Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

Agrárfiatalok találkozója Önmaga gazdájává tenni Kétévenként rendezik meg ^ az agrárfiatalok országos ^ találkozóját, melynek az < idén Nyíregyháza adott '/ otthont. Városunkból Papp £ Gábor és Kapás Tibor vett ^ részt a 30 Pest megyei fia- ^ tál között a tanácskozáson. í Kapás Tibort, az Arany v, János Tsz ágazatvezetöjét í kérdeztük a történtekről. Mi a jeletősége ezeknek az összejöveteleknek? — Lényegében ugyanaz mo­tiválja, mint bármely más, fiatalok alkotta fórumot, az önkontroll, a távlatok megfo­galmazásának igénye. Most is jeles személyiségek, szakem­berek körvonalazták a ma­gyar mezőgazdaság helyzetét és tendenciáit. Ezek alapján saját munkaterületének a jö­vőjére is tud következtetni az ember. A mezőgazdaságot több tekintetben egyedien le­het és kell kezelni a népgaz­daságon belül, de a gazdasági szerkezetváltás alapelveit épp­úgy érvényesíteni szükséges, mint bárhol másutt. Magya­rán a mezőgazdaságot is a maga gazdájává kell tenni. Közelebbről? — A szubvenciók fokozatos redukálása, a struktúra átren­dezése, a jogi és a közgazda- sági környezet kialakítása ka­pott hangsúlyt a fórumon. Ebbe beleértendő a különbö­ző tevékenységi körök átruhá­zása a kisgazdaságokra, a tu­lajdonviszonyok módosulása, és így tovább. Mindez most sokkal világosabban fogalma­zódott meg, mint 2 évvel ko­rábban. Borúsabb lett a han­gulat is, hiszen a változások erősen kihatnak majd a me­zőgazdaságban dolgozók éle­tére. Ma hogyan boldogulnak a fiatalok mondjuk az Arany Tsz-ben? — Nálunk a létszámnak csak úgy egyharmada a 30-35 éven alatti. A fő tevékeny­ségben dolgozók aránya en­nél is kisebb. A jövedelmek is alacsonyabbak ott, mint az ipari ágazatokban. Általában másfelé is ez a jellemző, s ez bizonysága annak, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytatók máig nem tudtak felzárkózni az ipariakhoz. —ay Megújult a virágüzlet Pompázó pozsgás növények Nekem úgy tűnt, ahány szakma művelőjének csak kö­ze volt a felújításhoz, az mind szépérzékét csillogtatva látott munkához. Ha rajtam állna megállapítani, hogy kinek sikerült mesterségbeli tudásából többet mutatnia, az asztalosoknak-e a praktikus polcokkal, a festőknek a tisztává varázsolt helyiségekkel, avagy a kertészeknek virágkompozícióikkal, bizonytalan len­nék. Azt hiszem azonban, hogy nem is lenne illendő rangso­rolni, ki-ki hozzátette a ma­gáét, hogy kerek egész legyen az összkép. Persze egy virág­bolt mindig szép. A város­gazdálkodási vállalat üzleté­vel sem lehetett e tekintetben ellenvetés, de most túl a re­nováláson jóval szebb, mint előtte. A küllem megváltozá­sa sejteti, hogy a kereskedés kínálata sem a régi már. Er­re utal a választék és a vi­rágforgalmazással összefüg­gő bőségesebb árukészlet. Úgy hírlik, a kereskedés mellett a jövőben a szolgáltatásokra is nagyobb gondot fordítanak. Pallai Józsefné, a kertészet vezetője konkrétabban fogal­maz. — Tekintettel arra, hogy a virágkertészet gazdaságtalan volta miatt az áru zömét mi is vásároljuk, a magánkeres­kedőknél kedvezőbb árajánla­tokat nemigen tudunk tenni. Ennek ellensúlyozásaként a szolgáltatás oldalán kell töb­bet nyújtanunk. Igv például esküvői asztalok, lakodalmas üvegkompozíciók, ajándék- kosarak készítését vállaljuk. Szeretnénk a koszorúk válasz­tékát is bővíteni. Ezeken kí­vül különböző kerámiákat, üvegedényeket is forgalma­zunk majd. — Ezelőtt problémát jelen­tett különösen a más hely­ségekből a temetésekre érke­zőknek, hogy a déli órákban zárt üzletet találtak. Mostan­tól egész nap, reggel 7-től 18 óráig tartunk nyitva ... — A háromszemélyes üzlet­re nem lesz mindez túlságo­san nagy teher? — Rá leszünk utalva a kertészetiek munkájára. Köz­tudott, hogy a kinti elavult technika tette gazdaságtalan­ná az önellátást, legfeljebb vágott virágok nevelésében van még a kertészetnek sze­repe. így az ottaniak a bolt segítségére tudnak lenni a különböző szolgáltatásokban. — Vajon nem lenne-e cél­szerű, ha a szakbolt jelleget is vállalnák, hiszen ilyen üz­let még nincs( a városban? — Természetesen gondol­tunk erre. a szobai kultúrák nevelésének hagyományai vannak nálunk. Szeretnénk többek között a kaktuszgyűj­tőknek is kedvére tenni. Most még csak tucatnyi fajta van a pozsgásokból, de az igények szerint a választék további bővítésére lesz lehetőségünk. Kerti szerszámokat, virág­magvakat és növényápolási cikkeket is tartunk, meg in­gyenes szaktanácsadással se­gítjük a vásárlókat.' Nos, úgy véljük, legalább ilyen széles skálán kell ma már mozog­nia egy virágbolt tevékenysé­gének is, hogy versenyezni tudjon a szakmában. —ay A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 6., KEDD Egyedül ők foglalkoznak ezzel A kisgépek, motorok tudorai Nagykőrös legújabb kori történetének mai időszakára va­lószínűen alkalmazható jelző: a zártkertek városa. Sok mindent jelent ez, következményeiről szinte naponta írunk. Ám — s talán az a fontosabb — vannak, akik a gyakorlatba ültetik át a gazdasági tények közvetítette üzenetet. Ugyanis — hogy a tárgyra térjünk — a ren­geteg zártkertben rengeteg gép is akad, s bizony egé­szen a közelmúltig nem volt megoldott ezek javítása, szervize. Mert hogyan javíttatta To- mos motoros szivattyúját a gazda? Elvitte a Jani komá­hoz, a Pista sógorhoz vagy ne­kiállt, kicserélte a gyertyát, s várt a jó szerencsére. A Jani koma vagy a Pista sógor, vagy csinált rajta valamit, vagy nem, s gépek tucatjai — ha nem éppen százai — haszná­lódtak el idő előtt. Eredeti ötlet A jó szakembert az ötlet is dicséri. Papp Kálmán a; Tak­sony utcában immáron fél esztendeje a Generál Szolgál­tató Szövetkezet átalányelszá­molásos részlegét vezeti, s tár­sa is van már, Papp László személyében. A két fiatal em­ber csak szakmai rokonságban van egymással. Eddig is mind­kettőjüket a megbízhatóságu­kért, a jó munkájukért, dicsér­ték. Persze attól, aki Magyar Lászlónál tanult, s a szakmát a továbbiakban Dobozi Mi- hálytól, Németh Ferenctől meg Godány Ferenctől sajátította el, el is várhatjuk a kifogás­talan munkát. — Mi a legfontosabb ezek­nél a kisgépeknél? — Az, hogy bármelyiket is választja a gazda, azt kezelje gazda módra, rendeltetésének megfelelően! Már a behozott gépből meg lehet állapítani, gazda-e vagy csak működtető a tulajdonos — mondja Papp Kálmán. — Igazából rossz gép nincsen, bár az ennek ellenére igaz, hogy vannak, amelyek jobban sikerült konstrukciók. A Robi családból például az 52 jelzésű a legjobban bevált tapasztalataink szerint. De ez­zel nem azt akarom mondani, hogy a többi rossz ... — S a szerviz? — Maradjunk még a hasz­nálatnál! Mi itt aggregátokac, rotációs kapákat, motoros szi­vattyúkat, háti permetezőket javítunk, s akad közöttük Ba- betta meg amerikai Briggs & Stratton motorral szerelt is. A kétütemű motorokkal viszony­lag kisebb a gond, a négyüte- műek drágábbak s igényeseb­bek. Bizony, az olajszintre vagy az olajcserére nagyon oda kell figyelni, mert kinn a ha­tárban a finom homokot be­szívja a motor, s különösen, ha nem tisztítják a levegőszű­rőt, akár egy-két óra alatt is tönkremegy a gép. S ezeknek a tanácsoknak a betartásához, ugye hogy nem kell szerető­nek lenni? A mi gondunk az alkatrész- ellátás. Olyan értelemben a mienk, hogy az esetek túlnyo­mó többségében mi szerezzük be a szükséges anyagokat. — Lehet kapni ilyen alkat­részeket? — Nincs okunk panaszra! A városban van egy kitűnő szak­üzlet, Lakatós Miklós vezeti jó néhány esztendeje. Merem állítani, ha neki nincs valami speciális darabja, akkor azt az országban sehol sem lehet fel­lelni ! Drága alkatrészek Ami mai gond, arról nem ő, de nem is mi tehetünk: hiszen rendkívül drágák az al­katrészek, s áraik mindenféle bejelentés nélkül olyan gyor­san kúsznak fel, hogy egysze­rűen nem tudjuk nyomon kö­vetni. Egy teljes felújítás pél­dául nyolcezer forintos ösz- szegéből a munkadíj nem több 1000-2000 forintnál, a többi az alkatrész ára. Má: f ármint tizenhat évesen, amikor első cikkemet be­vittem egy szerkesztőségbe. Hogyan volt hozzá bátorsá­gom? Hát, nagy önérzet feszí­tette már akkor is a keblt met, kézbe mertem venni a tollat... Először is, mert első, tizen­két éves kori versemre akko­ri magyartanárom azt mond­ta: „lesz ez még jobb is”. Ma is őrzöm magányosságom pi­ros betűs dekrétumát, Egyedül címmel. Lám, mégsem lett jobb, mármint az állapot, éle­tünk határhelyzeteiben min­dig magunkra hagyatva né­zünk farkasszemet az elmúlás ordasával. Nos, tanárom hatá­sos pedagógiai fogással köz­zétette, hogy én igen érzékle­tes fogalmazásokat írok, és hinni kezdtem a mendemon­dáknak. (Nem is rossz mód­szer, alkalmazni lehetne ma is egy-két megtévedt diák inspi- rálására!) Másodszor pedig — már a gimnáziumban — lehe­tett jelentkezni a pályavá­lasztási tanácsadóba, ahol vég­legesen megerősítettek ebben a dologban. Ugyanis órákon át rajzoltattak — úgy em­lékszem fákat —, vonalakat, pontokat alakíttattak kompozí­cióvá, beszélgettek, hiányos mondatokat egészíttettek ki ve­■niennyisey niunyiaian. na egy darab zöld három forint (mert csak úgy lehetséges), ak­kor hat csonk tizennyolc, és ez esetben már igazán indo­kolt a számjegycsere.” Eddig tartott az egykori cikk, amit remegő kézzel tettem a fő- szerkesztő asztalára. Ű szigo­rúan végigmért, jobban fájt, mint amikor a pszichológusok tették. — Az írás így nem közölhe­tő, mondta. Meg kell nevez­ni a kereskedőt, annak meg pereskedés lesz a vége, erre pedig igazán nincs szüksé­günk. , Csalódottan távoztam, s csak most tizenegy néhány év­vel később jöttem rá, hogy neki volt igaza. Egy írásnak ugyanis tar­talmaznia kell bizonyos álta­lánosságokat, érvényességet hosszabb időtartamra is, már­pedig az az ügy annyira egye­di. ritka és soha többé meg nem ismétlődhetöként villant fel, hogy közlése csak fölös­leges helyfoglalássá vált vol­na az újságban. TJgy hiszem ebben egyetér- tünk mindnyájan, vagy tévedek talán...? Z. Z. — S az adótörvény? ... — Nekünk tulajdonképpen az áfá-val gyűlik meg a ba­junk — magyarázza Papp László. — Azt rá kell terhelni a javíttatóra, aztán ugyanazt a pénzt mi szépen továbbfizet­jük egy újabb csekken. Ettől csak drágább az egész. Anyaghiba miatt — Elégedettek-e a megren­delők? — Erről inkább őket kellene megkérdezni. Én csak azt tu­dom mondani, hogy minden javításunkra garanciát válla­lunk, egy főjavításra például egy teljes esztendőt, az alatt ingyen kell hogy újra csinál­juk a munkát, ha mi okoztuk a gondot. Eddig egyetlen eset akadt, hogy visszahozták a gé­pet — mint később kiderült, anyaghibás alkatrészt építet­tünk be. A két szakember most elné­zést kér, s ismét dolgozni kezd. összeszokottan, gyorsan. Értik egymást. Néhány perc múlva életre is kel a vízszívó motor. Elégedett a közben megérke­zett gazda is. Ballai Ottó Szájtátva Köszönet Ha egyszer hallok ilyet, ak­kor is eltátom a számat a csodálkozástól, a meg­ütközéstől. Azt mondja a város tűzoltóparancsnoka, küldtek egy levelet a nagy­üzem igazgatójának, benne a köszönet. Köszönet annak az éjszakás karbantartó lakatos­nak, aki éberséggel, gyors helyzetfelismeréssel előzte meg a súlyos veszedelmekkel járó tüzet. A kérés: az igaz­gató továbbítsa a köszönetét, ha lehet, a nyilvánosság előtt, esetleg termelési értekezleten. A köszönetét a lakatos nem kapta meg. Ahogyan nem vehette tudo­másul a figyelmességnek ezt a szerény gesztusát — egy másik városban — az az éjje­liőr, aki egy betörés azonnali leleplezésében nyújtott rend­kívül fontos segítséget a rend­őrségnek. A levél megérkezett a főnökhöz, neki azonban nem volt erre ideje ... S bizonyára nem volt egy harmadik helyen annak a főnöknek sem, aki­nek szintén köszönetét kellett volna átadnia, történetesen an­nak a gépkocsivezetőnek, aki egy súlyos közúti balesetnél lélekjelenlétével, bátorságával további tragédia bekövetkeztét akadályozta meg. Kapkodja a fejét az ember. Nem érti. Nem érti, ha már ott van valakinek az asztalán egy hivatalos levél, amivel nem kell mást csinálni, mint a ben­ne foglalt köszönetét átadni annak, akit illet, akkor erre hogyan nem juthat idő, figye­lem?: A közömbösségnek, a lelketlenségnek sajnos, sokféle jele észlelhető életünknek szin­te valamennyi területén. Itt azonban nem többről, pusztán egy köszönet tolmácsolásáról, a példa, a példás magatartás elismeréséről van szó. Ami há rom perc. Maximum öt. Aki erre sajnálja a három vagy az öt percet, bizonyos, sok másra is sajnálja, ami a munka emberi tényezői közé tartozik. S aki ennek a ténye­zőnek nem ismeri fel az el­sődlegességét, annak a mun­kájában bizony nerp lehet va­lami sok — köszönet... MOTTÓ Szünidei sportesemények A vakációakcióban A városi úttörőelnökség a nyári vakáció alatt nemcsak a táborozások megszervezésé­re gondolt, hanem az itthon maradó és a területünkön nyaraló pajtásoknak is sok nyári programot kínált A va­kációakció programsorozatnak voltak sporteseményei is. A tiszakécskei kerékpáros túrá­ról és fürdésről, a Kossuth iskolai játékos sportdélelőtt- ről, az igen jól sikerült ke­rékpáros crossvetélkedőről és a strandi modellezőbemutató­ról, -foglalkozásról sportrova­tunk korábban már adott hírt. Most továbbiakból állítottunk össze egy csokorravalót. A vakációakció keretében kétszer is rendeztek sakkver­senyt, Héjjasné dr. Korbely Zsuzsanna irányításával. Az első alkalommal nyolcán vív­tak teljes körmérkőzést sakkórával, 2x10 perces játsz­mákkal. 1. Héjjas István (Pe­tőfi iskola, 5. osztályos) 7 ponttal, veretlenül; 2. Rácz Péter (Arany iskola, 5. osztá­lyos) 6; 3. Boza Lajos (Kos­suth iskola, 6. osztályos) 5 ponttal. A második találkozón ti- zenketten vettek részt. Min­denki tíz partit játszott. Az élmezőny: 1. Boza Lajos (Kos­suth isk.) 9 és fél; 2. Deme­ter Róbert (közgazdasági szakközépisk.) 9; .3. Demeter Brigitta (Kossuth isk,, a leg­jobban szereplő leány) 8; 4. Pozsár Balázs (Arany isk.) 6 és fél; 5. Végh Ferenc (Arany isk.) 6 és 6. Rácz Péter (Arany isk.) 6 pont. A KISZ-bizottsági asztali­tenisz-játékon nyolc fiú jelent meg. Itt a megjelentek jókat jászottak, egyéniben és páros­ban. váltott ellenfelekkel, de verseny nem volt. •k Balatonakali is az úttörő­nyárhoz tartozik. A Petőfi is­kolások 10 naposa lelkes han­gulatban folyt. Rendeztek töb­bek között kispályás labdarú­gást, gyalogtúrát a zánkai úttörővárosba, Dörgicsére és a Tihanyi-félszigetre. Balaton- akaliban esti kispályás labdaru­gó-mérkőzésen 3-2-re legyőz­ték a szomszéd kapuvári tá­borozok labdarúgóit. TARTALÉKOSOK VETÉLKEDŐJE A tartalékosok honvédelmi versenyének megyei döntőjét megváltozott színhelyen: nem Pusztavacson, hanem Tábor­falván rendezték, 14 terület négyfős csapataival. A nagy­kőrösiek (Szűcs Ambrus, Szi- ládi István, Kollár Dénes és Dallos Ferenc) a katonai el­méleti ismeretekben hatodi­kok, a járőrversenyben — itt kézigránátdobás, tereptani is­meretek és mozgás iránytű alapján is szerepeltek a meg­oldandó feladatok között — szintén hatodikok, és a lég­puskás céllövészetben ötödi­kek lettek, összesítve 17 he­lyezési számmal a városunk- beliek az ötödik helyen vé­geztek. Ez fejlődést mutat az elmúlt évhez viszonyítva: a hetedik helyről kettővel előbbre rukkoltak. AZ ÉLMEZŐNYBEN A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi teniszszakosztálya szí­vesen látja azokat a kisisko­lásokat is, akik szeretik ezt a szép Sportot. Örvendetes, hogy Pintér Tamás a 12 évesek év­járatában az ország hetedik legjobb versenyzője! S. Z. Mon Kedden a nagyteremben: Mad Max. Színes ausztrál ka­landfilm. Előadás 6 órakor. Kellemes húsvéti ünnepe­ket! Színes, szinkronizált fran­cia íilmvígjáték. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: A tanú. Magyar film, fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban: Mad Max, 21 órakor. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap« lem, alakzatokat rendeztettek különböző terekbe, és ki tudja hány rejtélyes megoldanivalót tettek elém, miközben a pszi­chológusok átható pillantások­kal ízekre szedték minden porcikámat. Megszületett a döntés, alkalmas: fotóripor­ternek, kirakatrendezőnek és újságírónak. Mi kellett ne­kem ezek után? Csak lendü­let, ami eleinte indulat formá­jában keríti hatalmába a toll- forgatót. (Később már a szük­ség is.) Ez meg is történt, s a következő cikk született: „Vigyázat, üzleti fogás! Virá­got szerettem volna venni és mivel a tulipán mellett dön­töttem, megkérdeztem egy há­rom szálból álló, zölddel dí­szített csokorról, hogy meny­nyibe kerül. Az eladó közölte, hogy tizenkét forint. Ez elég megnyugtató válasz volt, fi­gyelembe véve pénztárcám — diákságomból táplálkozó — véznaságát is. összekészíttet­tem tehát két csokorra való virágot, azaz hat szálat. Köz­ben az vettem észre, hogy az előttem álló nő sanda te­kintettel méregeti a tenyerébe helyezett visszajárót, halkan kérdez is valamit az eladó­tól, aki még halkabban, de annál hosszadalmasabban vá­laszol. Így nem is hallottam semmit az egészből. Végre rám került a sor, elkészült a két csokor is vagy tíz perc alatt. Nyújtom az ötvenest, de csak nyolc forintot kaptam vissza. Hatszor négy az hu­szonnégy és nem fordítva ... Talán összecserélte a számje­gyeket, gondoltam, de mielőtt megszólaltam . volna. már mondta is, hogy a zöldek mi­att ... Némi pírral arcomon — hogy ilyen bizalmatlan vol­tam — távozva, de a sarkon rögtön kibontottam a két csok­rot, hadd gyönyörködhessek mielőbb a trópusi cserjékben, mert bizonyára ilyesmivel vajándékozott« meg a daliás virágárus. De nem találtam csak egy aszparáguszt három darabba szabdalva. Hát ezért tartott ilyen sokáig a csokor- készítés, biztos életlen volt az olló! Nincs mit tenni, nyug­tattam magam, mert az áru­így nem lettem újságíró

Next

/
Thumbnails
Contents