Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

szemed PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Ára; 1,80 forint 1983. SZEPTEMBER 12., IIÉTFÖ Hasznosan telt a hét vége Akik jól megszedték magukat Kellemest a hasznossal! Gyakorta hallani ezt a kije­lentést, s hogy mennyire meg lehet tölteni tartalommal, ar­ra példa volt a hét vége. A kel­lemes kora őszi napok főnye­reménynek számítanak a te­lek- vagy kerttulajdonosok, túrázók-kirándulók szemében. A nyáriasan meleg idő ki­csalogatta a szőlősgazdákat. Alsónémedin Józan Gábort, a Közös Ut Szakszövetkezet traktorosát a csaknem négy­száz négyszögöles szőlőskert­ben találtuk. A község hatá-' rában elterülő ■ táblán már egyre több a vigyáznivaló. — Kapálni idén már nem kell! Szüretig annál többet ge­reblyézem a sorközöket. Ezt Így tanultam. — No és előfordulnak „két- lábúra” visszavezethető nyo­mok? Mielőtt válaszolna, arcán hamiskás mosoly jelenik meg, s így mondja: — Akadt rá példa. Szeren­csére inkább őzek sétálgatnak benne, de azok kevés kárt okoznak. A Bajnoki-dűlőben az utób­bi néhány évben gyorsan el­fogytak a szőlőültetvények. A környéken, egykor nagyon ked­velt piros szlankából, kadar­kából vagy az őshonosnak számító otellóból Józan Gá­bor szerint maholnap már csak hírmondó marad. A kivá­gott öreg tőkék helyét kukori­ca és egyéb növények foglal­ják el. — Mikor kezdi a szüretet? — Október közepén. Már rá­hangoltam a családot erre, a számomra mindig kedves mun­kára. — Milyen termésre számit? — Bizony, volt már jobb évünk is! A tavalyi tíz hekto­literrel szemben jó, ha az idén 3—4 akó összejön. Azt sem kell megvennem. Mindig azt mondom, ha kérdeznek a ter­méssel kapcsolatban: nem kell érte sorba állnom a boltban vagy a kocsmában. Lesz mit kortyolgatni. Gyálon, az egykori' postahi­vatal épületében mint minden évben, ezúttal is bemutatkoztak a helyi kertbarátok. Vezető­jük, a már több esztendeje nyugdíjas Soós Antal szerve­zésében ki-ki elhozta kétkezi munkája szorgos gyümölcsei­nek a legjavát. A szűk kis helyiségben a tagok által be­mutatott és ritkaságszámba menő növényi kultúrák csalo­gatták a kíváncsiskodókat. — Akad itt, kérem, 12 kilo­A mérlegelésnél derült ki, nem is olyan kevés, amit szedtek. grammos fejes káposzta épp­úgy, mint a saját nemesítés­ben termesztett, s a piacokon, zöldségboltokban sehol nem lelhető paprika- vagy paradi­csomféleség. — Vannak szakmai titkok is? — Bizony előfordul, hogy még a legjobb szaktársak is mélyen hallgatnak arról, hogy mit és mivel kereszteztek, há­zasítottak össze. Legalábbis a következő kiállításig. Mert ugye egy év múltán itt már minden nyílt titok lesz! A kiállítást szombaton dél­előtt nyitotta meg a helyi népfront titkára, s tegnap es­tig szép számmal keresték fel a gyáliak. Már vasárnap kora reggel meggyőződhettek a pomázi polgárok arról, hogy nagy lesz az átmenő forgalom. A fővá­rosból és a megye szinte min­den pontjáról hosszú autóka­ravánok verődtek össze, hogy felkeressék a Pomázi Munka- terápiás Intézet gyümölcsö­sét. A Szedd magad! akció ke­retében több ezren spájzoltak be az elkövetkezendő hóna­pokra a kedvelt almából. Németh András kerületveze­tő és munkatársai az elmúlt hét végén ugyancsak nem unatkoztak. Már a szombati nap forgalma szinte előrevetí­tette a várható vasárnapit. — Szombaton, ezen a 35 hektáros táblán, hatvagonnyi almát szedtek le az idelátoga­tók. Csábította őket a kilón­ként 9 forintos ár. Mind töb­ben gondolkodnak úgy, hogy a piacok helyett inkább a gyü­mölcsöst választják. Olyan minőségűt vihetnek haza. ami­lyet szemük-szájuk megkíván. — Azért önök is jól jár­nak, hiszen láthatóan rekord- termés virít a fákon. Es min­den bizonnyal nehéz a sze­désre munkaerőt találni!? — Bármilyen furcsán is hangzik, annyi dolgozónk van. hogy nem jelentene gondot a termés leszüretelése. Évről év­re a fogyasztók -érdekében tesszük ezt a kedvezményt. Itt kizárt a kereskedelmi ha­szonkulcs, s ezáltal mi sem leszünk milliomosok. Ami a földre kerül, az megy a szobi szörpüzembe, almalének dol­gozzák fel. A tűző napon mintegy ezer gépkocsi araszolt kínos lassú­sággal előbbre. Akadt, aki két bevásárló kosárral jött. De volt olyan maszek zöldséges is, aki 10—15 mázsa terhét fizet­te ki. A téli hónapokban lesz a mostani szerencsés vásárlás nagy üzlet a számára. Akadtak csalódok, amelyek az almaszedést követően le- heveredtek az árnyékot adó fák alá, s a hazulról hozott sült csirkét, vagy egyéb étket fogyasztották. Az előrelátóak fürdőruhában sütkéreztek. — Nyáron a Balatonnál nyaraltunk — mondta egy, a homlokát törlő középkorú fér­(Folytalás a 3. oldalon.) A kamara vendégeként Siegfried Mann tárgyalásai Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének meghívására szeptember 6. és 11. között hazánkban tartóz­kodott Siegfried Mann, a Né­met Gyáriparosok Szövetségé­nek ügyvezető igazgatója. A vendéggel találkozott és meg­beszéléseket folytatott Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, kereskedelmi miniszter, Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal államtitkára, Sza­bó Imre ipari minisztériumi államtitkár, Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Kapolyi László kormány- biztos. A tárgyalásokon Siegf­ried Mann tájékozódott a re­formfolyamat fejlődéséről, a gazdaság helyzetéről, s a Ma­gyar Gazdasági Kamara sze­repéről. A tárgyalásokon szó esett a Német Gyáriparosok Szövetségének ágazati szövet­ségei és a Magyar Gazdasági Kamara tagozatai közötti együttműkö-'és lehetőségéről. Megállapodás született, hogy a két szervezet a jövőben köl­csönösen tájékoztatni fogja egymást tevékenységéről. A Beck Tamással folytatott megbeszélésen szóba került, hogy 1992-ben az EGK egysé­ges piaccá válása új feladatok elé állítja mindkét ország iparvállalatait. A magyar vál­lalatok olyan változásokkal fogják szembe találni magu­kat, amelyekre már most fel kell készülniük. A szabálvok változásának megismerésében számítanak a nyugatnémet partnerek segítségére. A ka­mara fontos feladatának te­kinti, hogy tagvállalatait meg­felelően tájékoztassa az EGK- ban bekövetkező fejlemények­ről. Siegfried Mann ígéretet tett arra, hogy hazájában széles körben ismerteti a Magyaror­szágon készülőben lévő társa­sági törvény tartalmát, törek­véseit, és az új jogszabály ál­tal kínált üzleti lehetőségeket. A nörsz eßrepiiSi Ametskáha , ■ i • _________' K ÍKV „ De hát miért is­mernék föl a szom- __ szédságban, az óceá­non túli magyarságban rejlő fölbecsülhetetlen lehető­ségeket, ha az országon belüliek mellett is süketen és vakon mentek el. Fájdalom, múlt időben kell fogal­maznom, mert valami alighanem végérvényesen meg­semmisült, aminek a jelentőségéről már Szent István szólt intelmeiben, de aminek megszívleléséhez majd egy évezred sem volt elegendő.” (3._OLDAL) A IfCsSásSXFJ „Egyszer arról beszélget­f» ® r • - tünk, ho§y Kakuk Marci S&s2@S$Ó Bí9‘G&fSGÍí€$88 nem mondbtt el mindent, több kalandjával adós, és ha egyszer azzal a rossz lel­kiismeretével, Somával meg tud egyezni, a nyilvános­sá,gra is kerülnek. Somával még csak megbirkózott vol­na, de a múló idő legyűrte, helyette tett pontot kedves figurájának históriájára.”, . (3. OLDAL) M m féEvgí „A Nemzetközi Olimpiai Bizott­, ság szöuli főhadiszállása a város SSSISSSB 63ÍSSS le gelőkelőbb negyedében találha­tó Hotel Shilla. Ide még azok sem juthatnak be egy­könnyen, akik már fényképes olimpiai »személyi iga­zolvánnyal« rendelkeznek, a NOB eseményeire ugyan­is külön akkreditációt kell kérni.”. (6. OLDAL) Magyar—izraeli kapcsolatok Elvi megállapodások Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke, aki szeptember 4. és 9. között Zevulum Hammer val­lási miniszter meghívására lá­togatást tett Izraelben, szom­baton hazaérkezett. Vendéglátójával eszmecse­rét folytattak azokról a lehető­ségekről, amelyekkel izraeli részről hozzájárulhatnak a magyarországi zsinagógák, te­metők állapotának felmérésé­hez, helyreállításuk támogatá­sához, a magyar izraelita fele­kezet valláskulturális tevé­kenységéhez és a héber nyelv­oktatásához, valamint a fele- kezet levéltári, könyvtári anyagának a tudományos ku­tatómunka céljára történő fel- használásához. Miklós Imre találkozott Iz­rael állami, politikai és val­lási vezetőivel. Látogatása befejezésekor Zevulum Ham­mer vallási miniszterrel közö­sen sajtókonferenciát tartott. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke magyarországi látoga­tásra hívta meg az izraeli val­lási minisztert. ★ A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetsé­gének meghívására szeptem­ber 2. és 11. között látogatást tett hazánkban az izraeli mér­nökök, illetve az izraeli építé­szek szövetségének delegáció­ja Jichak Ráznák és Jaski Av- rahamnak, a két szövetség el­nökeinek vezetésével.' A munkalátogatás során a küldöttség tárgyalásokat foly­tatott Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával, valamint számos MTESZ-tagegyesület vezetőjé- .vel. Az eszmecseréken áttekin­tették a két szervezet közötti tudományos-műszaki kapcsola-; tok alakulását és megállapod­tak abban, hogy a kétoldalú viszony fejlesztésére koordiná­ciós bizottságot hoznak létre. Támogatják a szakmai turiz­must annak érdekében, hogy a szakemberek véleményt cse- rélhessenek és tanulmányoz­hassák egymás eredményeit, mindenekelőtt a csúcstechnoló-' gia területén. Felvetődött, hogy izraeli ipari vezetők egy cso­portja szívesen ellátogatna Magyarországra, hogy tanul­mányozza hazánk iparát, ke­reskedelmét és mezőgazdasá­gát. Továbbá megállapodtak abban, hogy a két szervezet piackutatást végez saját orszá­gában vegyesvállalatok létre­hozásáról. A két fél szándéka az, hogy felkutassa az együtt­működés lehetőségeit az építő­iparban, a hidrológia és a víz- gazdálkodás, az elektronika, a mezőgazdaság, valamint a gép­ipar különböző területein. A megbeszélések elvi megállapo­dással zárultak. A delegáció Pest, illetve He­ves megyében az MTESZ helyi szervezeteinek munkájával is­merkedett. Az izraeli küldöttséget fo­gadta: Fock Jenő, az MTESZ elnöke; Somogyi László épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter; Tóth László, a Közle­kedési Minisztérium államtit­kára; Dunai Imre, a Kereske­delmi Minisztérium miniszter- helyettese, valamint Lőrincz Péter, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára. Az izraeli küldöttség vasár­nap elutazott hazánkból. Az MHSZ Szocialista hazánkért vetélkedője Bemutatósorozat Pákozdon K‘ Színpompás bemutatóval kezdődött szeptember 10-én Pá­kozdon az MHSZ „Szocialista hazánkért” vetélkedősorozat kétnapos országos döntője. A vetélkedőn — amit tavaly szep­temberben a fegyveres erők napja alkalmából indított útjára az MHSZ — több mint félmillióan vettek részt. A hét végén a gyakorlati erőpróbával együtt látványos bemutatókon is szó­rakozhattak az érdeklődők a pákozdi emlékműnél. tanítja nálunk a ve­zetőt vezetni? Milyen szervezési és vezetéslélek­tani ismeretek birtokában lehet valaki egy munkahe­lyi közösség irányítója? Megoldható-e, hogy a kol­lektíva elegendő betekintést kapjon a vezető munkájá­ba, s ennék alapján a több- . ségnek akár naprakész vé­leménye legyen a vezető alkalmasságáról? Mi aka­dályozza, hogy a mainál arányosabb munkamegosz­tás érvényesüljön egy-egy vezetői körön belül? Meny­nyire befolyásolják, orszá­gos méretekben előbbreju- tásunkat vezetési kultú­ránk fogyatékosságai? Kérdések sokasága fogal­mazódik meg az emberben, hisz mindenki egyfajta fő­nök-beosztott viszony sze­rint él és dolgozik. Minden­kinek van főnöke, még a főnöknek is ... S létezik egy láthatatlan főnök is, aki státusa szerint ugyan beosztott, a valóságban azonban mindinkább kezdi felismerni főnöki mivoltát, szerepkörét... Talán az olvasó már le­rágott csontnak véli, ha ezek után az ország színe előtt lezajlott két munka­helyi sztrájkot hozzuk szó­ba. Mint erre sokan emlé­kezhetnek, az egyik nyom­da kollektívája azért sza­vazott a sztrájk mellett, mert a leváltott igazgatójuk se szó, se beszéd, egysze­STÍLUSVÁLTÁS rűen visszajött az üzembe1 és újra elfoglalta a székét. A másik helyen éppen for­dított volt a helyzet, a sztrájkot az váltotta ki, hogy eddigi igazgatójukat se szó, se beszéd, egyik pil­lanatról a másikra leváltot­ta az anyavállalat vezére, sőt, kitiltotta az üzem te­rületéről. Azóta a két munkahelyen nagyjából elült a vihar, bár feltételezem, a legfontosabb tanulságok még sokáig fog­lalkoztatják az embereket: ők ismerik az események mozgatórugóit, körülmé­nyeit, a feszültségek igazi okait. De hogy a történtek­nek általánosabb, akár minden munkahely számá­ra is hasznos mozzanatai vannak, az aligha vitatha­tó. Sok persze a személyes, szubjektív elem is, ki kit tart jó vezetőnek. Olykor a helyi népszerűségi index — ha létezne valamilyen mini közvéleménykutatás — nem biztos, hogy annak a veze­tőnek a javára billenne, aki vezetői rátermettsége, tehetsége és embersége alapján legjobban rászolgál a jó minősítésre. Meglehet, hogy átmenetileg elvegetál­hat a gyenge vagy kifeje­zetten rossz vezető is, mert a körülmények szerencsés összjátéka folytán a mun­kahelyi eredmények jók. Ennek következtében a dol­gozók jövedelme akár átlag feletti is lehet, míg egy má­sik cégnél a lelkét kiteheti a vezető, s ennek ellenére sem sikerül a kátyúból ki­húzni a vállalatot. Még­sem gondoljuk, hogy tar­tósan a jó vezetés rossz eredményt, a rossz vezetés viszont jót produkálhat. S mindez nem csak és nem egyedül a pénzzel mérhető. Ismerünk vállala­tokat, intézményeket, ame­lyek jól fizetnek dolgozóik­nak, mégis nagy a mozgás, mert hiányzik a gazdatu­dat, az önálló cselekvés le­hetősége, a vezetés néhány ember elő- vagy örökölt joga, a többi pedig a pálya szélén reked. Olykor a he­lyi vezetés egyik minősítő­je az is, kik, milyen kép­zettségű és emberi érték­kel rendelkező dolgozók válnak meg a cégtől. Diag­nózis ez, ami fölött nem lenne szabad szemet huny­ni. Említettük, létezik egy láthatatlan vezető, aki mindinkább kezdi felismer­ni erre való elhivatottságát. Ez pedig nem más, mint a munkahelyi kollektíva. Ez a kollektíva természe­tesen nem feltétlenül — és jjem csak! — a sztrájk eszközével fejezheti ki vé­leményét vezetői ügyekben. De a rosszban mindenkép­pen jó, hogy a közösségek ma már nem csupán azért képesek határozott, szokat­lan lépésekre, hogy a jogos anyagi járandóságukat ki­harcolják. Azért is, hogy az általuk rossznak minősített vezető távozzék, a jó vi­szont — a felettesek aka­rata ellenére is — marad­jon. Két olyan jelzés volt ez, amely piég sürgetőbbé teszi a vezetés színvonalának javítását, a kiválasztás tu­dományos alapokon nyugvó megoldását, majdpedig a vezetők módszeres képzésé­nek,, továbbképzésének mi­előbbi rendezését. N em új felfedezés az sem, hogy ahol a ve­zető nem függ a munkahe­lyi kollektívától — csupán az őt kinevező és pozíció­ban tartó főhatóságtól —, ott józan belátásától függ, mennyire veszi komolyan az általa vezetett közössé­get. Már-már közhely, bár ettől még igaz, az okos ve­zető a közösséggel együtt vezet és ahogyan a romiak mondták: első az egyenlők között. De még messze va­gyunk ettől, pedig a vezetői stílusváltás is egyik hajtó energiája lehet az igényelt megújulásnak. Fali Géza \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents