Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
I 1988. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT 13 Monori-erdőn pattanásig feszülnek az idegek Rettegnek a láthatatlan veszélytől „A legáltalánosabb szinten megállapítható, hogy a monori- erdei ipari szennyeződés minden valószínűség szerint nem tekinthető kivételes, azaz az általános gyakorlattól eltérő negatív esetnek. -Véletlen« körülmények játszottak közre abban, hogy éppen a Monori-erdőben működő Minőség Vegyipari Kisszövetkezet által szabálytalanul elhelyezett veszélyes hulladék vált országos méretűvé felduzzadt botrány központjává.” (Részlet a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium felkérésére akadémiai szakemberek által készített tanulmányból, amely a monori- erdei ipari szennyezés általános összefüggéseit és tanulságait taglalja.) „Az évtized környezetszennyezése kifejezés nagyon hangzatos ugyan, de nem igaz. Számos, már meglévő vagy tervezett nagyberuházásnak, ha nem is környezetszennyezési, de környezetkárosító hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint például a monori- erdei szennyezésé.” (Részlet a HVG-ben 1938. július 2-án Farkas János szociológussal készített interjúból.) „ .. . Fentiek miatt az eljárásban közreműködő szakértő (Vituki) költségeinek megtérítésére a víz- szennyezést előidéző üzemet kötelezem, mert az okozott rendkívüli vízszennyezés káros hatásainak elhárítása vízminőségvédelmi fokozat elrendelésére történik.” (A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, mint I. fokú vízügyi hatóság 1988. június 7-én kelt határozata.) „A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács tekintettel a Minőség Vegyipari Kisszövetkezet által elkövetett környezet- szennyezésre, annak körülményeire, a lakosság egészségének megóvása érdekében követeli az illetékes szervektől a kisszövetkezet monori-erdei tevékenységének megszüntetését, és utasítja a tanács vezetőit a kisszövetkezet monori-erdei telepengedélyének visz- szavonására.” (A monori tanácsülés június 9-én kelt határozata.) ' .......a a 13/1988. szám alatt h ozott határozat törvénysértő, ugyanis a tanács testületé nem utasíthatja a tanács vezetőit egyedi hatósági ügyekben.” (Pest Megyei Tanács vb- titkára, 1988. július 27.) Íme, az ügy legújabb történései — idézetekben elbeszélve. Előzményeire már nincs szükség visszatérni. Csak any- nyiban talán: előzőleg ugyancsak a hivatal mondta ki, hogy az utóbbi tiz év legjelentősebb környezetszennyezéséről van szó Monori-erdőn; hogy a vízben bizonyos területeken — például a Felszabadulás utcában — korántsem csak az „ártatlan” nitrátot találták, hanem fémeket is; ugyancsak a hivatal — szakértők, hozzáértők, felelősök adták azt a tájékoztatást a társadalmi bizottságnak, hogy másutt is várható a szennyezés felbukkanása, s hogy igenis súlyos környezetszennyezésről van szó. A lakosságnak már korábban elege volt. dr. Illanicz György, a Monori Tanács vb- titkára csak a közelmúltban elhangzott rádióriportban mondta először: belefáradt az ügyben az ellentmondásokba, nem nyilatkozik, mert újat nem lenne képes mondani. Hogyan is tehetné? Tudja ő, s vele együtt a falugyűlés által megválasztott 14 tagú társadalmi bizottság, melynek elnöke dr. Illanicz György, hogy mi a talajradarozás eredménye? Hogy nem annak alapján került-e elő a tizennegyedik gödör, s hogy abban mi volt egyáltalán? Tudja, hogy miért van a szennyezett föld még ma is a telepen, amelynek elszállítására május 31-e volt a kisszövetkezet részére kitűzött határidő? Kapott hivatalos értesítést a nyomozás lezárásáról? Nem. nem és sokadszor is nem. A vb-titkár keserű, kiábrándult, s jómagam, aki ott ülök szemben vele a tanácsi irodában, abban a minőségemben. amit Farkas János szociológus a HVG már említett interjújában így i el - lemez: „valójában érdekek fűződnek ahhoz, hogy ilyen feszült és rossz általános helyzetben biztonsági szelepként működjön a helyi konfliktusok szellőztetése”, valahogy mégsem szelepnek érzem magam, melyből idegen, forró gőzöknek kellene távozni, hanem mélyen átérzem dr. Illanicz György csöndes, a tehetetlenség béklyózta szavait: — Nem látok tragédiát és eltúlzott veszélyt. De olyan tények, leírt adatok rendsze- reződtek kronológiai sorrendbe az ügy kezdete óta, amikről tudomást kell vennem. S minthogy tudok róla, jó lenne úgy lehajtani a fejem esténként, hogy megtettem, amit tőlem vártak. Mert ha, ne ad) isten, tiz év múlva, akármikor történik valami a most le nem zárt dolgok következményeként, ne mondhassa senki a leszármazottaimnak, hogy a te apád, nagyapád volt akkor az íróasztal mellett, tehetett volna valamit, mégsem mozdult! Ez az én személyes felelősségem. De tudok újat mondani?! — Ott voltam a Monori-er- dőre kihelyezett tanácsülésen, három tanácstag a telepengedély visszavonását követelte, öten a szövetkezet megszüntetését, három állampolgár — minthogy a tanácsülés nyílt, azon bárki részt vehet — a szövetkezet monori-erdei tevékenységének megszüntetését kérte. Tizenegyen foglaltak állást felszólalásukban a szövetkezet monori-erdei működése ellen. Emlékezik még a falugyűlésre? Ott el kellett, mondanom, hogy a falugyűlés, bármennyire egy emberként akarja is, nem hozhat döntést arról, menjen-e a vegyi üzem vagy maradjon. Később még egy fórumon el kellett mondanom ugyanezt. Még egyszer nem lett volna érőm felállni és közölni a tanácsüléssel, , hogy nem dönthet. Hiszen a tanácstörvény azt írja: a testület képviseli a lakosság érdekeit. Ez persze-tág fogalom,V-, — S ‘Miután a megyei tanács a hátározat végrehajtását azzal függesztette fel, hogy a testület egyedi ügyben nem utasíthatja a tanács vezetőit — az „egyedi ügy" eszerint nem fér a tág fogalomba. De mitől egyedi ez az ügy? Itt van előttem a Magyar Nemzet idei, május 24-i száma .. . „Sem most, sem a jövőben nem járul hozzá Vác vátrosá- nak tanácsa, hogy a Ch'inoin Vállalat a Dunai Cement- és Mészművekben megsemmisítse a Fundazol nevű gombaölö szer gyártása során keletkező mésziszapot — határozott a Váci Tanács” — írja a Magyar Nemzet. Es azt is: „Nem a műszaki osztály döntött így, hanem a tanács testületé, nem szakmai, hanem érzelmi indokok alapján.” Mert: „Ez a város már annyit szenvedett a környezetkárosításoktól, hogy itt nem szavaznak kony- nyen bizalmat egy újabb veszélyforrásnak. Lehet, hogy ökológiailag még terhelhető lenne a város, de az emberek pszichésen már nem." Mindez szinte szóról szóra igaz a Monori-erdőre is. — Azt az anyát, akinek a gyerekét elüti egy autó — mondja dr. Illanicz György —, nem vigasztalja, ha közlik vele, hogy az idén már nyolc kísértetiesen hasonló baleset volt. Neki az a fontos, hogy az ő gyerekével mi történt, mi történik. Magamban tovább szövöm a hasonlatát: és nem vigasztalja, hogy nem az volt az elmúlt tíz év legjelentősebb balesete, hogy a szakértői vélemények egyikében véletlenről beszélnek, a másikban súlyos szándékosságról, hogy az egyik szerint már holnap meggyógyul, a másik szerint' évek múltva is felléphetnek szövődmények. Az pedig végképp nem vigasztalja, ha mindezt ott konzultálják meg elgázolt gyereke fölött, miközben a mentő, amelynek már rég a helyszínen kellene lennie, durrdefektet kap egy távoli kanyarban... A Pest Megyei Tanács vb- titkára népszerűtlen döntésre kényszerült, amikor ,, felfüggesztette a monoriak jogszabálysértő határozatát. A megye érveit Vágvölgyi József általános elnökhelyettes sorolja, előtte azonban hangsúlyozza: — Amikor 1971-ben a szövetkezet megkapta az engedélyt Monori-erdőn a letelepedésre, mindenki örült. Sok helybelinek adott kenyeret, olyanoknak, akik nem válogathattak a közelben felkínált álláshelyekből. Mára ' azonban tartósan megromlott a kapcsolat a lakosság és a szövetkezet között, oda a bizalom. A szennyezés napvilágra kerülésekor adott volt a lehetőség a környezetvédelmi hatóság számára, hogy leállíttassa a tevékenységet. Ez meg is történt, ám az is tény, hogy rövid idő múlva ismét engedélyezte a működést a kisszövetkezet számára. — A monoriak a Váci Tanács korábban említett döntésével hasonlítják össze a magukét. — A két ügy csupán any- nyiban hasonlít, hogy Vácott is környezetvédelmi ügyről van szó. Csakhogy Vácott egy új tevékenység megkezdéséhez kellett kérni a szakhatóság véleményét. Ilyen esetben könnyebb vétót emelni. Ám- a monoriak annak idején áldásukat adták a szövetkezet működésére, eladták nekik a területet. Egyébként, ha már Vácról beszélünk, ott az emlékezetes Chinoin-ügy, amikor tizenegy kút vizét szeny- nyezték el a gyógyszergyár veszélyes hulladékai. Ezeket a kutakat ma sem lehet használni, és a kár megtérítése után a Chinoin folytatta tevékenységét Vácott. — Véleménye szerint a Minőségi Vegyipari Kisszövetkezet most már mindent megtesz annak érdekében, hogy az eset ne ismétlődjék meg? — Tény, hogy a kitermelt szennyvíziszap ma is a telepen van. A szakemberek ap-é rólékos munkával vizsgálják a szennyezett földet, s különféle veszélyességi osztályokba sorolják. A minősítés után a teljes mennyiséget el kell szállítani. Nagy kérdés, hogy hová. A környezetvédelmi hatóság a mogyoródi tufabányát javasolta, ám ez betelt, újabb kijelölés nem történt. Van még bőven tennivaló a szennyeződés következményeinek megszüntetése érdekében. Többek között gyakoribb ellenőrzéssel, hatósági felügyelettel kell rászorítani a kisszövetkezetet szabályos tevékenységre. — Mi lesz a monori-erdeiek vizével? — A Monorról kiépítendő vezeték huszonnyolcmillióba kerül. Erről a vitán felül egészséges vízbázisról társulásos alapon kaphatna vizet egész Monori-erdő. A pénzt azonban még elő kell teremteni, most folynak a tárgyalások erről. De ne irigyelje senki a monori-erdeieket azért, hogy előbb jutnak vízhez, ha sikerül egyáltalán megegyezni. Pattanásig feszültek az idegek, hiszen valami olyan veszélytől kell rettegniük, ami láthatatlan, megfoghatatlan. — Nincs tehát semmilyen lehetőségük a monori-er- deieknek arra, hogy megszabaduljanak ettől a most már végképp áldatlan szomszédságtól ? — A Monori Tanács polgári perben léphet fel a szövetkezet ellen, a kártérítésről a bíróság dönt. A szövetkezetei a környezetvédelmi bírság nehéz helyzetbe hozhatta, s ezen csak tovább rontana, ha a monoriak megnyernének agy ilyen pert. Igaz, ha ezek után a Minőség tönkremenne, sok monori-erdei maradna munka nélkül. Egyébként, azt hiszem, ebben az ügyben az a legtragikusabb, hogy ehhez a rendkívül súlyos környezetszennyezéshez éppen helybeliek asszisztáltak. — Mikor találkoznak a megyei tanács illetékesei legközelebb a monori-erdeiekkel, hogyan tájékoztatják őket a fejleményekről? — Valamikor ősszel össze kell hívni egy újabb falugyűlést — válaszolt végezetül Vágvölgyi József. — Akkor a rendőrségi vizsgálatról számot kell adni, és tájékoztatni a szennyeződés következményeinek felszámolásáról. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezetője, Takács Attila csodálkozva fogadja kérdései met arról, miért nem tudnak a monoriak a talajradarozás eredményéről, arról, hogy mit tártak fel a tizennegyedik gödörből, s hogy miért van a szennyezett föld ma is a telepen. — A tájékoztatás a mi feladatunk, s ennek eleget is tettünk — válaszolja. — Olyannyira, hogy pontosan a tizennegyedik gödör tartalmát a társadalmi bizottsággal együtt tekintettük meg. Ez azért is emlékezetes a számomra, mert az egyik bizottsági tag — minden óvó rendszabályt figyelmen kívül hagyva — rohant a gödörhöz és bele is esett. Ha akkor valami tragédia történik, az isten se mossa le a szövetkezetről, hogy ők fojtották bele az ellenőrzést végzőt. Ne haragudjon, hogy kicsit cinikus vagyok, de ez az eset is jól példázza, hogy mennyire megromlott a viszony a lakosság és a szövetkezet között. Pedig a mono- ri-erdeieknek nincs más útjuk, mint hogy kiegyeznek velük, megpróbálnak elfogultság nélkül tárgyalni. Tudom, hogy ez nem könnyű. Tény, hogy mi határoztunk arról, fel kell függeszteni a technológia végzését a szövetkezetnél, majd néhány hét múlva mi vontuk vissza a határozatot. Ugyanis már a meghozatalkor jogszabályellenes volt, egy ügyes szövetkezeti jogász azonnal kifogást tudott volna emelni ellene, méghozzá sikerrel. A szövetkezet vezetése -gyakorlatilag kicserélődött. Az ő tisztességes szándékaik és a gyakori ellenőrzés garancia kell hogy legyen. Persze az emberi tényezőt sohasem lehet figyelmen kívül hagyni. De ne felejtse el, hogy a veszélyes hulladékot monóri-erdei segédlettel tüntették le Monori- erdőn! — Mi lesz a szövetkezettel? Ügy hírlik, hogy részletfizetési lehetőséget kap a bírságra ... — A felülvizsgálati kérelem szerint ez év december 31-ig fizetniük kell, tudomásom szerint nem kaptak haladékot. Ám arra sem látok lehetőséget, hogy a szennyezésben érintett Felszabadulás utcán kívül más részek, illetve egész Monori-erdő erre hivatkozva kapjon ivóvizet. Ha hinnének a szakembereknek, nem kellene Monorról sok millióért vezetéket építeni. Az illetékesnek nyilván elege van az ügyből. Ha nem is nyíltan, de a szenzációhajhász tömegtájékoztatást okolja azért, hogy már az aszódiak is tiltakoznak a szinte veszélytelen monori-erdei föld miatt, holott ennél ezerszer veszélyesebb mérgek ottani tárolására adták áldásukat. Felfújták az ügyet, mint ahogy a monori-erdeiek is fölcukkolták magukat — vélekedik az osztályvezető. Természetesen a kívülállók könnyebben látnak világosan ebben az ügyben. Minél kí- vülebb állnak, annál inkább. Koblencz Zsuzsa— Móza Katalin Hamarosan megkezdik a próbaüzemet Alaptalan aggodalmak Még három hónap sem telt el azóta, hogy az aszódi ve- szélyeshulladék-lerakót építő szervezet, a Földgép Környezet- védő Szolgáltató Leányvállalat vezetői tehetetlenül tárták szét kezüket. Állították, ha rövid időn belül nem születik döntés a beruházást terhelő általános forgalmi adó sorsáról, lassítaniuk, s ha pénzük elfogy, le kell állítaniuk az építkezést. Egerszegi János, a leányvállalat megbízott igazgatója ma már jóval derűsebb, sőt, nyugodtan beszél a cég első nagy vállalkozásáról. Teheti, hiszen egy hónapja, július 21-én az építkezés helyszínén, az aszódi Nagy-völgyben tartottak bemutatót partnereiknek. Azoknak a szervezeteknek, amelyek már megkötötték velük a szerződést a lerakó szolgáltatásainak igénybevételére. Rajtuk kívül azonban a bejáráson részt vettek olyan cégeknek a képviselői is, amelyek ugyan nem kötöttek szerződést a leányvállalattal, de a termelésük során keletkező veszélyes hulladék mennyisége akkora, hogy potenciális üzletfelei lehetnek a beruházónak. A partnerek aggódtak — Sok téves információ látott napvilágot az utóbbi időben — mondja Egerszegi János. — Volt, aki az ország nyilvánossága előtt jelentette ki: félbehagytuk az építkezést, a lerakó nem készül el. A rémhírek nyomán természetesen sorra jelentkeztek azok a vállalatok, amelyek már kifizették a beruházási hozzájárulást; a lerakásra szánt hulladék minden köbméteréért 20 ezer forintot. Magyarázatot kértek, hiszen nem értették, miről van szó, s természetesen aggódtak, hogy elveszítették az építkezésbe fektetett pénzüket. A bejáráson látottak-hallot- tak azonban megnyugtatták a kedélyeket. Az építkezés ugyanis nagyon jó ütemben halad. Már csak az utolsó simítások vannak hátra. Tető került a fogadó- és laboratóriumi épületre, az irodaházra és a szociális szárnyra, s elkészült a karbantartó műhely is. A hulladék elhelyezésére szolgáló tárolóterületen pedig már áll néhány üres hordó és konténer — szemléltetve, hogyan is néz ki rövidesen, az üzembe helyezést követően a lerakó. A látvány, az építkezés jelenlegi állapota tehát bizakodásra ad okot, bár tény, hogy vannak még problémák. — Június közepén végre döntés született a beruházás befejezését veszélyeztető áfaügyben — mondja Egerszegi János. — Igaz, az adó fizetése alól nem mentesítettek bennünket; a tervezetthez képest 50 millió forinttal többe kerül a lerakó építése. Ám ennek 60 százalékát, több mint 28 millió forintot az az állami alapjuttatás fedezi, amit a döntés értelmében 15 év alatt kell majd törlesztenünk. A fennmaradó összeg egy része szerződéses partnereink többletbefizetéséből, a hozzájárulás összegének növeléséből jött össze. Most még arra számítunk, hogy az eddig várakozó . álláspontot képviselő cégek a beruházás befejezéséig szerződést kötnek velünk, s összeadják a hiányzó pénzt. Nagy szükség volna erre, teszi hozzá a leányvállalat megbízott igazgatója. De nemcsak a költségek fedezése miatt. Ma ugyanis még csupán a lerakó kapacitásának 50 százalékát kötötték le a megrendelések. Ezért arra számítanak, hogy a próbaüzemelés idején, ez év szeptemberétől jövő év elejéig még jó néhány vállalat jelentkezik náluk, hogy biztosítsa veszélyes hulladékának az aszódi Nagy-völgyben a helyet. Ezek a cégek egyébként még igen jól járnának, előnyös feltételekkel szerződhetnének, állítja Egerszegi János. Mondja, a beruházási hozzájárulás befizetésével kedvezőbb áron szabadulhatnának meg veszélyes hulladékuktól, mint azok a vállalatok, amelyek úgymond az „utcáról” jönnek. Biztos, hogy elkészül A veszélyeshulladék-lerakó azonban — akár jönnek a partnerek, akár nem — most már bizonyosan elkészül. Vagy ahogy a megbízott igazgató fogalmaz: nagy gondok ezután nem akadályozhatják munkájukat. Mert ha akadnak is még megválaszolatlan részlet- kérdések, az építkezésről szóló történet végére hamarosan pontot tehetnek. Pató Zsuzsa A veszélyes hulladékok befedésére szolgáló mozgatható tetőszerkezet befejező szerelését végzik Aszódon. A cím fölötti képen: Elkészült az ellenőrző labor és a kiszolgáló személyzet épülete, következik a környék tereprendezése (Vimola Károly felvételei)
