Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

Újra Se kell zárni? A Vigadó gondjai A monori- Vigadót többször eltemettük, és többször uj­jongtunk a feltámadásán. Ma­napság már csak kesernyésen figyeljük, hogy időnként tetsz­halottá válik, néha feltámaszt­ják.’ A patinás, jobb napo­kat látott vendéglővel szemlá­tomást nem tud mit kezdeni a vendéglátóipar, holott min­den adottsága meglenne. hoz­zá, hogy az egyik legnépsze- rűbb monori: szórakozóhellyé váljon. Szívességből Mert mit is gondol a lai­kus? Az épület a központban van, nagyteremmel a nagy ren­dezvények számára, kisebbel az átfutó vendégeknek, ez az egyetlen, több embert befo­gadni képes közétkezletőhely, konyhájáról hordják az ebé­det a szociális gondozottak­nak — mitől nem éri meg mégsem az üzemeltetése? , Maga az épület a Monori Tanácsé. Tőle bérli a Pest Megyei Vendéglátóipari Válla­lat — amely újabban sorra megkísérli szerződésbe adni — de a szerződéses üzemelte­tők csak rövid ideig állják a sarat. Pál Attila kerületigazgató mondja: — Augusztus 15-ig tulajdon­képpen szívességből vállalta a legutóbbi üzletvezető, hogy vi­szi a vendéglőt, amíg az újabb szerződők átveszik, de az új jelentkező — visszalépett, — ... aki nem is lett volna új, hiszen e legutóbbiak előtt is ö próbált szerencsét. — Azzal érvelt: nem talál szakácsot, s egy akkora kony­hát, mint a Vigadóé, váltósze­mélyzet nélkül nem lehet üze­meltetni. — Pedig anyagilag megér­né? — Minél nagyobb az üzlet, annál drágább. Hatvanöt-het­venezer forintot kellene fizet­nie vállalatunk részére min­den hónapban, állni a rezsi- költségeket, fizetni a személy­zetet, úgy nagyjából három­százötvenezer forintos forga­lommal. Pillanatnyilag nincs jelentkező, a múlt héten is tartottunk versenytárgyalást, nem akadt rá vállalkozó. — Pedig Monoton — főleg a közétkeztetés miatt — na­gyon hiányzik a Vigadó. Le­het, hogy újra be kell zárni? — Előfordulhat. Olykor még az is jobban megéri a válla­latnak, ha a zárt üzlet után fizeti a bérleti díjat, mintha ráfizetéssel üzemeltetné. Rémhír — Olyan hírek is szivárog­nak, melyek szerint a ven­déglátó vállalat bizonyos ösz- szegű ..lelépésekért” — egy­millióról szól a fáma — haj­landó lenne kivonulni az épü­letből, s átadni a helyi ta­nácsnak. — .Én erről még nem hal­lottam. A Vigadó tehát — hacsak csoda nem történik, s nem jön valaki, aki felvirágoztatja — továbbra is agonizálni kénytelen. —ez Kulturális ajánlatok Ecseren szombaton és va­sárnap 16 órától a nyugdíjas­klub foglalkozása a művelő­dési házban. Gombán az autós kertmozl- ban szombaton este 21 órától Az elveszett frigyláda fosz­togatói (színes amerikai ka­landfilm, főszereplő: Harri­son Ford), vasárnap 21 órától Indiana Jones és a végzet temploma (színes szinkroni­zált amerikai kalandfilm, rendezte: Steven Spielberg, főszereplő: Harrison Ford). Gyomron szombaton a mű­velődési házban 17.30-tól filmvetítés: Montreali bank­rablás (színes szinkronizált francia bűnügyi filmvígjáték) vasárnap 16.30-kor és 18.30- kqr Asterix és Cézár ajándé­ka (színes szinkronizált fran­cia rajzfilm), a Strand kert- moziban- 21-től Aladdin (oíasz film, rendezte: Búd Spencer). . Nyáregyházán szombaton és vasárnap a tanácsterem­ben Kaszner Margit festő­művész kiállítása 8-tól 18 óráig. Sülysápon szombaton és vasárnap a művelődési ház­ban 14 órától a nyugdíjas­klub foglalkozása, szombaton nyugdíjas-kirándulás Egerbe, vasárnap a művelődési ház­ban filmvetítés 18 órakor: Montreali bankrablás (szí­nes szinkronizált francia bűnügyi vígjáték, főszerep­lő: Jean-Paul Belmondo). MOJMORI KSlírtan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT A fogyasztók tanácsa is tanácstalan Ha szinte ordít a szalmonella Ülést tartott a napokban a Hazafias Népfront mono­ri nagyközségi elnöksége. Szót ejtett az idei alkotmány­napi ünnepségre való felkészülésről — Péteriben ke­rül sor a körzet központi ünnepségére augusztus 19- en, délután 5 órakor. Járadi László, a HNF körzeti bi­zottságának titkára ismertette azt a tájékoztatót, amely rövidesen az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottsága elé kertit majd megtárgyalásra, s a helyi népfront­munkát taglalja. Végül Molnár Elek, a Monori Fogyasz­tók Tanácsának elnöke a kereskedelmi ellátás tapasz­talatait próbálta összefoglalni. Ebből bomlott ki az a kötetlen beszélgetés, amelyet — némi okulásul az érin­tettek számára is — megpróbálunk felidézni. — Az embernek bőségesen akad saját tapasztalata. Beme­gyek a múltkoriban is a mo­nori Forrás Áruházba, nézem a tejtermékek pultját:, a túrós zacskók szinte ragadnak, any- nyira lejárt a szavatosságuk. Kérdem: nincs friss? Hát ez a friss, mondják, de már er­re föl csak meg kellett kér­nem őket, hogy lehetőleg sür­gősen távolítsák el a vevők szeme elől. De találkoztam már kifehéredett, piros papriká­val és penészes szemes ká­véval is... — Sőt! Monoron most már állandó gond, hogy az üzle­tekből a megmaradt tejet nem viszik vissza a tejesek. A lá­dák nem a hűtőben várják a vevőt, hanem. kint, a í'orró placcon, olykor összekeverve a régivel. Ha az ember nem figyel oda ... . Nálunk nyaral most a lá­nyom a 11 hónapos unokám­mal. Reggel hétkor megyek tejért — kenyér olyankor még nincs, azért vissza kell zarán­dokolnom nyolekor a üzletbe — hiszen a zacskókat kiönt­jük: mind savanyú, mind teg­napelőtti! Mondja a lányom: papa, meg kellene tanulni, hogy mielőtt megveszünk va­lamit, feltétlenül nézzük meg, mikor jár le a szavatossága! — ... és a kenyér minősé­ge megint! Vannak napok, amikor ehetetlenül ragacsos, a péksütemények pedig válto­zatlanul deformáltak és súly­ba nyosak. A tanács kereske­delmi ügyintézői a múlt hé­ten is jártak a sütőüzemben: rossz volt a . kifligép. Máskor szakképzett munkás nincs ele­gendő. Kifogás viszont min­denkor akad . .. — ... tényleg, most, hogy így szóba került: a visszássá­goknak allami üzletekben volt mar valamilyen következmé­nye? — Nem, állami üzletben még sosem büntettünk, pedig talán lenne lehetőség szabály- sértés kezdeményezésére, en­nek utána kell nézni. — Vajon miért ennyire kü­lönböző az állami cég és a magánszektor, megítélése? Ha megy a Köjál, és azt látja, hogy a maszek árus pogá­csája nincs letakarva, azonnal büntet De büntet-e, ha az ál­lami üzletben hűtőn-kívül le­pik a legyek a szalámit?. ■— A múltkoriban kifogá­soltam egy üzletben, hogy a töltelékáruról szinte ordít a szalmonella, olyan régi, csúf. Vörös. Azt válaszolták, azért olyan vörös, mert marhahús­ból készült. ' — S az árak körüli ano­máliák! Van, amelyik árucik­ken már háromféle cédula szerepel háromféle árral, s a pénztáros — aki szegény cet­likkel van körültűzdelve — még meg kell, hogy tanács­kozza a másik pénztárossal, melyik is az igazi, a most érvényes. A vevő pedig vég­képp nem tud kiigazodni, mert nem kapja meg a blok­kot, hogy a letépett papírda­rabkákkal ne szemeteljen ... Mert ilyen is előfordul! .. . s ez így folytatódhatott volna az idők végezetéig, ha le nem vonják a tanulságot: a Fogyasztók Monori Taná­csának aktívahálózátába mi­előbb szükséges lenne bevon­ni olyan embereket, akik — néhány régi taggal ellentét­ben — nem érzik reményte­lennek a vizsgálódást, s- en­nek nyomán a jelzést az in­tézkedésre hivatottakhoz. K. Zs. Parázs A buszmegállók természete­sen kellenek. S a buszmegál­lók többnyire magánházak portái előtt vannak. 'Az autó­buszra várakozók ott áll­dogálnak, ott szívnak el egy- egy cigarettát, ott dobják el a csokipapírt, fagylalttölcsért, egyebeket. A magánház gaz­dája pedig takarít. Nem mon­dom, hogy örömtől duzzad, amikor napról napra rendet kell csinálnia mások után, de azért megteszi. És csendben, szerényen csak annyit kér: ha lehetne a megállókhoz: egy- egy kisebb méretű szemet- tartályt elhelyezni .. . 'Mert mostanában például már a kertjébe is bedobálják a csik­ket, amely még parázslik, és ő ugyan szorgalmasan szede­geti azt is, de közben a frász töri ki, hogy ha nem veszi észre idejében, esetleg meg­gyullad az ott tárolt építő­anyaga vagy a száraz fű, és leég a háza ... Szeméttartó ügyében magam ugyan szkeptikus vagyok, meri buszmegálló sok van, tanácsi pénz pedig, melyből kukákai lehetne gyártatni és kihe­lyezni, kevés. Valamit mégis ki kellene találni, ami csak olcsóbb, mint egy jelentős tűzkár összege . . . Mondjuk, esetleg netán: eltaposni a pa­rázsló cigarettavégeket. — ez Monoron Vásár A helyi tanács illetékes osz­tályától kapott tájékoztatás szerint Monoron 1988. augusz­tus 21-én, vasárnap országos állat-, kirakodó-, valamint autóvásár lesz. Adni, venni a szokásos he­lyen és. feltételekkel lehet. Gólya, gólya, gilice... Őrzik az ősi igazságokat Hogy a gólya hogyan és mikor vált a magyar nép számára oly sajátságosán magyarrá,' szinte jelkép­pé. eddig meg nem sike­rült megtudnom. Tény azonban, hogy a köztudat és az irodalom sok Helyütt őrzi alakját: gyermekmon­dókákban és jeles köl­tőink verseiben egyaránt gyakran felbukkan. Mióta pedig Fekete István Keléje megismertette velünk éle­tüket. talán még közelebb erezzük őket magunkhoz. Az idén több maradandó, szép emléket kaptam a ter­mészettől. De közülük is leg­nagyszerűbbnek azt a pilla­natot érzem, hogy szemtanú­ja lehettem, amikor Monor határába megérkeztek a gó­lyák. Azóta valahányszor gó­lyát látok, átélem, amit ak­kor éreztem. Látom, hogyan kavarognak, szállnak a csalós áprilisi szürke ég alatt: ke­rengve keresik, merre is menjenek. Kéttucatnyian le­hetnek, s a madártávlatnyi magasból kutatják tavalyi, itthagyott fészküket, vagy az első alalommal visszatérő fia­talok az alkalmas fészekhe­lyet. Szorongatja torkomat az érzés: visszatértek. De vajon meddig és hová tudnak még leszállni? (Katona József pa­nasza Tiborc szájából másfél század távlatából is elgondol­kodtató: „Kéményeinkről el­pusztulnak a gólyák, mert magunk emésztjük el a hul­ladékot is.” Ma már adódna lehetőség szinte mindenütt arra, hogy akár a gólyákkal is törődjünk. Ez napjainkban már nem „gazdasági kérdés”. Panaszkodásía mégis mindig újabb, okokat keresünk.) ’ Amíg hazánk-a láp. országa volt, valóban sokkal nagyobb volt az élettere ennek a fel­séges madárnak, amely szin­te kizárólag emberi környe­zetben él. Szüksége van ránk. Ma a mocsarakat lecsapol­juk, feltöltjük: kell a ház­hely. Panelvilágunkban a kémény is egyre kevesebb. Flová jöjjenek hát gólyáink haza? Ha az ösztön indító parancsa megszólal a szerve­zetükben ott a messzi tá­volban, megérezve a tavaszt, vissz., érnek szülőhazájukba, Magyarországra, ahol a fé- szeképítes után a családala­pítás, majd a fiókák felneve­lésének felelősségét vállal­ják. Sok idő nincs a töpren­gésre, hiszen a nyár oly ha­mar elszáll. Egy tíz évvel ezelőtti fel­mérés szerint hazánkban kö­rülbelül 5 ezer pár él, a fészkelési lehetőségeik korlá­tozottak, ’egyharmaduk vil­lanyoszlopra fészkel, így —, a sok viszontagságon és ve­szélyen túl — az áramütés is gyakori a gólyák között. Ha aztán megérkezik az „indító­parancs”, ötven-ötszáz egve- tíet számláló csapatokba ve­rődve, a tengert elkerülve a Boszporusz, Szuez és a Ní­lus folyását követve akár Fokföldig is elvándorolnak, a mi telünket csak ott vé­szelhetik át. W Ügy érzem, sokat tanulha­tunk a gólyáktól. A fészek- építés — családalapítás — gyermeknevelés hármassága is ősi igazságra figyelmeztet: intézményesített világunk­ban sem pótolhatja semmi a „szülői házat”, a családot: a szülők feladata, hogy az ott­hon valóban fészek legyen, amelynek melege egy. életen át képes összetartani ben­nünket azokkal, akikkel egy ledéi alatt nőttünk fel. Ma a fedelek ejgyre magasabbak4 s a kétszintű tetőtérbeépítéses há­zakban csak lézengünk ... Csodálom és irigylem a gó­lyákat: több ezer kilométer távolból is tévedhetetlenül és biztosan visszatalálnak szülő­hazájukba. Talán a fészek melegét őrzi a hitük: tudják, hogy helyes az irány, s így érkeznek biztosan a- célhoz évről évre, mindig. Bukai Tibor Varrónőket, szabókat és főkönyveié* helyettest felveszünk. HÉLIOS Ruhaipari Kisszövetkezet Gyomra, Steinmetz-kapitány útja 69-71. J&SN 0133—2651 (Monori Hírlap) * Az alábbi írást némi szer- '/ kesztői vívódás után közöljük, í A téma maga — legalábbis Mo- y, noron —, ahogy mondani szo- ^ kas. régóta a levegőben van. A ^ közélet és ezen belül a sport- í élet megtisztulása érdekében > feltétlenül — nyíltan — kell be- v. szelni azokról a dolgokról, ame- Y, lyek az embereket foglalkoz- j tátják. Ugyanakkor a nyíltság Y/ nem lehet egyéni érdekek ér- í vényesítéscnek eszköze. Ezért V. gondoljuk, hogy tudósítónk z írását vitaindítónak is tekint- Y/ hetjük, de csakis abban az ^ esetben, ha a vita középpont- j jában az ügy — mondhatnánk í a labda — marad. Postací- Y, mtink: Monor, Pf. 51. Ügy gondolom, nem kell visszaidéznem a monori fut­ballcsapat dicstelen szereplé­sét, hisz’ elég volt egyszer a szurkolóknak az a lidércnyo­más, ami végigkísérte a ki­esés ellen folytatott akarat nélküli, közömbös játékot, ame­lyet végül is a szerencse jut­tatott révbe. A K. J, aláírás­sal megjelent értékelés a mo­nori csapatról korrekt tárgyi­lagossággal mutatott rá a gyen­ge, harmatos szereplés okaira, nem részletezve, de fő vona­laiban jelezve a szakosztály­ban folyó szakmai irányító­munka gondjait. Azóta számtalan kritika ért személy szerint engem is, le­velek hívták fel a figyelmemet a labdarúgó-szakosztály „egy­személyes” tevékenységére, az­zal vádolva: bekerültem én is Fábián József „mindenes” szak­osztályvezető . uszályába, nem merem megírni az ott tör­ténteket. A monori szurkolók meg­nyugtatására közlöm, nem vol­tam- tétlen, se nem bátortalan. Tanúk előtt közlöm Fábián Jó­zseffel a szurkolók észrevéte­leit, véleményeit, őszintén, szó- ’ kimondóan, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlen a nyilvános­ság, az érdemi válasz, a nyi­tottság, hiszen a szurkolókért A labdát rúgjuk A megválaszolatlan kérdések e van a futball, és nem fordít va. Megbeszéltünk egy idöpon tot, -egy barátságos mérkőzé utáni véleménycserét, de eze 1 Fábián József nem jelent meg Maradt tehát ennek a cikknél a megírása a másik fél véle ménye nélkül, féloldalasán (Hozzáteszem: dr. Vecserel Lajos sportköri elnököt is ke­restem, de továbbképzései volt, nem tudtam vele talál kozni!) Mbs.t pedig, nézzük, mi fog­lalkoztatja a mónori labdarú­gó-szurkolókat? Előrebocsá tóm, úgy írom le, ahogyar kérdezik, nem szépítve, nen kozmetikázva, hiszen az ő job­bító szándékuk, féltésük és fe lelősségük a monori labdarú gás ügye iránt elvitathatatlan Először talán a sportlétesít ményröl. Lassan pusztul, tönk. remegy a szép, füvesített sportpálya, a betonkerítés pa neljei eltöredeznek, úgy szá molják, 18 elemet már ellop­tak, hasonlóan az öntözőberen­dezéssel együtt. A ritka, ru galmas gyep elkopik, kevés vi­zet kap. Ottjártunkkor a néző­tér területén a fel burjánzót füvet leégették, üszkös foltot csúfítják a szép környezetet Másutt térdig ér a gaz! Mond­ják, nincs megkövetelve a pá­lya gondos ápolása, karbantar­tása, nincs munkafegyelem, di van barátság, nem is kevés! A szakosztályvezetés egysze­mélyes, a döntés joga kizáró­lag Fábián Józsefé, nem igény­li a segítséget, a szakosztály­vezetés funkcióinak betölté­sét. Á vezetés így egyoldalú, ha nem így van — teszik fel a szurkolók a kérdést — miért tabu ez a téma?! Sürgetik a szurkolók egy ankét összehí­vását, mások radikálisabb esz­közöket fontolgatnak: rendkí­vüli közgyűlést emlegetnek! Van egy mag, amelynek tag­jai hajlandók lennének nem lebecsülendő tőkével finanszí­rozni a labdarúgó-szakosztaly.t, egy kikötéssel: köszönjék meg Fábián Józsefnek eddigi mun­káját, megérdemli, nem keve­set tett a monori sportért, de időközben nagy lett az össze­fonódás, kicsúszott a vezetés a kezéből, s egyedül már nincs kontrollja! Mások rámutatnak: lassan elfogynak a játékosok, eltűnr nek, eligazolnak! Felvetik a fe­lelősség kérdését: vajon joga van Fábián Józsefnek egysze- mélyben dönteni a játékosok kiadásáról? Különösen érzé­kenyen érintette a monori sportközvéleményt Gáspár György eltávozása az alsóbb osztályú Monori-erdő csapatá­ba, tíz labdáért. Hol vannak a fiatalok, az ő felfelé áramlá­suk sincs biztosítva, pedig az ifjúságiak és serdülők tehet­ségesek, bizonyítottak. Csak hiányzik egy láncszem. Többen szóvá teszik: az ed­zőt is magára hagyták! Ö tal­pal kapus után, vitázik, érvel a jobb feltételekért, mint a szertáros és a gondnok a mun­kabérükért, ami gyakran ké­sik, de miért? Kevés a sport- felszerelés is, hiánycikk afut­ballcipő, dressz, hói van az er­re a célra átutált tanácsi pénz­forrás?! Sok húsba vágói megválaszo­latlan kérdés! Nem .sértő szán­dékú, inkább tárgyszerű, ag­gódó! Egy régi, patinás sport­klub változó viszonyainak helyzetképe. Szerettük volna, ha egy kerekasztal-beszélgetés során sikerül megvitatni mind­ezeket, de nem jött össze. Fá­bián József nagyon elfoglalt ember és nagyon magára van hagyatva. Hogy < ennek ő ma­ga is oka, az ebben a nehéz helyzetben elkerüli a figyel­mét. Mondják mások: meg kellene köszönni neki eddigi munkáját, önzetlen áldoza­tát, mert a legnehezebb idő­szakban vállalta a terheket. Igazi, csupa szív, önzetlen sportember, akit nem elma­rasztalni, hanem dicsérni kel­lene ! Két tábor? Két különböző nézet, érdek? — teszi fel a tárgyilagos szurkoló a kérdést. A megválaszolás joga Fábián Józsefé, de kötelessége is a vezetése alatt álló labdarúgó- I szakosztály helyzetéről beszá­molni őszintén és nyíltan. Meggyőződésem, hogy csak így kerül tiszta víz a pohár­ba — és friss levegő, egysé­ges tenni akárás, összefogás a szakosztályba! Csak így lehet emelni a szakmai munka szín­vonalát, a labdarúgók szerep­lésének eredményességét. Csak egy akarattal, félretéve az egyéni érdekeket! Hörömpő Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents