Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-30 / 234. szám
1988. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK A városháza elé vonultak Taxiháború Vácott Szeptember 27-én a délutáni órákban a váci Dunataxi és a Váci taxi több gépkocsivezetője a városi tanács épülete elé vonult, és autóikkal elzárták a forgalmat. Az éppen ülésező testület feljogosította a tanács vezetőit, hogy hasonló esetben a rendőrség segítségét kérje. Szeptember 28-án reggel a három rivális társaság, a Dunataxi, a Váci taxi és az Interfax! képviselői dr. Bóth János tanácselnökkel — és a két illetékes osztályvezetővel, valamint a végrehajtó bizottság titkárával — folytattak megbeszélést. A tiltakozó megmozdulás előzménye az volt, hogy az Intertaxi járművei a Volán autóbuszai miatt nehezen tudták megközelíteni Erzsébet utcai állomásukat, ezért egy másik helyet jelöltek ki számukra. — Tegnap felkerült az Intertaxi táblája arra a helyre, ahonnan egyszer leszereltették a mi táblánkat. Azt a helyet kapták meg, amit mi egy évig használtunk, és amit közlekedésbiztonsági okokból vettek el tőlünk — mondta Martinovics Ernő, a Dunataxi képviselője. — A Dunataxi drosztját azért szüntettük meg a munkaruházati bolt előtt — érvelt Vég Marianna, a műszaki osztály vezetője —, mert nemcsak ezt az oldalt, hanem a szembenlevőt is használták, s ezzel ténylegesen zavarták a forgalmat. — Még mindig nem értem a tegnapi megmozdulást — folytatta Teasdale Harold, a termelési és ellátás-felügyeleti osztály vezetője —, hiszen előtte a Dunataxi három képviselője a tanácselnök-helyettesnél járt, aki közölte, hogy az összes taxis tudomására hozza: a jövőben minden drosztot mindenki használhat ... — Mi mindenkinek azonos lehetőséget akarunk adni — mondta dr. Bóth János —, nem akarunk ebbe beavatkozni, nem kívánjuk az érdekegyeztető szerepet átvenni a KlOSZ-tól. — Egészséges verseny nem lehet, ha harminckét kocsi beáll a vasúthoz — mondta Hor- nicsek István, az Intertaxi képviselője. — Ha minden taxi beáll az állomás elé, torlódás lesz. Legalább a személyautókat ki kellene tiltani a Lottó cukrászda előd — hangzott Martinovics Ernő véleménye. — Mi kezdtünk a városban taxizni — kapcsolódott be a Váci taxi képviseletében Gulyás Ferenc —, a Dunataxi megalakulásakor megegyeztünk, hogy miénk a vasútállomás, övék a buszpályaudvar. A tanács álláspontja világos: a versenysemlegesség alapján áll. Világos a lakosság álláspontja is: minél jobb szolgáltatást akar. S minél több drosztot, ahol taxit kaphat. B. J. Tanácsülés Érden Felmentés Érd Város Tanácsa tegnap délutáni ülésén Mógor Béla tanácselnököt — saját kérésére, más fontos beosztásba történő áthelyezése miatt — október 1-jei hatállyal, felmentette tisztségéből. Az elnöki poszt betöltéséről később dönt a testület. Fertőz a szövőlepke Nagyobb a kár Veszélyes kártevő támadta az idén gyümölcs- és díszfáinkat, s hogy károkozásuk nem lett nagyobb mértékű, pusztán csak az időjárás változásának köszönhető. Az amerikai szövőlepke első, nyár eleji nemzedéke az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva igen erős fertőzést okozott Pest megye középső, déli és keleti részein. A védekezések kötelező jellegét kiemelő, időben megjelent felhívások ellenére sem számolták fel időben a fertőzést, pedig a beteg fák még a közelükben elhaladó gyümölcsszállítmányokra is veszélyesek. Sokéves tapasztalat szerint a lepkék második nemzedéke okozta kár még nagyobb, mint az elsőé, ezért — a figyelmeztetés ellenére — szeptemberben még nagyobb fertőzésre lehetett számítani, mint amekkora a kora nyári hónapokban volt. Szerencsére az időjárás szelesre, csapadékosra fordult, ennek következtében kevesebb lárva károsíthatta a fákat. Döntött a kuratórium Ingyen csak lelkesedni lehet Szerdal nyilvános bírálati ülésén 580 ezer forintot osztott szét 15 megyei pályázó között az AISH és a KISZ KB által alapított ifjúsági közösségi letéti számla Pest megyei kuratóriuma. A harminc igénylő közül 160 ezer forint visszatérítendő támogatást kapott Aszód, közösségi kábeltévé-hálózat kialakítására. A többi hitelt nem kell visz- szafizctni, ebből 50 ezer forint jutott a monori MHSZ rádiósklubnak helyi információs rendszer fejlesztésére, 30 ezer az érdi Hüllőtani stúdiónak, 20 ezer a hernádi művelődési ház Naturaklubjának, 15 ezer a vecsési honismereti körnek, 30 ezer a fóti Fáy—Vörösmarty Társaság helytörténeti körének, 20 ezer a szadai általános művelődési központ pinceklubjának. Ugyancsak 20 ezer forintot kapott Budaörsön a lakótelepszépítő- és szabadidő-egyesület, 30 ezret Tápiógyör- gyén az általános művelődési központ Szilícium mikroklubja, 20 ezret Szigetújfalun a zenebarátok klubja, 25 ezret Pilisszentkeresz- ten a nemzetiségi együttes. Végül 40 ezer forintot juttatott a kuratórium a szigetszentmiklósi általános iskola Biró Lajos expedíciós körének, 20 ezret a tésai ifjúsági klubnak, 30 ezret a dunakeszi könyvtárnak, és 50 ezer forintot a Zsámboki Tanácsnak, állandó helytörténeti kiállítás berendezésére. A szakértői csoport 6 igénylőt elutasított, 9 pályázó támogatására pedig más lehetőséget keres majd. A kuratórium az idén két alkalommal összesen 1 millió 540 ezer forint odaítéléséről döntött. Egyensúlyozok a büfé labilis bárszékén — már csak itt jutott hely —, hallgatom a kuratórium tagjainak puhatolózó kérdéseit, az igénylők magyarázatát, és közben egyre inkább úgy érzem, a pályázatok sorsa kísértetiesen hasonló. Ügy kezdődik, hogy valakinek (vagy valakiknek) eszébe jut valami. Valami, ami megmozgatja a falu, a község, a város langyos állóvizét, valami, ami eltér a reggel fölkelek-napközben dolgo- zom-este hazamegyek, és eltelt a nap szemlélettől. Legyen szó akár bábszakkörről, akár közösségi kábeltelevíziós hálózatról. Az ötlet jó. hasznos, előremutató, első hallásra mindenkinek tetszik. És ekkor gördül jókora akadály megvalósulásának útjába: nincs rá pénz. Legalábbis a kitaláló(k)nak nincsen. Megkezdődik hát a kényszerű pénzvadászat, a házalás : helyi tanács, megyei tanács, KISZ KB, minisztérium. Az ötletgazdák elképzelését minden szervezetnél üd- vözlik, saját törekvéseikkel megegyezőnek, tiszteletre- és támogatásra méltónak találják. Tisztelik és támogatják is — elméletben. Mert pénzt, azt sajnos ők sem tudnak adni, nincs rá keret, vagy ha van, szűkös, és már az is rég kimerült. Az elképzelés kiötlőjét azonban nem töri le a sok visszautasítás. Nem csügged, nem az a típus: ha már kitalált valamit, véghez is viszi. Eszébe villan az új lehetőség: pályázat! Lelkesen munkához lát, tervezetet ír, költségvetést készít, kalkulál és pályamunkát gvárt. Aztán reménykedik. És mikor elérkezik a pénzosztás várva várt napja, kiderül, hogy a kuratórium se találta még meg a mesebeli bőségszarut, éppúgy kicsinyke keretből gazdálkodik, mint manapság bárki más. És a pályázó örül, ha ebből a kevésből valamicske neki is jut. Jóval kevesebb ugyan, mint amennyire szüksége lenne, kevesebb annál is, mint ameny- nyivel valóban képes lenne érdemlegeset kezdeni — de a sovány vigasz is jobb a semminél. Következik a tipikusan magyar eljárás: beérni a legolcsóbb megoldással. Amelyről egyébként minden esetben csalhatatlanul bebizonyosodik, hogy a legdrágább. Nézzünk egy konkrét példát. A monoriak városi kábeltévérendszert szeretnének. A helyi MHSZ-klub vállalja, hogy kiépíti a hálózatot az egész településen, és berendez egy saját műsort készítő stúdiót--is. Lelkesedés van, pénz nincs, közben a kábel méterének ára néhány hónap alatt 25,90-ről 110 forintra nő. Hiányzik a videomagnó, a kamera — ehhez kérik a támogatást, a kezdeti 3 millióról szerényen összehúzódzkodva 300 ezerre. A kuratórium egyetért az ötlettel, helyi tv, ez most úgyis divat, a megélénkülő közélet jele, a demokrácia hordozója. Aztán a monoriak kapnak 50 ezer forint vissza nem térítendő hitelt, és egy ígéretet: használhatják a megyei moziüzemi vállalat videotékáját Elfogadják ezt is, lehet ugyan, hogy korszerűtlen kamerákkal és Umatic helyett VHS-rend- szerrel kell majd dolgozniuk, de hát nem muszáj mindenben a világszínvonalat ostromolni. Félreértés ne essék: nem a kuratóriumot, a tanácsot, a többi szervet hibáztatom, ők se tehetnek róla, hogy nincs pénzük. Az az elszomorító, hogy csak ennyire telik felkiáltással, meg kell elégedni az olcsóval. De aki többre vágyik — mert tudja: csak a legjobb elég jó —, azt nem vigasztalja meg, hogy nem húsz évvel maradtunk el a fejlődésben, hanem mondjuk csak tízzel. Mörk Leonóra Nem mindegy, hegy mit eszik a hajózó Naponta emelkednek a magasba Ma már a Magyar Néphadsereg legtöbb alakulatánál a harci technika mellett jól megfér a traktor és az eke is. Ezeknek ugyanis már-már nélkülözhetetlen szerepe lehet a katonák élelmezésében. Pénz híján gazdálkodni kell, sertést, juhot, tyúkot tenyészteni, kukoricát, krumplit, zöldségféléket termeszteni. S persze eleget tenni a kiképzési, harckészültségi feladatoknak is. Hogy hogyan élnek ma a néphadsereg tisztjei, tiszthelyettesei és sorkatonái, arról egy börgöndi látogatásunkon igyekeztünk képet alkotni. Az ott állomásozó magasabb egység politikai osztályának vezetője, Gömbös János ezredes volt a vendéglátónk. — Mi alapvetően légi tevékenységet folytatunk, helikoptereink és repülőink a szárazföldi egységeknek nyújtanak támogatást különféle formákban — mutatja be az 1973-ban létrejött alakulatot. — Mivel rendkívül nagy értékű berendezéseket kezelünk, nálunk mindent megelőz és alapvető jelentőséget kap a repülés biztonsága. Ha belegondolnak, hogy egy-egy gép felszállásához, manőverezéséhez több száz ember összehangolt tevékenységére van szükség, akkor beláthatják, nem is olyan könnyű a dolgunk. Hogy mennyire sokoldalú feladatot jelent ez a számunkra, talán abból is kitűnik, ha elmondom: szigorú szabályok kötik meg, hogyan élhetnek a hajózok — még az is megszabott például, hogy a repülésre készülve milyen ételeket fogyaszthatnak —, s fizikai és pszichikai állapotukat állandóan ellenőrizzük. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy magasabb egységünknél és az alárendelt alakulatoknál 1982 óta nem történt olyan baleset, amely a személyzet életét is követelte volna. — A laktanyák körüli kerítés ugyan elválaszt a külvilágtól, de nem zárja ki teljesen a civil élet gondjait, bajait. Mennyire érzékelhetőek a társadalmi, gazdasági feTörvénytervezetek vitája A nyíltság politikai erőforrás Az elmúlt nyáron nem volt uborkaszezon a politikában — állapította meg tegnap este Dunakeszin Huszár István, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsinak főtitkára. — Ügy ítélem meg — mondotta, a felgyorsult eseményekre, a politikai élet élénkülésére utalva —, hogy az MSZMP történetében a májusi pártértekezlet korszakos jelentőségű, mert új stratégia kialakulásának időszakában vagyunk. A váltást maga a párt hajtja végre, s ez új vonás. A politikai intézményrendszer átalakulása, a sztálini modelltől való teljes elszakadást jelenti. I A Duna-parti városban az egyesülési és a gyülekezési törvény tervezetének társadalmi vitáját tűzte napirendre a Hazafias Népfront városi bizottsága. Az országban eddig lezajlott viták tapasztalatairól tájékoztatva hallgatóságát, a főtitkár elmondta, sokan úgy vélik: először az új alkotmányt kellene elkészíteni, ám ehhez még legalább két év kell, addig több résztörvénnyel, például a most tárgyaltakkal sem lehet várni. Azt azonban a népfront sem akarja, hogy a jelenlegi szövegtervezet így kerüljön a parlament elé. A bevezető után mindössze ketten kértek szót. Véleményük szerint is az alkotmányt kellene először újrafogalmazni. Bírálták azt a régi fajta gyakorlatot, hogy a vezetői posztokon úgynevezett polihisztorok váltogatták a székeket. Huszár István személyes véleményét kérték a Magyar Demokrata Fórumról. A főtitkár szerint nem látható még a szervezet politikai arculata, csupán az, hogy néhány, általa napirendre tűzött téma valóságos társadalmi konfliktusokat tükröz. A vitának szervezett találkozás kötetlen hangulatú beszélgetéssé alakult, kevés muníciót adva az új törvénytervezet megalkotásához. K. T. I. szültségek a katonák életében? — Sokait foglalkoztatják az ország gondjai a hivatásos állományt. Azt azonban tudjuk, hogy a hadseregben nem fenyeget senkit sem a munkanélküliség, s azt is nagy eredménynek tartom, hogy a keresetek is többé-kevésbé lépést tartanak az inflációval. Ismét kezd vonzóvá válni a tiszti pálya, ma már sóik esetben válogathatunk a jelentkezők közül, s ebben bizonyára nagy szerepe van annak is, hogy a pályakezdők induló fizetése általában nagyobb, mint a más értelmiségi foglalkozást választóké. — Gondolom, sok fiatalt vonz a korszerű technika is. A hadsereg felszereltsége kiállja az összehasonlítást más országokéval? — Természetesen a népgazdaság helyzete jól érzékelhetően hat a honvédelem pénzügyi lehetőségeire is. A legkorszerűbb technikák mindig először ott jelennek meg, ahol azokat kifejlesztették. Ha az általunk használt berendezések színvonalát összemérjük a Varsói Szerződés, vagy a NATO vezető tagországainak szintjével, néhány területen némi lemaradásról is beszélhetünk. De a mi viszonyítási alapunk az ország katonaföldrajzi helyzetéből adódik, s így már sokkal kedvezőbb a kép, hiszen a környező országok hadseregeivel kiáll- juk az összehasonlítást. — Immár esztendők óta fontos követelmény a parancsnokokkal szemben, hogy alakulatuknál tegyenek meg mindent a takarékosság érdekében. Milyen eredményei vannak erőfeszítéseiknek? — Pontos adataim nincsenek, de az biztos, hogy sok millió forintot spóroltunk meg mi is. Elsősorban azzal, hogy a katonák élelmezéséhez magunk termelünk zöldségféléket, magunk hizlalunk állatokat. Emellett szigorúan számon kérjülk az átgondolt tervezést, mert például egy felszállással — amelynek költsége tízezer forintokban mérhető — meg lehet oldani akár két-három kiképzési feladatot is. A katonák egy része érdekelt a takarékosságban, A megmaradt pénzből arra Is fordíthatunk, hogy javítsuk az élet- és munkakörülményeket. Börgönd furcsa település. Nem érdemes a térképeken keresni, merthogy valójában se nem falu, se nem város. Itt csak katonák élnek, néhány hivatásos tiszt, tiszthelyettes lakik a szolgálati lakásokban, ám a legtöbben a közeli Székesfehérvárról járnak ki. Közéjük tartozik Köteles Ferenc főhadnagy és Komár András főhadnagy is, akik .az MI—2-es helikoptereik vezetésének rejtelmeivel igyekeztek megismertetni minket. Köteles Ferenc korábban a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott, míg Komár András az esztergagépet cserélte fel a katonai pályával. Mondják, eleinte nehéz megszokni, később viszont már természetessé válik a fegyelmezett életvitel, s ehhez idomul a családok belső rendje is. Helytállnak és helytállásra nevelnek. Köteles Ferenc példaként a két évvel ezelőtti kemény telet említi, amikor egyszerűen bent rekedtek a laktanyában, s kemény csatát kellett folytatniuk a hidegtől tönkrement fűtőberendezésekkel, távközlési rendszerrel. Azt mondja, nem gondolta, hogy a sorkatonák mekkora áldozatokra képesek. A sorkatonák között mindig akad Pest megyei is. Ott- jártuokkor a leszerelésre készülődött Szenczi Zoltán, aki Érden lakik és a nagykátai Mikus Sándor is a hátralévő napokat számolta már. Szolgálatukat pontosan és fegyelmezetten látják el — dicsérték őket parancsnokaik. A helikopterek Börgöndön naponta emelkednek el a földről. „Milyen az ország, onnan felülről?" — kérdeztük a két tisztet búcsúzáskor. „Nagyon szép, de mi látjuk a gondokat, bajokat is" — válaszolták, Furucz Zoltán Köteles Ferenc (jobb oldalon) a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál kezdett, Komár András az esztergagépet cserélte fel a katonai pályával. (Hancsovszki János felvételei)
