Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. SZEPTEMBER 11.', SZOMBAT Ráckevén a taggyűlés vendége volt Iványi Pál Új politizálási stílus bontakozik Mint erről lapunkban beszámoltunk, a hét folyamán alap­szervezeti párttaggyűlést tartott a ráckevei nagyközségi párt- alapszervezet, melyre meghívták Iványi Pált, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagját, a Fővárosi Tanács elnökét, aki Krasznai Lajos megyei első titkár társaságában részt vett a hatvannyolctagú kommunista közösség megbeszélésén. A tag- gyűlés napirendje nem tért el a szokásos alapszervezeti tag­gyűlések hagyományosnak is nevezhető rendjétől. zálást. Az utóbbi években a taggyűléseken a tagság leszo­kott erről. Talán érdemi lehe­tőségei sem voltak erre, ta­lán nem is igényelte eléggé, hogy részt vegyen a politika alakításában, formálásában. — Ezt a jogot meg kell ad­ni a párttagságnak — hang­súlyozta Iványi Pál —, joga van arra, hogy kifejthesse vé­leményét a párt politikájáról, az őt foglalkoztató gondokról. Külön is szólt az alapszerve­zetek önállóságáról, amely a párttagságot „mozgósított” ál­lapotba képes hozni. A Politikai Bizottság tagja belpolitikai életünk legizga- tóbb kérdéseivel, gazdaságunk szerkezetének kialakulásával, külpiaci kapcsolataival, az árak, bérek, az infláció hely­zetével, a fiatalok, a sokgyer­mekesek, az idősek feszítő megélhetési gondjaival, az egyesületi, gyülekezési tör­vénytervezetek vitáinak ta- Iványi Pál válaszol a párttá- pasztalataival, majd a nyilvá­gok kérdéseire nosság megnövekedett szere­. Pével foglalkozott. A kérdé­Elsokent tagfelvételről tár­gyalt és döntött a taggyűlés, Czuni Ildikót vették fel a párttagok soraiba. Ezután Ko­vács Zsigmond, az alapszer­vezet titkára beszámolt az elő­ző taggyűlés óta végzett párt­munkáról, amelynek színterei a nyár folyamán főként a pártcsoportok voltak. Ezeken a megbeszéléseken sok minden szóba került abból, ami nap­jainkban a párttagokat fog­lalkoztatja. Egyszerűség, közvetlenség jellemezte a taggyűlés hangu­latát, stílusát, ami nem volt különösebben meglepő. A párt­titkár megérkezésünk után ér­zékeltette, a nagyközségi alap­szervezetben mindig is szokás volt az egyenes szókimondás. Ezt éreztük a tagfelvételnél is: rövid, tényszerű, de a szub­jektív elemeket sem nélkülö­ző ajánlással mondtak véle­ményt a felvételét kérő Czuni Ildikóról. Hamar lezajlott az ajánlás, a szavazás, láthatóan a párttagság nem azokban a pillanatokban tette mérlegre a jelölt tevékenységét. Jól isme­ri és figyelemmel kísérte ed­digi munkáját, magatartását. Erről ugyan nem esett szó kü­lön a taggyűlésen, de idekí­vánkozik; örvendetes és biz­tató motívum, hogy a nem ép­pen zökkenőmentes időszak­ban új párttag jelentkezéséről kell dönteni a kommunisták­nak. Aki most vállalja a be­lépést a párt soraiba, nagyot, és sokat vállal, mégha egyéni munkálkodása nem is tűnik majd rendkívülinek. Érthető, hogy a taggyűlés légkörét a vendég, Iványi Pál jelenléte is motiválta. A meg­nyilatkozások, az olykor éle­sen feltett kérdések a Politi­kai Bizottság tagja iránti tisz­telet mellett elfogultság, lám­paláz nélkül hangzottak el. Az első pillanatokban személyes kérdések is szóba kerültek, a vendég egykor a Csepel Autó­gyárban is dolgozott, és akkor az üzemi testület tagjaként Ko­vács Zsigmond pártbeli „fő­nöke” volt. Talán ennek is kö­szönhető a taggyűlésen ki­alakult közvetlen párbeszéd, de valószínű ettől függetlenül is ez a stílus alakult volna ki, ezt kívánja a mai politika. Iványi Pál igen sok kérdést kapott, ezek jó része érthe­tően egyben a felszólaló vé­leményét, netán kételyeit is magán viselte. Tizenhárom párttag vett részt a taggyűlés vitájában, s igazában alig ma­radt olyan fontos kérdés, amely ne hangzott volna el, s amely a párttagságot, de tegyük hoz­zá, a pártonkívülieket is, ne foglalkoztatná napjainkban. A Politikai Bizottság tagja sorra vette ezeket, kifejtette véle­ményét a leginkább vitatott kérdésekről. Elmondta egyebek között, a pártal&pszer vezetőkben újra meg kell honosítani a politi­sek kapcsán utalt a sajtó, a rá­dió, tévé munkájára. Kifejtet­te, a nyilvánosság továbbra is nélkülözhetetlen eszköz a tár­sadalom demokratizálásának folyamatában, a negatív je­lenségek bírálatában. Felhívta a figyelmet a szerkesztőségek önállóságával járó politikai fe­lelősségre. Akár szokatlan epizódnak is tarthatjuk a válaszadás köz­beni véleménynyilvánítást; az egyik párttag a kisszövetke­zeteket érintő adózási rend­szer negatív, visszatartó hatá­sáról igyekezett meggyőzni Iványi Pált. Kétszer-három- szor is felállt; illemtudóan, de újra felhozva érveit. A néhány perces szópárbaj élénkséget hozott és azzal fejeződött be, hogy mind a két vitázó fél — tiszteletben tartva a másik ér­veit — ragaszkodott a saját álláspontjához. A taggyűlést követően Iványi Pál megjegyezte, örülni kell az ilyen vitának, ellenvéle­ménynek. Természetesnek kell elfogadni, hozzá kell szokni ahhoz, hogy a párttagsággal folytatandó kölcsönös eszme- és információcsere is hozzá­tartozik az új munka- és vi­tastílushoz. P. G. Feszült figyelem, érdeklődés kísérte az eszmecserét (Hancsovszki János felvételei) Parancsnoki tanácskozás Értékelés Tegnap befejeződött a Mun­kásőrség vezető beosztású pa­rancsnokainak kétnapos bu­dapesti tanácskozása. Az esz­mecserén felszólalt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, aki aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről, a párt előtt álló feladatokról, a pártszerveze­tek munkájáról tájékoztatta a részvevőket. Borbély Sándor, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka értékelte a szerve­zet idei munkáját, A jövő év feladatait elemez­ve az országos parancsnok hangsúlyozta: 1989 a Munkás­őrség számára is a megmé­rettetés éve lesz, főleg abból a szempontból, milyen ered­ménnyel vesz részt a gazda­sági-társadalmi feladatok meg­oldásában. SZOT—TDDSZ Véleménycsere Tegnap a SZOT székházá­ban találkoztak a SZOT és a Tudományos Dolgozók De­mokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) képviselői. A meg­beszélésen a SZOT részéről részt vett Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, Sza­bó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára és Nyitrai István, a SZOT osz­tályvezetője. A TDDSZ-t Bács­kai Vera, Kerekes György és öry Csaba, a TDDSZ orszá­gos választmányának tagjai képviselték. Jelen volt to­vábbá Szalay Ferenc, a SZOT szóvivője. A szaktanács és a TDDSZ képviselői véleménycserét folytattak a két szervezet tag­ságát kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Megállapodtak ab­ban, hogy mostani és továb­bi megbeszéléseikről közle­mény jelenik meg, amelyben tájékoztatják tagságukat a megbeszéléseken felmerült té­mákról. A tárgyalásokat és az esetleges megállapodás-terve­zeteket tagsági, illetve testüle­ti jóváhagyásra bocsátják. A pénteki megbeszélésen szóba került a szakszerveze­tek közötti együttműködés és a szakszervezeti szolidaritás értelmezése. A HÉT HÍRE OTTHONOSAN O Gyula fogadta a közgazdász-vándorgyűlés résztvevőit. O Tatán zajlott le a gyermekkönyvtárosok kétnapos országos tanácskozása. O Országos kukorica- fajtabemutatót rendeztek Martonvásáron. O Tatabá­nya volt a helyszíne az áruházigazgatók háromnapos országos konferenciájának. O A hét híre az is, hogy az Építőipari Tudományos Egyesületben vitaülésen te­kintették át az új lakások kötelező jótállásának hely­zetét. Túlságosán sok a vita, az ún. hibapótlási jegyzőkönyv, az egyeztető tárgyalás, a per ah hoz képest, amennyi jótállás­köteles lakás épül a megyében. Mert kevés épül. Mindig is kevés került tető alá. Sajnos. A megyében az állami lakás­építés kezdete óta országosan a legalacsonyabb volt az ál lami (tanácsi) erőforrásokból történő otthonteremtés aránya a teljes lakásépítésen belül. Aminek képtelensége akkor érthető meg igazán, ha tud­juk: valamennyi megye közül itt, nálunk húzták fel a leg­több otthonnak a falát évről évre. Persze, állami támoga tással, hitelekkel segítve i magánépítkezőket. A lényeg mégis az, hogy döntő mérték­ben mindig is a magánerőre támaszkodott kényszerűen Pest megyében a lakásépítés. Igaz, az OTP-beruházásban meg valósuló, a különböző építő­ipari szervezetek által kivite­lezett lakásokra is érvényes a jótállási kötelezettség. A baj az, hogy ezeknek az aránya sem volt soha jelentős. Ebben az esztendőben a tervezés ötezer új otthon elké szültével számol. Ami bizony ezerkétszázzal kevesebb, mint ami eredetileg, a középtávú tervben szerepelt. Ez a közép­távú terv 1985-ben készült... Akkor, amikor még nem lát szott olyan nehéznek a hely­zet, mint amilyen ma. Holott már akkor nehéz volt, csak éppen, az országos módszer­szeptember végéig tart a társadalmi vita a gyülekezési és egyesülési törvényterveze­tekről, amelyekről ezen a hé­ten is számos fórumon mon­danak véleményt a megye ál­lampolgárai. Tudósítóink a HNF Pest Megyei Bizottsága közjogi bizottságának ülésén, a Budaörsi Tanácson és a nagykátai KISZ-bizottságon jártak. Gyülekezési és egyesülési jogok Vita a törvénytervezetekről Nem adomány A HNF Pest Megyei Bizott­sága közjogi bizottságában dr. Kukorelli István államjo­gász bevezetője nyomán bon­takozott ki a vita. Többen szó­vá tették, hogy a törvényter­vezetből az derül ki, mintha a gyülekezési jog állami ado­mány lenne, ezért inkább úgy kellene fogalmazni, hogy gya­korlása állampolgári jog. A jelenlevők nagy része a gyűlé­sek előtti bejelentési kötele­zettséget szükségesnek, annak esetleges betiltását szükségte­lennek tartották. Érveik sze­rint ugyanis előre nem lehet eldönteni, hogy a demonstrá­ció megfelel-e majd a törvé­nyes feltételeknek. Ehelyett szabályozni kell a szervezők, a rendezők és a közrend biz­tonságáért felelősek köteles­ségeit, s meg kell teremteni a beavatkozás jogi lehetősé­geit. Egyöntetű volt a véle­mény, hogy el kell hagyni azt a paragrafust, miszerint nem kell előzetesen bejelenteni azoknak a rendezvényeknek a szervezését, amelyeken a rész­vevők száma előreláthatólag nem haladja meg a kétszáz főt. Ez ugyanis semmiképpen sem látható előre. Egyetértés volt abban is, hbgy a bejelen­tésekkel ne a rendőrség, ha­nem a tanácsok foglalkozza­nak. Az egyesülési jogról folyta­tott vita a politikai párt ala­pításának kérdése köré cso­portosult. Háromféle véle­mény alakult ki. Akadt, aki szerint helyénvaló, hogy a törvénytervezet nem ad mó­dot pártalapításra. Mások sze­rint ez nem is szükséges, hi­szen a létrejövő szervezetek kimondva vagy kimondatla­nul, pártszerűen is működhet­nek. Különösen, ha a válasz­tójogi törvény módosításával parlamenti képviselőket is je­lölhetnek. A harmadik állás­pont szerint viszont a pártala­pítás kérdését nem kerülheti meg a tervezet. Távlatokban nyitva kell hagyni a lehetősé­get, hogy az MSZMP mellett más párt is működhessen Magyarországon. Hol a képviselő? A Budaörsi Tanácson meg­tartott fórum meglehetősen kevés részvevője kifogásolta, hogy a körzet országgyűlési képviselője nem volt jelen. Ha a tervezet a Parlament elé ke­rül, akkor hogyan képviseli választói érdekeit? A képvi­selőnek egyébként is több be­váltatlan ígérete van, amiért joggal érezhetik becsapva ma­gukat az állampolgárok. A történtek után már nem bíz­nak benne. Kopcsik István, a helyi gim­názium pedagógusa, sokak véleményét megfogalmazva hangsúlyozta, hogy a törvény- javaslatok jelenlegi formájuk­ban nem fogadhatók el, mi­vel többnyire korlátozásokat, tiltásokat tartalmaznak. A gyülekezési jogról szóló terve­zet módosítását javasolta, még­pedig úgy, hogy az első pa­ragrafus első bekezdésében szerepeljen: a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai megilleti a gyülekezés szabad­sága, s e jogát csak bíróság határozat korlátozhatja. Szük­ségesnek tartja rögzíteni az' is, hogy ne lehessen a gyűlé­seket előzetesen betiltani. Az egyesülési jogról szólvs a jelenlevők kifogásolták as MSZMP törvényen felüliségét A tömegszervezet megalaku­lására vonatkozó javaslatokal sem tartják megfelelőnek Azt kívánják, hogy az állam­polgároknak minden megkü­lönböztetés nélkül álljon jo­gukban valamely szervezel létrehozása, amennyiben a tag­ság az alapszabályt elfogadja, s a szerint tevékenykedik Szükségtelennek tartják a lét­szám meghatározását, hiszen egy szervezet hatékonysá­ga nem ettől függ. Néhányan annak az elvi ki­fogásnak adtak hangot, hogy a tervezetek a tiltás, a gyanak­vás szemszögéből fogalmazód­tak. A vita részvevői egyetér­tettek abban, hogy a törvény- javaslatokat nem tartják el­fogadhatónak, a két szabad­ságjog gyakorlásának feltéte­leiről szóló véleményüket írás­ban továbbítják. Kevés javaslat Késett a vonat, így a terve­zettnél később kezdődött el a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezetek vitája a nagykátai KISZ-bizottságon. S még az eszme- és véle­ménycserét megelőzve felve­tődött a kérdés: korán, avagy későn kerül sor erre a társa­dalmi vitára? Hiszen ugyan­csak késett, ha a már jó ide­je tartó folyamatokat figyel­jük, viszont korai törvényt al­kotni e két fontos kérdésben, amikor napirenden van egy új alkotmány kidolgozása. Voltak, akik azt is megkér­dőjelezték, hogy ez a leg­fontosabb megvitatni való fel­adat, amikor fojtogató gon­dokkal küszködnek a fiatalok, s amikor Nagykáta körzeté­ben, mint sok más helyen az országban, az alapellátás hiá­nyosságai miatt szenvednek? Sok húsbavágó kérdésben nem kérték ki a társadalom véle­ményét. Akadtak a nagykátai fiatalok között olyanok, akik egyenesen valamiféle szelep­nek minősítették ezt a vitát, figyelemelterelő próbálkozás­nak. Valóságos vita nem is ala­kult ki a tervezetekről, annak ellenére, hogy szinte minden megjelent előtt ott volt az új­ság, s a margóra rótt jegyze­tek tanúsága szerint vélemé­nyük is volt a leírtakról. Pél­dául, hogy milyen szervnek kelljen bejelenteni a tervezett gyűlést, a tanácsnak vagy a rendőrségnek. Hogy honnan tudhatnák előre egy Inegmoz- dulás szervezői, kétszáznál több vagy kevesebb részvevő­je lesz egy tervezett esemény­nek. A tervezettel kapcsolatban tehát alig tudtak hasznosítha­tó adalékokkal szolgálni a törvényalkotóknak a nagyká­tai fiatalok. Maguknak, annál inkább. Bebizonyosodott, hogy tanulniuk kell még az érvek­kel való vitatkozást, a politi­zálást. K. L. — M. K. — U. E. tant követve, a megyei tervbe is bekerültek óhajok, remé­nyek, illúziók. Azt, hogy sike- rül-e ezt az ötezer új otthont tető alá hozni, ma még nem tudni. Tény, hogy az év első felében 1353 lakásra adtak ki a tanácsok használatbavételi engedélyt. Ez a mennyiség 39 százalékkal több, mint volt tavaly a hasonló időszakban. Amit akár sikerként is ünne­pelhetnénk! Ne tegyük! Tavaly ugyanis hosszú-hosszú eszten­dők legkisebb lakásépítési eredményét összegezhettük a megyében. Ehhez kell mérni az említett 39 százalékos többle­tet... S teljesen tiszta lesz előttünk a kép, ha még hozzá- toldjuk a remélt ötezer dara­bos gyarapodáshoz, hogy eb­ből húsz, igen, húsz épül meg tanácsi szociális bér- és szol­gálati lakásként. Torzítaná persze a valóságot, ha hallgatnánk arról, hogy a megyében a tanácsok, szűkös lehetőségeiken belül, többféle módon támogatják a lakás­építőket. Az idén 242 millió forint a fedezete a lakáshoz jutás szociális támogatásának, 36 millió jut a családi házas építkezések terület-előkészíté­sére, 155 millió’ forint adható ki kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitelként... azaz van segítség. Csak éppen a családok egy bizonyos cso­portja számára a saját otthon még segítséggel is elérhetetlen, mert annyira szegények. Sokasodnak a figyelmeztető jelek. Vác városkörnyéke te­lepüléseinek a száma harminc- kettő, s közülük legutóbb öt olyan akadt, ahol eltelt az esz­tendő és egyetlen új lakás sem épült meg. A példa nem egye­di. A megye minden táján le­lünk olyan településeket, ahol nem készül új ház. Ezeken a területeken otthonosan kezd berendezkedni a lassú örege­dés, mert ahol nincsen új ház, ott nincsenek fiatalok, s ha nincsenek fiatalok, akkor nem lesznek gyerekek... s akkor vajmi keveset ér majd, hogy az innét elköltözött ifjú há­zasok, ha szerencsések, akkor valahol élvezhetik a kötelező jótállást otthonukra. Igaz, az elvándorlások ellenére is. a megye még mindig csak ti zen­hatodik abban a rangsorban, amelyet a hasonló közigazga­tási területekről állíthatunk fel a száz lakásra jutó lakosok száma alapján. Azaz még min­dig zsúfoltan lakunk, holott évtizedek óta minden megye között a legtöbb lakást itt építették. Ezek az ellentmon­dások azonban nem jelentek meg érzékelhetően a központi támogatások szétosztásakor. Rengeteg igazságtalanság fészkelte be magát otthonosan a terület- és településfejlesz­tésbe. A legtöbb kétségtelenül a lakásépítésben halmozódott fel, A kötelező jótállás persze eredmény — nehezen született meg! —, csak éppen tökéletes tükre annak a szemléletnek, amelynek hívei néhány nagy­várost ítélnek fontosnak, s a többi nem számit. Az otthon- teremtés mai kusza viiaga Jól mutatja, mennyi téveszme otthonos a gyakorlat terepén. A megyében ugyanis minden száz lakásból nyolcvanöt úgy épül fel — házilagos kivitele­zésben —, hogy nem vonatko­zik rá a jótállás. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents