Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

Éberség Már a rendőrkapitányság előtt, az utcán hallom, hogy betörtek valahová. Az ügyele­tes rendőr értesíti a nyomo­zót. S ha már egy másik ügy­ben amúgy is ott volt dolgom, hát elkísértem a civil ruhás rendőrt. Az ő autóján me­gyünk ki a tett helyszínére. Látszik a nyomozó minden mozdulatán, hogy óriási szak­mai gyakorlat áll mögötte. Sőt, az első percekben azt is leolvasom arcvonásairól, hogy ez az eset is azok közé tar­tozik, amelyekben a vizsgála­tot megtagadhatná a rendőr­ség. Túlságosan későn érke­zett a riasztás a kapitány­ságra. A behatolás pedig akár napokkal korábban is történ­hetett. Szóval a nyomozó munká­hoz lát. Percek alatt felmé­ri a terepet, miközben kikér­dezi a tanúkat, a károsult képviselőjét. S amikor már az emberekkel nem, csak a tech­nikai dolgokkal foglalatosko­dik, bekapcsolom a magne­tofont. Most én kérdezgetem az embereket. Ekkor érkezik egy másik gépkocsi. Civil rendőrök szállnak ki belőle. Ez ugye egyértelmű az üdvöz­lésből, s az ácsorgó emberek­nek feltett kérdéseikből meg­ítélve. A magnót kikapcsolom, ami­kor a rendőrök a tanúkat, az érdekelteket faggatják, az ugyancsak gépkocsival újon­nan érkezőket. Aztán amikor minden nyomozó bent van a helyiségben, ismét elindítom a felvételt, tovább kérde- zösködök. A rendőrök közben kijönnek az épületből, kívül- belül alaposan átvizsgálják azt, amit jónak látnak. Egy óra múlva a magam részéről befejezettnek tekin­tem az információgyűjtést. Már csak a végkifejletet kell megvárni. S ha már nem kell a készülék, benyúlok a nyo­mozó autójába, amivel idáig együtt jöttünk, kiveszem az ülésről a nejlontasakot, hogy abba tegyem a magnetofont. Mert ugye az ember jó, ha óvja munkaeszközét a szél­től, a portól is, amikor csak lehet. S attól kezdve, „csak úgy” beszélgetünk, mi civi­lek. Jó másfél órája tart már a vizsgálat, amikor a második autóval érkezettek közül egy tekintélyes külsejű úriember elém lép. Valóban úriember­hez méltón köszön, bemutat­kozik. s elém tartja kétlapos, lepedőnyi igazolványát. Kide­rül, hogy rendőrtiszt. Kérdő­re von, hogy milyen jogon, kinek az engedélyével készí­tek hangfelvételt. S igazoltat. Hát előveszem a magam szakmai igazolványát, s mert megbízom a rendőrben, a ke­zébe adom. Közben mondom, hogy a kapitányságról jövök, kitől, s ml járatban vagyok. Már éppen kérdezne tovább, amikor az engem helyszínied szállító nyomozó- odasiet, hogy ugyan hagyd már, velünk van, a kapitányságról hoztam ide. S mindketten bemennek az épületbe. A többi civil zavartan pis­log. vagy elismerően bólogat. Nyilván nem láttak még ilyen mintaszerű bemutatkozást és igazoltatást, s ilyen ébersé­get.. • (a.) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ■ XXXIX. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK Tanárnő az iskolapadban (1.) Mankókkal az útvesztőkön át Kezdőknek Karatekurzus Karatetanfolyam indul kez­dőknek a városi tornacsar­nokban. Jelentkezni lehet minden kedden és csütörtökön délután fél hattól hatig. ..Az iskolai bölcsesség Telette szűk határú, s túl az iskola falain kell ma­gunknak mindazt megsze­rezni, mivel etnbertásaink- ra nézve hasznosak lehe­tünk. Mert az iskola csak alapot vet, mire építeni le­hessen.’* (Kölcsey) — Amikor szárnyra kelt a hir a tantestületben, hogy Bogdán Márta háromévi ta­nítás után ehagyta a pályát, összedugtuk a fejünket, de mégsem értettük, hogyan cse­rélheti fel valaki a katedrát iskolapadra. Mi volt ennek a döntésnek az alapja? Elvont tételek — Hogy ezt megértsd, visz- sza kell menni néhány évet a múltba. Már általánosban ki­derült, hogy vonzódom a képzőművészetekhez. Az egye­nes út tehát egy ilyen jelle­gű szakközépiskolába veze­tett volna. De az én előkép­zettségem még esélyt sem adott erre. Beiratkoztam ugyan a művelődési ház szak­körébe, de ott csak egymástól tanulgattunk. Így jött aztán a gimnázium, ahol legalább le­hetett még négy évig gondol­kodni, hogy merre tovább. El is döntöttem, hogy rajz szak­ra fogok jelentkezni, csak a másik tárgy volt kétséges. Szerencse, hogv a matematika mellett szavaztam, mert mire a felvételiig jutottam, a többi-«árosítás meg is szűnt. Me- 'ÍTe"ttem volna, amerre látok, ha nem így sikerül. így jutottam el Szegedre. Ott aztán annyi elméletet sulykoltak belénk, amennyit csak lehetett. Rengeteg ma­gas rendű matematikai tételt, intergrálszámítást, projektív geometriát és már nem is em­lékszem, hogy mit. — Gondolom, erre azért van szükség, hogy a matematikai tudás ne csak egy szűk erecs- kében csörgedezzen a tanár tu­datában, hanem széles folyó­mederben. Legyen miből át­adni. — Jó, lássa átfogóan is, amit tanít. De hol használom én az elvont tételek töme­gét? Olyan, mintha futni kel­adó 5 mázsáig mérő ázsa, Cegléd, Do. ittya u. 5. _________ í kást bérelnék hosz- abb időre (3 vagy 4 obá'st). Ajánlatokat aik levélben „Sürgős 1 904” jeligére a írlapkiadó Váll. Kö- mségszolgálat címé- kérem. Cegléd, Te- ki utca 30. Elveszett augusztus 26-án, pénteken 11 éra tájban egy fehér ala­pon szürke foltos fox- terrier kiskutya. A kiskutya kórházi ke­zelés alatt áll. Kérjük a becsületes megtalá­lót, hogy jutalom el­lenében jelentkezzék, CEGLÉD. Thököly ut­ca 4. szám alatt. Eladó 1 db kárpito­zott heverő. 2 db fo­tel. 1 db dohányzó- asztal. 1 db elektro­mos grillsütő. Megte­kinthető 17 órától 19 óráig. Erdek'ődni le­het Cegléd. Köz’á.rsa- ság u. 14/A. IV. em. 15. Lakás kiadó albérlet­be. vagy részben el­adó. Cegléd. Páva ut­ca 6. Érdeklődni le­het a szociális ott­honiban az egyes pa­vilonban Kálmán Ju­ditnál _________ J ó állapotban lévő 360 1-es. háromcsilla­gos hűtőgép eladó. Kovács Ferencné Cegléd, Kossuth F. u. 61. A ép. in. lépcső­ház : fszt. 2. Eladó ház üzlethelyi­séggel. Cegléd, Pesti út”24. Telefon: 11-037. ZI írsz. TRABANT eladó, 1 éves műsza­kival. A motorja 3 éves. Érdeklődni le­het Cegléd. Kossuth Ferenc u. 30. II. lép­csőhöz IV. em. 14. Ipari varrógéppel rendelkező varrónők jelentkezésiét várom folyamatos munkára. Cegléd. Kossuth F. u. 46. Bihariné, du. 17 órától. _______________ K ertész szakember se­gítségét keresem ceg­lédi házi kertem mű­veléséhez. Megkere­ső levelet „Kezdő” jeligére kérem a Hír­lapkiadó Váll. Közön­ségszolgálat címére, Cegléd, Teleki utca 30. szám, vagy a 290-749-es budapesti telefonon az esti órákban. PV 1500-as Lada el­adó. Cegléd. Damja­nich u. 42 Pesti út 92. számú náz eladó Cegléden. Ér­deklődni Kadair út 22. Kisebb, nagyobb bo- roishordók eladók. Cegléd, Szőlő u. 33. Szentirmai.___________ Ú jszilváson komfortos tanya és 1600 négy­szögöl szántó együtt és külön is eladó. Ér­deklődni lehet levél­ben vagy személye­sen. Rátóti István. Csemő. Iskola dűlő 18. 2713.______________ E ladó 3 szobás két­szintes gázfűtéses, kertes náz. Cegléd, Fáy András u. V. 9. Érdeklődni 18 óra után. Beköltözhető kertes ház eladó. Cím, Ceg­léd, Urban Pál u. 18. Ikergarázst vennék Cegléden. Levélcím, Cegléd, öregszőlő 42/ 2602; 2700. Üj ETZ 125 kem-es mkp. eladó. Cegléd, Sallai u. 26, sz. Ikergarázs eladó üz­lethelyiségnek is al­kalmas. Érdeklődni egész nap. Cegléd, Kossuth Ferenc u. 54/11. I. 2. Alváz — üregvédelem a legkorszerűbb anyaggal és technoló­giával, 2500 Ft-ért öt év garanciával. Kí­vánságra kerékjárati védőlemezt felteszünk. Atkári fényező, Ceg­léd, Vitéz u. Telefon: 10-927, Garázs üzletnek kiadó a Kossuth F. utcában. Érdeklődni Cegléd, Kossuth F. u. 40. II. 1. ház I. em 4. 40 év körüli bejárónőt keresek idős nő mellé házi teendők ellátásá­ra, reggeli, déli (ebéd­hordás) és esti elfog­laltságra. Megkere­sés és megbeszélés délután 4 órától. Cfm: Gál Ferenc, Cegléd, Szüret u. 31 Cegléd, Nyúl utca 13. számú ház eladó. Karambolozott Zsi­guli gk. és olajégő el­adó. Érdeklődni dél­után 15 órától Cegléd. Közép út 67. ________ E ladó TS MZ 250/1 motorkerékpár. Ceg­léd, Közép út 1. lene, amikor még járni sem tudunk. Megtanuljuk szárazon az úszómozdulatokat, aztán csodálkozunk, hogy miért ful­ladunk meg a mély vízben. Vagyis módszertannal olyan keveset foglalkoztunk, ameny- nyivel csoda, hogy a diákok elé mertem állni. Arról nem szólnak a tankönyv precíz meghatározásai, hogy a tanít­ványok élnek, nem néma bá­bok, akik óramű pontossággal bólogatnak, ök visszabeszél­nek, sőt kérdeznek is, mert a jó diák épp arról ismerhető fel, hogy vizsgáztatja a taná­rát, így aztán rögtön fel is borul a kínkeservvel összeállí­tott menetrend. — Mennyi időt szántál a felkészülésre, amikor már ta­nítottál? — Minden órára legalább negyven percet, és egy napra általában három vázlatra volt szükség. Nem nehéz kitalálni, hogy mivel teltek a délután­jaim, a hétvégéim. De mu­száj volt, mert csak ezekkel a mankókkal tudtam végigmen­ni az órák útvesztőin. Nem véletlen — Nem ért semmilyen si­kerélmény sem? — Nem emlékszem ilyenre, túlsúlyban volt a kellemetlen­ség. Egyszer megyek be az órámra, feltűnt, hogy néma csönd fogad. Nem volt vélet­len. Egy orosz (akkor még) szakfelügyelő átfogó felmérést íratott. Látta a megdöbbené­semet, csak annyit mondott, hogy ő tudna itt rendet tar­tani. Mindig az óra védelmé­ről beszélnek, hát ez nem volt az. Utólag bánom, hogy ott maradtam meghúzódva egy sarokban. Egyébként is nehéz beilleszkedni egy olyan tantestületbe, ahol a kollégák nagy része családos s így a kezdő, szinte még maga is di­áknak minősül köztük. — Nem azt akarod mon­dani ugye, hogy nem segített senki? — A tapasztalatot csak egye­dül lehet megszerezni. Úgy ér­zem, magamra voltam hagyat­va, ha szólni mertem, azt mondták, hogy ez csak nekem probléma, bár ezt nem hit­tem. Édesapám több mint har­minc éve középiskolai tanár, és azzal jött haza a minap, hogy: Hát ilyen még nem történt velem, mióta a pályán vagyok. Nem lehet egy előre stencilezett recept szerint ne­velni, mindent újra kell ér­telmezni, szinte esetenként. Szerepelni is kell — Ezek voltak a pályael­hagyás főbb okai? — Igen, de néhány szub­jektív összetevő is hozzájárult. Például bementem az osztály­ba, és ott, állt előttem har­minc száznyolcvan centiméte­res tanuló. Úgy éreztem ma­gam köztük, mintha az erdő szélére vetődtem volna, kire­kesztve. Lehet, hogy mosoly­ra sarkall ez a megjegyzés, de aki még nem próbálta, az nem is sejti, hogy milyen ezt megtenni nap mint nap. — De hát azért egyszer csak leültek, nem? — Igen, de az meg olyan, mintha reflektorok világítaná­nak az ember .arcába,. Nem .színésznőnek fcépelttek, "pedig az órán szerepelni is kell, nemcsak tanítani. Aztán, ha nem sikerültek a dolgozatok, azért is magamat okoltam. Miért nem tanultam meg, amit nekem kellett volna, vagyis az átadás módját? Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem is le­het tekintélyem százhatvan centivel és ötven kilóval. Zimonyi Zita (Folytatjuk) Vöröshagyma — karikára w A nyár eleje óla, szombaton és va­sárnap is folya­matosan szárítják a vöröshagymát a Nagykőrösi Kon­zervgyár ceglédi gyáregységében. Ebben az idény­ben 400 tonna szárítmányt kí­vánnak — part­nereik segítségévei — tőkés piacon eladni. (Apáti-Tóth Sán­dor felvételei) Ma w Körzeti labdarúgás Az újonc tört az élre A Cegléd—Monor összevont . körzeti labdarúgó-bajnokság ; /harmadik fordulója több ér­deka* eredményt hozott. Foly­tatja jó szereplését, s tovább­ra is pontveszteség nélkül áll az újonc. A most alakult Gyomrai Villám, a bajnokság első helyére került, pontelőny- nyel vezet vetélytársai előtt. A Dánszentmiklós nagy csa­tában verte a tápiószőlősieket, a másik gyömrői, a községi csapat pedig otthonában sú­lyos vereséget szenvedett el. A fordulóban egy döntetlen született. Péteriben. Ez is a jobb összecsapások közé tar­tozik. Eredmények: (zárójel­ben az ifjúsági találkozóké): Monori-erdő—Mende 6-0 (6-3), Ceglédbercel—Albert­irsa 2-4 (1-0), Törtei— Ecser 1-2, Dánszentmiklós—Tápió­szőlős 2-1, Gyömrői Villám— Nyáregyháza 3-1, Csévharaszt Pilis IÍ. 3-2, Péteri—Űri 0-0 (1-1), Gyömrő—Vecsés 0-4 (2-0). U. L. Olimpia előtti beszélgetés Harczi Zsolttal Már nem vagyok forrófejű f Több évtized szünet után végre ismét utazik ceglédi j! sportoló az olimpiára. Ebből az alkalomból beszélget­ni tünk Harczi Zsolttal, az asztalitenisz-válogatott tagjával. — Milyen gyerek voltál? — Arra emlékszem, hogy tizenkét-tizenhárom éves ko­romban gyakran hisztiztem. Állandóan balhéztam, vesze­kedtem. — Miért hisztiztél? — Főként amiatt, ha vesz­tettem. Nem tudtam elvisel­ni, hogy megvernek. — Hogy kezdtél pingpon­gozni? — Tízéves srác lehettem, amikor az újságban meghir­dettek egy tehetségkutató ak­ciót. Abból az apropóból, hogy a Bereznai Mátyás, százszoros válogatott lejón Ceglédre játékosedzőnek. Tulajdonképpen azt nézték meg, hogy milyen a gömbér­zékünk, mennyit tudunk pat­togtatni az ütővel. Korábban mi már a napköziben sokat játszottunk, igaz, hogy több­nyire tolltartóval. Így aztán ügyesnek találtak, egy hónap után azt mondták: maradjak, mert tehetséges vagyok. — Szüleid nem próbáltak lebeszélni, hogy inkább ta­nulj, mint edzésekre járj? — Végül is örültek, hogy lekötöm magam valamivel. Egyébként az általánosban jól tanultam. A történelmet sze­rettem a legjobban. — Gimnazistaként olyan szinten játszottál, hogy ... — Igen, akkor már úgy né­zett ki, hogy egy ideig való­színű a pingponggal fogom a kenyeret keresni. Szóval annyira nem törtem ma­gam. Sokat hiányoztam. Hi­szen másodikos voltam, ami­kor felnőtt válogatott lettem. Állandóan edzőtáborokba és nemzetközi versenyekre jár­tam. Valójában többet hiá­nyoztam, mint amit lehetett, de nem kellett osztályvizsgá­kat tennem. — Mit adnak számodra az utazások? — Sok országban megfor­dultam már — főleg Európá­ban —, de nagyon kevés he­lyen láttam is valamit. Vol­taképpen a szálloda és a te­rem kivételével ritkán adódik idő arra, hogy szétnézzünk. Talán egy EB-n vagy vb-n jobban, mert ott van szabad­nap is. — Melyik városra emlék­szel szívesen? — Párizsra, ahol most a felnőtt EB-n harmadikok let­tünk csapatban, és a Kriston mellett én voltam a másik húzó ember. — Milyen egy napod? — Többnyire válogatott­edzésekre járok, itthon elég ritkán tréningezem. Naponta általában négy-öt órát ját­szom — a tatai edzőtáborban nyolc órát dolgoztunk. Eddig mindig bírtam a megterhe­lést. Pechemre három héttel ezelőtt megsérült a térdem — állítólag porcos —, a múlt héten fejeztük be az injek­ciókúrát. — Téged tartanak a hazai mezőny egyik legtehetsége­sebb tagjának. Ám eddig a nemzetközi versenyeken nem tudtad hozni magad. Rosszul látom? — Valóban van ebben né­mi igazság. Bár az európai élmezőnyből egyszer szinte mindenkit megvertem már. Ám, ha éppenséggel 128 in­duló van, hiába győzök le két esélyest, elképzelhető, hogy azzal csak a nyolc kö­zé jutok és nem nyerek ver­senyt. Egy kicsit a szerencsén is múlik, viszont amiért meg­dolgozik az ember, az általá­ban bejön. — Mivel jobbak a többiek? Mi hiányzik belőled? — Talán a lehetőségeik is jobbak. Ugyanakkor szerin­tem többet edzenek és jobbak­kal. Például egy tizenhárom- tizennégy éves ügyes svéd gyerek fél évet tölthet Kíná­ban, s ott fejlődik négy poént. Aztán lehet, hogy pár hónap múlva újra kimegy. Nem is oly rég volt egy bécsi gála, ahol második lettem. Jól jött ki a lépés. — Hogy tudod elviselni a vereséget? — Az Indiában történt bot­rány óta — legalábbis azt csináltak belőle — egyetlen szót se szólok. Már lehiggad­tam, és nem vagyok olyan forrófejű. — Mi volt ez a botrány? — Egy dél-koreai ellen nagy fórról vesztettem. Földobtam az ütőt az asztalra és bele­rúgtam egyet. Meghurcoltak, fegyelmi lett belőle. Azóta jól viselem a vereséget. — Jelent-e valamiféle fe­lelősséget az olimpia? — Azt hiszem, minden spor­tolónak ez a vágya. Persze. Nagy dolognak tartom és örülök neki. Ám ettől még a Duna arra folyik, amerre eddig. Nálunk külön selejtező­ket kellett játszani — renge­teget — ahhoz, hogy valaki kijuthasson. S ez izgalmas volt. — Milyen eredménnyel len­nél elégedett? — Lehet, hogy a harminc- kettedik helynek is örülnék, esetleg egy lényegesen jobb helyezéssel pedig elégedetlen lennék. Minden attól függ, hogy milyen erős csoportba sorsolnak. Ez majd Szöulban derül ki. — Nem kívánok semmit, szorítok neked. Fehér Ferenc ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents