Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-15 / 221. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Kommunista szombatok Megkérdezték — megkérdeztük A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Saját erőből nem megy Bevásárlóközpont a Vörös házban y Fordul a világ Eddig a szabad munkaerő, a vállala- ^ tok, szövetkezetek kapacitása hiányzott, ha valamit í'ej- ^ leszteni, építeni akartunk. Volt pénz megfizetni az ? ácsorgó, fűben alvó munkásokat is. Elképzelem, mi len- % ne, ha valami titkos forrás korlátlanul ontaná a millió- ^ kát... A város rövid idő alatt újjászületne. De ugyan ^ hol kezdené az átváltozást? A váci polgárok igényeinek ^ listája szerint a piacon, illetve a Vörös háznál kellene kezdeni. Igen, így együtt. Sokan aggódnak ezért a mű- ^ emlék értékű épületért. Ugyanakkor ki-ki saját kényel- í mére is gondol. Ugyanis a zsúfolt piaci bódéváros már- | már elviselhetetlen a bevásárlónapokon. Sokan a Vö- 8 rös házba tennék a majdani bevásárlóközpontot. Egységes térítési díj? A városi tanács az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal, a Pest Megyei Tanáccsal, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséggel, a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottsággal és a Magyar Építőművészek Szövetségével közösen tervpályázatot írt ki a Vörös ház és a piac hasznosítására, építészmérnökök számára. Ötletpályázat Tizenegy pályamű érkezett augusztus elsejéig. Ezt követően a hónap végén ült össze a bírálóbizottság, eldönteni a legjobbak sorrendjét, és kiválasztani azt vagy azokat a munkákat, amelyek megvalósításra érdemesek. A zsűri munkája három teljes napon át tartott. Reggeltől éjjel egyig, kettőig tanulmányozták a rajzokat, leírásokat. Ez a tempó bizony ilyen, megszokott a zsűrizéseknél, mondták. A harmadik nap késő délutánján a már meglehetősen elgyötört társaságban kerestük meg Mendele Ferenc építészt, az OMF igazgatóját, aki itt a bírálók elnöke volt. — Ez a tervpályázat némileg eltér a megszokottaktól, zártkörű. Megmagyarázná, miért? — A pályázat meghirdetőinek, lévén több intézmény, több célja is volt. Egyik, hogy azoknak a fiatal építészmérnököknek, akik a Magyar Építőművészek Szövetségének mesteriskolájában képzik tovább magukat, lehetőségük legyen tehetségük kipróbálására. A pályaművek mindegyikét többen készítették, kis munka- csoportokat alkotva. De ha mindegyik mögött átlagosan csak két ember van, akkor már az is nyereség a városnak, hogy ennyien megismerték. Ettől függetlenül már évekkel ezelőtt fölmerült a Vörös ház hasznosításának mikéntje. Nemcsak a váciaknak, de a megyének és a műemlékvédelmi felügyelőségnek is napirenden lévő problémája ennek az épületnek a megmentése. Jó tíz éve azt akarták, hogy múzeum legyen, ahol agrártörténeti emlékeinket mutatnák be. Ez a funkció nem lett volna idegen az épület eredeti rendeltetésétől. Emlékkiállítás nyílik Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban, a Nemzetközi Vöröskereszt fennállásának 125. évfordulója tiszteletére. A szeptember 20-án 18 órakor megnyíló bemutató anyagát Dobai János váci lakos gyűjteményéből állították össze. Láthatóak lesznek eredeti okmányok, dokumentumok, fila- téliai anyagok, kitüntetések, plakettek, könyvek, propagandaanyagok, fotók. A Vác Város Tanácsa, a Magyar Vöröskereszt Vác városi Most az új tanácsi vezetés vette elő ismét a kérdést: mi legyen a Vörös házzal? — A piac áthelyezését, egy esetleges vásárcsarnok kialakítását is a város sugallta? Hiszen a tervek maradéktalanul ebbe az irányba mutatnak. — Nem kötöttük ki, hogy mi lehet. Tervezhettek volna szállodát vagy bármi mást, de ismerve a város igényeit, való igaz, sugalltuk is ezt az irányt. A Vörös ház hasznosítása mellett a pályázóknak arra is választ kellett adniuk, mi legyen a jelenlegi piac helyén. Azt hiszem, ez volt a nehezebb. — De gondolom, nem torpantak meg a feladat előtt! — Nem! Háromféle elgondolás volt. Ezek közül azokat tartottuk szerencsésnek, amelyek számoltak azzal is, hogyan változnak meg a felújított épület környékén a közlekedési és parkírozást viszonyok. Természetesen ezekre is valamiféle megoldást kerestek. — Ebből a harmadik csoportból ki tudtak-e választani egy olyat, amelyet érdemes megvalósítani? — Egyet nem, de ez nem baj. Nem létezik tökéletes megoldás. De arra lehetőség van, hogy mindegyikből kiemeljük azt, ami használható. Ezek alapján pedig már megbízást adhatunk egy tervezőintézetnek a részletes kidolgozásra. Partnerek — Ezek szerint eldöntött tény, ha együtt lesz a pénz, piaci bevásárlóközpont lesz a Vörös ház és annak udvara. De mikor? Egyáltalán van-e esélyünk arra, hogy meglesz az anyagi ferdezet? — fordultam Ritecz György tanácselnök-helyetteshez, aki a bírálóbizottság társelnöke volt. — Saját erőből a közeljövőben nem lenne. Meg kell találnunk azokat a feleket, akiknek „el tudnánk adni” ezt a tervet. Akik fantáziát látnának ilyen befektetésben. A terv ismeretében könnyebb lesz ilyen partnereket találni. — De mi lesz addig? Lehetséges, hogy évekig sem akadnak ilyenek. Nem félnek, hogy addig helyrehozhatatlan károk keletkeznek az épületben? vezetősége és a Madách Imre Művelődési Központ által rendezett kiállítást dr. Bóth János tanácselnök nyitja meg. Az ünnepélyes megnyitóra számos bel- és külföldi vendéget várnak, közöttük 17 ország Vöröskereszt-szervezetének első számú vezetőjét és ligaelnökét. A kiállítás ideje alatt — szeptember 20-tól 30-ig — alkalmi postahivatal működik, és az eseményt emlékbélyegzővel is megörökítik. — Gondoltunk erre is, ezért hoztuk rendbe az ereszcsatornákat és a tetőt. Ez 650 ezer forintba került, amiből 600 ezret a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság adott, 50 ezret a városi tanács. — Ez valóban fontos lépés volt. Elárulná, milyen ötletek érkeztek a mai piac hasznosítására? — Volt, aki parkosítást ajánlott, mások teret, szabadtéri színpaddal. Mindegyik ötletet egybevetve kristályosodott ki a bírálóbizottság véleménye, hogy legyen ez a hely egy, a mi elnevezésünkkel élve idegenforgalmi fogadóterület. Ide érkeznének a turisták. Ez lenne az első állomásuk, az a pont, ahol megtervezhetik a további programokat. Ezt tehetnék akár egy pohár sör mellett is egy vendéglő teraszán. Esetleg helyet kaphatna néhány autóbuszt befogadó parkoló is. Természetesen létesítenénk pénzváltó helyet, jegyirodát, esetleg egy nagy várostérkép is készülne, feltüntetve nevezetességeinket. Összhatás Nagyon fontos, független a tér hasznosításának mikéntjétől, hogy milyen épület kerül ,a mai bútorház helyére. A Március 15. tér felől nézve ugyanis ez meghatározó látvány a városkép szempontjából. Nem szeretnénk, ha olyan oda nem illő lenne, mint a Kfonstantin tér felől nézve a Komócsin kollégium — mondta, és az egyik lehetséges terv rajzával támasztotta alá szavait. Nem is gondolnánk, milyen sokat számít egy tér építészeti látványának a helyes vagy helytelen lezárása! A bírálók között, ha voltak is nézetkülönbségek, abban egyetértettek, hogy a mostani ötletpályázat volt. Első lépés, amelyet alaposan, a praktikumon kívül esztétikai szempontokat és a jövő terveit is figyelembe véve tettek meg. Dudás Zoltán A DMRV-üdülőért Az üdültetés, elsősorban az iskolás korú gyermekek nyári szünidei elhelyezése érdekében, a DMRV szakszervezeti bizottsága javasolta, hogy két kommunista műszak bevételét e célra fordítsák. A Duna Menti Regionális Vízművek tulajdonában levő sződligeti ház rekonstrukciója nem tűr halasztást. s ezért kérte a szak- szervezeti bizottság, hogy a szeptemberi és októberi két kommunista szombat teljes bevételét az üdülőház felújítására fordítsák. Itt öt turnusban 120 gyerek elhelyezését. ellátását lehet megoldani a nyári iskolaszünet idején. jr Égnek a lámpák Szeptember 6-i számunkban közöltük egy olvasónk ÉDÁSZ- nak címzett levelét. Most újabb értesítést kaptunk tőle, amelyet örömmel adunk közre: Köszönjük az ÉDÁSZ-nak, hogy e hó 8-tól világosságot kaptunk. Égnek, világítanak a kandeláberek. Reménykedünk, hogy ha talán újból meghibá- sodnának, nem lesz hasonló huzavona. Külön köszönetün- ket nyilvánítjuk annak a két ÉDÁSZ-dolgozónak, aki megnyugvást szerzett nekünk. Lencsés János nyugdíjas Vác, Frankel L. u. 12/b. Immár hosszú ideje eredményesen működik a nagymarosi művelődési házban a nyugdíjasok klubja. Az elmúlt időszakban is rendszeresen beszámoltunk tevékenységükről, s ezt tesszük most is. A klub októberben kezdődő programjairól — a tervekről — a klub vezetője, Bürgermeister Ferencné lapunkat is tájékoztatta. Októbertől áprilisig tizenkét összejövetelt terveznek. Ezen belül lesznek vetítéssel egybekötött előadások hazai és külföldi tájakról — TIT-előadók közreműködésével, vagy egyik Szeptemberben nemcsak fent, az iskolák tantermeiben kezdődött el a munka, de évnyitót tartottak lent a konyhákban is. Tapasztalatok Ez utóbbihoz kapcsolódott néhány levélírónk kérdése, akik arra voltak kíváncsiak, vajon igaz-e a hír, miszerint az eddigi differenciált étkezési hozzájárulások megszűnnek, és minden tanuló egységesen fizet az ebédért. A válaszért a tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályát kerestem fel. — Egyelőre ebben a félévben még minden változatlan marad — mondja Etelvári Sándorné főelőadó. — 1989. január 1-jétől azonban valóban egységes térítési rendszer kerül bevezetésre. Megszűnnek a jövedelmi kategóriák, de hogy pontosan miként fog ez megvalósulni, és mennyi lesz majd n térítési díj, azt egyelőre senki nem tudja. Jogszabály ez ideig nem jelent meg erről. — Ha már az étkezésről beszélgetünk: hogyan fest a váci menzahelyzet? — Legutóbb tavaly végeztünk egy általános felmérést a város iskoláiban. Ennek soklubtársuk előadásában —, egy alkalommal, december elején a diósjenői pedagógus táncház tagjait várják, akik palóc táncokat adnak elő. Már hagyomány, hogy karácsonykor a helyi általános iskola diákjai adnak műsort, s hagyomány a farsangi batyubál is. Az összejöveteleket, klubnapokat mindig fehér asztal mellett tartják, s ez is a kellemes, otthonos hangulat kialakulását szolgálja. Mint Bürgermeister Ferenc- nétől megtudtuk, nagyon népszerűek a kirándulások. Augusztusban a debreceni virágkiállítást nézték meg, októberre kétnapos utazást terveznek a Békéscsaba—Gyula— Szeged—Öpusztaszer útvonalon. Tavaszi terveik között is szerepel három kirándulás: szeretnék megnézni Hollókőt és környékét, majd Főt és Öcsa vidékét, és szeretnének ellátogátni Pozsonyba, a Vág völgyébe, megnézni Árva várát és Zólyomot. Végső búcsú dr. Bíró Elemértől Dr. Bíró Elemérnek, a Vác Városi Tanács nyugalmazott osztályvezető főorvosának — hamvasztás utáni — búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken 15 órakor lesz a váci alsóvárosi temetőben. Kultúr filmszínház (Lenin u. 58.): Szeptember 15-én, este fél 6 és fél 8 órai kezdette! a Júdás hadművelet című francia kalandfilmet vetítik. Videóműsor (az épület kamaratermében) : 15-én 19 órakor A három testőr című francia ifjúsági kalandfilm látható. Váci kertmozi: Szeptember 15-én a Krokodil Dundee ausztrál sikerfilm 20 óra 15 perckor kezdődik. rán megvizsgáltuk a főzőkonyhák állapotát, tárgyi és személyi feltételeit. Az akkori tapasztalatok alapján jónak minősítettük a diákétkeztetést. Természetesen az azóta eltelt egy esztendő alatt is történtek változások. Egyebek között megoldódott egy régi gondunk, az Árpád Üti Általános Iskola konyhájának korszerűsítése, a Radnóti iskola bővítésével párhuzamosan pedig egy új étterem és tálalókonyha kialakítására is sor került. A Komócsin kollégiumban, ahol a műszaki feltételek korábban meglehetősen hiányosak voltak, éppen a nyáron cserélték ki az üstöket. Pillanatnyilag a legnagyobb problémát az egészségügyi szakközépiskola okozza. Az ottani 300 adagos konyhának ugyanis a kórházi főzőblokk korszerűsítéséig a betegek ellátásáról kell gondoskodnia. Az iskola sajnos még egy ideig az Izzóból lesz kénytelen hozatni az ebédet. A pontos helyzetről egyébként az ősz folyamán újabb felmérés készül. A vizsgálat jelenleg az előkészítési szakaszban van. Rugalmasan — Mennyire túlterheltek az egyes konyhák? Minden diák menzás lehet a városban? — Általában igen. A tapasztalatok szerint az egyes konyhák kapacitásánál rendszerint egy kicsit többen jelentkeznek menzára, ám a létszámot ilyenkor — szerintem helyesen — rugalmasan kezelik az iskolák. F. Zs. Cukorbetegek klubja Szemünk világa A cukorbetegek klubjának következő foglalkozására 1988. szeptember 21-én 17 órai kezdettel kerül sor a Madách Imre Művelődési Központ 34. sz. termében. Ez alkalommal dr. Bajnok Györgyi szemész főorvos „Szemünk világa” címmel tart előadást. Egészséges testmozgás Asszonytorna Asszonytornának nevezett foglalkozások kezdődnek fogyókúrázni vágyó, illetve a rendszeres testmozgást igénylő nők részére szeptember 19-én, a váci Gábor József Általános Iskolában. Mint tsarnóczay Ferenc, a foglalkozások'vezetője elmondta, a jelentkezők számától függően egy vagy két csoportot szándékoznak indítani, külön a fogyni vágyóknak és külön azoknak, akik csak rendszeresen tornázni szeretnének. A heti két alkalommal tartandó asszonytornán korhatár nélkül vehet részt minden felnőtt nő. Jelentkezni a helyszínen lehet, a hétfőn és szerdán 18 órától tartandó foglalkozás díja havi 200 forint. Az Omnibusz Utazási Iroda váci fiókirodája autóbuszos társas- utazást szervez Törökországba, Jugoszlávián keresztül — isztambuli úticéllal szeptember 24—30-áfg, 7 napos (6 éjszaka). Elhelyezés 2—3 ágyas szállodai szobákban félpen- zióval. Részvételi díj: 5300 Ft + 130 DEM: Felvilágosítás és jelentkezés az Omnibusz Utazási Iroda váci fiókirodájában a Volánbusz pályaudvaron vagy telefonon: (27)- 13-411. ISSN Cl 2739 (Váct Hírlap) Kalap, Koncsiczkytól „Koncsiczky Gyula kalapkészítő.” Képzeletem, mint egy lomha gözmozdony lódul neki. Sorban elvonulnak előttem a különböző fövegek, a csákók, cilinderek és kucsmák, kalapok és kalpagok, sapkák és sipkák, sőt még egy pillanatra az a furcsa fejfedő is eszembe jut, melyet van Éyck „Arnolfini házaspár” című képén látni, és ami leginkább egy felfordított mézescsuporhoz hasonlít. • „Koncsiczky Gyula kalapkészítő.” Nem tudom, Teri néninek vajon mi jár a fejében, ahogy ott ül a cégtábla alatt, immár, sok-sok éve egyedül. Talán a közelgő ebédidőre gondol, talán a bevételre — „örülök, ha hármat-négyet megvesznek egy nap” —, talán magára Koncsiczky Gyulára, de nem a kalapkészítöre, hanem a férjére. A piac pedig hullámzik körülöttünk, él, mozog, lüktet minden. Akárcsak egykor, a régi, nagy vásárokon, Ácsán, Rádon, Pencen. Vagy Ersekvadkerten, ahol hajdanán díjat nyertek a Koncsiczky-féle kalapok. Beszélgetünk. Nyolcvanegy esztendő nagy idő, rengeteg emlék gyűlik fel az emberben. Örömökről és bánatokról, jó és rossz napokról. Bár mostanában a napok se jók, se rosszak. Csak eltelnek. Egyik a másik után. Közben pedig szatyros-táskás nők és férfiak sietnek el mellettünk. Paprikát, paradicsomot, uborkát, körtét, almát, szőlőt, lányost, baromfit, kenyeret keresnek. Sapkát? Nem, sapkát azt köszönik, nem. „Na látja!” —néz rám Teri néni. „így megy ez. De már én sem bírom annyira a munkát. Arra gondoltam, meghirdetem a műhelyt. Ha jelentkezne valami kisiparos ...” Igen, ha jelentkezne... Ha pihenni lehetne már. Mert amíg ott a műhely, nem szabad abbahagyni. Akár vesznek kalapot, akár nem. Falusy Zsigmond „Az emberiesség szolgálatában” Külhoni vendégek Klub Nagymaroson Utazó nyugdíjasok
