Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
Nyár végi talajlazítás Tárcsa jár a búzatarlón Az Asz! vetések alá készítik elő a talajt a határban. Képünkön Szabó István traktoros a dányi Magvető Termelőszövetkezet learatott búzatáblájában a tarlót töri fel tárcsázással (Vimola Károly felvétele) Gödöllőn is el lehet veszni Még szerencse... Városunk idegenforgalmi lehetőségeiről gyakran szólunk jártunkban-keltünk- ben, különböző fórumokon. Gondolhatunk Gödöllő és a Gödöllői-dombság természeti értékeire, építészeti emlékeinkre, gyűjteményeinkre. Ne feledjük el, hogy a szakmai turizmus is számít ránk. Elég, ha csak az agrárintézményeinkre gondolunk. Kis lokálpatriotizmussal azt is állíthatjuk, se szeri, se száma azoknak a célpontoknak, amelyeket akár hazánk távolabbi tájairól, akár külföldről felkereshetnek az útra kerekedők. De hogyan találnak oda? A minap egy nyugatnémet hölgy tévedt zsákutcába, egészen pontosan a hajdani járási hivatal udvarába. Éppen arra jártam, igyekeztem volna segíteni neki, de rádöbbentem, hat esztendeig tartó elmélyülésem a német nyelvben már hét éve véget ért. Azért támadt egy mentő ötletem. Telefonhoz hívtam az idegent és tárcsáztam a helytörténeti gyűjtemény számát. Polo- nyi Péter éppen bent tartózkodott és készségesen segített látogatónknak. Annyit én is sejtettem, hogy állatokkal foglalkozó intézményt keresett az útbaigazítást kérő, de ilyenekkel találkozni a város négy sarkán. A nyugdíjas igazgatótól megtudtam, hogy a kisállattenyésztőt keresi a kisasszony, a hölgy pedig azt, hogy merre találja. Ez az eset is sürgeti, hogy Gödöllőn átgondoltan, egyszerűen, de gondosan alakítsunk ki egységes tájékoztató táblarendszert az ide érkezők segítségére. Nagyon hasznos, jó dolog, hogy városunkról két térkép is készült, az utóbbi angol és német nyelvű ismertetéssel is gazdagítva. Nem várhatjuk azonban azt, hogy minden útbaigazítást kereső idegen először ezeket szerezze be, mert ez sem olyan könnyű feladat a távolról érkezőknek. (Az azonban biztos, hogy még szívesebben forgatnák. ha előbb célba jutnának.) Addig is szerencse, hogy itt van például Polónyi Péter. Ha lehetek kicsit önző, neki is szerencséje, hogy az eltévedt utazó hozzánk fordult segítségért. Így a helytörténeti gyűjteménybe irányíthattuk, s amikor kicsivel később az épület előtt jártunk, még mindig ott láttuk a kék Mercedest, amivel a hölgy és társa városunkba érkezett. Talán újabb emberekkel szerettettük meg Gödöllőt? LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 205. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 27.. SZOMBAT Ifjúsági klubot építenek a művelődési házban Aszódon ismét megpróbálják Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az ifjúsági öntevékeny művelődési mozgalom megújulását, a fiatalok közösségi fórumainak és műhelyeinek a kialakítását várták az Ifjúsági vezetők és a népművelők a fiatalok klubmozgalmától. Nem volt talán az országnak egyetlen települése sem, ahol ne alakítottak volna ilyen közös- ségeket, ahol ne foglalták volna el az addig használaton kívül lévő pincéket, lomtárakat, s akadt olyan község is, mint Bag, ahol a művelődési ház padlásterében építették meg a maguk helyét a falu fiataljai. Még kis közösség Klubtalálkozók, klubvetél- kedők, tapasztalatcserék egymást érték, s ezek sorában messze földön híres volt a veresegyháziak évenként megszervezett Pest megyei klubok táborozása, sok-sok ötlettel, játékkal, éjszakai társadalmi munkával, hajnali strandolással. Aztán — ahogy ez a különböző divatos mozgalmakkal lenni szokott — lassan alábbhagyott a lelkesedés, itt is, ott is lakat került a klubok ajtajára, s csak nagy ritkán hallottunk egy-egy próbálkozásról, erőlködésről, ám ezekből hiányzott a fiatalok tömegeit megmozgató akarás. Szerdán benyitottam az aszódi művelődési házba, ahol valami olyat láttam, ami a hatvanas évekre emlékeztetett. Frajna György vezetésével fiatalok népes csoportja vakolta, meszelte, festette, díszítette az' intézmény egyik helyiségét, s amikor érdeklődtem, hogy miért ez á szokatlan sürgés-forgás, fiatalos öntudattal hangzott a felvilágosítás: épül az aszódi ifjúsági klub! — Még nem sokan vagyunk, csak Kovács Karcsi, Kollár Laci, Boros Miklós, Bélész Viki, Konkoly Erika. Takács Zsolt s Kollár Szilvi jött el az építkezéshez, de azt hiszem ez már olyan mag, amelyikre lehet támaszkodni az elkövetkezendő időszakban. Ügy tervezzük, hogy lesz színjátszó körünk, fotószakkörünk, megszervezünk egy turisztikai csoportot és természetesen gondoskodunk a rockzene kedvelőiről is. Már két együttes jelezte —- az NSH, valamnit a Szamovár zenekarok —, hogy szívesen vesz részt közösségünk életében, s miért ne élnénk ezzel a lehetőséggel? Amikor ez az írás megjelenik, már túl lesznek az első hivatalos, de alakulónak is nevezhető összejövetelen, amelyre nyolcvan meghívót küldtek ki, elsősorban aszódi fiataloknak, de várják a do- monyiakat, ikladiakat, bagia- kat, kartaliakat és mindenkit, aki keresi a dolgozni, szórakozni és ismereteket szerezni akaró fiatalok társaságát. Évente öt napon — Mert dolgozni is fogunk — folytatja az ideiglenes vezetőként az előkészítő munkákat irányító Frajna György. — Minden klubtag alapvető kötelessége' lesz, hogy évenként öt nap társadalmi munkát végezzen a közösségért. Dolgozhat a klub szépítéséért, de ^dolgozhat .Aszódért, is. „Ügy érzem, a választék bőséges lesz. És ezt a bőséget kínáljuk más területeken is. Hetenként szervezünk majd diszkót, vetítünk videofilmeket, közösen hallgatunk zenét, gyakran szervezünk vetélkedőket, kirándulásokat. Ezt a helyiséget, amit most tataroztunk, kitakarítottunk és szerény lehetőségeink miatt szegényesen berendeztünk, naponta kinyitjuk majd. Ide mindig betérhet minden fiatal, aki barátokra, jó szóra, okos beszélgetésre vágyik. Frajna György és társai kifogyhatatlanul sorolják a terveket,. a már megfogalmazott vagy éppen most kipattanó ötleteket. Vidámak, bizakodóak. Nagyon hiszik, hogy sok segítséget kapnak a nagyközségi KISZ-bizottságtól, a művelődési háztól. Más községekben is — Azt akarjuk, hogy tudjanak rólunk, hogy figyeljenek ránk! — mondja Konkoly Erika, amikor búcsúzom a lelkes csapattól, és tanulságul elmondom, hogy volt idő, amikor a Galga mentén minden községben estéről estére benépesültek az ifjúsági klubok helyiségei. Egyikben zene szólt, a másikban előadást hallgattak, a harmadikban gondtalanul játszottak, a negyedikben esetleg éppen kirándulásra készültek, vagy társadalmi munkát szerveztek. Szép időszakát élte az ifjúsági klubmozgalom. Áz újat akaró fiatalok követeltek maguknak helyet és fórumot a közművelődésben és a helyi közéletben. Valami hááőnlót véltem felfedezni most Aszódon, s' ezért éreztem jól magam a készülődő fiatalok 'társaságában, ezért lenne jó, ha Aszódon sikerülne a próbálkozás, mert talán például szolgálhatna más községek ifjúságának is. F. M. Hévízgyörk A művelődési házért A hévízgyörki művelődési ház nyugdíjasklubjának tagjai a nyár folyamán több kiránduláson vettek részt, de Fercsik Gábor, a klub vezetője elsősorban nem ezekre a jól sikerült kirándulásokra A KUTYA. Akárcsak az enyémet, s kutya idegrendszerét is hasogatja a gyakorlatozó repülőgépek fülsiketítő zaja. Reggel, dél körül és ko- ra este szállnak föl, hogy végrehajtsák az előírt gyakorlatokat. Közeledésüket elviselhető moraj jelzi, ami pillanatok alatt erősödik rettenetes zajjá. Kutyám érzékeny fülét a moraj is zavarja. Azonnal éktelen ugatásba fog, a gépek közeledtével fokozza, a levegőbe ugrik, mint valami szöcske, dühösen néz az égre, s nehezen csillapodik, amikor a gépmadarak eltűnnek a mesz- szeségben, elhal a pokoli lárma. Nekem a hangrobbanás is sok, hozzá az ugatás, az már kibírhatatlan. Rászólok a kutyára, ne ugasson. Föltűnik az újabb gép, már-már ugatna, de ott vagyok mellette, nem mer. Szaladgál ide-oda, nagyokat ugrik, dühösen néz hol a gépre, hol rám. Nagyon mérges, mert megakadályozom, hogy elhallgattassa a gépeket. Hiszen eddig mindig sikerült neki. Addig ugatott, ugrált, meresztette dühösen szemét az égre, míg abbamaradt a lárma. Abban a hitben leledzik, hogy ő teremti meg a csöndet. A MACSKA. A fészer melletti árnyékos helyen olvasgatok. Fölnézek, előttem egy macska érdeklődéssel figyel. Hosszú pillanatok telnek el. Mindennapi apróságok Nézem a macskát. A macska néz engem. Illendően köszönök neki. Jó napot, macska. Mi járatban? A válasz hallgatás. Egy darabig még nézzük egymást, aztán megfordul, megy az útjára. Délután, másnap újabb macskák jönnek. A legnagyobb nyugalommal közelednek. Amelyiknek olyan a kedve, mellém heveredik, amelyiknek az udvar másik szegletében akad fontos dolga, az arra tart. Ügy tanultam, kutya a gazdájához, a macska a portához ragaszkodik. A kutyáknál most is így van. A macskák azonban szabadon járnak-kel- nek, a kerítés nem akadály. S az ember sem. Régebben az idegen macskát elzavarták, ha tudatlanságában átment a szomszéd portára. Ha nem volt elég fürge, kaphatott egykét legyintést a söprűvel a farára. Akkoriban a macskák féltek az idegentől. Mai utódaikban nincs félelem. Teljesen fölszabadultan élnek. Akár egy utcányi portát is magukénak tekintenek. Benéznek az egyik udvarba is, a másikba is. Ahol találnak a fogukra való falatot, minden teketória nélkül megeszik, s mennek tovább. A mai macskák nem ismernek határokat, különbséget ember és ember között. Joggal, hiszen nemigen bántják őket. A kerítéseket pedig könnyűszerrel megmásszák. A KANÁRI. Ügy látszik, Gazsi végleg elaludt. A lehető legtárgyilagosabb hangon mondja a gazdasszony, ránézve a konyha sarkában álló kalitkára. Odanézek magam is. A kalitka padlóján hever a kicsi madárka, féloldalasán, lábai fölfelé állnak. A napokban már a lécre sem tudott fölmászni, fűzi hozzá a gazda, folyton aludt, nem evett már semmit. Most végleg élaludt, majd el kell temetni. Gazsi fiatalon került a házba, tizenöt éve. Élhetett tizenhat, tizenhét, tizennyolc évet is, pontos korát nem tudják. Csak az biztos, hogy tizenöt esztendeje került ehhez a gazdájához. Tizenöt év. Roppant hosszú idő. Mindig egyedül, mindig a kalitkában. A kalitka egyik oldalához tükröt erősítettek, Gazsi abban nézegette magát. Azt hihette, ketten vannak. Gazdája nagyon jól tartotta. Mindig volt bőségesen eledele, friss vize. Amikor lehetett, adtak neki zöldet, máskor jóféle magokat. Gazsi szépen tudott fütyö- részni. Szépen és hosszasan trillázott. A legtöbbször magamagától, de ha valaki fütyült, avagy a rádióban szólt kedvére való zene, arra is rázendített. Legalább tizenöt irdatlan hosszú évig ment ez így. Az utóbbi években már keveset énekelt, mígnem teljesen elhallgatott. Egyre fáradtabbnak látszott, csak gubbasztott a keresztlécen. A végén már föl sem tudott rá menni. Nagyokat szundított, s azon a reggelen végleg elaludt. A gazda kinyitotta a kalitkát, kivette a parányi tetemet, s azt mondta: Látod, eny- nyi az élet. Kiment az udvarra, s eltemette a kanárit. A KAKAS. Délután öt óra tájban a szomszédban kukorékolni kezdett egy kakas. Hát ez meg mi? Délután kukorékolni? Ez valami szeleburdi fiatal kakas lehet. Másnap, harmadnap megismétlődött. Aztán megszoktam. Délután öt körül kukorékol a kakas. Nem úgy, mint régen, amikor hasadt a hajnal. Bizonyára keltetőgyárban látta meg a napvi lágot a szomszéd kakasa. Gye rekkorában nem pásztorolt; tyúkanyó, serdülőkorában sen leshette el az idősebb kakastó a baromfi-társadalomban ural kodó szokásokat. Felnőtt, i egyszer csak észrevette, tud < kukorékolni is. Mert éppel délután jött rá tehetségére úgy gondolja, mindennaj ilyenkor illik tudtára adni i köznépnek eme képességét. Kör Pál hívta fel a figyelmünket, hanem arra a munkára, amit a klub tagjai a művelődési ház kerítésének megépítéséért végeztek, végeznek. Szívesen látnák a fiatalokat is, hiszen az intézményt elsősorban ők használják, az ő szórakozásukhoz teremtenek így is jobb körülményeket. Vasárnap este Bevonulóbál A bevonulok bálját rendezik a hévízgyörki művelődési házban augusztus 28-án, vasárnap este 8 órai kezdettel. A mulatságon a galgahé- vízi zenekar muzsikál. A nap programja Augusztus 27-én és 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Földi Péter festőművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901—1920, Természeti környezetünk, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművészete, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Moh Augusztus 27-én és 28-án: Aranycső Yuccában. Színes, magyarul beszélő olasz filmvígjáték. 4 órakor. Lili Marleen. Színes NSZK- film. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) m Szombati jegyzet« Szabályok Életünket írott és íratlan szabályok vezérlik. Ha ez a vezérlés megszűnik, működési zavarok állnak elő. Ezek a zavarok először, önmagukban lehetnek kicsik, ám ha gyakorivá válnak, vagy hosszú ideig tartanak a kütönös áramszünetek, nagyobb károk keletkeznek. Az írott szabályok között mindennap találkozunk a közúti közlekedés előírásaival. Szinte minden mozzanatra van paragrafus. Az utóbbi időben mind gyakrabban érzem úgy, hogy ezeket sokan semmibe veszik. Minden lelkiismer etfur dalás nélkül megállnak például személyautóval a hídon. Mintha utánuk senki sem jönne. Egy kereszteződésben arra várok, hogy a föútról balra, nagy ívben beforduljon a közeledő gépkocsi, utána ráhajthatok a főúlra. Egymás után ketten megteszik azt, hogy kis ívben, jobbra mellettem fordulnak be. Ezekből a kis esetekből következik a balesetek számának sajnálatos emelkedése. A kenyér tisztelete íratlan szabály. Annak is ismernie kell, aki analfabéta. A kenyeret persze már régen nem tiszteljük úgy, ahogyan őseink tették. Nem vetünk keresztet, ha megszegjük, sokan már a hívők közül sem cselekednek így. Augusztus 20-án mégis úgy teszünk, mintha minden akképp történne, mint régen. Az ünnepi nagygyűlésen nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyeret adnak át mindenütt. A legtöbb helyen az a szokás, hogy fel is szeletelik az új sütést és megkínálják az egybegyűlteket. Nem azért kóstoljuk meg, mert éhesek vagyunk. Talán ez lenne a baj? Talán ezért találtam egyik községünk művelődési házának raktárában az ünnep másnapján egy sarokba dobott nemzetiszinű szalaggal átkötött kenyeretT Nem hiszem, hogy nem él abban a faluban olyan rászoruló család, afnely örömmel ne fogadta volna el a sokat emlegetett életet ajándékként! Ha csak ennyire tiszteljük az életet adó kenyeret, mi gondunk a halottakkal! Úgy érzem, feleségem temetésén kegyeletsértő módon végezték munkájukat a temetkezési vállalat dolgozói, panaszolta agy gödöllői olvasónk. Uram, mit tehetünk, gondoltam magamban. Higgye el, nagyon sokan vannak, akik a gyász nehéz óráiban ilyenkor ugyanezt tapasztalják meg. A kedves társ földi maradványait koszos kocsival szállítják, ami még le is robban menet közben. Koszos a sző-- nyeg, a megbeszéltekkel ellentétben díszítés nélküli a kolumbárium. A temetkezési alkalmazottak rendezetlen öltözékben — a gyászolók alkalomhoz illő ruhákban. A kiáltó ellentét szíven szúrta az özvegyet. Tudom, hogy a temetkezési dolgozók számára mi idegenek vagyunk, nem érezhetik át fájdalmunkat, mondta. De elvárható, hogy minőségi munkával szo’aái- ják meg a számlán elkért tetemes summát. Ha pedig erre képtelenek a szolgáltatók, akkor tegyék lehetővé, hogy a hozzátartozók végezzék el ezt a kegyeletteljes kötelezettséget. Az írott és íratlan szabályok persze változnak. Kérdéses, milyen irányba. Ügy tűnik, már a végső tisztesség megadását sem elég csupán az általános emberi jóérzésre alapozni. A temetkezési szolgáltatásban másféle módon kell kikövetelni a — elnézést a szóhasználatért — minőségi munkát. És ez csak az élet végső I állomása! Sokan a végső megoldásként emlegetik a munkanélküliséget. Félő, hogy magas árat fizetünk ezzel a minőség megkoronázásáért. Balázs Gusztáv
