Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

2 iSffiirfftp 1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Eduard Sevardnadze elutazott Afganisztárból A kubuli helyzet nem Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere vasárnap be­fejezte az Afganisztáni Köz­társaságban tett látogatását és hazautazott. Nadzsibullah elnökkel Ka­bulban tartott zárómegbeszé­lésén áttekintették a munka­látogatás eredményeit, és megállapították, hogy. vala­mennyi felvetett kérdésben a nézetek teljes azonossága nyil­vánult meg. Megállapodtak abban, hogy Sark miniszter- elnök szovjetunióbeli látoga­tásának előkészítéseként szak­értői szinten folytatják a gaz­dasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kiszélesítésével összefüggő konkrét javaslatok további pontosítását. Az afgán külügyminisztéri­um nyilatkozatot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy a kormányellenes erőik támadá­sai miatt egyes nyugati orszá­gok hazamenekítik Kabulból diplomáciai képviseleteik munkatársainak egy részét, il­letve azok családtagjait. A Kabulban kiadott dokumen­tum a diplomáciai képvisele­tek létszámának csökkentését ,,provokációnak" minősíti. A külügyminisztérium alapta­lannak nevezi a kabuli hely­zet bizonytalanságáról elter­jedt híreszteléseket Miután Jakub Han moszk­vai látogatása folyamán a szovjet fél bizonyítékokat so­rolt fel árra vonatkozóan, hogy pakisztáni részről meg­sértik a genfi megállapodáso­kat, a pakisztáni külügymi­niszter szombati, iszlámábádi sajtóértekezletén a Szovjet­uniót vádolta azzal, hogy megsérti az afganisztáni ren­dezésről kötött genfi megálla­podást. Jakub Han azt vetettesze­mére a Szovjetuniónak, hogy „több milliárd dollár érték­ben szállít fegyvereket” a ka­buli kormányzatnak. Sikeresek voltak a szovjet erők arra irányuló hadműve­letei, hogy megvédjék Kabult az el.lenforradalmárok rakéta- tüzétől — erre a következte­tésre jutottak Afganisztánban működő nyugati diplomaták és újságírók. Mint jelentettük, mintegy két héttel ezelőtt az ellenforradalmárok még ál­landó rakétatűz alatt tartották az afgán fővárost, aminek sok halálos áldozata volt a polgári lakosok körében. Az elmúlt időszakban ezek a tá­madások ritkábbak lettek. Kabulban vasárnap közös közleményt adtak ki Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter afganisztáni látoga­tásáról. A közlemény méltatja az af­ganisztáni rendezésről szóló Csak röviden... MARGARET THATCHER brit kormányfő vasárnap thaiföldi látogatása keretében Norodon Szihanuk herceggel, a kam­bodzsai ellenzék tényleges ve­zetőjével találkozott, és együtt látogattak el a thai—kambo­dzsai határ közelében lévő egyik menekülttáborba. INDIÁBAN, hét ellenzéki polgári párt szombaton Nem­zeti Fropt néjven koalíciót ho­zott, létre, hogy egyesült erő­vel próbálja meg legyőzni Gandhi miniszterelnök Kong­resszus Pártját (I) a jövő év végén esedékes parlamenti választásokon. tási hivatal képviseletét. Az intézmény épületét körülvevő rendőrség és a diákok össze­csaptak: három rendőr megse­besült, tizenkét tüntetőt letar­LEMONDOTT tisztségéről a francia állami vasúttársaság igazgatója a párizsi Gare de l’Est pályaudvaron szomba­ton bekövetkezett szerencsét­lenség nyomán. Philippe Rou- villois még a nap folyamán félórás megbeszélést folyta­tott Michel Delebarre közle­kedési miniszterrel. A lemon­dást a miniszter fogadta el. genfi megállapodások jelentő­ségét. Emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és az Afganisz­táni Köztársaság következete­sen teljesíti a megállapodások értelmében rá háruló kötele­zettségeket. A szovjet csapa­tok kivonása zökkenőmente­sen folyik, és az afgán tarto­mányok többségéből már eltá­voztak a szovjet katonák. Eduard Sevardnadze Kabul­ból való elutazása előtt nyi­latkozatot adott a Bahtar hi­vatalos hírügynökségnek. Eb­ben egyebek között bejelen­tette, hogy augusztus 15-ig a Szovjetunió kivonja az Af­ganisztánban tartózkodó csa­patainak felét. A külügymi­niszter aláhúzta, hogy a két ország közötti barátság és együttműködés a szovjet csa­patok kivonása után is fenn­marad. JGMNA EROFLOTTA L Mathias Rusttal közöl több­oldalas interjút vasárnapi szá­mában a The Mail On Sunday londoni lap. A nyugatnémet fiatalembert a hét közepén ré­szesítette kegyelemben a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és utasította ki az országból. Kalandor vállalkozá­sával kapcsolatban az angol lapnak adott exkluzív nyilat­kozatában megint azt állította: azért utazott a Szovjetunióba, mert találkozni szeretett vol­na Mihail Gorbacsovval, hogy megvitassa vele „álmát egy olyan világról, ahol nem lesz többé háború”. Mint elmond­ta, hosszú hónapokig tervezte útját különböző térképek se­gítségével, igen alapos számí­tásokat végezve. Részletesen beszélt útjáról: egy szovjet MIG-vadászgép hosszú ideig követte öt, és olyan közel re­pült hozzá, hogy még a repü­lök arcát is tisztán láthatta. „Ekkor megijedtem. Arra gon­doltam, hogy most egy rakéta következik . . „Követtem volna, ha felszó­lítanak erre. De ők csak két­szer körberepültek a gépem körül, majd távoztak . . .” Amikor szerdán szabadon bo­csátották, szovjet ügyvédje ki­jelentette: bármikor szívesen látjuk önt a Szovjetunióban, de kérjük, legközelebb az Aero­flot járatával jöjjön. Otthonok sokasága megy veszendőbe Erőszakos beolvasztási kísérlet A romániai falurombolásról cikkeztek vasárnap Spanyolor­szágban, és nyilatkozott egy osztrák politikai párt Auszt­riában. A madridi El Pais helyszí­nen járt munkatársa szerint e terveket Bukarest lerombolt történelmi városrészei, temp­lomok, temetők elpusztítása jelzik, a vidéki térségekben élők jelentős részét pedig megfosztják a kicsiny szemé­lyi földtulajdontól, ami leg­alább adott valamicske zöld­séget, burgonyát, miegymást. S ami minimális személyi ön­állóságuk még megvolt a romá­noknak, az otthon személyes intimitása, az is veszendőbe megy. Teljessé válik a lakosok központi ellenőrzése — írja a tudósító. ••• .........-............. • Az El Pais a fenti cikke mellett rövid írást szentelt a román falufelszámolási prog­ram kapcsán legutóbb kibon­takozott magyar—román vitá­nak. Ebben úgy vélekedik, hogy „a magyar nemzetiségi kisebbség erőszakos beolvasz­tási kísérleteknek van kitéve, a hatóságok részéről különö­sen a magyar kultúra vissza­szorítása az egyik fő cél. Ofner Románia kötelességé­nek nevezte, hogy biztosítsa az Erdélyben élő nemzeti ki­sebbségek létezésének alapve­tő feltételeit. Az úgynevezett óosztrákok esetében viszont — mondotta — mindenekelőtt Ausztria kötelessége törődni saját kisebbségével, és odahat­nia, hogy az Erdélyben élő óosztrák nemzetiség hazájában maradhasson és ott emberhez méltó életkörülményeket ta­láljon. A szóvivő bírálta a bonni kormánynak azt a gyakorlatát, hogy „fejpénzt” fizet a Romá­niából kivándorlókért. Ofner szerint a „népcsoportok sza­badságának megvásárlása” ép­pen azoknak jön kapóra, akik e kisebbségek eltüntetésén fá­radoznak. KÉSZÜLŐDÉS AZ UTOLSÓ MENETRE A BELGA parlament több mint kétharmados többséggel módosította az ország alkot­mányát, amivel lehetővé vá­lik az állami funkciók je­lentős részének átadása a nyelvközösségi területi kor­mányzatok hatáskörébe. Ezzel a törvényhozás fontos lépést tett az ország szövetségi ál­lammá való átalakítása felé. IZRAELBE érkezett szom­bat este Richard Murphy ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes. Az amerikai diplomata vasárnap a megszállt terüle­tek státusát érintő jordán in­tézkedések hatásairól kezd tárgyalásokat az izraeli veze­tőkkel — közölték Tel Aviv-i külügyminisztériumi források. PETÁRDÁKKAL és kövek­kel dobálták meg tüntető dél­koreai diákok szombaton Kvangzsu városában az USIA, az amerikai tájékozta­Ausztría A?agyar autóbaleset Egy öttagú magyar család három tagja életét vesztette vasárnapra virradóra autóbal­eset következtében az ausztriai Schwechat és Schwadorf kö­zött. A család’ gépkocsija a Bu­dapest felé vezető autóút b 10-es szakaszán éjfél után frontálisan összeütközött egy bécsi rendszámú személygép­járművei, amelynek vezetője kétségbeesett manőverekkel igyekezett kikerülni egy őzet. Az összeütközésben életét vesztette a 39 éves Máté Já­nos, budapesti lakos; 9 éves fia, Gábor és 11 éves leánya, Zsuzsanna. Felesége, a 37 éves Mária és másik lánya, a 13 éves Ágnes megsebesült, de életüket nem fenyegeti ve­szély. Az ütközésben szörnyet­halt a bécsi rendszámú kocsi vezetője, a 18 éves Martin Frank, míg utasa, a 21 éves Martin Riedl, súlyosan meg­sérült. A DEMOKRATA PÁRTI táborban már sok minden tisztázott. Megválasztották már az elnök- és alelnökje- löltet, elfogadták a választási programot. A Köztársaság Párt csak a jövő hét végén nyitja meg elnökjelölő gyűlését. Ez azonban az elnökjelölt szemé­lyét illetően nem tartogat már semmiféle meglepetést. Hiszen Bush alelnök az előválasztá­sok második felében már ri­vális nélkül indult, a koráb­ban vele versengő republiká­nus párti politikusok ugyanis rendre-sorra visszaléptek, mi­vel a szavazók nem adták meg nekik a reményekre jo­gosító támogatást. Így Bush annyi, reá való voksolásra el­kötelezett delegátussal rendel­kezik a köztársaság párti el­nökjelölő konvencióra, hogy máris pártja hivatalos elnök- jelöltjének tekintheti magát. Csupán az a kérdéses, hogy ki legyen az alelnökjelöltje. Ez pedig nem akármilyen kér­dés, hiszen attól, hogy ki lesz a „párja” a választási listán, nagymértékben függ­het az, hogy áttelepedhet-e jövő januárban Reagan hiva­talába. vagy át kell adnia majd a Fehér Házat a demokraták­nak. Bush esélyei ugyanis jelen­leg gyengébbek Dukakisnál, a demokrata párti elnökjelölt­nél. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy ha november helyett most tartanák meg az elnökválasztást, a massachu- settsi kormányzóra voksolna a szavazók 54 százaléka. A görög származású politikus kortesei ügyesen kombinálták és kamatoztatták jelöltjük szá- I mára a korábbi választási hadjáratok bevált taktikai fo­gásait. Közismert például, hogy Reagan 1980-as válasz­tási győzelméhez nagymérték­ben hozzájárult az a propa­ganda, amelyet kaliforniai kormányzói tevékenységének eredményeiről bevetettek a korteshadjáratban. Hívei ak­kor azzal érveltek, hogy az Egyesült Államok nyugati partvidékének e döntő fontos­ságú államában Reagan egyen­súlyba hozta a pénzügyeket, s kormányzósága alatt e te­rület ugrásszerűen fejlődött. Dukakis kortesei „ellesték” az effajta érvelést. Mint hir­detik: jelöltjük csaknem tíz esztendeje áll Massachusetts élén, s irányítása alatt az ál­lam akkorát lépett a csúcs- technológia fejlesztésében, hogy Kalifornia keleti part­vidéki riválisává nőtte ki ma­gát. Mint mondják: Massa- chusettsben a legnagyobb az egy főre számított jövedelem, s a munkanélküliség a 10 év előtti 12 százalékról 3 százalé­kosra csökkent. A REPUBLIKÁNUSOK mindezzel azt szegezték szem­be, hogy a nyolcesztendős köztársaság párti kormányzás országos szinten 5,3 százalé­kosra szorította vissza a mun­kanélküliséget. S ez nehezebb feladat volt, mint egyetlen államban olyan eredményt el­érni, mint amilyet Dukakis magának vindikál. Azzal is érvelnek, hoy az adók soha­sem voltak ennyire csökken­tettek az Egyesült Államok­ban és hogy a deficitet az utóbbi hónapokban sikerült jelentősen csökkenteni. A probléma csak az, hogy mindez, a leendő választók szemében, Reagan személyé­hez kötődik. Bush egyelőre képtelen volt megbirkózni az­zal a problémával, amely min­dig felvetődik, ha egy alel- nök indul küzdelembe a Fe­hér Ház meghódításáért. Az amerikai gyakorlat szerint ugyanis az alelnök többnyire háttérben marad hivatali ide­je alatt, s csupán az elnök akadályoztatása esetén léphet elő ideiglenesen „első ember­ré”. Ugyanakkor azonban amíg az elnök politikájának sikereit maga az első számú tisztségviselő aratja le, alel- nökének ki kell állnia a loja­litás alapján a kudarcok mel­lett. Így az elnökjelöltté vált „második számú tisztségvise­lőnek” mindig a szemére ve­tik, hogy „nincs önálló arcu­lata”. Ez a vád most is el­hangzik demokrata párti ol­dalról Bush felé. Sőt azzal toldják meg, hogy az alelnök a „szorgalmas hivatalnoknak” az a típusa, aki példásan el­végzi a reá kirótt munkát, de kell mindig lennie egy hatá­rozott főnökének, aki utasítá­sokkal ellátja. Vagyis: esze­rint Bush alkalmatlan lenne arra, hogy a legfőbb döntés­hozóvá lépjen elő. AZ ALELNÖK KORTESEI bőséges anyagot adtak vála­szul a sajtónak annak bizo­nyítására, hogy Bush mikor, milyen alapvető kormányzati döntésekben játszott meghatá­rozó szerepet majd nyolcesz­tendős hi atali ideje alatt. S azzal lendültek ellentámadás­ba, hogy hevesen bírálták Du­kakis külpolitikai ügyekben való tapasztalatlanságát. Bár a választási hadjárat amúgy lián hcj.'andó közvetlenül tárgyalni Irakkal Ma bejelentik a tűzszünetet? Irán hajlandó a tűzszünet kikiáltása után közvetlen tár­gyalásokat kezdeni Irakkal — jelentette be vasárnap Irán ENSZ-küldöttsége. Az iráni ENSZ-delegáció va­sárnap „hivatalos nyilatkoza­tot” tett közzé, miután meg­beszélést tartott Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. A nyilatkozatot a hivatalos te- heráni rádió ismertette. Az ál­lásfoglalás szerint. Irán kész arra, hogy a tűzszünet kihir­detése után, a főtitkár gyám­ságával, szemtől szembe tár­gyaljon Irakkal. A nyilatkozat leszögezi: „Miután Bagdad visszavonta a béke-erőfeszíté­sekhez csatolt előfeltételét, a főtitkár megkezdheti tervé­nek alkalmazását, és a tűz­szünet kezdetét jelentő „D”- nap kihirdetése után hozzálát­hat a tűzszüneti határozat más rendelkezéseinek érvé­nyesítéséhez. A nyilatkozat úgy véli, hogy a Bagdad által emelt előfel­tétel visszavonása „lépés az 598-as határozat megvalósítása irányában”. „Szabaddá vált az út a tűzszünet megteremtése felé” — hangsúlyozza az irá­ni ENSZ-küldöttség hivatalos nyilatkozata. Pérez de Cuellar főtitkár vasárnap New Yorkban kije­lentette, hogy ha a két fél között egyetértés alakul ki, akár hétfőn vagy kedden be­jelentheti az öböl menti tűz­szünet időpontját. A főtjtkár ugyanakkor arra számít, hogy a hosszadalmas előkészületek miatt két hét is eltelhet, amíg érvénybe lép a tűzszünet. Ä főtitkár a világszervezet szék­házába érkeztével nyilatkozott újságíróknak. Közben vasár­nap délután az ENSZ-szék- házba érkezett az iráni kül­ügyminiszter, hogy megbeszé­lést tartson a világszervezet főtitkárával. Valajati a főtit­kárnak átadja Teherán vála­szát arra a szombaton el­hangzott bagdadi bejelentés­re, hogy Irak visszavonja a tűzszünet előtti közvetlen tár­gyalásokra vonatkozó követe­lését, ha Irán kötelezi magát arra, hogy a tűzszünet kihir­detése után közvetlen párbe­szédet kezd Irakkal. Az ENSZ főtitkára fog dön­teni arról, hogy az Irak—irá­ni közvetlen tárgyalásokat mely időpontban és hol tart­ják majd meg. Az is a főtit­kár döntésétől függ, hogy azo­kon a két fél milyen szinten képviselteti magát. Így lehe­tővé vált, hogy Pérez de Cuellar hétfőn vagy kedden bejelentse a nyolc éve folyó háború tűzszünetének időpont­ját. Bárki konvertibiüsvaluta-számlát nyithat Zűrzavar a lengyel bankokban ■Tömegjelenetek színhelye Lengyelország valamennyi olyan bankja, amely konver­tibilis valutaszámlákat vezet. Már a nyitás előtt végelátha­tatlan sorok kígyóznak előt­tük, és nem ritka hétórás vá­rakozás sem, sőt, előfordul, hogy egész nap nem tudják kiszolgálni a várakozó klien­seket. A múlt hónaptól bárki min­den igazolás nélkül konverti- bilisvaluta-számlát nyithat, amit aztán szabadon használ­igazából csak szeptembertől kezdve válik rendszerint éles­sé, amikor bekövetkezik az „övön aluli ütések” időszaka is, ezúttal már most volt egy kínos incidens. A republiká­nusok azt állították, hogy Du­kakis két ízben is depresszió miatt orvosi kezelés alatt állt, s követelték, hogy a demok­rata párti elnökjelölt hozza nyilvánosságra az egészségi állapotára vonatkozó doku­mentumokat. (Ennek azért van különleges jelentősége, mert az amerikai elnök az ottani szóhasználat szerint, tu­lajdonképpen az „atomfegyver ravaszán” tartja a kezét, te­hát csakis kiegyensúlyozott, az esetleges meghozandó dön­téseket hideg fejjel mérlegelő és nem pánikba eső politikus töltheti be ezt a funkciót.) A massachusettsi kormányzó először vonakodott bármiféle orvosi jelentés nyilvánosságra hozatalától. Ez gúnyos meg­jegyzéseket keltett a demok­rata kortesek körében, sőt Reagan elnök is olyan elejtett megjegyzést tett, amelyben „nyomoréknak” nevezte Du- kakist. Ezt az elnök ugyan már alig félóra múlva visz- szavonta s elnézést kért az ízetlen, általa „rosszul sike­rült” tréfás kitételéért. Min­denesetre Dukakis utasítására nyilatkozott orvosa, s kijelen­tette, hogy a massachusettsi kormányzó sohasem állt pszi­chiátriai kezelés alatt. A republikánusok legfőbb gondja most, hogy ellensú­lyozzák azt a húzást, amely- lyel a demokrata párt lepte meg őket Bentsen alelnökje- löltté választásával. A 67 éves Bentsen texasi multimillio­mos. de egyúttal hosszú poli­tikai múltja van már Wa­shington legbelsőbb köreiben. Negyven éve került — akkor legfiatalabb — képviselőként a törvényhozásba. Szenátorrá 1970-ben választották meg, s akkor választókerületében el­lenfele éppen a szintén texasi Bush volt, akit sikerült elüt­hat, akár külföldi utazásának finanszírozására. Ennek nyomán ugrásszerű­en megnőtt az „egynapos" számlatulajdonosok száma, azoké, akik ma beteszik kész­pénzüket, hogy holnap kive­gyék, és a szükséges igazolá­sok átvétele után azonnal külföldre vigyék. A bank- szakemberek szerint a pénz­intézetek gyakorlatilag kivi­teli engedélyek átadásával foglalkozó hivatalokká alakul­tak, szinte kizárólag a valuta­kiviteli enegedélyek kiállítá­sával foglalkoznak. nie a mandátumtól. A demok­raták egyes kommentátorok szerint így pszichológiailag is akarnak hatni a mostani sza­vazókra: hiszen az 1970-es győztes kerül szembe az ak­kori vesztessel, még ha nem ugyanabban a „súlycsoport­ban” is, s azt sugalmazzák persze, hogy az eredmény most is azonos lesz. BENTSENNEK megvan a kellő tapasztalata országos pénzügyi, belpolitikai és kato­nai kérdésekben és járatos a nemzetközi politikában. De a fő ok, amiért a választás reá esett: déli volta. Ügy, ahogy az 1960-ban történt, amikor a massachusettsi John F. Ken­nedy a texasi Lyndon B. Johnsont választotta „párnául” a listán, s elsöprő győzelmet aratott Nixon akkori alelnök- kel szemben, ez most majd megismétlődik — hirdetik a demokrata párti fő kortesek. E párhuzam persze sántít, hi­szen Kennedy minden tekin­tetben nagyobb formátumú politikus volt akkor, mint amit magáról eddig Dukakis bizonyított. Mindenesetre a republiká­nus berkekben most rendkí­vüli fejtörést okoz, hogyan le­hetne egy sikeres húzást vég­rehajtani. Ezzel függ össze, hogy Baker pénzügyminiszter, aki 1980-ban Bush, majd ké­sőbb Reagan választási had­járatának vezetője volt, a múlt héten lemondott tárcá­járól, hogy átvehesse az alel­nök kampányának irányítását. Azért történt ez még a repub­likánus elnökjelölő gyűlés előtt, mert ez a tanácskozás hagyja jóvá, hogy ki lesz az a politikus, aki az elnökjelölt Bush mellé alelnökségre pá­lyázóként felkerül a republi­kánus listára. Hírmagyarázók érdeklődéssel várják, miként sikerül felülmúlniok a köztár­saság pártiaknak azokat az előnyöket, amelyek a másik táborban a „Massachusetts— Texas tengelyből” adódnak? Árkus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents