Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

1988. Augusztus 23., kedd £r Mikroelektronikai tanácskozás Tudományos kutatóknak A mikroelektronikai ipar fejlesztési feladataihoz nélkü­lözhetetlen félvezetők alapku­tatási eredményeiről kezdő­dött ötnapos nemzetközi ta­nácskozás hétfőn, a Budapest Kongresszusi Központban. A félvezetők kristályhibáinak elemzésére összehívott rendez­vényen 39 ország 4,no tudomá­nyos kutatója vesz részt. A konferenciát Csurgay Árpád, az Akadémia főtitkár-helyet­tese nyitotta meg. Elmondot­ta, hogy a mikroelektronikai ipar, s ezzel összefüggésben a félvezető anyagok tudományos kutatása az 1960-as évektől látványos fejlődésen ment ke­resztül. Mint mondotta: mik­roelektronika és a biológia kutatási eredményeinek gya­korlati alkalmazásával válik lehetővé a nemzeti jövedelem növekedése, miközben az elfo­gyasztott energia és nyers­anyagok mennyisége csökken. Sajtótájékoztató Szerkezetváltás A mezőgazdasági termelés szerkezetváltásának feladatai­ról rendez tanácskozást Pé­csett augusztus 25—26-án az MTESZ Agrártudományi Egyesülete és az Akadémia agrártudományok osztálya — jelentették be a szervezők a hétfőn megtartott sajtótájé­koztatón. Soós Gábor, az ag­rártudományi egyesület elnö­ke elmondta: a rendezvényen tudományos kutatók, minisz­tériumi, szövetkezeti és válla­lati szakemberek együtt vitat­ják meg az élelmiszergazdaság legfontosabb kérdéseit. Kinek az érdekeit képviseli a SZOVOSZ? Versenyfutás — béklyóba kötve A járműprogramot segítik Üzem alakult a holtág partján I szövetkezet lakatosüzeme.' A néhány tucatnyi dolgozó igen I jelentős termelési értéket ál­Esetleg vegyesvállalattal Lesz e magyar Ford? Az elmúlt hetekben néhány újságban megjelent egy na­gyon szűkszavú, ám az autó­ra váró közvéleményt erősen érdeklő információ, miszerint Urbán Lajos közlekedési mi­niszter a Forma—1 autóver­senyen Ford-képviselőkkel tár­gyalt egy esetleges kooperá­ció lehetőségeiről. Egy későb­bi, részleteket szintén nem említő hír már Walter Hayes, a Ford európai alelnöke és magyar közlekedési szakem­berek londoni megbeszélései­ről számolt be. Horváth Ár­pád, a Közlekedési Miniszté­rium osztályvezetője részt vett e tárgyalásokon, őt kérdez­tük a részletekről és arról, hogyan került e téma a köz­lekedési tárca kezébe. — Évi 250-300 ezer személy­autóra lenne szüksége az or­szágnak. A kereskedelem en­nek még a harmadát sem tud­ja biztosítani. Az autóhiány immár nemcsak kereskedel­mi, iparpolitkai kérdés, ha­nem olyan tényező, amely egész közlekedési rendszerün­ket, koncepciónkat veszélyez­teti. Ma a személyszállítás 50 százaléka hárul ugyanis a személygépkocsikra. Többek között ezért is vállaltunk sze­repet az autóbeszerzésekre vonatkozó megbeszéléseken — mondta Horváth Árpád. — Meg azért is — folytatta — mert a Forma—1 sikeres meg­rendezése, idegenforgalmi je­lentőségén túl, jó néhány üz­leti kapcsolat kialakításának lehetőségét is magával hoz­ta. Itt mindenképpen meg kell említeni Bernie Ecclestone- nak, a Foca elnökének a sze­repét, aki elégedettségét töb­bek között azzal is kifejezte, hogy összehozott bennünket számos üzletemberrel. Olya­nokkal, akikkel esélyünk le­het valamilyen autóipari együttműködés létrehozatalá­ra. A Forddal megkezdett tár­gyalássorozat egyébként tel­jesen beleillik a tárca' azon koncepciójába, hogy Magyar- országnak nem licencet kell vásárolnia, hanem előnyösebb egy, vagy inkább több nagy autógyárhoz különböző alkat­rész-beszállításokkal, sőt — messzebb megyek — fődarab­gyártással — kapcsolódnia. A licencvásárlást azért nem lát­juk célszerűnek, mert az el­adott modell rendszerint nem a legújabb, mire felszerszá- moznánk egy gyártósort, ad­digra a termék gyakorlatilag elavult, eladhatatlan lenne. Ennek szellemében a Ford- nak első lépésben széles al­katrészkínálatot vonultatunk fel — a tárgyaláson az Ipari Minisztérium illetékese is részt vett —, most várjuk vizsgálatuk eredményét, Wal­ter Hayes válaszát, elfogad- ja-e az ajánlatunkat, és ha igen, milyen típusú és hány személygépkocsihoz juthatunk cserébe. — A továbblépés, amely­ről már szintén beszélgettünk, az esetleges magyar szállítá­sok minőségétől függ. Ha For­dáknak arról is olyan lesz a véleményük, mint a Hungaro- ringről, valamint a magyar haszongépjármű-gyártásról, amelynek szintén szerepe volt bizalmuk elnyerésében, akkor fajsúlyosabb együttműködésre számíthatunk. Az előzetes el­képzelésekből annyit elárul­hatok, hogy vámszabad-terü­leten kialakítandó, számító­gép-vezérelt, főegységet gyár­tó sorról lehet szó, esetleg _ve- gyeivállalat formájában. — A Ford rendkívül nyi­tott kereskedelempolitikát folytat, tudomásunk van arról, hogy más szocialista országok­kal, pl. a Szovjetunióval is tárgyal. A mostani megbeszé­lések számunkra helyzeti előnyt biztosítanak arra, hogy esetleges szovjet—Ford meg­állapodásban szerepet vállal­hassunk. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy mi sem kizárólag a Ford-kapcsolatban gondolkodunk, folytatjuk a már megkezdett megbeszélé­seinket a General Motorsszal, és Bernie Ecclestone jóvoltá­ból egy olyan japán autógyár­ral is, amellyel eddig nem voltak kapcsolataink. Mind­erről a Ford cég is tud. a ve­lük tervezett együttműködést ez nem befolyásolja, de véle­ményünk az, hogy a válságos autóhelyzetből csak többféle üzleti megoldással lehet ki­lábalni — fejezte be nyilat­kozatát a Közlekedési Minisz­térium osztályvezetője. lit elő. A meglehetősen mos­toha körülmények között mű­ködő üzemben az egyik leg­nehezebb feladatot, az ódor- kovácsolást asszonyok végzik. A kánikula idején már rend­szerint hajnali négykor el­kezdték a munkát, hogy mi­re hét ágra sütött a nap, be­fejezzék az aznapra kiadott kovácsolási munkát a kemen­ce környékén, ahol hatvan- hetven fok volt. Az üzem szakosodott, első­sorban a járműgyártáshoz ké­szítenek különféle alkatrésze­ket, illetve szállító alkalma­tosságokat. Raklapok, külön­féle targoncával emelhető, egymás tetejére állítható da­rabárutároló ládák kerülnek ki a kezük alól. Nagy meg­rendelőjük a Rába, a Csepel Autó és a Pestvidéki Gépgyár. Képünkön: készülnek a szállí­tóládák keretei (Erdősi Ágnes felvétele) Mikor lesz bankjuk a takarékszövetkeze­teknek? Ez a kérdés mind gyakrabban fogal­mazódik meg a pénzügyi szakemberek, de fő­leg a szövetkezeti ügyekben érintett és jár­tas szakemberek körében. Mert az igaz ugyan, hogy az egyre liberálisabb és piac- centrikusabb pénzpolitika hazánkban mind nagyobb teret enged a kezdeményezőkész­ségnek, ám ehhez a versenytársaknak azo­nos „pályát” kell vagy kellene biztosítani. Az utóbbi hiányzik az or­szág 260 takarékszövetkezeté­nek. A széttagoltság, a na­gyokhoz, azaz a bankokhoz viszonyított méretbeni kü­lönbségek, illetve az eltérő működési szabályzatok gátol­ják, pontosabban lehetetlenné teszik, hogy a konkurenciá­val felvehessék a versenyt. Veszni hagyták A szövetkezetiek bankala­pítási próbálkozásai az utolsó SZÖVOSZ-kongresszus óta, vagyis 3-4 esztendeje kezdőd­tek. Ez arra az időre tehető, amikor egyenlő feltételeket kaptak az Országos Takarék- pénztárral. Am azt nem sza­bad elfeledni, hogy ezzel a látszólag azonos alappal nem tudhattak egyenlő mértékben élni a felek, hiszen amíg az OTP — bármennyi fiókból is áll — egyetlen cég, addig va­lamennyi takarékszövetkezet egy-egy önálló sejt, amelynek azonban nincs meg az igazi összetartó ereje. Ez többek között a szabad pénzeszközök befektetésekor is érezhető, hi­szen ma egyszer 100 millió forint sokkal többet ér, mint százszor 1 millió. Mint már említettük, ezt a tényt az érintettek világosan látták. Ennek ellenére nem volt egyetlen igazán épkézláb ötlet sem, amelyet meg lehe­tett volna valósítani. De az is lehet, hogy nem az ötletek hiányában volt a hiba. Er­ről az időszakról, illetve a késés következményeiről be­szélgettünk Kalmár Béláné- val, a Fogyasztási Szövetke­zetek Pest Megyei Szövetsége takarékszövetkezeti irodájának vezetőjével. Tájékoztatójában elsőként a már említett pró­bálkozás első eredményéről, a Konzum Bank megalapításá­ról szólt. Ezzel a pénzintézet­tel létrehozóinak kezdetben az volt a céljuk, hogy a taka­rékszövetkezeteket is össze­fogja, ám a végeredmény az lett, hogy egy tulajdonképpen áfész-vagyont összeötvöző bankot hoztak létre. Néhány takarék ugyan képviselteti magát, ám ezek száma elenyé­sző. Ráadásul a takarékoknak nem is egy hétköznapi bank­ra volt szükségük, hanem egy olyan szervezetre, amely a közös ügyeket is intézte volna. Miután mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az említett pénzintézet nem tud ellátni ilyen funkciókat, a ta­karékszövetkezetek újabb vál­lalkozásba kezdtek. A SZÖ- VOSZ által indított akció ele­jén egyértelmű volt, csak ak­kor jöhet létre bank, ha az alap­tőke eléri az 1 milliárd forin­tot. Megkezdődött hát a gyűj­tés, s csak Pest megye — mint az ország legtőkeerősebb takarékszövetkezeti területe — 133 millió forinttal járult hozzá a közös alaphoz. Ezek után megindult a mozgás a „színfalak” mögött, s sokak számára máig is érthetetlen döntés született. Az eredmény, pontosabban, a szakemberek egy része szerint mondva esi nált eredmény az lett, hogy nem jött össze a szükséges pénz, így a bankalapítás meg­hiúsult. Hogy valóban így volt-e vagy sem, ma már bi­zonyíthatatlan. Az azonban tény, hogy a SZÖVOSZ, mint az egész ötlet „védnöke” és hi­vatalból is köteles támogatója nem igazán cselekedett az ügy előbbrevitéléért. Ez abból is kiderül, hogy a közös pénzin­tézet létrehozásának fontossá gától függetlenül hagyta vesz­ni a félig kész dolgokat, nem próbálta meg összegyűjteni a hiányzó összeget, s így gya korlatilag a szövetkezetek ér­dekvédelmi szervezete okozta az ügy bukását. A MÉSZÖV segít A meglehetősen hibás dön­tés után a megyék külön-kü- lön kezdtek szervezkedni, s ha nem is egy központi pénzin­tézetet, de legalábtr egy re­gionális bankot szerettek vol­na létrehozni. A Bács me­gyeiek ötletén felbuzdulva, szűkebb pátriánk takarékszö­vetkezetei is ismét mozgolód­ni kezdtek, ám egyelőre a még életben lévő bürokra­tikusnak nevezhető mechaniz­mus lépcsőit kell áthágni az összegyűlt papírrengetegnek. A különféle szakvélemények — a Pénzügyminisztériumtól a Magyar Nemzeti Bankig — megalkotása is sok időt vesz igénybe, s közben a verseny­társak ereje csak növekszik. Arról már nem beszélve, hogy a már eddig is kiváró SZÖVOSZ tfermatcseppek AZ ÖZVEGY Tudta, hogy így lesz. Megmondták neki mások. Akik már jártak itt. Nem úgy van most, mint régen, ezt Marika mondta, aki igazán tudja, hogyan volt régen, hiszen min­den nyáron eljött idénymunkára. Most meg...! S Marika ég felé emelte a két ke­zét, mint aki soha nem látottat látott. El­küldték! Érted, elküldték. Mindannyiunkat. Kijött az a szakállas pasas, s azt mondta, asszonyok, menjenek haza. Azért csak pró­báld meg. De nem biztattak sok jóval. Nem kell az idénymunkás. Megcsinálják géemká- ban vagy a csuda tudja, miben. Híre van annak is, elküld embereket a gyár a rendes dolgozók közül is. Akkor meg? Mit akarunk? Ide jött fél hatra. A két kicsit majd anyu megreggelizteti. Néznek majd. Mi lenne vele anyu nélkül? Most főként. Megtörölte a sze­mét lopva, ne lássák a többiek. Két hete volt a temetés. Igen, pontosan ma két hete, hétfőn. Előtte is, azóta is szinte lebeg. Mint­ha nem is tudná, mi történt vele. Velük. Zoli már kereste az apját. Az apu? Az apu? Mit mondjon neki? Egy négyévesnek? S majd Krisztinának, amikor egyszer ő is kér­dezni kezd? Apu nincsen. Ezt mondja? Mit ért egy gyerek abból, hogy nincsen? Hiszen ő sem érti. Tudja, de nem érti. Képtelen felfogni. Mindig anyu szavai dübörögnek benne. Az élet nem áll meg, lányom! Ott a két gyereked, fel kell nevelni őket. Majd el­rendeződik minden. Én is felneveltelek hár­matokat, özvegyen. Akkor hát?! Igen, akkor hát? Ezért van itt. Azt hitte, maga lesz. Dehogy! Vagy tizen vártak már a kapu előtt. Nézték az újonnan érkezőket. Egy-egy ve- télytárs. Anyu azt mondta, ne legyél szemér­mes. Mondd meg, hogy most maradtál özve­gyen. Két kicsivel. Hát nem lehet olyan is­ten, amelyik elnézi, ne adjanak neked mun­kát! Voltak már vagy harmincán. Egy öregasz- szony is. Hetven felé. Mit remél? Biztos, hogy nem unalmában jött ide. Nincsen nyugdíja? Kevés? Mit törődik ő másokkal, amikor éppen elég a saját baja. Ott az a vörös körmű lány. Tizenhat? Tizenhét? Ci­garettázik. Átnéz a többieken. Voltak, akik hármasával, négyesével beszélgettek. Biztosan ismerősök. Attól is tartott, ismerőssel talál­kozik itt, s akkor felelnie kell a kérdésekre, hogyan kerül ide. Nem látott senki ismerőst, szerencsére. Nézték, ahogyan a portán men­nek befelé azok, akik itt dolgoznak. De jó nekik! Jó? Ki tudja? Mindenki maga tudja a sorsát. Nincsen senkinek ráírva a homlafcá- ra, mi történik vele. Elmúlt fél hét. Hallotta, egy idősebb, olyan ötven körüli asszony azt mondja, mindjárt jön a szakállas. A szakállas. Ki az? Bizto­san egy tisztviselő. A munkaügyön. Vagy ki tudja. S tényleg, két-három perc elteltével látták, jön át az udvaron egy magas férfi, szakállas, fehér köpenyben, beköszön a por­tára, valamit mond neki az idősebb portás, s mutat kifelé, rájuk. A férfi valamit válaszol, persze, nem tudni, mit. A szakállas. Tehát tőle függ. Ugyan, miért tőle függne? Neki is parancsolnak. Mindenkinek van főnöke. Erezte, kiszárad a torka az izgalomtól. Ki­jött a szakállas a portafülke elé, jó reggelt, mondta hangosan, s várt, amíg csend lett. Hová menjen innét, ha nem sikerül? A sza­kállas megismételte, jó reggelt, s folytatta, sajnos, kevés az áru, nincsen felvétel. Sajnál­juk. Talán a jövő héten. Próbálják meg a jövő héten. Mintha anyu két keze lökné! Már ott állt a férfi előtt. Azt hitte, nem tud megszólalni, de már hallotta is a saját hang­ját, kérem, kérem uram, két kicsi gyerekem van. Két kicsi és most... most lettem öz­vegy. Könnyein át is látta, a férfi zavarba jön, úgy tesz, mint aki menne befelé. S félig elfordulva tőle, hallotta, azt mondja, várjon, várja meg, míg elmennek a többiek ... vala­mit majd.., nem is tudom, de valamit majd.,, Mészáros Ottó ezt az elképzelést sem támo­gatja. Ilyen körülmények közt tehát a jövő kiszámíthatat­lan, s egyértelműen a vetély- társak malmára hajtja a vi­zet. Ahhoz persze, hogy a szak­emberek megnyugtatását elér­jék, mégis kellett valamit tenni. Ezért létrehozták Ta­karékszövetkezetek Szolgáltató Irodája néven egy gazdasági társulást, amelynek azt a fel­adatot szánták, hogy koordi­nálja a tagok működését, megkönnyítse az információk áramlását, illetve dolgozzon ki alternatívákat, amelyek se­gítségével behozhatják a má­ra már lépéshátránnyá nőtt lemaradást. A GT első „jelen­tősebb” munkája, hogy 2,1 millió forint értékben adott megbízást egy nemrég meg­alakult kft-nek, melynek ér­telmében a megbízott társaság munkatársai szeptember köze­péig több „elvi koncepciót”, vagyis megoldási tervezetet készítenek az új bank meg­alapítására. A gazdasági tár­saság munkáját egyébként az is meghatározza, hogy megle­hetősen alacsony bérszínvo­nallal kénytelenek megeléged­ni dolgozóik, így természete­sen a pénzügyi életben már jártas, nagy tapasztalattal és elméleti ismeretekkel rendel­kező szakemberek nem na­gyon keresik ezt a munkahe­lyet. Felvetődik a kérdés, ebben az áldatlan állapotban ki tud egyáltalán segítséget nyújtani a megyei takarékosoknak? Er­re a feladatra egyedül a Pest megyei szervezet dolgozói vál­lalkozhatnak, vagy vállalkoz­hatnának, ha volna elég em­ber. A dolgozók ugyan meg­próbálnak megfelelni a me­nedzser típusú szakmai irányí­tó követelményeinek, ám a hiányzó embereket ezzel nem lehet pótolni. Ettől függetle­nül a szövetkezeti munka nagy * részét koordinálni tud­ják, illetve segítenek a kü­lönböző befektetéseknél, ára újabb jövedelmező pénzelhe­lyezési lehetőségek után már nem tudnak kutatni. Minden­nek tetejébe a különféle vál­lalkozási formákban a szövet­kezetek részvétele egyelőre még nagyon nehézkesnek bi­zonyul. A keretrendeletek ugyan megvannak, ám a szö­vetkezetek különböző műkö­dési módjukból fakadóan az összhang megteremtése ilyen szinten lehetetlen. Várják az új törvényt Az aggódó szakemberek esz­mecseréi során nemegyszer szoba kerül a megalakult Posta Bank jelenléte a lakos­sági pénzgyűjtésben, illetve ezáltal a szövetkezeti tagok bizalmára épülő takarékrend­szer kivívott pozíciójának gyengülése is. Ezzel kapcso­latban Kalmár Béláné el­mondta, hogy egyelőre, amíg az említett bank nem kezdi meg a teljes skálán a műkö­dését., addig nem jelent rájuk nézve igazi veszélyt — bár jó­val több helyen jelen vannak hivatalaikkal, mint a szövet­kezetiek —, ám a gépezet be­indítása után a takarékszö­vetkezeteknek nem marad más hátra, mint elgondolkoz­ni, melyik nagybankhoz csat­lakozzanak, hiszen egyedül nem tudják felvenni a „kesz­tyűt”. Emellett az is gondot okoz, hogy a versenytársak különböző kedvezményes aján­latokkal halmozták el a lakos­ságot. Nem is beszélve arról, hogy több betétet kellene gyűjteni a mostaninál, hiszen hitelezési képességben is csak így tudják a nagyok mellett tartani a pozíciót Ezek után már csak az a kérdés maradt, mennyire fog­ja befolyásolni a helyzetet az új társasági törvény? Remél­hetően sokkal előnyösebben, mint az eléggé „felszínesen” kezelt szövetkezeti törvény. B. Gy. Festői környezetben, egy 1 kis holtág partján dolgozik a szigetbecsei Űj Élet Termelő- I _____■ ■ ■________• «AM*'-#**

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents