Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

Vadásztársaság a Börzsönyben A tények és a trófeák Egy kiállítás trófeái..; (Sintár Antal felvétele) A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA xxxn. Évfolyam. 206. szám ms. augusztus 29., hétfő A javítást ma még nem tanítják A padlásról lesétált cipők 5 Szégyen ide, szégyen oda, bizony sokan föimennek a ^ padlásra, és a már rég levetett eipöik között keresgél- ^ nc-k. Természetesen nem gálához, inkább csak hétköz- ^ napi viseletre, csak a talpat vagy a sarkat kell meg- ^ csináltatni. Ha a suszter elvállalja! Bizzunk a jóindu- ^ latéban, hogy ő megérti: nem futja mindenkinek a í mai egynyári vagy egytéli méregdrága cipőkre. Főleg az g idősebbek azok, akik visszatérnek a régi darabokhoz. Negyedszázada vadmacskát lőtt a börzsönyi Partizán Va­dásztársaság elnöke. A vad­macska azóta védett, és szű­kül az élettere a többi vadon élő állatnak is. A vadásztár­saság működésének feltételei romlanak, a civilizáció — pon­tosabban ennek káros hatása — erősen érződik. Szaporodik a szemét, és szaporodnak a kiskertek, rongálják az erdőt, a természetet, és sajnos nem kevesen vannak, akik megunt kutyájukkal, macskájukkal „szaporítják” az állatállo­mányt ... A Partizán Vadásztársaság működési területe — stílsze­rűen, vadászterülete — Verő­ce, Kismaros, Szokolya és Kóspallag Vidékére terjed ki. Gondos, körültekintő házi­gazdának bizonyult Nagyma­ros, ahol idén, a népművelők napja alkalmából a tanácsi intézmények és az üzemek népművelői találkoztak. Ez egyébként is újdonság volt, hiszen ebben az évben ünne­peltek először közösen. A találkozón a főszerepet a házigazda, Niedermüller Fe­renc tanácselnök játszotta: ő mutatta be a községet, múlt­ját, jelenét és jövőjét, ame­lyek nem kis részben az épü­lő vízlépcső határoz meg. A résztvevők meg is tekintették az építkezéseket, majd diafil­men is láthatták azt, amiről a nagyközségi tanács elnöke beszélt. Természetes, hogy a megje­lentek — szakmájuknál fogva — a község kulturális élete iránt is érdeklődtek; megis­merkedhettek a községi könyvtárral, megtekinthették A társaság tagjai évente mint­egy kétszáz vadat ejtenek el, amelynek csaknem fele vad­disznó. Bevételeikből az álla­tok gondozását, etetését fede­zik. Tevékenységüket és per­sze trófeáikat nemrég mutat­ták be a verőcemarosi Exp­ressz Ifjúsági Táborban. Itt láthatóak voltak a Nimród fotóklub tavaly megrendezett pályázatának díjnyertes képei is, és a kiállítás ideje alatt az erdő, az erdő állatai éle­téről vetítettek videofilmeket. Aki látta ezt a kiállítást, talán hajlamos arra, hogy el­fogadja a hajdani bölcsessé­get: az erdő a természet temploma, ahová csak áhítat­tal lehet belépni... Seregi György kovács ipar­művész kiállítását, a népmű­vészeti gyűjteményt. A népművelők napja arra is alkalmat adott, hogy köszönt­sék a kitüntetett népművelő­ket, a kulturális területen dolgozókat, akiknek nagyobb része már korábban átvette az elismeréseket. A Vácott és vonzáskörzetében dolgozók közül a Szocialista. Kul­túráért' kitüntetést négyen kap­ták meg: Balogh András zeneta­nár, iványi Károlyné népművelő, Papp László üzemi népművelő. Vandrus Jánosné könyvtáros. Ki­váló Munkáért kitüntetést kapott Doknár István gondnok, Dubnicz- ki Tibor karbantartó. Kiváló tár­sadalmi munkás elismerésben Hercog Miklósné könyvtáros és Varga Zoltán müvelődésiház-igaz- gató részesült. Miniszteri dicséretet heten kap­lak: Hcrth Edit üzemi népműve­lő, Kóréné Rózsahegyi Erzsébet népművelő, Mándliné Szabó Ka­talin könyvtárigazgató, Mándli Gyula könyvtárigazgató, Matej- csok .János művelődésiház-igazga- tó, Németh Péter népművelő és Túróczi Ildikó müvelődésiház- igazgató. Kitörik a sarok Mindezt nem én találtam ki, azoktól tudom, akik ebből élnek: a cipészektől. Ahogy nekünk, úgy nekik se öröm ez az állapot. A Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Kisszövetkezet cipészrészlegé­ben ketten gyógyítják a láb- beliket. Zsíros Lászlót egy percre sem illik elvonni a kaptafától: teljesítménybérben dolgoznak, minden megter­melt érték húsz százaléka il­leti őket. — Mind gyakrabban talál­kozunk olyan cipővel, ame­lyikben már nincs egyetlen szabad hely sem a felvételi számnak. <— Ezeket, ha javít­va is, de még mindig hordani lehet. Nem úgy, mint a másik fajtát — mutatott egy vado­natúj női cipőre. — Ezzel mi a baj? — Csak tágítani kell — si- labizálja a felvételi cédulá­ról, majd hozzáteszi: — Gya­koribb az új cipőknél, főleg a nőinél, hogy első nap egy­szerűen kitörik a sarka. A vá­sárló pedig nem a gyártónál reklamál, hanem elhozza meg­csináltatni. Ez érthető is. Ki­nek hiányzik az a sok kilin­cselés! Rászánják a 70 forin­tot. De tőlem csak akkor vi­szik el, ha jól csináltam meg. És ha netán mégis lesz vala­mi baja, ide visszajönnek rek­lamálni. Ezt meg is tehetik kerek hat hónapig. Havi ezer pár — Ahogy látom, a munkára nem panaszkodhat, van bő­ven! — Egyhetes határidővel dolgozunk. Havonta legalább ezer pár cipőt hoznak ide. Kénytelenek vagyunk bírni, de elférne egy segítség. Igaz, több fiatal próbálkozott már nálunk, de nem sokáig bír­ták. Ma is várjuk, hogy jöj­jön valaki. Nézze, a helye megvan — mutat körbe a tá­gas műhelyben, ahol több munkaasztal is üresen áll. — A javítás külön szakma — folytatja —, azt sehol nem tanítják. Amikor én jártam iskolába, szó volt róla, hogy Indítanak egy javítótanfolya­mot a végzősöknek, de nem lett belőle semmi. Az utánpótlás örökös gond ebben a szakmában. A szö­vetkezeti két cipőjavító, mel­lett a városban két idősebb mester is dolgozik, de ki tud­ja, meddig hajlandók vállalni a rájuk nehezedő nyomást. Suszter maradjon a kaptafá­nál! — tartja a mondás, ha valaki olyanba szól bele, ami­hez nem ért. Véleményem sze­rint, aki már évek óta ül ott, akárcsak beszélgetőtársunk, vagy a többi ismert mester, ott is marad, nem kívánkozik el. Hogy ez meg is érje ne­kik, adómentességet élvez­nek. Kevés az elismerés A részleg anyagbeszerzője. Kábel Komád arról panaszko­dik, hogy sokszor egészen Egerig el kell utaznia, amíg megkapja a szükséges eszkö­zöket, alapanyagokat. Zsíros László szerint fontos a si­kerélmény is, főleg, ha barkácsmunkát kell végezniük egy-egy régi darabon. Csak rajtuk múlik, lesz-e. Az el­ismerés, ami szerintük szintén hiánycikk, fölmérhető, ha ügy­feleik hűségesen megmarad­nak, és akár a padlásról is elhozzák a reménytelen álla­potú, elnyűtt szandálokat, fél­cipődet, csizmákat, bakancso­kat. Dudás Zoltán Kultúr filmszínház (Lenin út. 58.): augusztus 29-én este fél 6 és fél 8 órai kezdettel a Tüske a köröm alatt című színes magyar filmet vetítik. Rendezte: Sára Sándor, fősze­replője: Cserhalmi György. — Augusztus 30-án és 31-én es­te fél 6 és fél 8 órakor az 1986-ban készült Vong asz- szony kincsei című szovjet kalandfilmet játsszák, felemelt helyárral. Rendezte: Sztyepan Pucsinjan. Főszereplők: Sze- rik Kanakbajev, Alekszandr Abdulov és Armen Dzsigar- hanjan. Videóprogram (az épület kamaratermében): augusztus 29-től 31-ig a Boldog kará­csonyt! című angol—japán film a minimozi műsora. Fő­szereplő: David Bowie. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 29-én és 30-án A Beverly Hills-i zsaru című amerikai krimi; augusztus 3I-én a Végső visszaszámlá­lás című fantasztikus ameri­kai film tekinthető meg — jó idő esetén — 21 órai kezdet­tel a város szabadtéri film­színházában. Ingyennap Jó tíz éve is van már annak» hogy utoljára a Balaton part- ján nyaraltunk. Idén úgy clonr lőttünk, hogy ismét felfedez­zük a magyar tenger szépsé­geit. tJticsomgjaink jelentős há­nyadát a még idehaza vásárolt föznivaló töltötte ki. Hallva a sorban állásról, a tóparti árakról, az előzetes be­szerzés látszott ésszerűnek. Ki­derült, az is volt. A teli hűtő- szekrényből gyors és változa­tos reggelik és vacsorák ke­rültek ki. A parti bódék kíná­lata, a fürdőzés közbeni cseme- gézés persze velejárója a nya­ralásnak. Rájöttünk, csak úgy szabad vásárolni, ha akad a családban egy gyors fejszámo­ló. Képességeinek azonban ő is csak úgy veszi hasznát itt, ha lát egy ártáblát, mely tudat­ja, ez meg amaz a cikk meny­nyibe kerül. A pult túlsó oldalán érdekes módon, csupa jó matematikai képességű árus állt, aki irigy­lésre méltó gyorsasággal kö­zölte a végösszeget. Ám a fa­gyi, üdítők, kukorica, pala­csinta, hamburger, sült hal rög­tönzött árkalkulációjába sok­szor hiba csúszott, érdekes mó­don, mindig a vásárlók kárára. Lassan már az volt a feltűnő, ahol becsületesen számoltak vagy adtak vissza. Sétáink alkalmával a Lókötő nevű nádfedeles, igen hangula­tos, zenés csárda látogatottságát látva úgy döntöttünk, egy este itt fogunk vacsorázni. A for­galmas helyen némi várakozás után asztalhoz jutottunk, s az ízletes ételeket jó hangulatban fogyasztottuk el. Az árlap alapján nagyjából felkészülve vártuk a fizetőpincért, aki elég hosszú számolgatás után, szá­munkra meglepő eredményre jutott. Mire újra számba vet­ték, mit fogyasztottunk, illetve mit nem, kiderült, hogy csak- i nem 180 forinttal akartak be­csapni bennünket. A poharas sört korsónak számolták, az üdítők száma pedig, megsoka­sodott. Ezek után úgy véltük, nem jár borravaló, de javasol­tuk, hogy a csárda válasszon eredetibb nevet, mondjuk, le­gyen Vendégfosztogató. Más asztaloknál is sor került hasonló számlakorrigálásra. Egy népes német család fölöt­tébb meg is haragudott, ami­kor megpróbálták rászedni. A piucér rezzenéstelen arccal ad­ta vissza a pénzt, de nem fél­tettük amiatt, hogy ezt a vesz­teséget sohase fogja tudni ki­egyenlíteni. Nos, a Lókötőben szerzett ta­pasztalatokhoz hasonló él­ményben másfelé is volt ré­szünk, a parti elárusítóhelyek pár forintos csalásait már nem is reklamáltuk — kis halak ők a nagyok árnyékában, Csalódást csak a Balaton nem okozott. Fölötte a nap mindig sütött, vize kellemes felüdülést jelentett, és szép tá­jaiban örömünket leltük — in­gyen, túlszámlázás nélkül. Körzeti taggyűlés Az elmúlt év munkájáról és a további feladatokról lesz szó a Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének budapesti és Pest megyei szer­vezete helyi taggyűlésén. A váci körzeti csoport tagjai a művelődési központiján, szep­tember 3-án, 10 órai kezdet­tel tartják taggyűlésüket. Egy hónap múlva Diaporáma fesztivál A népművelők napján Nagymaros bemutatkozott Viski János kiállítása A magyar puszta festője v Szokolyán, a Mányoki £ Ádám kiállítóteremben í Viski János, a község fcs- j tő szülöttjének emlékkiál- ^ lítása. Kevés község mond- ^ hatja el magáról, hogy két ^ festő szülöttet is adott a ^ magyar és az egyetemes ^ kultúrának. Szokolya mél- tán lehet hát büszke két £ nagy fiára: Mányoki Adám- i ra, a barokk festészet nagy mesterére, és Viski János- $: ra, a naturalista állatkép- á festőre. Viski János bognármester fiaként született Szokolyán. Tanulmányait a szokolyai re­formátus elemi iskolában kezdte. Rajztehetségére ha­mar felfigyeltek. így került 1905-ben, 14 éves korában a Budapesti Iparrajziskolába, ahol Kölber Rezső volt a tanára. Tehetségével itt is ki­tűnt és hamarosan az Ipar- művészeti Főiskola tanulója lett, Pap Henrik tanár keze alatt. Tanulmányai sikeres vé­geztével a Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be. Ta- nítómestre Zemplényi Tivadar volt. A budapesti tárlatokon 1913-ban, a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban festmé­nyeivel ismertté tette nevét, Az I. világháború kitörése után, 1915-ben behívták ka­tonának. Végigharcolta a kü­lönböző harctereket. Ahogy ő mondta: Nem puskával és szuronnyal, hanem vázlat­tömbbel és ceruzával, s a pusztítás és a pusztulás fö­lött érzett keserű fájdalom­mal. A világháború után szor­galmasan készülgetett a tár­latokra, amelyeken sikert és elismerést aratott. A Magyar Nemzeti Bank felkérésére fes­tette meg a Hortobágyi tere­lés című képet, amely az öt- venpengős hátoldalán volt látható. Dél-Amerikában alkotott 1923-tól 1929-ig. Amerre csak járt — Brazília, Uruguay, Chile, Peru, Argentína, Fran­ciaország, Spanyolország —, mindenütt kiállították képeit, ünnepelték. Olyan megtisztel­tetés érte, amely csak kevés külföldi festőt: Párizsban a Le Salon meghívta kiállítói közé. Hazatérése után 1944-ig a budapesti tárlatokon fest­ményeivel nyolc kitüntetést nyert. Minden alkotása a magyar múlt, a magyar élet egv-egy kiragadott és megörökített da­rabja. A falusi tájat, a ma­gyar pusztát jeleníti meg, de előtérbe kerülő fő alakjai mindig a lovak. Mozgásérze­tet keltő kompozícióin — a ménes vad fújtatásában, erő­től duzzadó, feszülő izmaik­ban is — a könnyed lágysá­got kereste. Képeit az őszin­teség, a világosság és az ere­detiség hatja át. Ez ad erőt és pátoszt alkotásainak. Ki­alakulnak sajátos tónusai, kü­lönleges színei. Nagy kolorista volt. Festett arcképet és tör­ténelmi témákat is. Koppány leveretése (1938), Rákóczi bú­csúja (1941), Várakozó kocsi című festményét a Nemzeti Galéria őrzi. A háború után már nem jelentkezett festményeivel a tárlatokon. A közélettől visz- szahúzódva, csendes magány­ban dolgozott. A művész és az ember hallgatását törte meg 1982-ben Vácott a vá­rosi könyvtárban, majd 1983- ban Budapesten, a Vajdahu- nyad várában a műveiből rendezett kiállítás. Budapes­ten halt meg 1987. május 7-én. Viski János most szeptem­ber 12-én lenne 97 éves. Szü­lőfaluja, Szokolya, már csak emlékkiállítással tiszteleghet művészete, munkássága és emberi nagysága előtt. A ki­állítást megnyitó dr. Losonci Miklós művészettörténész nem véletlenül említette meg csen­des sugallatként: három év múlva, 1991-ben lenne 100 éves Viski János. A szülőfa­lu nem adózhatna emléke előtt méltóbban, mint egy teljes Viski-életmű bemuta­tásával, és egy Viski monog­ráfia megjelentetésével. Méltó tisztelgés lenne ez az előtt a nagy művész előtt, akinek személyét és munkásságát az utóbbi három évtizedben oly méltatlanul a csend és a hall­gatás vette körül. Szórád Agnes A magyar múlt, a magyar élet egy-egy kiragadott és meg­örökített darabja minden alkotása (Sintár Antal felvétele) Természetesen, elírás volt lapunkban — a szeptemberi előzetesben —, hogy még eb­ben a hónapban megnyílik a diaporáma fesztivál. Az idő­pont változatlan: mint ahogy korábban — helyesen — hí­rül adtuk, szeptember 29-én nyílik meg és október 2-ig tart a XII. nemzetközi diapo­ráma fesztivál. Első napján a 30 éves év­fordulóját ünneplő Dunaka­nyar fotóklub tart diaporáma­bemutatót, s ekkor nyílik meg a klub kiállítása is, amely a jelenlegi munka mel­lett az elmúlt három évtized tevékenységét is a látogatók elé tárja. Az előzsűrizés után ver­senyben maradt tizenhét mű­sort 30-án és 31-én mutatják be, a díjnyertesek programját pedig még egyszer láthatja a közönség. A háromnapos ese­ménysorozatot más programok is kiegészítik. Augusztus 30., kedd: Még három hétig látható a Váci Művészeti Fesztivál 88 tár­lat, a váci, Vác környéki, va­lamint Gödöllő és környéke művészeti seregszemléje a gö­rög tmplomban. Augusztus 31., szerda: Túra- javaslat, a vakáció utolsó napjára: Letkés, Varjúhegy, Nagymagfa, Alsócikó, Damás- di, régi kőbánya. — 17 óra­kor a pedagóguklub vezetősé­gi ülése a művelődési köz­pontban. Szeptember 1„ csütörtök: 16 órakor Mickolezi Gyula tart előadást az éremgyűjtők egye­sületében (Katona Lajos Könyvtár) A hadifogolytábo­rok pénzei címmel. — 17 óra­kor a Dunakanyar eszperantó klub évnyitó ülése, a mű­velődési központ 4-es termé­ben. Szeptember 2„ péntek: 16­tól 22 óráig az Enterprise klubban (természettudományi stúdió) a számítógép-kedvelők és -tulajdonosok cserélik ki tapasztalataikat. Szeptember 3., szombat: Ba- csa István atlétikai emlékver­seny az alsóvárosi sportstadi­onban. — 16.30-kor Veszprém —Váci Izzó NB t-es labdarú­gó-mérkőzés, idegenben. Szeptember 4., vasárnap: A Börzsöny természetjáró kör tagjai 8 órakor találkoznak a váci vasútállomás pénztárcsar­nokában. A mai, körülbelül 18 kilométeres gyalogtúra útvo­nala: Bánk, Felsőpetény, Űs- agárd. Kösd. Érdeklődők is csatlakozhatnak. (A rendező kulturális és sportszervek fenntartják a műsor- és időpont-változtatás jogát.) ISSN 0133-2758 (Vád Hírlap) Her, mi, hol? Kéo. klub. kirándulás

Next

/
Thumbnails
Contents