Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
Í988. AUGUSZTUS 30.; KEDD Útépítők Még 1982-es árakon dolgoznak... Egy elnök jó üzleti érzékkel Szélesítik az utat a Pest Megyei KÉV dolgozói Dunaha- raszti és Szigethalom között, hogy csökkentsék a zsúfoltságot. (Gottlieb Géza felvétele) A megyében a harmadik-' ként alakult meg 1982-ben Nagymaroson a Rollykon Kisszövetkezet, úttörő szerepet vállalva az akkoriban éledező kisvállalkozások között. Döntésüket, amely ugyan nem volt minden konfliktustól mentes — a gödi Duna- menti Termelőszövetkezetből vált ki a társaság —, bár időközben módosítaniuk kellett elképzeléseiket, nem bánták meg. Am ha a vállkozó szellemről esik szó, a tagok is készséggel elismerik: náluk az igazi agytröszt Fla- mich Ferenc elnök. Mindenkinek előnyös Az alakuláskor, hat esztendővel ezelőtt még minden egyszerűnek látszott. A gödi téesz korábban elvállalta a Budapesti Fűszért göngyölegeinek javítását, ám ez a tevékenység a növekvő költségek miatt egyre kevésbé jövedelmezett. A részlegben többen is felismerték, hogy mindez nem egészen természetes, mert egy kisebb szervezet lényegesen olcsóbban vállalkozhatna. S vállalkoztak is, megalakítva a kisszövetkezetet, szerződve a korábbi megbízóval arra, hogy a termelőszövetkezetnél mintegy harminc százalékkal olcsóbban vállalják a javításokat. Az egyezség mindkét félnek előnyös volt, hiszen a társaságban tizenöt embernek adott a megbízás kenyeret, míg a Fűszért a számítások szerint mintegy másfél millió forintot takaríthatott meg. S ez már csábító összeg. Selejt hűtőpultok Tegyük mindjárt hozzá: a Rollykon azóta is az 1982-ben kialkudott árakon dolgozik, bár a göngyölegek karbantartása már nem kizárólagos feladat. A konkurencia majdnem a sarokba szorította a nagymarosiakat, akik azonban egy ügyes húzással túlélték a verseny okozta izgalmakat. S ebben megint csak Flamich Ferencnek volt döntő szerepe, aki jó ismeretségben lévén több, a kereskedelemben járatos szakemberrel, hírét vette, hogy idehaza hiánycikknek számítanak a boltokban használatos hűtőpultok. Ha nincs új, természetes, hogy mindenütt a régit akarják működtetni, legalábbis addig, ameddig annak állapota megengedi. A Rollykon vezetője és tagsága gyorsan cselekedett: hozzákezdtek a hűtők szekrényeinek javításához — a nedvességtől ezek hamar elkorrodálnak — s ez jó üzletnek bizonyul. A munkát az új ár hatvan-nyolcvan százalékáért vállalják, s ez a megrendelőnek is megéri. Ám Flamich Gyakrabban ellenőrzik a berendezéseket Leszakadt egy tartósodrony J I Tegnap reggel tanácstalan emberek várták a vonatot a Budapest és Szob közötti vasútvonal állomásain. Köztudott, hogy ezen a környéken rendkívül sokan közlekednek a reggeli órákban, hiszen mag$£ azoknak á száma, akije otthonuktól JÁ-. vöV dolgoznak. Nem kell különösebben' bÜrOnV^afnűhk, hogy; meglehetős nyugtalanság vétt erőt az fembereken, hiszen a percek, tízpercek múlásával egyre biztosabbá ^árltf hogy nem érkeznék meg időben munkahelyükre. Különösen azokban gyülemiett fel a feszültség, akik jól tudták, hogy csak azzal a vonattal érik el a csatlakozást egy másik járathoz, amcly- r.e S hogy mikor érkezik meg a vonat, s miért nem jön időben, arról sajnos nem tájékoztatták az utazóközönséget. A kedélyeket felkorbácsoló eseményekről Kark Istvánt, a MÁV Budapesti Vasúti Igazgatóság igazgatóhelyettesét kérdeztük meg. — Miért kellett tegnap reggel negyven percet várni a vonatindulásig az utasoknak Budapest és Szob között? — Göd és Vác között hét óra után tíz perccel a bal vágányon leszakadt a felső vezeték tartósodronya. Így nem közlekedhettek a villanymozdonyok, de még dízelszerelvényt sem tudtunk beállítani, mert a vezeték súrolta volna a kocsikat. Hozzá kell tenni, hogy a gép huszonötezer voltos vezetékről kapja az áramot. A forgalmat csak a jobb oldali pályán bonyolíthattuk le, s ez természetesen torlódást okozott a közlekedésben. Otto Lambsdorff előadása Lényeges fordulat Otto Lambsdorff, az NSZK- beli Szabaddemokrata Párt gazdaságpolitikai szóvivője hétfőn Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen előadást tartott Magyarország, az NSZK és Európa címmel. A Magyar Külügyi Intézet szervezésében összehívott rendezvényen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter is. A szóvivő kiemelte: a kelet—nyugati kapcsolatokban, s az összeurópai béke megteremtésében lényeges fordulat következett be azzal, hogy az új szovjet vezetés átfogó belső reformprogramot fogadott el. Pártja képviseletében elmondotta, semmi kétségük nincs az iránt, hogy a szovjet vezetés komolyan veszi a reformokat. Nyugaton a mélyreható reformok sikerét elsősorban azon mérik le, hogy a, szovjet gazdaságot miképpen s mennyi idő alatt sikerül átállítani az új követelményekhez. Az NSZK-ban úgy ítélik meg, . hogy a reformcélok kiválasztása és végrehajtásának üteme kizárólag a szovjet vezetésre tartozik, s ebből az is következik, hogy a Szovjetuniót például az emberi jogok területén sem lehetséges gyorsabb és látványosabb előrehaladásra ösztöOtto Lambsdorff véleménye szerint a szovjet reformok nyomán növekedni fog a kelet-európai országok szerepe és felelőssége is. Kiemelte, hogy o magyar politikai vezetés időben élt az új lehetőségekkel, s ezzel jelentősen erősítette országa pozícióit Európában. Elmondotta, hogy az NSZK-ban nagyra értékelik a magyarországi reform eddigi eredményeit. Hangsúlyozta, hogy az NSZK-nak hazánkkal jól kiépítettek a kapcsolatai gazdasági és kulturális téren egyaránt. A további lehetőségekről szólva azonban hozzátette: a legjobb szándék sem vezet eredményre, ha a KGST nem teremti meg a feltételeit annak, hogy tagállamai erőteljesebben be tudjanak kapcsolódni a világgazdaságba. Ehhez az szükséges, hogy a kelet-európai államok felelősségteljesen gondolják végig, miképpen történjék a nyitás a világgazdaság felé. Az NSZK- ban az a vélemény alakult ki, hogy Magyarország belső fejlődése a kelet—nyugati kapcsolatok szempontjából is meghatározó tényező. Otto Lambsdorff kiemelte, hogy nézete szerint most kezdődött igazi párbeszéd a Nyugat és a kelet-európai társadalmak között; a kedvező folyamat továbbviteléhez további párbeszédre van szükség. A hibát a tartósodrony elfáradása okozta, de háromnegyed tízre kijavítottuk, s is- «éS megindulhatott a menetrend szerinti forgalom. — Egyik vonat 38, kettő 4 percet, egy pedig 13 percet késett. Miért nem próbáltak meg a hiba kijavításának idejére valamilyen átmeneti megoldást találni, például autóbuszokat beállítani a munkába igyekvők elszállítására? — Rendkívüli helyzet esetén természetesen megpróbálunk helyettesítő járműveket beállítani, de itt végül is az egyik pályán közlekedhettek a szerelvények. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb késés harmincnyolc perc volt, s ennyi idő alatt mi nem találtunk volna senkit, aki autóbuszokat tud rendelkezésünkre bocsátani. Különösen ebben az időpontban, amikor egyébként is forgalomban van majd minden mozgatható jármű. — Tegnap több száz ember nem ért be időben munkahelyére, sokan fontos tárgyaláson nem jelentek meg. Nem tudjuk, hányán késték le emiatt a csatlakozásukat. Ha a nemzetközi gyorsok késnek, fizet némi kártérítést a MÁV. De mi van azokkal, akik itthon járnak pórul a vonatok késése miatt. Várható-e, hogy valaha nagyobb felelősséggel viseltetik a szervezet a rájuk bízott utasok iránt? — A fejlettebb országokban kártérítést fizetnek, ha késnek a vonatok. Őszintén szólva én is szívesebben lennék egy japán vasúti társaságnál igazgatóhelyettes, s fizetnék, ha baj van, mert ott jóval magasabb a műszaki színvonal, kevesebb a meghibásodás. Nálunk van olyan előírás, mely értelmében, ha valaki lekési a csatlakozást, lemondhat az utazásról és visszakapja a pénzét. Tudom, hogy ez sovány vigasz, s nem nyugtatja meg a károsultakat. Sajnos a jelenlegi műszaki színvonal olyan, hogy igenis előfordul, hogy egy felsővezeték leszakad, hogy már eleve hibás anyagot kapunk a gyártótól, s hogy idő előtt elfárad a sodrony. Mi legfeljebb úgy tudunk segíteni a helyzeten, hogy a szokásosnál gyakrabban ellenőrizzük a berendezések műszaki állapotát. S egyben kérjük az utasok megértését, ha akaratunkon kívül megkeserítjük az életüket. Ferenc’ nem lenne jó üzletember, ha veszni hagyná a másik nagy lehetőséget, a kiselejtezett hűtőpultok felvásárlását. Ezekből nemcsak elegendő alkatrészhez jutnak, hanem felújításuk után több tízezer forintért értékesítik a berendezéseket. A vállalkozó elnök - másban is fantáziát látott. Az energiafelügyelet és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával — a fejlesztéshez 500 ezer forintos kölcsönt kaptak — elkezdték a különböző hűtőtakarók gyártását. Ezek a már korábban említett bolti hűtőpultokra felszerelve hatékonyan védik meg az árut a felmelegedéstől, s ezzel kevesebb energiát kell felhasználni, ami forintokban kamatozik. A termék útja nem töretlen, az elnök szavaiból az derül ki, hogy alapvetően ismeretség útján tudják értékesíteni, de ahol már használják, kedvezően nyilatkoznak hatékonyságukról. A kívülálló számára úgy tűnik, kicsi a termék reklámja. Flamich Ferenc erre azt válaszolja, hogy nem érdemes több pénzt fektetni a propagandára. ' Nem, mert idehaza még nem általános az a szemlélet, amely előtérbe helyezi a takarékosságot, így hiába lenne minden, ha azok, akik pedig eredményesen használhatnák a hűtőtakarókat, nemigen hajlanak arra, hogy vevőként jelentkezzenek. Hogy miért nem érvényesül ez a szemlélet, s ha már nem terjed, akkor miért nem lép a helyébe valamilyen kényszer? Erre a kérdésre nem lehetne válaszolni anélkül, hogy ne kezdenénk el a hazai gazdaság helyzetének mélyre hatoló boncolgatását... Stég, motorcsónak A műtéttel párosuló kór- megállapítást azonban most elkerülhetjük, mert alighanem ismert és évek óta bírált folyamatokról, jelenségekről kellene szót ejtenünk. Arról például, hogy nincs elég importanyag — még a szovjet szti- rol is hiánycikk! —, s ami van, az sem mindig és mindenütt kapható. De ne folytassuk, mint ahogy a Rollykon tagjai sem azon keseregnek, hogy sokasodnak a válságjelenségek a népgazdaságban. Ok élni, a jövedelmükből megélni akarnak, s erre megfeszített munkával még van módjuk. Felvállalnak mindent, amivel pénzt lehet keresni. A nyári szünidőben például iskolák fűtését javították, szerelték, s nemrég stégeket, motorcsónakokat is készítettek. Furucz Zoltán Szájtátva Apriték ördöngös gépezet ez, hazai viszonyaink között sajnos, még nem megszokott. örömmel mutatja tehát az elnök, miként készít a gabonaszalmából először aprítékot, majd azt adalékokkal vegyítve, brikettet a berendezés. Képes ugyanerre akkor is, ha kukoricaszárat apríttatnak fel vele, s akár szalma, akár szár az alapanyag, a végtermék jó f ütőértékű biobrikett. Nézi szájtátva az ember, okos elmék mi mindent tudnak kitalálni, a korábban csak gondot okozó hulladékból miként lesz fűtőanyag. A gabonát, a kukoricát nagy területen termesztő közös gazdaságban nincsenek híján az alapanyagnak, jogos tehát a kérdés, milyen tapasztalatokat szereztek ennek a különleges brikettnek az égetésével. Ingatja a fejét az elnök; semmilyet. Hogyan? Nem bíznak az áruban? Eladják másnak, maguk nem használják? Vizet prédikálnak, bort isznak? Micsoda faramuci magatartás ez? Nosza, elő a tollat, mártani bele a vitriolba, leleplezni a praktikát... Hohó, barátocskám, várjunk csak azzal a leleplezéssel! Ez a válasza az elnöknek az értetlenséget tükröző grimaszokra. S milyen igaza vant Mert nem akármilyen erejű a magyarázat. Ugyanis í a szövetkezet, amennyiben eladja a biobrikett tonnáit, csinos összegű állami támogatáshoz jut. Ezt a támogatást nyilván a környezetvédelem indokolja, hiszen ez a fűtőanyag nem szennyez, kéntartalma semmi, hamuja, salakja elhanyagolható. Igen, bólogat az elnök, ráadásul az aprítékká váló szalma, szár, szemben azzal, ami a táblán marad, nem nehezíti a földmunkákat, azaz többszörös a haszon, a termelőszövetkezetnek, a népgazdaságnak, a településnek egyaránt előnye van belőle. Akkor, ha eladják ... Ha ugyanis maguk használják fel a biobrikettet, azaz maguknak készítenének vele meleg vizet, gőzt, fűtenének azzal, akkor nincsen állami támogatás. Eladják tehát, s vásárolják a tetemes dotációval áránál tartott szenet, normál brikettet, villamos áramot... Az apriték furcsa átalakulása közben mintha valami más Is felap- rítódna, holott annak (az össztársadalmi érdekeltségnek) egyben kellene maradnia. MOTTÓ Hazakiiídték az embereket a Fortéból Üzemzavar a kiszerelőben Alig tette ki tegnap reggel az első két ember a lábát a gyárkapun, máris elterjedt a városban a hír: hazaküldik a munkásokat a váci Fortéból. Mivel manapság az ilyen és ehhez hasonló információk érzékenyen érintik az állampolgárokat, természetesen kíváncsiak voltunk a részletekre, az események hátterére. Ezt kinyomozandó kerestük fel Egei Zoltánt, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesét. — Ügy hallottuk, hogy tömegesen küldték ma reggel haza a gyárból az embereket. — Az túlzás, hogy tömegesen, összesen húsz dolgozónk hagyta el ma a munkahelyét, a filmkiszerelő üzemet. — Miért került erre sor? — Eddig ismeretlen okból üzemzavar keletkezett az energiaellátásban, s a rendszerbe valahogy ammónia került. Így az az egység, amely a klimatizált levegő ellátásáról gondoskodik, nem tudta biztosítani a megfelelő levegőt. Ebben az üzemben ugyanis adott hőmérsékletű, s adott páratartalmú környezetben kell végezni a munkát, így külön energiahálózat felelős a légellátásért. Az üzemzavar miatt azonban olyan anyagok is bekerülhetnek a levegőbe, amelyek károsak az egészségre. Mivel véletlenüt'sem akartuk-veszélyeztetni a dolgozókat, hazaküldtük őket. — Ha nem dolgoznak, akkor kiesik ez a napjuk. Kapnak-e valamilyen formában ezért fizetést, vagy lecsúsztatják ezeket az órákat? — Erre a napra átlagfizetést kapnak a munkások. Mivel normában dolgoznak, nem jelent ez a nap kiesést számukra, ha egyébként teljesítették a normájukat, s a hónap hátralévő két napján is teljesítik. Szerencsére a szerződésben vállalt kötelezettségeink teljesítése sem forog veszélyben, mivel a raktárkészletünk elegendő, s így folyamatosan tudunk szállítani a vásárlóknak. Azt a lemaradást pedig, amit ez a kiesés jelent, az év végéig be tudjuk hozni. — Nem lehetett volna a filmkiszerelő dolgozóit az üzemzavar idején a vállalatnál máshol foglalkoztatni? Majdnem mindig akadnak olyan tennivalók egy akkora cégnél, mint a Forte, amit kellő gyakorlat nélkül el tudnak látni az emberek? — Egyetlen lehetőség maradt volna, hogy a parkban végezzék el az aktuális munkákat, de nem rendezkedtünk be arra, hogy húsz ember parkot gondozzon. Még elegendő szerszámunk sincs ennyi embernek! — Meddig tart, míg megtalálják és kijavítják a hibákat? — Most egyelőre keressük a hiba okát. Ezen dolgozik az érintett energiaüzem egész stábja és a karbantartók nagy része. Remélem, hogy kedden reggel már a délelőtti műszak a szokásos munkát végezheti. F. A. M. Gtcrás sztrájk Gyomaendrődön Két igazgató egy nyomdában A már pénteken lezajlott egyórás munkabeszüntetés után hétfőn reggel újra abbahagyták a munkát a Kner Nyomda gyomaendrődi üzemének dolgozói. A munkabeszüntetésnek személyi oka volt. A nyomda igazgatóját ugyanis az év elején felmentették állásából, s mást nevezett ki a vezérigazgatóság. Hétfőn a régi igazgató, az illetékes munkaügyi bíróság döntésére hivatkozva, ismét át akarta venni az üzem vezetését. A műszak százhúsz dolgozója, tiltakozásként, leállította a gépeket. Ezt követően megkezdődtek a tárgyalások a Kner Nyomda vezetése, a régi és az új igazgató, illetve a munkások között. A délben, tehát körülbelül öt óra alatt létrejött megállapodás értelmében a műszak százhúsz dolgozója fölvette a munkát, s vállalták, hogy a termeléskiesést pótolják. A vállalat vezetése viszont — a párt és a szakszervezeti szérvekkel egyetértésben — teljesítette a nyomdászok követelését: a régi igazgatót „szabadságolta”, az újat pedig megerősítette tisztségében. A gyomaendrődi üzem korábbi igazgatóját, Lakatos Gyulát az év elején a ma is folyamatban lévő rendőrségi vizsgálat miatt függesztették fel állásából és Szász Imrét, az üzem egyik volt dolgozóját nevezték ki a nyomda vezetőjének. Lakatos Gyulát a közelmúltban a gyulai munkaügyi bíróság visszahelyezte igazgatói székébe, amelyet augusztus 26-án, pénteken, e határozat értelmében akart elfoglalni. A nyomdászok ekkor egyórás munkabeszüntetéssel tiltakoztak a volt igazgató munkába állása ellen, majd munkásgyűlésen titkos szavazással 106-18 arányban az új igazgató iránt fejezték ki bizalmukat. Háromszéki Pál vezérigazgató a fejlemények láttán egy hónap szabadságra akarta küldeni Lakatos Gyulát, aki ezt a döntést a munka törvény- könyve előírásaira hivatkozva nem fogadta el, s hétfőn reggel hét órakor újra megkísérelte az üzemben az irányítás átvételét. Erre válaszul állították le a munkások a könyvnyomtató gépeket, beszüntették a munkát, s orvoslást kértek arra a lehetetlen helyzetre, hogy a nyomdának jogilag érvényesen két igazgatója is van. Kérésük támogatására a békéscsabai nyomdászok szolidaritási szrájkot helyeztek kilátásba. A hétfői tárgyalásokban részt vett a megyei és a nagyközségi pártbizottság, valamint az ágazati szakszervezet vezetése is. Ezek eredményeként Lakatos Gyula végül elfogadta a vezérigazgató utasítását, amelynek értelmében most szabóságra megy, azután pedig három hónapra berendelték a békéscsabai központba dolgozni. A vezérigazgató végül bejelentette: a gyulai munkaügyi bíróság döntése ellen a Kner Nyomda a Legfelsőbb Bíróság elnökénél törvényességi óvást kezdeményez. Az ötórás munkabeszüntetés után déli 12 órakor újra megindultak a híres békési officina gépei, munkába álltak a nyomdászok. a
