Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

1988. SZEPTEMBER 3.; SZOMBAT Propaganda és tájékoztatás Pénteken Nádudvaron befe­jeződött az 1988/89-es pártok­tatási év nyitórendezvénye. A propaganda és tájékoztatás soron levő feladatai címmel megtartott előadássorozat má­sodik napján elsőként Radios Katalin, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője tartott előadást a tudományos és kulturális élet időszerű kér­déseiről. Ezután Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára tartott előadást gazdálkodásunk időszerű kér­déseiről, gazdaságfejlesztési stratégiánkról. Jelenlegi hely zetünket nehéz, kérdőjelekkel és problémákkal terhes idő­szakként jellemezte. A tanácskozás Andics Jenő zárszavával ért véget. A gazdasági társaságokról Versenysemleges A gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatról tá­jékoztatták a sajtó képvise­lőit pénteken a Parlamentben. Sárközy Tamás, a Minisz­tertanács Parlamenti Titkár­ságának vezetője az immár hatodízben átdolgozott terve­zetről elmondotta: a törvény- javaslatot a legutóbbi ülésen elfogadta a kormány, s hét­főn benyújtják az Ország­gyűlés elnökéhez. A továb­biakban a tervezetet megvi­tatják az Országgyűlés bizott­ságai, majd október 5-én ke­rül a Parlament plénuma elé. Pulai Miklós, a gazdaság- irányítási konzultatív bizott­ság elnökhelyettese, minisz­terhelyettes felhívta a figyel­met: a jogszabály elő kívánja mozdítani a gazdasági ver­seny kibontakozását, éppen ezért versenysemleges, nem a szervezeti formát, a társaság­ban részt vevők szektorális különbségét veszi szabályozá­sa alapjául, hanem a tevé­kenységi elvet, Biankó csekket írtak alá? A fémöntő majd csirkét nevel A tudósító már induláskor tudathasadásos állapotba ke­rül. A kocsiban ugyanis azt hallja az adóellenőröktől, hogy szinte nincs olyan kisiparos, aki ne csalna. Aki legalább a befizetendő adót nem tud­ja megspórolni, az keressen más foglalkozást. Ugyanakkor a hatóság mindenkinek hisz mindaddig, amíg valamilyen turpisság ki nem derül. Az­után az ellenőrök is tudják, hogy az új adórendszer nem egészen jó, de a lényegével egyetértenek. Különben ők is más foglalkozás után nézné­nek. Zaklatásnak veszik Sok idő nincsen az ellent­mondásokon eltöprengeni, mert Tóth József így szól: — Ha nem enged be, rend­őrségi segítséget kell kérni! — Volt már erre példa? — Itt Pest megyében még nem, de a főváros IX. kerü­letében már igen. Évekig dol­goztam ott a tanácsnál. A ferencvárosi dzsumbujban oly­kor elkélt a rendőri segítség. Az emberek nem szeretnek bennüket, sosem lehet tudni, hogyan fogadnak majd. A kér- dezősködésit az is zaklatásnak veszi, akinek nincs takargat- nivalója. Az új adórendszer különösen felborzolta a kedé­lyeket, nekünk azonban be kell hajtanunk, ami az állam­nak jár. Ezért minden meg­történhet, sőt, annak az ellen­kezője is. Kissné Kovács Katalin na­gyokat hallgat a szomszédos ülésen. Fiatal is, csinos is, no meg jó papírjai vannak. El­végezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, most pedig közgazdaságtant tanul az egyetemen. Valahogy nem illik hozzá ez a szigorú foglalkozás, jobban el tudnám képzelni egy sikeresen műkö­dő cég irodájában, de még egy butik pultja mögött is. Kitűnő szakmája van Tóth Józsefnek is. Felsőfokú adó­ügyi tanfolyamokon csiszoló­dott, ám akkor sem esne két­ségbe, ha karosszérialakatos­ként, vagy egy fröccsöntőgé­pet vezérelve kellene megke­resnie a kenyerét. Rablóból lehet a legjobb pandúr, s ez megfordítva is igaz ... — Volt egy kolléga a fe­rencvárosi tanácsnál, aki ki­tanulta az adóügyeket, azután kiugrott, elment kisiparos­nak — mondja Tóth József. — Jellem dolga az ilyesmi, én nem csinálnám. És azt hiszem, idegileg sem bírnám a ma­szek életet. — Én sem — csatlakozik Kissné Kovács Katalin. — Pe­dig sokan éppen ezért végzik el a főiskolát. Megérkezünk a főváros kör­nyéki községbe, az öntőkis­iparos portája elé. Emberünk a harmadik csöngetésre kerül elő, munkásruhában, s ami fontos, készségesen mosolyog­va. Ide nem kell rendőr — súgjuk egymásnak. A mű­hely előtt hatalmas koksz­halom, bent duruzsol a tűz a kemencékben, mindenfelé ön­tőformák sorakoznak, a ládák­ban többnyire alumíniumból és rézből készült gépalkatré­szek, fürdőszoba- és lakásfel­szerelési cikkek pihennek. A háromszobás családi ház hali­jában fordul komolyabbra a SZÓ. I (Mit Becsben maradt — Van elég megrendelése? — hangzik az első kérdés. — Még sok is, állandó part­nereim vannak, állami cégek. Nagyon „bevállaltam” az idén, persze az év elején még nem tudtam, hogy az egyik embe­rem elfelejt visszajönni Bécs- ből. Nehéz lesz helyette olyas­valakit találnom, aki nemcsak keresni, hanem dolgozni is akar... Fegyelemért, szakértelemért vastag boríték Késik a cégbírósági bejegyzés Dunakeszin a 43-m Állami Építőipari Vállalat 3-as házgyárának a területén alakult "neg az alig kétéves üzemelést megélt Római cserépgyár. Az idén májusban a gyártástechnológiai és minőségi gondokkal küszködő létesítmény sorsa végérvényesen megpecséte­lődött. Megalakult a Duna—Bramac vegyesvállalat. Teljes profil- váltás is történt, hiszen a római tetőfedő anyagok helyett ma már hódfarkú betoncserepek készülnek a gyárban. A nemzetközi hírnévnek ör­vendő osztrák Bramac cég te­hát újabb lépést tett, hogy termékei révén versenyre kel­jen a fogyasztók kegyeinek el­nyeréséért a hazai építőanyag­ipari vállalatokkal. Augusztus 15-e óta, a pró­bagyártást követően teljes in­tenzitással készülnek a bordó cserepek. Aki a dunakeszi gyárba látogat, minden bi­zonnyal zavarba jön, hiszen még mindenütt a Római cse­répgyár feliratok hivalkod­nak. Vajon létezik még a ró­mai cserép? Vagy a vegyes- vállalatnál elfelejtettek rek­lámtáblát cserélni? Az új vegyesvállalat ala­kulása óta megtett lépésekről, eredményekről kérdeztük Csa­bai Bélát, a Váév—Bramac Kft kereskedelmi igazgatóját. PM-engedély nélkül — Sajnos esetünkben is be­bizonyosodott, hogy hazánk­ban még elszomorítóan lassú a hivatali ügyintézés. Mind ez ideig nem történt meg a cég­bírósági bejegyzésünk! Jelen­tős késéssel jutottunk hozzá a Pénzügyminisztérium enge­délyéhez, amely nélkülözhe­tetlen a belső géppark lecse­réléséhez, illetve az új tech­nológiák telepítéséhez. Még szerencse, hogy ennek ellené­re hozzáfogtunk az említett munkálatokhoz, mert külön­ben talán még most is a pró­baüzemeléssel bíbelődhetnénk. — Ezen már túl vannak. Milyenek a tapasztalatok? — Egymillió minősíthető termék született a próbagyár­tás során. A vállalat szoká­sos taggyűlésén az osztrák cég szakemberei elismeréssel szóltak a minőségről. Az el­* telt néhány hét alatt megkö­zelítően 1,7 millió betoncse­rép készült. — Milyen a fogyasztói fo­gadtatás? — Eddig alig volt alkal­munk a reklámozásra ... Van még romai is — Pedig amióta a Bramac érdekeltséget szerzett a ma­gyar piacon, azóta komoly milliókat fordított reklámra. A tévé, rádió a sajtó jóvol­tából a hétköznapok embere szinte szüntelenül szembe ta­lálta magát a cég reklámjai­val. — Az okok egészen egysze­rűek. Amíg nem történik meg a cégbírósági bejegyzésünk, le sem szedhetjük a Római cse­répgyárra utaló táblákat, pla­kátokat. Ha eltávolítottuk volna azokat, könnyen sebez­hetővé válnánk. Rövidesen birtokunkban lesz a Építés­ügyi Minőségellenőrző Intézet minőséget tanúsító bizonyít­ványa, ami szintén elengedhe­tetlen piaci jelenlétünk széle­sítéséhez. v* — A gyárudvaron ott sora­koznak a római cserepek is... — Százhúszezer található a tárolóplaccon. Erre a mennyi­ségre szükségük van az épít­kezőknek a garanciális javí­tások zavartalan lebonyolítá­sához. Akik ezzel a cseréppel fedték be épületeiket, jogosul­tak a pótláshoz szükséges mennyiségre. Mivel a hódfar­kú betoncserepek készítését maximálisan meg tudjuk ol­dani a cserépgyártó üzemben, ezért nem tartunk igényt a Római cserépgyár egykori kúpcserepet készítő minimű­helyére. — Mondják a vásárlók, hogy drága a hódfarkú! — Elismerem, nem olcsó. Darabja 16,20 forint. Különö­sen ha azt nézzük, hogy mennyi kell egy négyzetmé­ternyi tetőrészhez. Rövidesen hozzáfogunk cserepeink na­gyobb mennyiségű értékesíté­séhez, ami naponta átlagosan 77 ezer darabot jelent. Az idén még legalább nyolc-ki­lencmilliót gyártunk. A Római cserépgyár gépi berendezései a raktárban pi­hennek. A sok millió értékű gyártóegységek és alkatrészek gazdára várnak. Jövőre 25-30 milliós éves tervet kell telje­sítenie a Duna—Bramac ve­gyesvállalatnak. Eddig ugyanis eredményt még nem ért el. Zavartalan működését a veszprémi gyár 30 millió fo­rinttal segítette. Lényegében megelőlegezték számukra az eddig gyártott cserép értékét. Mivel már kezükben van a PM-engedély, így számlát is nyithatnak. A reklám hiánya miatt a kereskedelmi igazga­tó szerint az értékesítés leg­alább háromhónapos késéit szenvedett. Megnyugtatta ugyanakkor őket a legutóbbi szegedi és miskolci ipari vá­sár, s az ott tapasztalt fo­gyasztói érdeklődés. Érdekeltség felső fekon A Római cserépgyár dolgo­zóit átvette a Duna—Bramac vegyes vállalat. Ügy tűnik, valamennyien — a vezetők is — megtalálták az új környe­zetben a számukra ideális posztot. És ami nem mellékes, anyagilag is jól jártak. Mint Csabai Béla is mond­ta, ahol a dolgozók anyagilag érdekeltek, ott nem nézik az órát a munkaidő kezdetén és végén. Ha kell, reggeltől estig hajtanak. Aki nem képes a kívánt teljesítményre, attól elválnak útjaik. Gyócsl László Á társalgás — ha lehet így nevezni — az ilyenkor meg­szokott mederben folyik to­vább. Az ellenőrök az anyag- és árukészletről, a tevékeny­ségi körről, az üzletfelekről, az alkalmazottak számáról és az éves tiszta jövedelemről tudakozódnak. A kisiparos magabiztosan felelget, csak akkor bizonytalanodik el kis­sé, amikor a fiára terelődik a szó. Az ifjú most szerelt le a seregtől, építkezik, új kocsit vett, s papíron csak havi 4000 forintot kap édesapjától. Ki­derül: családi örökség van a háttérben. Apróbb szabályta lanságokra bukkanunk a szám­lakönyvben, de nagyobb gond ennél, hogy nincs kéznél a naplófőkönyv. A könyvelőnél van május vége óta, holott havonta csupán egy hétig le hetne ott. A kisiparost be­idézik, be kell majd mutatnia az üzleti könyveket. ■ '*>V Elvegetál a gyárban — Ez csak szúrópróbaszerű ellenőrzés volt, és nem talál­tunk semmi különöset — mondja már a kocsiban Tóth József. A bizonytalanságok, szabálytalanságok jó része ab­ból fakad, hogy az emberek még nem szoktak hozzá eh­hez a radikális adórendszer­hez, ami ráadásul egyik nap­ról a másikra lépett életbe. Bizony finomítani kellene. Mi is látjuk, hogy visszatartja a teljesítményeket, magasak az adósávok és a társadalombiz­tosítási járulék. Az admi­nisztráció pedig olyan bonyo­lult, hogy sokan nem tudnak vele megbirkózni. Nekünk azonban nem ezzel kell fog­lalkoznunk, hanem érvényt kell szereznünk a törvénynek. Lejárt a türelmi idő, a nyolc hónap alatt, ha a kisiparos nem is, de a könyvelője meg­tanulhatná a szabályokat. Az adótörvények módosítá­sát most már mind többen sürgetik. Az újságírónak per­sze nem szakad meg a szíve az öntő kisiparosért, aki nyu­gati gépkocsival jár és polgá­ri jólétben él. Igaz, sokat dolgozik érte. S ha már nem éri meg neki, akkor vissza­megy a gyárba, elvegetál havi 7-8 ezerért, a műhelyében pe­dig baromfit nevel. A bérből és fizetésből élők többsége viszont, akik mar túlórázással, géemkázással sem tudják megőrizni élet- színvonalukat, nem adhatják vissza az ipart. Lehet, hogy az idő azokat igazolja, akik a tavalyi par­lamenti vita során aggódva kérdezték; az adótörvény el­fogadásával a Parlament va­jon nem biankó csekket írt alá? Kövess László MÄ HÉT HÍRE FO&ÄISÄ VALÓ 0 Budapesten rendezte meg értekezletét a Köz­igazgatástudományok Nemzetközi Intézete. 0 Meg­kezdődött az őszi nagyvadászati idény. 0 Győr fo­gadta a X. ifjúsági szilikátipari konferencia résztve­vőit. 0 Átadták a kulturált vendéglátásért díjakat. 0 Zalaegerszegen kiállítás nyílt meg A világ olajipa­ra bélyegeken címmel. 0 A hét híre az is, hogy Pécs volt a színhelye a jogászati vándorgyűlésnek. Szépítgetni kár a távoli teg­napokat, nem tehetünk róla, hogy olyanok, amilyenek. Például tele vannak ezek a tegnapok írott és tárgyi em­lékekkel arról, miként szen­vedték egyiptomi fáradok, an­gol királyok, magyar uralko­dók a barbár módon dolgozó borbély-sebész-fogász minde­nesek ténykedésének követ­kezményeit. S ha ők, a hatal­masok törött állkapoccsal, csonthártyagyulladással, életük végéig kínzó fertőzésekkel fi­zettek a hozzá nem értő szak­emberek magabiztosságáért, akkor nem nehéz elképzelni, mi lehetett a sorsa a köznép­nek ... azaz világgá kellett volna zavarni a botcsinálta szaktekintélyeket. Ettől azon­ban még nem áll ki a fájás a fogból, s ha valami, akkor ez igazán képes a földhöz te­remteni még a legderekabb embert is. Egyvalami lehet, ha lehet, a vigasz. A magasztos szöveg mindennapos érvényesülése. Az Ötestamentum 21. szaka­szának 24. versében ott a so­kat emlegetett ige: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért." S bár a törvényalkotók persze nem ilyen közönséges igazságtevés­re gondoltak az előbb idézet­tekkel, mi azért okoskodha­tunk úgy, hogy hiszen a fog­orvosnak is bele kell ülnie abba a bizonyos székbe ... Az idén a megyében négy újabb fogorvosi körzet gyara­pítja a hálózatot, ami orszá­gosan a jól kiépítettek közé tartozik. Fogára való tehát a lakosságnak, hogy ellentétben a korábbiakkal, amikor min­den esetben utaznia kellett és hosszasan várakoznia a másik, a távolabbi település, a város szakrendelőjében, most hely­ben juthat hozzá a fogászati ellátás legtöbb formájához. Amihez persze, sok mással egyetemben, az is szükségelte­tett, hogy jelentősen megnö­vekedjék a fog- és szájbeteg­ségek szakorvosainak a száma a megye orvosi karában. Ma a teljes létszámnak a tizenöt százaléka tartozik ehhez a szakmaterülethez, s ennek kö­vetkeztében ők alkotják a legnépesebb csoportot. Sokat dolgoznak. Egymillió felett van az évi gyógykeze­lési eseteknek a száma a me­gyében, azaz, ha úgy tekint­jük, akár azt is írhatnánk, minden lakos egyszer odake­rül fogazata bírái elé. Sajnos, nem ez a helyzet. Az egymil­lió gyógykezelés ellenére — mondják a szakemberek — minden második felnőtt elha­nyagolt, hosszú ideje orvos nem látta fogazattal él. Ami nem pusztán esztétikai, higié­niai kérdés, hiszen a rossz, a beteg fogazat változatos ba­joknak az okozója, gyakran például súlyos ízületi gyulla­dásoknak a tettesét a fogak között kell keresni. Majdnem mindannyiunknak a fogára való lehet tehát az ellenőrzés; a korona, a híd, a pótlás, a protézis, a tömés, a fogkövek letisztítása, — de amint azt a tapasztalatok mutatják — tíz felnőtt közül csupán egy olyan van, aki rendszeresen ellenőrizteti a rágás természet adta eszközeit. A gyerekek­nél. az iskolafogászatoknak köszönhetően jobb a helyzet. Már ami az ellenőrzést illeti. Itt viszont az a baj, hogy az esetek többségében a szülők­nek nincsen idejük az iskolafo­gászat megállapította rendel­lenességek rendszeres kezel­tetésére járni a kicsikkel... azaz van gond éppen elég, fogainkon túl is, de fogaink körül. S Ami annak ellenére Igaz, hogy több mint a kétszeresé­re növekedett az 1970-es évek elejéhez képest a fogorvosok­nak a száma, s az iskolákban, de már az óvodákban is, tá­guló körben juthatnak hozzá a kicsik azokhoz a tabletták­hoz,.. amelynek a népbetegség jellegű bajt, a szuvasodást előzik meg. .:..s ZsigntOnd király nemességet adott udvari borbélyának, s az ilyenkor kijáró címerben három fog áll a fő helyen. Ehhez képest — bár egy öt- vengrammos fogkrémtubus átlagára 1970-ben 3,30 volt, most pedig 8,60 forint — mi, kései utódok nem vagyunk valami adakozók. Évente, ha átlagot számítunk, csupán há­rom tubus fogkrém fogy el fejenként, fogkeféből pedig még egy sem... Sajnáljuk rá a pénzt? Az igényünk hiány­zik hozzá? S amikor feldagadt orcával várja valaki a reg­gelt? Okul? Éyl 390 ezer órát töltöttek el legutóbb fogaink­kal a megye szakorvosai, egy- egy kezelésre húsz, huszonöt perc jut. Óráknak tűnik. De akkor már legtöbbször késő bánat... Mészáros Ottó I#;.; Újdonság a Fortéból. Vácott, a világhírű Forte Gyárban az idén a filmek mellett a kétféle színespapír-típusból 1,5 millió, a fekete-fehér fényképek készítésére alkalmas anyag­ból 3,5 millió négyzetméter fotópapírt készítenek. E tekintélyes mennyiség nagy része — 4 millió négyzetméter — exportra kerül. Most új gyártmánnyal rukkolt elő a patinás cég baritüzeme. Szabad kapacitásuk kihasználásával műnyomó papírok gyártását kezdték meg. A nyomdaiparban hiánycikként jelentkező anyagokból az év végéig félmillió négyzetméter ke­rül le a szállító pályáról. E termékük minőségében, egyes tulajdonságaiban vetekszik a kül­honban gyártott papírok mutatóival. Képünkön Vasku Ferenc csoportvezető a szállítópályán ellenőrzi a papír minőségét, „...j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents