Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

A vízvezetékek védelmében Beruházásstatisztika A Statisztikai évkönyv egye­bek között kimutatja, hogy amíg a nemzeti jövedelem 1950-től a múlt év végéig meg­ötszöröződött, addig a beru­házásokra fordított befekte­tések értéke majdnem hét­szeresére növekedett. Az utób­bi másfél évtizedben változott a helyzet: 1970 óta az egy la­kosra jutó nemzeti jövedelem emelkedésének dinamikája megelőzi a beruházásokét, 1980 és 1985 között pedig már min­den évben az előző évinél ke­vesebb pénz jutott beruházás­ra. A változás 1986-ban kez­dődött, amikor az előző esz­tendeinél 2,5 százalékkal, majd ehhez viszonyítva 1987-ben to­vábbi 7,7 százalékkal növeke­dett a beruházások összege. Ugyanebben a két évben az alapvető termelő ágazatokra fordított befektetések aránya 42,2-ről 43,3 százalékra, a ter­melő infrastrukturális ágaza­toké 23-ról 23,6 százalékra nőtt a nem anyagi ágak ro­vására. Az állóeszközök értékcsök­kenése nélkül számított nettó beruházások aránya a nem­zeti jövedelemben 1977-ben 27,9 százalék volt, azóta ez a viszonyszám 16,6 százalékra esett vissza. A különböző népgazdasági ágazatok közül a múlt évben az 1980. évi be­ruházási összegnek 86,7 szá­zaléka jutott az iparnak, 48 százaléka az építőiparnak, 77,7 százaléka a kereskedelemnek, s csupán a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság fejlesztése ha­ladta meg a korábbit. Hason­lóképpen tavaly 19 százalék­kal kevesebb beruházást for­dítottak lakásra, 3—4 száza­lékkal kisebb összeg jutott az egészségügyi és kulturális, majdnem 15 százalékkal ke­vesebb pedig szociális célok­ra, mint 1980-ban. Az év­könyv részletezi a környezet- védelmi beruházásokat is, amelyek szerint a vízkészle­tek védelmére költötték a leg­többet: tavaly majdnem 7 mil­liárd, az ezt megelőző évben pedig 23 milliárd forint ér­tékű fejlesztés szolgálta a kör­nyezetvédelmet, a víz tiszta­ságán túl a légszennyezés és a zajártalom csökkentését, az élővilág védelmét. Mesében élő igazság A pedagógiai munka része VASÁRNAP délelőtti csend az udvaron, amikor hallom a szomszédból a gyerekeknek szóló nagymamái kiáltást. Gyertek gyorsan! A televízió­ban a bagi gyerekeket mutat­ják. A hangos figyelmeztetés­re én is besietek a tévé elé, ahol szinte rabul ejt a Fapi- he színjátszó együttes tagjai­nak varázslatosan bűbájos já­téka, gondosan szerkesztett, mégis gyermekien őszinte mű­sora. Amikor véget ért a lát­vány, s a képernyő a közre­működők névsorát mutatta, már akkor elhatároztam, hogy megkeresem Fodor Mihály tá- nítót, a bagi általános iskola igazgatóhelyettesét. Munkál­kodása nemcsak azért méltó az elismerésre, mert az elő­adásban részt vevő gyerekek­nek a játék segítségével ad semmivel nem pótolható örö­met, miközben felnőtt nézőik­kel is elhitetik a mesében élő igazságot, de elismerésre mél­tó azért is, amit Fodor Mihály csinál, mert egy kis faluban, a magas kultúra lehetőségei­től távol élő gyerekekkel te­remtette meg Bagón a gyer­mekszínjátszás falusi bázisát. Fodor Mihály igazi néptaní­tó, aki a sikernek is csak azért tud örülni, mert gyermekei akarását, teljesítményét dicsé­ri, s minden, amit láthattunk: gyermek és tanító közös mun­kájának az eredménye. — A színjátszásban nagy fontossága van a munkaer­kölcsnek, a fegyelmezettség­nek, az egymás iránt érzett felelősségnek — mondja Fo­dor Mihály. — Ezek nélkül a kötelezettségek nélkül ma, a hétköznapi életben sem lehet teljes emberi életet élni. Igaz, hogy a mi munkánk sok el­foglaltsággal jár, de ez nem rövidíti meg a gyerekek sza­badidejét, mert az összejöve­teleink a szabad vélemény- nyilvánításnak, a gyermeki fantázia szárnyalásának, a játékosságnak, a könnyű és ne­héz próbatételnek adnak lehe­tőséget. Nem véletlen, hogy a gyerekek várják a hetenkénti két találkozót, hogy szeretik a testi és szellemi felüdülést hozó összejöveteleket, amikor önmaguk és társaik megisme­rését tanulják, én pedig tanu­lom őket. A bagi fapihések soha nem produkcióra készülnek, soha nem akartak országosan a leg­jobbak lenni vagy éppen a te­levízióban szerepelni. Fodor Mihály a pedagógiai munka szerves részének, kiegészítő­jének tekinti a színjátszást, és már-már megszállottként vall­ja: a színjátszástól kapott ér­tékekkel gazdagodik a gyerek és általa igazabb lesz a fel­nőtt. Hogy miként kezdődött a Fapihe sikersorozata, s mit vé­geztek megalakulásuk óta, er­re a kérdésre szinte csak egy- egy esemény felvillantásával válaszolhatunk. 1981 • őszén a bagi általános iskola első osz­tályosaiból szerveződött a szín­játszó csoport. Az alakulásu­kat követő esztendőben egy­szerű mesejátékok dramatizá- lásával foglalkoztak, úgyneve­zett műhelymunkát végeztek. A tárgyak sokaságával dolgoz­tak, még saját készítésű hang­szereik is voltak. 1983-ban a Pécsett rendezett gyermek- színjátszók országos fesztivál­ján elnyerték a Bóbita-díjat. Ezt követően sok helyen meg­fordultak: Visegrádon, Vácott, Gödöllőn, Budapesten, Szent­endrén, Szadán, Veresegyhá­zon stb. 1984-ben a Népműve­lési Intézet nívódíjjal tün­tette ki a csoportot. A Buda­pesten tartott gyermekszín­játszók országos fesztiválján a legjobb együttesnek járó dí­jat kapták. Fodor Mihály 1985-ben az akkori első osztályosokkal új csoportot alakított, és egyút­tal bekapcsolódtak abba a pe­dagógiai kísérletbe is, amely­nek keretében a gyerekek nyelvi, irodalmi kommuniká­ciós program szerint tanulják az anyanyelvet. A kísérlet osztálykeretben írja elő a színjátszás alkalmazását, me­sék, versek dramatizálását, szöveges és szövegmentes gya­korlatok alkalmazását. JELENLEG 41 gyerekem van — mondja búcsúzáskor Fodor Mihály, amikor kissé megkésve gratulálok ahhoz, hogy a Fapihe együttes tagjai augusztus 20-án megkapták a rangos Kiváló Együttes címet. Fercsik Mihály LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 224. SZÄM 1988. SZEPTEMBER 19., HÉTFŐ Iskolák, üzemek Támogatás, de változó formában Gödöllő bölcsödéit, óvodáit, iskoláit, a művelődési há­zat, a helytörténeti gyűjteményt és a könyvtárat évek óta támogatják anyagiakkal, társadalmi munkával a város vállalatai, üzemei, szövetkezetei. Az oktatásban ez az egy iskola, egy üzem formában ölt testet. A műve­lődési központ együttműködési szerződéseket kötött nemcsak a város, hanem a vonzáskörzet számos válla­latával, szövetkezetével. Az utóbbi esztendőkben a nehezedő gazdasági helyzet következtében, a támogatók zöme képtelen vállalásainak a korábbi mértékben eleget ten­ni. Ezt állapította meg a ta­nácsülésnek adott tájékozta­tójában a művelődési osztály vezetője. Kevesebbet, többet Három éve még harminc­hét, 1986-ban már csak hu­szonhét egység kötött a ko­rábbi ötéves helyett egy-két esztendőre szerződést g támo­gatásra. Az összeg kilencszáz- ezerről hatszázezer forintra mérséklődött. A támogatás formája is megváltozott. Je­lentősebbé vált a természet­beni juttatás. Segítettek a szállításban, a kertészeti és karbantartási munkákban, fes­tésben, mázolásban, az érin­tésvédelmi vizsgálatokban, s ingyen adtak bizonyos anya­gokat. A hozzájárulás névleges ér­tékének csökkenése zömmel a nagyobb szervezetekre áll. De az sem volt ritka, hogy a szer­ződésekben foglaltak teljesíté­se akadozott, a megállapodá­sokban szereplőnél kevesebbet adtak, vagy nem abban az év­ben adták, amikor kellett vol­na. Előfordult azonban olyan is, hogy valaki többet adott. Ilyen a helyőrségi parancs­nokság. S színre léptek új tá­mogatók. a Budapest Bank Rt. és az állattenyésztő vállalat képében. A szerződésekben az is ben­ne foglaltatik, mit ad a támo­gatás fejében a közművelődé­si intézmény. A művelődési ház természetesen programo­kat a gazdálkodó egységek dolgozóinak. Eme kötelezett­ségének a ház változatlanul eleget tesz. Mivel az utóbbi időben a kultúrának az ára is emelkedett, az effajta szolgál­tatás értéke is nagyobb a meg­előzőnél. Segítségre a közművelődés­nek a jövőben is szüksége lesz. Formái továbbra is vál­tozni fognak. Előtérbe kerül egy-egy konkrét közművelődé­si tevékenység támogatása. A városi könyvtár és a hely- történeti gyűjtemény nem kö­tött a művelődési központhoz hasonló szerződéseket. Ám mindkét intézmény a sokfaj­ta támogatás nélkül ma nem állhatna ott, ahol áll. Szállítás­hoz, iratmásoláshoz, belső munkához, a létesítmények fenntartásához kaptak alka­lomszerű, de annál értéke­sebb támogatást. Az óvodák, iskolák és a gaz­dálkodó szervezetek között erős kapocs az ott dolgozók gyermeke. Többnyire ez ha­tározza meg a támogatás for­máit, méreteit, időtartamát. Tanács, szülők Bővültek a kapcsolatok a nemrégen megalakított isko­latanácsokkal, amelyekben az üzemek képviselői is részt vesznek. A segítség ezek ré­vén is főiképp szakipari mun­kában. a környezet rendezé­sében. szállításokban, tanesz­közök javításában nyilvánul meg. Kevesebb pénzt kapnak ilyen forrásból is az oktatási intézmények. Az iskolataná­csok mellett továbbra is szá­míthatnak a szülői munkakö­zösségekre. Gödöllőn öt tanácsi bölcső­de működik. Ezeknek a fenn­tartásában és működtetésé­ben szintén segítenek mind a város, mind a vonzáskörzet üzemei, intézményei. A böl­csődéknek is vannak együtt­Vasárnap délelőtt A megnyugtató levél V asárnap délelőtt kíván­csian mentem városnéző útra. Érdekes, mi mindent lát, hall az ember ilyenkor is. A Volánbusz pályaudvaron volt egy kis mozgás, indultak, ér­keztek a buszok. Vannak szak­mák és mesterségek, amelyek­ben nincs megállás, a szolgá­latnak mennie kell. Ilyen a Volán is. A művelődési háznál az aluljárón sétáltam át a Sza­badság térre. Néztem az alul­járó falát, mely már igen szennyezett, de nem soká, mert Hrustinszky Ferenc tanácstag, aki szobafestő, mázoló és ta- pétás, a legutóbbi ülésen fel­ajánlást tett. Ha a tanács biz­tosítja számára az anyagot, ó az aluljáró felének festési munkáját vállalja. A HÉV-peron szélén álló utasellátó-pavilonhoz menve örömmel láttam, hogy üzemel és egyre bővül az áruválasz­téka. Újságot és órát ne kér­jek, mondotta a pavilon keze­lője, Kolozs Vilmos. Ebből már kifogyott. Utam az áruház felé vet­tem. Az egyik fa alatt egy pá­don idős ember üldögélt. Hu­zamosabb ideje naponta látom. Már messziről látszott: egy táb­la habszivacs és kartondoboz­darabok hevertek a pádon ülő ember mellett. Odasétáltam és kellő tisztelettel köszöntöttem. Nagyon jó társalgónak bizo­nyult. és rövid ismeretség után kezdte kiönteni szíve búját- bánatát. Jó ideje annak, hogy itt ke* resett menedéket, ez a pad a tartózkodási helye. Ügy látszik, sorsa iránti érdeklődésemmel bizalmat keltettem benne. Kezdte előszedni papírjait. Ko­vács János, Erdőtarcsán szüle­tett 1916 júliusában. Tizennégy éve özvegy, két fiúgyermeke van. — Nem volt nekem sem­mi bajom, míg élt a feleségem. Vénségemre ez a sors jutott. Sokat dolgoztiam életemben se­gédmunkásként Pesten, az Asztalos Sándor utcai bútor­gyárban, a Mátravidéki Erő­műnél, a selypi cementgyárban — elsorolni is nehéz. — Nyug­díjat kapok, a postán veszem fel azt a kis összeget, ismernek már, csak a személyi igazolvá­nyomat kell felmutatni. Papírjaiból kitűnt, hogy a tanácson tudnak róla, eljön a nap, mikor szociális otthonba kerül. — Nincs, kérem, hely, csak ha valaki kihal, akkor lehet szó a bekerülésemről. A megnyugtató levelet idén április 18-án írták Kovács Já­nosnak, és talán még a fagyok előtt fedél alá kerül a pádról. Az alsó parkban tisztálkodik, ott mossa fehérneműjét. A kö­zelmúltban meglopták, egy ce­menteszsákban volt három in­ge, azt vitték el. Ügy látszik, még a templom egerénél is van szegényebb. Utolsó kérdé­sem az volt, nem haragszik-e, ha papírra vetem a sorsát. — Dehogy haragszom, talán előbb gondoskodnak rólam. Külön­ben egy ilyen szegény ember miért haragudna? A z áruház református temp­lom felőli oldalánál üze­mel Gyarmati Károly zöldség­gyümölcs standja, látom, szí­vesen vásárolnak itt, hiszen vasárnap délelőtt mi tart nyit­va Gödöllőn? Hazafelé még ta­lálkozom Tamási Lászlóval, a Pest Megyei Labdarúgó Szö­vetség ellenőrével. Mindjárt dél, ebédelni kéne, jegyzem meg. Nem lehet, mondja, Du- navarsányba megy bajnoki ta­lálkozót ellenőrizni. , Csak ki kell lépni az utcára, és máris van feljegyeznivaló. Csiba József működési szerződéseik. Patro­náló brigádok, társadalmi munka, valamint anyagi tá­mogatás része még a segítség­nek. Minden bölcsődében jelentős a dolgozók társadalmi mun­kája. A szülők ebből kevés­bé veszik ki részüket. S az eddig említettek egyik kategóriájába sem tartozik az a szerződés, amelyet az 1-es és 4-es számú bölcsőde a szom­szédos óvodával kötött, a gye­rekek beilleszkedésének közös elősegítésére. Számítanak rájuk Forma szerint nem gyer­mekintézmény, de őket szol­gálja, és ezért is esett róla szó ebben az összefüggésben. Az önállóan működő gyermekfo­gászati rendelő létrehozása 1,2 millióba került. Ebből nyolc- százezer forintot ért a társa­dalmi munka. A legtöbbet a vácszentlászlói termelőszö­vetkezet adta, de sokat tett a Ganz Árammérőgyár, a Gö­döllői Vegyesipari Szövetke­zet, a Tüzép gödöllői telepe. Furcsa ellentmondás, hogy miközben a vállalatok hely­zete nem javul látványosan, minden fillér hovafordítását alaposan meg kell gondolniuk, a bölcsődék, óvodák, iskolák, a közművelődési intézmények továbbra is számítanak a tá­mogatásukra. Mint láttuk, ez nem is marad el, noha a for­mák változnak. Ki tudja, mi­lyen lehe'őségek rejlenek még az együti működésben. A gyer­mekintézmények reménye sze­rint sok £S sokféle. K. P. Törvénytervezetek Társadalmi vita Ma, hétfőn újabb községek­ben tartanak társadalmi vitát az egyesülési és gyülekezési törvények tervezetéről. Verse- gen a művelődési házban 18 órakor, Szadán a faluházban szintén este 6-kor, Galgamá- csán a tanácsházán 14 óra­kor, Aszódon a tanácsházán 17 órakor, Isaszegen a pártbi­zottság épületében 19 órakor, valamint a művelődési házban 17.30-kor. Kereskedők A minap egyik ismert élelmiszert árusító nagy üzletben észrevettem, hogy egy sajt teljesen bepené- szedett. Már-már elment a kedvem a vásárlástól, ami­kor egy eladó viharzott cl mellettem. — Ott egy pe­nészes sajt! Miért nem dob­ják ki? — mondtam, és csodák csodája, megkö­szönte a figyelmeztetést, elnézést kért maga és mun­katársai figyelmetlensé­géért, és máris levette a romlott árut. Mi, akik sor­ban álltunk, jó érzéssel nyugtáztuk, hogy már ilyen is van. Másik üzlet. Szintén élel­miszert árusítanak, de van egy sarok, ahol megtalál­hatók a legfontosabb zöld­ségfélék. Nemrégen újítot­ták fel az üzletet, berende­zései szépek. A zöldségek tárolására fehér rácsos ko­sarakat kaptak. Van falra szerelhető és földön guru­ló. Már napok óta figyel­tem, a répa és a zöldség alatt mindig olyan áru van a legalsó szinten, amit ne­héz megmosni. Ahogy sze­dik. válogatják a répát és a zöldséget, a föld mindig az alatta levő kelkáposztá­ra hull. Zavart. Sokan dol­goznak itt, rendesek, tisz­ták, jó kereskedők, és ilyen apró hibát elkövetni? Szóltam az egyik veze­tőnek. — Igaz — mondta és másnaptól megcscrélget- ték az árukat. Mozi Mátyás, az igazságos. Szí­nes magyar rajzfilm. 4 óra­kor. Kémek a Sasfészekben, I—II. Színes, magyarul beszélő an­gol kalandfilm. 6 órakor. Kereskedelmi őrjárat A piac még mindig drága 2 A Szőlő utca 26. szám alat- ^ ti ház garázssorán messzi- ^ ről olvasható: Ajándékbolt, fagyizó, és e kettő között ^ áll fehérre festett ajtóival ^ a kenyér- és pékárubolt. '/ Ez utóbbi szeptember 12-én ^ nyitott. Látni hogy sok munkába és pénzbe került. Elidőztem ott és a tulajdonossal, Molnárné özse Judittal beszélgettem. Minden indulás nehéz, de ta­lán sikerül majd a kapcsola­tot megtalálni, a vásárlókö­zönséget úgy szolgálni, hogy állandóak lesznek a vevők — fogalmazta meg reményét. Ke­nyéren és süteményen kívül kapható tej, vaj, tejföl, kakaó, olaj, só, rizs, cukor, házi tész­ták. Nyitva hétfő—péntek 6—10 és 14—18, szombaton 6—11 óráig. Biztos jó szolgá­latot tesz a Szőlő utcai lakó­telepnek és a környező ut­cák lakóinak. A Kossuth Lajos utca 50- ben található a Tapsi nevű bolt. Tulajdonosa, Pintérné Kolb Dorottya elmondotta, hogy sportbizományiként kezdtek, végül ez év márciusa óta új árukkal foglalkoznak. Van sportszervizük, tenisz­ütők húrozásától kezdve a sí­lécek gvantázásáig, korcsolyák élezéséig sok egyebet vállal­nak. Sportcipők, ruhák és sport­szerek gazdag választéka ta­lálható a boltban. A világhí­rű Adidas-áruk vonzzák a vevőket. Működik a bizomá­nyi is, a cserebere, érthetően sok fiatal keresi meg őket. Itt van a sízők gödöllői egyesületének központja, melynek már 120 tagja van. Távozóban rátekintettem a temérdek sok sporteszközre, cipőkre, ruhákra, itt van mi­ből válogatni. Utam során eljutottam az Április 4. utca 46. számú csa­ládi házban található Piroska presszóba. A vezető He- tyei Lászlóné, tőle tudtam meg, hogy 6 éve nyitottak. A csendes kis vendéglátóegység­ben kávé, üdítő, szendvicsek, bor, sör és tömény kapható. A vevőkörük kialakult, vasárnapi sportesemények után az ott­honaikba tartók közül többen betérnek'. A piacon az esőzés sem vál­toztatott az árakon. A tojásé szépen kúszik felfelé. Amikor az árcédulákra rátekint az ember, már arra gondol, mi les& itt, mire kitavaszodik. Gomba 120, burgonya 14, szőlő 28, káposzta 16, kel 16— 18, karfiol 20—24, vöröshagy­ma 14, fokhagyma 80, kara- láb 16, piros retek csomója 10, alma 22, körte 24, olasz szil­va 26, sárgarépa 20, gyökér 26, paradicsom 14, őszibarack 42, zöldpaprika 20, vöröskáposzta 16, lila hagyma 20, eper 140, görögdinnye kilója 8. A tojás 3,60 forint. Cs. J. Öregfiúk Bag-Dunakeszi A labdarúgó öregfiúk baj­nokságában ma, hétfőn dél­után 5 órakor a bagiak a Du­nakeszi csapatát látják ven­dégül. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents