Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

Két Jellasics Az 1848-as pákozdi győze­lem közelgő 140. évfordulója érdekes aktualitást ad annak a felfedezésnek, hogy az ütkö­zetben két Jellasics vett részt, pontosabban: egymás ellen harcoltak. Egyikük Josef Jel­lasics osztrák hadvezér, hor- vát bán volt, a másikuk Jella­sics Károly pécsi diák, hadra kelt nemzetőr — szegről-vég- ről rokonok. Pécsi helytörté­nészek kutatták ki a Jellasi­csok fordulatos históriáját. A horvát eredetű nemesi csa­lád két ágra szakadt. Egyik ága kiemelkedő szerepet ját­szott a horvát történelemben, ennek tagja volt a bán. A má­sik ága Pécsre települt és tag­jai a XVIII. század óta fontos tényezői voltak a város köz­életének. Jellasics Károly 16 éves korában önként jelentke­zett nemzetőrnek 1848 őszén és Pákozdnál esett át a tűzke­resztségen. Utász hadnagy­ként érte a világosi fegyver- letétel. Az ifjú nemzetőr csak a harcmezőn találkozott a had­vezérrel, édesapja viszont sze­mélyesen is járt nála. 1849-ben Jellasics — akkor már Win- dischgrätz déli hadseregének parancsnoka, táborszernagyi rangban — kétszázezer forint hadisarcot vetett ki Pécsre. Biztosítékul túszokat szedett a legtekintélyesebb polgárok közül. Deputáció indult a bán­hoz, és tagjai között volt Jel­lasics János is. A két rokon — a hagyományok szerint — négyszemközt tárgyalt egy­mással. Hogy ki, mit mon­dott, nem lehet tudni, az vi­szont tény, hogy a táborszer­nagy törölte a hadisarcot és szabadon engedte a túszokat. Jellasics János később Pécs főbírája, majd főügyésze lett. Fia. Károly — az itáliai fog­ságból hazatérve — folytatta tanulmányait és orvosként dol­gozott, 1921-ben halt meg, 89 éves korában. Amire a szórólap int Meg kell szokni a hazait Kapóra jött, hogy a napok­ban elolvashattam a Közép­magyarországi Tüzép Vállalat körlevelét, így hát az olvasók­kal is megoszthatom a tűzre- való-éllátással kapcsolatos de­rűlátásomat az elkövetkező télre. A lényegre már az első tő­mondatos sorok rávilágítottak; hazai brikettekből folyamatos és kielégítő a Tüzép-telepek ellátása, így lesz ez a tél fo­lyamán is. Német brikettből szintúgy bőséges a készlet, de jelentős mennyiséget vásárol még hozzá az ország. Csökken ellenben a lengyel földről hozatott szenek meny- nyisége, de több más impor­tált szén behozatalát is korlá­tozzák. E szűkszavú értesítőből csak az nem derül ki, hogy a választék végül is mennyire szenvedi meg a népgazdaság takarékoskodását, de tartok tőle, hogy az elkövetkező hó­napokban nem nagyon lesz módunk válogatni. A jelenlegi állapot nem cá­folja a körlevél tartalmát Nagykőrösön se. Dorogi és várpalotai, valamint NDK-bri- kettből bőséges a kínálat, nem látom tehát okát, hogy a mér­téktartó hangvételű írásból túlságosan borús következte­téseket vonjak le. Rájöttem aztán, hogy mé­lyebb értelmük van a szavak­nak, mint gondoltam. Erről egy másik Tüzép-kiadvány vi­lágosított fel. Afféle szórólap a lakosságnak, címe: Hogyan tüzeljünk hazai szénnel és brikettel? Döntött a tanács végrehajtó bizottsága Otthonteremtők segítése Miért kell ezt tanulnunk, és miért éppen a hazai szenekkel való tüzeléstechnika került most a figyelem fókuszába? Valószínűleg azért, mert ke- kevesen ismerik csínját-bínját. Ezt egyébként nem is csodá­lom, hiszen amennyire csak a körösi szokásokat ismerem, tudom, hogy a honi bányákból hozott tűzrevaló soha nem volt valami népszerű nálunk. De volt miből válogatni. Eme fűtési tanácsadó vi­szont arra int, hogy e bőség­nek nemsokára vége lesz. Be kell érnünk azzal, amit eled­dig fitymálva kerülgettünk a Tüzép-ek udvarán. Éppen ezért nem hiszem, hogy szavakkal sokat segíte­nénk magunkon. Akkor már hasznosabbnak látom e ház­tartási ismereteket bővítő ki­adványt tanulmányozni. Tu­lajdonképpen pofonegyszerű fogásokat próbál szájba rágni, majdnem megsértődtem miat­ta. De aztán eszembe jutott egy szakember megjegyzése, aki imigyen értelmezte tüzelé­si kultúránkat: jó szénnel ál­talában mindenki boldogul, rossz szenet csak az ismer, aki nem tud helyesen fűteni. —ay NAGYKŐRÖSI vCmap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK Filléres szakma volt ez mindig Lassan kihalnak a cipészek? A korszerű nagyüzemi ter­melés általánossá válásával a világon mindenhol teljesen háttérbe szorultak a kézmű­ves szakmák. Nagyon sok mesterséget már a kihalás ve­szélyeztet. Nincsen utánpótlás Ezeknek egyike a cipész­mesterség. Városunkban már csak négy vagy öt suszter íog­A Petőfi ötven tonnát gyűjtött Többet fizet az öntöde A Nagykőrösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén újra elbírálta a lakásépí­tés és -vásárlás helyi támogatása iránt folyamodók kérelmét, tme azok listája, akik most ebben a támogatásban részesülnek. Biczó Balázs és felesége, Bóna Rozália, öt gyermekük van. La­kást szeretnének épitehi, ehhez 100 ezer forint kölcsönt és 150 ezer forint vissza nem térítendő tanácsi támogatást kaptak. Pintér Dénesné Diószegi Mária. Egy gyermeket nevel. Negyven­ezer forint kölcsönt, 45 ezer fo­rint vissza nem térítendő támoga­tást kapott lakásvásárláshoz. A kölcsön visszafizetését öt év múlva kell majd megkezdenie. Bozsik József és felesége, Tóth Magdolna. Két gyermek eltartá­sáról gondoskodnak. Helyi tá­mogatást kaptak, most annak részleteit öt évre felfüggesztet­ték. Pozsár Attila és felesége, Jakab Borbála. Három gyermeket ne­velnek. Családi házat szeretnének építeni. 150 ezer forint kamat­mentes kölcsönt kaptak. Skrenyóczl Dénesné Kilián Má­ria. özvegy, egy gyermeke van. Családi házát fejezi be. Ehhez 40 ezer forint kamatmentes köl­csönt (öt év halasztással) és 45 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kapott. Szűcs Zoltán és felesége, Ko­vács Anikó. OTP-lakást vásá­rolnak. Ehhez 100 ezer forint ka­matmentes kölcsönt kaptak. Kónya Lajos és felesége. Sza­káll Mária. Két gyermekük van, OTP-lakást vásárolnak, ehhez 100 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. Péntek Imre és felesége, Szi­láin Aranka. Két gyermekük van. Családi házat építenek, ehhez 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak. Gállos Sándor és felesége, Sza­bó Judit. Két gyermekük van. OTP-lakást vásárolnak. Ehhez 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak. A visszafizetés megkezdé­sét öt évig elhalasztották. Héjjasné dr. Korbely Zsuzsan­na. Két gyermeket tart el. OTP- lakást vásárol, ötvenezer forint kamatmentes kölcsönt kapott. A részleteket öt év múlva kell meg­kezdenie, illetve 50 ezer forint vissza nem térítendő támogatást is kapott. Kovács Ferenc és felesége. Var­ga Katalin. Egy gyermekük van. OTP-lakást vásárolnak, s 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak. Dienes József és felesége, Deák Mária. Három gyermekkel lakó­hazat szeretnének bővíteni. Eh­hez 150 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak. Jakab János és felesége, Ko­lompár Mária. Négy gyermeket tartanak el. Most lakóházat bő­vítenék, ehhez 50 ezer forint ka­matmentes kölcsönt és ugyanek­kora összegű vissza nem téríten­dő támogatást kaptak. Szűcs Imre és felesége, Zsar- nóczki Zsuzsanna. Egy gyermekük van. OTP-lakást vásárolnak, eh­hez 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak. A visszafizetést öt év múlva kezdik meg. Nagy Gombai János és felesé­ge, Kerekes Mária. Egy gyerme­ket nevelnek. OTP-lakást vásá­rolnak, ehhez 100 ezer forint ka­matmentes kölcsönt kaptak. A törlesztést nekik is öt év múlva kell megkezdeniük. A felhívásnak, mely siral­mas állapotú papírvagyo- nunk gyarapítása érdeké­ben hangzott el szerte az országban, nálunk nem sok foganatja volt. Azt remél­tük pedig, hogy a sok év óta alig mozgó hulladék­árak hirtelen megemelésé­vel megjő majd a gyűjtő­kedv, legalább a gyerekek körében. A múlt évhez képest lénye­gében semmivel nem lett na­gyobb a MÉH-telep forgalma. Szervezett gyűjtésben eddig csak a Petőfi iskola kisdiák­jai vettek részt, meg kell hagy­ni, ők viszont szép eredmény­nyel, majdnem ötven tonna papírt szorgoskodtak össze. Persze azt is meg lehet ér­teni, hogy a tanévkezdés zök­kenői, a mezőgazdasági mun­kák közepette a papírgyűjtést a kisebbik gondok közt tart­ják számon az iskolák. Kü­lönben is a kampányt októ­ber 15-ig hirdették meg, nem lenne tehát helyénvaló felté­telezni, hogy éppen a legna­gyobb papírínség idején fe­lednék régi szokásukat a diá­kok. Sajnálatosan csökkent a MÉH-be hozott alumínium mennyisége, a színesfémek forgalma pedig egyenlő a nul­lával. Bár azt mondják, ez csak látszat. Tudvalevő, hogy az öntödék közvetlenül is vá­TV/I ikor a vendégek megjöt- tek, a főnök kiszólt Zsu­zsikának. — Kérek három kávét. De jó erőset! A második mondat jelzés volt, hogy a jövevények fon­tos személyek, akiktől nagyban függ a vállalat jövője. Zsuzsika már vette is elő a csészéket, melyekben csak rendkívüli alkalmakkor szol­gálta fel a kávét. Mikor indult be a kávéval, az egyik csésze valahogy meg­csúszott, megbillent, s a kávé végigömlött a köpenyén. Szerencsére kávé volt még, de a köpenyt le kellett vennie. Amint belépett, azonnal észrevette, hogy a férfiak megnézik. A szorosan testéhez simuló pulóverben meg a fe­szes nadrágban úgy érezte ma­gát, mintha meztelen lenne. Mikor a vendégek elmen­tek, a főnök odaállt Zsuzsika írógépe mellé. — Tudja, mit mondtak ezek? Zsuzsika hallgatott. — Hogy irigyek rám maga miatt. A főnök nem mozdult. Egyik lábáról a másikra állt, mint aki még szólni szeretne, de valami visszatartja. — Szóval... mondanék va­lamit. De ugye nem fog meg­haragudni? A kartársnő és a köpeny — Nem, nem. — Csak ... azt akarom ... mondani..., szóval, hogy sok­kal csinosabb így, köpeny nélkül. Megvallom, amikor bejött, azt is elfelejtettem, hogy mit akartam a vendégek­nek mondani. Zsuzsika felkacagott. Kedve­sen, búgva, ahogy a gerlék ta­vasszal. — Nem haragudott meg? — Főnök kartárs, látott már olyan nőt, aki megharagudott azért, mert azt mondták neki, hogy csinos? — Hát akkor ... akkor főnö­ki utasításra mostantól fogva köteles köpeny nélkül járni. Így esett, hogy Zsuzsika et­től kezdve nem hordott kö­penyt. A főnök gyakrabban ki­jött hozzá, és vagy egy elis­merő mozdulattal vagy egy szemhunyorítással fejezte ki, hogy mindennel meg van elé­gedve. Vagy két hét telt el. Zsuzsi­ka vett egy új nadrágot, mely úgy feszült rajta, hogy a fő­nök legszívesebben megkér­dezte volna, hogyan tudja fel­venni. De más is történt. A főnökhelyettes is egyre többször fordult meg Zsuzsi­kánál. Jött, megivott egy ká­vét, egy kicsit beszélgetett a lánnyal, aztán elment. Egy idő után a főnök azt ta­pasztalta, hogy Zsuzsika szo­bájában mindig van valaki. Különböző alíőnökök, az ő he­lyetteseik, de még egyszerű beosztottak is. Volt, hogy né- gyen-öten is szorongtak a kis helyiségben. De mindig csak férfiak. A főnök végül nem bírta to­vább. Amikor éppen nagy han­goskodás volt odakint, megje­lent az ajtóban. — Nincs nektek véletlenül munkaidőtök? U* lmentek a vendégek, de egymás közt összesúgtak, hogy a főnök féltékeny. — Csodálod? — kérdezte valamelyikük. — Apám, az a nadrág! — Hát még ami benne van! A főnök és Zsuzsika egye­dül maradt a szobában. — A múltkori utasítást visz- szavonom. — Hogyan? — Jobb, ha a kartársnő a munkahelyén mégis köpenyt visel — mondta a főnök, és visszament a szobájába. Tóth Tibor sárolják az értékes anyagokat a MÉH-telepinél sokkal ma­gasabb áron. Élelmes hulla dékkereskedők jócskán ki­használják ezt a lehetőséget A MÉH-telepet az üvegcse­repek visszautasítása miatt régebben is érte bírálat a la­kosság részéről. Elvileg fel­adatkörébe tartozik azok fel­vásárlása is. Mentségként is­mét azt hozhatjuk fel, amit annak idején is leszögeztünk: a helyszűke nem teszi lehető­vé az üveg fogadását. Valamivel többet értékesí­tettek a használt műanyag fó­liákból, mint a múlt évben. Nem árt megjegyezni, hogy csak a polietilént veszi meg a telep, kilónkint 2 forintért. A helyhiány is ok, de főleg a fémek árainak jelentős nö­vekedéséből következik, hogy haszonáru forgalmazásával nem éri meg foglalkozni. Rá­adásul rossz hangulatot kelt, ha a vasboltival egyező áron tudják kínálni a betonvasakat, csöveket, egyebeket. Csökkent értékű árut pedig nem kap a telep, olcsón adható fém nem­igen létezik már e hazában. —ay A varosokban is Egészségvédelem Az Országos Egészségvédel­mi Tanács az év elején adott ki ajánlásokat a területi ta­nácsok számára, hogy szerve­zetükön belül hozzanak létre olyan testületet, amely figye­lemmel kíséri és összehangol­ja az egészség megőrzését, il­letve fejlesztését szolgáló prog­ramokat és kezdeményezése­ket. Ennek eredményeként eddig 17 helyen az egészség- védelemben leginkább érde­kelt állami szervek, társadal­mi és tömegszervezetek tag­jaiból, valamint a tömegtájé­koztatás és az egyházak kép­viselőiből már megalakultak a megyei egészségvédelmi ta­nácsok. E szervezetek felada­ta egyebek mellett az, hogy felkarolják és támogassák a káros szenvedélyek elleni küz­delemmel, az aktív életmódot serkentő, valamint az egész­séges táplálkozással összefüg­gő helyi kezdeményezéseket. A tanácsok közül eddig 11 egészségvédelmi alapot ho­zott létre, összesen több mint 36 millió forinttal. Tervezik, hogy jövőre minden megyé­ben létrehoznak egészségvé­delmi alapot. Számos város és község tanácsa pedig helyi összehangoló testület felállítá­sáról is döntött. lalkozik lábbelik javításával, űk is már mind túl vannak a nyugdíjkorhatáron. — Miért nincs utánpótlás? — kérdeztük Tóth Ferenctől, aki egyike a körösi mester­embereknek. — Ez nem mai probléma. Egészen a negyvenes évek vé­géig nyúlik vissza, amikor mindent normásítottak. Értem ezalatt azt, hogy ha egy termék­ből az előírt bizonyos meny- nyiséget előállították, akkor leálltak a további termelés­ről. Nahát így volt ez mes­terségünk képzésével is. A mi korosztályunkból ha valaki ci­pész akart lenni, azt kitaní­tották, de a közvetlen utá­nunk jövőket — ma har­minc-negyven évesek — már más szakmák felé irányítot­ták. Ezért nincs most sem utánpótlás. Meg hát a cipész- ség egy nagyon filléres szak­ma volt mindig. Nyári pangás A harmincas években, de a háború után is sok volt a munka. Sok pénzt akkor sem kaptunk érte, de megéltünk belőle. Akkoriban egy cipőnek nagyon sok mindent ki kel­lett bírnia, mert az emberek­nek nem volt pénzük másikat venni. Nem úgy, mint most. Az emberek talán nem ér­nek rá elvinni a cipőjüket, inkább vesznek egy másikat. Vagy én nem is tudom mi­ért, de nincs forgalmunk. Július, augusztus, szeptem­ber az a három hónap, ami­kor nincs munkánk. Tél előtt közvetlen már megszaporodik, mert hozzák a csizmákat. Tal­palni, sarkalni kell serényen. Nyár elején is jó, mert ak­kor meg a kecses női cipő­ket hozzák, hogy védelmük­re tegyek rájuk fémflekkniket. Foltozni ma már nem kell, szerencsére nincs arra szük­ség. Nem várnak tanácsra — Mikor lett önálló kisipa­ros? — Újra 1985-ben, mert előt­te 1932—45-ig már voltam ön­álló, csak ’45-ben visszaad­tam az ipart és máshol he­lyezkedtem el. Amikor nyug­díjas lettem, tudtam, hogy úgysem tudok munka nélkül meglenni. Gondoltam, akkor legalább hasznosítom magam. Így lettem újra cipész. — Ha jelentkezne itt egy fiatal, hogy ő cipész akar len­ni, mit javasolna neki? — Azt, ha van kedve hoz­zá, hát csinálja, de alaposan fontolja meg, hogy van-e még helye a nagyüzemi sorozat- gyártás mellett a cipésznek. Amúgy azt hiszem, nem kell tanácsokat adnom, mert nem tudok egy diákról sem, aki cipész szeretne lenni. Hargitai Bernadett Vasárnap Mihály-napi vásár A szokásos Szent Mihály- napi vásárt szeptember 25-én, vasárnap tartják a vásártéren. Sporthírek! Jó folytatás kellene A ban bajnokság 7. fordulójá- a Kinizsi labdarúgócsa­pata hazai pályán játszik. El­lenfele — Pilisvörösvár — a múlt évi bajnokságban a 15. helyen végzett 31-84-es gól- különbséggel, 16 ponttal, és kiesett az első osztályból. Bag NB III-ba kerülése következ­tében a megüresedett helyre a PLSZ elnöksége Pilisvörösvár csapatát visszatartotta és így ismét megyei I. osztályú csa­pat lett Eddigi eredményeik igazolták a bizalmat. A két csapat állása a tabel­lán: 6. Pilisvörösvár 5 3 1 14-37 11. Nagykörös S 3 — 4 8-11 4 Hazai pályán győztek Bugyi ellen 2-1-re, a harmadik he­lyezett Göd ellen 1-0-ra, Ceg­léddel meglepetésre 0-0 volt az eredmény. Idegenben le győzték Dunavarsányt 1-0-ra, Dabason kikaptak 1-0-ra. A legkevesebb gólt kapták. A Kinizsinek abban a játékszel­lemben kellene játszani, amellyel Bugyi ellen győztek. Az ifiknél a helyzet köny- nyebbnek látszik: 3. Nagykörös S 3 3 1 18—S 8 12. Pilisvörösvár 5 — 2 3 8-12 2 A múlt évben a vendégcsa­pat a 10. helyen végzett. A Kinizsi-ifiknek nem szabad elbizakodottan játszania. A mérkőzések vasárnap délután 1 és 3 órakor kezdődnek. A serdülők szombaton dél­előtt fél 10-kor játszanak, ha­zai pályán, Albertirsa csapa­tával. P. S. KOSÁRLABDA Békésen kétnapos, Viharsa­rok Kupa női kosárlabda fel­készülési villámtornát rendez­tek, amelyen a Nagykőrösi Kgy. Kinizsi gárdája is in­dult. Szereplésükről Tánczos­Szabó László a következőkben adott érdeklődésünkre tájé­koztatót. — A hét résztvevő csapat két, hármas csoportban 2x15 perces játékidejű mérkőzése­ket vívott. A körösieknél tíz játékos szerepelt: Józsa, Kosa, Takács, Szappanos, Görbe, André, Hajagos, Bajáiki, Sza­bó és Orbán. Az NB Il-es Ke­leti csoport 12. helyezett gyu­laiakat biztosan legyőztük. Ez­után a múlt évi keleti NB Il-es győztes Szolnoki MÁV-MTE ellen 12 ponttal is vezettek a lányok, de Szappanos sérülése után fordított az ellenfél a szo­ros találkozón. A harmadik helyért vívott találkozón már Kosa sem tudott játszani, s a két kulcsember hiányát a Kecskeméti SC ifik kihasznál­ták. Így a negyedik helyen vé­geztünk, de most a játékstí­lus gyakorlása volt a lényeg. DIAKFOCI Szeptember 30-án kezdődik az 1988—89. évi megyei IV. és V. korcsoportos diák labdarú­góvetélkedő, amelyen nagykő­rösi középiskolások e tanév­ben is részt vesznek. S. Z. Mozi A nagyteremben: Sok pénz­nél jobb a több. Színes, szink­ronizált francia filmvígjáték. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Metró. Színes, francia kalandfilm, fél 6-kor, A Cifrakert parkmozi­ban 21 órakor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents