Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

1988. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ Kedvcsináló tábor Csopakon Ismerkedés a rendőri hivatással n „Mikor tapasztalnom kel­J lett, hogy a bűnözés — kiiiö- ^ nősen az erőszakos büncselck- ^ menyek' — egyre inkább ost- í romolja Budapestet, sőt Ma- V gyaroszág közbiztonságát, úgy v. gondeltam, meg kell ismertct- 2 nem az olvasókkal a rendőr- J ség munkáját és embereit. Eh- bez persze előbb nekem ma- íj gamnak kellett megismernem őket ...” írja Moldova György í Bűn az élet című, a rendőrök- £ ről szóló, sokat vitatott, de j nagy sikerű riporlkönyváben, f melyet legfontosabb valóság- 4 feltáró vállalkozásának is vall í a szerző. A belügyi pályára irányító diáktáborozás volt augusztus 22-től 27-ig Csopakon. A Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság és a Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság közös szervezésé­ben százhúsz középiskolás Hú ismerkedhetett meg a rendőri hivatással. Aznap délelőtt, mikor ott jártunk, előadások voltak a bűnüldözés, a bűnügyi tech­nika témaköréből. A fiúk megtudhatták, hogyan fest a gyakorlatban a nyomkövetés, az ujjlenyomat-készítés. Ezt követően valamennyien gép­kocsikba ültünk és a gyakor­lótérre mentünk, ahol meg­kezdődött a lovas- és a ku­tyabemutató. Aki nem hallott róla, bizo­nyára nem is tudja, milyen nagy szerepük lehet ezeknek a jól idomított négylábúaknak a bűnüldözés segítésében. A lo­vas rendőr bejut azokra a sziklás hegyi utakra is, me­lyek gépjárművel nem meg­közelíthetők. A betanított far­kaskutyák pedig finom szag­lásukkal nyomra vezetik gaz­dáikat. Ebéd után ismét beszélge­tés következett, ez alkalom­mal a rendőri szervek sze­mélyzeti vezetőivel, akik vá­laszoltak a diákok kérdéseire. S hogy ki lesz majd rendőr a pálya iránt érdeklődő közép- iskolások közül? Ez termé­szetesen nem most dől el, ha­nem majd érettségi után, ami­kor a pályaválasztásra sor ke­rül. De bizonyára sok követő­Egy kicsit magas, de azért ezen Is keresztül kell jutni (Vimola Károly felvétele) Fórum, amit a lakosság hív össze Ne döntsenek a falu nélkül Fillsborosjenő és üröm társközségek megszokott hétköz­napi nyugalma odavan. Lakossági fórumra készülődnek, mely szervezési formáját tekintve eltér a megszokottól. Nem a ta­nács hívja egybe, mert mondandója van augusztus 29-én este 6 órakor, hanem maga a lakosság. Illetve ha pontosan akarok fogalmazni, egy szűk mag, mely a felháborító esetben átvette a kezdeményezést. Nyílt levelet adtak közre, melynek tartalma tiltakozás — névvel, foglalkozás, utca, ház­számmegjelöléssel —, s a meg­hívókat is kézbesítették, még időben, augusztus 26-án, pén­teken az államigazgatás és a párt helyi vezetőinek. Túlzás lenne azt állítani, hogy forr- ponton a hangulat, de hogy nem rózsás, az biztos! A tanácselnöki szoba tár­gyalóasztalán a község általá­nos rendezési tervének szom­szédságában levelek másolatai, s közöttük az említett meghí­vó és a nyílt levél. A hóna­pokkal előbb datált, postára adott levelek másolatai között akad olyan is, melynek cím­zettje például a Villamosipari Tröszt vezérigazgatója. Tár­gya: a 400 kilovoltos távveze­ték kerülje el a két társköz­ség új iskoláját. A válasz elmaradt Vizsgálják meg a tervek megváltoztatásának, átdolgo­zásának lehetőségét. Hiszen tudományos magazinok, műso­rok arra hívják fel a lakosság figyelmét, hogy ilyen közelség­ben a távvezeték egészségkáro­sodást okoz. Milyen választ kapott erre a levélre aláírója, Selmeczy László tanácselnök? — Semmilyet. Fogalmazha­tok úgy is, hogy minket vá­laszra sem méltattak. Hiába jav-’.soltu. k más nyomvona­lat. A körzet országgyűlési képviselője is megpróbált eb­ben az ügyben eljárni. Az ága­zati minisztériumokkal próbált meg egyeztetni a lakosság jo­gos fel:áborodisa nyomán. Sikertelenül. A távvezeték az egészségügyiek szerint is egészségkárosodást okozhat, az M0-ás autópálya nyomvonala pedig tönkreteszi a község nyugalmát, megbontja a táj harm'niáját. S még a telek­osztás területébe is belevág ... Mióta izgatja ez a két kér­dés a társközségeket? — A társközségek általános rendezési terve 1930-ban ké­szült el. Márciusban falugyű­lésen ismertettük. Aki ott volt (!), akkor tudta meg, hogy a távvezeték meg az MO-ás nem kerül el bennünket széles ívben. S azóta izgatja a hely­beliek kedélyét, teljesen jogo­san, ez a megoldás. Szakértőket várnak A nyílt levélben olvasom, hogy a Magyar Rádió 1988. július 14-i Szonda című mű­sorában az hangzott el, hogy egyes külföldi tudományos közlemények szerint az ilyen távvezetékek károsan hatnak a közelében lakó s dolgozó em­berek egészségére, növelik a rákos betegségek, elsősorban a fehérvérűség gyakoriságát. Gondolom, ez csak olaj volt a tűzre! Kértek önök, a ta­nács az egészségügytől ebben a kérdésben szakvéleményt? — A tanács nem, de helybeli egészségügyiek tudomásom szerint levélben fordultak az Egészségügyi és Szociális Mi­nisztériumhoz. Éppen a szak­értői véleményt kérve, választ arra, mennyiben megalapozot­tak a külföldi tudományos ku­tatásokra alapozott közlemé­nyek. Nem késtek el? Hiszen a távvezeték építése a tanács, a lakosság tiltakozása ellenére megkezdődött már. — Nem adtuk fel még a re­ményt ... Nem gyengíti... A falugyűlésen — melyen lapunk is részt vesz — kide­rül, kit miért hibáztatnak a helybeliek. Amire viszont a tanácselnök adhatott választ: személy szerint önt miként érintette az, hogy az állam- igazgatási szervtől a kezdemé­nyező szerepet átvette a la­kosság? Tehát nem önök küld­tek meghívót falugyűlésre, hanem a tanácselnöknek hoz­tak meghívót olyanra, amit a lakosság szervez. Ott lesz? — Nem mindennapi, s kis­sé meglepődtem. De emiatt nem gor’üolkoztam be, nem vettem fel a sértettség' pózát. Hiszen tudomásom szerint el­ismerik, hogy megpróbáltuk megmásítani a nélkülünk ho­zott döntést (i), de nem értünk el célt! Az természetes, hogy ott leszek, hiszen a hétezer meghívott egyike vagyok. S nézőpont kérdése, hogyan ítéli meg valaki a helyzetet. Hiszen közéletünk demokratizmusá­nak el kell bírnia, ha tehetet­lennek bizonyulunk, a lakos­ság mellénk áll. Szerintem téved, aki azt hiszi, hogy ez gyengíti a vezetést — erősít­heti, erősíti, álláspontjának, a lakosság érdekeinek még kö vetkezetesebb képviseletében. Varga Edit Az utolsó nyári hétvégen történt CFolytatás az t. oldalról.) sük távcső, hálózsák, kávéval teli termosz, s valamennyien terepszínű ruhát viselnek. — Kint töltjük az éjszakát az egyik magaslesen — ma­gyarázza a rangidős, Fekete Károly. — Éberen figyeljük majd a vadakat, hiszen gyö­nyörű itt a vaddisznóáílo­mány, a muflonok, szarvasok. Ha szerencsénk van, szarvas­bikák küzdelmét is megfi­gyelhetjük, bár még odébb van a szarvasbőgés ideje. Lasan bealkonyodik. A tá­volból erre villantja fényszó­róit egy-egy telekről hazatérő kiskerttulajdonos autója, nya­ralásból hazafelé száguldó Kiskerti gyümölcsárusok Örülnek, ha jön az ősz Hová lettek az országutak ’ mellől a hétvégi autózók oázi­sai, az út menti gyümölcsáru- sok? Nemrégiben még minden valamirevaló hétvégi telek, családi ház kapujában kint ült a gazda, előtte mérleg, gyü­mölcsökkel teli láda, s az uta­zók, ha arra jártak, egy perc alatt megvásárolhatták a ker­tek javait. Most gondot oko­zott egy út menti árust is ta­lálni. csak Diósdon tsikerűit: Oszvalt Károlynét. — Azért nem árul a kör­nyéken senki sem gyümölcsöt, mert mindenkinek lefagyott a barack, a szilva, mindenféle a tavasszal. Nekem csak azért van, mert a nyolcszáz négy­szögöles gyümölcsösömben itt- ott akadt még egy kevés. Oszvalt Károlyné őszibarac­kot árul, kilóját pegyven fo­rintért. — Ebben az évben huszon­ötezer forintot fizettem ki ásásért, metszésért, permete­zésre. Már tudom, nem lesz annyi a bevételem, mint amennyi a kiadásom volt. Jövőre már lehet, itt sem tudunk őszibarackot vásárolni a 6-os út mentén, de Osz­valt Károlyné nemcsak az emelkedő költségek miatt ter­vezi a „bolt” bezárását, hanem kora miatt is, hiszen már 78 esztendős. Varró István kókai termelő nem országút menti ládából, hanem fizetett piaci helyen árulja portékáját, de már csak hétvégén. — Valamikor hétköznap is árultam én a zöldségemet, a gyümölcsöt — mondja, miköz­ben kiszolgálja régi törzsven­dégét, egy idős bácsit. — De nagyon sok vesződséggel járt hajnalonta helyet keresni, ci- pekedni, és már valahogyan nem éri meg az üzlet, csak annak, akinek van száz hold dinnyéje. Az én háromszáz négyszögöles telkemre már nem lehet alapozni. — Mennyi a gyűrni? — kér­di közbe egy fiatal hölgy, majd az árat hallva szó nélkül to­vábbsiet. — Ez van — tárja szét ke­zét az árus. — Ugyanannyiért adom a paprikát, mint tavaly, de nincs pénzük rá az embe­reknek. Megmondom én ma­gának, mennyit keres ma egy zöldség-gyümölcsös: napi be­vételem két- és négyezer fo­rint körül alakul, a hasznom ettől függetlenül napi ezer fo­rint körül mozog. Fél négykor kelek, este tízig dolgozom. Örülök, hogy jön az ősz és ha­mar sötétedik, legalább nem látok dolgozni. , külföldi turista. Mindenki igyekszik haza, hiszen hűvös van. Itt, a vadaspark felett pedig, a feketéllő hegyek kö­zött lassan felkel a hold. Egészen különös módon nagy, világító és piros ezeken az éj­szakákon. Mintha nagyon kö­zel volna. Jött felváltani a napot, bú­csúztatni a nyári zsibongást, forróságot, színeket. Tóth E. Béla Sokan látogatták a megye mű­emlékeit Kínálkozó lehetőségek Vélemények a tervezetről v A hamarosan kibontakozó í társadalmi vita elébe menve z adjuk közre az alábbi vélemé- í nyékét. Berda Sándortól, a 2 KISZ Pest Megyei Bizottsága p titkárától azt tudakoltuk; ho- 4 gyan fogadná a KISZ egy ri- í vális ifjúsági tömegszervezet V megalakulását, amelyre meg- í lesz a törvényes lehetőség? Ju- í hász Sándor, alsónémedi re- f formátus esperestől pedig azt j kérdeztük: milyen előnyöket j kínál az egyházak számára az 4 egyesülési jog szabályozása? Berda Sándor: Egyelőre nem tartom valószínűnek egy új ifjúsági szervezet megala­kulását, az ugyanis nem megy máról holnapra, annál hosz- szabb időt vesz igénybe. Nem hiszem, hogy rögtön létrejön­ne csak azért, mert megvan rá a lehetőség. Ám később, mondjuk néhány év múlva el­képzelhető egy Ilyen lépés. Ugyanakkor nagy kérdés szá­momra az, hogy kik venné­nek részt benne. Az utcán csellengők? Azok biztosan nem. Talán inkább azok a volt KISZ-esek, akik nem érezték jól magukat a mozga­lomban. Azt sem tudom, hogy mivel foglalkozhatna egy új Erről olvastam S az élet közben eliramlik A parkban eszperantista Ismerősömbe bot- ** lottam. A nyelvoktatás, mozgalmuk leg­újabb hírei után elmondta, a megyén megdi­csértek, mert szépeket írtam kiadványukról, amely ábrákkal illusztrálva avat be a szerel­meskedés rejtelmeibe. Alig győztem elhárítani az elismerő szavakat. Állítások helyett inkább kérdezősködtem. Ismerősöm végre elhitte, nem is láttam kiadványukat. Azzal folytatta, úgy tudja, más országokban is megjelentetik. Azokban az országokban, amelyeket emlí­tett, kapós lehet az ilyesmi. Nálunk nemigen ostromolják az árusokat, amikor az efféle füzeteket a legizgatóbb oldalnál kifordítva, jól látható helyen kiszögezilc a stand oldalá­ra. Elkéstünk ezzel is. Egynémely napilapért nyelvet lógatva futkoshat az ember egyik helyről a másikra, a szerelmi magazinok he­tekig porosodnak a pavilonokban. Mint lá­tom, a Szexpressz sem okoz csillapíthatatlan izgalmakat Magyarország férfilakosságában. Az elmúlt hetekben rengeteget cikkeztek a magánszemélyek által külhonból behozható számítógépekről, no és arról, hogy a koráb­ban beszállított apparátokkal mily nagy szol­gálatot tettek a népgazdaságnak. Millió szá­mítógép működik szerte a hazában. Már a falusi búcsúkban is fölvernek egy-egy sátrat, amelynek ponyvája mögött a legifjabbak számítógépezhetnek. Az elemi számtan vi­szont sokaknak okoz nagy nehézségeket. Még a döntésekre hivatottak körében is. Sejtel­mük sincs arról, hogy korántsem mindegy, mikor jelentetnek meg valamit. Húsz-huszon­öt évvel ezelőtt sikerre számíthattak volna a szexmagazinok, a meztelen női fotókkal meg­jelenő — egyébként unalmas — képeslapok. Mára nagyot fordult a világ. A serdületlen ifjak színes videokazettákat dugdosnalc az el­sötétített szoba sarkában álló készülékbe. Ez­zel a mozival egyetlen szexlap sem verse­nyezhet. Az idősebbek, akik negyedszázada nyakló 'nélkül vásárolták volna, csak legyin­tenek. Akkor nem adták, most már nem kell. Mások is elszámították magukat. A könyvesboltok sarkaiban álló polcok előtt közömbösen mennek el a lézengők. Né­zegetem a kötetek címét. Olyan könyvek, amelyekről annak idején suttogva, csillogó szemmel beszéltek az idősebbek. A lapokban — akkoriban bőségesen vásárolhattuk őket — olykor-olykor gúnyos hangvételű cikkek jelentek meg arról, hogy a szennyirodalom bizonyos termékeit az Ecserin nagy összege­kért veszik meg kificamodott ízlésű egyének. Színes borítókkal ilyen könyvek díszelegnek a könyvesboltok sarkaiban. Olcsón, egység­áron. Csakhogy közben a lehetséges vevők megöregedtek, betegesek, rossz a szemük, ke­vés a pénzük, arra a néhány évre, ami még hátravan, nem vásárolnak új könyveket. Pár hónapja előadást tartott Gödöllőn egyik központi folyóiratunk szerkesztője. Elpana­szolta, milyen kudarcokat kell átélnie. A döntésre hivatott szervekkel folytatott, sok­szor évekig tartó hadakozás után megjelen­tetnek valamilyen, korábban tiltott, filozó­fiai, esztétikai, társadalomlélektani, politoló­giai kérdéseket boncolgató írásművet, s a visszhang egyenlő a nullával. Miért is lenne másképp? Akit igazán érdekel, az már elol­vasta idegen nyelven. A munkásokat és a dolgozó parasztokat kevéssé foglalkoztatja az ilyesmi. yerekkoromban gyakran álldogáltam Mé- 'Jr száros bácsi boltjában a pult előtt, só­várogva nézegettem a ferde nyakú üvegek­ben levő cukorkát. Akkor határoztam el, ha majd fölnövök, pénzt keresek, mindig tele lesz a zsebem édességgel. Felnőttem, néhány fémpénz is csörög a zsebemben, cukorkát mégsem veszek, egyetlen szemet sem. Nem kívánom. Már nem vagyok gyerek. Kör Pál ifjúsági tömegszervezet. Ha csak nem ugyanazzal, amivel a KISZ. Biztosan igyekezne hatékonyan dolgozni, de hát nekünk is ez a törekvésünk. Én személy szerint nem fé­lek a konkurenciától. No, nem azért, mert szinte behozhatat­lan a helyzeti előnyünk. Van múltunk, vannak hagyomá­nyaink, kiépített szervezeti és kapcsolati rendszerünk. Azt sem szabad feledni: a KISZ a párt ifjúsági szervezete. Juhász Sándor: Az egyház, kivált az utóbbi időkben sza­badon foglalkozhat a hívők­kel, közöttük a fiatalokkal. Magam is tanítok hittant az iskolában, az egyházi épület­ben is, járok a gyerekekkel kirándulni és egyéb progra­mokat is rendezünk. Abban bízom, hogy az a szellem, amely ezeket a törvényeket létrehozza, segít majd a hí­vőkben még mindig fellelhe­tő lelkiismereti görcsök felol­dásában. Ilyenkor bizony a szülők is óvatosabbak. Remélem azt Is, hogy a jelenleginél gyümöl­csözőbb kapcsolatokat építhe­tünk ki külföldi hívőkkel és vallási egyesületekkel. Ami pedig már nem a törvény szellemét, hanem a konkrét lehetőségeket illeti; a magam részéről támogatnám egy egyházi egyesület létrehozását. Erről azonban egyházunk központi vezetőségének kell döntenie. Egyébként régebben voltak ilyen egyesületek, még cserkészcsapatok is, az egyik­nek én is tagja voltam. Pest megyei egyesületek A 120 vadásztársaságon és a 100 horgászegyesületen kí­vül — az év derekán készült statisztika szerint — 479 be­jegyzett egyesület működik Pest megyében. Tisztább ké­pet kapunk akkor, ha ebből levonjuk a szép számú sport­egyesületet (23) és tűzoltó­egyesület. (131). Ilyenfor­mán kiderül, hogy a megye településein összesen 47 mű­velődési jellegű csoport tevé­kenykedik. Ezek között a leg­több a városszépítő, a művé­szetbarát kör, de akad csilla­gászati és fotóklub is. Furcsa módon a statisztika készítői ide sorolják a mozgáskorláto­zottak egyesületét is. Az egyéb kategóriába 67 egyesület tar­tozik, amelyek főként a kert­barátokat és a kisállattenyész­tőket tömörítik. Érdekes az egyesületek területi megoszlá­sa: a legtöbb Vác, Szentendre és Gödöllő térségében, a leg­kevesebb Százhalombatta és Nagykőrös környékén műkő• dik. é lesz a táborbeli Lindának, ikinek gyors, ügyes mozgása, ■alpraesettsége emlékeztet a évésorozat népszerű rendőr­lőjére. Linda, teljes nevén íronvald Melinda, beosztása ledig rendőr őrmester. Gim- íazista korában többször is •észt vett a csopaki progra- nokon, most pedig a táborla- tókat segít megismertetni a égyveres testület életével, nunkájával. Ga. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents