Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
Ijesztgetés ? A SIEMÍllMMáS IIIIIS! A SZáBÁLYSÉRTÖ 4öböoí'T- u; BtRSÁC«i.HáTí>' (Vimola Károly felvétele) A monori malomgödör szélén található ez a tábla. A gödör már csak nevében az: pár éve engedélyezték, hogy bárki odahordhatja a bontási törmeléket, sittet, mindazt, ami nem minősül szemétnek — hogy a gödör beteljen. A szemétlerakás kezdettől tilos volt, de ez nem gátolt egyeseket abban, hogy odacipeljék és elhullajtsák kacatjaikat. Ezért kellett a tábla. Csakhogy ... Mint a szabálysértési hatóságtól megtudtuk, korábban háromezer forint büntetés járt a közterületen szemeteidnek, mostanság öt- és tízezer között van e tarifa. A tábla mégis negyvenezerről szól. Azt mondta erre az ügyben illetékes: — Nézze... En nem szemetelek. Maga nem szemetel. Minket tehát ezzel nem lehet ijesztgetni. Aki meg szemetel, az csak hadd ijedezzen! Hajlok rá, hogy igaza van... Bár innen már szinte csak egy ugrás a még hatékonyabb ijesztgetés, hogy ha szemetelek, agyőn leszek ütve. OI fii maii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ Visszaszerezni a bizalmat A tagdíjfizetés tapasztalatai Az új szakszervezeti tagdíjfizetési rendszer bevezetése nagy visszhangra talált országszerte. Lassan meg lehet vonni a kezdeti tapasztalatokat, éppen ezért tartjuk időszerűnek az ezzel a témával foglalkozó alábbi írást, amely a Monori Állami Gazdaság Híradójának legutóbbi számában jelent meg. Már az előkészítéskor is tapasztalni lehetett, hogy a szakszervezeti tagságnak az eddig megszokottól eltérően sok új szabályozást kell megismernie, elfogadnia és az árnövekedések következtében elviselnie. Ezek alapján voltak olyan jelzések, hogy a tagság minden újabb változtatást türelmetlenül és kétkedve fogad. Az új tagdíjrendszer be1 vezetésének előkészítésére is kevés idő állt rendelkezésre, hiszen csak a szeptemberi országgyűlési döntés után vált ismertté, hogy milyen formában alakítható ki az új tag- díjrendszerre vonatkozó elképzelés. A SZOT határozatát követően felhívtuk a tisztségviselők figyelmét, hogy a tagdíj- rendszert eredményesen csak akkor lehet bevezetni és a tagsággal elfogadtatni, ha megfelelő módon ismertetjük annak lényegét, és azt, hogy alapvetően ez a tagság számára nem jelent többletterhet. Gazdaságunkban a szak- szervezeti tagság döntő több-1 sége megértéssel elfogadta az új tagdíjrendszert. A taglétszámunk nem csökkent, ellenkezőleg: azok a tagok is renKeliemetlen sarok Szeptemberi kísértések dezték tagdíjukat, akiknek esetleg néhány hónapig elmaradásuk volt. Alapvetően annak megértése okozott gondot, hogyan lehetséges az, hogy a bruttó kereset alapján fizetett tagdíj összege több, mint a korábban fizetett tagdíj — mégsem nagyobb a tagra háruló tagdíjteher a nettó kereset égy százalékánál. Ennek megértése, elfogadása okozta a legtöbb nehézséget. A tagdíjrendszer változtatása nem kizárólag anyagi, hanem politikai kérdés. Arról van szó, hogy a tagság érdekében a mozgalmi célok megvalósításához miként tudunk megfelelő anyagi alapokat teremteni. A tagdíjfizetés módja a következő: a szakszervezeti tagok írásbeli megbízást adtak ahhoz, hogy tagdíjukat a bérjegyzéken feltüntetjük és azt a munkáltató megbízásunkból az illetékes szakszervezet részére átutalja. A tag- díjfizetést a tag tagkönyvében a nyilvántartó kartonnal egyezően havonta a kerületek főbizalmijai kötelesek vezetni. Gazdaságunkban a bér- számfejtés számítógépen történik, így a tagdíj megállapítása, összesítése és átutalása kevés munkaidőt igényel.' A szakszervezeti tag az írásbeli meghatalmazását természetesen bármikor visszavonhatja és ez esetben a munkáltató a tagdíjat a továbbiakban már nem vonhatja le. A nyugdíjas szakszervezeti tagok tagsági díjukat a főbizalmiaknál, illetve a gazdasági felelősöknél készpénzben fizetik (a gyeden és a gyesen levők is). Gondunk akadt az újonnan gazdaságunkhoz belépő dolgozókkal, mivel ők belépéskor nem találkoznak a szak- szervezeti vezetéssel. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy az újonnan belépő dolgozók szerződésére azonnal átírjuk, hogy kíván-e szak- szervezeti tag lenni. Így a szerződésen rögtön látjuk, hogy kell-e tőle vonni a szak- szervezeti díjat vagy sem. Gazdaságunkban a május végén közölt adatok szerint 1 ezer 311 állandó dolgozóból 1 ezer 263 szakszervezeti tagunk van. Januárban a levont szakszervezeti díj 78 ezer 144 forint, februárban 78 ezer 348 forint, márciusban 83 ezer 165 forint, áprilisban 82 ezer 697 forint, míg májusban 87 ezer 420 forint volt. A levont összeg 45 százaléka maradt gazdaságunk szakszervezeti bizottságánál; 55 százalékot a MEDOSZ-kozpontnak kell átutalni. Az új tagdíjfizetési rendszer bevezetésétől öt hónap tapasztalatai alapján adhatunk számot. Elmondhatjuk, hogy szakszervezetünknek az adminisztrációs munkája lényegesen kevesebb lett. Több időt tudunk dolgozóink problémaira fordítani, és lényegesen több pénz áll rendelkezésünkre, melyet különböző formákban visszajuttatunk tagjaink részére. Tapasztalatunk az, hogy a nehezedő körülmények miatt többen fordulnak hozzánk segélyért, melyet minden esetben teljesítünk. Szakszervezeti tisztségviselőink maguk is felkeresik azt, aki anyagi támogatásra szorul és nem várják meg minden esetben a kérelmet, hanem anélkül is segítenek. Nagyobb lehetőségünk van jóléti felszerelések vásárlására, valamint színvonalasabb rendezvények megtartására. Felhívtuk dolgozó szakszervezeti tagjainkat, hogy gondjai megoldásához kérje, igényelje a szakszervezeti vezetés segítségét. Pongrácz Sándorné, a Monori Állami Gazdaság szb-titkára Barnáék szüretelnek A monori Kossuth Tsz részesművelésű csemegeszőlőit is javában szedik ezekben a napokban. A Barna család apraja, nagyja segít a munkában, hogy a gyorsan érő csemegeszőlő mielőbb piacra vagy az otthoni családi asztalra kerüljön (Vimola Károly felvételei) Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán az autós kertmoziban 20-tól: Balfácán (színes, szinkronizált francia filmvígjáték). Gyömrőn a művelődési házban filmvetítés 17.30-tól: Végső visszaszámlálás (színes, szinkronizált amerikai sci-fi), a Strand kertmoziban 20.30- tól: Az amerikai feleség (színes, szinkronizált olasz film). Monoron 18-tól Szőlőtermesztés kiskertben címmel ismeretterjesztő előadás és néptáncpróba. A filmszínházNincs tantárgya a helytállásnak A tudás a boldogulás forrása SZERTE AZ ORSZÁGBAN megtartották a tanévnyitó ünnepélyeket, elhangzottak a köszöntők. Hogy mit köszöntünk ilyenkor? Elsősorban a fáradságos munka kezdetét, s nagyon jó, ha ebbe a hangulatba „belejátszik” az újra- találkozás öröme, a közös munka értelme. A legtöbb felnőtt nosztalgiával emlékszik vissza a tanulás éveire, az első igazi barátságok szö- vődésének idejére. Ám minden ember a tudására a legbüszkébb, akkor is, ha csak hiszi, hogy tud valamit, akkor is, ha tényleg ért valamihez. A tudásnak nem minden korban volt azonos a becsülete, ma úgy tűnik, emelkedik e nemes árucikk ázsiója. A hatvanas évek elején Németh László leírt egy akkor meglehetősen bizarr mondatot; Most az emberbőrbe kötött remekművek kora következik. Elkövetkezett-e valóban ez a korszak, vagy máig váratott magára, most ne firtassuk, fontosabb, hogy vegyük észre Németh László jóslatában a sürgetést; egyre nagyobb szükség van a tudásra, s az ezt kibontakoztató iskolára. Talán a pedagógusok tudják a legjobban, hogy menynyire fontos a tudás, és hogy ban 18-tól: Zsoldoskatona (színes, olasz kalandfilm), 20-tól: Egy maréknyi dollárért (színes, olasz western), az autós kertmoziban 20-tól: Rocky Horror Picture Show (színes, amerikai zenés horrorparódia). Sülysápon 17-től a nyugdíjasok vegyeskórusának próbája, 18-tól kondicionálótorna. Előadás Szőlőtermesztés Szőlőtermesztés a kiskertben címmel ismeretterjesztő előadást tartanak szeptember 12-én, hétfőn este hat órakor Monoron, a művelődési központban. A vasadi Kossuth Mg. Szakszövetkezet édesipari terméket csomagoló üzemébe női keres, két műszakos munkarendbe. Kereseti lehetőség: bruttó 5600 Ft/hó. A munkába történő szállításról az üzem gondoskodik. Jelentkezés: Bathó Géza ágazatvezetőnél. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) "Mgán szabadtéri filmél' ményem tolakszik elő. A gyömrői Strand kertmoziban alig pár tucatnyian figyeltük a Mad Max című ausztrál játékfilmet. A főszereplő fiatalember őrjítő száguldásokat hajtott végre a nyílt autópályán — motorral. Iszonyatos volt, különösen azután, amikor gyermekét elgázolva találta — szintén az autópályán. Valóságos ámokfutó módra kezdte üldözni a rendőröket, hatalmas sebességre képes járművével. Végigborzongtunk — mi mozinézők —, s a kánikula ellenére, fagyos hangulatban álltunk fel a padokról, s indultunk hazafelé. A film után aztán a parkban megyőződhettem arról, hogy egy-egy játékfilm igenis hatással tud lenni a nézőkre, főleg a fiatalabb korosztályra. Az épülő tornacsarnok előtti útszakaszon olyan eszeveszett kis- motor-pufogtatással találtuk magunkat szemben, hogy szinte sértette # fülünket. A tizenéves fiúk azonnal kipróbálták, amit a filmen láttak. Maximális sebességre kapcsolták a kismotorokat (már ameny- nyire az 50 köbcentiseket fel lehet pörgetni), aztán teljes fékezéssel megálltak. A gumik csak úgy füstölögtek a sötétben, a moziból hazatérők nem győztek félreugrani a motorosok elől... Alig pár napja kezdődött meg az új tanév az általános és középiskolákban, s máris több gyermekbaleset történt a vonzáskörzet útjain. Hiába az ilyenkor szokásos intő szó. hiába a mindenkori figyelmeztetés, mégis a szeptember baleseti statisztikái igencsak lehangolóak évről évre. A múlt hét közepén 15 éves fiú ütközött össze kismotorjával egy Trabanttal Gyömrő főutcáján. Súlyosnak látszó lábsérülésekkel vitte a mentő a kórházba. Ezt a fiút régebben ismerem, tudom, milyen hajme-' vesztő dolgokat képes végrehajtani kismotorjával. Többször volt alkalmam látni, amint csak a hátsó keréken utazott, az elsőt felemelte, mintha egy vad csikó hátán ülne, s a szilaj állat két lábon ágaskodna... Mindig akadtak társai, akik megpróbálták utánozni őt. S amíg a közlekedési rendőr a baleseti helyszínelést végezte, figyeltem az arra haladó járműveket. Annak ellenére, hogy ez nagyon forgalmas hely, alig- alig lassítottak, úgy hajtottak, mintha a nyílt országúton lettek volna. Még a kék-fehér színű rendőrségi autó jelenléte sem zavarta különösebben őket, rá se hederítettek, gondolván, úgyis el van foglalva az egyenruhás. Ezek után cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy évről évre meglehetősen sok gyermekbalesetet regisztrálnak a jegyzőkönyvekben. Pedig elejét vehetnénk ezeknek. Elsősorban azzal, hogy megfelelő felvilágosítással szolgálunk gyermekeinknek. Mindennap figyelmeztetni kell őket a rájuk leselkedő veszélyekre. Akár gyalogosan, akár kerékpárral, vagy kismotorral indulnak el otthonról. \lincs szörnyűbb látvány ^ ” a gyermekbalesetnél. Mi felnőttek is sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb legyen belőlük a körzet útjain. Hiszen mégiscsak legdrágább kincsünkről van szó! G. J. mennyire nehéz megalapozni: megtanítani gondolkodni a fiatalokat, mert azt is ők tudják a legjobban, mennyire nem lehet mindent megtanítani, amire az életben szükség van. Nincs tantárgya a helytállásnak, a becsületnek, a közösségért való felelősségnek, a tisztességnek. Ezek pedig a legfontosabb tanrenden kívüli tantárgyak. Nevelésnek hívjuk ezt a munkát, tudománya is van, mégis meg- tanulhatatlan: minden gyermek nevelése külön-külön szakértelmet kíván. Ugyanakkor sok zavaró, úgynevezett külső tényező nyomult be az utóbbi évtizedben az iskola falai közé. Hogy csak néhányat említsünk: az utca értékrendje, teljesíthetetlen tantervek nyomán túlméretezett feladatok, irreális célok, nehezen tanítható könyvek, még nehezebben nevelhető tanulók. Ma a gyermekek lelkűkben hozzák a nehezen korrigálható ellentmondásokat, nem az anyagi nyomor hatását (ez még egyelőre elenyésző, sokkal inkább a rosszul értelmezett családi jólét torzításait, a könnyű élet csábításait. Vajon a pedagógusoknak milyen muníciójuk lehet ezek lebírására? S mennyi jelzőt lehet a tudás szó mellé tenni: a tudás hatalom, a tudás a boldogulás forrása, a tudás termelőerővé válik. A tudás istentől való — vallották a középkorban, pedig már akkor is a tanítók verték a fejébe (szó szerint is) a gyermekeknek az ismeretet. A tudás leginkább az iskolából való, s a hozzá vezető út unalmas hétköznapokból áll, leckék sokaságából, fáradhatatlan ismétlésekből, tanítási órákból, napokból és tanévek sorából. Tanítani pedig minden körülmények között kell: a tudásra mindennél nagyobb szüksége éppen most van a társadalomnak. S hogy legyen is belőle elegendő, ahhoz kevés az iskola erőfeszítése, az egész társadalom összefogására van szükség. HA MÄR Németh László- idézettel kezdtük, fejezzük is be azzal: Németh László emberórának nevezte a tanítást, és többre taksálta írásművészeténél — pedig mindkettőben szakember volt, hihetünk neki. Az emberórákhoz pedig, a tanév elején, pedagógusoknak, szülőknek egyaránt megértést és türelmet lehet kívánni, éppen a gyerekek, a felcseperedő nemzedék érdekében. Dr. Bartha Gyula
