizottság eddigi titkárának a testület érdekében végzett következetes, szorgalmas és pontos munkájáért. Az ülésen Boldizsár Iván (országos lista) fehér könyv kiadását kezdeményezte az emberi jogok romániai hely­zete tárgyában, különös te­kintettel a magyar nemzeti kisebbség körülményeire. A bizottság felkérése alapján szakértők vizsgálják e kezde­ményezés megvalósításának le­hetőségét. Nem minden tanács válaszolt Nehezen fogyott el a pótkeret y Egyre nagyobb gondot okoz £ rangsorba állítani a segítségért ^ folyamodókat a pénz hiányá- < ban — halljuk nap mint nap a y helyi tanácsoknál. Nyilvánvaló, y. hogy ez indította az Egészség- í ügyi és Szociális Minisztériu- ) mot, amikor pótkeretet utalt ^ át a megyei tanácsoknak má- j jusban, szociális célokra. Pest í megyének 31 millió forint ju- Í! tott. Az összeg birtokában az egészségügyi osztály azonnal körlevelet küldött a megye 131 települése tanácsának: mérjék föl a szociális étkeztetés, a há­zi gondozás, a segélyezés iránti eddig teljesítetlen kérel­meket, s közöljék, mekkora összegre van szükségük. Első nekifutásra a pénznek alig a fele fogyott el. S nem azért, mintha a megyei vezetés lett volna szűkmarkú. Egyszerűen nem kértek belőle a tanácsok. Nem akartuk elhinni, hogy ez a hír igaz lehet. A legilletékesebbhez fordul­tunk kérdéseinkkel, Herczog Máriához, a megyei tanács egészségügyi osztályának fő­munkatársához. Megerősítette, a hír igaz, s ez osztályuknak nem kevés töprengést, majd munkát okozott. Miért maradt meg a pénz a jelenlegi gaz­dasági helyzetben, s mire le­hetne okosan elkölteni? A múlt hónapban a Magyar Rádió Napközben című műso­rában foglalkoztak a témával. Abban hangzott el a meghök­kentő megállapítás: egyrészt a tanácsok többségének fogalma sincs, vagy mondjuk úgy, nincs naprakész információja a rászorultakról, másrészt nem is érdeke a pénzt meg­szerezni, mert csak a baj van vele. Egyáltalán, ki foglalkoz­zon vele? A maroknyi appa­rátusban az a jobb esetben egy-két ember, akinek ez a dolga, szakmai megerősítés nélkül úgysem tud megbirkóz­ni vele. Végül is mire jutottak a pénz elköltése dolgában? A megyében pillanatnyilag 700 idős, beteg vagy magányos ember vár szociális otthoni el­helyezésre. Szinte reménytele­nül. Szomorú dolog erről be­szélni, de hát így van; hely csak elhalálozással szabadul föl. Számottevő bővítésre nem várhatunk egyhamar. Egyetlen új ágy százezres nagyságrendű összeget igényel. Ezért szeren­csére jó néhány települé­sen — ahol van emberi érzé­sektől fűtött kurázsi a vállal­kozáshoz — belevágtak már évekkel ezelőtt az éjszakai szállást is adó idősek klubja kialakításába. És nagyon jól csinálják. Szívesen hivatko­zom Tápiógyörgyére, ahol leg­utóbb jártam, Herczog Mária Kemencét is említette, de mondhatnánk más példákat is. Ezek létrehozása, bővítése — egy személyre számítva — fe­le,. harmada a szociális ottho­ninak. S a fenntartása sem kerül annyiba. A megyei tanács egészség- ügyi osztályának vezetői újabb ilyen otthonok létesítésének és a meglévők bővítésének támo­gatására fordítják a megma­radt pénzt. Hangsúlyozzuk, nem takarékosságból. Egyfelől a sürgősség, az igénylők magas száma, másfelől az a nyilván­való tény juttatta e döntésre az illetékeseket, hogy a meg­szokott környezet elviselhetőb­bé teszi az idős ember számá­ra az otthonba szorulás gondo­latát. Látogatni is egyszerűbb, s akár haza is járhat onnan. De ez iránt sem volt nagy tülekedés a tanácsok részéről. Tizenkét településről értékel­hetetlen pályázat érkezett, mintha meg sem értették vol­na, miről van szó. S a tanács­elnökök aláírták ezeket... Ti­zenöt tanácsot még fel kell hívni telefonon, hogy megkér­dezzék, mit is akarnak tulaj­donképpen kezdeni a pénzzel. S csak megközelítően ugyan­ennyi kért határozottan a konkrét célra támogatást. Amelyből kiderül, merik vál­lalni az ezzel járó problémá­kat, a további anyagi, szakmai nehézségeket. Mert bizonyos, nem kevés pénzbe, energiába kerül ezeknek az intézmé­nyeknek a fenntartása. Talán ösztönző lenne, ha a vállalko­zó tanácsok részesülhetnének az ilyen módon „összehozott” megtakarításból. K. E. Kistermelők méhészete A Pest megyei Tökölön több mint három évtizede foglalkozik méhészkedéssel Saftics György és családja. Az eltelt időszak alatt korszerű kistermelői méhészeti üzemet alakítottak ki, ahol az idén a 400 méhcsalád várhatóan 280 mázsa mézet ter­mel. A méz mellett propoliszt, méhpempőt, virágport és méh- mérget is készítenek a tököli kisüzemben. Képünkön: Saftics Ákos a mézzel telt hordókat zárja le. MSZMP-delegáció Kongresszus Zürichben A Svájci Szociáldemokrata Párt (SDPS) megalakulásának századik évfordulóján október 7—9. között Zürichben kong­resszust tartott. A rendezvényen az SDPS meghívására a két párt közöt­ti kapcsolatok történetében el­ső alkalommal hivatalos MSZMP-küldöttség vett részt. Az MSZMP KB delegációját Krasznai Lajos, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának el­ső titkára vezette. Az MSZMP képviselői a kongresszus során megbeszé­léseket folytattak Helmut Hu- bacherrel, az SDPS újravá­lasztott elnökével és a párt több más vezetőjével. Drágább losz-e a sárga buszon a menet jegy ? Verseny helyett hatósági ár Naponta több, mint négy­száz menetrend szerinti távol­sági buszjáratot indít a Vo­lánbusz, ebből háromszázat közvetlenül Budapest környé­kére, de a maradék száz busz túlnyomó többsége is Pest vagy Nógrád megye valame­lyik településének közlekedé­sét szolgálja. Szűkebb pátri­ánk szinte valamennyi lakója — hétvégén mind keveseb­ben, de hétköznapokon, mun­kába, iskolába menet mind többen — igénybe veszi a sár­ga buszokat. A mai időkben a legfontosabb kérdésük: drá­gább lesz-e a buszjegy? Az idén 95 millió A kérdés feltevése különö­sen akkor indokolt, ha figye­lembe vesszük, hogy a közle­kedés tarifája utoljára 1982 augusztusában emelkedett, s tudjuk, azóta a buszok fenn­tartási költségei, a dolgozók bérköltségei igen jelentősen emelkedtek. Meg kell még em­lítenünk a kormány azon köz­ismert szándékát, mely sze­rint az anyagi támogatásokat Harmatcseppek HAZAFELÉ Beszélik, rá kerül a sor erre a buszra is. Megszüntetik. A cégnek nincsen pénze. Las­san a cégnek semmire sincsen pénze. Pedig milyen jó ez a busz. Reggel felveszi őket, délután hazaviszi. Valamikor két busz jött a faluba, annyian jártak be. Most már ez az egy sem telik meg. Ahogyan küszködni kez­dett a gyár, úgy maradoztak el az embe­rek. Először azok, akik minden mindegy ala­pon hol itt, hol ott vannak. Azután... mi­kor is kezdődött? Három éve? Négy? Le­hunyta a szemét. Tizenvalahány éve jár be. Úristen! Palika még nem sem született, Anikó meg akkor ment óvodába. Rékai Pali jött fel a buszra, lehuppant melléje. Itt megszokott, foglalt helyek van­nak, Palival már vagy öt éve ülnek párban. Letelt, öreg?! A szokott kérdése Palinak. Olyan még nem volt, hogy ezt ne mondta volna el. Mintha nem tudá. Ha neki letelik, akkor másnak is. Jól kifogta Pali elődjét! Nagyon nem bánta, amikor közölte, felmon­dott, nem jön többet. Mosdatlan szája volt. Valahol ott lakik lenn a Kisfaluban. Mindig káromkodott, mindenkinek az anyját emle­gette rögtön. Pali rendes. Nincs pocsék be­széd. A gyerekeit nagyon szereti. Mind az ötöt! ö is szereti a maga kettőjét, de azért öt...! Istenem, mi lehet ott egy esti fekvés­nél, amikor bottal kellene zavarni őket a tévé elől az ágyba. Szerencsére ez Annus dolga. 0 nem avatkozik bele. Pali hangjára riadt fel. Te, gyűlés volt nálunk. Termelési. Megkérdeztük a buszt. Az a nagyfejű volt ott a munkásellátásról. Tudod, az akinek akkora a feje, mint egy bivalynak. Na szó­val ő mondta, hogy szaktársak, vizsgálják a dolgot. A nyíltság jegyében időben megtud­nak mindent, ezt felelte. Mikor, kérdezte va­laki, azt hiszem a Jósfai gyerek, tudod az, akinek az apját baleset érte, s ő kezdett jár­ni helyette. Az olyan kotyogós. Mikor, mikor, ismételgette a nagyfejű, hát időben kérem, időben szaktársak ... Telt a busz, a zsongássá elegyedő beszéd álmosította, meg egyébként is, este tízig odaát volt Rékáéknál. Az a szegény, mire megy a kétbalkezes urával...! Réka hajto­gatta is, öcsi, nálad nincs rendesebb testvér a világon. No igaz, még egyszer sem kellett mestert hívni nekik, pedig dög az a kazán, annyit vacakol. Az a szerencsétlen Miki meg ott ugrált körülötte, jaj sógor, mit segítsek, hagyjad csak sógor, nehéz az, majd én, hi­szen az én dolgom lenne... Jó ember, csak városi gyerek, nagy a becsülete a szövetke­zetben, főkönyvelőségig vitte, de egy szöget talán még beverne a falba, ezzel azután vé­ge is a tudományának, már ami a ház körü­li dolgokat illeti. Annus nem szól ugyan egy szót sem, de érzi ő a hangsúlyán, a pici mél­tatlankodást. amikor azt mondja, Réka itt volt, kéri, menj át hozzájuk ... Pali bökte meg: Te, figyelsz egyáltalán rám?! Persze, persze, hát a busz, a nagyfejű, hadarta, hogy igazolja, nem bóbiskolt ő el, dehogy. Ez a Pali soha nem fáradt? Be nem áll a szája. Dombi Pista bácsi szállt fel, ő jött mindig utolsónak, ő a „kocsiparancsnok”. Maguk vá­lasztották, először tréfából, azután kiderült, jól döntöttek. Mert azért akad vita, vesze­kedés, tolták már ők a buszt az öreg vezény­szavára a hatalmas hóban ... Elsüti mindig a mondókáját, na itt van minden legény, leány, nem jár senki a tilosban?! Akkor in­dulhatunk. Pilóta úr, kakaót ennek a gebé­nek ... S Jóska úgy tesz, mintha most hal­laná először az öreg szövegét, vigyorog, in­dít. össze kellene egyszer számolnia, hányszor tette meg oda és vissza ezt az utat. Minek? Ki kérdi? Fontos? Pali mondta a magáét. Te képzeld, akkor az a büdös kölyök ... Aha, aha, bólogatott, bár ha minden ötödik szavát fogta fel Palinak. A háta mögötti négyes ülésen a kártyások már megint vitatkoztak, mit kellett volna bemondania Lackónak arra a semmire, ami a kezében volt... Mészáros Ottó a gazdaság szinte minden te­rületén csökkenti, esetenként meg is vonja. Hogy dotáció, kiegészíti nélkül mennyi pénzbe kerül­ne ma egy átlagos hosszúsá­gúra szóló távolsági buszjegy, igen nehéz kiszámolni. A Vo­lánbusz szabályozása — mivel a menetrend szerinti közle­kedés közszolgáltatásnak mi­nősül — igen összetett, a vi­teldíj mértékéről többek kö­zött az Országos Anyag- és Árhivatalban, a Pénzügymi­nisztériumban és a Közlekedé­si Minisztériumban döntenem. A díjszabást sem könnyű át­tekinteni: a nyugdíjasok fele áron vehetik a sárga buszra szóló jegyet, ezért a vállalat hdtvanöt százalékos dotációt kap, a tanulók bérletjegye után négyszázhetven százalék támogatás jár, a vakok ki­lencvenszázalékos kedvezmé- nyezettségű jegye után hét­százhetven százalék kiegészí­tést kap a Volánbusz, de kü­lön díjszabás érvényes a he­lyi közlekedésű járatokra, a különjáratokra, az iskolai ki­rándulásokra. Ami bizonyos: a Volánbusz jegy- és bérletbevételei után tizenöt százalék forgalmi adói fizet, s hogy a vállalati tevé­kenység a menetrend szerinti közlekedés mérsékelt nyere­ségérdekeltsége ellenére egyen­súlyban maradjon, minden esztendőben leirati szabályo­zással , adóvisszatérítést igé­nyelhet: ennek összege az idén kilencvenötmillió forint körül alakul. E számtengerben a tisztánlátás reménytelen, ezért pusztán laikus számolgatásom eredményét teszem közzé, mely szerint, ha megvonnák a támogatást, egy átlagos hosz- szúságú útvonalú járaton va­ló utazás nagyjából ötven fo­rinttal kerülne többe, mint jelenleg. Ezt a számot semmi­képp sem szabad tényként ke­zelni, tény és adalék viszont, hogyha a BKV-nak kellene önfenntartóvá válnia, tízszere­sére kellene emelnie a vitel­díjat. Nem lesz verseny A jelenlegi helyzet tehát semmiképp sem rózsás, azon­kívül indokolatlan is: elvég­re miért lehet sokkal olcsóbb a budapesti, mint — az egyéb­ként alacsonyabb költségű — vidéki menetrend szerinti köz­lekedés? Itt is elkelne az a bizonyos szektor- (vagy mond­hatjuk így: település-) semle­gesség, a buszok színére való megkülönböztetés nélkül. Már­pedig jelenleg nagy a kék és sárga buszok díjszabása közöt­ti különbség, ezt legjobban az­zal lehet érzékeltetni, hogy amióta a BKV háromforintos buszait járatja Ferihegyre, az­óta nyolc-kilencszáz utassal kevesebb száll fel a menet­rend szerinti buszra Monor, Üllő, Vecsés irányába. Dotációk, adóvisszatérítési alkuk helyett verseny kellene, nem csak a helyi és távolsági járatok között: ki tudja ol­csóbban, gyorsabban, kulturál­tabban szállítani az embere­ket. Erre volt is némi kilátás a vállalkozási nyereségadó tör. vénytervezetének tárgyalása kapcsán: az első elképzelések szerint a menetrend szerinti buszközlekedés is az úgyneve­zett versenyszférában kapott volna helyet, élvezve ezáltal a vállalkozók kedvezményes adózási lehetőségét. A Pénz­ügyminisztérium illetékesei azonban nem támogatták ezt az elképzelést, hivatkozván ar­ra, hogy ellentmondásos volna ilyen költségek mellett nyere­ségadó-kedvezményben része­síteni a Volánbuszt. Piaci koriát híján A menetrend szerinti köz­lekedés várhatóan továbbra is államigazgatási irányítás alá tartozik, mint közszolgáltatást végző intézmény. Ennek az intézkedésnek kétségkívül elő­nye, hogy a vállalat áremelé­si, nyereségnövelési törekvéseit — a hatósági árképzés folya­mán .— nem tudja érvényesí­teni. Jelenleg a távolsági köz­lekedésben nincs megfelelő piaci korlát, azaz lehetőség a konkurenciára, az árak fé- kentartására, hiszen nincs ele­gendő busz és vállalkozó. Az előrejelzések szerint egyelőre a menetrend szerinti közleke­désben nem kell drasztikus ár­emelkedéstől tartanunk, to­vábbra is dotációt „élvez” s sárga buszozás. Azonban kétes értékű ez az eredmény, hiszen tapasztaltuk — például a gyermekruhák áremelkedése kapcsán —, hogy gazdaságunk azon terü­letei, melyek az árkiegészítés langyos vizében lubickolhat­nak, előbb-utóbb óhatatlanul elkényelmesednek, hatékony­ságuk, költségmegtakarítási képességük csökken. Semmi­lyen rendelet, kampány nem képes olyan optimális körül­ményeket teremteni, mint a piaci verseny. Erre valószínű­leg a távolsági közlekedésben is lehetőség lesz idővel. De ne feledjük; a teherviselésre is érvényes a mondás: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Tóth Béla Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents