Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 24., SZERDA Ahol megfeledkeznek rólunk... Ismerni közös dolgainkat • Augusztus 20-ra átadták a IIN’F és a tömegszerveze- | tek városi székhazát. Ebből az alkalomból beszélget- 2 tünk Ribánszki Róberttól, a Hazafias Népfront Orszá- á gos Tanácsának titkárával. — Az utóbbi időben az önök eszméiben és az azokat megvalósító cselekedetekben örvendetes módon érződik a konstruktivitás. Merészebben, aktívabban gondolkodnak és lépnek. Ám a népfront munkáját valahogy egy ilyen váltósban, mint a miénk, egy kicsit még mindig a fásításhoz kötik. Mit gondol, a nyitottság miként jut el a közvéleményhez, vajon hogy élik meg az emberek? Tudnunk kell — Azt hiszem, nem kellene szétválasztani ezt így, hogy lent és fent. Ugyanis amit mi fönt megfogalmazunk — hisz van ilyen feladatunk is —, az többnyire az emberek körében születik meg. S ez lehet egy kis település, nagyobb község, város, a főváros valamelyik kerületében... Es nem is mindig csak a gyűléseken, az értekezleteken. Általában az eszmecserék során, amit az állampolgárok egymással folytatnak. Az aktivistáinkkal — százezrekről van szó — és sok tízezer választott vezetőségi és bizottsági taggal, mi érzékenyen figyelünk e jelzésekre, s gyűjtjük is ezeket. A társadalmi tevékenység területének egy olyan szelete, ami nélkül nem létezhetünk. Nekünk tudnunk kell — és általában tudjuk is —, hogy az embereknek milyen vágyaik, elképzeléseik vannak. A több ezer munka- bizottságunk az elemzéseket ezekre , az információkra támaszkodva végzi. Tulajdonképpen ez a mi szinkronunk a helyi és az országos gondokkal. Az előbb említettekből származik az ismeretünk a gondokról és á megfogalmazott feladatokról. S teljesen mindegy, hogy ez egy kis településen, vagy az országos tanács plenáris ülésén hangzik el. Az aktivitás igényét, szükségességét alulról is kapjuk. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket fönt fogalmazunk meg. De ezek nem nélkülözhetik a széles körben feltárt tapasztalatokat. S ezt próbáljuk aztán visszaadni. És amikor az elnökségünk vagy az országos tanács, vagy valamelyik megyei bizottságunk stb. valamit papírra vet és nyilvánosságra hoz; a javaslatok és ezek az állásfoglalások ebből építkeznek. — Az a kezdeményező szerep, ami az országos pártértekezlet óta egyre inkább elvárás, a népfront számára milyen új lehetőségeket teremt? S ilyen város esetében, mint Cegléd, hogy lehet ezzel élni? — Régen nem a lehetőségekkel van a problémánk, hanem a megoldásokkal. Nevezetesen, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel. S mi az, amit az általunk' elképzel- tekből meg tudunk valósítani. Végül- is ez a próbája az egésznek. Sok minden megvalósult eddig —, és hát bizony vannak örökzöld témáink —, a jogrend korszerűsítését, a gazdaságpolitikát, a település- fejlesztést értem alatta, egészen a szép parkok építéséig. De tulajdonképpen a legfontosabb az emberek szellemi, kulturális gyarapodása; ismereteink bővítése saját életünkről, feladatainkról. Új feladatok — Természetesen minden ilyen jellegű tevékenység nélkülözi az abszolutizáltságot. A célkitűzéseink mindig csak bizonyos százalékban valósulnak meg. Az országos pártértekezlet az új feladatok feltárása során ráirányította a népfront figyelmét egy nagyon fontos dologra: a szocialista politikai pluralizmusra. Bárkit megkérdez ebben az országban, se tudós, se politikus nincs, aki e pillanatban tudja- a pontos választ, hogy ez milyen legyen, hogyan működjön. Am a feladatunk megvan és meg fogjuk csinálni. Rendkívül nehéz lesz, mert nincs a kezünkben semmiféle recept, iránytű. De abban bízhatunk, hogy az elkövetkező időkben talán kialakíthatunk olyat, ami eddig még sose volt. Az igaz, hogy a népfront korábban is hordozott magában pluralista elemeket. Most azért többről van szó. Hogy ennek az útját megtaláljuk és végigmentünk rajta, ez a pártra, népfrontra, a vezetésre, és persze minden magyar állampolgárra óriási feladatokat ró. Partnerek vagyunk ,— ön személy szerint mit vár a népfronttól, például ebben a városban? — Nagyon fontos dolog a partnerség, ön azt mondta, hogy a HNF-nak van tekintélye, befolyása kezdeményezni e hazában. S én ezt a válaszomban megerősítettem. De ez meglehetősen differenciált — más és más különböző településeken. Országosan is megtalálhatók azok a kérdések, amelyekben partnerek vagyunk a politika csinálásá- ban. Van, ahol megfeledkeznek rólunk, verekedni kell, hogy figyelembe vegyék a véleményünket. Azt kell tennünk fönt és lent, hogy jelen legyünk. Ismerjük a közös dolgainkat. Nélkülünk ne szülessenek gondok, kérdések és válaszok se. Ugyanis, ha nem helyezzük szélesebb alapokra a feltárást, a feladat megjelölését és megvalósítását, akkor csak lassabban érhetünk el céljainkhoz. Márpedig nekünk most lassítani nem lehet. Egy olyan városban sem, mint Cegléd — ahol a régi és az új harmonikusan ölelkezik —. itt is szükség van az aktivitásra. Figyeljünk egymásra, ne zárjunk ki senkit a feladatok megfogalmazásából, a cselekvésből. A népfront bizottsága, elnöksége, akitivistái ezért dolgozzanak. S azt hiszem, joggal várhatjuk el a pártbizottságtól, tanácstól, egyéb társadalmi szervektől és az egyes állampolgároktól, hogy ránk is igényt tartsanak. Fehér Ferenc Húzta volna maga után a sátorba Az inas vándorútra kelt BÁRÁNY PÄL (1897) szabódinasztiából származott, apja, nagyapja, dédapja, még a szépapja is tűvel, ollóval bánó mester volt. Műhelyeikben ősztől tavaszig, a mező- gazdasági munkák ráérős szüneteiben sok ember kaszinózott. Szokás volt ez Cegléden, a meleg műhelyekben a férfiak a déli harangszóig mond- ták-mondogatták egymásnak a közelmúlt történeteit, cserélték a híreket. Jómagam is elidőztem Bárány mesternél, ha munkát vittem neki vagy hoztam tőle, fölszedtem néhány közérdekű hírt, de leginkább a szabók múltjáról faggattam. „A céhek szakszervezetek is voltak, meg iparszabályozó testületek is. Megszabták a mesterek jogait és kötelességeit, ugyancsak a legények (segédek) és inasok teendőit. A maguk választotta céhmester irányította a közösséget, különös gondja volt eljárni a céhen kívüli kontárok ellen, de vigyázott a céh tekintélyére is, hogy a tagok műhelyeiből csak kiváló munkák kerüljenek ki. Családunk hagyományaiból tudom, hogy a kész portéka árát és a munkadíjakat a vármegye nemes urai szabták meg, attól eltérni nem lehetett. Negyven- nyolcban, nagyapám idejében ötven szabó dolgozott Cegléden, akár rendeltek, akár nem a helybeliek, folytonosan dolgoztak, vásárra. A vásárokon a sátraikat a helybeli mesterek után verték föl, ez szokás volt abban az időben, a jobb helyek mindig azok után következtek. Férfiviselet régen a dolmány, spencer, mente, köd- mön, köpönyeg volt. A mente és a ködmön báránybélését a szűcsök varrták be, mi csak a posztót szabtuk-varr- tuk. Magyar nadrágban jártak az uradalom tisztjei, a prédikátorok, jegyzők, tanítók, a parasztok cvejgatyában kendervászonból, azt azonban nem a szabók varrták, hanem az asszonyok. Azért zwei, mert két gatya volt rajtuk té- len-nyáron, alul a váltó tiszta, fölül a piszkos, fölső ruhájuk ugyanaz volt ami a többié. Nagyapám mesélte, hogy a forradalom után nem volt szabad Rózsa , Sándor-dol- mányt készíteni,1 piros hajtó- kás zsinóros, rézgombos ujjas mellényt, melyet a pásztorok viseltek. Akin a zsandá- rok meglátták, lehúzták róla. A műhelyekben sötétedésig dolgoztak a legények meg az inasok, Szent Márton estéjén gyújtották meg a lámpásokat először, ennek emléke a gyertyapecsenye, akkor vacsorára hízott. kacsát, libát süttetett a mester a feleségével és azzal traktálta az alkalmazottakat. Ez a hagyomány a céhek megszűntével már nem volt szokásban. Az inas, ha fölszabadult, vándorútra kelt három esztendőre, a vándorlegényeknek még az én fiatalkoromban is tartottak szállást a régi ipartestületben. Négy ágy volt a herbergben (tanyán), ha több volt a szálláskereső, a cél fizetett az öregasszonyoknak, a környékbeli kvártélyadóknak. Egyszer egy tanyasi öregasz- szony a vőlegény fia ruháját behozta a műhelybe, csak én voltam egyedül, nagyon elcsodálkoztam, hogy mit is akar. Mert azt mondta, hogy téglázzam meg a ruhát. Szaladok édesapámért, hogy mire kér az asszony. — Vasald ki a ruhát, régen volt amikor téglával végeztük.” — Nem haragszanak, ha a szabót kecskének mondják? Miért halt meg Nyúzó Erzsébet (1.) Három napon múlott az élete ^ Alig múlt el karácsony, rémregénybe való hírek | keltek szárnyra Tápiószőlosön. A jól értesültek tudni ? vélték, hogy az Ujíöldnek nevezett külterületen Barna ^ Sándor december 25-én éjszaka agyonverte feleségét. Mások szerint kutyáival maratta meg olyan súlyosan ^ az asszonyt, hogy az nem tudott bemenni a házba, s á reggelre az éjszakai hidegben kihűlt. Se szeri, se száma nem volt a rémisztő történeteknek. Ám mindegyik abban hibázott, hogy éppen csak megközelítette a valóságot! Mert Barna Sándorné, leánykori nevén Nyúzó Erzsébet 1986. december 27-én hunyt el a ceglédi városi kórházban. Már nem lehetett rajta segíteni. Előzmények Mik voltak az előzmények? Igaz-e a szóbeszéd, hogy a férj hosszú éveken át gyakran, kegyetlenül verte feleségét, s kutyáival többször összemaratta? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egyebek között a helyszínen, Tápiószőlősön. Az ügy, majdnem két évvel a haláleset után ismét időszerűvé vált, mert a Ceglédi Városi Bíróság 1988. június 8-án ítéletet hozott Barna Sándor ellen. De kezdjük az elején... Varga Lászlóné, a húgához, Nyúzó Erzsébethez 1986. december 25-én a késő délutáni órákban hívott mentőt, mert önkívületi állapotban találta, s láthatóan friss sebek, sérülések voltak a testén. A körülményekről lénvegre- törően vallott a tanúként megidézett Molnár Ferenc mentőápoló: ...„Amikor az asszonyt megláttam a fűtetten nyári konyhában, takaró nélkül feküdt a kétszemélyes heverőn, elhasznált rongyokon, piszokban. Megjegyeztem az olt tartózkodónak; hogy lehet ilyen hideg lakásban tartam az asszonyt?!”... Az ominózus nyári konyha alig 12 négyzetméter alap- területű, kövezett . helyiség, ahol 1986 decemberében, a nyomozók két hokedlit, az ablaknál egy három! após pb- gáztűzhelyt, egy lócát, egy asztalt, egy kétszemélyes he- verőt, s a mellett üveges vitrint találtak, s egy vegyes tüzelésű tűzhelyt. Barna Sándor a kérdésekre válaszolva elmondta. hogy télen-nyáron abban ■ a kis köves helységben laktak, s mert a tűzhely nagyon füstölt, nem gyújtott be abba, hanem a gáztűzhely adta a meleget, amikor főztek, vágj’ a moslékot melegítették a jószágoknak. A párolgó gőzzel azonban nem lehetett igazán fölmelegíteni a nyári konyhát, mert reggelre mindig bederesedett az üveg az ajtón meg az ablakon, A maguk építette kétszobás, bebútorozott házat nem lakták évek óta, takarékosságból. Barna Sándor házasságukról, mindennapi életükről a következőket vallotta mind a nyomozóhatóságok, az ügyészség és a bíróság előtt: — ... „A helyi Űj Barázda Nem, mert nem vesszük csúfolódásnak, hanem inkább tréfának, annyira nem haragszunk, hogy jókedvünkben magunk is énekeljük: Három szabólegények, / mek mek mek / Elindultak szegények / mek mek mek / Hárman ültek egy kecskére / Ügy vágtattak el Bicskére /mek mek mek / ... . A vásárokra fölmálházott hosszú kocsisor indult egymás nyomában mindenféle portékával, mesterekkel, mi leginkább a szűrszabókkal fogtunk össze. Ha betért a vevő a sátorba, hagyták nyugodtan válogatni, mert szokása volt a falusi embernek, ha ruhát akart venni, sorra járta a sátrakat, és ha mind végigmustrálta a szükséges ruhadarabot, visszatért oda, ahol már megtapogatta, fölpróbálta a neki tetszőt. AZ EGYSZERI SZÜRSZABÓ leste, mikor lép ki a paraszt a másik sátorból. Ki- gyütt, megragadta a karját, húzta volna a maga sátrába, a másik szűrszabó meg visz- sza. Húzták-vonták ide-oda. Ahogy megragadták, odafogták a dolmányát is, addig rángatták, míg leszakadt róla. Hídvégi Lajos ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) Termelőszövetkezetben 1960- tól dolgoztam, gyalogmunkásként kezdtem. Érszűkület miatt 1984-ben leszázalékoltak, mert a bal lábfejemet le kellett amputálni. Nyúzó Erzsébettel 1954-ben kötöttem házasságot. Az Üjföld 11-es számú házat 1962-ben vettük meg, a régi épületet ledöntöttük, s újat építettünk helyette. A ház körüli munkát együtt végeztük a feleségemmel, aki mindvégig háztartásbeli volt, s haláláig két tejelő tehenet, egy lovat és évente 6-8 sertést tartottunk, műveltük a kertet, amiben gyümölcsöt termeltünk, s két hold földünk is van. Házasságunk az utóbbi tíz évben romlott meg, mert a feleségem italozni kezdett, sokszor lerészegedett. Emiatt olykor megütöttem, de csak kézzel. Nem igaz, hogy ostorral vagy bármi mással bántalmaztam volna!... Feleségem egészségi állapota 1985. decemberétől nagyon megromlott, több esetben egész nap fel sem tudott kelni az ágyból. Nem is egyszer ittassága miatt kórházi kezelésre szorult. Kórházba szállítása előtt (1986. december 27-et megelőzően — a szerző megjegyzése) három nappal ágynak esett, és akkor már egyáltalán nem tudott felkelni. Eszméletét is elvesztette, csak néha tért magához, ilyenkor nagyon fájlalta a gyomrát, s vizeletét, székletét nem tudta tartani. Mondtam neki, hogy kórházba szállíttatom, de tiltakozott ellene... Ez alatt a három nap alatt többször is előfordult, hogy leesett az ágyról, a konyha kövén feküdt, s nem volt rajta takaró... Olyanformán gondoztam, hogy vizet adtam neki, s ha, leesett az ágyról, visszatettem”’... Átment a szomszédba Egv másik jegyzőkönyvben pedig az alábbiakat vallotta Barna Sándor: — ... "Feleségem a kórházba kerülése előtt körülbelül három nappal átment a szomszédba Tóth Istvánékhoz. Onnan fia, Tóth István kísérte haza lakásunk kapujáig, feleségem bejött az udvarba, ott elesett. Késő éjszaka amikor felébredtem, az udvarban találtam részegen, négykézláb mászkált. Felnyaláboltam, bevittem a nyári konyhába. Panaszkodott, de én is láttam, hogy nagyon fázik, ezért levetkőztettem, ráadtam az alsóneműt és az otthonkáját, s befektettem az ágyba. De még a dunyha alatt is annyira fázott, hogy ráterítettem egy paplant is, és így felmelegedett... Én nem fáztam az éjjel, annak ellenére, hogy pizsamában feküdtem mellette .. . Másnap reggel láttam rajta, hogy nem jól van, de ő kérdésemre azt mondta, hogy jól van, s tiltakozott az ellen, hogy orvost hívjak. Ezt követően a kórházba szállításáig már nem kelt fel és semmit sem evett. Én főzni nem tudtam, ezért száraz élelmet ettem, ö azt állította, hogy evett, de tudtam, hogy ez nem igaz, mert az otthon tárolt élelemből semmi sem hiányzott... Sérülések . Kérdésre elmondom, hogy amikor bevittem az udvarról, a feleségemen fejsérülést nem láttam, hanem a karjain, lábain voltak különböző horzsolások, sérülések, s egy friss kutyaharapás nyomai a könyökénél ... Előadom, hogy a tanyánál két, nagyon hamis, korcs kutyánk volt, ezeket éjszakára elengedve tartottuk az udvarban. Nyilván akkor harapták meg feleségemet, amikor Tóthéktól hazajött azon az éjjelen. ... Kézzel valóban többször megvertem a feleségemet, néha a lóhajtó ostorral is rácsaptam, de nem igaz, hogy hámfával ütlegeltem volna. .. . „Kérdésre elmondom, hogy én, feleségem halálában nem érzem magam bűnösnek, mert akartam hívni orvost.. Az igazságügyi orvosszak- értői vélemény szerint Barna Sándorné Nyúzó Erzsébet a frissebb Sérüléseit néhány nappal a kórházba szállítás előtt szenvedte el. De különböző korú- és jellegű sérülések voltak testén, illetve gyomor- -és nvombélfekélyt, rostos hashártyagyulladást, koponya-agysérülést fedezték fel nála, s azt. hogy a halált megelőző időben gyomra átfúródott, s rendkívül Kihűlt állapotban volt. Ezek a sérülések és szövődményeik, s a betegségek együttesen vezettek Nyúzó Erzsébet halálához. Azonban az igazságügyi orvosszakértő szerint, ha a sértett 3-4 nappal korábban kerül kórházba, életét nagy valószínűséggel meg lehetett volna menteni! Aszódi László-Antal (Folytatjuk) Új csarnok készül Üj csarnok készül az útépítő jellegű gépek gyártására és szerelésére a Közgép ceglédi gyárában. Az épületet a szolnoki KÉV Metró szakemberei építik, az elektromos szerelést a CVEMISZ, a technológiai berendezések felállítását saját szakembereik végzik (Apáti-Tóth Sándor felvételei)
