Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

PKST < mm 1988. SZEPTEMBER 13., KEDD ~ 3 Közgazdász-vándorgyűlés Helytállni a világversenyben Segít a gép, mert repülni képtelenek Nem mondták ki az utolsó szót Nemrég megjelent az örvendetes hír, mely szerint Vácott a Ganz Danubius gyáregységében már egy éve üzemel a fes­tősor az ottaniak legnagyobb megelégedésére. A hír igaz, csak... Nem egy éve, hanem néhány hónapja nem üzemel, hanem próbaüzemet tartanak és ami a megelégedettséget il­leti ... Nos, erről kérdeztük a lcgillctékesebbet, az ottani üzemvezetőt, aki viszont közölte, nem illetékes, kérdezzük inkább a váci műszaki osztály megbízottját. Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban hétfőn megkezdődött a 26. közgaz­dász-vándorgyűlés, amely a gazdasági stabilizáció idősza­kában szükséges vállalati stra­tégiákkal foglalkozik. A plenáris ülésen a vitain­dító előadást Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára tartotta. Bevezetőben áttekintést adott az elmúlt másfél évtized nemzetközi folyamatairól a tu­domány, a technológia, a gaz­daság és politika területén, elemezte a kelet-európai szo­cialista országok — köztük ha­zánk — helyzetét, s részletesen szólt az arra irányuló törek­vésekről, hogy a magyar nép­gazdaság a stagnálás, a világ- gazdasági térvesztés után el­indulhasson a kibontakozás, a fejlődés útján. Megállapította, hogy a gaz­dasági változtatások iránt tü­relmetlenség tapasztalható, kritikai észrevételek hangza­nak el. Szakértelmiségünk kö­rében is erősödik a gazdaság- irányítást érintő elégedetlen- seg. Ezt érthetőnek minősítet­te, ám emlékeztetett arra, hogy programjaink elfogadása­kor a vezetés nem ígért — nem is ígérhetett — gyors for­Tegnap délután dr. Petrik János, a megyei tanács vb- titkára, Horsik József, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete megyei titkárának jelenlété­ben adta át a Pest Megyei Tanács Kiváló Szocialista Munkakollektívája címet el­ismerő okleveleket, zászlókat, jutalmakat azok képviselőinek, akik a megye 120 kollektívá­ja, a címre pályázó tizenhét közösség élén 1987-ben a leg­jobbaknak bizonyultak. Ezt a rangot azok kaphatják meg, akik a helyi tanács értékelé­se szerint már háromszor sze­rezték meg otthon az év leg­jobbja elismerést. Az idén vehette át a megyei tanácson a legjobb minősítés­ről szóló okmányokat Nagyká- ta Városi Jogú Nagyközségi Tanácsa hatósági osztályának Egyetértés, Gyál Nagyközség Tanácsának D’Artagnan, a váci földhivatal dr. Radó Sándor, Újszilvás Tanácsának Hámán Kató, a Ceglédi Városi Tanács művelődési és sportosztályá­nak Tessedik Sámuel munka­kollektívája. Dicséretben ré­szesült Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkárságának Péchy Blanka, Dabason pedig a ta­nács Április 4. munkakollek­tívája. Pierer Józsefné, a váci föld­hivatal munkatársai képvise­letében foglalt állást amellett, hogy a versenynek ez a for­mája szükséges, mert lendítő­erő a munkahelyeken. Kell a szándéknak és szorgalomnak az a többlete, amelyre ez ösz­tönöz, s belőle az ügyfelek előnye származik, ha jobban, gyorsabban intézik a dolgai­kat. A címet másodszor elnyerő váciak eredményesen teljesí­tették vállalásaikat. Csökken­tették az ügyintézés idejét, a postaköltségeket. Kilenctagú kollektívájuk segítette a ta­nácsnál dolgozó kollégákat a parlagföldek feltérképezésé­ben, művelésbe adásában. Hu­mánus indíttatású akcióik egyike volt többek között az a társadalmi munka, amelynek bevételéből színes televíziót vásároltak a váci szociális otthonnak, melynek lakóival rendszeresen találkoznak. Sa­játos vállalkozása az 1977-ben alakult brigádnak a váci Vak Bottyán Múzeumnak nyújtott szakmai segítség, amelyre a régészeti leletek feltárásakor van szükség. Másodszor képviselhette az újszilvásiakat Balassa Pálné is a megyeházán, aki a mozga­lom szerepével kapcsolatban dulatot, látványos eredménye­ket. Ugyanakkor mindent megteszünk azért — mondotta —, hogy a kilencvenes évek elejére a vegyes tulajdonú gazdaság talaján, teljesítmény­orientált, a nemzetközi ver­senyben helytállásra képes, a vállalkozás feltételeit javító társadalmi-gazdasági közeget hozzunk létre, amely egyide­jűleg hordozza a humánum, az igazságosság, az emberi mél­tóság, az autonómia és a kö­zösségi élet értékeit. Németh Miklós a gazdaság­ra vonatkozó program sark­pontjának nevezte a tulajdon- viszonyok átalakítását, amely­nek középpontjában a társa­dalmi tulajdon működőképes formáinak kifejlesztése és a magántulajdon, valamint az egyéni tulajdon egyenjogúsí­tása áll. — Nagy hangsúlyt kell helyezni a bürokratizált, az elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítésére — mon­dotta —, az egyének bekapcso­lására a tulajdon ellenőrzésé­be és működtetésébe. A Központi Bizottság titká­ra az inflációról szólva kije­lentette: törekvésünk csak az lehet, hogy tudatosan és foko­zatosan megszüntetjük az inf­lációt kiváltó okokat, és olyan politikát folytatunk, amelynek csak megerősíteni tudta a vá­ci kolléganő nézeteit. — A hosszabbított ügyfélfo­gadást már akkor bevezettük — mondta —, amikor még nem volt kötelező. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy jól és gyorsan intézzük az állampol­gárok ügyeit. _ „ A nyolctagú munkatársi gár­da megszerezte a munkájához szükséges képesítést. Tavaly Budaörsön első helyezést ér­tek el a tanácsi dolgozók szak­mai vetélkedőjén. — A mozgalomban valóban tapasztalható visszaesés — je­gyezte meg a kialakult beszél­getés alkalmával Horsik Jó­zsef. — Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lehet és nem kell élénkíteni. Szakszerveze­tünk kezdeményezte a gyor­san, eredményesen, közmegelé­gedésre mozgalmat. Jó lenne, ha minél több tanácsi intéz­ményben csatlakoznának hoz­zá. K. T. I. alapján a gazdasági stabilizá­ció megvalósulása egyértel­műen kifejezésre jut az inflá­ció mértékének csökkenésében is. A mai infláció eredete — hangsúlyozta — belső gazda­sági viszonyainkban és saját döntéseinkben keresendő. Németh Miklóst követően Beck Tamás, a Magyar Gazda­sági Kamara elnöke tartott előadást a stabilizáció gazda­ságpolitikai problémáiról és a gazdálkodó szervek feladatai­ról. Többek között hangsúlyoz­ta, hogy mind a feladatok meghatározásában, mind a cé­lok megvalósításához szüksé­ges eszközök megválasztásá­ban alkotó együttműködésre van szükség a gazdálkodó és a kormányzati szervek között. Ezután a vándorgyűlés négy szekcióban folytatódott. Az első szekcióban — Tatai Ilonának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigaz­gatójának vezetésével — a vál­lalatok kibontakozási feltéte­leiről és megújulási stratégiá­járól hangzottak el előadások és felszólalások. A másodikban — Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MTA Közgazdaságtudomá­nyi Intézete tudományos ta­nácsadójának vezetésével — A gazdálkodó szervek piaci kap­csolatai, verseny és együttmű­ködés a kül- és belpiacon cím­mel — indult vita. A 26. közgazdász-vándorgyű­lés kedden szekcióülésekkel folytatódik. Országgyűlési előkészületek Hétfőn Stadinger István, az Országgyűlés elnöke a Par­lamentben megbeszélést foly­tatott a megyei képviselőcso­portok vezetőivel az Ország- gyűlés októberi ülésszakának előkészületeiről. A nyilvános­ságra hozott program szerint az ülésszak elé négy törvény- javaslat és egy tájékoztató ke­rül majd. A megbeszélésen a képviselőcsoportok vezetőit a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatról Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, az általános forgalmi adó, valamint a személyi jövede­lemadó módosításáról és a vál­lalati nyereségadóról Villányi Miklós pénzügyminiszter, a bős-nagymarosi beruházásról Maróthy László környezetvé­delmi és vízgazdálkodási mi­niszter tájékoztatta. Az „illetékes” hölgytől az alábbi kimerítő információt sikerült szerezni arra a kér­désre: hogyan működik a fes­tősor? — Hát... látja. Mivel egy pocsolya közepén álltunk, ami „láthatólag” a túltöltődött víztisztítóból folyt ki, erre vonatkozóan is feltet­tem egy frappáns kérdést: — Rossz? A válasz hasonlóan frappáns volt. — Látja. Mivel a következő kérdésre is, már tudniillik, hogy szé­pen fest-e a sor, azt a vá­laszt kaptam, hogy „látja", meggyőződtem arról, hogy itt a legtöbb információhoz a látószervemen keresztül jut­hatok. Így az információgyűj­tés legegyszerűbb módját vá­lasztottam: beálltam nézelőd­ni... A miértre vállrándítás Azt már egy korábbi be­szélgetésből tudtam, hogy a festőautomata mindent tud, csupán a konténer belsejében a hátfalat nem képes lefeste­ni. Erre a műveletre — és az esetleges hibaigazításra — a festősoron egy külön helyi­séget képeznek ki; az itt folyó munkát figyeltem. Megpróbál­kozom ennek leírásával, de kérem, engedjék el nekem a szakkifejezéseket, nem vagyok műszaki szakember. Ahhoz, hogy a konténer bel­ső hátfalát lefesthessék, va­lamit ki kellett találni, hogy bejuthasson oda a festő, anél­kül, hogy hozzáérne a frissen festett oldalfalakhoz és a konténer aljához. Mivel a fes­tőket nem lehet megtanítani repülni, teleszkópos szerkeze­tet építettek ide, mely benyú­lik a konténerbe, s ezen állva dolgozik a festő. Némileg bo­nyolítja a dolgot, hogy a te­leszkóp fölött el kell haladnia a konténernek, tehát azt süllyeszthetővé és emelhetővé kellett tenni. Ez logikus, az már kevésbé, hogy mindjárt két teleszkópot építettek be. A miértre ezúttal az egyik mun­kás válaszolt — vállrándítás­sal. Egy korábbi konténer fes­tésekor csak bepillantottam az ablakon, s úgy láttam, mintha egy létraszerűségét fektetne a padlóra a festő, s azon menne be a konténer hátfalához, tekintettel azon­ban a sajtó érdeklődésére, most a technológiai előírás szerint dolgoznak. A felesleges kigyalogol Először is mindkét telesz­kópból kihajtanak egy-egy kart, melyen a vezérlőkap­csolók vannak. Utána korlá­tot tesznek a teleszkóp ele­jére — mivel csak innen le­het vezérelni a teleszkópot —, nehogy leessen róla menet közben a festő. Láthatólag az eredeti elképzelésnél a kor­lát nem szerepelt, használaton kívül nem is fér el a helyi­ségben, az egyiket az egyik ajtón, a másikat a másik aj­tón hozzák be. Az ajtón kí­vül megtalálni a korlátok pár­ját is acélból, de a súlyára való tekintettel utóbb meg­csinálták alumíniumból is. Miután mindkét teleszkópra felkerült a korlát, elhelyezke­dik a festő az egyik teleszkó­pon. A munka szempontjá­ból fölösleges lenne, ha ket­ten dolgoznának, egy ember­nek is csak egy-két percbe telik a fújás, viszont egyen­ként nem működnek a telesz­kópok ... A festő megpróbál a korlát rácsai között átnyúl­ni, hogy egyszerre nyomhassa meg a két gombot. Ez sikerül neki, az egyik teleszkóp elin­dul és a korlátok majdnem beszorítják a kezét. Ezért az­tán felhagy a próbálkozás­sal és megkér valakit, vezé­relje a másik teleszkópot. Végre sikerül mindkét telesz­kópot bejuttatni a konténer­be, a feleslegessé vált ember szépen kigyalogol a teleszkóp­szerkezeten és máris kezdőd­het a festés. A festő körülbelül fél perc alatt lefújja a hátfal egy ré­szét. Némi nehézséget okoz, hogy alul is egyenletesen mozgathassa a szórópisztolyt. Az ehhez szükséges tornamu­tatványokban láthatólag za­varja a fejét eltakaró maszk, viszont a maszkra nagy szük­ség van az ittrekedt festék­permet és higítópára miatt. A festés befejezése után szól az előbbi embernek, se­gítsen kivezérelni a teleszkó­pot a konténerből. Az fel­megy az üres teleszkópra — neki nincs maszkja. Nyom­kodják a gombokat, de a ve­zérlés még nem tökéletes, mert az egyik teleszkóp előre akar menni, mikor a másik hátra. Már majdnem nekimegy a konténer frissen festett hát­falának, végre sikerül jobb belátásra bírni, mindkét te­leszkóp kijön. A technikával vívott csatában a festők nyer­tek ... Már csak le kell szerelni a korlátot, kivinni az ajtón, lehajtani a teleszkópból álló kapcsolókarokat, lesüllyeszteni a teleszkópot és máris jöhet az újabb konténer. Nem vagyok műszaki em­ber — mint már említettem —, nem tudom, hogyan lehet­ne egyszerűbbé tenni ezt a munkát, de abban biztos va­gyok, hogy ennél jóval egy­szerűbben is meg lehetne ol­dani. Engedjenek meg egy laikus ötletet; ha az automa­ta a padlót sem fújná le, nyugodtan besétálhatna a festő, lefújhatná a hátfalat és kifelé jövet a padlót is. így feleslegessé válna az egész te­leszkóprendszer. Nyugodtan megkockáztathatom a kije­lentést: jóval gyorsabb is len­ne a munka. Persze, ha to­vább folytatnánk az elmélke­dést és figyelembe vennénk a festősor beállításának, tisztí­tásának, javítgatásának járu­lékos munkáit, hamarosan ott tartanánk, a legjobb az volna, ha egyetlen oldalát sem fúj­ná le a konténernek a festő- berendezés, hanem mindezt kézzel csinálnák. Egyetlen el­lenérv cáfolja csak ezt a ma­radi elméletet: az automata jobb minőséget produkál... Még távol a csúcstól Ezt az érvet sem támogatni, ■ sem cáfolni nem tudom, eh- ' hez kevés a laikus „szemre­vételezése”, a szakemberek tudtak volna többet mondani, akiknek nyilván birtokukban van a műszeres mérések ered­ménye is. Működik tehát a váci festő­sor, próbaüzemet tartanak és gyógyítgatják a gépsor gyer­mekbetegségeit. Naponta há­rom, négy, öt konténert fes­tenek a soron, mert gyakran megakad valamilyen kisebb műszaki hiba miatt a mun­ka. Az eddigi csúcs az volt, amikor nyolc konténert fes­tettek le egyetlen műszak alatt. Az egyik festő szerint, ha a munkát semmi nem aka­dályozná, akkor tíz konténert is le lehetne festeni... Való­színű azonban, hogy ez nem az utolsó szava, mert a ter­vek szerint húszpercenként kellene egy-egy konténernek kigördülnie a festősorról, te­hát a gépsor kapacitása mű­szakonként huszonnégy kon­téner lenne. Harmatcseppek KUTYA ÉLET Hajnalban kelt. Nem tudott aludni az iz­galomtól. Kétszer fölöslegesen ment le a pos­taládához, még nem volt ott az újság. Har­madszorra azután megtalálta. Még ott, a kapualjban kinyitotta, kereste, megjelent-e a hirdetés. Igen. Itt van. Milyen drága volt! Nem hitte volna. De hát ő már sok mindent nem hitt, ami lett. Csak ismerősök ne olvas­sák el! Hiszen ott a pontos cím ... ! „ .. .át­adom négyéves kuvasz kutyámat annak, aki jó gazdája lesz...” A kislány, aki felvette a hirdetést, tágra nyitotta a szemét. Nem tet­szik pénzt kérni érte?! Mit feleljen? Pénzt? Bandiért? Csak hát már nem bírja. Elrántja. Kétszer is elesett. A szomszéd Zsuzsi mond­ta is, nem szabad már Mária néninek... No igen. Nyolcvannegyedikben van. Be kell lát­nia, nem bírja. És a szíve! Hiába van rosz- szul, ez a szegény jószág nem érti. Miért ér­tené? Ül az ajtónál, várja, vigye. Miért fogadta el akkor, hathetes korában! Minek! Négy hónapba telt, mire meggyőzte magát, fel kell adnia a hirdetést. Elment, feladta. Ügy érezte, amikor hazaért, mintha valami mocskos dologba keveredett volna. Elárultalak, mondta Bundinak. Az csak ült, nézte. Biztosan lesz jó gazdád... Ahogy ki­mondta, elsírta magát. Az állat nyugtalan lett. Felállt, figyelt. Milyen okos tud lenni egy ilyen oktalan lény! Amikor márciusban annyira rosszul lett, hogy mozdulni sem tu­dott, Bundi addig ugatott, míg Zsuzsi át nem jött. ö hívott orvost. De ha Bundi nem ugat? Ha nem érti meg a helyzetet? Elmo­solyodott. Akkor már ott lennék Pali mellett. Hányszor kérdezte mostanában magától: félsz te a haláltól? És mindig, mindig azt felelte, miért félnék? Mennyi bolondságot gondol összevissza egy ilyen magafajta öreg­asszony! Minek kell ilyeneket kérdezgetnie önmagától? Eljön az. Mindenkinek eljön. Ha fél, ha nem fél tőle. Pali nem félt. Pali sem félt. Ha neki is úgy sikerülne! Vala­mit olvasott, nevetett rajta, azt mondta, fi­gyelj csak, Máriám, s abban a pillanatban vége volt... Petrás köszönt rá. A csókolom Mária né­nire rezzent fel. A férfi kivette az újságokat, s legyintett egyet. Már megint biztos robba­nás, lövöldözés, válság, tárgyalás ... Bólin­tott neki, hiszen mit feleljen? Ilyen a világ. Jobb volt valaha? Ugyan! Mi minden miatt kellett akkor is reszketni. Édesapa képe je­lent meg előtte. Mintha tegnap lett volna. Pedig tizennégyben volt. Vagy tizenötben? Itt szálltak be a vagonokba. Énekeltek. De ő emlékszik, tele volt könnyel édesapa szeme, ök hárman álltak édesanya mellett, Terus bőgött, igen, erre határozottan emlékszik, Te­rus bőgött. Miért? Ki tudja már? Megnézte még egyszer az újságot. Igen, pontos a cím. Egész nap. Ezt a kislány mondta, írják be. Hogy mikor lehet érdek­lődni. Lám, ő nem gondolt erre. Köszönte is annak a csitrinek. Annak nézte. De ahogyan beszélgettek, kiderült, asszony már, három múlt a fia. Nahát! Várnia kellett a liftre. Jött le valaki. Ma- lékné. Dr. Malék Istvánná. Ez van az ajta­ján, a postaládáján. Elvált? özvegy? Nem tudni. Nem beszél senkivel. Jó napot, jó na­pot. Mint most is. Ahogy kiszállt a liftből, hallotta, Bundi már ott szuszog az ajtó mö­gött. Hát persze, menniük kell lefelé. Na gyere! Kiengedte, a fogasról levette a pó­rázt, rácsattintotta a nyakörvre. Ne rendet­lenkedj nekem, mondta teljesen feleslegesen, mint mindenkor máskor, hiszen kicsi korá­ban sem volt rendetlen ez a jószág. Szót fogad. De hát a természetén ki tudna változ­tatni?! Lát két játszó másikat, akkor rohan­na ő is, ránt egy hatalmasat a pórázon... Igen, igen, fel kellett adnia azt a hirdetést. És ha jön valaki? Akkor csak úgy odaadja a kezébe a pórázt? Mészáros Ottó M. T. irány a füstölő A múlt évi kiemelkedő munkájáért miniszteri elismerést ka­pott a szigelszentmiklósi Szigetfő Termelőszövetkezet kollek­tívája. A sikerben nagy része volt a gazdaság húsüzemének, amely tavaly negyven százalékkal teljesítette túl tervét. A tő­kehúson kívül különleges technológiával készített májas fel­vágott a sláger a környék boltjaiban. Képünkön: kolbásztöltés után, irány a füstölő. (Erdősi Ágnes felvétele) Gyors, eredményes ügyintézés Kiváló munkaközösségek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents