Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

1988. AUGUSZTUS 31.; SZERDA A turbinákat a Siemens szállítja Még a tervezők dolgoznak Nem késő levonni a tanulságot Egy emberként nemmel szavaztak Mi tagadás készüllek. Példás szervezéssel, technikával, hang­erősítéssel a pilisborosjenőiek és az ürömiek a falugyűlésre. Arra a falugyűlésre, melyet a megszokottól eltérően a lakos­ság szervezett, juttatta mindenki kezébe — így a helybeli párt- és állami vezetőknek is — a meghívót. S hogy senki se feledkezhessen meg az időpontról, Kovács Adám — vagy ahogy jobban ismerik, a Celladam atyja — hétvégén hango- sítóval felszerelt kocsijával végig-végigszaladt a két telepü­lés utcáján, mozgósítva az eseményre. Hétfőn háromnegyed öttől ugyancsak emlékeztetett a hatórai találkozóra. Szervez­tek — s nem is akárhogy. Tanulni lehetne* s kellene is tő­Bevonulás Újoncok Ä Magyar Néphadsereg éves kiképzési tervének' megfele­lően, hétfőn és kedden bevo­nultak az újoncok. Többségük 20—21 éves, több mint 10 szá­zalékuk nős, gyermekes és csaknem 40 százalékuk közép­vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Közöttük van az a mintegy 2900 fiatal is, aki előfelvételi nyert az ország va­lamelyik felsőfokú tanintéze­tébe; tanulmányaikat 12 hóna­pos katonai szolgálat letöltése után kezdik majd meg, s azt követően újabb 6 hónapra vo­nulnak be. Az előfelvettek szá­ma az elmúlt két évben — egy akkor bevezetett intézkedés következtében — fokozatosan 700-zal csökkent, ennyien vá­lasztották azt, hogy tanulmá­nyaik befejezése után teljesí­tik teljes egészében sorkato­nai szolgálatukat. A hadkiegészítő parancsnok­ságok és a néphadsereg ala­kulatai a bevonulási helyeken szervezetten fogadták a fiata­lokat. A Honvédelmi Minisz­térium illetékesei elmondták, hogy az újonc katonák meg­érkeztek a Magyar Néphadse­reg alakulataihoz, ahol alapos orvosi vizsgálat után beöltöz- tetésük, elhelyezésük rendben megtörtént. A bevonulást kö­vető 25 nap alatt az újoncok alapkiképzésen vesznek részt, melynek befejezése után — szeptember utolsó hétvégén — katonai esküt tesznek. A katonafiatalokat alakula­taiknál első alkalommal a jö­vő hét végén látogathatják meg hozzátartozóik. k Több »zUIÖ és a helyi kör- í zeti orvos írta alá azt a le- v. velet, amelyet a megyei ta- v. nács környezetvédelmi titkárá- hoz küldtek Solymárról. Pa- ^ nászuk oka, mert bizony pa- í nászúknak adtak hangot a í beadvány szerkesztői, a Pest í Megyei Műanyagipari Vállalat / által kibocsátott légszennyezés. A Pemü ugyanis a megen­gedett értéknél jóval maga­sabb mennyiségű freont bo­csát ki a légtérbe, s ennek tudták be a település lakói a gyermekek légúti megbetege­désének a szokásosnál maga­sabb arányát. Emberre nem veszélyes A vegyészek jól tudják, hogy mindennapi munkájuk során óriási kárt okoznak a környezetben. Kipusztult er­dők, mérgezett termőföldek, szennyezett levegő, vizek bi­zonyítják ezt. Így aztán igazán nem csoda, hogy a vegyi gyá­rak közelében élők joggal ag­gódnak jövőjükért, saját ma­guk és gyermekeik egészsé­géért. Tisztában vannak ezzel azok is, akik e gyárakat épí­tik és üzemeltetik, s termé­szetesen igyekeznek a káros hatásokat a lehetőségeken be­lül minimálisra csökkenteni. Akkor hogy kerülhetett ilyen óriási mennyiségű freon a légtérbe? Ezt az anyagot a műanyag cipőtalpak préselés utáni leválasztásánál alkal­mazzák. S mivel a Pemü min­dent megtesz azért, hogy ter­melését növelje, óhatatlanul emelkedik az alkalmazott anyagok mennyisége is. Az előírások rögzítették, hogy a légkörbe jutó freon maximáli­san 0,125 kilogramm lehet óránként. — Ezzel szemben Itt a tényleges érték huszonnégy kilogramm óránként — vilá­gosít fel Gulyás Agnes, a Közép-Duna-völgyi Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igazga­tóság környezetvédelmi mérő­állomásának vezetője. — Ezek szerint majdnem a kétszázszorosa! Feltételezem, hogy nem véletlenül állapítot­ták meg a 0,125-ös értéket a környezetvédelmi szabályok alkotói. Milyen hatással van az egészségre ilyen mértékű freonszennyezés? — Egyvalamit le kell szö­gezni: a freon közvetlenül A Dunamenti Hőerőmű Vál­lalat hazánk egyik legjelen­tősebb villamosenergia-terme­lője. Készen kell állnia arra, hogy a pillanatnyi igényeken túl az ezredfordulót követően is megfeleljen a fogyasztói igényeknek. A DHV erősen elhasználó­dott egységeinek korszerűsíté­sére kezdetben egy rekonst­rukciós terv született. Idő­közben azonban az országos szervek részéről felvetődött olyan megoldás is, amely a hőerőmű negyedszázada mű­ködő hőszolgáltató részének rekonstrukciója helyett beru­házást javasolt. A Magyar Villamos Művek Tröszt jóvá­hagyásával határoztak végül úgy, hogy egy vagy több, kombinált gőz- és gázciklusú blokkot telepítenek. Már hónapok óta folyik a beruházás előkészítése. Tóth István, a DHV vezérigazga­tója elmondta, hogy a nagy­értékű munkálatok első üte­me 1991-ig tart. Erre vonat­kozóan még nincs végleges­nek mondható kivitelezési terv, amelyhez az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat úgy­nevezett részterveket készít. Mivel az építés a jövő esz­tendőben kezdődik, így addig a már papírra vetett elképze­léseket többször és alaposan megvitathatják, s esetleg ja­vaslatokat tehetnek azok pon­tosítására. A DHV pályázatot hirdetett höhasznositó kazán szállításá­nem károsítja az egészséget, hiszen elóg semleges . .anyag. Annál nagyobb veszélyt jelent a föld légkörét övező ózon­pajzsra, amely fölött az utób­bi időben egyébként is meg­kongatták a tudósok á vész­harangot. Ez az ózonpajzs vé­di bolygónkat a világűrből, s elsősorban a napból érkező káros anyagokkal, főként az erős ultraibolya sugárzással szemben. Másrészt fontos sze­repe van a föld hőgazdálko­dásában, mivel a bolygónk ál­tal kisugárzott hő egy részét visszatartja. Mivel a freon elég agresszív anyag, a légkör felső rétegeibe kerülve kémiai reakcióba lép az ózonnal, s miközben elbomlik, természe­tesen az ózon mennyisége is csökken. Az ózonpajzs védel­mében indult meg a harc a freonnal hajtott aerozolos flakonok ellen is, de mint tudjuk, nem nagy sikerrel. A kozmetikai szerektől elkezdve a legkülönbözőbb vegyszerek így ma is hajtógázzal üzemel­tetett palackokban kerülnek forgalomba. A freon és a Pe­mü által kibocsátott többi anyag ellenére a vállalat még mindig azok közé a cégek kö­zé tartozik, amelyet igazából nem lehet elmarasztalni a környezetszennyezés miatt. Már csak azért sem, mert rendkívül sokat tesznek azért, hogy felszámolják a szennye­ző forrásokat. Új rendszerekkel Gulyás Agnes utolsó sza­vait megerősíti egy szám: a vállalat évente százötvenezer forint környezetszennyezési bírságot fizet, ami a mai kö­rülmények között nem tekint­hető soknak. S a pemüsök már dolgoznak a freonos fro- maleválasztó helyettesítésén, s a közeljövőben áttérnek a világviszonylatban is jelentős, új vizes rendszerek alkalma­zására a poliuretántalp gyár­tásánál. Ám legfontosabb felada­tuknak, legsürgősebb teendő­jüknek tartják a környezetvé­delmi szempontból veszélyes hulladékok tárolása terén ki­alakult helyzet megnyugtató elrendezését. Nemhiába kifo­gásolták a lakók és a kör­nyezetvédelmi hatóságok a tá­rolókban uralkodó állapotot, ra. A versenyben nagyhírű nyugati cégek indultak, s a legjobb ajánlatot az NSZK- beli Borsig vállalat tette, a turbinák szállítására pedig a Siemens kapott megbízást. A DHV vezérigazgatója a két nyugatnémet céggel kapcso­latban külön is megemlítette, hogy olyan tőkés partnerek­ről van szó, akik már hosz- szú évek óta működnek együtt höhasznositó kazánok és tur­binák szállításában a világ legkülönbözőbb részein, szigo­rúak az egymással szemben támasztott igényeik. A beruházásra elegendő pénz van, említette határo­zottan Tóth István. Viszont szeretnék azt népgazdasági szempontból a lehető legelő­nyösebben felhasználni. A Borsig ajánlata minden szem­pontból megfelel a versenyki­írásban megjelölt pénzügyi feltételeknek is. A nagy érté­kű beruházás első ütemének a befejezését 1991. június 30-ában határozták meg. A műszaki munkákat ezen idő alatt úgy szervezik, hogy köz­ben az energiatermelő blok­kok üzemeltetése zavartalan legyen. Jelenleg Is folynak a DHV- nál a szokásos nyári karban­tartási munkák. A hat, egyen­ként 215 megawatt teljesít­ményt nyújtó blokk közül négyben már befejezték a karbantartást. Ezek tartalék­ban állnak és bármikor elin­díthatok. Gy. L. amelyet még ez év végéig fel akarnak számolni. Ezért je­lentős ráfordítással építettek egy olyan hulladékgyűjtőt, amely megakadályozza a ve­szélyes hulladékok talajba, ta­laj-, vagy felszíni vizekbe ke­rülését. Igen ám, de azzal is tisztában vannak a szakembe­rek, hogy a tárolásnak is van­nak határai! Ezért álltak rá a hulladékok újrafelhasználá­sára. Hulladékból érték Az elmúlt években pél­dául negyven tonna poliolt a vállalatnál kidolgozott mód­szerrel részben regenerálták, részben kisebb igénybevétel­nek kitett anyagokat állítottak elő belőle. Valójában ez az in­tézkedés már része a Pemü rövid- és hosszú távú tervé­nek. Vagyis: megszüntetik a vállalatnál történő gyűjtést és tárolást, s ezzel párhuzamo­san a legtöbb mellékterméket újrafeldolgozzák még a kelet­kezés helyén. Tehát a megol­dást nem a megsemmisítés­ben, hanem az értékteremtő hasznosításban keresik. Fiedler Anna Mária lük!... Az első tájékozódás — ,mely- lyel lapunk augusztus 29-i számában foglalkoztunk — számomra azt jelezte, hogy Pilisborosjenő és Üröm meg­szokott nyugalma odaveszett. A hétfői, szabadtéren meg­rendezett falugyűlés mintegy ezer résztvevője, a gyerekek által a domboldalon magasba emelt két tiltakozó transzpa­rens, szenvedélyes hangú fel­szólalások, a megkérdezettek véleménye már azt: forrpon­ton a közösség hangulata. Ám ennek ellenére fegyelmezet­ten, de egy emberként állnak ki érdekük mellett. Káros az egészségre ? A színhely az új iskola ud­vara volt, melyet érintene — ha a tervet a lakosság ellené­re valóra váltanák — az MO-ás autópálya. S ettől nem is nagy távolságra lakóépüle­tek, családi házak közelében, néhol azok fölött húzódna a 400 kilovoltos távvezeték, ami Gödöllőről indulva Pomáz után elkanyarodik Pilisboros- jenő felé, hogy Kaszásdűlőnek, a főváros új lakótelepének energiát vigyen. Kunkor, tíz­kilométeres kerülő, így jut Pi- lisborosjenőre a magasfeszült­ségű távvezeték. A Magyar Rádió július 14-i Szonda című műsorában el­hangzottak újra lejátszásával kezdődött — a kötelező meg­nyitó, üdvözlés elhangzása után — a falugyűlés. „ ... egyes külföldi tudomá­nyos közlemények szerint a távvezetékek károsan hatnak a közelében lakó és dolgozó emberek egészségére, többek között növelik a rákos beteg­ségek, elsősorban a fehérvérű­ség gyakoriságát...” Akik szót kértek, azok egy­értelműen arra irányították rá a figyelmet, hogy a tervek túl sok áldozatot követelnek a hétezer lelket számláló társ­községtől. Hiszen hajdanában — persze nem olyan rég, hogy ne emlékezhetnének rá! — még arról volt szó, hogy a két egy­máshoz közel lévő község összeépül (Zelei István). Ezért került a kettő határára az új iskola. E köré képzelték el a két település modern magjá­nak központját. Kirándulásra alkalmas terepet, szanatóriu­mi jellegű körülményeket kí­nált, s kínál még ma a budai körzet eme része. Az iparte­lepítés is elkerülte, mert szó volt arról, hogy szívkórházat létesítenek itt. (Jánó Jánosné). A helybeliek szerint leg­alább egy utcát le kell bonta­ni Pilisborosjenő szélén, a Széchenyit. (Kovács Adám, Kovács Károly). A szabvány megszületésekor — amire a távvezeték telepítésekor a szakemberek hivatkoznak — a térerősség élettani hatásait nem ismerték, így kihagyták a számításból... S ott az OVIT levele — me­lyet nem a tanács, hanem a Széchenyi utca lakói kaptak! — ha homályosan is, de bizo­nyos, az építkezés során ke­letkező károk rendezésére egyezség lehetőségét kínálják. A leveleket 1987. november 10-én keltezték, hivatkozva a Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya által kiadott területfelhasználási engedély­re. Viszont a lakók közül jó néhányan (Szarka Sándor, Ko­vács Károly) 1988 januárjá­ban kapták kézhez a levelet. Az MO-ás autópálya építésé­nek esne áldozatul a Szent Rozália kápolna. Igaz, nem műemlék jellegű, 1834-ben a pestis elleni védekezés emlé­kére emelték. Ám a közel­múltban komoly anyagi áldo­zatok árán a helybeliek ho­zatták rendbe. A felekezethez tartozó hívők is tiltakoztak a falugyűlésen. (Dr. Aczél László plébános.) A tanács is hibázott Felbillent a közösség lelki egyensúlya. S ehhez az is hoz­zájárult, hogy a lakosság dön­tő többsége csak 1988 márciu­sában, a falugyűlésen — me­lyet a tanács hívott egybe — ismerte meg a település álta­lános rendezési tervét. Benne az MO-ás, s a távvezeték sze­repét. Mi tagadás, a tanácsi testület is hibázott. Miközben az autópálya nyomvonalának megváltoztatásáért harcba in­dították a terület országgyű­lési képviselőjét — jóváha­gyólag tudomásul vették az eredeti tervet. Így aztán a KM az átterveztetéstől elállt! (Bizonyíték az országgyűlési képviselő levelezési dossziéjá­ban van.) Alaki hibát követ­tek el, de nem maradt követ­kezmény nélkül. A helyzet ahhoz hasonlítha­tó: az asztalról lesöpörték a terveket. Egy közösséget s az egyes emberekét is. Bizonyta­lanságban vannak a Széchenyi utcaiak, a múltté szép álom­ként ebben a pillanatban a modern településközpont, a szanatórium jellegű körül­mények. S a telekosztás, mely után sok család érdeklődött. Az osztható terület beleesik a nyomvonalba. Helyette decibe­lekben mérhető zajártalomról, a magasfeszültség nyomán unokák, gyerekek egészségé­nek károsodásáról (Simon Ti- borné, Beke Sándor) gondol­kozhatnak a helybeliek, s a tájat féltőn szeretők, a hétvé­gén rendszeresen idelátogatók. S kimondják, váltsák valóra a másik két alternatívát. Mert a falugyűlésen az is egyértel­művé lett: három variációs terv létezett. (Dr, Fényes De­zső.) Előbb döntenek Pártatlan, tárgyilagos szak­emberek vizsgálatát kéri a közösség annak megállapítá­sára, valójában milyen egész­ségkárosodásnak lesznek vagy lehetnek kitéve a távvezeték szomszédságában vagy az alatt élve. (Selmeczi György, Szondi Józsefné, Beke Sándor, Szabó Albert, Simon Tiborné, Zelei István, Farkas Károly, László Imre.) Addig azonban, míg a vizsgálat eredménye nincs meg, követelik a 400 kilovoltos távvezeték építésé­nek szüneteltetését! Sokan szenvedélyesen, a mikrofonok előtt mondták el véleményüket. Ám kisebb be­szélgető csoportok is kialakul­tak. Vürl György betanított munkás és Kiss Imre, a SZÁMALK osztályvezetője is a kialakult helyzetről cserélt véleményt az elektromos ener­gia erőterének kóros hatásá­ról. De arról is, hogy a több­ség csak akkor eszmélt, ami­kor az OVIT megkezdte az építkezést, s kijelölték a kivá­gásra ítélt akácfákat is ... Kiss Imre: — Nemcsak ak­kor kell falugyűlést összehív­ni, amikor akarnak tőlünk valamit, például tehót. Mert az, amiért most itt vagyunk, jelzi, hogy közéletünkben a demokrácia még mindig csak szavakban létezik, azaz egy­irányú. Ott, ahol a falu a fő­várostól 14 kilométerre maga teremti meg saját életkörül­ményeit, nincs csatorna, cse­csemők nem ihatják az ivó­vizet, s csak a főutca aszfal­tos, legalább a tájékoztatásunk ne kullogjon az események mögött!.., Pfeifer Ferenc nyugdíjas: — Előbb döntenek — az érin­tettek nélkül —, aztán medi­tálunk, mekkora vihart kavar­tunk, milyen kárt okoztunk. Tarthatatlan ez az állapot. A falugyűlésen — mint minden rendezvényen, ünnep­ségen, megmozduláson, ami a település életében döntő — ott volt Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színművész is. Hogyan vélekedik a kialakult eseményről ? — Nem; értem, miért ne­künk kell ezzel foglalkozni. A tervezők, a szakemberek, a tudománnyal foglalkozók miért nem mérik fel előre egy-egy lépés, magasfeszültség telepítésének következmé­nyeit? Nekik nincs családjuk, gyerekük, akit óvjanak, féltse­nek? Az ilyesfajta döntéseink, amikor a közösségét előre nem hallgatjuk meg, nem kér­dezzük, olyan, mintha az el­lenségeink hoznák! Feleslege­sen irritáljuk, idegesítjük az embereket. Bizonytalanná tesz- szük s megalázó helyzetbe hozzuk őket. Ezeket a gondo­latokat forgatom magamban, s azt hiszem, nem\én vagyok az egyetlen ... Módos József vízvezeték­szerelő: — A táj, az otthon, a környezet szeretete, a jövő generációjának féltése hozott ma ide bennünket. Félretéve minden egyéb gondunkat, mert a település, az itt élő gyerekek jövője ma az egyet­len fontos dolog! A falu tiltakozik Reflektor nélkül vaksin, semmit sem látva hunyorog­tak volna a tv-kamerák, mi­re a falugyűlés véget ért. S a jelenlevők döntése: tiltako­zást juttatnak el az Ipari Mi­nisztériumhoz, a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz, a Környezet- és Vízgazdálko­dási Minisztériumhoz, az Or­szágos Villamosművek Tröszt­höz, az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelethez, valamint a me­gyei pártbizottsághoz és a me­gyei tanácshoz. A lassan feloszlő, hazafelé tartó tömegben egy kérdés ütötte meg fülem: petíciónak vagy felszólításnak veszik le­velünket? Felszólításnak arra, hogy nélkülünk, sorsunkról egyetlen hivatal, országos ha­táskörű szerv sem dönthet? (A tiltakozó levelek sorsáról, az azokra való reagálásra la­punkban visszatérünk. Szerk.) Nem tudom, minek veszik, hogyan kezelik. Ám a tanul­ságokat még mindig nem késő levonni. Hogy a közéleti de­mokrácia szóvirágait elhinteni nem elég, demokrácia csak akkor van, ha azt mindenna­pi gyakorlatunkkal bebizonyít­hatjuk. Ha a döntések előké­szítésében az érintetteket be­vonjuk, véleményüket meg­hallgatjuk, s ha egy mód van rá, hasznosítjuk — s az cse­lekvéseink irányát megszabja. De az nem megy, nem is jár­ható út ma, 1988-ban, hogy döntünk, s ráadásul nem tájé­koztatunk, és ezzel közössége­ket bizonytalan helyzetbe ho­zunk. Varga Edit Répaszedés géppel Szedik a sárgarépát a vecsésl Ferihegy Termelőszövetkezet­ben. A nagyüzemi módszerekkel termelt alapanyagot a szö­vetkezet maga dolgozza fel, hiszen így jobb áron értékesít­heti. Nagy előnynek tartják, hogy ma már a sárgarépa ter­mesztését és betakarítását korszerű gépek segítik . . Erdősi Ágnes felvétele Kétszázszoros a freonkibocsátás Veszélyeztetik az ózonpajzsot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents