Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

Félezer tonna szalma Rendről és bálában Mostanában megcsappant az Arany János Tsz tarlóin az alomszalmavá sár kezdeti nagy forgalma, ami azzal ma­gyarázható, hogy a Mészáros Tsz learatott gabonatábláin is árusítják a bálákat. Hogy ki honnan vásárolja jószágai alá a szalmát, azt mindenekelőtt a távolságtól és az utak ál­lapotától teszi függővé, mert minőségileg aligha van lénye­ges különbség a két gazdaság portékája között. Igaz, a napokban a rozs­szalma bálázásával voltak gondok az Arany Tsz-ben, ezért újabban ismét a búza­szalmát árusítják az alsójárá­si földeken. Az augusztus 8— 14. közötti héten újra rozs vá­gása kerül sorra az Abonyi és Ceglédi utak közötti táblákon, ahol rendről is meg lehet vá­sárolni az alomnakvalót, száz kilogrammonként 40 forintos áron. Mostanáig 410 tonna szalmát értékesített a szövetkezet, ösz- szesen ezer tonnát szándékoz­nak eladni a kisgazdaságok­nak. Drótkefe a győrieknek Amikor az Arany János Termelőszövetkezet megvette a kefe­gyári csarnokot, vele együtt egy-két kötelezettséget is örö­költ, mint például a műszaki kefekötés. A képünkön látható hatalmas, 2100 mm hosszú, 500 mm átmérőjű drótszőrű út- kefének például van piaca; a Győri Városgazdálkodási Vál­lalat rendelte meg. Somodi József az utolsó simításokat vég­zi a terméken (Varga Irén felvétele) W APMölwrfíffra Született: Besenyel Kálmán és Mátrai Ildikó: Edina, Kecs­keméti József és Danka Pi­roska: Norbert; Mitru Tibor és László Irén: Enikő; Csu­kás Csaba és Szarka Erika: Annabella nevű gyermeke. Névadót tartott: Hagymási Sándor és Fehér Ildikó: Ág­nes; Molnár Attila és Sebes­tyén Erika: Márk; Tanai Ist­ván és Herpai Erika: Viktó­ria Várkonyi Ferenc és Vörös Sarolta: Ferenc; Angyal Lász­ló és Utasi Magdolna: Beáta nevű gyermekének. Házasságot kötött: Márton János és Vonnák Margit; Szöllősi Ferenc és Patonai Judit; Balog Zoltán és Váró- czi Eszter; Sallai László és Horvát Erika. Meghalt: Nagy Ferenc (Ná- dasdy u. 16.); Faragó Julian­na (Ady E. u. 16.); Gimes Lászlóné Szabó Ilona (Eötvös K. u. 2.); Káldy Imre (Ár­pád u. 18.); Szentpéteri Lász­lóné Bakos Mária (Tass u. 10.); Lévay Imréné Fodor Már­ta (Ceglédi u. 5.); Fokti Ist­ván (Fáskert u. 5.); Bózsik Balázs (Esed dűlő 5.); Csör­gő Mihály (Nádasdy u. 22.); Somodi Antal (Kecskeméti u. 12.); Papp Lajosné Török Esz; tér Róza (Vági I. ltp. 9 ); De­meter Béla (Ady E. u. 16.). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 8.. HÉTFŐ Teniszcsarnok lehetne a cifrakerti aréna Igény van rá, lesz-e szervező? A sport azok közé a té­mák közé tartozik, amelyről nem szívesen írok, s ennek ezer oka van. Először is a város sportéletéről naponta tudósít hozzáértő toliból la­punk, így — szerencsére — nincs is nagy szükség rá, hogy amúgy a pálya széléről laikus véleményt mondjak. Másodszor, s ezzel máris a szubjektum területére érünk, magam részéről igencsak elé­gedetlen vagyok azzal, amit szerte az országban sportnak neveznek. Pénz- és izzadság­szagú vergődés, alacsony szín­vonal, de mindent meghaladó anyagi igények, teljesítmény nélkül. Röviden, valami ha­sonló általánosítás szokott eszembe jutni, persze a ki­vételekkel együtt. Tudom, hogy jó az atlétika, sikeres a birkózás, s talán a város focicsapata is meg tud ma­radni az első osztályban, ahol legalább1 nem ismeretlen ne­vű együttesek ellen harcolhat a pontokért Pozíció A tömegsport még mindig nem a tömegek sportja, mert az évenkénti néhány akciót nem lehet másnak, mint — per­sze ígéretes és dicséretes — kez­detnek nevezni. Talán még az igazi gond felvázolására is futja ismereteimből, hiszen nem kell áhhoz szakembernek: lenni, hogy a létesítmény hi­ány okozta bajokat meglássa az ember. Ez a létesítményhiány — hogy a sport két területét azonnal össze is kössük — persze nemcsak a tömegspor­tot, hanem az élsportot is sújtja. A dobóatlétáknak so­hasem volt, most sincs nor­mális nekifutójuk, valamikor kaptak ugyan más eszközöket is, amit aztán egyszerűen el­loptak. Van a városnak azonban olyan létesítménye, amit a kor szellemének megfelelően ki­válóan fel lehetne használni, akár magánkézbe adással is, például sportolásra. Ezzel függ össze az is — hogy egy picinyke kitérőt te­gyünk —, újabban a divatos sportok között is az élre ke­rült a tenisz. Jómagam még sohasem fogtam ütőt a kezem­be, tehát elfogultsággal igazán nem vádolhat senki. Pusztán két szemem — vagyis a ta­pasztalatom, tehát a tények — győznek meg arról, e sport­ágba érdemes lenne pénzt be­fektetni, mert e sportágban van pénz. (Egyébként való­színű, hogy ez most a legdi­vatosabb sportfilozófia is egy­ben.) A királyok sportját — miért tagadnánk? — elsősor­ban pénzért játsszák, s ez a pénz odáig sugároz, hogy amíg — például atlétikai edzésre — ingyen lehet járni, addig a teniszoktatásért fizetni kell. Valószínű, ezért kap a tenisz­edző is hétszeres bért, de, mint tudjuk, Magyarországon ilyesmiről nem illik beszélni. Ügy tűnik, van olyan réteg a városban, amely minden erőfe­szítés nélkül leszurkolja a ma­gas díjakat, s emellett megfele­lő társadalmi pozícióval is ren­delkezik ahhoz, hogy érdem­ben tegyen valamit gyermeke sportolásáért. Az újonnan épü­lő pályák erre a világ legjobb bizonyítékait szolgálják. Ideális terep S talán itt kanyarodhatunk ■'vissza -•*-létesítménygondhoz. Mert igaz ugyan, hogy a te­niszt nyáridőben, esőmentes napokon kiválóan lehet mű­velni a vadonatúj pályákon, ám esőben, hidegben, télen — vagyis vagy fél esztendeig — kihasználatlanul porosodnak a drága ütők, s megkopik a felszedett tudás. Ugyanakkor a sokat emle­getett cifrakerti aréna csak bezúzott ablakaival, lerobbant burkolatával dacol az idővel meg a figyelmetlenséggel. Ugyanakkor ez a létesítmény szinte ideális terepet nyújta­na a teniszezők számára is. S ha már úgyszólván hango­san gondolkodik az ember, le­írhatja azt is, mintegy kité­rőként, hogy egy minigolf­pálya is elférne a kert bár­melyik zugában, ahol ma­napság háborítatlanul tenyész a gaz. Néhány mázsa cement, némi sóder, hulladék va anyag, s máris kész lenne a pálya, amin esetleg néhány forintért lehetne játszani. A kérdés Maradjunk még az aréná­nál. Ismerem már a hivatásos tervezőket, kinyitják a száju­kat, előveszik a ceruzájukat, s máris röpködnek a milliók. Nos, nem ilyenre gondoltam, hanem valami olyasféle meg­oldásra, ami egyáltalán játék­lehetőséget teremt. Beüvegez- tetni a hatalmas építményt, megcsináltatni a padlózatot — esetleg cserélhetőre, hogy több funkciójú legyen a játéktér — s máris indulhatna a játék. Biztos vagyok benne, sokan lennének a városban, akik egy lazán szerveződő gazda­sági társulásba pénzt fektet­nének, akár úgy is, hogy be­vitt pénzükért később játsz­hatnának. Az már további ha­szon lehetne, hogy a kerti aré­na környéke is talán kevésbé elhanyagolttá válhatna. Ezek már részletkérdések. Sokkal inkább az a fő, hogy legyen valaki, aki belevág, szervez, engedélyeket jár ki, buzdít, lelkesít. Van-e ilyen ember Nagykő­rösön ? Ballal Ottó Vezetékcsere A PVCSV szakemberei a Ceglédi úton is kicserélték az elhasználódott vascsöveket műanyagból készültre. Képün­kön a Táncsics Mihály brigád tagjai — munka közben. Re­méljük, hogy a munkálatok idején felbontott úttestet is mihamarabb rendbe hozzák. (Varga Irén felvétele) Mozi Hétfőn a nagyteremben: A szakasz. Színes amerikai film. Előadás 6 órakor. Asztal öt személyre. Színes, szinkronizált amerikai film. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Más, mint a többi. Színes, szink­ronizált szovjet film, fél 6- kor. A Cifrakert parkmoziban: A szakasz, 21 órakor. Sporthírek! Ütemezett felkészülés A Kinizsi labdarúgócsapa­tának felkészülése az ütemezés szerint történik. Heti 3 edzés, egy vagy két edzőmérkőzés. Eredmények: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi—Kecskeméti TE 3-2 (4-0). Nagykőrösi Kgy. Kini­zsi—Tápiószentmárton 10-0 (4-0). sebb taktikai fegyelmezetlen­ség előfordult, Magyar I. edző ezekre felhívta a figyelmet. Góllövő: Benkó 2 és Soós. A szentmártoni csapat tar­talékosán állt ki. Góllövő: Soós 3, Petrezselyem 2, Dan- kó, Vigh, Virág, Lajos V. és Benkó. Járva az utcákat, nézve a kirakatokat Velünk érző sürgetéssel Több százezer társamhoz hasonlóan, az utóbbi időben előszeretettel és érdeklődéssel olvasom a közgazdasági tár­gyú szakcikkeket, tanulmá­nyokat, pedig nem vagyok közgazdász. Társaságban szí­vesen hallgatom az új mellett okosan érvelőket, a reformo­kat, a szerkezeti változáso­kat sürgetőket, a gondokat nyíltan és kendőzetlenül be­mutatókat, s néha kissé bi­zonytalanul és félve gondolok az elkövetkezendő hónapokra, évekre, s ezt kimondom. A szakemberek ezt az aggodal­mamat megértik, vagy éppen érvekkel is alátámasztják. Van egy barátom, akit tör­ténelmünk forgószele messzi­re röpített hazájától. Az NSZK-ban él, de minden má­sodik évben itthon tölti a szabadságát, s ilyenkor né­hány órát együtt vagyunk. Így volt ez most is, amikor ven­dégül láttam egyik délután, másnap pedig ő vitt magával a fővárosba. Jártuk az utcá­kat, nézegettük a kirakatokat, s kellő bámészkodás után, meglehetősen fáradtan leül­tünk. Megszólalt Franz Blau­bacher, az én gyerekkori ba­rátom : — Nem erre voltam felké­szülve. de azt is mondhatnám, hogy a tőletek hozzánk jutó hírek nem erre készítettek fel. Igyekszem, amennyire tudom, rendszeresen elolvasni a hazai (magyar) újságokat, halgatni a hazai (magyar) rádiót, meg­ismerni a politikai és gazda­sági vezetők nyilatkozatait. Ezeknek a forrásoknak a hangneme tele van aggódás­sal, mindenki a gondokat hangsúlyozza, a politikusok a jövőt beárnyékoló, baljós té­nyezőkről beszélnek. Én ma itt, otthon,, egészen mást lát­tam. Hát igen. A nyárban zölden ragyogó határ, a tömött zöld­ségüzletek, az árubőségtől duz­zadó piaci standok, az áru­házak készlete, a lebarnult és nekivetkőzött leányokkal, asz- szonyokkal tarka utcakép, a rohanó autócsorda, a szülői házban, a rokonoknál és ba­rátoknál fehérrel terített és sültek alatt roskadozó asztal, a saját termésű bor, a kisüsti pálinka szebb, mint a meny­asszony arca, és igazán lehet megtévesztő. Először azt gondolom, nem leszek hitelrontó, s hazaláto­gató barátom dicsérő észrevé­teleit köszönettel nyugtázom, aztán eszembe jutott, hogy he­tek óta nem kapni félcolos horganyzott vascsövet, orszá­gos hiánycikk, ötszáz kilomé­tert autóztam, amíg ízlésem­nek és zsebemnek megfelelő fürdőszobai csempét kaptam, és kifordultam az üzletből, ahol ajándékba cipőt akartam vásárolni négyéves unokám­nak. Minek titkolni a gondo­kat! Sorolom hát, hogy a zsú­folt kirakatokban persze az van, ami van, de a tolongás­nak, zsúfoltságnak sokszor az az oka, ami nincs, amit keres­ni, hajszolni kell, amit csak csúszópénz ellenében vihetek ki a boltból. Franz hallgat, úgy tűnik, hogy nem érti dohogásomat, de hát annyi minden van, amit én sem értek, s ezért sokakkal együtt kérdezem: — miért drága a tojás, ha milliószámra tárolják a tojástermelő gazda­ságok? Miért drága a krump­li, ha a termelő annyit sem kap érte, amiért érdemes len­ne a földből kiszedni? Miért emelkednek a vendéglői árak, ha az üzletek tátonganak az ürességtől? Biztos, ezek csak a kisebb gondok, s ettől sokkal nagyob- bakkal kell megküzdenünk. Azt mondta egyik ismerősöm, hogy mi hajlamosak vagyunk az önigazolásra, — Sokak szá­mára kényelmes mentség, hogy fenn elismerték a bajokat. Így hát lenn sincs más, mint tör­delni a kezünket. — A világpiaci környezet változását nem foghatjuk fel bibliai sorscsapásnak — hal­lottam Angyal Mihály közgaz­dásztól —, hanem próbáljunk ellene védekezni. És ebben a védekezésben mindannyian részt vehetünk, sőt részt kell, hogy vegyünk. A róssz beideg­ződésen változtatni ezerféle eszközzel lehet. Például a ren­detlenségen Ha egy raktárban nem tudni, hogy mi hol van, és a raktárost ritkán találni a helyén, akkor keveset ér an­nak dokumentálása, hogy a marósok teljesítményét az anyag- és szerszámvételezés nehézségei rontják le. A ter­melőszövetkezetben is hiába mutatják ki, hogy tíz kilóval több műtrágya már csak fél mázsával növeli a termést, ha ugyanakkor többmázsán.yi trá­gya kupacban marad a föld szélén vagy sávosan kiégeti a vetést. Nem ijesztgetem én a . gon­dokkal messzire szakadt ha­zánkfiát, de hát meg kell mu­tatni számára is gazdaságunk jelenlegi helyzetét — És ti ismeritek? Mert ha igen. akkor cselekedni kell — biztat barátom, miközben a kávéját kevergetí, s én igazat adok neki, mert értem velünk érző sürgetését. F. M. ISSN 0133—2708 (Nagyköröst Hírlap) A két mérkőzésen a követ­kező összeállításban játszot­tak: Barabás (Petrik) — Far­kas (Fercsi), Virág, Szabó (La­jos), Nagyhegyesi (Czinkus) — Kovács (Magyar M.), Petre­zselyem, Vigh — Benkó (Mé­száros), Soós, Pörge (Dankó). Az NB III-as KTE ellen jól helytállt a körösi csapat. Ki­Az eddig mutatott játék és teljesítmény megfelelő, de nem szabad messzebb menő következtetéseket levonni. Szerdán délután 4 órakor a Kinizsi-sporttelepen a Kecske­méti SC vegyes (ifi -\- felnőtt) csapatával lesz edzőmérkőzés. P. S. Még tart a nyári vásár Most olcsóbban egészítheti ki ruhatárát kínálatunkból. Nagy árengedmények ruhák, cipők, méteráruk árából — nőknek, férfiaknak, gyerekeknek. Várja kedves vásárlóit a Pest Megyei Ruházati Vállalat méteráru-, cipő-, gyermekruházati és sportruházati boltja.

Next

/
Thumbnails
Contents