Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-15 / 221. szám
1988. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK fffiggfgp József főherceg automobilja Unokáink is mesélni fogják Unokáink Is mesélni fogják címmel február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. Vihart kavaró garabonciások Két érdekes történetem any- nyiban hasonlít egymásra, hogy mind a kettőben eltörik a kocsirúd. Az egyik abban a régi világban játszódik, amikor még garabonciás deákok is jártak az országban. Fekete köpenyükben vihart, jégesőt hoztak, és ránézéssel úgy megzavarták a jámbor tehenet, hogy vagy véres tejet adott vagy menten elapadt. Abonyban mindig a ceglédi határra dűlő magas halom mögül jöttek ezek a diákok. Egyikük-másikuk megállt néha a halom tetején. Ilyenkor már tudni lehetett, hogy rövidesen kanyarít egyet fekete gallérjával, és hullani fog az istennyila. Nem is hívták ezt a halmot másképp, csak Deákhalomnak. Aki csak tehette, elkerülte. A történet elején már kora ősz volt, így senki nem számított rájuk. Az egyik közeli tanyában kitűzték a lakodalom idejét, s összegyülekezve néhány felpántlikázott kocsival, kerülő út nélkül indultak a templomba. A legények vígan integettek fonott kaláccsal koszorúzott borosüvegeikkel. Az utolsó kocsira pedig, a saroglyába két muzsikus is felkapaszkodott, hogy cincogtassa hegedűjét az úton. Egy fertályóra telt el. Már látszott a főút meg a Deákhalom is. De jaj! Ott állt a tetején a garabonciás deák. talpig feketében! A következő pillanatban megsergette maga körül palástját, és már sisteregtek is a villámok, szakadt az eső, kopogott a jég. Ijedtükben a lovak óriási vágtába kezdtek. A nép, átázva ugyan, de igen rövid idő alatt elérte a templomot. Csak az utolsó kocsi lovaival nem lehetett bírni. Ugrálni kezdtek, toporzékoltak. Végül megfordulva visszafelé iramodtak. Közben pagy nyekke- nésekkel földre rázták a két megszeppent muzsikust, és re- csegve-ropogva összetörték a kocsirudat. Szerencsére a garabonciás hamar megelégelte csúnya mesterségét. Magára kapta köpönyegét és továbbszaladt. A nemsokára a hazafelé kocsiká- zó vidám nászmenet felszedte a lapulevelek között hasaló hegedűsöket, akik vacogva ugyan, de húzni kezdték a talpalávalót. Mégis jól sikerült a lakodalom. A halom még most is oda dűl a ceglédi határra, és a hozzá csatlakozó dűlőúttal együtt Deákhalom a neve. Öt koronát a szegényeknek A másik esemény 1909-ben, nyár derekán történt. Az abo- nyi Gáspár Pál gazdálkodó parasztember kifelé hajtott a városból a ceglédi főúton. (Vagy mit is beszélek, hiszen Abony csak Mária1 Terézia idejében volt város, de még a század elején is így nevezték a helybeliek.) Takaros kocsijának rúd ja vadonatúj volt, néhány napja került ki a bognár kezéből. A főszolgabíró úr kapujáig ért, mikor szembe jött vele egy automobil. Gáspár Pál megállt, illetve megállt volna, de lovai annyira megijedtek a szokatlan, akkor még ritka jelenségnek számító járműtől, hogy megvadulva, nagy nyergessel ugrálni kezdtek, s kettétörték a kocsirúd törzsét. Ezalatt az automobil félrehúzódott és lefékezett. A lármára, nyikorgásra hirtelen nagy so- kadalom támadt. Gyerekek szaladtak ki az udvarokból, asz- szonyok a konyhákból, férfiak a kertekből. Mindenki kiabált valamit. Főként azt, hogy : — Meg kell fogni, bekísérni! (De, hogy kit kell megfogni, és hová kell kísérni, máig sem derült ki.) A károsult gazda azonban nem szólt semmit. Leugrott kocsijáról, megnyugtatta lovait, úgy-ahogy megigazította a törött rudat, és tovább akart hajtani. Ekkor az automobil tulajdonosa magához intette, és megkérdezte, hogy van-e valami baja. ö fölismerte az utast, és így válaszolt: — Jelentem, nekem csak örömem és nyereségem van, mert királyi fenségeddel találkozhattam és beszélhettem. Ekkor József királyi főherceg, mert ő volt az automobil tulajdonosa, elővett egy húszAz első bencés szerzetesek 996-ban telepedtek le a Pannonhalma melletti 300 méter magas domb tetején Géza fejedelem hívására. Az évszázadok során itt kialakult vár nemcsak hazánknak, hanem Európának is egyik számottevő műemléki együttese. Az ünnepi előkészületek már megkezdődtek, az ezeréves jubileumot megelőző években is több kiadványt jelentetnek meg az évfordulóra, s kiállításokat is rendeznek. A pannonhalmi vár épületegyütteseit is felújítják. Ennek során megszüntetnek néhány olyan emeletráépítést, amelyet a század elején nem a műemPalika. Igen jó dramaturgiai iskolákba járhatott egykor a pályakezdő Gábor Andor. Minden bizonnyal alaposan tanulmányozta a francia vígjátékszerzők jelenete- zési fogásait, aztán pedig Csiky Gergely fordulatteremtő rutinját is jól kitanulhatta. Így, ebben a kettős fegyverzetben lépett a századforduló utáni publikum elé, és aratta első sikereit az olyan vígjátékaival, mint a Dollárpapa, vagy azzal a Palika című színművével, amely ugyanabban az esztendőben, azaz 1917- ben futott ki a tolla alól. Hogy tényleg milyen gyakorlott színházi ember volt ő, arról a minap a televízió nézői is meggyőződhettek. A képernyőre került ugyanis az utóbb említett műve, amely még így, hetvenperces terjedelműre kurtítva is nézhető, sőt nagyobbrészt szórakoztató valami volt. Még akkor is vonzotta a tekintetünket, amikor nyilvánvalóan tudtuk, hogy a benne feldolgozott téma, úgymond, visszaköszön. Nem először és nem is másodszorra írták meg ugyanis a szeretővé — tehát nem annyira színésznővé — züllött úrilány esetét, aki jobb híján gavalléros barátjának a segítségével tartja fenn urizá- ló családjának létlátszatát. Az a kirakatsors fogalmazódott meg Gábor Andornál ismét, amely a fenn az ernyő, nincsen kas mondóka jegyében szokott végigperegni, és amelykoronást. Kedélyes mosollyal a kárt szenvedett ember felé nyújtotta, és szépen biztatta, hogy csináltasson belőle másik kocsirudat. Gáspár Pál a pénzt sehogyan sem akarta elfogadni. — Gazdaember ő, nem koldus — mondta. Csak amikor a fenség megígérte, hogy erre a találkozásra bármikor ő is vissza fog emlékezni, akkor vette el a húszkoronást. Mindenki ment tovább. József főherceg valószínűleg meglátogatta a kórházat, melynek emlékkönyvébe (sajnos, a könyvet csak hírből ismerjük) Auguszta hercegasz- szonnyal együtt axiómákat írtak be, talán éppen Kossuth Ferenc vagy Gárdonyi Géza, vagy Rákosi Viktor sarkigazságai mellé. Rövidesen elkészült az új kocsirúd is, kerek tizenöt koronáért. A maradék öt koronát Gáspár Pál gazda becsülettel szétosztotta a szegények között. Fehér Jánosné léki környezethez illően végeztek el. A Mátyás király korában kialakult középkori ke- rengőn és a még régebbi tizenharmadik századbeli bazilikában feltárások kezdődnek. Pannonhalma a bencés szerzetesrend magyarországi központja. A műemléki együttes magában foglalja a rend monostorát, gimnáziumát, gyűjteményeit, a csaknem 400 ezer kötetes könyvtárat, a levéltárat és gazdasági létesítményeket. A várat évente 250 ezer turista keresi fel. A jövőben az itt felhalmozott értékek a kutatók számára is jobban hozzáférhetővé válnak, számukra külön kutatószobákat alakítanak ki. ről általában mindenki tud, csak hol egy ártatlan leány, hol pedig egy szintén ártatlan ifjú szerez tudomást utólag. Ügy, ahogyan ez a kedves-lelkes Palika, aki előtt szép lassan nyílik ki a világ, hogy ugyebár anyuka is csak egy nagy szoknyás pojáca, apuka sem más, mint egy kedves, tarháló link, s szintúgy a többiek sem olyan angyalok, mint azt az internátusbán vélte. Élükön a szépséges Donéival, aki ugyebár el- és odaadta magát. Málnay Levente írta át és rendezte meg televíziós játékká, ezt a jó előképek nyomán s nagy rutinnal megszerkesztett darabot, amely — nyilván nem tévedünk, ha ezt állítjuk — a nézők kedvére való mutatvánnyá sikeredett. Elsősorban is azért, mert a szerepek jó kezekbe kerültek. Akiknek szépnek kellett lenniük — lásd Götz Anna és Kubik Anna —, azok kedvesek és mutatósak voltak; akiknek alkalmuk nyílt némi karakírozásra — lásd Szemes Mari mamáját és Bodrogi Gyula papáját — azok mértékkel de színesen komé- diáztak; és ugyanígy a többiek is ráéreztek erre a szor- dínós, mégis színes modorra, és még azok sem ripacskod- tak, akiknek pedig lett volna rá alkalmuk bőven. S még egy dolog: Málnay, honnan, honnan nem. talált egy igen kedves Palikát az ifjú Lippai László személyében. Ha valaJobban építve a tagcsoportokra A szocialista országok baráti társaságai, illetőleg a szovjet kultúra és tudomány házai együttes munkájának tapasztalatait és feladatait megvitató tanácskozásnak ad otthont a közeli napokban Budapest. Szeptember 20—21-én a Béke Szállóban találkozik tíz ország — az európai szocialista országok mellett Kambodzsa, Kuba, Mongólia és Vietnam — baráti társaságainak képviselője, hogy véleményt cseréljen a gyorsan változó körülmények között folytatandó tevékenységről, a barátsági mozgalom szerepéről a Szovjetunió és a többi szocialista ország szerteágazó kapcsolat- rendszerében, a népeink közötti barátság elmélyítésében, valamint a testvéri országok együttműködésében jelentkező új vonásokról. Napjainkban a társadalom fejlődését hosszú időre meghatározó fordulat megy végbe hazánkban és a Szovjetunióban egyaránt. E felgyorsuló változások kihatnak a magyar —szovjet kapcsolatok alakulására is. Ez a körülmény is jelzi, hogy az MSZBT a megújulásra törekszik. Az MSZBT fő feladatának természetesen továbbra is az MSZMP politikai céljai megvalósításának segítését tartja. E tekintetben fokozni kívánja kezdeményezőkészségét, öntevékenységét, munkájában ugyanakkor az eddiginél is jobban építve a tagcsoportok javaslataira észrevételeire. Tennivalóinak középpontjában a sokoldalú magyar—szovjet kapcsolatok itthoni népszerűsítése, a Szovjetuniónak — a szocialista közösség más országaival együttesen kifejtett — a béke és a népek biztonsága megőrzését célzó tevékenységének bemutatása, a baráti ország politikai, társadalmi, gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális életében végbemenő átalakítás folyamatának megismertetése áll. Ugyanakkor feladatának tekinti a hazánkban folyó szocialista építőmunka, a kibontakozás tapasztalatainak a Szovjetunióban történő ismertetését is. mit, ezt a makulátlan fiatalságot roppant nehéz eljátszani, és ő eme megbízatásnak mégis jelesül megfelelt. Egyszerűen el lehetett neki hinni minden naivságot, aztán meg minden lesújtó kiábrándulást. Nyilván nem utoljára találkoztunk vele. HélfŐ. a most futó hét legelső napjának estéjén jól feladta híveinek a leckét a televízió. Egyrészt akkor vetítették le a Feleki Kamill nyolcvanadik születésnapja alkalmából rögzített ajándékműsort, másrészt meg a budapesti körzeti stúdió kapcsolgatott ki a műegyetemen megrendezett nyilvános fórum fizikai és szellemi értelemben véve is forró tanácskozására. Mit lehetett ilyenkor tenni? Csak azt, amit az imént említettünk: kapcsolgatni. Tehát hol a nagyon kedves, örökifjú Kamillkát és baráti társaságát nézegettük, ahogyan anekdotáznak, dalolnak, hol pedig a másik helyszín kér- dezz-felelekjéből próbáltunk elcsípni egy-egy frappáns választ a politkusoktól, politológusoktól, közgazdászoktól. Furcsa de érdekes játék volt ez az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Két ég és föld, világ kopírozódott így össze a maga esetlegességével, mintegy jelezve, hogy általában, de különösen manapság mily végletes tud lenni az a sokat emlegetett élet. Akácz László ^^■Tv-FIGYELŐ — ■ Heti filmtegyzet« Kémek a Sasfészekben Jelenet a Kémek a Sasfészekben című filmből; balról Clint Eastwood és Richard Burton Megint egy húsz évvel ezelőtt készült film, amelyről nem lehet tudni, miért nem mutattuk be korábban — különösen, hogy a film alapjául szolgáló, azonos című regény, Alistair MacLean írása, ré- gesrég megjelent magyarul, és nagy sikert aratott. No de hagyjuk, nem érdemes kutatni a késések okát, messzire úgysem jutunk vele. Azt meg már a Híd a Kwai folyón alkalmából megírtuk: a hajdani pénzhiányra való hivatkozás enyhén szólva nem egészen helytálló érv. Bár, mellesleg, az új film kapcsán még csak erről sem ejtettek szót az illetékesek. Tehát maradna a válasz (ha kérdeznénk): — Csak. Fölösleges füstölgések helyett inkább szóljunk magáról a filmről. Itt egy úgynevezett moziról van szó. Talán nem árt megjegyezni, hogy a filmes szakma a kifejezést — ez egy mozi — olyan művekre szokta használni, amelyek a magas szakmai szinten megcsinált, élvezetes szórakoztató filmek kategóriájába tartoznak. Ebben a megjelölésben nincs semmilyen elmarasztaló. Egyszerűen azt jelenti, hogy egy film nem sorolható az úgynevezett művészfilmek közé, ám elég színvonalas munka ahhoz, hogy jogos közönségsikert arasson. Példákkal élve: egy Ingmar Bergman-iilm biztosan kiváló film, de nem biztos, hogy jó mozi. Egy Bel- mondó-film aligha kiváló film, de majdnem biztosan jó mozi. A lényeges az, hogy ne keverjük a kategóriákat, és ne kérjük számon az egyiken a másikat. A Kémek a Sasfészekben tehát jó mozinak nevezhető. Témája miatt is, hiszen itt egy úgynevezett háborús kalandfilmről van szó. Röviden: egy angol (ma úgy mondanánk) kommandóegység azt a feladatot kapja, hogy hatoljon be a nácik egyik abszolút biztonságosan védelmezett titkos központjába, a bajor hegyek közti Sasfészekbe, és onnan hozzon ki egy fogságba esett amerikai tábornokot, aki roppant fontos stratégiai tervek tudója. Ugyanakkor ennek az egységnek az is a feladata, hogy leleplezze az angol titkosszolgálatba beépült náci kémeket. Azt hiszem, ennyi elég annak érzékeltetésére: itt igen izgalmas sztori jelenik meg, váratlan fordulatokkal, veszélyes manőverekkel, leleplezésekkel és ellenleleplezésekkel. Egy ilyen sztori, ha jól mesélik el, már kimeríti a jó mozi fogalmát. S ha ehhez még egy nagyon rutinos rendező — Brian Hutton — kiváló tempó- és ritmusérzéke is járul, azaz ha a feszültséggócok kialakítása, a cselekményszálak keverése, a gyanúsítások körének ügyes kiterjesztése, a vágás izgalmas pergetése szinte állam dóan leköti a figyelmünket, akkor azt mondhatjuk: itt valóban egy kitűnő szórakoztató moziról van szó. És e pozitívumokhoz járul niég két külön érdekesség. Az egyik az, hogy a filmnek van bizonyos fanyar, kesernyés, olykor az úgynevezett akasztófahumor körébe tartozó humora. Nem túl gyakori tünet ez hasonló témájú filmekben. A másik: nem óhajt a film egyébként sem túlságosan komoly és komor lenni. Annak vélik a történetet, ami: háborús kalandfilmnek. Tehát nem elemez, nem kutat, nincsenek lélektani mélységei, nem óhajtja megmagyarázni a háború okait és rémségeit. Itt csak jók vannak (azok, akik a nácik ellen küzdenek) és rosszak (a nácik). Épp úgy, mint egy westernben. Alapképletekre redukált film ez, de talán épp ettől jó. Nem ci- comáz, nem művészkedik. De egyre nagyon ügyel: a nácikkal szemben az angol kommandóegységnek igaza van, erkölcsileg is, mert a jog és a humánum az ő oldalukon van, noha a jogot és humánumot nem mindig képviselik ártatlan kiscserkészek módjára. Hasonló filmekkel persze már találkoztunk; nekem először is a Piszkos tizenkettő jutott eszembe. De ez nem baj, ez egyfajta filmtípus, amelyet azonban csak nagyon jól szabad csinálni. És van a filmnek még valami érdekessége: a híre-neve teljében lévő Richard Burton játssza benne az akciót vezető angol őrnagyot, s Clint East- wood, az ekkor már a Sergio Leone-westemek révén szintén nagyon népszerű színész alakítja a vagány amerikai századost, ők ketten (és egy sor kiváló epizódszereplő) rangot adnak a színészi játéknak is a filmben. Júdás hadművelet Ez is háborús kalandfilm, de nem angol—amerikai, hanem francia, és nem a bajor hegyek vadregényes veszedelmei között játszódik, hanem a megszállt Párizsban, mondhatni fényűző környezetben, és nem a fegyvereké benne a főszerep, hanem a bonyolult trükköké, a ravasz csapdáké s a váratlan húzásoké. Az alaptörtént itt is egy áruló felderítése körül forog, s itt is Angliából érkezik valaki, hogy a francia ellenállási mozgalomban működő náci kollaboránst leleplezze és likvidálja. A történet igen komplikált, s főleg nagyon ügyesen bonyolított. Gyanakvásaink az árulót illetően úgyszólván egy percre sem ülhetnek el, és a cselekmény újabb és újabb csavarásai szinte az utolsó képsorokig ébren tartják figyelmünket. És mivel a filmet író és rendező Gérard Vergez jó pszichológiai érzékkel rendelkezik, a film a figurák lélektani motiválását is igyekszik feltárni. Mindamellett, a Júdás hadművelet épp pszichologizálása és olykor túlbonyolítottsága miatt, nem igazán jó mozi (hop- az előbbi kategóriát emlegessem). Azt is mondhatnám: kalandfilmnek lassú és körülményes, lélektani filmnek felszínes és túl cselekményes. Valahol a kettő között helyezhető el, de az, aki szereti a látványos helyszíneket, a finom eleganciát, a szép nők filmbeli felvonultatását (s utóbbit ki nem szereti?) szeretni fogja ezt a filmet is. Takács István Ezeréves lesz Pannonhalma
