Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

CEGLÉD! ^Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 317. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Tanárnő az iskolapadban (2.) Féltem, mint az elsős kisdiák — Remélem nem gondolod komolyan, hogy az embert — akarom mondani a pedagó­gust — zsineggel mérik? Az a férfi, akinek eddig sikerült a világon a legnagyobbra nőni, gyengeelméjű volt, viszont Na­póleon és Mátyás király, an­nak ellenére, hogy nem büsz­kélkedhettek kimagasló alka­tukkal, azért erőskezű és ki­váló szervező hírében állnak még manapság is. Vagy talán kételkedsz az ész erejében? — Nem, én még nem va­gyok hitetlenkedő, a tanulók viszont nem mindig méltá­nyolják az ilyen értékeket. Egészen más a helyzet, ha már a megjelenés is tekintélyt pa­rancsoló, például erős testal­katú férfiak esetén. Kolléga vizsgája — Nem tudtál meggyőzni, mert emlékszem egy nagy da­rab tanáromra, aki amolyan tedd ide, tedd oda ember volt, csak közönyt éreztem iránta, viszont emlékszem vékony, alacsony nevelőimre is, akik­től sokszor féltem vagy ra­jongtam értük. De térjünk most már arra a bizonyos döntő fordulatra. — Nos, megállapítottam, fíögy az még nem tanár, aki diplomát kap, tanárnak szület­ni kell — és jelentkeztem a ceglédi szakmunkásképző in­tézetben faszobrásztanulónak. Fogadóórák Sós János, a városi tanács elnökhelyettese, szeptember 14-én, szerdán délután 2-től 4-ig az Evigben, 4-től fél 7-ig a városházán hivatali helyi­ségében tart fogadóórákat. — Hogyan volt benned ek­kora bátorság? — Nem bátorságból tettem, hanem félszből. A szüleim vál­lalták, hogy két évig eltarta­nak. De azokra a kriminális dolgokra sem voltam felké­szülve, amelyek eztán értek. Bementem az évnyitóra, és úgy féltem, mint egy elsős kis­diák. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz visszaülni a padba. Hát még mikor rám köszöntek a volt tanítvá­nyaim, hogy csókolom, tanár­nő! Aztán nap mint nap talál­koztunk az asztalosműhelyben, futótűzként terjedt a hír, hogy én is csak diák vagyok, és kezdték módosítani az üdvöz­lést, hogy csókolom, faszob- rásznő. Egyszer egy elméleti vizsgán Pesten felugrott a tanárom: — Nekem ez borzasztó kellemet­len — mondta —, lehetetlen­ég egy kolléganőt vizsgáztatni. Viszont kialakult egy normális kapcsolatom a tizenéves kor­osztállyal, begyakorolhattam a közlésformák egészséges kö­zépút j át, amely nem távoltar- tó, nem is személyeskedő, vagyis azt, amire a pedagó­gusnak is szüksége van. Lebegve a semmiben Szakmai oldalról viszont nem volt ilyen egyértelmű az előrehaladásom, mert a ceglé­di Stílus Faipari Szövetkezet­ben. ahol dolgoztam, nem ta­nultam annyit, amennyit sze­rettem volna. ügy éreztem, felnőtt fejjel elvesztettem egy évet, bizony­talanná váltam egzisztenciáli­san is. Se diák, se tanár nem voltam igazán, lebegtem a semmiben. Asztalkávát és széklábat csináltam / És azt is Becsület — szavunkra Hogy hívják? 1. A kérdés végigkíséri életünket. Kedvesen: Mi a ne­ved? Tisztelettudón: Hogy hívják? Hivatali hidegség­gel: Neve? S a válasz — a két vagy három szó — hű­séges úti társ: a csecsemő életbe kapálózó csuklójától a mozdulatlan komorságú fejfáig hírül adja lett és volt. létünket. Személyiségünkhöz ezek a nevek kötődnek a legjob­ban, mégsem mi választjuk azokat. Kapjuk. S majd ad­juk is. Nomen est omen: a név végzet, intő jel. Bár ebben a latin mondásban már nem(igen) hiszünk, mégis sokat foglalkoztat bennünket a névadás, főleg szülőkorban. Az utónév (vagy keresztnév) kiválasztását egykoron szigorúan, mechanikusan meghatározta a családi és kö­zösségi hagyomány, ma inkább a divat szól bele ebbe is. A névtan két alapvető kutatási területe: Melyek a leg­gyakoribb nevek egy adott időszakban és társadalmi csoportban? Melyek tetszenek a legjobban? Most ez utóbbi kérdésre kapott válaszokkal foglalkozom, egy friss felmérés anyagába bepillantva. (Az országos fel­mérés nyilván magában foglalja — mint tenger a csep­pet — a ceglédi jellemzőket is.) Nemcsak a „tabellát” ismertetem, hanem kiemelek egy-egy tipikus indoklást is. Íme, a névslágerlista! Női nevek: 1. Mária („Melegség, fény, szeretet árad belőle.” „A fájdalmas-szép anyaság bibliai jelképe.”) 2 Zsuzsanna („Muzsikál a szó.” „Liliomot jelent.”) 3. Anita („Az a-i-a ritmusa, dallama nagyon kellemes.”) A további tetszési sorrend: Krisztina, Ágnes, Ildikó, Éva, Csilla, Szilvia. Judit. Férfinevek: 1. Zoltán („Mélyhegedű zsongása.” „Je­lentése: fejedelem, rokon a szultán szóval.”) 2. Attila („Szép a zenéje.” „Az atta .= atya szóból keletkezett.”) 3. Tamás („Férfias csengésű.”) A legjobban tetszők kö­zé tartozik még, „rangsorban”: Csaba, Zsolt, Balázs, Viktor. Tibor. Ádám,- 3éza. Azonnal feltűnik mindenkinek: a „szép név” első is­mérve a kellemes hangzás, a második a pozitív jelentés. Hogy hívják? — kérdezi e cikk címe. Legközelebb ugyanez a kérdés áll majd nyelvi rovatunk élén, de már felszólító módban. Néhány névadási tanácsot adunk át olvasóinknak. Költői Ádám leghitványabb alakra. / Soká könyörögtem, hagyják módo­sítanom, / Engedjék, hogy vés­sek rá holmi díszt, / — jutot­tak gyakran eszembe Madách Miehelangelójának sirámai. Nem, az hivatás — Aztán mégis kisütött felet­tem a nap, mert átkerültem Kecskemétre, az Asztalos Ktsz- be. Ott már lett mesterem, Kovács Attila, aki minden egyes munkámat megdicsérte. Ekkor jöttem rá, hogy ez mi­lyen fontos, és én mégsem tet­tem, amikor tanítottam, nem hittem, hogy igénylik. Minden darab új volt, elkészítésük örömteli izgalmat jelentett. Fontos volt az is, hogy befo­gadtak maguk közé, nem érez­tették velem inas mivoltomat. A motívumok, a díszítő fara­gások változatos skáláját ve­hettem kézbe. Restauráltam, sőt eljutottam a barokk ele­mekig is, ami a faszobrászat csúcsa. A sebek tehát befor- radtak. Aztán hirtelen honvá­gyat kezdtem érezni a peda­góguspálya iránt, és a szak­munkásvizsga után vissza is tértem. — Nem értem, mi indított erre a pálya-visszamódosítás- ra. — Az. hogy most már nyu­godtan felvállalhattam magam, mint alkotó pedagógust, aki­nek élettapasztalata és rálátá­sa van a világra. Mert mit is tudhat egy kezdő tanár három iskolatípus padjaiból kikerül­ve a mindennapokról? Én sem értettem, hogy mitől kérges egy munkás tenyere, úgy gon­doltam, hogy van aki ilyen, van aki olyan. Nem is volt haszontalan, amikor régen a mestervizsga előtt elindult vi­lágot látni a jövendőbeli kéz­műves. Büszkeséggel tölt el, hogy nekem van már egy szakmám is. — Miért, a pedagógusi az nem szakma? — Nem, az hivatás, egész ember kell hozzá. — És te egész ember lettél? — Igen, mert most már van szakmám és hivatásom is. Zimonyi Zita Vége Boltok és foltok, furcsa ellentmondások Aki a más háza előtt söpör Jelzést kaptunk, hogy a Dél-Pest Megyei Áfész abo- nyi autósboltjának vezetője ki akar „pakolni” nekünk — talán aláírásokat is gyűjt — kolléganője, a 203-as élelmiszerbolt vezetője ellen. A helyszínre látogattunk. Először az autósboltba léptünk be. A főnök furcsa mó­don nem kíván beszélni, sőt a nevét sem óhajtja látni az újságban. — Nekem elegem van ebből az egészből. Nem érdekel a téma. Ma is idegnyugtatót vet­tem be. Én intézzem el, hogy az itteni lakóknak legyen tej, kifli és kenyér? Kérdezze meg ókét. Alkalmi kísérőm — egy fia­talember — kalauzol Varga Lászlóné lakásába. — Félrerakja és felírja, ami a dolgozóké, vagy mit tu­dom én. Kilenckor már nem lehet kapni semmit. El kell menni a kenyérboltba, az ABC-be. Aki helyettesítette, az nem rakott semmit félre. Dél körül is maradt nála áru. Miután visszatérek az autós­boltba, ajánlják, hogy az ép­pen betévedő Markó Mátyást kérdezzem meg. — Szoktam itt vásárolni a 203-asban. Tej és kenyérféle kilenckor már nincs, kész. Ugyanez van bent a faluban is. így a gyereknek hogy ve­gyek kiflit, kakaót? Én elke- rékpározgatok három kilomé­tert is, hogy szerezzek. Csak ha az öregeket nézem ... Szabó Lászlóné megáll az ajtónál. Mérgesről jár be vásárolni, ott megszűnt a bolt. Biztosan jusson — Ahhoz el kell indulni fél hétkor, hogy biztosan jusson tej. De a gyerekek miatt ki­lencnél előbb nemigen érek be. Az élelmiszerboltba váratla­nul érkeztünk. Mindenütt rend és tisztaság. A vezetőt szem­mel láthatólag megviselte a Fölvillanyozva Lapunkban néhány hét­tel ezelőtt szóba hoztuk a hosszúcsemői villanyháló­zat építése körül kialakult bonyodalmakat, amelyek azonban legfeljebb nehezí­tik, de nem akadályozzák a munkálatok elvégzését. A kivitelezés kérdéseit rög­zítő szerződés szeptember 1-jét jelöli meg kezdési időpontul, befejezésül pe­dig 1989. március 31-ét. Idén az ütemezés szerint 2 millió forintos részszám­lát kell kifizetni. Ennek a pénzbeli fedezete megvan: a lakossági befizetésekből és a tanács költségvetéséből. Ha a helybeli termelő- szövetkezettől várt támo­gatás végül is nem érkezik meg, a hálózat akkor is el­készül, igaz, ezt a község jövő évi fejlesztési prog­ramja némiképp megsínyli majd. A tanács a beruhá­zás megvalósításában igen jó partnerre lelt a lakos­ság érintett részében. szomszédban levő kolléga „szervezkedése”. Ennek elle­nére hajlandó nyilatkozni. — Mikor reggel megérkezik a kenyér, édesanyám már 6- kor kinyit, hogy ne kelljen a vevőnek elmennie a kenyér­boltba vagy máshová. Egyéb­ként nem nagy távolságról van szó. Nézze meg a számlát. Pénteken visszaküldiem 13 fél­és 9 literes tejet, valamint 5 kakaót. Ez utóbbi is csak ak­kor fogy el, ha valaki meg­rendeli és felírom. Minden­esetre az rágalmazás, hogy itt nincs tejtermék és kenyér. A vásárlók véleménye — Az idén megkaptam a Kiváló Dolgozó címet és ezt a kollégám nem bírja lenyelni, ö indította el ezt az egészet és a baráti köre. Az egyik vevő­től tudtuk meg, hogy odament a férjéhez, írja alá a papírt, aki engem helyettesített, az jobb boltvezető, mint én. Na­gyon ideges lettem. Átmentem hozzá és megkérdeztem: miért csinálod ezt? Először ta­gadta a levelet. Aztán beval­lotta. Szerinte a kolléganőm kimagasló eredményt ért el. Nem dicsekvésként említem, hasonló időszak alatt én 105, ő pedig 80 ezer forint forgal­mat ért el. Kértem, mondjon egy indokot ellenem. Délután nem lehet tejet és kenyeret kapni. Egyébként valójában azért írom fel az előrendelést, mert az nekem is biztos el­adás, s ugyanakkor a vevők­nek sem kell idegeskedniük. Főleg azoknak, akik délután négykor érkeznek a munká­ból. A főnökeim kérték tőle a le­velet, a beígért negyven alá­írás azonban a hozzájuk eljut­tatott példányon nem szere­pelt. Természetesen a bolt ajtajá­ban jó néhány vevőt megkér­deztünk. íme egy-két véle­mény: — Én négy éve járok ide. Bár minden üzlet ilyen lenne Abonyban. (Csendes Béla) — Messziről járok ide, min­dennap itt vásárolok. Felíra­tom, hogy másnap mi kéne. Igazán meg vagyok elégedve. (Enyedi Antalné) — Régóta vásárolok ebben a boltban. Mindig megkapom, amit megrendelek. Soha sem­mi problémám nem volt. Az, hogy olykor előfordul hiányos­ság. Hát hol nem...? Amikor az a másik hölgy helyettesí­tett, nem mentek jobban a dolgok. Sőt. Az előtérben sza­naszét volt minden. Ráadásul cigarettával járkált a kenyerek között, úgy szolgált ki. (Har­mati Tiborné) — Lehet, hogy még nem rá- zódott bele. Nem akarom bán­tani, de ott voltak középen a rekeszek és ... két kövér em­ber el se fért egymás mellett az üvegektől. Ez a kis bolt jó nekünk, ne is szűnjön meg. Hatkor, fél hétkor kinyit, a helyettesítés idején csak fél 8 körül. Munkába megyünk, gyerekünk van. Időben vehe­tünk itt tejet, kiflit stb. Tehát a reggelit oda tudjuk adni az iskolásoknak. (Kovács István) Lehet kapni A boltban 11 óra 50 perckor meg lehetett kapni tejet, ka­kaót, tejtermékeket, kenyeret. Ismét visszanéztünk az autós­boltba. — Furcsa ellentmondást ér­zek. A vevők elégedettek, és tej, kakaó, tejföl, kenyér is van még. — Ez a lényeg. — Nem gondolta meg ma­gát? — Nem. — Csak nehogy később azt mondja, hogy nem kérdeztem meg. Fehér Ferenc Mozi Cegléd, Szabadság filmszín­ház, szombaton és vasárnap, délután: Nincs kettő négy nél­kül (olasz filmvígjáték). Este Roncspalota (új-zélandi film). Éjszakai előadás: Egy faun megkésett délutánja (csehszlo­vák filmvígjáték). A kamara­moziban: Nézz körül (szovjet film). A mesemoziban, szom­baton és vasárnap, délelőtt és délután: A hercegnő és a ro­bot (brazil rajzfilm). A hét vége sportműsora A hét vége sportműsorából kiemelkedik a Ceglédi Köz­gép kézilabdázóinak találkozó­ja. Szombaton — a városi tornacsarnokban, 18 órakor — a mezőny első felében álló, igen jó erőt képviselő Bp. Spartacust fogadják. A talál­kozó érdekessége, hogy arról már hiányozni fog a főváro­siak edzője, Adorján, aki Mo- csai Lajos segítőtársaként a szüuli olimpián irányítja a magyar válogatottat. A lányok tudják az árakat Tanárok, diákok egyaránt várják az új kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskola elkészültét. Szeptemberben 230 elsős kezdte meg tanulmányait az iskolában, a gyakorlati munkát az üz­letekben, vendéglátó helyeken. Képünkön a Kossuth Ferenc utcai oktatóteremben a 3. c­sek a pénztárgép kezelését gyakorolják. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Szombaton még egy sport- eseményre kerül sor. A CVSE sporttelepén 16.30-kor kezdő­dik a Ceglédi VSE—Bugyi megyebajnoki labdarúgó-mér­kőzés. A Vasutas nagy tervek­kel vágott neki a bajnokság­nak, s ezután az első négy fordulóban csupán egy pontot szerzett. Amennyiben nem akarnak leszakadni a közép­mezőnytől, mindenképpen pon­tokat (!) kell szerezniük. Előt­te, 14.30-tól az ifjúságiak lép­nek pályára. Vasárnap újra kézilabda­mérkőzésre kerül sor, a Ceg­lédi Közgép II. a megyei I. osztályú felnőttbajnokságban a még pontveszteség nélkül álló Ikladot fogadja, összecsapásuk 10 órakor kezdődik, utána lépnek pályára az ifjúságiak. U. L. Tekeeredmények Cegléden, a Közgép teke­pályáján rendezték meg az if­júságiak Stefán Lajos emlék- versenyét. A várakozásnak megfelelően, a részvevő 11 csa­pat közül a Közgép sportolói bizonyultak a legjobbnak csapatban, párosban egyaránt. Eredmények : Csapatban: 1. Közgép A, 2. Bp. Postás, 3. Kecskeméti MÁV. Párosban: 1. Korpácsi, Ri- móczi I. (Közgép), 2. Hegedűs, Hankovics (Postás), 3. Rosta, Rózner (FTC). ★ Ugyanekkor a fővárosban, a BKV Előre pályáján, országos serdülő seregszemlét rendez­tek, melyen — a fiúk között — a ceglédi Tukacs Attila bi­zonyult legjobbnak 420 fával. A Közgép másik reménysége, Vajda László 400 fát ütött, s ő is a legjobb 10 között vég­zett. ISSN 0133—260« (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents