Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Thaiföldi igény: videó, büfé a buszban Kis üzletek az Ikarus nélkül Hosszú évek óta a nagyvilág legjelentősebb járműipari be­mutatóin, a nemzetközi kiállításokon megtalálhatók az Ikarus autóbuszok. A hazai járműiparon belül az Ikarus, a Rába Vagon- és Gépgyár, valamint a Csepel Autógyár váltak a buszgyártás műszaki-gazdasági letéteményeseivé. A hetvenes évek közepétől kezdődően potenciális vásárló­vá lépett elő a Szovjetunió. De néhány nyugati ország és az USA tömegközlekedésében is megjelentek az Ikarus emblé­más járművek. A nagy lendület évei után az utóbbi néhány esztendő­ben mintha visszaesést ta­pasztalnánk. Sőt nemrég tö­mör hír jelent meg arról, hogy Kuba után a Szovjetunióban is a tőkés országbeli konku­rencia erősödésével kell szá­molnia az Ik us gyárnak. A nyugatnémet Daimler—Benz' csoport törökországi érdekelt­sége, az Otomarsan cég sze­retne autóbuszokat szállítani a szovjet piacra. Gyors üzlet­kötés jelei körvonalazódnak ki. Megerősíteni látszik ennek tényét az is, hogy az Otomar­san három buszt bocsátott a szovjet partner rendelkezésé­re. Vajon miként vélekedik a jövőbeni kilátásokról az Ika­rus hazai partnerének, a Cse­pel Autógyárnak egyik nagy tapasztalatokkal rendelkező szakembere, Osztoics Péter, a vevőszolgálati főosztály veze­tője. — A hírről jómagam is ér­tesültem. Nem látok különö­sebb veszélyt az Ikarus exportjának gyors visszaesé­sét illetően. A törökországi cég kapacitása messze alatta ma­rad az Ikarusénak. Mindösz- sze néhány ezer darabos üz­let kilátásairól lehet itt szó. Üzletkötésről pedig még nincs szó! Jó ajánlólevél a Cummins — Mennyire készült fel a Csepel Autógyár arra, hogy alvázaira újabb vevőket talál­jon egy esetleges, valóban na­gyobb mérvű hazai igenyvisz- szaesés esetén? — Az úgynevezett' Icarosz- szállásra előkészített önjáró autóbuszalvázak értékesítése már elkezdődött. •— Mondana erre példákat? — Természetesen 1 Öt hó­nappal ezelőtt jártam Bang­kokban. A Cummins motor­ral felszerelt 852.01 típusú vá- rosköZii autóbusz és annak luxus változata, amelyet Thai- földön kgroSszáltak, rendkí­vül biztató szakmai sikert ért el. A járműben tv, videó, bü­fé, WC — hogy csak néhány érdekességet említsek — ta­lálható. Ezek valójában spe­ciális igények, de az már a karosszálást végzőre tartozik, hogy milyen járművet' alakít ki. — Mennyi alvázat szállítot­tak Thaiföldre? — Erre az évre készült egy százdarabos szerződés, de a partner cégtől újabb 200 da­rabos rendelést kaptunk. Ezenkívül Malajziába is el­jut az idén 40 darab alváz. Ausztráliába pedig mintegy 70 darabot szállíthatunk. Remé­nyekkel kecsegtető a Csepel Autógyár—Mogürt—Ausztrál Cummins közös vegyesvállalat alapítása is. Eljutni Dél Amerikába is — Ezek valóban mind biz­tatóak, de végül is minimális tételekről van szó. És még az sem biztos, hogy hosszabb tá­von is megmaradnak? — Meggyőződésem, hogy a kis üzletek módszeres meg­szerzésével lehet a mai ki­élezett külpiaci versengésben életteret kialakítani. Nagy előnyünk, hogy a Cummins cégnek rendkívül jó a híre a már említett ázsiai orszá­gokban és Dél-Amerikában. Ez utóbbi földrészen is van­nak már optimizmusra okot adó üzletkötési lehetőségeink. A Csepel Autógyárban a Cummins LTA-10-G típusú ■motorokkal felszerelt - autó- buszalváz-család számos tagja készült már el. Ezek a kétten­gelyes, farmotoros, karosszá- lásra előkészített önjáró autó­buszalvázak csavarozott kivi­telűek. A Csepel Autógyár műszaki igazgatóhelyettese, Török László különösen sokat vár ezektől a piacoktól: — A Cummins céggel négy éve vettük fel a kapcsolatot. Az idén a cég skóciai gyárá­nak 1200 Cummins motorhoz szükséges alkatrészt készí­tünk. így válik számunkra mind nagyobb szakmai és üz­leti előnnyé a nemzetközi kooperáció. — Melyik az a terület, amelyik az alkatrészgyártás­ban és fejlesztésben különö­sen a nemzetközi élvonalba emelte a Csepel Autógyárat? ■.— Sikerült megteremtenünk a vállalatnál égy korszerű alkatrészgyártó bázist. A Cse­pel—ZF hatfokozatú sebes­ségváltónk a ZF továbbfej­lesztett változata. Műszaki fejlesztési eredményeinket a Világbank képviselői is elis­merték. — Voltak önöknél járulékos fejlesztések is... — A 200-as csuklós, illetve városi buszcsalád ezek közé tartozik. Jövőre már sikerült lekötni 1000 darab hosszított, nagyobb utastérrel rendelke­ző IK 263-as és 283-as típu­sokra is alvázrendeléseket. Nagy érvágást jelent szá­munkra, hogy erre az évre 77 millió forintra zsugorodott a fejlesztési alapunk. Megtorpanhat a fejlesztés Az útkereső vállalkozások időszakát éli a Csepel Autó­gyár. Olyan piaci viszonyok közepette kell küzdenie tal­pon maradásáért, amikor a gyártók és a termelők számá­ra előnytelen gazdálkodási, pénzügyi szabályozók szabnak gátat egy nagy. múltú cég előbbre lépésének és felzárkó­zásának a nemzetközi élvonal­hoz. Mégis meg kell próbál­niuk! Gyócsi László Őszi programok I tv Színes kínálat A Magyar Szolidaritási Bi­zottság Jakab Sándor elnök­létével pénteken ülést tartott a HNF OT székházában. A testületet Tabajdi Csaba, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője tájékoztatta időszerű nemzet­közi kérdésekről. A bizottság Láng József titkár előterjesztésében meg­hallgatta és elfogadta a ha­gyományosan az idén is szeptember 1-jével kezdődő őszi szolidaritási akciósorazat irányelveiről szóló javaslatot. Ennek megfelelően az akció­sorozat idején az egyes tag- szervezetek önállóan szerve­zik rendezvényeiket. Az ülésen a bizottság nyi­latkozatot fogadott el Namíbia napja alkalmából. Ebben a Magyar Szolidari­tási Bizottság — kifejezve ha­zánk népének véleményét — megerősíti szolidaritását a szabadságáért és függetlensé­géért küzdő namíbiai néppel, annak egyetlen törvényes képviselőjével a délnyugat­afrikai népi szervezettel, a SWAPO-val. Nem előny — de nem is lehet hátrány! Nehezen viseljük a kritikát Jegyzetlapjaimat forgatom. Azokat, melyekre az utóbbi három hétben párttagok vé­leményét rögzítettem Mono- ron, a Pest Megyei Tanácsnál, Tápiószelén vagy Szigetszent- miklóson. Tanácskozásokon, ahol a pártmunka új' alapok­ra helyezéséről cseréltek esz­mét, vagy csak négyen egy asztalnál sajátos feladataikat összegezték, véleményt mond­tak, vitatkoztak a torz kereseti arányokról, munkajogi prob­lémákról, értékeink változá­sáról. Olykor mellékesen, de korántsem mellékes kérdése­ket tettek fel úgy menet köz­ben — s fogalmazták meg álláspontjukat a környezetük­ben tapasztaltakból, a helyi sajátosságokból kiindulva. Értékeink világa A nyugdíjasokat tömörítő, laíkóterületi pártalapszerveze- tek problémája — Monoron éppúgy, mint Szigetszent- miklóson vagy Budaörsön az, hogy nemritkán úgy tűnik, hogy amit a munkában töltött évek alatt a párt politikája­ként, a szocializmus alapesz­méiként hirdettünk, az mind rossz volt, nem állja meg he­lyét. Keserűség, befelé fordu­lásra való hajlam húzódik meg a szavak mögött. Érthető, mert megváltozott a létbiztonság tartalma, az egyenlőség jelen­tése, a munkahelyi hűség megítélése, a teljes foglalkoz­tatottság már a múlté, mun­kanélküliség van. S a munká­hoz való joghoz ragaszkod­hatunk, de a munkahelyhez nem. A népgazdaság, a tár­sadalom érdeke dönti el, hol a helyünk. Piacképes szak­munkásokat keresnek ma már a Pest megyei vállalatok is. Olyanokra van szükség, akik légalább két szakmában ott­hon vannak, műveltségük, szakképzettségük, tudásuk al­kalmassá teszi őket több fel­adat ellátására. Monoron tették szóvá a nyugdíjasok: Sok a magamu­togató visszaemlékezés a ív­ben, a rádióban. S a hibát nem bennük keresem, hanem a derékhadban, az aktívan dolgozó párttagokban. Időt, energiát nem szánunk arra, hogy velük értékeink változá­sáról beszélgessünk. Arról, hogy múltunk iránt megnöve­kedett a fiatalabb generáció érdeklődése. A visszaemléke­zések pedig alkalmasak ar­ra, hogy a nemzeti közömbös­ségből felrázzák azt, akit kell, s hozzájáruljanak a nemzeti önismeret, önbecsülés, a szo­cialista hazafiság, a szolidari­tás érzésének markánsabbá tételéhez. Értetlenül .állnak a munka- verseny-mozgalom mai meg­ítélése előtt is. Kérdésük: miért kell hátat fordítani a jól bevált szocialista mun­kaversenynek, brigádvállalá­soknak? Hisz korábbi tapasz­talataikból tudják, behozták a rossz munkaszervezés, az aka­dozó anyagellátás okozta le­maradást. Ez igaz, de az is: ma a munkaversenynek egy­részt kézzel fogható, értelmes célja kell, hogy legyen — másrészt a benne résztvevők­nek anyagi hasznot kell hoz­nia. Értékváltásnak vagyunk tanúi, a járható út keresése közben. Rá is fér a verseny­mozgalomra, mert a brigádok vállalásairól, a versenyszel­lemről ritkán esik szó. Ért­hetően, rhert a röászúl szer­vezett, diktált, formális mun­kaverseny megfoghatatlan. Amiben viszont nincs éles határ a nyugdíjasok és az ak­tív dolgozók között: elég ne­hezen viseljük a kritikát. Ahogy a megyei tanács appa­rátusi pártbizottságán a ke- rekasztal-beszélgetés során megfogalmazták: hiányzik be­lőlünk az olyan felkészültség is, mely természetesnek, ma­gától értetődőnek tekinti a tárgyilagos kritikát. Amit vi­szont kétlek, az nemcsak ■a párttagokra jellemző, a kriti­kát egy fajta támadásnak minősíteni... Gyakorlat teszi A Rákos mezeje Tsz alap­szervezetének titkára a mo- nori városi jogú pártbizott­ság tagjával szót váltva ab­ban egyetértett, hogy o jelek szerint kezdünk megtanulni vitatkozni. A vitának pedig ha jó, van egy tisztázó, pár­beszéd jellege is. Erre a pár­beszédre, tisztázásra van ma szükség, mert kellenek a vá­laszok akkor, amikor nap, mint nap meg kell küzdeni a bizalomért. Bár, hogy nagyon őszinték legyünk, az alapszer­vezetek kommunistái ma még csak tanulnak vitatkozni, ér­velni, megnyerni a pártonkí- vülieket egy-egy feladatnak. De gyakorlat teszi a mestert, s az élet rákényszerít bennün­ket arra, hogy a mestervizsgát ebből a „tantárgyból” mielőbb letegyük. Ne várjuk, hogy fe­lülről megmondják, mikor, milyen érvekre, álláspontra van szükség. Mert nem mond­ják meg, nekünk kell érezni, ráérezni, politikai érzékeny­ségünkkel rátapintani azokra a pontokra, melyek egy adott közösségben, alapszervezetben feszítenek. Mellébeszéléssel, határoza­tok idézgetésével ma már semmire sem megyünk. Ez nem lehet egyetlen érvrend­szerünk. Senki sem kíváncsi arra, kinek, milyen mérték­ben — szó szerint vagy csak nagy vonalakban, lényegre tö­rően — sikerült bebifláznia egy-egy állásfoglalást. Igaz, azokat ismernie kell. De nem helyettesítheti az őszinte vá­laszokat, melyekre párttagok­nak, pártonkívülieknek egy­aránt szükségük van. Nyitott taggyűlésekre, ahol a pár­tonkívüli is részt vehet, s hallhatja, hogy a párttagok miről vitatkoznak, milyen ál­láspontra jutottak egy-egy gazdasági vagy társadalomipo­litikai kérdésben. Az alkalmasság dönt •Értsék, hogy az alapszerve­zetek káderpolitikája ma már más, mint tegnap volt. A ma­gasabb vezető beosztásokra nemcsak párttagok aspirálhat­nak. Nem, hiszen a napi gya­korlat bizonyítja Pest megye vállalatainál, az államigazga­tásban, hogy a képzettség, . a végzettség, a rátermettség dönti el, pályázat alapján ki nyerhet el egy állást. A ta­nács apparátusi pártbizottsága álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: a jól felkészült párttagot támogatják abban, hogy egy-egy állást megpá­lyázzon, ám ha kívülről nála alkalmasabb, jobban felkészült jön, nem avatkoznak közbe, nem befolyásolják a döntést. Nehéz megérteni — sokszor nemcsak a. nyugdíjasoknak, nyugdíj eiőtt állóknak, de a jó negyveneseknek is, hogy a párttagság nem kínálja azt az előnyt, ami korábban kimon­datlanul is velejárója volt. Ami viszont alapvető, s dön­tő: alapszervezeteknek, s az őket irányító pártbizottságok­nak oda kell rá figyelni, o párttagság nem jelenthet hát­rányt. Az esélyegyenlőséget ez nem befolyásolhatja ellen­kező irányba sem. Varga Edit A HÉT HÍRE LESZ MÉG...? G Nemzetközi mikrobiológiai konferencia színhe­lye volt Pécs”. $ Zalaegerszegen országos értekezlet zajlott le Építészet és kerámia címmel. G Gyöngyös adott otthont a Bugát Pál országos természetismereti versenynek. £ Katonai szakközépiskolát avattak Debrecenben. Q A hét híre az is, hogy Szekszárdon rendezték meg az országos szőlőtermesztési tanácsko­zást és bemutatót. kisgazdaságok körében a tele­pítési hajlandóságnak. A sző­lőhöz hosszú távú termelési biztonság kell, s természete­sen ebbe a biztonságba bele­értendő a jövedelmezőség­nek olyan szerény színvonala is, amely legalább annyit Sza­vatol, hogy ne legyen balek áz, aki takar és nyit, met­szőollót markol, permetezőgé­pet kezel. A sok-sok negatívumnak némi ellensúlya a termésát­lagoknak a növekedése. A másfél évtizeddel korábbi helyzethez mérten napjaink­ra sikerült a hektáronkénti hozamokat 800—1000 kilo­grammal feljebb tornászni. Ami döntően a nagyüzemi táblákra jellemző. A kisgaz­daságokban ugyanis cseké­lyebb a haladás. Jelenleg 400—500 kilogrammal marad, el az egy hektárra átszámí­tott termés a nagyüzemi táb­lákon szüretelt mennyiséghez viszonyítva. Ami jelzi a ter­mesztés színvonalát, még ak­kor is, ha a minőség a kis­gazdaságokban legtöbbször jobb, niint a tömegárut adó, gépi művelésű nagyüzemi ül­tetvények termése esetében, A jobb minőségre egyébként az is fényt vet, hogy a kis­gazdaságokban a legmaga­sabb a termésből gyümölcs­ként értékesített árunak az aránya. Igaz, a szőlő piaci ára már-már elképesztő ma­gasságokat ér el, a családok egy részének megfizethetetlen. Igény persze lenne az ún. csemegeszőlőre, de amikor a jobb minőségű borszőlőt gém gond, gyümölcsként drágán el­adni, akkor kétségei tárnád­nak az embernek, valóban keresletkorlátai vannak-e a szőlőtermesztés bővítésének. Kérdőjellé görbül tehát a szólás a szőlőről és a lágy kenyérről. Ez utóbbi (még ha gyakran nem is lágy...) csak-csak kerül, de szőlő lesz-e? S ha igen, ha minden kedvezőtlen jel ellenére még­is, akkor mi lesz a szőlőből?! Ha bor, akkor azzal mi törté­nik? Kinek kell? A közepes és gyenge minőségű tömeg­árunak az erőltetése itthon teremthet borháborút, a vi­lágpiacon azonban csak a fe­jét ingatja a vevő. Ezért, ha már szólásokkal, közmondá­sokkal hozakodtunk elő, meg- toldjuk még eggyel. Bölcs fi­gyelmeztetés rejlik benne. Így hangzik: eladta a szőlőt, pin­cét vett az árán. Na, de ak­kor már minek?! Bölcs, mert bizakodást és biztatást egyaránt magában foglaló a szólás, lesz még sző­lő, lágy kenyér. Csakhogy, még mindig eleink okosságá­nál maradva az is igaz, amit a közmondás tudat, a szőlő a görbe embert szereti. Nagyon kemény munka, sok hajlado- zás, derékgörbités árán jut­hat hozzá az ember a tőkék illatos, édes terméséhez. A szomszédos megyében lezaj­lott borháború felmutatott va­lamit abból, ami hosszú ideje halmozódik ellentmondásként, feszültségként a szőlőtermesz­tésben és -feldolgozásban, a borászatban. Mert nem új, most kialakult bajokról van szó! A saját portánkon ma­radva: a megye negyedszáz­ezer hektáros szőlőterülete már a hetvenes évek középső harmadától kezdve zsugoro­dik! Jeleként a görbe embe­rek fogyatkozásának... Elöregedő ültetvények, ke­vés új telepítés. Ez vált jel­lemzővé. S az is jellemző lett, hogy bár a nagygazdaságok legtöbbjében, a háztáji és ki­segítő gazdaságokban a szőlő­nek különleges a rangja — mert nosztalgikus érzések kapcsolódnak hozzá —, meg­különböztetett a szeretete, a ráfordítás és a hozam viszo­nya egyre kedvezőtlenebb. Túlságosan sokan és túlságo­san jól akartak, tudtak meg­élni a borból ahhoz képest, ami a szőlőtöveknél történt. Márpedig szőlő nélkül bor sincsen... bár akadnak, akik ezen aZ állításon mosolyog­nak. Bő egy évtized alatt a me­gyében a felére fogyott a sző­lőültetvények területe! Meg­hökkentő folyamat. S még nincsen vége. Nincsen, mert tavaly is, az idén is láttunk, látunk megszüntetésre ítélt, felszámolt nagyüzemi táblá­kat, amint a háztáji és kise­gítő gazdaságok esetében sem kell különösebben kutakodni példák, felhagyott, elörege­dett ültetvények után. Ez utóbbinak az igazi veszedel­mét akkor fogjuk fel, ha tud­juk, a megyében a szőlőter­mésnek több mint a fele olyan tőkékről kerül le, ame­lyeket kistermelők gondoznak. A kisgazdaságoknak ez az öt­ven százaléknál nagyobb ré­szesedése a termőterületből egyben annak is jelzője, hogy ha ott nem látni jelét az új telepítéseknek, akkor menet­rendszerűen megérkezik a ba­jok újabb hegyét hozó idő­szak. Márpedig napjainkban kevés a jele a megyében a Mészáros Ottó Közművek csőkígyói Szentendrén Fontos termékei a BVM szentendrei gyárának a közművek számára nélkülözhetetlen ivó- és szennyvízvezetékek. A gyár legnagyobb megrendelője a Vízművek (Gotlieb Géza felvétele) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents