Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

1988. SZEPTEMBER 13.; CSÜTÖRTÖK 3 A vártnál magasabb árak Sok a visszahúzó hatás s'**** ■*, A büntetőadó miatt kasszában hever a pénz Látni kellene a szakadékot is jf Hosszú évtizedeken át csak a nemzetközi híradások­ig ban esett szó tiltakozó munkabeszüntetésekről. Ügy vél- ^ tűk, itthon egyszer s mindenkorra elfelejthetjük, mi is ^ a sztrájk. Az utóbbi hetek eseményei azonban ismétel- ^ ten rádöbbentettek valamennyiünket, ha el akarunk fe- ^ ledni valamit, még nem oldódnak meg gondjaink. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket az elmúlt idő­szakban újabb hátrányos köz- gazdasági hatások érték, és a jövő évi ár- és pénzügyi sza­bályozás további visszahúzó hatást kelthet, amennyiben a jelenlegi elképzeléseket nem módosítják — ezt állapította meg a TOT gazdaságpolitikai bizottsága, amely szerdán a TOT-székházban ülésezett. A vita során többen felve­tették, hogy a mezőgazdasági termelők az idén a vártnál drágábban jutnak hozzá alap­vető anyagokhoz, gépekhez, azaz velük szemben nem tel­jesült maradéktalanul a kor­mánynak az a döntése, hogy az idén a termelői árakban nem következik be változás. Mivel ez a begyűrűzés im­már egy folyamat része, és tartósan sújtja ezt a gazdál­kodói kört, kérdés, hogy a ter­melők termékáraik változta­tásával kellő fedezetet tud­nak-e teremteni az újabb hátrányok elviseléséhez. Amennyiben ez nem sikerül Csak emlékeztetőül: au­gusztus 29-én a társközségben élők falugyűlésen tiltakoztak a távvezeték építése miatt. Szorosan kapcsolódik ehhez az MO-ás autópálya építése is, hiszen egy nyomvonalon haladna a távvezetékekkel. A kialakult helyzet nyomán — a kerület országgyűlési kép­viselőjének, a község vezetői­nek tiltakozása is benne van ebben, éppúgy, mint a tanács­tagok parázs vitái, elutasító magatartása — a Pest Megyei Tanács tegnap délelőtt kerek- asztal-beszélgetésre, az állás­pontok egyeztetésére hívta össze nemcsak a beruházás­ban és a kivitelezésben érde­kelteket, minisztériumok kép­viselőit, a közös tanácsú köz­ség vezetőjét, hanem a lakos­ság képviselőit is. Vágvölgyi József, a Pest Megyei Tanács általános el­nökhelyettese helyzetismer­tető bevezetőjében azt hang­súlyozta, ez a megbeszélés végleges döntést nem hozhat. De meg kell keresni a meg­nyugtató, kivezető utat, még­pedig annak alapján, hogy az embert és a környezetet messzemenően védjék a ká­ros hatásoktól. A részvevőkkel az előzmé­nyeket Wahter Roland, az építési, vízügyi, s Valkai György, a közlekedési osztály vezetője ismertette. Egyben elhangzott a Pest Megyei Ta­nács javaslata is: a kivitele­zés addig nem folytatható, míg a legújabb ismeretek bir­tokában megfelelő, biztonsá­gos nyomvonal meghatározá­sára sor nem kerül. Ehhez azonban elengedhetetlen az Egészségügyi és Szociális Mi­nisztérium egyértelmű állás- foglalása abban, okozhat-e, okoz-e egészségkárosodást a magastávfeszültség szomszéd­sága a biztonsági szabályok, védőtávok betartásakor vagy sem. Megvizsgálandó az MO-ás autópályának esetleges más nyomvonalon történő elveze­tése is. Az Országos Villamosipari Tröszt az építkezéssel az érin­tett területen már leállt. A jelenlevők — Ipari, Közleke­dési, Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium képviselői — megegyeztek abban, hogy o terveket október 30-ig felül­vizsgálják. Választ adnak ar­ia, milyen lehetőség kínálko­— márpedig ennek számos je­le van, ugyanis a mezőgazda­ság termelői árai az infláció­nál lényegesen lassabban emelkednek —, úgy az agrár- termelés érdekeltsége tovább romlik. Annál is inkább, mert az exportszubvenció csökken, holott a nemzetközi gyakor­latban ennek éppen az ellen­kezőjét lehet megfigyelni. Olyan árviszonyok között ter­mel a több területen is inten­zíven gazdálkodó magyar me­zőgazdaság, mint más, exten- zív szakaszban lévő országok agrárgazdasága. A bizottság állást foglalt abban, hogy a mezőgazdaság ár- és pénzügyi szabályozásá­nak előkészítésekor a döntés meghozatalára illetékes kor­mányzati testületeknek min­den lényeges összefüggést mérlegelniük kell. A testület kifejezte azt a meggyőződé­sét is, hogy tovább kell fej­leszteni a szövetkezeti tulaj­dont és erősíteni a tagsági, tulajdonosi kötődést. zik rá, hogy a távvezeték és az MO-ás elkerülje a telepü­lést. Ez persze nemcsak a ter­vezőknek, beruházóknak je­lent munkát, hanem egy sor főhatóságnak, a Környezet­és Vízgazdálkodási Miniszté­riumnak, s aprólékos, sokré­tű koordinációt, napi egyezte­tést a Pest Megyei Tanács két osztályának — építési és köz­lekedési — is. Mert most olyan döntést kell hozni, mely minden szempontból megáll­ja a helyét. S tíz év múlva — ahogy most történt! — nem vált ki elementáris erejű til­takozást. Vagy ha mégis maradna a kijelölt helyen a távvezeték, Új, igényesebb Az igényes nyugatnémet átve­vő elismeréssel nyilatkozott a nagykátai lányok és asszonyok finomkonfekciójáról. A Nagy- káta és Vidéke Afész alig egy esztendeje vette át a Háziipa­ri Szövetkezet varrodáját és alakította ki az új, igényesebb gyártmányösszetételt. s az MO-ás, akkor nemcsak külföldi szakirodalomra kell támaszkodniuk a szakértők­nek — melyből ha tizenegyet vesznek alapul, kettő a táv­vezeték egészségrontó hatását hangsúlyozza —, hanem kéz­zel fogható, meggyőző vizsgá­latokra ahhoz, hogy Pilisbo- rosjenőn és Ürömön megnyu­godjanak a kedélyek. Amíg azonban a megoldások várat­nak magukra — hiszen az elemzésekhez, a tervek felül­vizsgálatához idő kell —, a helyi tanács általános rende­zési tervét nem fogadhatja el. Nem, mert abban meghatáro­zó a távvezeték és az MO-ás léte. Amikor a végső döntés megszületik, a szakértőknek falugyűlésen kell számot ad­niuk a lakosságnak állításuk valódiságáról. Nem feledkez­ve meg arról, ahogy a megyei tanács általános elnökhelyet­tese zárszavában hangsúlyoz­ta: az ember, a környezet vé­delméért, ha van jobb meg­oldás, azt kell támogatni, csak az jöhet számításba. Varga Edit Kerepestarcsán, az Észak- Pest Megyei Sütőipari Válla­latnál azonban már rég túl­jutottak azon, hogy csak el­mélkedjenek a problémákon. Dr. Oláh András, a vállalat igazgatója ugyanis az elmúlt hónapokban dossziéra való írást gyűjtött össze, illetve gyártott saját maga. Az ága­zati szakszervezettől kezdve a megyei vezetésig több fórum­nak is jelezte, nagyon súlyos gondokkal — a termelést ve­szélyeztető létszám- és bér­gazdálkodási problémákkal — küzd a vállalat. A dokumentumok közül csak egyetlen, ám annál figye­lemre méltóbb — május 9-én kelt levélből idézünk: „A két­szeres, háromszoros bérkü­lönbség oly mértékben irritáló, hogy a munkamegtagadás ve­szélyét sem lehet már a kö­zeli jövőben kizárni.’’ Ismételjük meg: a levél ez év májusában kelt, s a sztrájk lehetőségét is említi. Kétség­telen azonban, hogy a kere- pestarcsai vállalat dolgozói azóta sem szüntették be a munkát, ám ez nem a menet közben foganatosított intéz­kedéseknek köszönhető. Ilye­nekre ugyanis nem került sor. Helyettük — jó magyar szo­kás szerint — egymást követ­ték a vállalatnál az ellenőrzé­sek és vizsgálatok! Hat hónap, héthavi munkaidő Az illetékesektől pedig dr. Oláh András megkapta a mi­nősítést: a gond, amelyet jelez, nem tekinthető általános érvé­nyűnek, csupán a vállalat bel­ső gondjainak, vezetési és szer­vezési hiányosságainak a kö­vetkezménye. Az igazgató nem tagadja, a kritikának van valóságtartal­ma, mint ahogy az is igaz, a náluk tapasztalható krónikus munkaerőhiány és a pékek igazságtalannak minősített bé­rezése sem általános jelenség. Egyelőre. Mert miről is van szó? — Az év első hat hónapjá­ban héthavi munkaidőt dol­goztak le a fizikaiak — mond­ja dr. Oláh András. — Nem jókedvükből. Ahogy a bányász sem túlórázik manapság szí­vesen, s a mozdonyvezető sem unalmában húz rá a munka­idejére, a pékek is azért dol­goznak többet a törvényes munkaidőnél, mert szükség van a munkájukra. A csábításnak hamar enged az ember Valójában nem a kenyérfo­gyasztás nőtt meg — a pékek száma csökken rohamosan. Nem választják szívesen a fia­talok ezt a munkát, a három műszakot, a forró kemencét. Legalábbis azért a fizetségért nem, amit a kerepestarcsaiak kínálnak érte. — Aki úgy dönt, hogy még­is ezt a szakmát választja, s ráadásul hozzánk jön, hamar enged a csábításnak és az em­lített kát-háromszoros* bérért rövid idő után elszegődik a szép számmal működő maszek pékek valamelyikéhez. Akinek pedig ott már nem jut mun­ka, az elhagyja ezt a pályát. Csakhogy mi nem mondhat­juk, hogy ennyi és ennyi em­ber elment, hát most csak a fele mennyiségű kenyeret tud­juk sütni. Így lehetséges, rá­kényszerülünk arra, hogy az év 12 hónapjából 14—15 hó­napot dolgoztassuk a pékeket. Am ez az érintettek fizeté­sén nem látszik meg. A jöve­delemadó elviszi a túlmun­káért kapott pénz, a pótlékok jelentős részét. — Annyit biztosan tudok, ha a mi gondunk nem is ál­talános, jobban kellene figyel­ni ránk. Látni kellene, hogy a szakadék felé gyalogolunk, s ha mi beleesünk, nem biz­tos, hogy ugyanazon az úton az utánunk következők még meg tudnak állni — mondja dr. Oláh András. — A mi sa­játos helyzetünk ugyanis ki­zárólag abból adódik, hogy üzemeink a főváros közelsé­gében, illetve az üdülőöveze­tekben termelnek. Itt még könnyen találnak más mun­kát az elégedetlenek. 3 hogy máshol mi a hely­zet? Dr. Oláh András elis­meri, bár tagja az ágazati szakszervezet központi veze­tőségének, éppen a megye többi sütőipari vállalatának gondjait nem ismeri kellőkép­pen. Mondja, minél távolabb vagyunk egymástól, annál őszintébben tárjuk fel egy­másnak bajainkat. Nem cso­dálkoznivaló tehát, ha azt viszont tudja, az ország más részein már jelentkeznek ha­sonló problémák. — El kell ismernem, hogy az utóbbi időben egyetlen ve­zetővel sem találkoztam, aki­vel vitatkozni kellett volna. Mindenki megérti a problé­mánkat, irreálisan alacsony­nak tartja a 20—46 forintos órabért, s már-már emberte­lennek azt a túlmunkát, amit azért kell végezniük pékeink- nek, hogy az ellátás ne hagy­jon kívánnivalót maga után. Az egyetértés tehát tökéletes. Csak éppen az intézkedés kés­lekedik ... Pedig a pattanásig feszült helyzetben a kerepestarcsaiak nem külső támogatásért kilin­cselnek. Pusztán azt szeret­nék elérni, hogy saját pénzü­ket úgy használhassák fel, ahogy az a vállalatuknál a legcélszerűbb lenne. Akinek van türelme várni Az Észak-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalatnál ugyanis ebben a pillanatban 5,2 mil­lió forintot oszthatnának szét a pékek bérének rendezésére. JeíDléazetesen csak' .akkor, ha ezt a bérgazdálkodás szabá­lyai engednék. Mert hiába a létszámhiányból származó megtakarítás, ha a jelenlegi körülmények között olyan büntetőadót kellene fizetniük az órabérek emeléséért, ami a rendelkezésre álló keretet alig több mint kétmillióra apasztaná le. Igaz, a pénz így sem vész el: a vállalat év vé­gi nyereségét növeli majd. Csak éppen ismét nem azok — nem csak azok — részesül­nek belőle, akiket igazából megillet. Akik ma még elvi­selik, hogy pénztárcájukat a szabályozás kötöttségeinek magyarázatával tömjék meg. Akiknek még van türelmük várni arra a kemencék mel­lett, hogy megszülessen végre a gyökeresen új sza­bályozás, az új bérpolitika. Pató Zsuzsa Űrök érvényű tankönyvek nélkül Reform es ideológia — első hallásra aligha tűnik izgalmasnak a két fogalom. Ha azon­ban néhány olyan kérdést elevenítünk föl, amelyeket talán csak önmagunknak teszünk fel, máris életszerűbbé válik az elvont téma. Milyen az a szocializmus, amelyet építünk? Hogyan egyeztethető össze a meghirdetett el­vekkel a magántőke részvétele a gazdasági életben? Hogyan vélekedjünk ezek után a ki­zsákmány olásról ? Avagy egy másik terület: várható-e demok­ratizálódás a párt életében is, miért lassú az ügyintéző pártból politizáló párttá való átalakulás? Ezekről a kérdésekről — a reform és az ideológia összefüggéseiről — tartott előadást, mint erről lapunkban beszámoltunk, dr. Ke­mény László egyetemi tanár, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektorhelyettese a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanév­nyitó értekezletén. Előadásának első részében utalt arra, hogy a pártoktatás reformja szervesen összefügg a párt megújulásával. Az országos pártérte­kezletet előkészítő időszakban aktív véle­ménycsere, politikai-ideológiai tevékenység zajlott a pártoktatási intézményekben is. Ennek megfelelően kaptak a korábbinál na­gyobb hangsúlyt a politikai kulturáltság meg­alapozásához nélkülözhetetlen olyan ismere­tek, mint a retorika, a szociológia, a vezetés- elmélet, a politikai oktatás pedagógiája. Valamennyi politikai oktatási intézmény­ben követelmény, hogy az eddiginél széle­sebb választékot kínáljon az oktatásban részt vevő hallgatóknak: párttagoknak és pártonkí- vülieknek. Ez is erősítheti a politikai tudo­mányok iránti érdeklődést. A Politikai Főiskola törekvéseiről a rek­torhelyettes elmondta: az intézmény orszá­gos centruma kíván lenni a párton belüli szellemi ideológiai megújulásnak, a párt fon­tos szellemi bázisaként szeretné fejleszteni hatókörét. Az új tanévben a nappali tagoza­tos képzés mellett nagyobb hangsúlyt kap a levelező oktatás. A végzős hallgatók polito­lógusi oklevelet kapnak az eredményes vizs­ga után. Űjdonság az is, hogy a tervek között sze­repel a főiskolán belül egy pártközvélemény- kutató intézet létrehozása. Több vitafórum szervezése is szerepel az elképzelések között. E tekintetben minden társadalmi szervezettel, kisebb közösséggel is kapcsolatokat szeret­nénk létesíteni. Kérdések, ideológiai problémák sokaságára kell válaszolnia a hivatásos és nem hivatá­sos politikusoknak, a párt propagandistái­nak. Többek között a bevezetőben feltett kér­désekre, milyen is a ma épülő társadalom, mi legyen az álláspontunk például a magán­tőke részvételével az ország gazdaságában. A továbbiakban a Politikai Főiskola rek­torhelyettese arra utalt, a párt belső meg­újulásának egyik fontos feltétele, hogy növe­kedjék az alapszervezetek önállósága, a po­litikai gazdatudatuk, amely másfajta párt­munkát igényel, mint eddig. Meg kell tanul­niuk az adott gazdasági, politikai helyzet elemzését és konstruktív politikai programok kidolgozását, s az ezekre való korszerű moz­gósítást. Mg feledjük — mondta végezetül dr. Ke­mény László —, hogy a párt az egyes tagjain keresztül képes csak megújulni. Azt a köz­életi pezsgést szükséges tovább vinni, amely az országos pártértekezlet előtt és alatt volt jellemző, ami azóta veszített intenzitásából. Ezért a feladat nem kicsi, de nem is telje­síthetetlen. Különösen, ha a magasabb poli­tikai kultúrát az erősebb hittel is ötvözni tudjuk. P. G. Váltócsere. A szolnoki vasútvonal dolgozói Gyöm- rő határában váltójavításhoz szüksé­ges vasúti síneket rakodnak. A pálya- felújítás, ígérik a MÁV szakemberei, nem okoz fennakadást a forgalomban (Csécsei Zoltán felvétele) Merre mehet a távvezeték és az MO-ás? Egyelőre leállt az építkezés ^ Ma az a kérdés, merre mehet a 400 kilovoltos táv- ^ vezeték s az MO-ás autópálya. Mégpedig úgy, hogy a nagyobb közösség civilizációs követelményeit szolgálja ^ — főváros, Kaszás-dűlői lakótelep —, s ne sértse a ki- ^ sebb közösségét — Pilisborosjenő és Üröm társközsé- £ gek —, s ugyanakkor a természet- és környezetvédelmi | követelményeknek is eleget tegyen. S nem utolsósorban ^ a mai napig sem egyértelműen kizárt egészségügyi ká­ig rosodásoknak ne tegye ki a társközségek lakóit.

Next

/
Thumbnails
Contents