Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

6 bártan 1988. SZEPTEMBER 2., PÉNTÉjf Lovas nemzetnek mond­ták a magyart, s bár a ha­gyományok erejét csökken­ti a motorizáció, ma is vannak, akik hódolnak en­nek a kedvtelésnek: meg­próbálnak lovagolni, vagy éppen pónit tenyésztenek. Képes riportunkban ennek a hobbinak a művelőit mutatjuk be. A továbbiak­ban divatötletekkcl, étel­receptekkel is szolgálunk olvasóinknak, s a tanévkez­dettel járó jó tanácsaink sem hiányoznak kínála­tunkból. ism csesk az állafkerthen Díjnyertes «hőnyi pénifegat Sokan kedvelik a lovakat, és manapság is akadnak olya­nok, akiknek módjuk nyílik a tenyésztésre. Másoknál esetleg csak arra, hogy megpróbál­kozzanak a lovaglással. Ripor­tunkban abonyi pónitenyész- tőket mutatunk be. Mintha gyermekkorom ál­latkerti élményei ismétlődtek volna meg, amikor Abonyban Kivágott ruhák Csalafinta fortélyok M Azok számára, akiknek a sors töb­bet juttatott nyak- bőségben és mellbő­ségben, a divat sze­rencsére tartogat né­hány olyan kis trük­köt, fortélyt, amely­nek segítségével, ezek a nem mindig örvendetes külsősé- gek optikailag szin- • te észrevétlenné te­hetők. A leggyakoribb ra­vaszságok közé a megfelelő ruha-, il­letve nyakkivágások sorolhatók. Rajzain­kon négy ilyen ér­dekes, mély, hosz- szított kivágási! ru­ha elejét mutatjuk be, ezeknek az a sa­játossága, hogy hosszában nyújtják az alakot, tehát ér­demes kipróbálni a hatását. Rajz és szöveg: Bányai Katalin {Finom falatok PARADICSOMLEVES ERDÉLYI MÓDRA Hozzávalók: Paradicsompüré, vagy paradicsomlé, 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, só, cukor, bors, citromhéj, rozmaringág, rizs. A lisztből és zsírból rántást ké­szítünk, felengedjük vízzel és pa­radicsompürével. Fűszerezzük só­val, borssal, cukorral, kevés cit­romhéjjal, és egy kis rozmaring­ágacskával. Felforraljuk. Levesbe­tétnek apró tésztát vagy rizst fő­zünk bele. HORTOBÁGYI PALACSINTA Hozzávalók: Sertés- vagy borjú- pörköltöt készítünk. A palacsin­tához: 2—3 tojást, tejet, szódavi­zet használunk, a kisütéshez ola­jat. A kész pörköltöt apróra vágjuk, kevés levével és tejföllel péppé főzzük. Közben szokásos módon kisütjük a palacsintákat, és ezzel a pépesített pörkölttel megtöltjük. A pörkölt megmaradt levét tejföl­lel összeforraljuk és paprikás mártást készítünk, amivel a forró palacsintákat leöntve tálaljuk. Szebeni Sándor megmutatta a birodalmát, öt gyönyörű póni szaladgált a karámban és egy kicsinél is kisebb egy­napos csikó. Két éve tenyésztik az apró lovacskákat, és eladják a szaporulatot, mert csak így lehet veszteség nélkül fenn­tartani az állományt. Nagy sikere van a gyerekeknél a pónifogatnak, no meg annak, is, amikor télen szán elé fog­ják a pici lovakat. De más kisebb munkákra, például ekekapázásra is alkalmasak. Szebeniék kis ménesében ott van Csilla, a pónimama, a csődört pedig a közelben lakó Szikszai ■ Györgyék tart­ják. Különlegessége a csődör- nek, hogy az idén Hetényegy- házán a négyesfogathajtó or­szágos versenyen az egyik győztes volt. Díjhajtásban má­sodik, akadályhajtásban első helyezést ért el Szikszaiék fo­gata. ők egyébként öt éve póniznak. A családfő mester­sége bádogos, ö úgy foglal­koztatja a lovacskákat, hogy csatornacsöveket szállít velük egy könnyű kis kocsin. A pónitartás tehát nemcsak Szikszai Tamás mutatja be a fogathajtóverseny egyik győz­tesét hobbi az abonyiaknál, hanem hasznot is hoz, amellett, hogy sok örömet szerez felnőttnek, gyerekeknek egyaránt. Kép és szöveg: Aszódi László Antal Visszaállni — gyerekeknek is nehéz! Mi veit a hasi feladat? Panaszkodik a szülő. Vége a nyári szabad hónapoknak, kezdődik az iskolában a tanítás, és igaz, hogy a gyerek valójában már kicsit unta magát otthon, vágyott régi társaira, ám mégsem, akaródzik neki visszazökkeni, megkezdeni a rendszeres munkát. Ilyenkor, tanév elején a pedagógusnak sem könnyű. Nem­csak azért nem, mert egy szabadon engedett kis társaságot kell ismét összefognia, de ő maga is azok közé tartozik, akik­nek bizony át kell állniuk. 'Bölcs tanács?! Inkább egy gyakorló szülő hosszú évek során megszer­zett tapasztalata: módjával, mindent módjával. r> Remélhető, hogy az iskolában is fokozatosan kezdik a visszaszoktatást. Elsősöknél éz még nehezebb, mert itt inkább megszoktatásról van szó, hogy a nem túlságosan szép, de el­terjedt „beszoktatás” szót ne használjam. A szülőnek sem kell többet követelnie a gyerektől, mint amennyit a tanár az órán házi feladatként megkövetelt. Nem kell rátenni egy lapáttal, de számon kérni talán nem felesleges. Talán ilyenkor, a tanév elején inkább szükség van rá, mint az év vége felé, hogy a szülő kicsit jobban odafi­gyeljen a gyerekre. Ne szigorral, hanem inkább együttérző figyelemmel kí­sérjük az első heteket: a gyereknek sem könnyű.. . (sárdi) Riportkötet Erdélyről De mi lesz a harangokkal? Fáj a szív, sír a lélek, ami­kor az ember belemerül Végh Antal legújabb könyvének ol­vasásába. Hát lehetséges ez? Élhet így ember? Ennyire meg lehet alázni, semmivé tenni egy kisebbségben élő népcsoportot? Egyáltalán, hogy kerülnek ezek a szavak a papírra? Le­hetséges a huszonegyedik szá­zad küszöbén mindez? Az ember megborzong. Nem hisz a szemének, a szavaknak. Re­méltük, hittük, hogy nap­jainkban ez a barbárság, a nacionalizmusnak ez a fertel­me sehol nem ismétlődhet meg, nem egy magát szocialistának tartó országban. Hogy mégis lehetséges, azt Végh Antal ri­portkötete bizonyítja, amely a napokban jelent meg De mi lesz a harangokkal? (Erdély, 1988) címmel. Tíznapos uta­zás élményeit, történeteit, ta­pasztalatait, beszélgetéseit, a látottakat, hallottakat tartal­mazza. Frissek az élmények, hiszen a szerző májusban járt Er­délyben, a kukoricavetés ide­jén. Ha nincs is minden sza­va kiérlelve, de igaz, amit ír, átsüt rajta a felelősség tu­data, a magyarság sorsáért ér­zett aggódás, a meggyötört népcsoporttal való együttér­zés. Csak igazolja azokat a rossz híreket, amelyeket mos­tanában hallottunk Erdélyből, vagy az onnan érkezettek mondták el, hogy milyenfor­mán vált helyzetük csaknem tarthatatlanná. Ä szerző nem tesz egyebet, mint amit lát, hall, beszélget, azt papírra veti. Egyszerűen tudósít Szatmár túlsó oldalá­ról, Ady Endre szülőfalujából, a kincses Kolozsvárról, a szé­ki muzsika erejéről, látogatást tesz Pusztakamaráson, a’hol az Anyám könnyű álmot ígér született Sütő András tollából. Marosvásárhelyről, az egykori Magyar Autonóm Tartomány fővárosából látleletet ad, míg idézi a valóság szomorú da­lát: „Korond felett van egy homály”, sőt „Zágon felé mu­tat egy halovány csillag”. Mi­kes Kelemen szülőfaluja, aho­vá ízes szép magyarsággal nén­iének írta leveleit a száműze­tésből. Mindkét községben ho­mályban él a magyar, s csilla­ga nagyon halovány. Mégis da­col az idővel, a hatalommal, amely meg akarja fojtani, semmivé tenni múltját, em­berségét, csak azért, mert másképpen szól ajkáról a szó, mint az ország hivatalos nyel­ve, amelyben él. S végül a csángó magyarokról ad hír­adást, amely népcsoport ma­radványait még a Kárpátokon túl meg lehet találni, ha már alig-alig beszélik is anyáik nyelvét. Vajon meg kellett-e írni ezt a könyvet? Most szüksé­ges Erdélyről írni? Ezeket a kérdéseket maga az író teszi fel. Még azt is hozzáteszi, hogy talán nálánál avatottabb tolira lett volna szükség. Le­hetséges. De hogy nem sza­bad tovább hallgatni, az is bizonyos. S ha Végh Antal hozza a hírt, akkor őt kell hallgatnunk, tudósítását ol­vasni. Nem ő az első, aki már szólt, írt. Illyés Gyula, Szá­raz György meg a Köpeczi Béla szerkesztette Erdély tör­ténete és mások — köztük Erdély toliforgatói —, mint Kányádi Sándor, Sütő András és mások. Szólni kell, de na­gyon vigyázni, hogyan. Csak használni szabad az írással, mindennel, ami felhívja a közvélemény, az ország, a vi­lág figyelmét a történtekre. Az igazat szabad csak írni. Sajnos Végh Antal igazat ír, talán még nem késő, hátha az igazság teljes kimondásá­val lehet segíteni. A nehézségek ellenére az író bizakodó. Bár Erdélyor- szág lakossága ma tragikus napokat él. És ez a tragédia kettős. Mindenünnen szorít. Nincs kegyelem, nincs kibúvó. Tragédia ott maradni, és tra­gédia Erdélyből eljönni, egy­aránt. Ezért drámai a hely­zet. „Tíz, tizenkét év van még a homogén román nemzetál­lam kialakulásáig. A célba az ezredfordulóig kell befutni. Tíz nap Erdélyben. Az ezred­forduló? Melyik ezredforduló. Nyugtalanít — írja —, kísért a hétezer falu sorsa újra meg újra. „Korond felett van egy homály / Az én rózsám alatta áll / Gyere rózsám ki alúla / Megver az eső alat­ta ...” „Ahol ilyen dalok születnek, oda nem lesz elég ez a kö­zelgő ezredforduló a megsem­misüléshez. Még a következő ezredforduló sem! Ezt az üze­netet hoztam Erdélyből! — írja másutt. Ne féljetek em­berek! Volt már Erdély na­gyobb szorításban is. Hullot­tak ott már keservesebben is a könnycseppek ... És még­is ... Este Kolozsvár mellett Szék községben istenarccal öt­száz ember táncot jár ...” Kötete más lapján meg ar­ról ír, hogy azért ütlegelik, gumibotozzák meg az embert, mert magyar, mert anya­nyelvén szól. „Így élni, ezzel a tudattal létezni, hogy jog­talanul, igazságtalanul vertek meg... De hát egyáltalán van-é bármiféle jog is embe­reket verni? A XX. század végén, Európában ...” „Hogy nincs kenyér, hogy nincs iskola, hogy nincs ma­gyar szó, láttuk ezt mind!” Nem ezek a legnagyobb ba­jok! Hanem hogy itt él az ember, ahol született. És nem tudja már szeretni ezt a föl­det, úgy szeretni, mint ahogy a hazát szeretni kéne — mondja a csángó magyar, s hozzá sóhajtja: — Ez a leg­nagyobb baj! Mert ez nem a hazája már! Ez már idegen föld. Innen elvágyódunk. Ez is, az is valóság. Hol így, hol úgy szólnak az em­berek. Kicsit felszín, de a mélyben is kavarognak a dol­gok. S reménykednek is, hogy majd történik valami. Mindenesetre az egész kö­tet megrázó, felkavaró írás, olyan mű Végh Antalé, ame­lyet mindenkinek el kell ol­vasnia. Látlelet a többnyelvű Er­délyből, 1988 tavaszán. Gáli Sándor /ti// EGYÜTT /# AZ UTAKON AZ ÜTINFORM JELENTI Pest megyében a hétvégén a hétközbeni építési munkák miatt a főutak közül csak az 51-escn Taksonynál lesz forgalomkorlátozás. Az M7-es autópályán a főváros felé vezető oldalon a 18—22 km között a kísérleti forgalomirányító jelzőrendszer működni fog. A rendszer az úgynevezett érdi emelkedő tetején lelassuló és torlódást eredményező forgalomra figyelmezteti a megelőző ^ szakaszon hala­dókat. Az információs táblákon megjelenő jelzések kötelező érvényűek az arra haladók részére, és betartásukkal lényegesen csökkenti a tor­lódást és a koccanásos balesetek lehetőségét. A jelzések betartásával a forgalombiztonság is nagymértékben növekszik. Szeptember 1-jétől megváltozott az esztergomi komp menetrendje. Az első Esztergomból 7.30-kor, Párkányból 8-kor indul, az utolsó pe­dig Esztergomból 17.30-kor, Párkányból pedig 18.00-kor. A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGRÓL A Hungarocamion rendezésében csütörtökön a Duna In­tercontinental Szállóban több mint 200 hazai és külföldi szak­ember részvételével kétnapos közlekedésbiztonsági konferen­cia kezdődött. Torma Imre, a Hungarocamion vezérigazgatója bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy igen nagy szükség van a nemzetközi tapasztalatcserékre, a mostani konferenciához ha­sonló fórumokra, amelyek alkalmat teremtenek a nemzetközi fuvarozásban részt vevők közötti együttműködés továbbfej­lesztésére, a gazdasági és partneri kapcsolatok fenntartására, illetve erősítésére, a különböző vélemények megismertetésé­re, egyeztetésére. Az idei konferencia egyik fontos témaköre a járművet vezető ember szerepének elemzése. Ezt követően Pieter Groenendijk, a Közúti Fuvarozók Nemzetközi Egyesülése (IRU). főtitkára tartott előadást az IRU tevékenységéről és szerepéről a nemzetközi közúti fu­varozásban. Elmondta, hogy jelenleg 50 ország 125 fuvarozó szervezete tagja a nemzetközi egyesületnek, amelynek egyik legfőbb feladata, hogy védje, képviselje a közúti személy- és áruforgalomban részt vevő vállalatok érdekeit, s fejlessze a kapcsolatokat a szakmai szervezetek között. Mint mondot­ta, a közúti biztonság növelésére külön csoportot hoztak lét­re az IRU keretein belül, s ebben tevékeny szerepet játsza­nak magyar szakemberek is. A magyar közúti közlekedés biztonságának helyzetéről és továbbfejlesztésének programjáról Horváth Árpád, a Közle­kedési Minisztérium osztályvezetője tájékoztatta a szakmai tanácskozás résztvevőit. Rámutatott: a hazai közúti közleke­désben együtt él a korszerűtlen infrostruktúra a modern autópályával, az elavult műszaki technika az újjal, s nem azonos a forgialomban részt vevők közlekedési intelligenciája sem. Mindez károsan befolyásolja a közlekedés biztonságát. A baleseti helyzetkép jellemzésére az úgynevezett súlyossági mutatót használják, amely azt jelzi, hogy ezer baleset során hányán haltak meg. Az európai országok között igen hátul állunk a sorban, amíg például Angliában 21, az NSZK-ban 25, Ausztriában 29, Belgiumban 33 ez a mutató, addig ná­lunk 80 jölött vanu ppijnrpg elfogadott és életbe lépett köz­úti "közlekedésről" szóló törvény szellemében most programot dolgoznak ki a biztonság fokozására. A balesetmegelőzési program tartalmazza a korszerű közúthálózat kialakítását, ezen belül — az anyagi lehetőségekhez mérten — az autó­pályák építésének gyorsítását, a nagy forgalmú településeket elkerülő utak építését, a kerékpárút- és járdaépítési program folytatását, a közúti közlekedés résztvevőinek nevelését, ok­tatását, valamint a korszerű, járműállomány megteremtését. AMATŐRÖK A HUNGAROR2NG59I Szombaton Ismét benépesül a Hungaroring. Ezúttal azon­ban nem profik fognak körözni a pályán, hanem az OKBT, a Magyar Autóklub és az Autó Motor című lap országos ve- télkcdősorozatának Pest megyei versenyére várják az érdek­lődőket. Autósoknak és motorosoknak szervezik az elméleti és az ügyességi versenyt, amire bárki jelentkezhet délelőtt 9 órától a Hungaroring I-cs parkolójában. A megyei döntők után szeptember 24-én, Budapesten kerül sor a verseny orszá­gos döntőjére, aminek födíja egy Trabant. Érdemes tehát benevezni! Természetesen azoknak is érdemes kilátogatniuk a pá­lyára, akik nem kívánnak a versenyen részt venni. A Il-es parkolóban 9.45-től repülőmodell-bemutatót tart az MHSZ, közelről megszemlélhetik az érdeklődök a rendőrségi autókat és motorkerékpárokat, valamint a Gulyás—Majoros verseny­zőpáros rallyc-autóját. Ott lesz a csehszlovák Narex mentő­csapat speciálisan fölszerelt gépkocsija is. Izgalmas látvá­nyosságnak Ígérkezik a minimotoros gyerekek versenye is, amit a Hungaroring kis körén rendeznek meg 10 órakor. Ama­tőr kerékpárosoknak és futóknak is lesz versenyzési lehető­ségük a pálya teljes távján 9 órától. Az Autóklub Pest megyei szervezete ezúttal is ingyenes CO-méréssei, motordiagnosztikai vizsgálattal, fényszóróbeál­lítással és kedvezményes belépési lehetőséggel várja az ér­deklődőket. Azok kedvéért, akik nem saját járművel kivannak a ren­dezvényre utazni, a Budapestről induló gödöllői HÉV-járatok reggel fél 8 és délután fél 5 között az ideiglenes Ilungaroring- állomáson is megállnak. TANÉVKEZDET A tanévkezdéskor a szülők részéről az a leghatékonyabb óvintézkedés, ha megkeresik és megtanítják a gyermek szá­mára az iskolába vezető legbiztonságosabb útvonalat. Nem a legrövidebb és leggyorsabb, hanem a legkönnyebb és legegy­szerűbb útvonalat kell kiválasztani, figyelembe véve a for­galom nagyságát, az autóbusz- és villamos-megállóhelyek el­helyezkedését, a kanyarodó járműveket, a forgalmi jelzéseket! Kezdetben a szülő és a gyermek együtt járja végig a kijelölt útvonalat, majd a szüló távolról figyelje, hogy a gyermek mi­ként hajtja végre az utasításokat! —... ic Az iskolaév megkezdésekor a gyermeknek a legtöbb eset­ben nagyobb forgalomhoz kell hozzászoknia, mint amilyet az iskolai élet előtt vagy a szünidőben megszokott. Ezért foko­zatosan kell bevezetni a közlekedésbe, hozzászoktatni a meg­felelő viselkedéshez, és folyamatosan figyelemmel kell kísér­ni annak elsajátítását! Nem ritka, hogy éppen szülők kény­szerítik a gyereket a legelemibb óvatossági szabályok felrú­gására. Ilyenkor néhány másodpercnyi időnyerésért a legjobb pedagógusok türelmes erőfeszítése vesz kárba. Balesetmentes közlekedést, jó utat kíván: M. Nagy Péter

Next

/
Thumbnails
Contents