Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

POLITIZÁLÓ PÁRT S ürgetés, aggodalom, jelenségek és folyamatok ele­meinek keveredése, elbizonytalanodás és túlzott magabiztosság, a régi módszerek szinte automa­tikus továbbélése és az ezek elleni tiltakozás, az új tartalmak és stílusok keresése jellemzi ma a párttag­ságot, de mindez fellelhető a belpolitikai életben is. A valóság tükreként ott voltak ezek az elemek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szep­tember 27-i ülésének előterjesztéseiben, s azok vitájá- jában, s rögtön leírjuk, jó, hogy ott voltak. Az ala­posan és nemegyszer célzatosan megszűrt valóság helyett, egyre inkább a nyers mindennapok tükröződ­nek a vezető párttestületek munkájában, a tagok fel­szólalásaiban éppúgy, mint a Politikai Bizottság ne­vében előterjesztettekben, s nem mellékesen abban is, ami bőségesen a széles nyilvánosság elé került a tes­tületi ülésről. Áttekintette a Központi Bizottság az Időszerű kül­politikai és nemzetközi kérdéseket, a párt helyzetét, a pártélet és a belpolitika néhány aktuális problémáját, döntött a tanácsadó testületek létrehozásáról szóló ja­vaslatról és állást foglalt személyi kérdésekben is. Minderről tájékoztatót adott a rádió és a televízió még az ülés napján, szerda reggeli számukban pedig az újságok, így lapunk is. Mit tarthatunk az ülés legfon­tosabb jellemzőjének? Az őszinteséget, a reális hely­zettel való nyílt szembenézés vállalását, a dolgok ne­vükön nevezését. Ma a Központi Bizottság vitájában olyan fogalmak hangzanak el, amilyeneket a májusi országos pártértekezlet előtt egyetlen hivatalos do­kumentum vagy szónoklat sem fogadott el, tűrt meg, azok legjobb esetben is — mint a megyében tapasz­talhattuk — szenvedélyes taggyűlési vitákon mondat­tak ki, de már megtorpantak, mint illetéktelenek, a felsőbb párttestületek üléstermeinek küszöbénél. Ezeknek az új fogalmaknak a legfőbbje az, hogy a korábbi gyakorlattal szemben politizáló pártra van szükség. Politizáló pártra, értve ezen a tagság leg­szélesebb körét, a megújult, megújulóban levő testü­leteket, s értve rajta az állásfoglalási, döntési me­chanizmusnak az alapvető átalakítását éppúgy, mint a hatalmi jegyek visszaszorítását, a testületek és a tisztségviselők, illetve a testületek és az apparátus viszonyának rendezését. S politizáló pártra van szük­ség abban a tekintetben is. hogy a széles nyilvános­ság, és nemcsak a párttagság, kérdések sokaságában vár az eddiginél egyértelműbb, következetesebb vitá­kat a közéletben, az új és jó vonások erősítése érde­kében, s természetesen az új, de visszahúzó vonások ellenében is. E viták főszereplőjének a pártnak, az adott helyen, környezetben tevékenykedő testületnek, tagságnak kell lennie. S a kell szócskában benne van, hogy eddig sajnálatosan ez nem így volt, amint az a Központi Bizottság ülésén is elhangzott, fellelhetők a jelei a defenzívának bizonyos helyeken és bizonyos kérdésekben. Egy valamiről azonban nem szabad el­feledkezni. Arról, hogy vége annak az időszaknak, amikor volt egy mindenki helyett gondolkodó „köz­pont”, s útmutatásai, határozatai nyomán a végrehaj­tás maradt a dolga azoknak, akik „odalent” tevékeny­kedtek. Jelentősen megnőtt a helyi pártszervek és -szervezetek önállósága, azaz maguknak kell elemez­ni, dönteni, végrehajtani. T apasztaljuk egyre világosabban a megyében: az érintettek körében vannak, akik kiválóan rea­gálnak az új helyzetre, a politizáló párt mielőb­bi megteremtésére, s vannak, nem kevesen, akik még azt sem nagyon értik, hogy új helyzet jött létre, új követelmények fogalmazódtak meg, a régi módsze­rekkel és stílustárral nem hogy hatástalan dolgozni, hanem egyenesen súlyos hiba! A semmitmondás, a határozott állásfoglalás halogatása, a lassúság, a po­litikai érzéketlenség korábban sem számított erény­nek, de ma, amikor kérdések sokaságában a pártnak, a kormányzatnak kihívások seregével kell szembe­néznie, megbocsáthatatlan. A szó szoros és nemes értelmében a vezető párt­testület ülésén mindezekkel kapcsolatban nézetek üt­köztek, azaz vita volt, hiányzott a gondolkodás sema­tizmusa, de nem hiányzott szerencsére a gondolat. Több más mellett például az a tény, hogy a külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozó napirendi ponthoz nyol­cán szóltak hozzá — a korábbi gyakorlatban még a kérdés is ritkaságnak számított az ilyen előterjesztésnél —, jól jelzi a nézetek különbözőségét, az így kialakult vita szükségességét és hasznosságát, s az erre a vitá­ra alapozott közös álláspont súlyát. Hasonlóan az előb­bihez, említhetjük a tanácskozás vitájában a sajtó szerepének a megítélését, a párt viszonyának mérle­gelését az új szervezetekhez, a „rend” és a demokrá­cia szembeállítását, a reformretorika és a reformcse­lekvés közötti távolságot, amik, sok mással egyetem­ben azt mutatják, a Központi Bizottság a maga gya­korlatában érvényt kíván szerezni az alkotó vita szükségességéről kialakult álláspontjának, mert teret ad annak. Ezt az alkotó vitát a szükségesnél sokkal kevésbé tapasztaljuk megyei, városi, községi testüle­tek, párt- és állami szervezetek esetében, a tömegszer­vezeteknél és tömegmozgalmaknál. A jó irányú és gyors cselekvéshez elengedhetetlenek ugyanis az al­kotó viták, s a hangsúly természetesen az alkotóra jut, mert vitákból ma már várak láncolatát lehetne fel­építeni, csak éppen a gyakorlati haszon csekély, az eredmény kevés. Márpedig az eredményekre nagy szüksége van a társadalomnak, hogy növekedhessék önbizalma, határozottsága a nehézségek legyűrésében, azaz hogy erősödhessék erkölcsi-politikai önérzete, ön­tudata. L ehetőségeink kolátozottsága sok tekintetben mind a Központi Bizottságot, mind a kormányt — és ez hangot kapott változatos módon a vitában is — kényszerpályán tartja. A kényszerpálya természe­tesen jelen van másutt is, a termelő- és lakóhelye­ken, ám a lehetőségek korlátozottsága nem egyenlő a tehetetlenkedéssel, a várakozással, a feltételek meg­teremtésére irányuló erőfeszítéseknek a mellőzésével. Sajnálatosan mégis ennek gyakori tanúi lehetünk a megyében járva, azaz láthatjuk, tapasztalhatjuk: a politizáló párt hiánya sokféle más hiányban is testet ölt, fogalmazhatunk úgy is. hogy anyagi erővé, csak éppen visszahúzó erővé válik. Nem harcba kell men­ni, mert már harcban állunk, hanem fel kell venni a küzdelmet gondjaink seregével, megértve: nincsen hová hátrálni. És miért is hátrálnánk, amikor képe­sek vagyunk, tudunk, akarunk előremenni... ? PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 19S8. szeptember 27-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1988. szeptember 27-én Kádár János elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Szűrös Mátyás előterjesztésében az időszerű kül­politikai és nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót; — Lukács János előterjesztésében a párt helyzetével, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésével kapcsolatos tájékoztatót; — Nyers Rezső előterjesztésében a Központi Bizott­ság és a területi szervek mellett létesítendő tanácsadó testületekre tett javaslatot. Ez követően a Központi Bizottság folyó ügyeket tár­gyalt, és ajánlásokat fogadott el állami és közéleti tiszt­ségek betöltésére. B. "I A Központi Bizottság-*-• jóváhagyólag tudomá­sul vette a tájékoztatást Grósz Károlynak az Amerikai Egye­sült Államokban és Kanadá­ban július 18-a és 27-e között tett látogatásáról. Hangsúlyoz­ta, hogy a találkozók a ma­gyar—amerikai és a magyar— kanadai kapcsolatok fejlődé­sének kiemelkedő eseményei voltak. A tárgyalások létrejöt­tében és sikerében a kelet— nyugati viszony általános ja­vulása mellett fontos szerepet játszott a magyar reformpo­litika és demokratizálódási fo­lyamat iránt a tengerentúlon megnyilvánuló érdeklődés. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Reagan elnökkel, Bush alelnökkel, Shultz külügymi­niszterrel, Dukakis kormány­zóval, valamint Mulroney ka­nadai miniszterelnökkel foly­tatott megbeszélések során megerősítették a kelet—nyu­gati és a kétoldalú kapcsola­tok további javításának köl­csönös szándékát. Fontosnak tartja, hogy a látogatás poli­tikai jelentősége mellett hoz­zájárult a gazdasági együtt­működés további lehetőségei­nek feltárásához. Felhívja a figyelmet arra. hogy meg kell teremteni a kapcsolatok fej­lesztéséhez szükséges minél kedvezőbb hazai feltételeket. Helyesli viszonyunk konstruk­tív alakítását az észak-ame­rikai magyarság párbeszéd­re és együttműködésre kész köreivel, ami a jövőben jelen­tős eleme lehet hazánk és a Nyugat szélesedő kapcsolat- rendszerének. 2 A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a Grósz Károly és Nicolae Ceausescu augusztus 28-ai aradi megbeszéléseiről kapott tájékoztatást. Megerősítette a Politikai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy politikailag indokolt volt elfogadni a ta­lálkozó szokatlanul gyors meg­tartására tett román javasla­tot. Helyeselte, hogy az MSZMP főtitkára — a Politi­kai Bizottságtól kapott felha­talmazásnak megfelelően — a tárgyalásokon feltárta a ma­gyar—román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konk­rét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására, együttműködésünk fejlesztésé­re. A Központi Bizottság hang­súlyozta: a megállapodások tényleges értékét valóra vál­tásuk adhatja meg. Szüksé­gesnek ítéli, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt a magyar—román kapcsolatok­ban változatlanul a rendezett viszonyra és az együttműkö­dés fejlesztésére törekedjék. Tartsa napirenden kapcsola­taink kulcsfontosságú kérdé­seit, mindenekelőtt a romániai magyar nemzetiség egyéni és kollektív jogainak szavatolá­sát, a Romániából hazánkba menekültek helyzetének meg­nyugtató rendezését, valamint az úgynevezett településren­dezési terv nemzetiségi vo­natkozásainak felülvizsgála­tát. A Központi Bizottság rá­mutatott, hogy a román fél ér­vényben levő államközi meg­állapodásokat nem tartott be, amikor egyoldalúan bezáratta a kolozsvári magyar főikonzu­látust és nem teszi lehetővé a bukaresti magyar kultúra háza megnyitását. Egyidejűleg felkéri az ille­tékes magyar állami szerve­ket, hogy vizsgálják meg ten­nivalóikat a kétoldalú kapcso­latok területén, és lépjenek fel kezdeményezően a vitás kérdések megoldásáért, a két nép érdekeinek megfelelő kap­csolatrendszer és együttműkö­dés kialakításáért. A testület hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika feladata a hatá­rainkon túl élő magyarság sorsának figyelemmel kísérése. Ez összhangban van a nemzet­közi normákkal és megállapo­dásokkal, valamint a jószom­szédi viszony kialakítására és elmélyítésére irányuló törek­vésekkel. O A Központi Bizottság tájékoztatást kapott Grósz Károlynak a Német De­mokratikus Köztársaságban tett szeptember 8—9-ei láto­gatásáról, az Erich Honecker- rel folytatott megbeszélések­A nagy éremhalmozás, a mondhatni féktelen öröm nap­jait követően kellemetlenül sötét viharfelhők sűrűsödnek a magyar olimpiai csapat fö­lött. Előbb csak az egyedi eset­nek minősített Csengeri Kál- mán-féle doppingügy akozott átmenetinek hitt hangulati tö­rést, hogy aztán most már sok­kal keményebben irányulja­nak a magyarokra is a leg­különbözőbb elmarasztaló vé­lemények. A szerdai olimpiai kiadvány hatalmas terjede­lemben foglalkozik a diszkva­lifikált izomheggyel, a kana­dai Ben Johnsonnal, holnap egészen biztosan a magyaro­kat is keményen megbírálják majd az újabb súlyemelőügy- gyel kapcsolatosan. Mi is történt tulajdonikép­pen a 100 kilósok kategóriá­jában indult Szanyi Andor­ral? Hétfőn még átvette az ről. Megállapította: országaink kapcsolatai a szocialista épí­tés nemzeti sajátosságainak kölcsönös tiszteletben tartása és a közös vonások összekötő szerepének erősítése alapján fejlődnek. A testület rámuta­tott, hogy megkülönböztetett jelentősége van a tudományos és műszaki kapcsolatok fej­lesztésének, a két ország ér­dekeit hatékonyan szolgáló korszerű gazdasági együttmű­ködési formák kialakításának. A látogatás során kifejezésre jutott, hogy Magyarország és a Német Demokratikus Köz­társaság egyaránt fontosnak tartja az európai enyhülés és együttműködés elmélyítését, a haderők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének mi­előbbi megkezdését. A, A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy ha­zánk érdekelt az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet bécsi utótalálkozójá­nak eredményes befejezésé­ben; a helsinki folyamathoz kapcsolódó konferenciák és megbeszélések összehívásában. Nagyra értékeli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közös­ség közötti megállapodás lét­rejöttét. Magyarország és az EGK kapcsolatainak szerződé­ses rendezését jelenti a keres­kedelemről, valamint a keres­kedelmi és gazdasági együtt­működésről szóló megállapo­dás aláírása, illetve a diplo­máciai kapcsolatok felvétele. E lépés jelzi külpolitikánk nyitottságát, az európai együttműködés iránti érde­keltségünket és elkötelezettsé­günket. Az egyenjogúság kö­vetelményeit szem előtt tartó megállapodás mellett fontos külgazdasági hozzájárulás le­het stabilizációs és kibontako­zási programunk eredményes végrehajtásához. ^ A Központi Bizottság aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet rendezésé­nek elhúzódása, az Izrael ál­tal megszállt területeken ki­bontakozott népi mozgalommal szemben alkalmazott elnyomó intézkedések miatt. Megállapí­totta, hogy a térség tartós bé­kéjének a térségben csak a realitásokat elfogadó, komp­romisszumra kész magatar­tás. a valamennyi érdekelt fél részvételével megrendezendő nemzetközi konferencián ki­(Eolytatás a 2. oldalon) ezüstérmet, hogy aztán szerda reggel bejelentsék a NOB il­letékesei: ő is fennakadt a szűrőn. Amint egy kolléga la- konikus tömörséggel megje­gyezte: nem jól sikerült a koszt, talán mégis több má­kos tésztát kellett volna enni az itt járt magyar súlyemelők­nek. Sok igazság van ebben a némi iróniával is fűszerezett véleményben, de még nagyobb baj az, hogy az ismétlődésnek az éleit már nem lehet a múltkorihoz hasonló nyilatko­zattal elütni. Annak idején ugyanis Csengeri Kálmán írásba adta, hogy a nagy bizonyítási vágy miatt esett túlkapásba, és fogadott el body-buildinges barátjától va­lamiféle erősítő szert, ami­nek következtében pozitív lett a tesztvizsgálat euedménye. Egészen addig rendben is volt, az egyszeri alkalommal Philipp Jenninger Budapesten Philipp Jenninger, a Német Szövetségi Köztársaság Szö­vetségi Gyűlésének (Bundes­tag) elnöke Stadinger István­nak, az Országgyűlés elnöké­nek meghívására szerdán hi­vatalos látogatásra Budapest­re érkezett. Röviddel megér­kezése után Philipp Jennin­ger koszorút helyezett el a magyar hősök emlékművén a Hősök terén. A nap folyamán Berecz Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára ugyancsak fogadta Philipp Jenningert, Népszavazás lehet, de... Szakértői vita A bős—nagymarosi vízlép­cső építésével összefüggő gaz­daságossági, biztonsági, ener­getikai és ökológiai kérdések tárgyalását tűzte napirendjé­re tegnap — szakértői vita formájában — a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége. A szervezet­hez tartozó egyesületek kép­viselőin kívül azonban a Kül­ügyminisztérium, illetve az Igazságügyminisztérium jo­gászai is kifejtették álláspont­jukat a tisztázatlan kérdések­ben. Mint az elhangzott előadá­sokból kiderült, az 1977-ben kötött magyar—csehszlovák államközi szerződés felmondá­sának nincsen realitása. Járható útként a szerződés módosítása adott számunkra, de ehhez a csehszlovák fél egyetértésére is szükségünk lenne. Ennek hiányában, fel­téve, hogy a vízlépcső építé­sét ellenzők álláspontja kere­kedne felül, csak a szerződés­szegés lehetősége állna előt­tünk. Ám ez beláthatatlan következményekkel járna nemzetközi kapcsolatainkra, külpolitikai, gazdasági, együtt­működési törekvéseinkre vo­natkozóan egyaránt. Ami a másik vitatott kér­dést, a népszavazás ügyét il­leti, az elhangzott előadások­ból kiderült, hogy a ma is ha­tályos alkotmány említi ugyan a népszavazás lehető­ségét, ám annak részleteiről nem rendelkezik, hiszen erre külön törvényt kellett volna alkotni. Ha most népszava­zásra kerülne sor, előbb ren­delkezni kellene arról, ki jo­gosult szavazni, a jogosultak hány százalékának kell állást foglalnia, mekkora többségre lenne szükség ahhoz, hogy valóban többségről beszélhes­sünk. még valahogy elfogadható a magyarázat, de most Szanyit is rajtakapták. A második vizsgálat megerősítette az el­ső álláspontját, s ezek után különösen félve írom le Jacsó József nevét is, mert nyilván­való, hogy nem egyszeri meg­gondolatlan kihágásról van szó, de legalább is többes számban kell beszélni. Ennek az ügynek a kihatásait ma még lehetetlen lenne megjó­solni, de az biztos, hogy a magyar sport tekintélyén csorba esett, Nyilván a súly­emelők is átérezték ezt, na­gyon valószínű, hogy ezért döntöttek testületileg az idő előtti, azaz szerdai hazauta­zás mellett. A kínos ügy. után evezzünk jóval kellemesebb vizekre. Például a kajak-kenu váloga­tott szerdai középdöntőinek {Folytatás a 7. oldalon.) Szöulból jelenti munkatársunk, Jocha Károly Dopping és kézilabdabravúr

Next

/
Thumbnails
Contents