Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

Szitanyomásos térítők Szitanyomásnak nevezik azt a technológiát, amellyel ezek a térítők is készülnek a Galga-parti Összefogás Tsz melléküze­mében. A kis műhely főleg a Magyar Selyemipari Vállalatnak készít kisebb sorozatban térítőkét (Vimola Károly felvétele) Családi fotók Zsámbokon Az erdő néhány családfája Egyszerű és mégis meglepő kép fogadta az érdeklődőket a zsámboki művelődési ház­ban a családi fotók kiállítá­son. A padlótól a mennyeze­tig hullámpapír borította a falakat. Az olcsó anyagra drága értéket, családfákat raj­zoltak. A Toborzó közműve­lődési tábor résztvevői, jórészt 16-17 éves fiatalok munkájá­nak eredményét láthattuk. A Lénárt, a Gönczöl, a Sza­bó, a Kiss és két Lapu csa­lád történetét vázolták fel körülbelül a századforduló­tól kezdve. Milyenek ezek a családfák? Olyanok, mint kint a fák a természetben. Az egyik széles, terebélyes, a másik viharvert, csonka, majdhogynem kitörte a szél. Az erdőn, mezőn található társaikhoz abban ugyancsak hasonlítanak, hogy nem mindegyik águk ismert, mert az idők folyamán így vagy. úgy, de elhaltak. Bejegyzések a vendégkönyv­ből. A kiállítás nagyon szép, bár lehetne egy-két fával több. Ilyen kiállítást máskor is lehetne rendezni, de a hiányzó képeket is be kellene gyűjteni. Ezt a kiállítást ki kellene szélesíteni, tudatosí­tani a lakosság körében. Iga­zán sajnálhatja, aki nem lát­ta ezt a kiállítást. Én sze­rencsére nem közéjük tarto­zom. Ez a tárlat egy csepp a tengerből, néhány fa az erdő­ből, kiragadott példák Zsám- bokból. Egyszer azt írtam, hogy a zsámbokiaknak Buda­pest is vidéken van falujuk­hoz képest, s azt merészel­tem még gondolni, hogy a sok meghagyott idős fa a lakosságnak a település múltja iránti érzékenységét mutat­ja. Az utóbbi vélekedés le­het, hogy csak elképzelés, de talán nem véletlen: Szada után körzetünkben Zsámbok a második település, ame­lyen családi fotókat gyűjtöt­tek a családfák bemutatásá­hoz. A fákat nézegetve, a szer­teágazó koronába mélyülve persze úgy tűnik, ahogyan közeledünk az időben a je­lenhez, a képek úgy válnak egyre érdektelenebbekké a közönségnek. Ez nem csak azért van így, mert az újabb fényképek nem olyan kopot­tak, mint több évtizedes tár­saik. Azt sem mondhatjuk, hogy régen más alkalmakból találtak ürügyet a pillanatok megörökítésére, mint manap­Gödöllői munkahelyre felveszünk segédmunkásokat és kertészeti munkára udvarost Jó kereseti lehetőség. Jelentkezni lehet 17 és 19 óra között Gödöllőn, a Báthory u. 42. sz. alatt. ság. A tegnapelőtt azonban közösségibb, mint a tegnap, vagy akár csak a néhány na­pos családi pillanat. Mire megöregszünk, már a mi ágaink is megvastagodnak a családfán, s történelmet őriz­nek fotográfiáink. A fák a természetben csak akkor érnek egymáshoz, ha fúj a szél. A családfáknál más a helyzet. Valójában minden fa összefügg egymás­sal. A kiállításon csak Lénárt Ilona és Lapu József házassá­ga kapcsolt össze két családot, de ez mégis elgondolkoztató volt. Elgondolkoztatott, hogy mennyire kellene vigyáznunk ezekre a kapcsolatokra, me­lyekből egy-egy nagyobb kö­zösség, mint például Zsámbo- ké is kialakult, s formálódik napjainkban is. A kiállítás végső tanulsága azt hiszem, nem más, mint fi­gyelmeztetni minden rendű­rangú törzset, ágat és gallyat, most beérő friss hajtást, vagy jövőre kipattanó rügyet, épít­sék fel önmaguknak a család­fát, keressék még őseik fény­képeit és örökségét a maguk okulására. B. G. B utaság lenne azt gondol­ni, hogy az embert egy egész falu szereti, ilyen nincs. Akkor sem, ha úgy érzem. Tény azonban, hogy Galgahé- vízen sok olyan ismerősöm él, akik próbára teszik gyorsa­ságomat, vajon meg tudom-e előzni őket az üdvözlésben. Lehet őket nem szeretni, és rajtuk keresztül a községet nem tisztelni? A minap közösen örültünk Péli Andrásnéval és Mészáros Andrással, a pávakör tagjai­val, valamint Erősvári Pál történelemtanárral, a hely- történeti kör vezetőjével. Ér­tékes kitüntetést kaptak köz- művelődési tevékenységükért. A teljes igazsághoz tartozik, hogy beszélgetésünk után le­vonultunk a Kodály Zoltán Művelődési Ház pinceklubjá­ba, ahol a pávakör többi tag­jával együtt folytattuk a ba­ráti találkozót. — Honnan ered például ez az üdvözlésbeli figyelmesség? — kérdeztem Mészáros And­rást, mint aki nem érzi, hogy ez szinte megválaszolhatatlan. De emberünk, a mai pávakör egyik alapító tagja hiteles vá- Laszt ad. —- Ezt az ember először is otthonról hozza. Ötvözi a szív tiszta szeretetével és a meg­becsüléssel. Mészáros Andrásnak sokat adott a pávakor, de mielőtt erről szólt, a nagyszülői, szü­lői indíttatásról beszélt. Nem eltávolítani, hanem megis­merni késztették vele a nép- hagyományokat. Már az ötve­nes évek közepén kapcsolat­ba került a művelődési ház­zal. Kis vőfélyként ő is járt az akkori művelődésügyi mi­niszternél, hogy meghívják a galgahévízi kultúrház avatá­sára. Azon a napon ült elő­ször villamoson, ebédelt a Bástya étteremben, lépett süppedős szőnyegre. Arról sem lenne könnyű leltárt készíteni, mivel gaz­dagodott a pávakör. Inkább sejtéseink lehetnek erről. Ak­Szeir.fcsnezés Bőkezűen A város külső területein működő maszek zöldségesek portékája egy-két forinttal drágább a piacinál. A dolgot értem, sőt megértem, hiszen nagyon sokan örülnek a köze­lebbi beszerzési lehetőségnek, örülnek, mert egyrészt keve­sebb időt vesz igénybe a be­vásárlás, mintha azt a piacon bonyolítanák le, másrészt tu­lajdonképpen többe sem kerül, mert a piacra bármilyen jár­művel is bemenni többe, vagy legalább annyiba kerül, mint a zöldségfélék árai közötti kü­lönbség. A piacon nagyjából azono­sak az árak, legfeljebb dél­után lehet némi engedményre számítani. Az áruház melletti zöldséges viszont több ízben kínálja olcsóbban a paradi­csomot, paprikát, dinnyét, mint a piaci versenytársai. Ebből logikusan következik, hogy a forgalma is nagyobb. Csakhogy mi nem vagyunk ilyen logikusak, ezért a követ­kezik helyett a valóságnak megfelelő következne szóala­kot kell használnom. A papri­kát, paradicsomot látni kívül­ről, hogy milyen, de a diny- nyét! Nem nézelődtem ugyan órákon át, de azt figyelhettem meg, hogy többen vettek drá­gább dinnyét, mint olcsóbbat. Miért? Némelyek talán kénye­lemből, restek voltak vissza­menni a másik árushoz, má­sok meg valószínűleg a szem­léletükből eredően: megszok­ták már, hogy a drágább jobb minőségű. De vajon tudják-e ezt a dinnyék? B. M. Aszód, Iklad, Domony Fogadóóra Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese szeptember 8-án, csütör­tökön este 6 órakor Aszódon, 9-én, pénteken délután 5-kor Ikladon, este fél 7-kor Do- monyban tart fogadóórát. Aszódon a tanácsházán, a két másik településen a tanácsi kirendeltségen várja az érdek­lődőket. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 212. SZÄM {'98ft. SZFPTFMRFR 5.. HÉTFŐ Visszaadják a téglajegyek árát A tanuszoda továbbra is száraz A tanács végrehajtó bizottsága jószerével észrevé­tel nélkül vette tudomásul a Gödöllő idei pénzügyi ter­vének első félévi teljesítéséről készített beszámolót. Vi­ta a tanuszoda megoldhatatlannak látszó befejezéséről alakult ki. A pénzügyi terv bevételei az első hat hónap­ban csaknem 52 százalékra, a kiadási előirányzatok alig negyven százalékra teljesültek. Egyéb források A bevételek úgynevezett szabályozott és érdekeltségi forrásból, valamint állami tá­mogatásból tevődtek össze. Kiugró eredményt ért el maga a tanács, terven felül folytak be bérleti díjak, építésrendé­szeti bírságok. A szakmunkás- képző kollégiumában a főisko­lai hallgatók térítési díjából származik a többlet. Lakossá­gi adóból is sokkal nagyobb a bevétel a tervezettnél. En­nek az a magyarázata, hogy sokan befizették múlt évi hát­ralékukat. A magánszemélyek jövedelemadójából a vártnál Gödöllőn is jóval kevesebb folyt be. Eme forrásokon kívül a ta­nács vezetői és szakemberei igyekeznek más utakon, mó­dokon is pénzhez jutni. A volt rendőrkapitánysági épület ke­zelői jogát átadták az Agrár- tudományi Egyetemnek. Ma­gyarán : ők használhatják az épületet. Ennek fejében több mint hétmilliót utaltak át a tanácsnak. (Ha valakinek esetleg szemet szúrna az elár­vult épület elhanyagoltsága, most már ne a tanácsot ma­rasztalja el ezért.) Eladták a besnyői volt gimnáziumi épü­kor, ha felmérjük, mi, közön­séges hallgatók mit kaptunk tőlük. Mészáros András meg­neheztelne, ha kihagynám gondolatai közül: az elisme­rés az egész közösség munká­jának eredménye. Csak dol­gozni kell, mondja végül és ennek igazolását látja abban is, hogy éppen ekkor kondult meg az utca másik oldalán a templomban a harang. Péli Andrásné ugyancsak az alapítók közé tartozik ma már, nemsokára két évtizede lesz, hogy a férjével együtt énekelnek a helyi népi együt­tes pávakörében. De nemcsak párosán kötődnek ehhez a közösséghez. A hosszú évek so­rán két lányuk is megismer­kedett a hagyományőrzés szépségeivel. Járták az orszá­got és a külföldet, szerepeltek a rádióban, de Péli Andrásné- nak talán mégis az a legna­gyobb öröme, hogy már fiú­unokája is tud énekelni. Megtudtunk tőle sok apró műhelytitkot. Például azt, hogy a minősítő versenyek színhelyei közül igyekeznek a távolabbiakat választani. Ha közelben maradnak, körülbe­lül azonos anyagot hallanak, mint a sajátjuk. De Pécsett már újdonságnak számítanak dallamaikkal és viseletűkkel is. Péli Andrásné is, Mészáros András is nagy örömmel em­líti, a Szocialista Kultúráért kitüntetés alkalmából kedves sorokat hozott nekik a postás a túrái Maczkó Mária nép­dalénekestől. Jólesett a figyel­messég. Sugárzik az öröm Erős vári Pál arcáról is, akit nem kell különösebben faggatni, hi­szen hivatásához tartozik, hogy mindenkinek átadja is­mereteit a kisháza és a nem­zet történetéről, a múlt ta­nulságairól és a jelen, maj­dan a jövő feladatairól. Gon­dolatai előtt csak egyetlen megjegyzés: legalább annyira örülök a tanár úr megőrzött jó kedélyének, mint az elisme­résnek. — A hosszú szolgálati időm után is kaptam már jelvényt, de ebben a mostani kitünte­tésben más, több van. Odafi­gyeltek arra, hogy életet le­het ebbe a kultúrházba is le­helni. Itt is lehet embereket nevelni. A helytörténeti klub foglalkozásainak látogatói előjegyzik naptárukban, mi­kor van jelenésük körünkben. Voltak akik felvetették, már szeptemberben elkezdhetnénk a munkát. Az idén még ezt nem tudom megtenni, mert a tanévkezdet sok feladattal jár. Erősvári Pál pályáját Gal- gahévízen futotta be. Sok ez, vagy kevés? Mehetett volna máshová, de amikor a levél­tárakban arról olvasott, hogy a hévíziek a történelem so­rán a veszedelmek elmúltá­val mindig visszatérnek falu­jukba, nem tudott búcsút ven­ni A rra sem adott semmit, hogy az ember nem le­het próféta a saját települé­sén. Az ostobaság, a műve- letlenség bárhol fékező erő az ember életében. — Mit lehet tenni? Csak dolgozni kell — csengenek össze szavai Mészáros Andrásé­val — és minden visszahúzó nézettel szembenézni. Ezt a tanulságot az unokámnak sze­retném továbbadni. — A 39. tanéve előtt ez szíve joga Erősvári Pálnak. De talán, sőt bizonyosan, ő is tudja, sok-sok galgahévíziben elplántálta már hitvallását. Balázs Gusztáv letet is, ezért a Művelődési Minisztérium fizet. Középlejá­ratú bankhitelt is fölvettek huszonötmillió forint érték­ben. Tízmilliót fordítottak a gimnázium befejezésére, tizen­ötmilliót a Kossuth Lajos ut­cában épülő lakótelep máso­dik ütemének előkészítésére, eh özművesítésére szántak. A működési kiadások cím­szóval értelemszerűen az in­tézmények fenntartására, mű­ködtetésére költendő forinto­kat jelzik. A szociális ottho­nokban a gondozottak ellátá­sát biztosították — mondja a beszámoló. Nagy terhet jelent a régi, elavult épületek kar­bantartása. Pécelen festettek, mázoltak, Túrán mosógépet vásároltak, Szadán az életve­szélyessé vált szárnyat dúcol- ták alá, Gödöllőn átépítették a gondozottak fürdőszobáját, Domonyban cserélték a ka­zánt. Gondoskodtak a személyi és tárgyi feltételekről az óvodák­ban, iskolákban. A szokásos nyári felújítási és karbantar­tási-munkákat elvégezték. A művelődési központban szige­telték a tetőt, s vásároltak egy Barkas gépkocsit. Hadd kamatozzon Lemaradás mutatkozik az utak fölújításánál. A szerző­déseket a János és a Munká­csy Mihály utca rendbetételé­re megkötötték. Csaknem há­rommillió forint értékben szerződtek a gödöllői Építő­ipari Kisszövetkezettel a hely- történeti gyűjtemény tetőszer­kezetének felújítására, az elektromos hálózat korszerű­sítésére, a vizesblokk felújítá­sára. A tetőjavítás kivételével a szövetkezet elkészül a mun­kával. A tető felújításának ha­tárideje december 15. Folynak bizonyos munkák a kastélyban is. Födémcsere, ál­lagmegóvás a luárványistálló- ban, a verandán; elektromos kábelek áthelyezése. A fejlesztési kiadások pén­zéből valami újat építenek, vásárolnak. A terv az első fél­évben időarányosan teljesült. A Budapest Bank beruházásá­ban megkezdték a városháza szomszédságában a kereskedö- és szolgáltatóház építését, át­adtak hét tanácsi bérlakást. Jó ütemben halad a Harmat utcában a kétlakásos ikerhá­zak építése. Ismeretes, hogy a közel­múltban átadták a volt párt­házból kialakított orvosi ren­delőt, s a tanév kezdetére el­készült az új gimnázium. A városi könyvtárnak új gépko­csit vásároltak. Hozzáfogtak az új közteme­tő és a szeméttelep beruházá­sának előkészületeihez. A leen­dő szeméttelepre az idén nyolcmilliót költhetnének. De nem biztos, hogy el is költhe­tik. Ha nem, akkor bankban helyezik el az összeget, hadd kamatozzon. De mire használják ? Végezetül ismét valamit a Karikás iskola tanuszodájáról, amelyben már évek óta lubic­kolniuk kellene a gyerekek­nek. Nem elég, hogy csak a legderűlátóbbak hisznek ab­ban, hogy valaha is elkészül, még építési engedély sincs hozzá. Most tehát fennmara­dási engedélyt kell kérni. A torzó állapotáról, befejezésé­nek mikéntjéről elkészült a szakvélemény, amely szerint nem biztos, hogy gazdaságo­san kijavítható. Olyan véleke-- dések is vannak, hogy olcsóbb yolna másra használni. (De hogy mire?!). Az viszont biz­tos, hogy az idén nem lesz kész. Mivel minden kilátástalan, Csató Sándor vb-tag javasol­ta, fizessék vissza a tégla je­gyek árát a tulajdonosoknak. Javaslatát elfogadták. A rész­letekről rövidesen döntenek. K. P. Kispályások Megkezdődött az új idény Ügy látszik, a szövetségi napok iránt az érdeklődés hétről hétre nő. A csapatok képviselői, intézők fegyelme­zetten bejárnak a szövetség­be. A különböző bizottságok­nak van munkájuk bőven, hi­szen harminchat csapat ver­seng a három osztályban. A játékosok igazolását Csontos István intézi, a játékvezető­küldést Molnár András látja el. Papp Gábor a pályaügyek­kel foglalkozik, Kaiser Lász­ló pedig az eredményeket gyűjti össze. Mindenkinek megvan a feladata, és el is látják, mégis valahogy érző­dik, hogy a szövetségben nincs egység, bizonyos feszültség uralkodik. Ma még a legtöbb munkát az igazolásokkal járó feladat jelenti. A harmadik osztály most egészül ki a korábbi Szada II. helyébe lépő Torpe­dó és a Humán nevezésével. Egy csapat játékoslistáján 15 játékos neve szerepelhet. Ha valahonnan egy játékos vagy több bevonul katonai szolgálatra, annak igazolását le kell adni a szövetségében. Ha ezt nem teszik, újat nem nevezhetnek. Dr. Sári Pál, a GBBR-től 15, Galambos Ist­ván, a Torpedó intézője 10, és Papp Ferenc a Humántól 11 játékos részére kért igazolást. Menet közben még igényelhet­nek, amíg a bűvös számot, a 15-öt el nem érik. I. osztály: Szada—Veresegy­ház 1-1, Tangazdaság—SV To­pi 0-3, Gépgyár I.—Viktória 1-1, ATE—HTÜ 1-4. II. osztály: Spidó—Ganz 3-5, Városi Tanács—ÁB 3-2, Fortu­na—MÉMMI 5-2, Csanak— Isaszeg 2-6, KJK—NEC 3-1, Erdőgazdaság—Híradás 1-2. III. osztály: Ravill—Építők 1-8, Fanta—ÁTK 1-1, Pm. Volán—Pedagógus 0-7, Oran­ge—GBBR elmaradt, mert a GBBR-nek nem volt még meg az igazolása, szeptember 1-jén kapták meg. Cs. J. Mozi Boszorkányszombat. Színes magyar film. 4 órakor. Gonosztevők társasága. Szí­nes, francia bűnügyi filmvíg­játék. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—19S7 (Gödöllői Hírlap) Akik nem búcsúznak a falutól Otthon, szív, megbecsülés

Next

/
Thumbnails
Contents