Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
Félezer tonna szalma Rendről és bálában Mostanában megcsappant az Arany János Tsz tarlóin az alomszalmavá sár kezdeti nagy forgalma, ami azzal magyarázható, hogy a Mészáros Tsz learatott gabonatábláin is árusítják a bálákat. Hogy ki honnan vásárolja jószágai alá a szalmát, azt mindenekelőtt a távolságtól és az utak állapotától teszi függővé, mert minőségileg aligha van lényeges különbség a két gazdaság portékája között. Igaz, a napokban a rozsszalma bálázásával voltak gondok az Arany Tsz-ben, ezért újabban ismét a búzaszalmát árusítják az alsójárási földeken. Az augusztus 8— 14. közötti héten újra rozs vágása kerül sorra az Abonyi és Ceglédi utak közötti táblákon, ahol rendről is meg lehet vásárolni az alomnakvalót, száz kilogrammonként 40 forintos áron. Mostanáig 410 tonna szalmát értékesített a szövetkezet, ösz- szesen ezer tonnát szándékoznak eladni a kisgazdaságoknak. Drótkefe a győrieknek Amikor az Arany János Termelőszövetkezet megvette a kefegyári csarnokot, vele együtt egy-két kötelezettséget is örökölt, mint például a műszaki kefekötés. A képünkön látható hatalmas, 2100 mm hosszú, 500 mm átmérőjű drótszőrű út- kefének például van piaca; a Győri Városgazdálkodási Vállalat rendelte meg. Somodi József az utolsó simításokat végzi a terméken (Varga Irén felvétele) W APMölwrfíffra Született: Besenyel Kálmán és Mátrai Ildikó: Edina, Kecskeméti József és Danka Piroska: Norbert; Mitru Tibor és László Irén: Enikő; Csukás Csaba és Szarka Erika: Annabella nevű gyermeke. Névadót tartott: Hagymási Sándor és Fehér Ildikó: Ágnes; Molnár Attila és Sebestyén Erika: Márk; Tanai István és Herpai Erika: Viktória Várkonyi Ferenc és Vörös Sarolta: Ferenc; Angyal László és Utasi Magdolna: Beáta nevű gyermekének. Házasságot kötött: Márton János és Vonnák Margit; Szöllősi Ferenc és Patonai Judit; Balog Zoltán és Váró- czi Eszter; Sallai László és Horvát Erika. Meghalt: Nagy Ferenc (Ná- dasdy u. 16.); Faragó Julianna (Ady E. u. 16.); Gimes Lászlóné Szabó Ilona (Eötvös K. u. 2.); Káldy Imre (Árpád u. 18.); Szentpéteri Lászlóné Bakos Mária (Tass u. 10.); Lévay Imréné Fodor Márta (Ceglédi u. 5.); Fokti István (Fáskert u. 5.); Bózsik Balázs (Esed dűlő 5.); Csörgő Mihály (Nádasdy u. 22.); Somodi Antal (Kecskeméti u. 12.); Papp Lajosné Török Esz; tér Róza (Vági I. ltp. 9 ); Demeter Béla (Ady E. u. 16.). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 8.. HÉTFŐ Teniszcsarnok lehetne a cifrakerti aréna Igény van rá, lesz-e szervező? A sport azok közé a témák közé tartozik, amelyről nem szívesen írok, s ennek ezer oka van. Először is a város sportéletéről naponta tudósít hozzáértő toliból lapunk, így — szerencsére — nincs is nagy szükség rá, hogy amúgy a pálya széléről laikus véleményt mondjak. Másodszor, s ezzel máris a szubjektum területére érünk, magam részéről igencsak elégedetlen vagyok azzal, amit szerte az országban sportnak neveznek. Pénz- és izzadságszagú vergődés, alacsony színvonal, de mindent meghaladó anyagi igények, teljesítmény nélkül. Röviden, valami hasonló általánosítás szokott eszembe jutni, persze a kivételekkel együtt. Tudom, hogy jó az atlétika, sikeres a birkózás, s talán a város focicsapata is meg tud maradni az első osztályban, ahol legalább1 nem ismeretlen nevű együttesek ellen harcolhat a pontokért Pozíció A tömegsport még mindig nem a tömegek sportja, mert az évenkénti néhány akciót nem lehet másnak, mint — persze ígéretes és dicséretes — kezdetnek nevezni. Talán még az igazi gond felvázolására is futja ismereteimből, hiszen nem kell áhhoz szakembernek: lenni, hogy a létesítmény hiány okozta bajokat meglássa az ember. Ez a létesítményhiány — hogy a sport két területét azonnal össze is kössük — persze nemcsak a tömegsportot, hanem az élsportot is sújtja. A dobóatlétáknak sohasem volt, most sincs normális nekifutójuk, valamikor kaptak ugyan más eszközöket is, amit aztán egyszerűen elloptak. Van a városnak azonban olyan létesítménye, amit a kor szellemének megfelelően kiválóan fel lehetne használni, akár magánkézbe adással is, például sportolásra. Ezzel függ össze az is — hogy egy picinyke kitérőt tegyünk —, újabban a divatos sportok között is az élre került a tenisz. Jómagam még sohasem fogtam ütőt a kezembe, tehát elfogultsággal igazán nem vádolhat senki. Pusztán két szemem — vagyis a tapasztalatom, tehát a tények — győznek meg arról, e sportágba érdemes lenne pénzt befektetni, mert e sportágban van pénz. (Egyébként valószínű, hogy ez most a legdivatosabb sportfilozófia is egyben.) A királyok sportját — miért tagadnánk? — elsősorban pénzért játsszák, s ez a pénz odáig sugároz, hogy amíg — például atlétikai edzésre — ingyen lehet járni, addig a teniszoktatásért fizetni kell. Valószínű, ezért kap a teniszedző is hétszeres bért, de, mint tudjuk, Magyarországon ilyesmiről nem illik beszélni. Ügy tűnik, van olyan réteg a városban, amely minden erőfeszítés nélkül leszurkolja a magas díjakat, s emellett megfelelő társadalmi pozícióval is rendelkezik ahhoz, hogy érdemben tegyen valamit gyermeke sportolásáért. Az újonnan épülő pályák erre a világ legjobb bizonyítékait szolgálják. Ideális terep S talán itt kanyarodhatunk ■'vissza -•*-létesítménygondhoz. Mert igaz ugyan, hogy a teniszt nyáridőben, esőmentes napokon kiválóan lehet művelni a vadonatúj pályákon, ám esőben, hidegben, télen — vagyis vagy fél esztendeig — kihasználatlanul porosodnak a drága ütők, s megkopik a felszedett tudás. Ugyanakkor a sokat emlegetett cifrakerti aréna csak bezúzott ablakaival, lerobbant burkolatával dacol az idővel meg a figyelmetlenséggel. Ugyanakkor ez a létesítmény szinte ideális terepet nyújtana a teniszezők számára is. S ha már úgyszólván hangosan gondolkodik az ember, leírhatja azt is, mintegy kitérőként, hogy egy minigolfpálya is elférne a kert bármelyik zugában, ahol manapság háborítatlanul tenyész a gaz. Néhány mázsa cement, némi sóder, hulladék va anyag, s máris kész lenne a pálya, amin esetleg néhány forintért lehetne játszani. A kérdés Maradjunk még az arénánál. Ismerem már a hivatásos tervezőket, kinyitják a szájukat, előveszik a ceruzájukat, s máris röpködnek a milliók. Nos, nem ilyenre gondoltam, hanem valami olyasféle megoldásra, ami egyáltalán játéklehetőséget teremt. Beüvegez- tetni a hatalmas építményt, megcsináltatni a padlózatot — esetleg cserélhetőre, hogy több funkciójú legyen a játéktér — s máris indulhatna a játék. Biztos vagyok benne, sokan lennének a városban, akik egy lazán szerveződő gazdasági társulásba pénzt fektetnének, akár úgy is, hogy bevitt pénzükért később játszhatnának. Az már további haszon lehetne, hogy a kerti aréna környéke is talán kevésbé elhanyagolttá válhatna. Ezek már részletkérdések. Sokkal inkább az a fő, hogy legyen valaki, aki belevág, szervez, engedélyeket jár ki, buzdít, lelkesít. Van-e ilyen ember Nagykőrösön ? Ballal Ottó Vezetékcsere A PVCSV szakemberei a Ceglédi úton is kicserélték az elhasználódott vascsöveket műanyagból készültre. Képünkön a Táncsics Mihály brigád tagjai — munka közben. Reméljük, hogy a munkálatok idején felbontott úttestet is mihamarabb rendbe hozzák. (Varga Irén felvétele) Mozi Hétfőn a nagyteremben: A szakasz. Színes amerikai film. Előadás 6 órakor. Asztal öt személyre. Színes, szinkronizált amerikai film. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Más, mint a többi. Színes, szinkronizált szovjet film, fél 6- kor. A Cifrakert parkmoziban: A szakasz, 21 órakor. Sporthírek! Ütemezett felkészülés A Kinizsi labdarúgócsapatának felkészülése az ütemezés szerint történik. Heti 3 edzés, egy vagy két edzőmérkőzés. Eredmények: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi—Kecskeméti TE 3-2 (4-0). Nagykőrösi Kgy. Kinizsi—Tápiószentmárton 10-0 (4-0). sebb taktikai fegyelmezetlenség előfordult, Magyar I. edző ezekre felhívta a figyelmet. Góllövő: Benkó 2 és Soós. A szentmártoni csapat tartalékosán állt ki. Góllövő: Soós 3, Petrezselyem 2, Dan- kó, Vigh, Virág, Lajos V. és Benkó. Járva az utcákat, nézve a kirakatokat Velünk érző sürgetéssel Több százezer társamhoz hasonlóan, az utóbbi időben előszeretettel és érdeklődéssel olvasom a közgazdasági tárgyú szakcikkeket, tanulmányokat, pedig nem vagyok közgazdász. Társaságban szívesen hallgatom az új mellett okosan érvelőket, a reformokat, a szerkezeti változásokat sürgetőket, a gondokat nyíltan és kendőzetlenül bemutatókat, s néha kissé bizonytalanul és félve gondolok az elkövetkezendő hónapokra, évekre, s ezt kimondom. A szakemberek ezt az aggodalmamat megértik, vagy éppen érvekkel is alátámasztják. Van egy barátom, akit történelmünk forgószele messzire röpített hazájától. Az NSZK-ban él, de minden második évben itthon tölti a szabadságát, s ilyenkor néhány órát együtt vagyunk. Így volt ez most is, amikor vendégül láttam egyik délután, másnap pedig ő vitt magával a fővárosba. Jártuk az utcákat, nézegettük a kirakatokat, s kellő bámészkodás után, meglehetősen fáradtan leültünk. Megszólalt Franz Blaubacher, az én gyerekkori barátom : — Nem erre voltam felkészülve. de azt is mondhatnám, hogy a tőletek hozzánk jutó hírek nem erre készítettek fel. Igyekszem, amennyire tudom, rendszeresen elolvasni a hazai (magyar) újságokat, halgatni a hazai (magyar) rádiót, megismerni a politikai és gazdasági vezetők nyilatkozatait. Ezeknek a forrásoknak a hangneme tele van aggódással, mindenki a gondokat hangsúlyozza, a politikusok a jövőt beárnyékoló, baljós tényezőkről beszélnek. Én ma itt, otthon,, egészen mást láttam. Hát igen. A nyárban zölden ragyogó határ, a tömött zöldségüzletek, az árubőségtől duzzadó piaci standok, az áruházak készlete, a lebarnult és nekivetkőzött leányokkal, asz- szonyokkal tarka utcakép, a rohanó autócsorda, a szülői házban, a rokonoknál és barátoknál fehérrel terített és sültek alatt roskadozó asztal, a saját termésű bor, a kisüsti pálinka szebb, mint a menyasszony arca, és igazán lehet megtévesztő. Először azt gondolom, nem leszek hitelrontó, s hazalátogató barátom dicsérő észrevételeit köszönettel nyugtázom, aztán eszembe jutott, hogy hetek óta nem kapni félcolos horganyzott vascsövet, országos hiánycikk, ötszáz kilométert autóztam, amíg ízlésemnek és zsebemnek megfelelő fürdőszobai csempét kaptam, és kifordultam az üzletből, ahol ajándékba cipőt akartam vásárolni négyéves unokámnak. Minek titkolni a gondokat! Sorolom hát, hogy a zsúfolt kirakatokban persze az van, ami van, de a tolongásnak, zsúfoltságnak sokszor az az oka, ami nincs, amit keresni, hajszolni kell, amit csak csúszópénz ellenében vihetek ki a boltból. Franz hallgat, úgy tűnik, hogy nem érti dohogásomat, de hát annyi minden van, amit én sem értek, s ezért sokakkal együtt kérdezem: — miért drága a tojás, ha milliószámra tárolják a tojástermelő gazdaságok? Miért drága a krumpli, ha a termelő annyit sem kap érte, amiért érdemes lenne a földből kiszedni? Miért emelkednek a vendéglői árak, ha az üzletek tátonganak az ürességtől? Biztos, ezek csak a kisebb gondok, s ettől sokkal nagyob- bakkal kell megküzdenünk. Azt mondta egyik ismerősöm, hogy mi hajlamosak vagyunk az önigazolásra, — Sokak számára kényelmes mentség, hogy fenn elismerték a bajokat. Így hát lenn sincs más, mint tördelni a kezünket. — A világpiaci környezet változását nem foghatjuk fel bibliai sorscsapásnak — hallottam Angyal Mihály közgazdásztól —, hanem próbáljunk ellene védekezni. És ebben a védekezésben mindannyian részt vehetünk, sőt részt kell, hogy vegyünk. A róssz beidegződésen változtatni ezerféle eszközzel lehet. Például a rendetlenségen Ha egy raktárban nem tudni, hogy mi hol van, és a raktárost ritkán találni a helyén, akkor keveset ér annak dokumentálása, hogy a marósok teljesítményét az anyag- és szerszámvételezés nehézségei rontják le. A termelőszövetkezetben is hiába mutatják ki, hogy tíz kilóval több műtrágya már csak fél mázsával növeli a termést, ha ugyanakkor többmázsán.yi trágya kupacban marad a föld szélén vagy sávosan kiégeti a vetést. Nem ijesztgetem én a . gondokkal messzire szakadt hazánkfiát, de hát meg kell mutatni számára is gazdaságunk jelenlegi helyzetét — És ti ismeritek? Mert ha igen. akkor cselekedni kell — biztat barátom, miközben a kávéját kevergetí, s én igazat adok neki, mert értem velünk érző sürgetését. F. M. ISSN 0133—2708 (Nagyköröst Hírlap) A két mérkőzésen a következő összeállításban játszottak: Barabás (Petrik) — Farkas (Fercsi), Virág, Szabó (Lajos), Nagyhegyesi (Czinkus) — Kovács (Magyar M.), Petrezselyem, Vigh — Benkó (Mészáros), Soós, Pörge (Dankó). Az NB III-as KTE ellen jól helytállt a körösi csapat. KiAz eddig mutatott játék és teljesítmény megfelelő, de nem szabad messzebb menő következtetéseket levonni. Szerdán délután 4 órakor a Kinizsi-sporttelepen a Kecskeméti SC vegyes (ifi -\- felnőtt) csapatával lesz edzőmérkőzés. P. S. Még tart a nyári vásár Most olcsóbban egészítheti ki ruhatárát kínálatunkból. Nagy árengedmények ruhák, cipők, méteráruk árából — nőknek, férfiaknak, gyerekeknek. Várja kedves vásárlóit a Pest Megyei Ruházati Vállalat méteráru-, cipő-, gyermekruházati és sportruházati boltja.
