Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 24.. SZOMBAT Változik-e ettől a lényeg? Elmúlt az öregkor régi varázsa „Bősnek minden ritkasága...” Megújul a tanintézet A főtéri tanintézet. Még két évig tart a rekonstrukció (Néninger Géza felvétele) Hét végi jegyzet Szokások A negyedévenként ismétlődő vásárok még úgy zajlottak le a mi életünkben, a vékony keresetű szegényebb szülők gyerekei számára, hogy inkább szemlélődtünk, mint vettünk volna valamit. Volt ugyan a zsebünkben néhány fillér, később forint, de azért nem sokat adtak a sátrak tulajdonosai. Jól meg kellett hát gondolni, mire költjük azt a keveset. Ezért először teljesen körbejártuk a terepet, tolongtunk a sokadalomban, csodáltuk a cifra díszítésű játékostorokat, sóvárogtunk a parafadugóval tölthető, nagyot durranó pisztolyok után, ittunk volna élénkpiros, akkor még ritka csemegének számító málnaszörpöt, de mentünk tovább, kinézni azt az egy valamit, amihez mi is hozzájuthatunk, ami a sok tetszetős közül a legjobban tetszik. A forgókomédiások büszke falovacskáira mi nem pénzért ültünk fel, hanem először eleven hajtóerőként álltunk odafent a magasban a gerendák mellé, hogy sokadmagunkkal együtt vagy hat menet idejére a szédülésig toljuk körbe a másokkal forgó alkotmányt. Ennek lehetett a díja egyetlen kör idejére a mi utazásunk. Fura, hogy felködlenek most ezek a képek a régi messzeségből, amikor a híres váci búcsú sátorsorai között kalauzolom a gyereket, megértve, hogy neki ez még érdekes, fontos, tehát kijövök vele. Időnként gondolatban elkalandozom, még azon is el-elmeditá- lok, hogy milyen fura a világ meg az emberi természet. Mert lám, a nagy vallási ünnep velejárója mindenütt az, hogy a komoly és elmélyült lelki élményt a vidámság, a látványosság oldja fel. Kínálják a zsákbamacskát, megadóan baktatnak kis utasaikkal a pónilovak, terjeng a finom sültek illata, alkudoznak vevőik a teknővájókkal, meg nem állnak a magasban lengő hinták, mindenféle vendégcsalogató, modern gépezetek. Évről évre ismétlődik ez itt a vásártéren, s mintha nem is mutatna más jegyet a búcsú most sem. Am nagy megdöbbenésemre mi már harmadszor járjuk végig a sátorsort, a gyerek pedig még nem vásárolt, pedig egyre biztatom. Ha ez tetszik, ezt vedd meg, ha az a másik, akkor azt. Am ő figyelmeztet. Értsem meg. Először mindent jól végignézünk, aztán kiválasztjuk azt az egyet, az egyetlent. Nicsak! Kitől, honnan tanulta? Mi késztette rá? A választék nem valami dicséretes. Sőt azt is mondhatom, hogy évről évre gyarapodik a bóvlik tömege. A díszes, rikító színű, szív alakú vonalakkal díszített kispárna, az egérnek formázott szőrcsomó, a giccsesebbnél giccsesebb rosszul kidolgozott állatfigurák, miknek csak az áruk borsos, de még menynyire. És mintha eltűnt volna ezeknek a vásároknak a régi ragyogása, humora, az alkudozási kedv, a vérbeli kereskedők magukat reklámozó kiáltozása, a vendéget invitáló és fogadó mosoly a ponyvák alatt. Hallhattunk szóváltást is. Egy helyen amiatt, hogy a játékokat vizsgál- gató családot elküldi az árus. Neki elég volt -nára a portékák megdézsmálásá- ból. Emezek letegezik, megígérik, hogy ráborítják a sátrat, kívánják, hogy a rák álljon a gyomrába. Fel kellene keresnünk azt a bizonyos kis helyiséget, de ilyet sehol sem látunk, tábla sem jelzi. Pedig ahol ennyi ember van, ott az ilyesmiről nem szabad megfeledkezni. Van? Volt? Hol volt, hol nem volt? Megvolt, s egy év múlva ismét lesz váci búcsú, mert ez is néphagyomány. Kovács T. István Régen ... Régen, az régen volt. Hányán ábrándoztak például „régen” a nyugdíjas- évekről! Az ember végre megpihenhet, lustán élvezheti a késői felkeléseket, a nagy sétákat. De nem színezem tovább ... Ma viszont — nem kell különösebben bizonygatni — elmúlt az öregkor eme varázsa. Hirtelen senki nem vágyik nyugdíjba menni. Bár idő, alkalom továbbra is van a sétákra, a kedv az, ami hiányzik. Nem lehet kikapcsolódni úgy, hogy a fejben minduntalan kérdések — mégpedig néha olyan alapvető kérdések, mint a „hogyan éljek meg" — kavarognak. Bizonyára számtalan statisztikával szolgálhatnék a helyzetről, hiszen egy dolognak annyi megközelítése képzelhető el Kimutathatnám, hogy kevesebbet utaznak vagy vásárolnak a nyugdíjasok, hogy egyre többen szeretnének „tovább” dolgozni. És ha lennének erre adataim, kimutathatnék olyan közvetett hatásokat is, hogy mondjuk kevesebben látogatják nyugdíjas korú szüleiket. Mert hajtani kell, dolgozni, pénzt keresni. Másra nincs idő ... Hogy most mégsem arról, szól, hanem a jóról írok, annak az az oka, hogy a múltkor Rácz Sándornéval, a városi szakszervezet szociálpolitikai bizottságának vezetőjével beszélgettem. Nem állítom, hogy a bizottság tíz tagja valamiféle egyedi missziót végez a városban, hisz akkor érdemtelenül hagynám ki a sorból a Vöröskeresztet, a családsegítő központot, és még számos létező szervezetet. Mégis, hadd álljon itt néhány adat a bizottság munkájáról. Az aktivisták rendszeresen járják a szociális otthonokat, az idősek klubját. Idén 320 nyugdíjast látogattak meg a lakásán. Harminc főnek intézték el a nyugdíjkiegészítő-ké- relmét, 20 idős embert javasoltak szociális segélyre. Kétszáznyolcvan alkalommal segítettek a tüzelőbeszerzésnél, és 16 lakásban végezték már el az őszi nagytakarítást. Évente 8 ezer óra társadalmi munkát végeznek el így. Talán külön említést érdemel annak a 84 éves vak asszonyTalán a holló tévedt el a borítékkal? — találgatja a szerkesztő, aki munkatársaival összegyűjtötte, és egy áttekinthető, gazdag kiadványban foglalta össze az idei tanévre ajánlott gyermekprogramokat, ök a Madách Imre Művelődési Központ részéről igaz, nem valódi levélben, csak szóban, tanévkezdéskor mór ajánlották a 43 oldalas füzetet, de mind ez idáig senki nem jelentkezett érte. A váci iskolák szerencsés helyzetben vannak, nekik kérés nélkül házhoz vittek néhány példányt. A vidékiek számára pedig ma is nyitva áll a lehetőség, ha igénylik, kapnak. Az a bizonyos levél pedig nem más, mint egy kísérő ajánlás a pedagógusoknak, mely így szól: „Többéves tapasztalatunk és tervezett programjaink, foglalkozásaink nemegyszer zátonyra futnak, mert hírük elvész az információk özönében. Ezért ebben a kis kiadványunkban megpróbáljuk időben jelezni az elkövetkező tanévre vonatkozó terveinket. Mivel gyermekfoglalkozásonak az esete, akit a bizottság patronál. Mosnak, főznek a nénire, elintézik helyette a nagyobb bevásárlásokat. Most éppen a családsegítő és a Vöröskereszt segítségével egy hőtárolós kályhát szereztek neki. Csak ez a munka 2 ezer órát tesz ki abból a 8 ezerből. A számok azonban csupán számok maradnak. Az óra csak 60 percet jelent, esetleg 60-szor 60 másodpercet. Pedig biztos vagyok benne, hogy egy-egy kirándulást, hajóutat, a szociális otthonokban megtartott fenyőünnepet, nőnapot vagy idősek napját a résztvevők nem a csuklójukra nézve mérik. Jobb ilyenkor a szívre figyelni... Az emberben azonban akaratlanul felüti a fejét a kétkedés: vajon megváltozik-e ettől a lényeg? Az ünnepségek, ajándékok, látogatások fordíthatnak-e az életen? Nem Ezer forinttal már lehet mit kezdeni. Olyan időkben, amikor ennek hatszorosa az át- lafizetés, naponta ennyit megkeresni az valóságos csoda. Ezért lepődtem meg azon, hogy állítólag a DCM-ben egy zöld hasút is felvehet bárki egynapi munkáért. Hogy milyen munkáért, és pontosan mekkora összeget, arról Pintér Sándor igazgatóval beszéltem. — Nem tudom, hogyan terjedt el a hír — mondja —, mindenesetre nem igaz. Éppen tegnap érdeklődött valaki telefonon ez ügyben, ám ő még 800 forintot említett. Ráadásul szerinte mindezt középiskolásoknak fizetnénk. Higgye el, én örülnék a legjobban, ha ilyen jól állna a vállalatunk. — Szoktak egyébként középiskolásokat alkalmazni? — Nagyon ritkán, és úgy fogalmaznék, hogy nem szívesen. Veszélyes nálunk dolgozni, nemcsak a por, de a gépek miatt is. A gyerekek tapasztalatlanok, nem értenek kát nemcsak intézményünk szervez, kiadványunk az úttörőmozgalom. az úttörőház, a gyermekkönyvtár stb. elképzeléseit is tartalmazza. Kérjük, szánjanak rá egy napot, esetleg egy délutánt, de ha gyorsan olvassák, egy óra is elég a választáshoz. Ezek után kérjük, hogy segítsék az önökre bízott gyermekeket a számukra legjobb programok kiválasztására. Gyakran tapasztaljuk, hogy egyébként nem eminens tanulók a megváltozott környezetben, közösségekben kimagasló teljesítményre képesek. Pályázataink, szakköreink, tanfolyamaink célja kimondottan a tehetségkutatás, tehetséggondozás. Ezért kérjük segítségüket. Kérjük, hogy megfelelő időben juttassák el a gyerekekhez azokat az információkat, melyeket az aktuális rendezvények előtt küldünk. Segítő munkájukra számítva minden jót kívánunk az új tanévben is!” Eddig a levél, s mint minden ilyenre, erre is választ várnak a feladók. Választ, vagyis érdeklődést, s később természetesen véleményt is, szóban vagy írásban. D. Z. csupán fájdalomcsillapítók, helyi érzéstelenítők-e ezek az események, hogy hatásuk múltával tovább lüktessen fájón a seb? „Nagyon ritkán hallunk panaszszót”, mondja Rácz Sán- dorné. „Mégis sokszor látjuk, milyen nagy szükség van a segítségre.” És a szociális bizottság, ahol tud, segít, így korrigálván a sorsot. Két hónap alatt látogatják végig a rászorulókat, gyűjtik össze a gondokat. Sürgős esetekben azonnal intézkednek. Hiáoa tartozik mindössze 60 nyugdíjas — a volt szakszervezeti tagok — a szárnyaik alá, ez a 10 ember gyakorlatilag az egész területet bejárja. Mindenhol várják őket, számítanak rájuk, örülnek nekik. Mert mindig vannak, akik segítségre szorulnak. És reméljük mindig akadnak olyanok is, akik segítenek. Falusy Zsigmond Szeptember utolsó vasárnapján világszerte megemlékezéseket, ünnepségeket tartanak a hallássérültek szövetségei. Korunkban ez a testi fogyatékosság egyre nagyobb méreteket ölt. Statisztikák szerint a civilizált társadalmakban a lakosság öt százalékát érinti. Vácott, a Március 15. tér 6. számú műemlék épületnek oldalán tábla figyelmeztet arra, hogy 1802-ben itt talált otthonra az első magyar siket- néma-intézet. Az udvarra lépő szemébe öt- lik az alapító, Cházár András mellszobra. Tanulmányok, lexikonok őrzik életének adatait. A felvilágosodás korának, a XVIII. századnak volt a szülötte. Gömör megyében látta meg a napvilágot 1745-ben, s ügyvédként került Vácra. Feleségének tragikus halála után határozta el, hogy élete hátralevő részét a mások nyomorának enyhítésére fordítja. 1799-ben Bécsben járt. Hazaérkezése után lelkes hangú cikkben számolt be élményeiről: „Bétsnek minden ritkasága semmivé lett előttem a siketek oskolájának láttán.” Szívósan küzdött a siketnémák magyarországi intézetének a létrehozásáért. Felajánlotta saját rozsnyói házát, és elsőnek ezer forintot adományozott a gyűjtés kezdetekor. Sikerült neki megindítani az emberi szíveket. A váci épület főbejárata mellett két hatalmas márványtábla őrzi az adakozók névsorát. Az intézet 1802-ben nyitotta meg a kapuját. A mozgalom elindítóját, szellemi vezérét — aki rebellis volt a császári hivatalnokok szemében —, nem hívták meg az avatóünnepélyre. Simon Antal volt az első igazgató 1808-ig, majd halála után Schwarczer Antal került ebbe a székbe. A tanulók létszáma 60 volt ebben az időben. Európa-szerte terjedtek az új gyógypedagógiai módszerek, de Vác nem tartott lépést a fejlődéssel. 1873: új korszak kezdődik az intézet életében. Fekete Károly, az új igazgató modern felfogású pedagógus volt. A huszadik század elején Borbély Sándor nemcsak iskolabővítő építkezéssel örökítette meg a nevét a tanintézet krónikájában. 11 kisgyerekkel megnyitotta az óvodát. Közadakozásból megvették a Chá- zár-serleget, s az első emlékbeszédet is ő mondta 1994 szeptemberében. Napjainkban korszerű oktatás folyik az öreg falak között. 1971 szeptemberében az országban ismét elsőként, a Csikós József utcában felavatták a hallássérültek kisegítő iskoláját és nevelőotthonát. A szakosítás során a siketek iskolájából kiemelik a kétszeresen sérült — egyszerre siket, illetve nagyothalló és értelmi fogyatékos gyermekeket. Tölgyes Lászlóné igazgató, aki 1984 szeptemberétől vezeti a főtéri intézetet, elmondta, hogy a műemlék épület közel egy évtizedes rekonstrukciója a Ill/b. ütemnél tart, a Sefe- jezést 1990-re tervezik. Iskolájának tanulói szeptember 29- én emlékeznek meg az alapítóról. Papp Rezső' Gramatik Sándorné (Vámos- mikola), valamint Kassai Katalin, Radnai György és Ko- valinszki Pálné (Verőcemaros). Gyémántdiplomát kapott: Gurszky Tivadar (Vác) és Pápai Jenőné (Verőcemaros). Vasdiplomát kapott: Somogyi Lajos, Genes Lajosné és Halász Mária (Vác), valamint Haller Magdolna (Verőcemaros). A rubindiplomás Szalócz Sándor (Vác) a közelmúltban elhunyt. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. P. V Felvételre keresünk férfi raktári segédmunkásokat Targoncavezetői bizonyítvánnyal rendelkezők előnyben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Együd György osztályvezetőnél, Vácott, a Csatamező úti Zöldért-telepen, ISSN cm—2753 (Váci Hírlap) Megkérdezték - megkérdeztük Álhírek a zöld hasúról a kezelésükhöz, könnyen előfordulhat egy baleset. Ezért inkább nem kockáztatunk. — Tehát se középiskolások, se ezer forint... Mégis menynyit lehet önöknél megkeresni? — Ez természetesen változó. Egy szakmunkásnak 40— 42 forint az órabére. Köny- nyen kiszámítható ebből az egynapi fizetés. Persze elképzelhetők túlórák, kapható délutáni pótlék. Az éjszakai pótlék pedig egyenesen 60 százalékkal emel az alapösszegen. Ám abból így sem lesz ezer forint. F. Zs, Egészségvédelem Felelősség Másodízben rendezi meg az idén a városi tanács, a Sző- nyi Tibor Kórház, a Vöröskereszt városi vezetősége és a TIT városi szervezete az ifjúsági egészségvédelmi napokat. Az október 3. és 7. között zajló eseménysorozat „Az egészséged: felelősség” címet viseli, és az előadások jelentős része is a testi és lelki egészség kérdéseivel, az életvitellel, az önismerettel, az emberi kapcsolatokkal foglalkozik majd. Az egészségvédelmi napoknak a Madách Imre Művelődési Központ ad otthont, s az előadások mellett, kiállítások is illusztrálják, hogyan élhetnek a fiatalok egészségesen... Labdarúgás A hét végi sportműsorban tévesen jelent meg a Váci Izzó mérkőzésének ideje. A Dunaújváros—Váci Izzó NB I-es labdarúgó-mérkőzésre vasárnap 13 órakor kerül sor. Ötödik forduló Városi foci bajnokság A városi kispályás labdargó- bajnokság ötödik fordulójának eredményei: „A” osztály: Rezeda—Kisváe KlSZ-kórus—Mentők Fice—Kommunális Sütőipar—M. Laktanya Vízmű—Rezeda „B” osztály: Danubius—All. Biztosító Esze Tamás—DTV ÉPFU—Posta Földvári tér—Afési 1- 5 0-0 2- 7 11-2 2-1 2-1 6-3 0-5 2-0 Hármas kézfogó után Köszönet az évekért A váci pedagógusklub hagyományos, szeptemberi, kedves ünnepsége a hármas kézfogó. Köszöntik a főiskolákon, egyetemeken 50, 60, 65, illetve 70 évvel ezelőtt végzett kollégáikat, üdvözlik a kezdő pedagógusokat, és elköszönnek a nyugdíjba menőktől. A Himnusz elhangzása után Tóthné Dévánszky Erzsébet klubvezető köszöntötte az ünnepeiteket és a vendégeket, majd a Gábor József Általános Iskola tanulóinak műsora következett. Mészáros Péter, a városi tanács oktatási csoport- vezetője mondott köszönetét azoknak, akik munkás éveik során diákok ezreit vértezték fel a tudással. Rájuk gondolunk egész életünkben tisztelettel és megbecsüléssel. A pályakezdő pedagógusok nevében Síkné Szállási Krisztina szólalt fel, a nyugdíjba menőket Virág Benő igazgató képviselte. A tanítványok nevében dr. Bea Richárd kórházi főorvos mondott köszöntőt az idei színesdiplomásoknak. Aranydiplomát kapott: Adorján Béláné, Angyal Jó- zsefné, Varga Lászlóné és Szíj- jártóné Márki Ilona (Vác), Fogási Vilmosné, Gyenes János, Illésfalvi G.yuláné (Sződliget), bajnokság „C” osztály: Junior Kötött—Híradás 4-4 Városgazda II—ÉKV 4-4 Bizottság—Forte KISZ 2-4 Pest M. Vendégl.—Alag 0-1 D. Volán—DAC 1-0 Tejipar Száll.—Penomah 1-6 Előrehozott fordulók Viktória—Híradás 7-3 Forte KISZ—öntő 2-1 Bizottság—ÉKV 0-4 Pedagógus—Dac 5-1 Városgazda II—Penomah 0-1 Pest M. Vendégl.—D. Volán 0-5 Pedagógusoknak Ajánló nyílt levél
