Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

ÍZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI £8 1 MEGYEI T1X1CS LEPJE ViLAG PHOUIARJfll. EGYESÜLJLTCK! XXXII. ÉVFOLYAM, 229. SZÄM Ara: 2,20 forint 1988. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Tanácselnöki értekezlet A költségvetési reform és a tanácsi gazdaságirányítás, va­lamint a lakásgazdálkodás korszerűsítésének irányelveit vitatták meg a fővárosi, a megyei és a megyei városi ta­nácselnökök — Horváth Ist­ván belügyminiszter vezetésé­vel — pénteki értekezletükön a Parlamentben. Időszerű nép­frontmozgalmi kérdésekről is tájékozódtak. A tanácselnö­köknek eljuttatott írásos be­számoló szerint a költségveté­si reform célja valójában nem a szűkén értelmezett állam- háztartás valamiféle korszerű­sítése, hanem az állam, a he­lyi tanácsok és a lakosság vál­tozó szerepvállalása, a szocia­lista piacgazdaság igényeinek és működésének megfelelő új munkamegosztások kialakítá­sa. Űj alapokon álló együtt­működést és munkamegosz­tást kell kialakítani az állam és az állampolgárok között is. Az export- és impcrtkínálat tükre Tegnap megnyílt az őszi BNV Hazánkkal együtt 29 ország, valamint Hongkong és Tajvan rész­vételével péntek délelőtt 10 órakor ünnepélyesen megnyílt a 88. Buda­pesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására, üzleti tár­gyalásokra, a látogatók tájékoztatására felkészült több ezer vállalati, gazdasági és műszaki szakember foglalta el helyét a tárgyalószobák­ban és a kiállított árucikkek mellet*. A vásár főterét a Nemzet­közi Vásárok Szövetségének emblémája és a BNV-n részt vevő országok zászlói díszítik. Itt gyülekeztek a megnyitó- ünnepség vendégei: Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter és Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettes. Jelen voltak a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek tagjai, va­lamint a hazai és külföldi ki­állítók képviselői. A Himnusz elhangzása után Beck Tamás, a Magyar Gaz­TÖNKREÉPÍTENI kereteket teremteni az iga­zán szép környezethez? Ak­kor, amikor a tanácsok­ban kevés a jól felkészült szakember, s akik vannak, azok is túlterheltek. Nagybörzsönyben pél­dául nincs a tanácsnak épí­tésze s előadója, ide a ke- menqeiek jóvoltából heten­te egyszer jár ki egy. Ugyan ki képes ilyen körülmények között megelőzni az utca- képromboió házak építé­sét? Ki lépjen fel kellő szi­gorral a szabályokat áthá­gok ellen? Olykor még a műemlékvédelem sem bi­zonyul elég erősnek. Így került például a ráckevei görögkeleti szerb templom közvetlen közelébe, s né­hány dabasi kúria kertjé­be lakóház. Miért ne találhatnának követőkre a jó példák, mint például a szentendrei, ahol a szabadtéri múzeum fölött magasodó műteremlakás színben, formában, anyag­ban és tömegben illik, iga­zodik a múzeumban levő épületekhez. De nem csupán a kis te­lepülések tanácsaiban dol­gozók felelőssége nagy. Te­hetnének többet a megyei tanács szakemberei is a falvak arculatának újra­formálásáért. Hiszen csak ők rendel­kezhetnek reális és átfogó képpel földrajzilag is igen változatos megyénk építé­szetéről. Segítséget jelent­het a Budapesti Műszaki Egyetem városépítési tan­székének viszonylag friss tipológiája hazánk hagyo­mányos lakókörnyezeti kul­túrájáról. S mindezek alap­ján talán nem megvalósít­hatatlan egy városi és te­lepülésépítési követelmény- rendszer kidolgozása. Ahhoz azonban, hogy egy falu vagy város ne csak esztétikailag, hanem minő­ségileg is megújuljon — még többet kellene tenni. Mindenképpen hasznos lenne, ha néhány neves építészünk magára vállal­ná egy-egy település vagy településrész építészeti gondját. Gazdája lenne — együttműködve azzal, aki a pecsétet adja —, hogy egészséges közösségi kont­roll alakulhasson ki közös erővel. lindezek nélkül félek, hogy az alkalmazko­dás hiánya miatt a jövőben szétrobbannak vá­ros- és utcaképek, hogy mindenki úgy épít, ahogy akar. Tönkre. Vennes Aranka M dasági Kamara elnöke mon­dott beszédet. Utalt arra, hogy a mostani őszi vásárra olyan időpontban kerül sor, amikor az ország a gazdasági romlás folyamatának megállítására és a felemelkedés feltételeinek megteremtésére tesz erőfeszí­téseket. Minél előbb és minél következetesebben kell vég­rehajtani a gazdaság szerke­zetének korszerűsítését, mert annál több az esély arra, hogy megforduljon az a kedvezőt­len folyamat, amelyet az utób­bi években termelésünk világ­piaci leértékelődése jellem­zett. Ez alapvető feltétele kül­ső egyensúlyi helyzetünk meg­javításának — hangsúlyozta Beck Tamás. A most megnyíló vásár im­pozáns árukínálata jó ellátá­si színvonalat tükröz, még ak­kor is, ha a bemutatott fo­gyasztási cikkek egy része a lakosság jelentős rétege szá­mára nem könnyen elérhető. Ez különösen számos külföldi termékre vonatkozik. A nem­zetközi vásárnak azonban az is fontos feladata, hogy tük­rözze az export- és importkí­nálatot, s ezzel is hozzájárul­jon a gazdaságosan bővíthető árucseréhez. Fontos az is, hogy a vásári tárgyalások eredmé­nyeként bővüljenek a koope­rációk és a nemzetközi gazda­sági együttműködés más for­mái. Különösen nagy a jelen­tősége a külföldi működötöké bevonásának a hazai gazda­ságba, valamint vegyesvállala­Impozáns kiállítás a BNV te­rületén a Budaflax nagydíjas termékei (Erdősi Ágnes felvételei) tok alapításának, tevékenysé­gének. Ehhez remélhetőleg új lehetőségeket teremt az új tár­sasági törvénytervezet, ame­lyet az Országgyűlés októberi ülésszakán tárgyalnak meg — mondotta Beck Tamás. A megnyitóbeszéd után a vendégek körsétát tettek a vásáron. A nagyközönség számára a vásárt — a nagy érdeklődés­re tekintettel — már 14 óra előtt megnyitották. Szombaton és vasárnap egész nap, vagyis 10-től 19 óráig a nagyközönségé a vá­sár. Összehívták az MSZMP Központi Bizottságát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának ülését szeptember 27-re összehívták. A Politikai bizottság javaslatara a testület tájékoztatást kap az időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről. A tá­jékoztató, melynek előadója Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, többek között tartalmazza a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének legutóbbi varsói üléséről szóló beszámolót, Grósz Károly főtitkár­ként, illetve miniszterelnökként tett külföldi látogatá­sának tapasztalatait, s szól a kelet—nyugati viszony alakulásáról, valamint a magyar—román kapcsolatok­ról is. A párt helyzetéről, a pártélet és a belpolitika idő­szerű kérdéseiről Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára tart beszámolót. Ismerteti többek köpött a párttagkönyvcsere kapcsán folytatott egyéni Beszélgetések összegzett tapasztalatait is. Egy korábban megválasztott munkabizottság javas­latot dolgozott ki a Központi Bizottság és a területi pártszervek mellett működő tanácsadó testületek léte­sítésére. A javaslat, melyet Nyers Rezső, a Politikai Bi­zottság tagja terjeszt elő, e testületek legfőbb feladatá­nak a döntést hozók segítését tartja a koncepcionális, nagy horderejű kérdésekben. Ahhoz, hogy a választott testületek megnövekedett döntéshozatali feladatuknak eleget tegyenek, a hagyományos előkészítő munka mel­lett új információs lehetőségekkel is rendelkezniük kell. A tanácsadás ezt a lehetőséget teremti meg a szakértői vélemények módszeres felmérésével, politikai általáno­sításával. A politikai síkra emelt szakértői tanácsadás hozzájárul a pártdemokrácia kiteljesedéséhez. Tájékoztató kerül a Központi Bizottság elé az ideo­lógiai tézisek vitájának lezárásáról, illetve az azt köve­tő munkáról. Az előterjesztés javasolja, hogy egy mun­kabizottság dolgozzon ki állásfoglalás-tervezetet olyan kérdésekben, mint a szocialista fejlődés sajátosságai, a szocialista gazdaság működési mechanizmusa és irányí­tása, valamint a politikai és hatalmi viszonyok ideoló­giai vonatkozásai. Ezzel összefüggésben tegyen javas­latot a párt feladataira az ideológiai munkában, s azt a jövő év folyamán terjessze a Központi Bizottság elé. A Központi Bizottság ezenkívül hatáskörébe tar­tozó személyi kérdéseket is megtárgyal. A vendégek körbejárták a vásárvárost Az amaranfusz, mint inka örökség Kenyérnek, takarmánynak Ellenőrzik az amarantuszmagokat (Erdősi Ágnes felvétele) Az inkák titokzatosságáról, az egykori virágzó birodalom gazdagságáról az évszázadok során izgalmas és esetenként vérfagyasztó, történetek szü­lettek. Valósak és képzelt mendemondák, legendák vál­togatták egymást. Ami tény. hogy művészetük, kultúrájuk sokszínűsége vetekszik gazdál­kodási, s ezen belül is nö­vénytermesztési eredménye­ikkel. Amerika felfedezését köve­tően a hajósok közvetítésével került Európába a kukorica, a burgonya. Elterjedtek az Szöulból jelenti munkatársunk, Jocha Károly Szabó arannyal bizonyított Már a csütörtöki magyar aranyeső megtette a hatását, Magyarország az éremtábláza­ton feljött az ötödik helyre, megelőzve számos sportnagy­hatalmat. Ez a helyezés még akkor is elismerésre méltó, ha hozzátesszük: a kép valószínű­leg változni fog, mégpedig a riválisok javára. Az egy nap alatt szerzett há­rom aranyérem, e ritka nagy bravúr szülte öröm jegyében telt el a csütörtök. Hogy meny­nyire megnőtt a magyarok te­kintélye, azt bizonyítja az a számtalan távirat, amely a magyar küldöttség címére ér­kezet. A gratulációkból nekem is jutott, s nem is akárkik jó­voltából. A hatalmas központi sajtóteremben összetalálkoz­tam a Nemzetközi Sportújság- író Szövetség, az AIPS két ve­zetőjével, az angol Frank Tay­lor elnökkel és az olasz Massi­mo della Pergola főtitkárral. Mindketten kifejezték jókí­vánságaikat, és további sike­reket kívántak a magyar spor­tolóknak. Ehhez mit tehet hoz­zá az újságíró? Hol többet, hal kevesebbet. Mindenesetre kellemes kö­telességnek kellett eleget ten­ni, amikor Deák Gábor, a MOB és az ÁISH elnöke megvonta az eddigi szereplés mérlegét. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy igen jó a csapatszellem: nemcsak az edzők, hanem a versenyzők is őszintén gratu­lálnak egymás sikereihez. A legeklatánsabb példaként az öttusázók tartalékát, Dobi La­jost említette, akinek nyilván­valóan ez volt az utolsó ko­moly lehetősége, és mégis fenntartás nélkül tudta tarta­lékként a csapat érdekeit szol­gálni. A formaidőzítés a leg­több sportágban kitűnően si­került, miközben új arcok tűntek fel a magyar sport él­vonalában. Az államtitkár azzal fejezte be az újságírókkal folytatott beszélgetést, hogy még nincs vége az olimpiának, és számos kellemes meglepetés érheti az (Folytatás a 7. oldalon.) amarantusz (disznóparéjfű) családjába tartozó növények is. Egyik fajtájuk különösen nagy kedvességnek örvendett. A mai napig termesztik Mexikóban és Dél-Amerika országaiban az amarantuszt. Bár azóta a búza, a rozs a legkedveltebb kenyérnek va­ló, az amarantusz magját például a búzaliszt közé ke­verve kitűnő minőségű kenye­ret süthetnek. Rátalált erre a már oly sok­szor felfedezett magra a Ma­gyar Tudományos Akadémia vácrátóti ökológiai és Botani­kai Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársa, dr. Szőcs Zoltán is. Elmondta, hogy ez a növény rendkívül szárazság­tűrő, a tapasztalatok szerint 30 fokos melegben kezdi jól érez­ni magát. És nem akárhol, hanem a silány homokon! Akár háromméteresre is meg­nő, gyökerei pedig táplálékot kutatva egy méternél mélyeb­ben lehatolnak a talajba. Mi­vel termése magas fehérjetar­talmú, ezért a takarmányo­zásban jelentős devizamegta­karítást lehetne vele elérni. A tudományos kutató utalt arra is, hogy amolyan baráti alapon a kiskunsági homokon próbálkoznak elterjesztésének lehetséges módozataival. A merészebb szakemberek sze­rint a szója mellett a másik nagy, importot helyettesítő növényünk lehetne. Hazánk­ban néhány éve Tápiószelén, az Agrobotanikai Intézetben már foglalkoznak termesztésé­vel. Igaz, jószerivel csak ta­karmánynak. Dr. Szőcs Zoltán több he­lyütt tartott az amarantusz- szal kapcsolatos előadásokat. Így például Gyálon, a helyi kertbarátok klubja tagjainak. Tíz-tizenöt lelkes kertbarát vállalta is, hogy birtokán ki­próbálja. S zerkesztőségi szobám falára kitettem egy fényképet. Csupán egy ház látható rajta, amely egyik főváros közeli, hirte­len növő falunkban áll. Ki­ki ízlése szerint minősíti ezt az épületet, amelyhez sok hasonlót láthatunk ma­napság. Színe fehér, az ab­lakkeretek és a tetőgerendá- zat sötétbarna. Legfeltű­nőbb rajta azonban az, hogy népieskedő, túlcico- mázott: különféle építésze­ti stílusok sűrítménye. Gombamód szaporodnak az effajta lakok leginkább a fővárosban és környé­kén, az úgynevezett agglo­merációban. Egy-kettő-tíz még nem bántó, mondjuk, egy Nagykőrös nagyságú városban, de lakótelepnyi- vel már tönkre lehet ten­ni az építészeti arculatot. Egy falusi utcában drá­maian — sőt, szinte elret­tentőén — hat egy oda nem illő új épület látványa. Nincs az országnak még egy olyan megyéje, mint a miénk, amelyik ennyire változatos képet mutatna. Az életmód mindenhol rá­nyomja bélyegét az építé­szeti arculatra. Hiszen azt soha nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az épí­tészetben az élet- és gon­dolkodásmód, annak válto­zásai testesülnek meg. Félreértés ne essék. Nem sírom én se vissza a sötét, vizes, komfort nélküli, szá­zadelőt idéző egészségtelen parasztházakat. Azonban léteznek olyan települések, amelyek megőrizték, sőt to­vábbfejlesztették sajátos építészeti arculatukat, mint például Pilisvörösvár, Bu­dakeszi, Solymár. Talán azért, mert nem nőttek ösz- sze a fővárossal. S mert él az emberek közötti hagyo­mányos kapcsolatrend­szer, társadalmi magatar­tás. Ugyanez még szembe­tűnőbb az agglomeráción túli falvakban. A mai népi építészetben, elsősorban nem a régi for­mákat keresem és hiányo­lom, hanem azt, ahogy ré­gen a ház viszonyult az ut­cához, kifaragott kapuja például tisztességes, szép köszönésként hatott. Tudo­másul kell vennünk, hogy a klasszikus értelemben vett parasztkultúra felbom­lóban van. S bár sok min­denért kár ezt a folyama­tot visszafordítani nem le­het. Nem elég azonban nosztalgiázni az akáclom­bos falucskák vesztén! De hát kinek van ideje- energiája kellő építészeti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents