Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ Családpedagógiai tábor Gödöllőn Egyénileg találjon megoldást Pedagógusok, népművelők, gondozó- és védőnők, a nem­régiben alakult családsegítő központok dolgozói mind-mind eljöttek Gödöllőre. A TIT megyei szervezetének pedagógiai szakosztálya a Petőfi Sándor Művelődési Központban rendezett — immár negyedik alkalommal — családpedagógiai tábort. A mottó az volt, hogy ha valaki nem csupán egyik pillanatról u másikra éh hanem létezésének teljes tudatában, akkor leg­főbb vágya és legnehezebb feladata, hogy ennek az életnek valamilyen értelmet adjon. Azt hiszem, akik eljöttek, a se­gítségadásban megtalálták céljukat, és ehhez eszközöket, öt­leteket is kaptak. Az utolsó estén kötetlen be­szélgetésre ültek össze a tá­bor lakói — tanulói, vezetői. Nem mesterségesen oldott hangulatot teremtetteik, hi­szen az egy hét alatt végig őszintén, közvetlenül fordul­tak egymáshoz. Gelencsér Ka­talin. a tábor veztője, az EL­TE Közművelődési Tanszéké­nek adjunktusa javasolta, egy-egy kis történetben eleve­nítse fel mindenki a számára legemlékezetesebb pillana­tot. Rögtön az első beszámoló arról szólt, hogy a jelenlévők nemcsak szóban, hanem tettek­ben is elkötelezték magukat mások javára. Nem múlt el egyetlen nap, nem lehetett a folyosón véggimenni anélkül, hogy valaki ne kérdezte vol­na: miben segíthet. Erről a szellemről tanúskodnak a résztvevők írásos vallomásai is. Még jobban tudom, mi­lyen sérülékeny minden em­ber. Érzékenyen vigyázni fo­gok, minél kevesebben sérül­jenek tőlem — foglalta ösz- sze gondolatait az egyik pe­dagógus. Az együtt gondolko­dás örömét éreztem — írta valaki más. Komplex családkép Valóban így történt. Akik eljöttek, azért vállalkoztak a tanulásra, továbbképzésre — néhány esetben a részvételi díj saját zsebből történő kifi­zetésére, . mert hiányérzetük vájj. Szeretik munkájukat,, jde iskolai éveik alatt nem tani-' tótták meg őket a módszerek­re, használható eszközökre. Teljesítményüket sok helyütt — tisztelet a kivételnek — csak az adminisztráció mi­lyenségén, mennyiségén mé­rik. Az egyes szervek a te­rületi, szakmai féltékenység, önzés miatt csak nagyon rit­kán kooperálnak. Az együtt­működés hiánya miatt komp­lex családgondozás helyett csak tüneti kezelést lehet alkalmaz­ni, a rászorulók szeletkéket kapnak egész helyett. A csa­ládpedagógia, családgondozás nem új keletű dolog, mégis kevesen ismerik. Lényege az lenne, hogy ne a problémás személyre koncentráljunk, ne őt akarjuk segíteni,' hanem az okokat szélesebb társadalmi környezetben keressük. A sze­mélyiséget, cselekedeteinek mozgatórugóit abban az eset­ben ismerhetjük meg, ha tisztában vagyunk családjá­nak, társadalmi rétegének kulturális, történelmi hagyo­mányaival. Az ebből fakadó szereptudatok, magatartási formák és elvárások mozgás­terével, lehetőségeivel. Közös gondolkodás Ezeknek a jelzéseknek, in­formációknak a pontos érté­séhez azonban feltétlenül szükség van az önismeretre. Több előadó gondolatmeneté­ben visszatérő állítás volt: mások problémáit csak az ke­zelheti eredményesen, aki a sajátját képes megoldani. Eh­hez kívánt segítséget nyújta­ni; hogy délelőttönként nem előadások voltak, hanem önis­mereti tréningek, csoportfog­lalkozások. Délutánonként és esténként pedig szó volt a családsegítés nemzetközi és hazai történeti előzményeiről, jelenlegi intézményrendszeré- ről. A használható módszerek­ről, eszközökről és ezek is­kolai oktatásáról. A téma is­merői nem megcáfolhatatlan kijelentéseket, állításokat pró­báltak sulykolni és ilyen mó­don elsajátíttatni, hanem kö­zös töprengésre, tapasztalat- cserére, ötletek adására szó­lítottak fel mindenkit. A résztvevők saját bőrükön ta­pasztalhatták, amit később szavakban is megfogalmaztam: a ,segítő rávezetés, a saját ma­ga áltál mefrtaflTlt megoldás az,, aoiiit igazi útnak fog ta­lálni a problemázó ember. Gondos Anna pszichológus, a LARES Humán Szolgáltató Kisszövetkezet vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy másképp kell viselkednünk, amikor minket keresnek tel segítséget kérve, más szóval az ügyfél a közlő, és megint másként, ha mi keressük fel a családot. Utóbbi esetben a közlői szerep és jog minket illet meg. Ám soha nem sza­bad egy-egy problémánál sa­ját elképzeléseinkből kiindul­ni. Az egyik legnehezebb fel­adat önmagunk legyőzése, a mit tennék én ilyen helyzet­ben csapdáinak kikerülése. A megoldáshoz akkor juthatunk el, ha saját szavainkkal meg­fogalmazzuk, mit hallottunk és visszakérdezünk. Más né­zőpontból hamarabb tisztázó­dik, mi a feszültség tényleges oka. Hegyest Gábor szociológus Ízélítő a népek tánckincséből Nemzetiségi fesztivál A XXII. országos nemzeti­ségi fesztivál fő programja zajlott le szombaton a három­nyelvű Mohácson. A hazánk­ban élő délszlávok, görögök, nemetek, románok és szlová­kok legjobb együttesei szere­peltek a közös kulturális se­regszemlén. A Duna-parti város zászló­díszt öltött, s felvonták a fesz­tivál zászlaját is. A Mohács környéki nemzetiségi falvak­ból sokan ott voltak a feszti­válon, köztük sváb és sokác viseletbe öltözött lányok, le­gények. A fesztiválprogram a nem­zetiségi együttesek zenés-tán­cos felvonulásával kezdődött. A látványos menet végigha­ladt a város fő útvonalain, ahol a mohácsiak sorfalat áll­va tapsoltak nekik. A Bartók Béla Művelődési Központnál a híres busótánccal fogadta a felvonulókat az intézmény dél­szláv népi együttese. A gálaműsorra a művelődé­si központ szabadtéri színpa­dán került sor. A vendéglátó város nevében Németh Elemér tanácselnök üdvözölte a nem­zetiségi együtteseket és a nem­zetiségi szövetségek képvise­lőit, majd Krémemé Michelisz Teréz, az Elnöki Tanács tag­ja mondott köszöntőt. Megem­lékezett arról, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya iktatta először törvénybe a hazánk területén élő nemzeti­ségek teljes jogegyenlőségét, s ennek megerősítésére nemze­tiségi törvényt alkot majd az Országgyűlés. A nemzetiségek nevében Mándity Marin, a délszláv szövetség főtitkára mondott köszönetét a feszti­vál rendezőinek és kívánt si­keres. szereplést az együttesek­nek. „Egy emberöltő ...” címmel adtak ezután műsort a kóru­sok, a zenekarok és a tánc­csoportok. A bemutató az ern­ten életet jelenítette meg a születéstől a halálig a nemze­tiségi folklór legszebb alkotá­sai révén. Utána nyilvános nemzetiségi táncházat rendez­tek, amelyen minden együttes ízelítőt adott népének tánc- kincséből. A fesztivál alkal­mából kiállítás nyílt a ma­gyarországi délszlávok élő népművészetéből. és Talyigás Katalin szocioló­gus, mindketten az ELTE Szo­ciológiai Intézetének munka­társai, némi történeti áttekin­tés után kiemelték, kulcs­kérdés, hogy a mostanában alakuló családsegítő intézmé­nyek milyen szervezeti fel­építéssel, milyen szemlélettel születnek. Miként lehet fel­oldani a már említett szak­mai féltékenykedést. Emelkedik a rangja Itt fontos megemlíteni: saj­nálatos módon éppen az egyik megyénkből érkező résztvevő igazgatója nem volt hajlandó ezt a tábort szakmai tovább­képzésnek elismerni, ehhez szabadságot és részvételi dí­jat biztosítani. Pedig ennek az egy hétnek a rangját jel­zi: elképzelhető, hogy a kö­vetkező évben már a nyári egyetemek sorába emelkedik az esemény. Szabó Z. Levente Tokajon, Miskolcon * Irótábor Vasárnap, Hagyományaihoz híven, nem helyszínén, ha­nem Tiszaladányban megnyílt a XVI. tokaji írótábor. Iro­dalmi életünk e számon tartott eseményei közé tartozó tábor résztvevői megkoszorúzták Darvas József tiszaladányi em­léktábláját, majd Tiszaladány irodalomszerető lakóival talál­koztak. A program szerinti szakmai tanácskozás hétfőn a tokaji pártbizottság székházában kez­dődik. A vitaindító előadást Huszár István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára tartja. A fő téma a kultúra ökológiája és kulturá­lis környezetünk védelme lesz. Emellett napirendre kerülnek a már nagy múltú tokaji író- tábor megszervezésének és le­bonyolításának most már évek óta sok bonyodalommal, kö­zöttük anyagi gondokkal já­ró kérdései is. A zárást ismét „idegen te­rületen” — Miskolcon — tart­ják. Ott a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület tag­jaival találkoznak a táboro­zok, s megemlékeznek Eötvös József születésének 170. év­fordulójáról. Az idei tokaji írótábor, ugyancsak hagvományszerűen, Lillafüreden. József Attila em­léktáblájának megkoszorúzá­sával fejeződik be. Ifjú mesterek Díjátadások A mesterségek ünnepének rendezvénysorozatában a bu­dai várban adták át szombat este a Népművészet Ifjú Mes­tere címeket, elismeréseket, valamint az Életfa-díjakat. A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal, az Országos Közművelő­dési Központ, a Népi Iparmű­vészeti Tanács, valamint a Népművészeti Egyesület az idén 19. alkalommal hirdette meg a Népművészet Ifjú Mes­tere pályázatot. Ez évben 17 tárgyalkotó és előadóművész vehette át a Népművészet If­jú Mestere címet: Lakatos Ág­nes—Tóth Béla (néptánc, Má­tészalka), Bakonyi Erika—Ba­latoni Mátyás (néptánc, Gödöl­lő), Szilaj Etelka (népdal, Be­rettyóújfalu), Juhász Katalin (népdal, Veszprém), Kerekes Csilla (népdal, Debrecen), Vak- ler Anna (népdal, Szabadbaty- tyán), Széles László (csizma­dia, Budapest), Vágó László (bőrműves, Hajdúszoboszló), Gácsiné Kovács Erika (kerá­mia, Felsőjánosfa), Fekete Ka­talin (csuhéfonás, Szombat­hely), Paróczayné Simay Ildi­kó (szövés, Debrecen), Hujber Anna (szövés, Főt), Németh György (lószőríonás, Moson­magyaróvár), Varga Zoltán (faragás, Gyöngyösfalu) és Rádi László (kobak- és lopó­tökkollekció, Nyíregyháza). Két pályázó, Marancsics Eri­ka (szövés, Zalabér) és Miklya Zsolt (szövés, Ecsegfalva) ní­vódíjat nyert, 38 pályázó mun­káit pedig oklevéllel díjazta a zsűri. A pályázathoz kapcsolódva az idén először ítélték oda az Életfa-díjat, egy teljes élet­pálya erkölcsi elismeréseként. Életfa-díj elismerésben része­sült Marosi Júlia előadómű­vész — a még élő magyar nép­hagyományok és népi kultúra gyűjtéséért, terjesztéséért, a fiatalok zenei nevelésében vég­zett több évtizedes munkássá­gáért; Jankovics Marcell rajz­filmrendező — a népművészet értékeinek az animációs fil­mek nyelvén megfogalmazott átörökítéséért, elmélyült tudo­mányos és ismeretterjesztő munkásságáért, valamint dr. Barsi Ernő nyugdíjas zenepe­dagógus — kiemelkedő szak­mai munkássága mellett a fia­talok számára végzett fárad­hatatlan előadói, ismeretter­jesztő tevékenységéért. ■Tv-figyelő' Innep. Ha valamikor, most aztán volt dolguk a televízió­soknak: hatalmas apparátus­sal szinte az egész országot átfogták, s ráadásul olyan feladataik is adódtak, ame­lyek korábban nemigen je­lentkeztek leckeként. Ilyen volt például az alkotmányna­pi egyházi szertartás közvetí­tése a Bazilika elől, ahol nyil­vánvalóan nemcsak egy tö­meges jelenlétet kellett továb­bítani, hanem percre ponto­san tudni kellett, mikor mi és hogyan történik. Sem ennek a rendkívüli ese­ménynek a íotografálásával, hangosításával, sem más egyéb tennivalók elvégzésével nem volt gond, legföljebb ha akkor sajnálkozhattunk, amikor a stúdióba meghívott tudós szak­értőknek el kellett harapniuk egy-egy mondatot, mert a szigorú forgatókönyv más programot parancsolt. Na­gyobb baj persze ebből sem kerekedett, hiszen Györffy György, az Árpád-kor szak­értője és Gergely Jenő egy­háztörténész egyaránt régi vendég a televízióban, és a két hivatásos kérdező, Kon­dor Katalin, valamint Pálfy István egyaránt kellő tapin­tattal tette a dolgát, s bonyo­lította le az országalapító ki­rályunk halálálnak 950. év­fordulója alkalmából megren­dezett látványosságok közvetí­tését. P6SÍ meg) e. Ami az egyéb műsorokat illeti, azokban most végre ismét sikerült olyasmiket felfedezni, ame­lyek szűkebb országrészünk, Pest megye tájait mutatták. Az Üj Reflektor Magazinnak köszönhetjük ezt a figyelmet. llkei Csaba főszerkesztő ugyanis a ráckevei Angyali- szigetre is elküldte egyik stáb­ját, ahol arról készítettek ri­portot, hogy miért elégedetle­nek az ott honos üdülők. Az indulatos szavakból az derült ki, hogy 1962 óta csak adófi­zető alanyokként tartják szá­mon e szép nevű földrajzi egy­ség lakóit, ám e forintok el­lenében szinte semmit nem kapnak. Máig petróleumlám­pával kénytelenek világítani, és a közművek építése sem vált divattá arrafelé. Stáhly István, a Ráckevei Tanács tit­kára úgy nyilatkozott ebben a nyilvános vitában, hogy a hivatal nem ellenzi ennek az üdülőhelynek a meglétét, de igazában nem is támogatja. Az ott sorakozó 560 telekkel inkább gond van, mint öröm, s ha például csatornáznának, akkor a szennyvíz elvezetésé­vel kellene bajlódni ráadásul. Pilisborosjenőn — az Űj Reflektor Magazin munkatár­sainak másik forgatási helyén — meg az a baj, hogy beázik a 37 millió forintért épített új általános iskola. Czigány Fe­renc igazgató azt is elpana­szolta, hogy nemcsak az eső­től, hótól kell félniük, hanem az is bántja őket, hogy az in­tézmény fűtése sincs rendben. Áznak és fáznak — ez az igaz­ság. Sőt, a tornatermüket egyáltalán nem tudják hasz­nálni, ami ugyebár egy álta­lános iskolában éppen nem öröm. A pilisborosjenői ügy im­már bírósági útra terelődött, és a Pest Megyei Beruházó Vállalat kénytelen lesz jogi formában felelősséget vállalni a történtekért. Magazinok. Két úgyneve­zett magazinműsor is szóra­koztatta a nézőket az elmúlt napokban. Az egyik az ifjabb korosztályokat célozta meg. Ez az Űj hullám nevű revü ezúttal sokkal izgalmasabb, elevenebb volt, mint máskor. Egyszerűen azért, mert olyas­miket mutogatott, amik ér­deklik az embereket. A sak­kozó zseni Polgár lányokat például, akik végre a képer­nyőre is felkerültek, és nem­csak az Élő-pontok listáján .rabolják becsülettel a magu­két. Bizony ideje volt így is mégismerkedni velük. A Szeszélyes évszakok el­lenben inkább bosszantott, mint szórakoztatott. Rengeteg ósdiságot gyűjtöttek össze benne, ráadásul mindezt el­nyújtva, döcögősen tálalták. Kell ez az összeállítás így egyáltalán.?! Akácz László Magyar jelenség? Az alkoholizmusról őszintén ( A magyar közmondás azt tartja, hogy az alkohol öl, butít, romlásba dönt. Mint minden közmondás, úgy ez is népi megfigyelésen alapul, van igazságmagja. Ezt bizo­nyítja, hogy napjainkban is nagyon sokmindenféle hatása van az alkoholizálásnak. Ezért az alkoholizmust joggal te­kinthetjük társadalmi beillesz­kedési zavarnak, amely ok­ként és következményként leg­inkább összefügg társadal­munk számos problémájával. Ha ez így van, akkor szüksé­ges vele foglalkozni. Ezt teszi a Kossuth Kiadó is. amely Van segítség?! címmel kötetet jelentetett meg erről a kér­désről. Néhány évvel ezelőtt a Kossuth már adott ki ha­sonló témájú könyvet, amely­ben e káros szenvedélybeteg­ség okairól, következményeiről olvashattunk s amelyet la­punk hasábjain is ismertet­tünk. A mostani kötetet orvosok, pszichológusok, szociológusok, az alkoholizmussal foglalkozó szakemberek írták, utalva ar­ra, hogy már az emberiség történetének korai szakaszából vannak régészeti és írásos adataink, amelyek azt mutat­ják, hogy a különböző szerek, alkoholtartalmú italok, kábí­tószerek szerepet játszottak az emberek érzelmi világának kialakulásában. Hogy ezek milyen mértékűek voltak, az koronként változott. Legismer­tebb az a bibliai példa, ami szerint Noé az özönvízből való szabadulása után lerésze- gedett. Más törzsi jellegű ün­nepek, szertartások is elvezet­tek a részegségnek valamitéie formájához. Hogy napjainkban miért hódolnak annyian a szeszes italnak? Erre nehéz válaszol­ni. Nyilván megszokásból. Persze más jellegű okok is közrejátszanak ebben. A kö­tet ezeket próbálja kibogozni. Buda Béla az értelmezési modelleket és a beavatkozási stratégiákat tekinti át. Hang­súlyozza, hogy az alkoholt, mint élvezeti cikket először az etika fogalmaiban értelmez­ték. később rájöttek, hogy az alkoholos egyén tulajdonkép­pen beteg s ez a betegség- modell koronként változott. Viszont napjainkban már a szociológia is foglalkozik ve­le, társadalmi betegségnek te­kinti, korszerűen megfogal­mazva: az alkoholizmus nem más, mint valamely társadal­milag fontos funkció árnyol­dala. Üjabban viszont a pszichológia, a pszichiátria és a biológia is foglalkozik vele. Andorka Rudolf a nemzet­közi tendenciákat és a korlá­tozási törekvéseket vizsgálja írásaiban. Meghatározza az alkoholizmus fogalmát, mérési módszereit. Az elmúlt száza­dokban sokkal több szeszes italt fogyasztottak — írja — az emberek, mint napjainkban. A XVI. században például Svédországban az egy főre ju­tó sörfogyasztás a jelenleginek negyvenszerese volt. Az ége­tett szeszes italok fogyasztása a XVIII. század második felé­ben a jelenleginek a négysze­resét érte el Angliában. Vizsgálja azt is, hogy az el­ső világháború előtt milyen volt a fogyasztás, a háború­ban hogyan nőtt meg, majd elemzi a második világháború hatását a szeszes italok fo­gyasztására. Megállapítja, hogy túl a háború okozta sérülése­ken, az italozás oka az is, hogy az emberek lelki feszült­ségben, szocializációs sérülé­sekben szenvedtek, a családi és baráti, munkahelyi környe­zet italozásai is nagyon hatot­tak. és sokakat rászoktattak az italozásra. Boór Károly az alkoholfo­gyasztást és befolyásolásának tapasztalatait elemzi. Szerinte az alkoholizmus problémaköre nagyon összetett. Ugyanis nem minden részeg alkoholista is egyben, de az esetenkénti it­tasság, a túlzott alkoholos be­folyásoltság számos baleset, családi tragédia, bűncselek­mény és garázdaság okozója lehet. Vagyis nemcsak az al­koholisták. hanem az alkalmi részegek is veszélyesek lehet­nek a közösségre, a társada­lomra és persze önmagukra is. A szerzők a továbbiakban azt vizsgálják, hogy van-e segítség az alkoholizmus gyó­gyítására. Különböző modelle­ket rajzolnak fel. Családi és társadalmi vonatkozásban egyaránt elemzik a kérdést. A család sokat tehet, hogy megmentse valamelyik tagját az alkoholizmustól. Példákat hoznak fel, hogy egy-egy gép­kocsi megvétele, az építkezé­sek, más értelmes dolgok, el­foglaltságok megváltoztathat­ják az alkoholizáló személj magatartását. Mit tehet az orvos? Ezt ; kérdést az a tanulmány tesz fel, amely a körülményeke vizsgálja, a társadalom be­avatkozását, valamint a gyó­gyítási lehetőségeket. A terá­piás gondozás, kezelés, a re­habilitáció fogalmát is tisz­tázzák, míg végül a felelőssé; kérdését is felteszik. A gya­korló orvos napjainkban neu kerülheti meg a népbetegsé­gekkel való szembenézést Tegnap a tüdővész, ma a da­ganatos betegségek, a szív- é: érrendszeri panaszok jelentil a kórképet az orvos számára az utóbbiak mellett és mögöt megtaláljuk a mértékteler italfogyasztást. Takách Gáspár és Karú csony Sándor a kísérleti ér­dekegyeztetésről ír, míg Csőt András öregcsertőt, az egész ségmentő falut mutatja be Fekete János. Horváth LászU és Simek Zsófia, valamin Tóth Zoltán az önsegítést éi a közösség feladatait foglalj; össze. Mindent egybevetve: az al­koholizmus történeti és ma tendenciái, társadalomra gya­korolt hatása, társadalmi kü­lönbségeinek vizsgálata alapo adhat ahhoz, hogy jobbár megértsük az alkoholizmu: tendenciáit, az ellene vált küzdés fontosságát, a módsze­reket, amelyekkel leküzdhet­jük ezt a népbetegséget, amelj sajnos napjainkban is szed; áldozatait. A tanulmánykötetet érde­mes lapozgatni, mert sokol­dalúan megvilágítja az alko­holizmus okait, a gyógyítás lehetőségeit. Sokan meríthet­nek belőle erőt, bátorságot, hogy érdemes az egészség- megőrzésen fáradozni, mert ezzel a társadalmat, népünket tesszük egészségesebbé. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents