Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! MA: AZ’MSZMP PEST HEGYEI BIZOTTSÁGÉ ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXn, ÉVFOLYAM, 203. SZÁM Ár»: 1,210 forint 1988. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK A munkabeszüntetés okainak többségét orvosolták A bányászok ismét a tárnákban Tegnap délután befejező­dött a Mecseki Szénbányák Pécs Bányaüzemének Ist- i'án-aknájában a munkabe­szüntetés. A sztrájkoló bá­nyászok követeléseinek többségét a kormányzati 4 szervek teljesítették. A Mecseki Szénbányák Pécs Bányaüzemének István-akná- ján kedden az éjszakai mű­szakban mintegy 150 bányász nem vette fel a munkát. Azt sérelmezték, hogy a személyi jövedelemadó miatt kevesebb hűségjutalmat kapnak, mint korábban, műszakpótlékuk is csökkent, ezenkívül elfogad­hatatlannak tartják, hogy a táppénzes állományban lévők többet keresnek, mint azok, akik dolgoznak. Kapolyi Lász­ló szénbányászati kormány- biztos és Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára a helyszínre utazott, tárgyaltak a dolgozókkal, majd a bányá­szok képviselőivel Budapestre utaztak. A kora délelőtti órák­ban megbeszélések kezdődtek Berecz Frigyes ipari minisz­terrel és a kormány más il­letékes vezetőivel a helyzet rendezéséről. A kormány a bányászok problémáit megértéssel fogad­ja, kérésük túlnyomó részét teljesíthetőnek és teljesítendő- nek ítéli. Ügy értékelik azon­ban, hogy a bányászok köve­teléseinek számottevő része nem kormányzati hatáskörbe tartozik. A hűségjutalom kifizetésé­nek kormány által támasz­tott akadályai nincsenek. A kormány arról hozott döntést az elmúlt év végén, hogy min­den kereseti elemet — bele­értve a hűségjutalmat, a pót­lékokat és a járandóságokat — a vállalatnak bruttósítania kell, vagyis a dolgozó jöve­delme változatlan teljesítmény mellett nem csökkenhet. A bányavállalatok túlnyomó ré­sze ennek eleget is tett. A táppénzzel kapcsolatos észrevételük — hogy tudniil­lik a táppénz sok esetben ma­gasabb, mint azoknak a bé­re, akik dolgoznak — meg­egyezik a kormány helyzetér­tékelésével. Erről a legköze­lebbi jövőben konkrét intéz­kedés születik, amely ezt az anomáliát megszünteti. A kormány vállalja, hogy a hatáskörébe tartozó pótlékok Ügyét a SZOT-tal megtárgyal­ja, Kész tehát arra, hogy e Azt hiszem, nem vagyok egyedül, kit a tegnapi nap eseménye — a mecseki István akna bányászainak munkabeszüntetése — ismét arról győzött meg: a szó értékét a cselekvésünk, a tett adja meg. Ha terveink, elképzeléseink, feladataink vázolásával egy időben ké­pesek is vagyunk a cselekvésre. Ám a szó és a tett egységét a gyakorlatban nem váltjuk valóra. Általában lassan, későn reagálunk. A dunántúli bányászok sérel­mei ügyében sem érhetett egyetlen illetékes állami tisztviselőt, szakszervezeti funkcionáriust, gazdasági ve­zetőt derült égből jövő villámcsapásként a munkabe­szüntetés. Hiszen Kovács Mózes szakszervezeti bizalmi is így fogalmazott: március óta minden fórumon kérik, hogy a hűségjutalom nettó értéke az idén is megegyezzen a tavaly kifizetettel. Ne legyen tíz-tizenötezerrel ke­vesebb az összeg az 1987. évinél. Ám ezeken a fóru­mokon elhangzottak pusztába kiáltott szónak bizo­nyultak. Hogy is fogalmazott a bányászszakszervezet főtit­kára? Azt a tanulságot kell levonnunk, hogy nem elég megfogalmazni a jogos igényeket, követelményeket, kö­vetkezetesebben kell harcolni azok valóra váltásáért. Bizony kell, hogy ne maradjon pusztába kiáltott szó mindaz, amit az emberek, a munkások különböző fó­rumokon elmondanak. Ne, mert ha az marad, akkor a demokratikus fórumaink léte, értelme kérdőjele- ződik meg. S nem utolsósorban politikai érzékenysé­günk is, amikor a feszültségpontokat, feszültséggócokat a magyar társadalomban nem érzékeljük — vagy, ha érzékeljük is, Pató Pál urasan úgy döntünk: „ej, rá­érünk arra még!" Nem érünk rá! A szó és a tett egységét megőrizni, a társadalom neuralgikus pontjaira figyelni, azokat ér­zékelni politikusnak, vezetőnek elemi kötelessége. Ahogy a szakszervezeteknek is kilendülniük kényelmes pozíciójukból, vállalni az't, amire hivatottak: tagsá­guk képviseletét, jogos érdekeinek védelmét. V. E. kérdést a bányászokat kielé­gítő módon rendezze, ha ez­zel egyébként a szakszervezet is egyetért. A pécsi bányászok megbí­zottai szerdán délután hat órakor tértek vissza Buda­pestről, velük volt Kapolyi László kormánybiztos és Cse­lbe András vezérigazgató. Az István-aknán tartott gyűlé­sen, amelyen részt vettek a Mecseki Szénbányák más ter­melőüzemeinek képviselői is, Grün Lajos vájár számolt be küldetésének eredményéről. Teljesítették a feladatukat — mondta —, igaz, bizonyos kompromisszumokkal. A gyű­lés résztvevői megkérdezték a kormánybiztost, hogy mi a ga­rancia a Mecseki Szénbányá­szat jövőjére, a bányászok munkájának nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésére. A válasz: az értékes mecseki szénre ezután is szükség lesz, ennek megfelelően gondoskod­ni fognak a bányákról és a bányászokról. Ezután a bányá­szok választott képviselője, Molnár Attila vájár javasla­tára a gyűlés megszavazta az egyezséget, felhatalmazva Ka­polyi Lászlót, hogy közölje döntésüket a kormánnyal. Ez­zel véget ért a kereken húsz­órás munkabeszüntetés a Me­cseki Szénbányák üzemeiben. A délutános műszak jelen­levő dolgozói nyomban le­szálltak a bányába, hogy rendbe tegyék a munkahelye­ket és előkészítsék a másnapi termelő műszakot Stadinger István hazaérkezett Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke szerdán haza­érkezett Ausztráliáhpl. A ma­gyar parlament elnöke auszt­rál kollégájának meghívásá­ra utazott a távoli földrész­re, hogy részt vegyen Can­berrában a parlament új épü­letének ünnepélyes átadásán. Az eseményen a világ szá­mos országának törvényhozó testületé .képviseltette magát. Stadinger István felkereste a brisbane-i világkiállítást is, ahol augusztus 20-án meg­nyitotta a magyar nemzeti na­pot. Hints tilalom, ”Van egy 3(3 m-eg egy rossz *",hírem, melyiket mondjam elo- megsem lotict szőr? Viccek sorozata születik ezzel a felvezetéssel, s a legtöbbön jót derülünk. A ki­találókat azonban felülmúlja a valóság. A jó hír Ve- csésen az: feloldották az évtizedig fennálló építési ti­lalmat. A rossz pedig az: mégsem lehet építeni!” (3. OLDAL) SAMMtalcí/o „Tervezni szeret, kilincselni annál kevésbé. Szívesen készítene pél- wasviltig dául állami beruházásokhoz cégé­reket. Örülne, ha egyszerűbb és olcsóbb lenne az anyag- beszerzés. Kovácsműhelyében a munkákhoz a vas mel­lé természetesen koksz és áram kell. Az élethez, a rneg- élhetéshez pedig feladat és jövedelem...” (5. OLDAL) KSEtreSitaeaMák „Rémtettét augusztus 15-én reg- nmang&FTan ”el hat órakor követte el, de a tanárnőt már előző este kitervelte. Gyógyszert nem vett be, alkoholt sem fogyasztott, és vallomása szerint tudata tiszta volt, amikor megfojtotta mindhárom gyermekét. Vigyáztam, hogy ne okozzak nekik szenvedést.”, OLiDALi) Az afgán külügyminiszter látogatása Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter meghívására hiva­talos látogatásra csütörtökön hazánkba érkezik Abdul Va­kil, az Afganisztáni Köztár­saság külügyminisztere. Qtosanok az utakon A Volánbusz választéka A Volánbusznak régi törek­vése, hogy bővítse a bérbe adott járműveinek a válasz­tékát. Az utóbbi időben a kü­lönböző gazdasági egységek elsősorban olyan járműveket igényelnek, amelyek nagysá­gukat tekintve a személyautó és a buszok között állnak. Elébe menve a piac köve­telményeinek, a Volánbusz, megvásárolta a török Otosan cégtől a tizenegy plusz egy fő szállítására alkalmas jármű­veket. Pontosabban ezekből huszonkilencet. A törökök ál­tal Ford-licenc alapján készí­tett, esztétikus kivitelű kis­busz ügyesen kialakított futó­művével és meghajtó szerke­zetével kitűnő menettulajdon­Elektrosztatikus festés Évente 1,2 millió darab csőelágazó bilincs készül Veresegyhá­zon, a Pefém gyárában. A felületkezelést a legkorszerűbb elektrosztatikus porfestéssel végzik. (Vimola Károly felvétele) Ságokkal rendelkezik. Mind­össze 4570 milliméter hosszú és képes arra, hogy 11 méte­res átmérőjű kör mentén megforduljon. A 29 mikrobuszból kettőt hagytak meg tartaléknak a Volánbusznál, 27-et máris kiadtak bérbe. Az üzemelte­tőket kötelezték arra, hogy meghatározott időnként szemlére vigyék az Otosanokat. A javítást a Volánbusz oldja meg, s erre az időre cserejár­művet biztosít a bérlőnek. A Volánbusz szeretné meg­szerezni az Otosan cégtől az egész országra kiterjedő vevő- szolgálati jogot. Máris létre­hozták a konszignációs rak­tárát, melynek előnye az, hogy az abban tárolt cserealkatré­szek nem terhelik a Volán­busz készletét, s vámot csak akkor kell fizetni utánuk, ha például a futóműveket vagy más alkatrészüket ténylegesen felhasználták. Mivel több Pest megyei cég is bérel Otosanokat, szűkebb hazánk lakói biztosan talál­koznak majd az utakon az új járművekkel. _ ___ K onferencia a leszerelésről Augusztus 30-án és 31-én a Magyar Külügyi Intézet nemzetközi kerekasztal-kon- ferenciát rendez a hagyomá­nyos leszerelésről. A tanács­kozáson a Varsói Szerződés és a NATO 5-5 tagállamának néhány politikusa, katonai ve­zetője és tudósa vitatja meg a témával kapcsolatos leg­fontosabb kérdéseket. Azonosították az elhunytakat A tragédia másnapján Ellentmondó jelentések ér­keztek Ausztriából a magyar turistákat szállító autóbusz balesetéről. Ezért felhívtuk Sipos Sándort, a Coopturist vezérigazgatóját, aki megerő­sítette, hogy az autóbuszon mindössze harminchaton utaz­tak. Közülük tizenketten éle­tüket vesztették, nyolc sze­mélyt ápolnak osztrák kór­házakban, tizenhatan még kedd éjszaka hazatértek. A vezérigazgató közlése szerint Pest megyei lakos nem volt az autóbuszon. (Estig vala­mennyi elhunyt személyazo­nosságát sikerült azonosítani.) Az Ausztriában ápolt sérül­tek hozzátartozóit a Coop­turist szerua délelőtt térítés- mentesen két napra teljes el­látással Ausztriába szállítot­ta. . A Hungária Biztosító köz­lése szerint a szerencsétlenül járt busz valamennyi utasá­nak volt utasbiztosítása. Így a biztosító kifizeti az összes ápolási költséget, a poggyász­károkat és a felelősségbiztosí­tás alapján a később felme­rült jogos igényeknek is ele­get tesz. A kórházban ápoltak­nak a helyszínen 10 ezer schilling gyorssegélyt adnak át a biztosító munkatársai, a hazatértek 25 ezer forint g”orssegélyt kaptak. A keleti autópályának az osztrák—magyar határig való mielőbbi továbbépítését sür­gette a keddi súlyos buszsze­rencsétlenség kapcsán az alsó­ausztriai Schwadorf polgár- mestere, Richard Gebert. Az osztrák belügyminiszté­rium szóvivője Bécsben — szemtanúkra hivatkozva — azt közölte, hogy a sofőr előzésbe kezdett, majd hirtelen félbe­szakította a manővert. Féke­zésekor a pótkocsi keresztbe állt és ezzel ütközött össze az ellenkező irányból érkező ma­gyar autóbusz. A vizsgálat még nem zárult le. $ 1 zakállas vicc. A hely­zet, amiről szól, saj­nos még inkább hosz- szú szakállú. De nem vicc. Keserves valóság. A vicc. Távozott a nagyvállalattól a külföldi látogató. Ül a vezérkar a főnöknél, gyors összegezésre. A vezérigaz­gató kezdi. Megmutattunk neki mindent, amire csak kíváncsi volt, látta a mű­helyeket, járt a szereidé­ben ... Csak azt nem ér­tem — ti tudjátok? —, miért szólított állan­dóan múzeumigazgató úr­nak ...? ! A valóság, a keserves: fokozódik a me­gye iparvállalatainál az ún. termelési rendeltetésű gé­pek, berendezések elhasz­nálódása, növekszik azok átlagos kora. Ma egy esz­tendővel több ez az átlagos életkor, mint volt öt év­vel korábban. Hamari okossággal per­sze rámondhatjuk az előb­bi tényre, nem veszélyes ez az egy év, ha... Ha arról van szó, hogy két- három esztendeje vásárolt eszközök korosodtak eny- nyit. Sajnos, az okosság azért hamari, mert nem ez a helyzet. Ezzel a bizo­nyos egy évvel a korátlag most már tíz esztendő fölé nőtt... ! Van még mindig ellenvetés. Az átlagérték mindenkori veszedelme, az eltérések összemosása fél­reértésekhez vezethet. Igaz. Akkor, ha rendkívül nagy szélsőségeket tüntetne el. A megye iparában azon­ban nincsenek ilyen értel­mű tetemes távolságok. Az A SZAKÁLL HOSSZA élmezőny nincsen fényév­nyire a sereghajtóktól. S egyik sincsen különösebben távol a középmezőnytől. Ennek a helyzetnek éppen a legfőbb jellemzőjében rejlik a legnagyobb vesze­delme. Abban, hogy álta­lában és szinte mindenütt meglelhetők az elöregedett állóeszközök. Ez a szinte egyszerre, egy időben bekövetkező ál­talános állapot lényegében két fő okra vezethető visz- sza. Az egyik ok történel­mi. A megye lényeges iparfejlesztési időszaka na­gyon intenzív, de rövid volt. A működésüket szin­te karmesteri pálca inté­sére egyszerre kezdő üze­mek egyszerre jutnak el — még ha amortizációs cik­lusuk különbözik is a tech­nika és a technológia jel­legéből következően — az alapvető megújítás határ­pontjához. S azért egyszer­re, mert gyakorlatilag szin­te sehol sem volt mód (forrás) a folyamatos pót­láshoz, cseréhez, bővítés­hez, korszerűsítéshez. A másik ok látszatra szerve­zeti jellegű, ténylegesen azonban iparpolitikai ere­detű. A megye iparát ma is a különböző nagy cé­gek gyáregységei, telepei stb. jellemzik, s nem az önálló vállalatok. Az iparpolitika — annak idején is leírtuk a lapban, nem kapva köszönömöt ér­te —, engedve egy hamis feltételezésnek, mestersé­gesen visszaszorította és visszafogta a megye ipa­rának fejlesztését, úgy gondolva, ezzel nyit utat a főváros iparának intenzí­vebb haladásához. Ez utób­bi (kell-e taglalni?) nem következett be, a művi be­avatkozás nyomán viszont a megye ipara, iparszerke­zete máig magán viseli a megnyomorítás jegyeit, csakis úgy haladhatott, amint azt a törzsgyárak, a nagyvállalati központok stb. engedték. S ezek gyak­ran csak annyit engedtek, hogy a budapesti üzemeik­ben leszerelt, elavultság vagy munkaerőhiány miatt fölössé vált gépeket, be­rendezéseket megkapja a „falu”... Ez a képtelen, de hosz- szú ideig létező állapot ve­zet azután oda, hogy a megye gépiparában üze­mek sorában találunk olyan megmunkálógépe­ket, amelyeket negyedszá­zadnál régebben adott ki a gyártómű. Ami persze csupán, mint jelenség, a jéghegynek a csúcsa. Ma­ga a jéghegy az, hogy öt év alatt átlagosan újabb két évvel korosodtak a gépipar termelési rendelte­tésű eszközei, s most már átlagos életkoruk túlha­ladta a tizenegy esztendőt. S ehhez a tizenegy évhez, tekintve a gépipar szere­pét a versenyképes áruk kínálatának bővítésében, aligha kell kommentár. S ha itt riasztóan hosszú a szakáll, csodálkozhatunk-e azon, hogy a gépipar kibo­csátotta termékek egy je­lentős hányadáért nem kapkodnak a felhaszná­lók? Ami persze nem ha­zai specialitás. A többi KGST-ország hasonló gon­dokkal küzd. Veszedelmes lenne azonban, ha ebben a magunk számára vigaszt vélnénk felfedezni. B erendezéseik fiatalsá­gának még úgy-ahogy a megye élelmiszer- ipari üzemei örülhetnek, de például a villamosener- gia-iparban már negyven százalék alá kerültek (a bruttó és nettó érték vi­szonyszámát nézve) a gé­pek, berendezések eseté­ben, s a sokat emlegetett közlekedési-eszköz iparban sem érik el az ötven szá­zalékot ... Ami vastag kér­dőjelet ír az utóbbi ága­zathoz fűzött várakozások jogosságához, a várakozá­sokban foglalt követelmé­nyek teljesíthetőségéhez. A szakáll hossza persze nem dönt el mindent (mert a legkorszerűbb berendezé­seket is lehet rosszul mű­ködtetni), de tudat valami nagyon fontosat. Azt, hogy ne reménykedjünk csodák­ban. Annál inkább fel kell készülnünk nagyon ke­mény, szívós munkára, ha ezt a szakállt rövidíteni akarjuk. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents