Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
Szájtátva Köszönet Ha egyszer hallok ilyet, akkor is eltátom a számat a csodálkozástól, s megütközéstől. Azt mondja a város tűzoltóparancsnoka, küldtek egy levelet a nagyüzem igazgatójának, benne a köszönet. Köszönet annak az éjszakás karbantartó lakatosnak, aki éberséggel, gyors helyzet- felismeréssel előzte meg a súlyos veszedelmekkel járó tüzet. A kérdés: az igazgató továbbítsa a köszönetét, ha lehet, a nyilvánosság előtt, esetleg termelési értekezleten. A köszönetét a lakatos nem kapta meg. Ahogyan nem vehette tudomásul a figyelmességnek azt a szerény gesztusát — egy másik városban — az az éjjeliőr, aki egy betörés azonnali leleplezésében nyújtott rendkívül fontos segítséget a rendőrségnek. A levél megérkezett a főnökhöz, neki azonban nem volt arra ideje... S bizonyára nem volt egy harmadik helyen annak a főnöknek sem, akinek szintén köszönetét kellett volna átadnia, történetesen annak a gépkocsivezetőnek, aki egy súlyos közúti balesetnél lélekjelenlétével, bátorságával további tragédia bekövetkeztét akadályozta meg. Kapkodja a fejét az ember. Nem érti. Néni érti. ha már ott van valakinek az asztalán egy hivatalos levél, amivel nem kell mást csinálni, mint a benne foglalt köszönetét átadni annak, akit illet, akkor erre hogyan nem juthat idő, figyelem?! A közömbösségnek, a lelket- lenségnek sajnos, sokféle jele észlelhető életünknek szinte valamennyi területén. Itt azonban nem többről, pusztán egy köszönet tolmácsolásáról van szó. Ami három perc. Maximum öt. Aki erre sajnálja a három vagy az öt percet, bizonyos, sok másra is sáj-> nálja, ami a munka emberi tényezői közé tartozik. S aki ennek a tényezőnek nem ismeri fel az elsődlegességét, annak a munkájában bizony nem lehet valami sok — köszönet ... MOTTÓ Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 7.. SZERDA Orvosi ügyelet - alulnézetben Papuska nem fog telefonálni Közhírré tétetik, hogy Csemö községben eljött a pillanat, A pillanat, amikor azt mondták, na most már ez így nem mehet tovább. Ezt mondták, és egy kemény hátra arc! után kiléptek a központi orvosi ügyeleti rendszerből. Szeptember 1-jétől a Per- neczky meg a Fekete doktor fölváltva tart inspekciót a hétvégeken, tehát ha a péntek délutántól hétfő hajnalig húzódó víkend idején tetszik megbetegedni, akkor ezentúl a világ minden kincséért se tessék a segélykérő telefon után nyúlni, és a készülék mellett föltüntetett ceglédi számot hívni. Kétségbeesve Pár esztendőnek előtte, alig hogy bevezették az ötnapos munkahetet, azon minutában rettentő aggodalom lett úrrá az országban. Jaj, jaj, mi lesz a megnövekvő szabadidővel? — tördelték kezeiket a derék népművelők. Az mind semmi — siránkoztak mások —, de mi történik azzal a hogyishívjákkal, na azzal mi lesz? Persze nem lett semmi, de ha már úgyis mindenki kétségbe volt esve, az egészségügyi kormányzat is hangot adott aggályainak. És természetesen kimunkálta a nélkülözhetetlen paramétereket, de rámutatott a helyi sajátosságok fénytörő szerepére, és kinyitotta a bukszáját is, mert hát gépkocsik, rádiók, műszerek, álláshelyek kellettek. Na, lett is élénkség, sürgés és forgás, az egyik szomszédos Pest megyei területen például húsz község 60 ezer lelkének alkottak egy szál központi ügyeletet — őserejű illusztrációjaként a mihaszna körzetesítésnek. Az ellentmondások sorával terhelt szerveKézilabda NB l/B Nemcsak a bírák Nagykanizsán vendégszerepeit, s egygólos vereséget szenvedett a Ceglédi Közgép NB I/B-s férfi kézilabdaegyüttese. Az eredmény azt sugallja, hogy pontszerzési esélyt szalasztott el a Közgép. így nőit? — kérdeztük a szakosztályvezető Hörömpő Józseftől, s az együttes játékosedzőjétől, Nagy Károlytól. A véleményük egyezik: — Lényegében bejött az, amire számítottunk. Az Olajbányász hatalmas lendülettel kezdett, 8-2-re elhúztak. Ezt követően már mi következtünk, fokozatosan felzárkóztunk, s sikerült az egyenlítés is. Szünet után kiegyenlített csata folyt a pályán, annak ellenére, hogy a játékvezetők több játékosunkat is kiállították. Nem mindegyik volt jogos 20-19-re vezettünk, amikor Túlik kényszerült elhagyni a pályát. A hazaiak ezt kihasználva feljöttek, majd 7 méteresből a győztes gólt is megszerezték. Az utolsó másodpercekben már nálunk volt a labda, de nem volt időnk a gólszerzésre. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Há- lás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak akik felejthetetlen férjem. édesapánk CSIZMADIA GYULA temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, gyászunkban osztoztak. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. elevenítette fel a látottakat Hörömpő József. Az egy pontra feltétlen rászolgált volna a Közgép — szól az értékelés, melyet Nagy Károly azzal egészíti ki, hogy azt nem csak a játékvezetők vették el a gárdától, hanem, hogy elvesztették, maguk is részesek benne. — Tartás van a csapatban, hiszen jelentős hátrányt sikerült ledolgozniuk. Nagy Károly külön kérte azt, adjunk annak hangot, hogy szombaton a nagyon jó képességű Bp. Spartacus ellen jó teljesítményt, s győzelmet vár önmagától és a csapatától is. U. L. zés során hiába gyarapodott kettőre a központok száma, a „bekörzetesítés” csapdáiból mind a mai napig nem tudott kivergődni az orvosi ügyelet. Megfejelve azzal, hogy Cegléd környékét feleannyi kisebb település sem pöttyözi, itt mégis óvatosabban láttak hozzá a program megvalósításához. Hogy mit és miként kéne átszervezni, az elképzelés igazából a megyei tanácsnál sarjadt ki, és Dél-Pest megyének három tippet kínált. A városban egyébként is működő központi ügyeleti szisztémához afféle bűvöletként csatlakozzon Csemő; jöjjön létre egy központ Abonyban, hozzá simulhat Jászkarajenő, Kőrös- tetétlen és Törtei; egy másik központ Albertirsán útitárs- ként Mikebudával, Dánszent- miklóssal és Ceglédbercellel. És úgy is lett. Azaz majdnem úgy! Ugyanis a központi orvosi ügyelethez a távlatos koncepción túl még két föltétel elengedhetetlen: járható utak és élő, bármikor használható hírközlési lánc, magyarán telefonvonalak. Ez utóbbiról emlékezik meg Boda János cse- mői tanácselnök: Felbomlott frigyek — Elvben egy csomó előnyt kínált volna a központi ügyelet rendszere négy évvel ezelőtt, amikor nálunk is bevezették. De a kezdet kezdetén sem fűztünk hozzá sok reményt, hiszen az olyan csapnivaló műszaki állapotban levő segélykérő telefonokkal, mint a mieink, naivitás lett volna tisztességes hírközlésre gondolni. Nem beszélve arról, hogy Csemő a 8 ezer hektáron szétszórt tanyavilágával enyhén szólva is áttekinthetetlen és bejárhatatlan. Sorra-rendre érkeztek a panaszos észrevételek, de azért próbáltuk nyugtatgatni az embereket. Mígnem végül is a saját bőrömön kellett tapasztalnom ugyanazokat a kínokat. Július elején édesapám rosszul lett, s a ceglédi postával még kapcsolatot teremtettünk, de onnan az a hír jött hosszú várakozás után, hogy a központi ügyeletén valószínűleg a készülék mellé tették a kagylót. A telefonos kisasz- szony javára kell írnom, hogy igyekezett segíteni: próbálta csörgetni a gyermekügyeletet, de ott már nem volt senki, így aztán kapcsolta a mentőket. Szerencsére egy távoli ismerős vette föl a kagylót, és kiküldte a kocsit. Körzeti labdarúgás Gyömrői villámlás KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik édesanyánk, nagyanyánk, ÖZV. PETRÓ JANOSNÉ, szül. Szaktcr Mária temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virásot helyeztek. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Gyomrán új csapat alakult (Villám), s az első forduló szenzációjaként legyőzték a helyi rangadón az egy éve már megyei II. osztályban szereplő „községi” csapatot. Ezen a játéknapon Péterin nagy küzdelemben szenvedtek vereséget az albertirsaiak. A nyolc találkozó közül hat hazai, kettő vendéggyőzelmet hozott. A második fordulóban három idegenben játszó csapat tudott nyerni, s ezzel öt együttes (Űri, Péteri, Tápió- szőlős, Nyáregyháza, Gyömrői Villám) áll pontveszteség nélkül. A Cegléd—Monor összevont körzeti labdarúgó-bajnokság szövetségének elnöksége úgy döntött, hogy a győztesek három pontm kaw'^ dönte««" esetén pedig mindkét csapat egy-egy ponttal gazdagodik. Eredmények: (zárójelben az ifjúsági találkozóké): Űri— Mende 7-1, (6-1), Péteri—Al- bertirsa 3-2 (3-0), Monori-er- dő—Ecser 3-1 (4-2), Cegléd- bercel—Tápiószőlős 0-4 (1-0) Törtei—Nyáregyháza 3-5, Dánszentmiklós—Pilis II. 2-0, Gyömrői Villám—Gyömrő 3-2, Vecsés—Csévharaszt 3-0. A 11. fordulóban: Mende— Péteri 0-3 (1-4), Albertirsa— Monori-erdő 1-1 (7-4). Ecser— Ceglédbercel 4-0 (1-3), Tápiószőlős—Törtei 5-1, Nyáregyhá za—Dánszentmiklós 3-1 (0-1), Pilis II.—Gyömrői Villám 1-6, Gyömrő—Csévharaszt 4-1, Vecsés—Őri 3-4 (2-2). U Törtei, Jászkarajenő és Kö- röstetétlen az első perctől fogva távol tartotta magát a tervbe vett abonyi inspekciótól, Ceglédbercel egyetlen hónapot bírt ki az albertirsai társulásban, Csemö pedig majdnem fél évtizedig volt hűséges a ceglédi ügyelethez. És ezek a frigyek nem csupán a renyhe telefonok miatt bontanak föl. Kivonulás után Annak dacára, hogy a szakember szerint valamennyi ügyeleti kompozíció közül ép pen a központi mutatja az igazi korszerűség és biztonság jeleit, sem a népek, sem pedig az orvosok nem rendeztek miatta rokonszenvtüntetést. Az emberek érthetően ragaszkodnak megszokott körzeti orvo sukhoz, akihez az évek során bizalommal fordultak, s akit úgy vélik — könnyebben, gyorsabban érhetnek el. Aztán meg, noha furcsának tűnik, papuska és mamuska vészhelyzetben sem tudna telefonálni, mert egész életében nem nyúlt telefonhoz. Ami pedig az orvosokat illeti: az, hogy a központi ügyelet idején idegen környezetben, helyismeret nélkül, az otthoninál kényelmetlenebb körülmények között kell mozogniuk, még csak kisebbik baj. Fontosabb, hogy fájdalmasan nagy mértékben csökken a jövedelem. Nem! — mondták tehát legutóbb Csemőben. Nem ké rünk többet a központi orvosi ügyeletből. És a helybeli végrehajtó bizottság gyorsan eldöntötte: álljon vissza a régi rend. Igen ám, csak még az nem világos, hogy a kivonulás után ki fizeti a nagyjából évi 100 ezer forint ügy ele ti díjat. A ceglédi kórház-rendelőintézet hallani sem akar róla, a községi tanács pedig nem valószínű, hogy össze tud kaparni ennyi pénzt. Nagy kérdés: ki fog zsebbe nyúlni? Varga Sándor Katalin és a bazár Kata’in autóbazár néven használtgépkocsi-iurynökség nyílt Cegléden. A nagyvárosokban évek óta működnek hasonló vállalkozások, segítve a vevők s eladók egymásra találását (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mert a pipakupak sárgaréz Szolid kis lagzi lassú, kígyózó mozdulattal felemelkedett és „ha ló nincs, szamár is jó” partnerével ellibegett a táncparkett félé. Nem messze tőlük csapkodta bokáit Falusi Casanova és neje, a jó tízessel ifjabb — isten látja lelkem, azért nem vasorrú — Sz. Ella. Casanovánk mélynövésű, sok hódítástól tarrá fényesült koponyáján megcsillantak a vízcsöppek. Azért tudja ö, hogy mitől döglik a légy, egy percig sem kell félteni. Közben elövillan Csíkos blúzos Liliomlány is, de jaj szegénynek, nem jut már egy szál legény sem, csak a barátnő. Vidéki .Emmanuelle ezalatt partnert cserélt, immár Fe- ketefrakkos Vőlegényt boldogítja. Nocsak, tán nem egy kapcsolat hattyúdala? Vagy a vég kezdete, avagy a kezdet vége? Ez, kérem, nem három napig tartó bacchanália, csak egy szolid kis lagzi. jVIár mulatni se tudunk * 1 igazán? Hol maradt a menyasszonyszöktetés lóhaton, (hiába, csak Trabantok prüszkölnek oda- kinn) és hol marad a saroktörő csárdás, meg az elhagyott kedves váratlan berobbanása, az ízes és vérfagyasztó skandalum? Sárgarézből van a pipakupakom — zendül úgy kakaskukorékoláskor a búcsúdal, mert a pipakupak sárgaréz, haragszik a kis- angyalom, rám se néz. Z. Z. A nép gyanakodott Bírja a vadkörtefa A csárdák lópihenőhelyek ** voltak, mert a jószágot kímélni kellett a hosszú úton. A vasút megjelenése előtt a jól-rosszul gondozott országutakon vonultak a vásárosok karavánjai, a marhahajtók nagy csordákkal, katonák fénylő fegyverekkel, lovon járók is meg gyalogosok is, akiket rendszerint szekereken szállítottak, mert az embert is kímélni kellett. Az útonjárók a csárda istállójába kötötték be lovaikat, zaboltatták, szénáztatták, és a csárda kútjá- ból húzták nekik a vizet. A régi emberek nem szórakozásból rázatták magukat a kátyús utakon, távoli gyakorlati céljukhoz igazították az országjárást, mint ahogyan a pénztárcájukat a csárdái pihenésben szegénységükhöz- jómódjukhoz. Nappal, ha éppen ebédidő volt, a hosszú, kecskelábú asztalhoz ültek, előkanyarították a tarisznyájukat, kenyeret, szalonnát ügyeskedtek a körmük közé és csöndesen falatoztak, illendőségből egy-egy messzely bort parancsoltak ki a csárdástól, aki ingyen meleg helyet, eső, hó ellen födelet nyújtott nekik. Ha rájuk esteledett, a szegényei hje rákönyökölt az asztalra, úgy aludt hajnalig, akkor aztán megköszönve a szállást, fölöltöztették lovaikat és megindultak. A gazdagja gmbAt '«itt !*i tyúkot, kacsát süttetett vacsorára. A vasút pontosságával és gyorsaságával legyőzte az országúti forgalmat, a csárdák elnéptelenedtek, legtöbbjük eltűnt a föld színéről, ellenben megmaradtak a legendák, azok őrzik emléküket. A pest-budai országúton, ha Cegléd felől járunk északnyugatnak, az Irsa község előtti kanyarban magasodik egy Krisztus-kereszt, mögötte állt hajdan a Rongyos csárda. A régi magyarok a rongyos szót az épületekre is értették, és mert az országban számos elhanyagolt csárda volt, másfelé is voltak „rongyos csárdák”. Egy szegény emberből gazdag emberré vagyonosodott zsellér legendája fűződik ehhez a csárdához. Történt, hogy ez a Balázs János ott iddogált másodmagával a Rongyos csárdában, amikor egy pusztázó futár megkötötte a lovát az udvaron, maga pedig betért az ivóba egy messzely borra, lemosni az úti port. Űgv ült a lócán, hogy szemmel tarthatta a lovát, amelyen pénzzel tele bőriszák lógott. Balázsnak feltűnt az ember viselkedése, aki sehová, csak a lovára figyelt, még akkor is, amikor kortyolgatta a borát. — Azon a lovon van valami, amit érdemes voJ- sa megtekinteni, Elkezdte itatni a futárt, az be is rúgott és elaludt hamarosan, majd amikor a déli harangszóra a falubeli cimborája hazaindult, kiment az udvarra, meglátta a bőriszákot, fölnyitotta, belenyúlt, kimarkolt egy marék aranyat. A napfényben csak úgy csillogott-villogott a sok aranyforint. A futár aludt, senki sem látta, hogy Balázs lecsatolta az iszákot, kisomfordált az udvarról, de nehogy megtalálják nála a kincset, a Csíkos- patak (Gerje) partján álló vadkörtefa tövébe elásta, majd nagy ravaszul visszament az ivóba. Idő telt el, amikor a lovas fölébredt. Balázs János még el is kísérte az uraság kastélyához. Az ember jelentkezett a földesúrnál, de a pénzt nem bírta előadni. A kárvallottak mentek a csendbiztoshoz. az kihallgatott minden gyanús embert, de az aranyaknak csak nem bírtak a nyomára akadni. Balázs János éjszakánként kijárt a vadkörtefához, kive- szegetett egy-egy aranyat. Mikor aztán már mindenki elfeledkezett a lopásról, ásta ki véglegesen az iszákot, és mert éppen fölszabadultak a földek negyvennyolcban, több jobbágytól megvásárolta a telkét, jószágot is hozzá. Szép nagy udvarházat vett egy nemes birtokostól. A népek gyanakodtak rá. mert ha kérdezték, honnan bírja azt a sok bort, pálinkát fizetni boldognak-bol- dogtalam ak, mindig azt felelte: — Bírja a vadkörtefa. Hídvégi Lajos ÍJ égettük a jó szaftos — akarom mondani „magyarosch” — töltött káposztát, és tükörfényesre tunkoltuk a tányér fenekét. Eközben a zenekar pihenőre, illetve pihegöre szenderült. A menyasszony kézbe vette a hatemeletes, mar- cipánrokolyás tortát, elindult diadalmenetben az asztalok felé, és kinyújtott tenyerünkbe helyezte az epekedve várt porciót. Ahogy nagyanyám mondana: ez aztán a szép derék menyecske, biztos, hogy nem hajlítgatja derekát a szél ide meg oda. Először a trombitás adott egy kis ízelítőt mesterségbeli tudása legjavából. Ha ezt hallotta volna Armstrong, biztos, hogy rögvest elnémult volna szégyenében. Aztán rázendített az egész zenekar, mert ha muzsika, akkor nincs mese, menni, perdülni kell. Derekas menyasszony indult elsőnek. Aztán liba- sorban a többi. Pápaszemes Potrohos felkérte Szögletes Hófehérkét. Terebélyes úszóövétöl, még ha akarná, sem férhetne közelebb választottjához, így aztán mellőzve minden intimus próbálkozást, ugrabugrálnak csak illemkedve a lakodalmas rock- és csárdásegyvelegre. Közben Vidéki Emmanuelle, ki tutajos tekintetével, jól begyakorolt, sokat sejtető pillantással végigpásztázott minden potenciális férfit,
