Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

4 1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Az egyezség még várat magára Mozog a föld Sóskút alatt — Hát ez mi? — néztem körül elképedten, amikor befu­tottunk a reggeli menetrend szerinti gyorsjárattal a faluköz­pontba. — Forgalmi dugó? Söskúton?! Az enyhe emelkedős kanyar után lévő megállóhelyre beállt autóbusztól a keskeny úton csak araszolt a mindkét irányból érkező kocsisor. A sú­lyos, soktonnás teherautók között játékszernek tűntek a sze­mélyautók. A busz továbbment, meglódult a forgalom, szállt a por, a nagy járművek kipufogói ontották a füstöt. Szédülten kapkodtam levegő után, és az jutott az eszembe, néhány hó­napja még a buszról leszállva mély lélegzéssel szellőztettem a tüdőmet Sóskút páratlanul jó levegőjével. Az elképesztő látványtól az érkezés pillanatában magam­ban megfogalmazott kérdésre Rozbora Ferencné vb-titkár adott választ. S ha netán va­laki hallott valamit a beszél­getésünkből, kijelenthetem, nem veszekedtünk. Kénytele­nek voltunk sűrű időközön­ként felemelni a hangunkat, hogy túlkiabáljuk a Fő utcá­ról a nyitott ablakon át be­zúduló zajt. — Ha becsukom az ablakot, megfulladunk ebben a hőség­ben. Kész istencsapása, ami itt megy három hónapja... — nézett rám kétségbeesett tehe­tetlenséggel a vb-titkár. Aztán minden magyarázat helyett elém tett egy többoldalas, kö­vetelő hangú levelet. Nem a mondandó volt hosszú, azt né­hány sorban megfogalmazták. Az aláírások töltötték ki az iveket. A települést több ki­lométeren át keletről nyugat­ra átszelő Petőfi, Fő és Te­mető utcák minden lakóját érinti a kialakult áldatlan helyzet minden következmé­nyével. Napi ötszáz forduló Előzetesen senki nem érte­sítette Sóskút—Pusztazámor közös tanácsát arról, hogy a következő hónapokban erőtel­jesen megnövekszik majd a forgalom a községben. Ugyan Söskúton hozzászoktak már, hogy napjában többször üres, majd megrakott teherautók száguldanak végig a fentebb nevezett utcákon, lévén a Te­mető utca végén az Országos Érc- és Ásványbányák kavics­bányája. De nem volt elvisel­hetetlen. Májusban arra lettek figyel­mesek, hogy egyszerre szédü­letesen megnőtt a forgalom. Jöttek, mentek a teherautók, szünet nélkül, szombaton és vasárnap is. A tanácson sem ültek a fülükön, szemükön, hi­szen éppen a Temető utca tor­kolatában áll az épület. Fel is hívták a bányát: mi törté­nik, széthordják a falut? Ak­kor tudták meg, hogy az M0- ás autópálya dunai hídfeljá­rója építéséhez hordják fel­töltőnek a bányából a meddőt. S amíg az nincs kész ...?! Na­pi ötszázzal szaporodott a szállítási fordulók száma. De hiszen erre a tanácsnak fel kellett volna készülnie! Mindenekelőtt a lakosságot tájékoztatni a várhatókról, a gyalogos-átkelőhelyeket felfes­tetni, jelzőtáblákat kitenni. A nem ilyen forgalomra épített út padkáját megerősíteni. Mindez elmaradt. Érthető, hogy megbolydult a falu. Nem lehet ablakot nyitni, kész élet­veszély a gyerekeket kienged­ni az utcára. És közben meg­jelentek a lakások belső falain az első repedések! De megre­pedtek az évszázados templom masszív falai is. Ráadásul több ingatlannál borospincék nyúlnak be az út alá. Meddig bírja a boltozat a terhelést? A tanács levelet intézett a megyében illetékes közúti igazgatóság igazgatójához, kér­ve, kerüljék ki a községet a szállításokkal, amint tették azt az M7-es autópálya épí­tése idején. A régi út — némi ráfordítással — újra használ­ható lehetne. A Benta pata­kon való átkelés is megoldható átmenetileg. A mai napig nem kaptak erre választ. Nem is tudom, miért gondolom, hogy pedig illett volna legalább egy tájékoztató levelet külde­ni. Számított a Sóskúti Tanács is egy ilyen fordulatra, ezért a levél másolatát eljuttatta a Pest Megyei Tanács közleke­dési osztálya vezetőjének. A megyei tanácson megfe­lelő súllyal vették az SOS-jel- zést. Tájékozódtak, majd a közlekedési osztály osztály­vezető-helyettes főmérnöke, Huszák János, július 21 -re egyeztető tárgyalást hívott össze a helyszínen. Értesítette erről a Sóskúti Tanácsot, és azt is elmondta, hogy a közúti igazgatóság elhárított magáról minden felelősséget, mert az út a tanácsé, és a levelet to­vábbította a beruházónak, az UTIBER-nek. Az pedig to­vábbadta a kivitelezőnek, az Aszfaltútépítő Vállalatnak. Minderről nem tartották ér­demesnek értesíteni a sóskú- tiakat. Ilyenformán semmi megnyugtatót nem tudott mondani a tanácstagoknak a vb-titkár a június 27-i testü­leti ülésen. Olcsóbb, mint a per Pedig a hangulat tovább romlott. Kezdtek lábra kelni olyan híresztelések, ha nem intézkednek sürgősen, gépko­csikkal elállják a községbe bevezető utat. Ez időben kapta meg a tanács az említett közel 200 aláírással ellátott levelet. Elérkezett július 21-e. Eny­hén szólva furcsa, hogy az egyeztető tárgyaláson nem ju­tottak eredményre. Egysze­rűen azért, mert az érdekeltek a kialakult helyzet ismerete ellenére sem küldtek érdemi tárgyalásra felhatalmazott képviselőket. A találkozót meg kellett ismételni, amit július 28-ra tűztek ki. Egyezség ak­kor sem született. A tanács változatlanul fenntartja a kö­vetelését: kerüljék ki a szállí­tások a községet. Van rá mód a bányavezető, Mondok István szerint is, A várható ráfordí­tás pedig sokkal olcsóbb, mint ha pert indít a lakosság az okozott károkért. A válasz erre az volt, ha ez pénzbe kerül, a beruházónak és az építőnek már nem éri meg, s nekik teljesen mind­egy, honnan hordatnak anya­got. (Ugyan honnan? Ez van a legközelebb.! És egyáltalán, vizsgáltassák meg a lakásokat, s akkor majd kiderül, csak­ugyan a teherautók okozta rázkódások miatt követke­zett-e be a rongálódás. Nem minősítjük a választ. A kedélyeket mindenesetre csak tovább borzolta. Ugyan­is híre ment az egyeztető tár­gyalás összehívásának, azon a lakosság szószólói is megjelen­tek. Kemény hangú találkozó volt! A tanács sürgetésére ak­kor felvett jegyzőkönyv 8 nap határidőt szabott meg az ér­dekelteknek az érdemi válasz­adásra, hogyan képzelik to­vább ... Ez a határidő augusz­tus 5-én, pénteken lejárt. Egyetlen válasz érkezett. Az Országos Érc- és Ásványbá­nyák főmérnöke kérte — most] — a lakosság megérté­sét a jelentősen megnöveke­dett forgalom miatt. Hivatko­zott arra a vitathatatlan tény­re, hogy az MO-ás autópálya megépítése fontos államérdek. Jó megoldásnak tartja a tere­lőút- létesítését, de anyagilag hozzájárulni nem tudnak. Ja­vasolja, hogy az építő fővál­lalkozótól, a beruházó, finan­szírozó szervektől kérjék eh­hez a pénzt. Mármint a ta­nács! Kényelmes megoldás az OÉÁ-nak. De legalább vála­szoltak. A többi illetékes egye­lőre hallgat, mintha semmi köze nem lenne az egészhez. Nem hagyják annyiban A megnyugtató rendezés ha­logatása nem vezet sehova. A sóskútiak nem hagyják any- nyiban, s biztos kapaszkodó­juk, hogy maguk mellett tud­ják a megyei tanács illetéke­seinek megoldást sürgető egyetértését, segítő szándékát. Figyelemmel kísérjük-a továb­biakat, s bízunk benne, hama­rosan mindenki számára ked­vező fejleményekről számol­hatunk be. Kádár Edit A kőműves háza Építik emberségből Molnár József, a Nagykátai Építőipari Szövetkezet kőmű­ves segédmunkása tápióbics- kei kis lakóházát .sem kerülte el a vihar, sőt, vályogkémé­nyét összedöntötte, elhaszná­lódott. korhadt tetőgerendáit összetörte, réges-régi cserepeit szanaszét szórta: ahogyan egy szomszéd találóan megjegyez­te; akárha egy repülőgép ment volna keresztül a házon. Mol­nár József, felesége és négy kisgyermeke az éjszakát egy gazdasági épületben volt kény­telen tölteni. No de hol töltik a többi éjszakát? Erre már az Építőipari Szövetkezet elnöki irodájában kaptunk választ. — Mikor megtudtuk, hogy munkatársunkat viharkár ér­te, brigádunk minden tagja úgy érezte: kötelességünk segíteni — mondja Kozári József, az egyszerűen és találóan csak munkabrigádnak nevezett cso­port vezetője. — Szorgalmas és szerény dolgozónk Molnár Jó­zsef, soha nem merült fel ki­fogás munkája ellen. Azt is tudjuk, anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy azonnal helyrehozza a házát, s mivel biztosítása sincs, segélyre sem számíthat. Ki, ha nem ő érde­melné meg, hogy azonnal se­gítsünk? Még aznap a hely­színre siettünk, felmértük: ah- hogy, hogy rendbe hozzuk a há­zat, miből mennyi anyagra van szükség. — Szarufát, téglát, cserepet, tetőléceket kellett szinte órák alatt beszereznünk. Ezek az építőanyagok krónikus hiány­cikknek számítanak, mégis, készleteink átcsoportosításá­val, a raktárban található anyagok összegyűjtésével va­lósággal kipréseltük az új te- tőrevalót — eleveníti fel elő­ző napi programját Kovács János, a szövetkezet elnöke. — Megtudtuk, a nagykátai Tü- zép-telepen éppen akad há romszázötven darab cserép, ezt azonnal lefoglaltuk. így hát a nagykátaiak mun­kabrigádja, a szövetkezet el­nöke, a szövetkezeti bizottság elnöke, a KISZ-bizottság tit­Sok kicsi sokra nem megy? Szellemiekben is városiasodul Hajdani krónikákból tudjuk, hogy egykor milyen nagy ze­nei élet volt Ráckevén. Föl­jegyezték, hogy 1720-ben So­roksártól a Savoyai-kastélyig kétszáz méterenként égő fák­lyát tartó jobbágyok világítot­ták meg az országutat a hangversenyre érkezőknek. Bármily furcsa, még a Fe­kete Sas vendéglő is kultúr- központnak számított. Nya­ranta vándorszínészek szóra­koztatták a pihenni, üdülni érkezőket. Azon a helyen mű­ködik ma az Acs Károly Mű­velődési Központ. Mindez csupán annyiból ér­dekes, hogy — emlékezve a régi jeles napokra — öt esz­tendővel ezelőtt Ráckevei nyár címmel főként komoly zenei rendezvényeket kezde­ményeztek és tartottak a kultúra munkásai. Múlt évig bezárólag. — Miért nem került sor idén is, a már hagyományos­sá vált programokra? — kér­dezem Kéri Mihály festőmű­vésztől, aki január 1-je óta a művelődési központ kineve­zett igazgatója. Háromnapos búcsú — Megbízottként itt dol­goztam már tavaly is, így tu­dom, hogy a komoly zenei műsorok gyakorlatilag a na­gyon szűk körű helyi értelmi­séget vonzották — magyaráz­za Kéri Mihály. — Át kel­lett gondolnunk az egész so­rozatot. Kapcsolódtunk alkal­mi rendezvényekhez, mint például az augusztus 28-hoz kötődő háromnapos szerb bú­csú. Ekkor ugyanis a közeli Lórévről és távolabbi nem­zetiségi településekről nagyon sokan látogatnak ide. Ugyan­akkor megerősítettük a folk­lórt: nagy sikert aratott Arany János — Vujicsics Tihamér által — megzenésített Rácke­vei balladája. Kriskovits An­tal állami-díjas koreográfus közreműködésével. Sajnos, azonban az idei nyárra csupán a Közép-Duna Vidéki Intéző­bizottságtól kaptunk támoga­tást. — Mi mindenre nem futot­ta? Ráckevei képeskönyv — Nagyon szerettük volna az idén is összehozni a mű­vésztelepet. Már mindent megszerveztünk, amikor a ta­nácstól júliusban megkaptuk a választ a programtervünkre, hogy nincs pénz! összeültünk a tanácselnökkel és a műve­lődési osztályvezetővel, akik minden jóindulatukról bizto­sítottak bennünket. Javasol­ták, hogy ne mondjunk le a Ráckevei nyárról, de csak kétévenként, biennálé formá­jában. Ezt én kevésnek tar­tom, mert már megszokták, várják a kulturális esemé­nyeket az emberek. Vélemé­nyem szerint talán továbbra is megmaradhatna — helyi támogatással. Stahly Istvánnal, a városi jo­gú nagyközségi tanács vb-titká- rával is a nehézségekről be­szélgetünk. — A korábbi nyarak nem hoztak olyan bevételeket, amelyek indokolták volna ilyen programok megtartását.. Azonkívül az egésznek pil­lanatnyilag nincs intézményes háttere. A műemlékileg védett művelődési központ épületé­nek déli falát le kellett bon­tani. Ám ha ezt a részt rend­be hozattuk, akkor a könyv­tár rekonstrukciójára kerül a sor. Mindezekkel ugyan szá­moltunk ebben az ötéves tervben, de mégiscsak gátol­ja a kulturális tevékenységet. Gondolnunk kellett arra is, hogy január 1-jétől város le­szünk. Ezért született meg a kára szombatjukat is építő­munkával töltik: egy nap alatt helyrehozzák munkatársuk házát, lehet, még szebbre, jobb­ra, mint annak előtte volt, Munkájukért nem csak a meg­segítettél jár elismerés. Köztisztasági vizsgálat A közelmúltban összefogla­ló jelentés készült a Budaörsi Népi Ellenőrzési Bizottságon a köztisztaság helyzetéről a kör­zet néhány településén. Az utóvizsgálat célja volt, hogy megállapítsák, az alapvizsgálat óta eltelt időszakban a tele­pülések köztisztasága válto­zott-e, történt-e javulás. Ráckevei képeskönyv, amely százezrekbe került. Szó sincs azonban arról, hogy leállná- nak a nyári programok, most is vannak, s szeptemberben tervezünk komoly zenei ren­dezvényeket. — Addigra lesz rá pénz? — Ígértek, de még nem tu­dom ... Listár hászlóné, az MSZMP városi jogú nagyközségi bi­zottság titkára a KDIB kul­turális bizottságának is tagja. — Az intézőbizottság olyan rendezvényeket támogat, ame­lyek vonzzák az idegenforgal­mat. A képzőművészeti tábor nem lett volna ilyen, ezért a helyiek segítségét kellett vol­na igénybe venni. Viszont a kiállítások, a néptáncegyütte­sek fellépése, a kis-dunai nép­zenei és -tánctalálkozó már igen. Ezek a programok au­gusztusra tevődtek. Ezek azon­ban nem részesültek tanácsi támogatásban. Pedig a váro­siasodáshoz hozzá tartozik a kulturális színvonal emelése is. S ezt Ráckeve leendő rangja megkívánja. Hűvös hangulat Változatlanul az a vélemé­nyem, hogy jobban tartottak talán a jelenlegi gazdasági helyzet nehézségeitől, mint kellett volna. De ha már így van, meg lehetett volna kér­ni színvonalas megyei együt­teseket — akik kevesebb fel­lépti . díjat kérnek — szerep­lésre. A leendő városnak le­gyen ez tanulság: átgondoltabb műsorpolitikát kell folytatnia, s élnie kell az ambiciózus fia­tal művelődési szakemberek képességeivel is. Így talán kevésbé lesz hűvös hangulat — a forró nyárban. Vennes Aranka Budakalászi reneszánsz Reneszánszát éli világszerte a len. Japántól Nyugat-Euró- páig terjed az újkori kultusz, a természetes alapanyagok, s köztük is jelesül a lentartal­mú kelmék alkalmazása. A di­vat hódítása, a modellek elké­szítése Budakalászon is egyre erőteljesebb tempót diktál: a Budaflax lenfonógyár úgy­nevezett finomlenprogramja többfajta, jó minőségű lenfo­nal gyártását szolgálja. A lentermékek hazai és kül­honi piacokra egyaránt sikert remélhetnek. A gyártmányfej­lesztési tevékenység ezért is célozta meg a lenszövetek korszerűbb készítési módját. (Csécsei Zoltán képriportja) Készülnek a magyar kutatók Nemzetközi fórumon Magyar gazdaságtörténé­szek is részt vesznek majd, s már most tevékenyen készül­nek a nemzetközi gazdaság- történeti társaság 10. kong­resszusára, amelyet 1990-ben rendeznek Belgiumban — mondotta Pach Zsigmond Pál akadémikus, aki nemrég ér­kezett vissza a belgiumi Leu- venből, a társaság végrehajtó bizottságának üléséről. A tár­saság tiszteletbeli elnöke elő­zetesként jelezte: Csató Tamás a szervezője annak a szekció­nak, amely elemzi a kis- és középvállalatok struktúráját és stratégiáját az ipari forra­dalomtól napjainkig. Berend T. Iván akadémikus Az okta­tás és a gazdasági növekedés összefüggései a XIX—XX. századi Közép-Európában címmel tart előadást a konfe­rencián. A gazdasági fejlődés prob­lémáinak elemzéséhez is hoz­zájárulnak a magyar kutatók. Endrei Walter a középkori textiltörténettel, Granasztói György és Bácskai Vera korai és újkori várostörténettel fog­lalkozó szekcióban vesz részt. Heckenast Gusztáv az egyik szervezője annak az ülésnek, amely a Habsburgok XVII— XVIII. századi gazdaságpoli­tikáját tárgyalja. Részt vesz­nek a magyar szakemberek abban a szekcióban is, amely­ben Amerika felfedezésének közelgő 500. évfordulója al­kalmából megvitatják e föld­rész felfedezésének gazdasági hatásait. A Ceglédi Állami Tangazdaság ipari üzeme megvételre áfán! műszaki vizsgát tett ST—300-as, 300 kg-os raksúlyú, fék nélküli utánfutókat Ára: 23 600 Ft/db -f- ÁFA, színválasztékkal. Magánszemélyek - magánvállalkozóknak -, közületek egyaránt megvásárolhatják. Értékesítés az üzem területén (Cegléd, Külső-Kátai út). Lebonyolító: Rossi György anyagcsoport-vezető. Telefon: 11-088.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents