Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
CEGLÉD! ^Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 317. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Tanárnő az iskolapadban (2.) Féltem, mint az elsős kisdiák — Remélem nem gondolod komolyan, hogy az embert — akarom mondani a pedagógust — zsineggel mérik? Az a férfi, akinek eddig sikerült a világon a legnagyobbra nőni, gyengeelméjű volt, viszont Napóleon és Mátyás király, annak ellenére, hogy nem büszkélkedhettek kimagasló alkatukkal, azért erőskezű és kiváló szervező hírében állnak még manapság is. Vagy talán kételkedsz az ész erejében? — Nem, én még nem vagyok hitetlenkedő, a tanulók viszont nem mindig méltányolják az ilyen értékeket. Egészen más a helyzet, ha már a megjelenés is tekintélyt parancsoló, például erős testalkatú férfiak esetén. Kolléga vizsgája — Nem tudtál meggyőzni, mert emlékszem egy nagy darab tanáromra, aki amolyan tedd ide, tedd oda ember volt, csak közönyt éreztem iránta, viszont emlékszem vékony, alacsony nevelőimre is, akiktől sokszor féltem vagy rajongtam értük. De térjünk most már arra a bizonyos döntő fordulatra. — Nos, megállapítottam, fíögy az még nem tanár, aki diplomát kap, tanárnak születni kell — és jelentkeztem a ceglédi szakmunkásképző intézetben faszobrásztanulónak. Fogadóórák Sós János, a városi tanács elnökhelyettese, szeptember 14-én, szerdán délután 2-től 4-ig az Evigben, 4-től fél 7-ig a városházán hivatali helyiségében tart fogadóórákat. — Hogyan volt benned ekkora bátorság? — Nem bátorságból tettem, hanem félszből. A szüleim vállalták, hogy két évig eltartanak. De azokra a kriminális dolgokra sem voltam felkészülve, amelyek eztán értek. Bementem az évnyitóra, és úgy féltem, mint egy elsős kisdiák. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz visszaülni a padba. Hát még mikor rám köszöntek a volt tanítványaim, hogy csókolom, tanárnő! Aztán nap mint nap találkoztunk az asztalosműhelyben, futótűzként terjedt a hír, hogy én is csak diák vagyok, és kezdték módosítani az üdvözlést, hogy csókolom, faszob- rásznő. Egyszer egy elméleti vizsgán Pesten felugrott a tanárom: — Nekem ez borzasztó kellemetlen — mondta —, lehetetlenég egy kolléganőt vizsgáztatni. Viszont kialakult egy normális kapcsolatom a tizenéves korosztállyal, begyakorolhattam a közlésformák egészséges középút j át, amely nem távoltar- tó, nem is személyeskedő, vagyis azt, amire a pedagógusnak is szüksége van. Lebegve a semmiben Szakmai oldalról viszont nem volt ilyen egyértelmű az előrehaladásom, mert a ceglédi Stílus Faipari Szövetkezetben. ahol dolgoztam, nem tanultam annyit, amennyit szerettem volna. ügy éreztem, felnőtt fejjel elvesztettem egy évet, bizonytalanná váltam egzisztenciálisan is. Se diák, se tanár nem voltam igazán, lebegtem a semmiben. Asztalkávát és széklábat csináltam / És azt is Becsület — szavunkra Hogy hívják? 1. A kérdés végigkíséri életünket. Kedvesen: Mi a neved? Tisztelettudón: Hogy hívják? Hivatali hidegséggel: Neve? S a válasz — a két vagy három szó — hűséges úti társ: a csecsemő életbe kapálózó csuklójától a mozdulatlan komorságú fejfáig hírül adja lett és volt. létünket. Személyiségünkhöz ezek a nevek kötődnek a legjobban, mégsem mi választjuk azokat. Kapjuk. S majd adjuk is. Nomen est omen: a név végzet, intő jel. Bár ebben a latin mondásban már nem(igen) hiszünk, mégis sokat foglalkoztat bennünket a névadás, főleg szülőkorban. Az utónév (vagy keresztnév) kiválasztását egykoron szigorúan, mechanikusan meghatározta a családi és közösségi hagyomány, ma inkább a divat szól bele ebbe is. A névtan két alapvető kutatási területe: Melyek a leggyakoribb nevek egy adott időszakban és társadalmi csoportban? Melyek tetszenek a legjobban? Most ez utóbbi kérdésre kapott válaszokkal foglalkozom, egy friss felmérés anyagába bepillantva. (Az országos felmérés nyilván magában foglalja — mint tenger a cseppet — a ceglédi jellemzőket is.) Nemcsak a „tabellát” ismertetem, hanem kiemelek egy-egy tipikus indoklást is. Íme, a névslágerlista! Női nevek: 1. Mária („Melegség, fény, szeretet árad belőle.” „A fájdalmas-szép anyaság bibliai jelképe.”) 2 Zsuzsanna („Muzsikál a szó.” „Liliomot jelent.”) 3. Anita („Az a-i-a ritmusa, dallama nagyon kellemes.”) A további tetszési sorrend: Krisztina, Ágnes, Ildikó, Éva, Csilla, Szilvia. Judit. Férfinevek: 1. Zoltán („Mélyhegedű zsongása.” „Jelentése: fejedelem, rokon a szultán szóval.”) 2. Attila („Szép a zenéje.” „Az atta .= atya szóból keletkezett.”) 3. Tamás („Férfias csengésű.”) A legjobban tetszők közé tartozik még, „rangsorban”: Csaba, Zsolt, Balázs, Viktor. Tibor. Ádám,- 3éza. Azonnal feltűnik mindenkinek: a „szép név” első ismérve a kellemes hangzás, a második a pozitív jelentés. Hogy hívják? — kérdezi e cikk címe. Legközelebb ugyanez a kérdés áll majd nyelvi rovatunk élén, de már felszólító módban. Néhány névadási tanácsot adunk át olvasóinknak. Költői Ádám leghitványabb alakra. / Soká könyörögtem, hagyják módosítanom, / Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, / — jutottak gyakran eszembe Madách Miehelangelójának sirámai. Nem, az hivatás — Aztán mégis kisütött felettem a nap, mert átkerültem Kecskemétre, az Asztalos Ktsz- be. Ott már lett mesterem, Kovács Attila, aki minden egyes munkámat megdicsérte. Ekkor jöttem rá, hogy ez milyen fontos, és én mégsem tettem, amikor tanítottam, nem hittem, hogy igénylik. Minden darab új volt, elkészítésük örömteli izgalmat jelentett. Fontos volt az is, hogy befogadtak maguk közé, nem éreztették velem inas mivoltomat. A motívumok, a díszítő faragások változatos skáláját vehettem kézbe. Restauráltam, sőt eljutottam a barokk elemekig is, ami a faszobrászat csúcsa. A sebek tehát befor- radtak. Aztán hirtelen honvágyat kezdtem érezni a pedagóguspálya iránt, és a szakmunkásvizsga után vissza is tértem. — Nem értem, mi indított erre a pálya-visszamódosítás- ra. — Az. hogy most már nyugodtan felvállalhattam magam, mint alkotó pedagógust, akinek élettapasztalata és rálátása van a világra. Mert mit is tudhat egy kezdő tanár három iskolatípus padjaiból kikerülve a mindennapokról? Én sem értettem, hogy mitől kérges egy munkás tenyere, úgy gondoltam, hogy van aki ilyen, van aki olyan. Nem is volt haszontalan, amikor régen a mestervizsga előtt elindult világot látni a jövendőbeli kézműves. Büszkeséggel tölt el, hogy nekem van már egy szakmám is. — Miért, a pedagógusi az nem szakma? — Nem, az hivatás, egész ember kell hozzá. — És te egész ember lettél? — Igen, mert most már van szakmám és hivatásom is. Zimonyi Zita Vége Boltok és foltok, furcsa ellentmondások Aki a más háza előtt söpör Jelzést kaptunk, hogy a Dél-Pest Megyei Áfész abo- nyi autósboltjának vezetője ki akar „pakolni” nekünk — talán aláírásokat is gyűjt — kolléganője, a 203-as élelmiszerbolt vezetője ellen. A helyszínre látogattunk. Először az autósboltba léptünk be. A főnök furcsa módon nem kíván beszélni, sőt a nevét sem óhajtja látni az újságban. — Nekem elegem van ebből az egészből. Nem érdekel a téma. Ma is idegnyugtatót vettem be. Én intézzem el, hogy az itteni lakóknak legyen tej, kifli és kenyér? Kérdezze meg ókét. Alkalmi kísérőm — egy fiatalember — kalauzol Varga Lászlóné lakásába. — Félrerakja és felírja, ami a dolgozóké, vagy mit tudom én. Kilenckor már nem lehet kapni semmit. El kell menni a kenyérboltba, az ABC-be. Aki helyettesítette, az nem rakott semmit félre. Dél körül is maradt nála áru. Miután visszatérek az autósboltba, ajánlják, hogy az éppen betévedő Markó Mátyást kérdezzem meg. — Szoktam itt vásárolni a 203-asban. Tej és kenyérféle kilenckor már nincs, kész. Ugyanez van bent a faluban is. így a gyereknek hogy vegyek kiflit, kakaót? Én elke- rékpározgatok három kilométert is, hogy szerezzek. Csak ha az öregeket nézem ... Szabó Lászlóné megáll az ajtónál. Mérgesről jár be vásárolni, ott megszűnt a bolt. Biztosan jusson — Ahhoz el kell indulni fél hétkor, hogy biztosan jusson tej. De a gyerekek miatt kilencnél előbb nemigen érek be. Az élelmiszerboltba váratlanul érkeztünk. Mindenütt rend és tisztaság. A vezetőt szemmel láthatólag megviselte a Fölvillanyozva Lapunkban néhány héttel ezelőtt szóba hoztuk a hosszúcsemői villanyhálózat építése körül kialakult bonyodalmakat, amelyek azonban legfeljebb nehezítik, de nem akadályozzák a munkálatok elvégzését. A kivitelezés kérdéseit rögzítő szerződés szeptember 1-jét jelöli meg kezdési időpontul, befejezésül pedig 1989. március 31-ét. Idén az ütemezés szerint 2 millió forintos részszámlát kell kifizetni. Ennek a pénzbeli fedezete megvan: a lakossági befizetésekből és a tanács költségvetéséből. Ha a helybeli termelő- szövetkezettől várt támogatás végül is nem érkezik meg, a hálózat akkor is elkészül, igaz, ezt a község jövő évi fejlesztési programja némiképp megsínyli majd. A tanács a beruházás megvalósításában igen jó partnerre lelt a lakosság érintett részében. szomszédban levő kolléga „szervezkedése”. Ennek ellenére hajlandó nyilatkozni. — Mikor reggel megérkezik a kenyér, édesanyám már 6- kor kinyit, hogy ne kelljen a vevőnek elmennie a kenyérboltba vagy máshová. Egyébként nem nagy távolságról van szó. Nézze meg a számlát. Pénteken visszaküldiem 13 félés 9 literes tejet, valamint 5 kakaót. Ez utóbbi is csak akkor fogy el, ha valaki megrendeli és felírom. Mindenesetre az rágalmazás, hogy itt nincs tejtermék és kenyér. A vásárlók véleménye — Az idén megkaptam a Kiváló Dolgozó címet és ezt a kollégám nem bírja lenyelni, ö indította el ezt az egészet és a baráti köre. Az egyik vevőtől tudtuk meg, hogy odament a férjéhez, írja alá a papírt, aki engem helyettesített, az jobb boltvezető, mint én. Nagyon ideges lettem. Átmentem hozzá és megkérdeztem: miért csinálod ezt? Először tagadta a levelet. Aztán bevallotta. Szerinte a kolléganőm kimagasló eredményt ért el. Nem dicsekvésként említem, hasonló időszak alatt én 105, ő pedig 80 ezer forint forgalmat ért el. Kértem, mondjon egy indokot ellenem. Délután nem lehet tejet és kenyeret kapni. Egyébként valójában azért írom fel az előrendelést, mert az nekem is biztos eladás, s ugyanakkor a vevőknek sem kell idegeskedniük. Főleg azoknak, akik délután négykor érkeznek a munkából. A főnökeim kérték tőle a levelet, a beígért negyven aláírás azonban a hozzájuk eljuttatott példányon nem szerepelt. Természetesen a bolt ajtajában jó néhány vevőt megkérdeztünk. íme egy-két vélemény: — Én négy éve járok ide. Bár minden üzlet ilyen lenne Abonyban. (Csendes Béla) — Messziről járok ide, mindennap itt vásárolok. Felíratom, hogy másnap mi kéne. Igazán meg vagyok elégedve. (Enyedi Antalné) — Régóta vásárolok ebben a boltban. Mindig megkapom, amit megrendelek. Soha semmi problémám nem volt. Az, hogy olykor előfordul hiányosság. Hát hol nem...? Amikor az a másik hölgy helyettesített, nem mentek jobban a dolgok. Sőt. Az előtérben szanaszét volt minden. Ráadásul cigarettával járkált a kenyerek között, úgy szolgált ki. (Harmati Tiborné) — Lehet, hogy még nem rá- zódott bele. Nem akarom bántani, de ott voltak középen a rekeszek és ... két kövér ember el se fért egymás mellett az üvegektől. Ez a kis bolt jó nekünk, ne is szűnjön meg. Hatkor, fél hétkor kinyit, a helyettesítés idején csak fél 8 körül. Munkába megyünk, gyerekünk van. Időben vehetünk itt tejet, kiflit stb. Tehát a reggelit oda tudjuk adni az iskolásoknak. (Kovács István) Lehet kapni A boltban 11 óra 50 perckor meg lehetett kapni tejet, kakaót, tejtermékeket, kenyeret. Ismét visszanéztünk az autósboltba. — Furcsa ellentmondást érzek. A vevők elégedettek, és tej, kakaó, tejföl, kenyér is van még. — Ez a lényeg. — Nem gondolta meg magát? — Nem. — Csak nehogy később azt mondja, hogy nem kérdeztem meg. Fehér Ferenc Mozi Cegléd, Szabadság filmszínház, szombaton és vasárnap, délután: Nincs kettő négy nélkül (olasz filmvígjáték). Este Roncspalota (új-zélandi film). Éjszakai előadás: Egy faun megkésett délutánja (csehszlovák filmvígjáték). A kamaramoziban: Nézz körül (szovjet film). A mesemoziban, szombaton és vasárnap, délelőtt és délután: A hercegnő és a robot (brazil rajzfilm). A hét vége sportműsora A hét vége sportműsorából kiemelkedik a Ceglédi Közgép kézilabdázóinak találkozója. Szombaton — a városi tornacsarnokban, 18 órakor — a mezőny első felében álló, igen jó erőt képviselő Bp. Spartacust fogadják. A találkozó érdekessége, hogy arról már hiányozni fog a fővárosiak edzője, Adorján, aki Mo- csai Lajos segítőtársaként a szüuli olimpián irányítja a magyar válogatottat. A lányok tudják az árakat Tanárok, diákok egyaránt várják az új kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskola elkészültét. Szeptemberben 230 elsős kezdte meg tanulmányait az iskolában, a gyakorlati munkát az üzletekben, vendéglátó helyeken. Képünkön a Kossuth Ferenc utcai oktatóteremben a 3. csek a pénztárgép kezelését gyakorolják. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Szombaton még egy sport- eseményre kerül sor. A CVSE sporttelepén 16.30-kor kezdődik a Ceglédi VSE—Bugyi megyebajnoki labdarúgó-mérkőzés. A Vasutas nagy tervekkel vágott neki a bajnokságnak, s ezután az első négy fordulóban csupán egy pontot szerzett. Amennyiben nem akarnak leszakadni a középmezőnytől, mindenképpen pontokat (!) kell szerezniük. Előtte, 14.30-tól az ifjúságiak lépnek pályára. Vasárnap újra kézilabdamérkőzésre kerül sor, a Ceglédi Közgép II. a megyei I. osztályú felnőttbajnokságban a még pontveszteség nélkül álló Ikladot fogadja, összecsapásuk 10 órakor kezdődik, utána lépnek pályára az ifjúságiak. U. L. Tekeeredmények Cegléden, a Közgép tekepályáján rendezték meg az ifjúságiak Stefán Lajos emlék- versenyét. A várakozásnak megfelelően, a részvevő 11 csapat közül a Közgép sportolói bizonyultak a legjobbnak csapatban, párosban egyaránt. Eredmények : Csapatban: 1. Közgép A, 2. Bp. Postás, 3. Kecskeméti MÁV. Párosban: 1. Korpácsi, Ri- móczi I. (Közgép), 2. Hegedűs, Hankovics (Postás), 3. Rosta, Rózner (FTC). ★ Ugyanekkor a fővárosban, a BKV Előre pályáján, országos serdülő seregszemlét rendeztek, melyen — a fiúk között — a ceglédi Tukacs Attila bizonyult legjobbnak 420 fával. A Közgép másik reménysége, Vajda László 400 fát ütött, s ő is a legjobb 10 között végzett. ISSN 0133—260« (Ceglédi Hírlap)
